Get Adobe Flash player

Legutóbbi hozzászólások

Izelítő fotóinkból

Halotti AK - Boross József felnémeti kántortanító,elhunyt 76 évesen 1922.01.02.hajnali 3 órakor 48 cm3-es Berva moped Record típusú orvosi fecskendők Piros kígyószisz Felnémeti focicsapat 1926-os harang felszentelése Mária képet vivő felnémeti lányok 1955 Szarvaskői vár-1931 Versenyző csapatok Faszénégető

berva

Készítette:  Korózs Zsuzsanna

Évszázadokon keresztül elfogadott tény volt az, hogy az élőlényeket két nagy csoportba lehet osztályozni, az állat és a növényvilágra. Ezen csoportosítás szerint a gombák a növényekhez tartoztak, és a botanikán belül foglalkoztak velük. Manapság persze már egyértelmű dolog hogy a mikológia egy különálló egységet alkot. A XX. század botanikusai többnyire “csak” növényekkel foglalkoztak, bár voltak mikológiai kutatások de azok  inkább a faji bélyegek megállapítására, meghatározására irányultak, illetve a növényi gombakártevők vizsgálatára. Így hát kijelenthető hogy a hazánk területén található nagygomba felmérések, felvételezések mellőzve voltak. Ezt felismerve manapság egyre több élőhelyről készülnek mikológiai felmérések, több adatbázisnak is megkezdték a kiépítését.

Folytatás

Megosztás
Megosztás

A gyár festőien szép környezetben épült 1949—50-ben. A nagy „világégés” sebeit alig begyógyító ország első új létesítményeinek egyike. Telephelyének kiválasztásánál döntő szempont volt a népgazdaság tervszerű arányos fejlesztésén belül a vidéki ipartelepítés. Az építőipar akkori fejlettségi szintjét figyelembe véve a gyár viszonylag rövid idő alatt felépült, és 1951-ben kezdett termelni.

Az első szakasz 1951-tő! (a gyár indulásától) 1955-ig (a Finomszerelvénygyár név felvételéig) tart. A gyár indulási problémáinak megoldása, a zökkenőmentes termelés megszervezése, a munkafegyelem megszilárdítása óriási feladatot jelentett. A feladatok megoldását nehezítette a termelés feltételeinek ellentmondásos helyzete: az egyik oldalon a nagysorozat-gyártásnak megfelelő modern technika, a másik oldalon az ipari tradíciókkal nem rendelkező mezőgazdasági munkás. Nehezítette a helyzetet az a tény is, hogy a szakmunkásokat és az irányítást végző szakembereket az ország különböző gyáraiból irányították át. A fennálló nehézségek ellenére 1953-ban olyan eredményt sikerült elérni, amely kiváltotta a felügyeleti szerv elismerését. A vállalat 1954-ben „Élüzem” kitüntetésben részesült. Az eredmény elérését dolgozóink lelkes, időt és fáradságot nem kímélő munkája tette lehetővé. Az elért eredmények mellett — szinte egyidőben — újabb gondként jelentkezett az eredeti megrendelés csökkenése. Ennek ellensúlyozására vonja be a gyártásba a vállalat 1954-ben a kerékpáralkatrészek és az orvosi fecskendők előállítását. 1955-ben a teljes termelési érték 62 millió forint, a létszám 1824 fő. A következő fejlődési szakasz 1955-től (a finomszerelvénygyár név felvételétől) 1963-ig (a Berva-moped gyártásának leállításáig) számítható. 1957-re az eredeti megrendelés majdnem nullára csökkent, így lázas sietséggel kellett újabb gyártmányokkal lekötni a kapacitást. 1957—58-ban, másfél év alatt készült el a 48 cm3-es Berva-moped gyártmány-és gyártástervezése, így indult meg 1958-ban a gyártása, majd később a „Panni” robogó licencének átvétele és gyártása. A kisjárművek gyártásának elindítása után 1959-ben kezdődött meg a 125 és 250 cm-es porlasztók gyártását. Ugyancsak 1959-ben indult az autóvillamossági cikkek termelése. A moped fejlesztése és gyártása új követelményeket vetett fel mind az előkészítés, mind a termelés területén. Mindenekelőtt ki kellett alakítani a gyártmányfejlesztést. A gyártmányfejlesztési részleg létrehozásán túl meg kellett erősíteni a technológiai részleget is.

A két szerv szakemberigénye— amely elsősorban nagy gyakorlattal rendelkező mérnököket követelt volna — komoly erőfeszítések és csak bizonyos kompromisszumok árán volt kielégíthető. A szükséges létszámkeretet csak fiatal mérnökökkel és technológusokkal lehetett feltölteni, mert nagy gyakorlattal rendelkező szakemberekből országosan is hiány mutatkozott. A szerszámüzem elsősorban szakmunkásgondokkal küzdött. A termelés területén új technológiai ágakat (hegesztés, festés, járműszerelés) és ezeknek megfelelő betanított és szakmunkás gárdát kellett kialakítani. Amíg egyrészt komoly gondként és problémaként jelentkezett a szakemberhiány, másrészt ugyanilyen probléma volt a szakképzetlen dolgozók foglalkoztatottsága. Ez a helyzet 1960 végére érezhetően javult, mivel az 1955 óta eltelt 5 év alatt a fiatal szakmunkás és műszaki gárda bizonyos gyakorlattal már rendelkezett, valamint az irányítás és a végrehajtás között az összhang nagymértékben javult. A fent vázolt problémák ellenére a vállalat a tervét teljesítette, a foglalkoztatottságot megfelelő szinten biztosította.

1962-ben megszűnt a kerékpáragy és a kisjármű gyártása. A kerékpáragyak gyártásának befejezése a vállalat elképzeléseinek megfelelően, míg a kisjárműé a vállalattól független, felsőbb szintű kereskedelmi és gazdaságpolitikai döntés alapján történt. Ez a döntés nagyon érzékenyen érintette az egész vállalatot, mert a járműgyártás komoly foglalkoztatást biztosított. Összegezve, az 1955 és 1963 közti időszak alatt a termelés dinamikusan fejlődött, a saját fejlesztésű és a licenc alapján gyártásba vett termékek a kapacitás lekötését és a foglalkoztatottságot megoldották. A nagymértékű licencátvétel azonban még mindig nem oldotta meg a profilgondokat. A következő fejlődési szakasz, amelynek kezdete 1963-ra tehető, átmeneti gondokkal indult. 1963-ban az előző évhez viszonyítva csökkent a termelési érték. A kerékpáragy és a kisjármű gyártásának leállítását a többi gyártmány felfutása csak részben tudta pótolni. A foglalkoztatottság ugyan nem csökkent, de a termelési érték visszaesése komoly gondot okozott. Ez a visszaesés készteti a vezetést a céltudatos profilkialakítás munkáinak elindítására. A céltudatos profilkeresés és – kiválasztás munkái mellett biztosítani kellett a rendelkezésre álló kapacitás lekötését és a foglalkoztatást. Így kezdték előállítani kiegészítő gyártmányként a saját fejlesztésű kerékpárvilágító garnitúrát és a MOFÉM-tól átvett kávéfőzőt. A profilkeresés és – kiválasztás első komoly eredménye a háztartási hűtőgépkompresszor gyártásának előkészítése és gyártása. A kompresszorgyártás beindítása a termék szigorú felületi és méretpontossági követelményei miatt igen komoly feladatot jelentett. A gyártmány egészen új követelményeket támasztott a fejlesztés, a gyártás, az átvétel terén. A másik kiválasztott termék az olajszabályozó volt, amit a Mechanikai Művektől vettek át. Gyártását 1966-ban kezdték el. További kiválasztott profil a Diesel-elemek gyártása volt. Ez a termék mind a méretpontosság, mind a felületi finomság szempontjából a kompresszornál is nagyobb követelményeket támasztott a vállalat kollektívájával szemben. Az említett termékkel együtt 1967-ben a vállalathoz került a Kismotor és Gépgyár III. sz. Gyáregysége. Ez a termékcsalád a gyár műszaki színvonalára igen nagy hatást gyakorolt. Bevezetése komoly beruházást követelt. Új edzőüzem épült. modern berendezéssel. Rendkívüli pontosságot biztosító nagyértékű gépeket kerültek beszerzésre. A fenti 3 termék meghonosodásával finommegmunkáló bázis alakult ki a vállalatnál. Erre a bázisra alapozva kötöttek 1967-ben a svéd Mecman céggel kooperációs szerződést, amelynek alapján 1968-ban megindult a pneumatikus automatikaelemek gyártása. A céltudatos profilkeresés munkája lényegében 1968-ra meghozta a várt eredményt. Ennek alapján határozta el a vállalat az újabb profiltisztítást. 1968-ban abba maradt a kávéfőzőgyártás, az autóvillamossági termékek közül a kapcsolókat további gyártásra átadták a Bakony Műveknek. 1969-ben megszűnt az Orvosi fecskendők gyártása, a kerékpár-világítógarnitúrát szintén a Bakony Művek kapta. 1962-ig számottevő beruházás nem volt a vállalatnál. A II. 5 éves terv időszakában már 76 millió forintos beruházást valósított meg. Ennek keretén belül új vízmű épült, 1964-ben elkészült a gyártmányfejlesztés új épülete. Befejeződött a TMK rekonstrukciója és bővítése, felépült és átadásra került a lakótelepen 48 lakás. 1965—70 között 158 millió forint a beruházás. A legnagyobb összeget, 42 millió forintot a Dieselelemek gyártására fordítottak. Ebből épült fel a 63-as épület, került átalakításra a 24-es épület, készült el az edzőüzem és berendezése.

A nagy célkitűzések mellett komoly gondot fordítottak szociális és jóléti feladatok megoldására. 1966-ban tanműhelyt létesítettek, Zamárdiban 44 férő helyes üdülőt építettek dolgozóik részére. Elkészült 20 lakás a 2-es lakótelepen. Ezen időszakba több öltözőt, fürdőt újítottak fel. 1962 és 1970 között dinamikusan növekedett a termelési érték: az 1962. évi 283 millió forintról 1970-ben 552 millió forintra — majdnem kétszeresére —‚ a létszám pedig 2355 főről 3663 főre emelkedett.

A következő fejlődési szakasz 1971-gyel kezdődött. Ez az időszaka IV. ötéves terv időszaka. Az első olyan fejlődési szakasz, amelyiknél visszaesés az előző évhez képest nem fordult elő. A termelésfelfutás igen jelentős: az 1970. évi 552 millió forintról 1975-re több mint 800 millió forintra emelkedett a termelési érték, a létszám egyidejű csökkenése mellett. A pneumatikus automatikaelemeknél 1970-1975 között volt a legdinamikusabb a fejlődés. 1973-ban újabb kooperációs szerződést kötött a vállalat a nyugatnémet Leibfried céggel, ami a pneumatika elemek választékának kiszélesítését jelentette. Ugyancsak a pneumatikán alapszik az autóbuszajtó működtető berendezés, amelynek gyártása 1972-ben kezdődött. A pneumatikus elemek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a jövőt illetően a legjelentősebb termék. A másik, dinamikusan fejlődő termékcsalád a háztartási és kereskedelmi hűtőkompresszor. A piaci jelzések alapján 1973 második felétől újra a háztartási hűtőkompresszorok fejlesztése került előtérbe azzal a céllal, hogy a kompresszor paramétereit a piac követelményeinek megfelelő szintre kell emelni. 1973-ban kezdődött el a Taurus-csatlakozók gyártása. Munkaerőgondok enyhítése céljából 1971-ben előüzemet létesítettek Hevesen. Az előüzem létesítésével párhuzamosan elkezdődött a végleges gyáregység építése, ami 1974-ben fejeződött be. Közben 1973-ban megszűnt a budapesti gyáregység. A hazai célgépgyártás tovább folytatódik a 70-es években. A pneumatikus elemek alkalmazásával elavult, korszerűtlen gépeket pótlólagos automatizálással — viszonylag kevés ráfordítással — korszerűsítettek. Az 1971 —75 közötti évek termelési értékének növekedése, az összlétszám csökkenése, a beruházás, az export, a termelékenység, az átlagkereset dinamikus fejlesztése arról tanúskodik, hogy eredményekben gazdag 5 esztendőt hagyott maga mögött a Finomszerelvénygyár.

Forrás: “25 éves a Finomszerelvénygyár”

A Berva-völgye előtte és utána:

Az első dolgozók:

 

Néhány termék a palettáról:

Munkatársak:

További képek a galériában.

Megosztás

  Praktikus és népszerű közlekedési eszközök voltak a motor- és pedálhajtást egyesítő kétkerekűek, a mopedek. A BERVA másfél lóerős, kétsebességes motorját a Csepeli Motorkerékpárban tervezték és a korábbi hadiüzem, székesfehérvári Vadásztölténygyárban állították elő. A futómű tervezése és gyártása, valamint a kis jármű készre szerelése az Egri Finomszerelvénygyár (Felnémet) feladata volt. A motor perselyezett könnyűfém hengere és könnyűfém dugattyúja korszerű megoldás volt. Az első kerék rugózását rövid lengőkarral oldották meg, a hátsó lengővilla csillapítás nélküli teleszkópokra támaszkodott. Az első-hátsó világítással is felszerelt jármű kb. 55 kg súlyú, az elérhető legnagyobb sebesség 45 km/ó volt. A BERVA mopedből több, mint 60 ezer példány készült az 1968-62 közötti években.

 

 Forrás: http://www.marotimotor.hu/content/content_27.html

Megosztás

A Berva-barlangot .,Drótlyuk” néven, ősrégészeti dolgozatának 11. oldalán először Bartalos Gyula említi. Később, 1927. évben a Természetbarátok Turista-Egyesülete egri osztályának tagjai kisérelték meg a barlangfölötti töbröt kibontani .és az üreg folytatását kikutatni. Ujabban Dancza János kereste fel a Drótlyukat 1930. évben, azt átkutatta, felmérte és vázlatos térképrajzait elkészítette.

A m. kir. Földtani Intézetnek 1933. évi, Eger vidékén eszközölt barlangkutatásai alkalmával, mindenekelőtt ennek a barlangnak felásatására került sor. Az üreg felmérése és helyrajzi viszonyainak megállapítása után, a kutatás első napjai a próbaásatással teltek el. Ebből a szempontból a bejáratot ástuk ki fenékig. A humusztakaró alatt világosbarna mészkőtörmelékes barlangi agyag rakódott le, amelyből a barlangi hiéna, a barlangi medve, a mammut; az óriásgím és más jégkori emlősök csontmaradványai kerültek a felszínre. Alatta homokos, kavicsos agyag következett a fenékig, ez azonban meddő volt.

Az eredményes próbaásatást a barlangnak rendszeres kiásatása követte, mivel: azonban az Előtéren sziklapárkány állta útját a talicskázásnal, először ezt kellett vízszintesre lerobbantani. Ennek befejezése után megindult a barlang kitöltésének négyszögek­szerinti kiásatása a fenékig. Először az Előtér, azutá.n a Folyósó elülső és hátsó szakaszát ástuk ki, állandó eredménnyel. A világosbarna, mészkőtörmelékes barlangi agyagból ugyanis nap-nap után változatos jégkori fauna maradványai kerültek a felszínre.

A Folyósó végére érve, egy itt keletkezett és kitöltődött, Zsomboly kiásatására került sor. Ezt, a nagy munkát először belülről, a felhalmozódott anyag leomlasztásával kezdtük meg s amikor a Töbör alja beomlott és a barlang és Zsomboly közötti összefüggés megvolt, megindult a Zsomboly oldalain lerakódott humusz és mészkőtörmelék lefejtése is. Legvégül a Zsombolyt átívelő Kőhíd alatt összegyűlt anyagot távolítottuk el s ezzel az ásatás véget ért. Hátra lenne még a Zsomboly aljának a kitakarítása, ami azért volna fontos, mert valószínű, hogy a barlangnak itt folytatása van. Mivel azonban az itt lerakódott patakhordalék meddő volt, az amúgy .is sok időbe került ásatást lezártuk.

Az ásatás vezetésem alatt 1933, évi június 2-tól julius 18-ig tartott. A munkában résztvettek: Csutor Gyula, Horváth József és Kovács József barlangkutató munkások. 

Helyrajzi viszonyok.

 A Berva-barlang (Drótlyuk) Felnémet község (Heves m.) határában, a Berva-völgy alsó szakaszának bal partján, az egri cserkésztábor területén fekszik. A Berva-patak a Dianna-lápa területérőt ÉK-DNy-i irányban egészen a Berva-rétig folytatja útját Pap-hegy és a Farkas-lyuk  nevű sziklás hegyoldalak között a völgy összeszorul s innen a Berva-rétig összeszűkült, völgyszakaszt alkot. A Berva-rét közelében a völgyszoros hurkot formál, magába foglalva az alacsony,. sziklás dombot. E domb nyugati oldalán, közvetlenül a tető alatt, van a barlang nyílása. Ettől valamivel feljebb, a domb tetején kicsi, szűk töbörre, a barlang hátsó, beomlott részére találunk. Felnémetről kocsiút vezet az egri cserkésztáborba, ahonnan rövid gyalogúton a barlanghoz érünk.

A Bejárat. a völgy talpa fölött 13 m magasságban, vagyis 230 m abs. magasságban fekszik. Eredetileg 2 m széles és 1.5 m magas félkör alakú lyuk volt, amely befelé fokozatosan alacsonyodó és összeszűkülő, hosszúranyúlt üregbe vezetett. A 10. m-nél már csak 1.5 m széles és 0.5 m magas volt, a 13. m-nél azonban kiszélesedett és olyannyira felmagasodott, hogy ember is felállhatott volna benne, ha az itt felhalmozódott sok agyag és mészkőtörmelék a barlangot el nem torlaszolja. 

A nyílás előtti szűk, nyilt Előteret a. hegyoldal peremén sziklapárkány veszi körül. aminek alapján az ásatás előtt is meg lehetett állapítani, hogy valamikor a patak kívülről befelé folyt. A barlang fölött, az említett kis Töbröt ívalakú mészkőáthidalás, a Kőhíd választja ketté. A Töbröt jórészt agyag, humusz és kőtörmelék töltötte ki.

A barlangot kitöltő anyag kiásatása után, a. belső üreg arculata lényegesen megváltozott és most már tiszta. képet nyújt annak kialakulásáról. A kiásott. barlang jelenleg a következő részekből áll.

A barlang előtt először K-i, majd DK-i irányban a 6 m hosszú és 1.5 m széles, kívülről befelé lejtő Előtér húzódik. Ennek összeszűkülő külső sziklás alja egykor patakmeder volt. Ezt a csatornát kifelé, a meredek hegyoldalon, mint tudjuk, sziklapárkány zárta el, befelé pedig a 3 m magas és 4 m széles Bejárattal a barlangba, vezet. A Bejárat felső részében kiszélesedik és teteje ívalakban lekerekített.

A Bejáratból az egységes, 12 m hosszú, áítlag 2 m széles és 3 m magas, kívülről befelé lejtő Folyósó K-i irányban halad  ezt az ásatás szempontjából külső és belső szakaszra osztottuk. Menyezete mindvégig sima, helyenként sekély kiöblösödésekkel. Sziklafeneke tompa szögben összeszűkül. A 2 m fölött szűk, 2 m magas Kürtő a menyezetről a hegytetőre mered és ugyanitt a DNy-i oldalból Ny-i irányban 3 m hosszú, szűk Rókalyuk kifelé vezet.

A Folyósó végén 6 m hosszú, 2.5 m széles és 8 m magas Zsomboly a hegytetőre nyílik. Ennek az álja meg nincs kiásva, s így teljes magassága, illetőleg- mélysége még ismeretlen. A Zsomboly DK-i falával párvonalasan DNy-ról ÉK-re menő hasadék húzódik, ennek mentén DNy-ra és valamivel feljebb kisebb terjedelmű Fülke fejlődött. A Zsomboly oldalain csavarszerűen lefutó, kiálló peremek és közbeeső kivájások tünnek szembe, szádáját a felszínen, ívalakban 2.5 m széles szikladarab, az említett Kőhíd hidalja át. A Zsombolyt az ásatás előtt tölcséralakban agyag, humusz és kőtörmelék töltötte ki, miáltal kicsi Töbör keletkezett.

A kiásott barlangnak eddig ismert hosszúsága 16 m.  

  

Földtani viszonyok. 

A Berva-barlang kőzete világosszürke, tömör mészkő, amellyel helyenként konglomerátum-padolt váltakoznak. Ez arra enged következtetni, hogy ezen a helyen tengerpart volt, ahová egy a Bükkből jövő folyó torkolt. A konglomerátum nemcsak a barlang fölötti hegytetőn és ennek környékén is sok helyen látható. A konglomerátum kavicsszemei világos és sötétszürke mészkőből állanak.

A barlang eleje, a mostani Előtér, egy DK ÉNy-irányban haladó, a Folyosó pedig egy K-Ny-i irányban menő hasadék mentén fejlődött. A barlang környezetét más irányú kisebb hasadékok is szelik. Ezek közü1 említésreméltó a Rókalyuk hossztengelyében K-Ny-i irányban terjedő kisebb hasadék, amely az előtér hasadékával keresztezve a bejárati Kürtő-t hozta létre. Egy másik ilyen hasadék a már említett DNy-ÉK-i ez viszont a Zsomboly keletkezésénél játszott fontos szerepet.

A barlang földalatti patakmedernek parányi maradványa: ennek elülső és hátsó vége, elül nyilt előteret, hátul zsombolyt alkotva beomlott. Miután a fenék kívülről befelé lejt, a folyásnak is ilyen irányban kellett történnie. A harmadkor végén, vagy a pleisztocén elején a Berva-patak  a barlang magasságában folyt, s ekkor vagy a pataknak  minden vize, vagy csak annak egy része a barlangba folyt. A víz nemcsak nyíláson, hanem a környező szűkebb repedéseken és csatornácskákon is a barlangba tódult. Hogy a vízjárás időnként nagy volt azt a folyosó alján talált öregszemű, néha gyermekfej nagyságú kavicsok és a falakon látható mély kivájások is bizonyítják.

A patak először magasabban, közvetlenül a menyezet alatt folyt, s ekkor nemcsak az oldalakat, hanem a menyezetet is kivájta, amiről az oldalsó beöblösödések és a menyezeten látható sekély kivájások tanuskodnak. A magasabban folyt patak első medrét az oldalakon megmaradt kiálló medermaradványok is jelzik. Később a patak vize mélyebbre szállt s ekkor az alacsonyabb szintben levő medrét vájta ki, amely az alsó kiálló medermaradványokban maradt fenn. A patak végül a barlang mostani szűk fenekén folyt, az ásatás alkalmával feltárt kavicsot, homokot és iszapot lerakva.

A folyó vizének a barlang végén levő zsomboly alján kellet eltünnie, s így az itt felhalmozódott anyag kiásatása esetében remény van arra. hogy a barlang folytatását megtaláljuk.

A mondottakból kitűnik, hogy a barlangot bővizű patak sodra, főleg annak bőséges hordaléka vájta ki. Később a Berva-patak szintje annyira, süllyedt, hogy vize elhagyta a barlang járatait, s megkerülve annak közvetlen környezetét, a mostani hurokalakú szűk, nyílt völgyszakaszában folytatja kivájó munkáját. A barlang száraz lett s most indult meg a barlangi agyag, a mészkőtörmelék s végül a humusz lerakódása. Ezek az anyagok, mint fentebb említettem, a barlangot majdnem teljesen kitöltötték és az időnként ottlakott- és ottpusztult emlősök csontmaradványáit rétégeik közé zárták.

Mivel a barlang üregei közvetlenül a hegytető alatt vannak, mint hasonló esetekben, úgy itt is egyes részei pusztulni kezdtek. Ilyenek a barlang elején beomlott menyezet és az Előtéren képződött nyílt csatorna, különösen pedig a: végén fejlődött Zsomboly. A tökéletlén beszakadásnak szép példája a Zsomboly fölött épségben maradt menyezetrész, a keskeny, ívalakú Kőhíd. A pusztulás további fejleménye a Zsombolynak kőtörmelékkel, barlangi agyaggal és humusszal történt kitöltése volt. Így jött létre az ásatás előtt még fennállott Töbör.

A barlangban lerakódott üledékék, alulról fölfelé, a következő rétegsort mutatják: 

(1)    A barlang fenekére világosbarna kavicsos, homokos agyag rakódott. Az Előtéren és a Folyósó elején ez a réteg átlag 0.3 m vastag, míg a 3. m-től kezdve, ahonnan a fenék meredekebben lejt, ez a réteg fokozatosan (átlag 1.3 m) vastagodik. Legvastagabb a Zsomboly alatt, ahol még nincs teljes terjedelmében kiásva. E réteg mélyebb részeit tiszta vagy homokos agyag (iszap) alkotja, erre homok és kavics ülepedett. A kavics anyaga különféle kvarc. A kavicsszemek nagysága különböző, egyik-másik darab gyermekfej nagyságú. Kétségtelen, hogy ezt az exogén eredetű pataklerakódást a Berva-patak vize sodorta a barlangba, abban az időben, amikor a patak a barlang magasságában folyt.

(2)   A pataklerakódásra világosbarna mészkőtörmelékes barlangi agyag rakódott. Az Előtéren és a Folyósó elején ez a réteg átlag 0.5 m vastag, a, Folyósó hátulsó részében 0.7 m, a Zsomlolyban rézsut fölfelé hajlik s itt 2-3 m vastagságot is elér. Ez a barlang legfontosabb rétege, mert mindvégig gazdag, fajokban változatos jégkori faunát rejtett magában.

(3)   A barlangi agyagot végül vastag humusztakaró borította, amely az Előtéren és a Folyósó elején fekete, beljebb barna-színű volt. A humusz vastagsága az Előtéren 0.5 m, a Folyósó elején 0.3 m, ennek hátulsó részében 0.7 m. Innen a humusz a Zsombolyban, a barlangi agyagot követve, rézsut fölfelé hajlik s átlag 1 m vas. tagságban a Töbör fenekét töltötte ki. A humuszból gyéren recens emlősök csontmaradványai kerültek elő. 

Őslénytani eredmények. 

A Berva-barlang lerakódásai közül a sziklafenékre települt világosbarna kavicsos agyag meddő volt, míg a föléje rakódott ugyancsak világosbarna, mészkőtörmelékes barlangi agyag jégkor szaki emlősök csontjaival volt tele.

A pleisztocén üledékeket fedő humuszrétegből háziállatok  csontjain kívül a Felis silvestris(vadmacska) , Schreb (rágcsáló féle)., Lepus europaeus Pall (nyúl féle)., Glis glis L (rágcsáló féle)., az Erinaceus és Cricetus cricetus L.(rágcsáló féle) kerültek elő.

 A világosbarna barlangi agyag faunája. 

A világosbarna, mészkőtörmelékes barlangi agyag állatfajai , a következők: 

Ursus spelaeus (medve); Canis lupus L. (farkas); Vulpes vulpes L.(róka);  Meles meles L.(borz), Martes martes L. (nyuszt); Puforius putorius L.(görény); Lynx lynx L.(hiúz); Hyaena spelaea (barlangi hiéna); Lepus (nyúl);Cricetus cricetus L.(mezei hörcsög); Cervus(szarvas); Megaceros giganteus(oriási szarvas);Bin priscus (ős bölény);Rupicapra rupicapro(zerge);Equus woldrichi (vad ló); Elephas primigenius (mamut).

A Berva-barlang állatvilágából hiányzanak az u.n. arktikus elemeink: a rénszarvas, sarkiróka, rozsomák, havasi pocok, marmota, lemmingek és hófajdok. Az állatfajok erdő és steppe (síkság-tundra tágabb értelemben véve) lakókra oszolnak, de szélsőséges steppeelemek nincsenek köztük (pl. lófejű egér és dzsiggetai). 

Ősrégészeti emlékek. 

A világosbarna pleisztocén üledékből, sajnos, nagyon kevés kultúra-maradvány-került elő, és az a kevés is, amit találtunk, nem jellegzetes. Néhány durva kalcedon-töredék közül az egyik jobban megmunkált, széles alapú hegy, amelynek azonban csak az egyik oldala szilánkolt. Ezenkívül van még két csontból készült hegy is, jól látható szilánkolással. Ez a néhány kevésbbé jellegzetes csontés kőeszköz sajnos, nem alkalmas arra, hogy belőlük bármilyen következtetéseket is vonjunk.

Irták : Kadic Ottokár dr. és Mottl Mária dr. (Barlangkutatás 1938, XVI(1) 8.) Forrás: http://www.barlang.hu/pages/science/classics/kadic_bukk.htm

Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.

Megosztás

Kőzettani felépítés és felszínfejlődés:           

            Felnémet északi határa a Déli-Bükk területéhez tartozó Szarvaskői szurdok és a Berva-bérc területére is kiterjed. A jura bazaltból felépülő szurdokban tanulmányozhatjuk a tenger alatti vulkanizmus érdekes formáit, a pillow-lávákat, illetve az 5-20 m magas epigenetikus szurdokvölgyet. A Szarvaskő-Almár közötti szakaszt sziklateraszok (Pinczés Z., 1957; Hevesi A., 1986) és periglaciális középhegységi formák (kőfolyók, krioplanációs fal törmelékkúppal, stb.) teszik változatossá. A DNy-i Bükk legváltozatosabb formakincsű és legnagyobb karsztterülete a Berva- és Cseres-bérc – Hosszú-Galya-tető felső-triász mészkőből álló egysége (Hevesi A., 1986). A függőtöbörrel, töbör-soros völgyekkel tagolt felszín karr formákban, barlangi járatokban (Berva-barlang) gazdag. A fennsíkszerű mészkőhát DNy-i peremét a Berva-völgyi-szurdok tagolja. A szurdok mentén a ma is működő Berva-bánya értékes földtani szerkezetet, szép kalcitkristályokat tár fel. A Felnémethez tartozó Nagy-Eged – Kis-Tiba-hegy – Bükk-bérc vonulat már karsztjelenségekben szegény (Hevesi A., 1986). A felső-triász tiszta, dolomitpados, tűzköves mészkőből felépülő vonulat igen hamar elszakadt a szomszédos karsztterületektől, s ma szigetszerűen emelkedik ki a Tárkányi-medence és a Bükkalja között.  Karsztos formákban vízutánpótlás hiányában szegény terület (Tiba-hegyi-sziklaodú). A Nagy-Eged lejtőit északról jura agyagpala összletek, és miocén helvéti agyag, homok, homokkő és kavics építi fel, míg DK-i oldalát eocén lithothamniumos-nummuliteszes mészkő, mészmárga, oligocén agyag, agyagmárga és homokkő borítja. A Kis-Eged D-i oldalában, az út mentén a tardi agyaggal egyidőben keletkezett, hal- és növénymaradványokat tartalmazó kováspala bukkan felszínre. 

Felnémet hegylábi térségében Kleb B. (1973) végzett részletes geológiai felvételezést. Mint azt a  7. ábra is jól szemlélteti a Csurgó-völgy és a Tárkányi-völgy tektonikus vonalaihoz kapcsolódó törések mentén felszínre törő riodacit ártufa-, tufa, riodácittufa és riodácit hamutufa a miocén savanyú vulkanizmus hagyatéka. A felszín nagyrészét viszont negyedidőszaki üledékek borítják. A magasabb térszíneken pleisztocén kőzetlisztes lejtőagyagot, lejtőagyagot található. Az alacsonyabb szinteken a teraszokhoz kötődően  agyagos terasz-kavics, a lejtőkön agyagos lejtőüledék jelenik meg. Az Eger-patak és a Tárkányi-patak allúviumát holocén folyóvízi agyag, kőzetlisztes agyag, homokos agyag, homokos kavics építi fel.             Felnémet térségét a miocénban vastag tufatakaró borította be. A szarmata tenger délről a mai Eger-patak és Tárkányi-öblözet területén egészen idáig felhatolt. Az elsekényesedő és feltöltődő tengerben Szarvaskő irányából már kisebb patakok (Villó, Eger-patak), míg ÉK felől a Tárkányi-patak szállították ide hordalékukat és hordalékkúpot, deltát építettek (Pinczés Z., 1957). A Pannon-beltó visszahúzódásával párhuzamosan indult meg a felső-pannon hegylábfelszín kialakulása. Az egységes felszín feldarabolódása a pliocén végére és a pleisztocén időszakra esik, ekkor ugyanis a tektonikus mozgások hatására (a Bükk-hegység kiemelkedett és az Alföld bezökkent) egy megindult az újabb, fiatalabb hegylábfelszín képződése. Az idősebb hegylábfelszín maradványait a Tó-hegyen, a Pirittyó-tetőn, illetve a Nagy-Eged Ny-i oldalában követhetjük nyomon. A pliocén – pleisztocén határán az Eger-patak visszavágódott a Bélapátfalvi medencébe és kialakította mai völgyét. Ebben a Tárkányi-medence és a Verpeléti-egerszalóki-öblözet felől fölharapódzó regressziós fővölgyeknek is jelentős szerepe lehetett. Ekkor alakult ki a patak Szarvaskői szurdoka (jura bazalt, diabáz), mely meredek falú, átöröklött, epigenetikus völgy (Pinczés Z., 1957; Hevesi A., 1986).             A „Felnémeti-medencében” (15., 16. ábra) az egységesebb, 260-280 m magas tetőszintek a fiatalabb hegylábfelszínt képviselik (Agyagos-tető K-i lealacsonyodó gerince, Rácz-hegy, a Felnémetet K felől határoló, hasonló magasságú tetőszintek) (8. ábra). A völgyközi hátakat tagoló eróziós fő- és mellékvölgyek mentén a pleisztocénban eltérő szintekben teraszok képződtek. A középső-pleisztocén III. sz. teraszát (Pinczés Z.,1957: IV. sz. terasz) az Eger-patak fölött 40-50 m-re, Almártól Egerig csak foltokban, a Pirittyó-tető K-i lealacsonyodó gerincén, a Pásztor-völgytől D-re, a Rácz-hegy DK-i lábánál találjuk meg. A felső-pleisztocén würmi II. sz. terasza kettőzött, ez az Eger- és Tárkányi-patak legépebb terasza. A II.b. terasz Almárnál a vasúti megállótól ÉNy-ra, a Csurgó-völgy alsó szakasza felett, a Rácz-hegy alatt (Pinczés Z., 1957: III. sz. terasz), a Kutya-hegyi-dűlőn, a Közép-hegyen és a Bajusz-dűlőn (Balogh J.-Hevesi A.-Juhász Á., 1973) mutatható ki. A II.a. terasz a Szarvaskő-Almár szakaszon a Papp-hegy oldalában, a Kutya-hegyi-dűlő Ny-i peremén, a Tárkányi-patak D-i peremén (Kender-föld-dűlő), a Rácz-hegy ÉK-i részén követhető. A felnémeti templomdomb esetében pedig mint teraszsziget jelenik meg. Az óholocén I. sz. terasz  a Papp-hegy lábánál húzódik, s az Eger-patak mentén Felnémeten kettőzve jelenik meg (1,5 és 2,5 m). A település nagyrésze erre a teraszszintre épült.  A Tárkányi-pataknál mentén szintén jól fejlett szintet ad.             Az eróziós-völgyek mellett a deráziós folyamatoknak is igen jelentős szerepe volt a felszín pusztításában. A pleisztocén kori periglaciális éghajlat alatt a pedimentek ferde lejtőibe nagyrészt vízfolyás nélküli, száraz deráziós völgyek és dellék mélyültek. Ma a völgyközi hátak lejtőit deráziós páholyok, dellék, deráziós-, és eróziós-deráziós völgyek szabdalják fel. A mellékvölgyek előterében hordalékkúpok képződtek, s az újholocénban tovább folyt a patakok allúviumának fejlődése. 

A Berva-bánya: 

1. A mészkőbánya története 

A mészkőelőfordulásról az első kellő részletességű földtani térképet 1912-ben Schréter Zoltán készítette. Utána ezt többször kiegészítette és 1943-ban írta meg „A Bükk hegység geológiája” című dolgozatát. 1949 végéig az ’államosításig’  az egész Berva-völgy és a mészkőelőfordulás az egri érseki uradalom tulajdona volt. Az érsekség nagyrészt az 1930-as évektől kezdte művelni a Berva-völgyben a mészkövet mészégetés céljára. A fakitermelés céljára később kiépítették az erdei vasútat és azzal szállították a mészkövet is. 1944-45-ben az előforduláson semmiféle bányászat nem volt.  A bánya nagyobb mérvű fejlesztését csak 1950 után a Fémszerelvénygyár (Finomszerelvénygyár) építése lendítette fel. A bányának 1949-54 között több tulajdonosa volt. 1954. október 1-től Mátrai Ásványbánya Vállalat néven alapítanak egy jelentős céget. Ettől az időponttól kezdve vette kezdetét az előfordulás tervszerű és szakszerű művelése a megnövekedett igényeknek megfelelően, de még mindig kézitermelésű, nehéz fizikai munkát igénylő technológiával. 1956-ban felső utasításra beruházási program készült, új modern bányaüzem és modern zúzó-, osztályozómű létesítésére. Ezután először az őrlőmű építésére került sor, majd 1964-ben a Berva-bérci-bánya megnyitására a 380m-s tszfm-ú szinten. A bányát és az őrlőt kötélpályával kötötték össze, az őrlőt pedig bekapcsolták az Eger-Putnoki vasúthálózatba. 1960-ban az osztályozott bányatermékek jelentették a piacot. 1965-ben már inkább a talajjavító őrlemények. Az 1970-es évektől az őrlési technológia többszöri rekonstrukciójával egyre bővült a különböző finomságú mészkőőrlemények választéka. Az 1980-as évek közepére az őrlőüzem áttért – elég jelentős mennyiségben – mikroőrlemények gyártására is. A megfelelő minőségű mészkő biztosítására 1950-es évek végétől az 1980-as évek végéig többször történt mélyfúrásos földtani kutatás és térképezés.

A bányában a nehéz fizikai munkát felváltották a gépesítések, melyek a jövesztés, rakodás és szállítás terén egyaránt fokozatos fejlődést mutattak. Az üzem az ország egyik legnagyobb termelője volt az 1980-as évek végéig, a talajjavító mészkőliszt, a takarmányozási- és aszfaltozási mészkőliszt, valamint a mikroőrlemények vonatkozásában is. 1989 végére a talajjavító mészkőliszt értékesítése gyakorlatilag megszűnt. 1992-ben a privatizáció folytán a mészkőelőfordulást és az őrlőt az OMYA Konszern vásárolta meg és ennek kapcsán alakult meg az OMYA-EGER Mészkőfeldolgozó és Értékesítő Kft., amely a mai napig is működik. 

2. A mészkőbánya földrajzi helyzete 

A terület földrajzilag a Bükk hegység DNy-i nyúlványán a felnémeti Berva-völgy és a felsőtárkányi Mész-völgy között található. A mészkőterületet Ny-on a Berva patak völgye, D-en a Berva-oldal, K-en  a Mész-völgy határolja. Észak felé fokozatosan emelkedő, de nem meredek morfológiával kapcsolódik a Bükk-fennsík DNy-i részéhez. A meredek lefutású oldalakon több vízmosás (lápa) tagolja a térszínt. 

3. A Berva-völgy és Mész-völgy közötti terület geológiai felépítése 

Az előfordulás földtani jellemzése annak ellenére, hogy a külszínen igen sok kibúvása látható, mégsem egyszerű. Fedőkőzete gyakorlatilag nincs, közvetlen fekűkőzete viszont – feltárások vagy olyan mélységű kutatóobjektum hiányában, ami átharántolta volna a mészkövet – ismeretlen, azaz települési, rétegtani helyzete eléggé vitás. Egyes kutatók (Schréter Z.) szerint a mészkő közvetlen fekűkőzete tűzköves mészkő, míg mások véleménye szerint agyagpala. A mészkőelőfordulás fekűjének tartott agyagpalaösszlet a Berva-völgy mentén jelentős kiterjedésben található, de ugyanakkor a D-i Bükk egyik legnagyobb kiterjedésű képződménye. Jelenleg a Berva-völgy K-i oldalán valamint a mészkőbányába vezető út bevágásában jól tanulmányozható. A kőzet a felszín közelében világosbarna, majd lefelé az oxidációs határon túl kékesszürke, vékony, leveles, palás elválású a rétegek között kisebb-nagyobb lencsék alakjában tűzköves mészkő települt. A palacsoport több helyen erősen meggyűrt, pikkelyeződött szerkezetet mutat, ami miatt a palásság nem egyezik a rétegdőléssel. Ezen sorozat egy közel É, ÉK – D, DNy-i csapású, K-i dőlésű szerkezeti vonal mentén érintkezik az ún. „Bervai-mészkőösszlettel”. Ezen agyagpala és mészkőösszlet határán a bányafalak eddigi feltárásai alapján kb. 20-30 m széles ún. „törészóna” (melange-zóna) látható. A bányászat tárgyát képező mészkőösszlet világosszürke, kékesszürke, sárgásszürke valamint ezek közé települt sötétebbszürke részekből áll. Szöveti felépítése nem teljesen egyöntetű, azonban minősége nagyjából egyenletesnek mondható. A réteglapok kibillent helyzetűek, melynek következtében 30-60o-os dőléssel ÉNy-i irányba dőlnek. Az előfordulás középső és Ny-i részén a mészkő szövete nagyjából egyenletes, míg a Mész-völgy és környékén erősen breccsás. A rétegösszletben Márton Gyula 4 kőzettípust különített el: 1) Kékesszürke, néhol világosszürke mikrokristályos szövetű mészkő 2) Világos sárgásszürke, kristályszemcsés un. „cukorszövetű” mészkő. A mészkőelőfordulás középső részének  kis területén fordul elő, nem túl gyakori. 3) Sötétszürke, mikrokristályos mészkő. Ez a típus a világosabb mészkövek közé települ, magasabb szerves anyag tartalmú és helyenként magasabb kovasav tartalommal bír. 4) Világosszürke, breccsás szövetű mészkő. A felsőtárkányi Mész-völgy és környékének típusos kőzete. 

A legújabb fauna vizsgálatok alapján a mészkőösszlet Triász Ladini-Karni emeletbe sorolható.

A mészkőben repedések, törések láthatók és a nem nagykiterjedésű karsztos járatokban, üregekben vörös vagy rozsdabarna vasas kiválások figyelhetők meg. A bányafal adatai alapján jól látható, hogy a vetőzónák, törések és a mészkőben kialkult kisebb karsztjáratok, üregek jelentős mennyiségű meddőanyagot tartalmaznak. A meddő anyaga pleisztocén korú bemosott törmelék (agyag, homokos agyag, meszes agyag és mészkőtörmelék). Ugyancsak meddőanyagként jöhet számításba a mészkő felszíni egyenetlenségeit kitöltő fekete nyirok, vörös agyag és a bányafalak szélein jelentkező, a völgyek felé kivastagodó agyagos mészkőtörmelék. A karsztos üregek, járatok vagy törések falát több helyen másodlagos kalcitkiválás borítja. A mészkőelőfordulás területe tektonikailag erősen zavart. Törések, vetők, roncsolódások láthatók. Sok helyen egymást metsző törésrendszer figyelhető meg.

4. Környezetvédelmi előírások 

A környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló 1995. évi 152 (XII.12) . Kormányrendelet alapján a környezetvédelmi előírások közül a Berva bányára kiemelten vonatkoznak:

- A zajártalomról, - A porszennyezésről, -A veszélyes hulladékokról, - És a vízkezelésről szóló bekezdések. 

Forrás:

Császár, Zs. – Parádi, K. (2000):

Megosztás

Naptár

2017. november
H K S C P S V
« szept    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Heves megyei Hírlap

Időjárás