Get Adobe Flash player

Izelítő fotóinkból

Nagy Ernő festőművész akadémiai székfoglaló kiállítása a Miskolci Galéria Rákóczi-házban. Kocsma 1940 Fajcsák Attila: Rózsa nyílik - ötven felnémeti népdal Katonai öltözék Házassági AK - Barta Ferenc és Sütő Mária 1902.10.26.első házassága Házi rozsdafarkú Kis fakopáncs Háztartási kávéfőzők Eredmény hirdetés, díj átadás Adagolóelemek leppelése

őskor

Kőkorszak.

A durva kőkorszak (palaeolith) lételét a Bükkségben Hermann Ottó erősen vitatja a külföldi kutatók leleteinek analóg esetei nyomán, melyekhez hasonlókat talált a Szinyva patak árterén épült miskolczi házak alapjaiban, az avasi szőlőhegyen, a hámori barlangokban, hol az ősember még a barlangi medvével tanyázhatott. Ha a barlanglakó trogloditákról varrhatunk hímet Heves vármegye legősibb időire, akkor Hermann Ottó nézetét a mi vidékünkre annál inkább vonatkoztathatjuk, mivel kedvezőbb fekvése volt a hevesi Bükkségnek a déli verőfényes oldalon, a mint az erdei vadaknak ösztönszerűleg választott tanyahelyei is igazolják. Eger, Felnémet határán, a tárkányi hegyeken, kivált a Nagy-Kőháton, számos ilyen kőüreg van, melyeket a mészkőben eredetileg a természet maga vájt, de e mellett az emberi kéz alakításának nyomait is magukon viselik. A szomszéd határban a hagyományban fennmaradt Odor-vár név is elárulja, hogy az ős népek az odorjas (barlangos) üregeket választották lakó- s védelmi helyekül. Egerben mindjárt a Kis-Eged alján is voltak ilyen búvóhelyek, a Nagy-Egeden pedig a Remete-pincze, óriási kődarabból rakva, melynek földalatti menete azonban közel a szádához be van szakadva.

A tárkányi Várhegyen négy üreget emleget a nép: kettőt a keleti oldalon az ú. n. “kuklyá”-kban, egyet nyugatra az Arnótkőben, s egyet a vár közepén, melyben a leereszkedő szintén csak néhány méternyire juthat. Annál jelentősebb barlangra bukkanunk a Lőkhegyen, a hasonló nevű Lőklyukban, hová egész birkanyájat be lehet terelni. Nem messze esik az ú. n. Bujdosó kövek üregeitől, melyekhez a bujdosó világ népmondái fűződnek. Fentebb a Kőháton még több üreget ismernek a tárkányiak, ú. m. a Vereskői s Cserepeskői üreget, hol néhanapján az utóbbi időben futóbetyárok is laktak; Kecskori, Peskő és Tarkő között van a Nyáj-barlangja. Legnevezetesebb ezek között a Peskőlyuk, melyhez meredek sziklák között kanyargó ösvény vezet s tűzhelyei tisztán felismerhetők. Ürege szélenyhében ferdén hat a sziklába; benne kísérleti ásatást is végeztetett e sorok írója s az újkori fekvések alatt régi leletekre akadt, azonban ezek nem a legrégibb időkből eredők. Megemlítendők még az Estrángom, másként Mészvölgyben található üregek, melyek az ősi időkben egész községet alkottak. Nem mellőzhetők a felnémeti határban levő Berva-erősén és Istennyakon látható őrhelyek üregei sem, valamint az ott található Dorót-lyuk, mely megalithkövekből összerótt krommlechnek mondható. A Kis-Bükkben kevés ilyen üreg van, minthogy ennek anyaga nem mészkő. Ilyen a Verősarkály ürege. A Mátrában, minthogy ez tűzi eredetű tömör andesitből meg zöld trachitból áll, nincsenek természetvájta üregek, legfeljebb a hegy alján a rhyolith-rétegben, mint pl. Solymoson a Csákkövön, a Kishegy szomszédjában, Sirokban a várban, a sári Rónahegyen, az Óvár alatt a Csörgőpataknál, melyek azonban már keményebb kőbe, fejlettebb eszközökkel vésvék, így az ősember műveinek nem tekinthetők.

Nagy számban fordulnak elő az ősi korhoz közelebb eső megalith (nagy kövek) emlékei, melyek a népeknek a kiklopszokról, titánokról, óriásokról szőtt hitregéiben is szerepelnek. Ilyenek a Mátrában a halmozott nagy kőrakások, a hasznosi Győrhegyen, a sólymosi határban az Asztagkő, Üstökfő, a domoszlaiban a Kis-Szokorecz. Másfelé, így Gömörbenés Rozsnyón, “Ördögvár”-nak nevezi a nép e roppant kőboglyákat. A megalith-kövekhez sorozhatók az emberi erőt felülmulni látszó kőgarádok, védelmi vonalak és gyűrűvárak is, melyekről lejjebb fogunk bővebben szólni. Megemlítjük ezek során még azokat az emberi kéz alkotta vízgyűjtő üregeket, milyen a Mátrában az Órakó, mely nagyterjedelmű öblébe felvesz minden esővizet és hólerakódást, hogy az alatta levő Gyökeres 436kútnál bőséges forrásként kiadja. Hasonlóképen a tárkányi Várhegy oldalán “kuklyá”-nak nevezett, egymás alá eső, kettős nagy kőudvar, mely hasonlóképen felfogott vizét a hegy derekán, a vár kútján adja ki, a harmadik udvarban. A Kis-Bükkben is hasonló, de kisebb méretű, vízfogót látunk a Vajda kútjánál. Ennél nagyobb a Nagykő sánczos várnak Csorgása, mely szintén ily víztölcsérből nyerte táplálékát, melyet ma már nagyrészt betúrtak. Végül a megalith-kövekhez sorozhatjuk a rhyolith-kőbe vágott vakablakos emléksziklákat, melyek Solymostól kezdve, Eger szomszédságában, több falu határában, nagyságukkal s alakjukkal bámulatra gerjesztenek. Ezeket azonban már a későbbi korba, talán a kelták vagy szkithák meg a germánok időszakába tehetjük, sőt egyik-másik aligha régibb a középkornál.

Vaskorszak.

A vas használatának kezdetét kb. Kr. e. 700 esztendőre teszik, úgy hogy 400 esztendőn tartott volna. A La Tène-korszakot 500 évre számítják, melynek fejlesztését a magasabb kelta műveltségnek tulajdonítják. A vaskorszak e két szaka között hazánkban még harmadik, jellegzetes is felvehető: az ú. n. szkitha. Ily csapat kevéssel Krisztus születése előtt költözött a Duna-Tisza közére, ezt a görög és a római írók metanasta-jazignak nevezik. Leleteit legutóbb 1907 április havában Gyöngyös-püspöki határában fedezték fel, Morvay Farkas Mihály szőlejében.

Ezekből láthatjuk, hogy Heves vármegye területén már a vaskorszakban is több jellegzetes időszak hagyott nyomokat. Ipolyi ama bronzdiadémot, melyet Istenmezőn találtak, a kelta vaskorszakba helyezi. Be kell vallanunk, hogy a vármegye területén előkerült e korszakbeli leleteket még nem osztályozhatjuk a vasnak fentebbi korszakai szerint: így némelyek a Szent Erzsébeten talált s fentebb említet bronzsarlókat és egyéb tárgyakat szintén ide hajlandók sorozni. Felsőnánán a Skalyina s Ördögvályú táján talált putrilakásokat az e tájon lelt aranykarperecz és egyéb leletek után szintén e korhoz vélik számítani. – Alsótárkányon az üvegpaszta-nyakfűzér lelete, valamint a Mátrában az Ágasvár alatt talált ilyféle üvegpasztagyöngyök után következtetve, e két helyen is e korbeli népek telephelye lehetett. – Ugyancsak Alsótárkányon zsugorított testhelyzetben temetett emberi csontvázat találtak, mely mellett azonban semmi lelet sem szolgált felvilágosítással.

Maklárról kerültek e sorok írójának gyűjteményébe vaskorszakra mutató tárgyak: tűk, paszta- s a jazig leleteket jellemző kalczedon-gyöngyök, ezüstcsat, ezüstfibulák, aranyfülbevalók stb., melyeknek egyes darabjai azonban, 443különösen – alakjukról itélve, – a fibulák, a római vagy népvándorlási időszakba esnek, a mint a fibulákkal itt talált Julianus-érem igazolja. Ilyen római érmekkel igazolt leletek a vármegyében másutt is feltünedeznek, ú. m. Commodusé Felsőtárkányon, Faustina Senioré, Felnémeten, Maximianus Herculeusé, Hevesvezekényen meg Pásztón továbbá Bessenyőtelken stb. Ezeken kívül Fejér Kálmán, gyöngyös-tarjáni jegyző, a Mátrában számos római érmet gyűjtött össze.

Szépművű vasfibulákat találtak a Bükkségben a vármegye területének szomszédságában is. A leletek alapján legbiztosabban Sirok jelölhető ki a keltafaj telepéül, különösen pedig annak Darnó nevű nagy sánczos vára. A szomszédos hegyen, melyen a középkori épített vár áll, oly kelta ezüstpénzeket találtak, melyeken baltavágásoktól eredő csorbák voltak, jeléül annak, hogy a forgalomból kivonták talán oly czélból, hogy halottak mellé helyezzék. Ezek közül egy, melynek hátlapja balfelé fordult lovat ábrázolt, a Nemzeti Múzeumba került. Ecséden egész fazék kelta pénzt leltek.

Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0010/20.html

Megosztás

Az Eger mellett fekvő, ma már Egerhez tartozó Felnémet település nagy történelmi múltra tekint vissza. Ma is békés falusi emberek lakják, annak ellenére, hogy a falut az 60-as évek elején Egerhez csatolták.

A község az őskorban lakott hely volt, ezt az Eged hegyen található őskori barlangok s azokban az emberi kézimunkára valló nyomok bizo­nyítják. A római korból származó érméket is találtak a község terüle­tén. A honfoglalás korából nincs tárgyi emlékünk. Az első írásos említés, mely Felnémetről szól, 1261-bol, IV. Béla király oklevelében olvasható. IV. Béla 1261-ben, 1267-ben, majd utódai ezt követően ismételten is megerősítették az egri püspököket azon 78 falu birtokában, melyeket az oklevél állítása szerint I. István és utódai az egri püspökségnek adományoztak. Ezek a falvak az Eger patak völgyében, a Mátraalján, a Tiszavidéken, Heves, Szolnok, Borsod és Zaránd me­gyékben terültek el, jövedelmeik az ország egyik leggazdagabb földes­urává tették a mindenkori egri püspököket. Felnémet ezeréves törté­nete során -1848-ig- megmaradt az egri püspökség kizárólagos bir­tokában.

 Heves megye területét általában az Aba-nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat pedig II. Géza alatt 1125 a Lüttich környékéről származott német-flamand telepes csoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak. Almagyar nevet nyert. ( Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar ). Felnémet neve összes későbbi változatában – Nempti – mindig megerősíti a falunak nevét adó német tele­pesekre való utalást, bár pár évtized multán e telepesek megmagyaro­sodtak. 

Felnémet ősi, középkori telephelye az Eger pataktól nyugatra a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyag­ból épített emlékének, a kápolnának alapjai még 1710 körül lathatók voltak. A régi faluhellyel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök hatal­mas és ritka szép templomot építettek, ennek faragott kövekből alkotott fundamentuma 1710 körül ugyancsak latható volt. A templomdombon Eger urai és a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek, a felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték, miután a középkorban Eger környéke sűrűn be volt építve szőlővel. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővá­rosa, Eger virágzó külvárosa lett. Szomszédságában, a szarvaskői völgy nyílásában, a Barátbérc aljában állott a pálosok monostora, melyet Monoszlai Miklós egri kanonok emeltetett. Ennek létezését ma is rom-maradványok igazolják. A monostor lakói számára két malom, szőlők s a határ egy részének jövedelme biztosította a munka nélküli úri életet. (Albert Ferenc: Heves és Külső Szolnok megyék leírása. Eger 1868. 468-468. lap. – Egri érsekség gazdasági levéltara. I. classic, Liber l7.pag.263. )

 Nagy Lajos király idejében már fönnállott az egri vár és a ki­sebb szarvaskői vár, az egri püspöki uradalom középpontjában. Nagy Lajos kilenced-törvénye egységes adófizető, teherviselő jobbágysorba kényszerítette a korábban többé-kevésbé független jogállapotú földműveseket, kialakult a magyar jobbágyság, megterhelve a földes­úrnak fizetendő súlyos szolgáltatásokkal, pénz,- és terményadókkal, ingyen robottal, melyek a földesúrnak dologtalan életet biztosítottak. Felnémet is teljes egészében jobbágyfalu lett az egri püspökség földesúrasága alatt, az egri várhoz fizette az adózásokat, melyek nemcsak a várban lakó püspök és udvartartása, hanem a várban szolga­latot teljesítő várkatonaság ellátásának céljait is szolgálták. Ezek a jobbágy-adózások abban az ütemben súlyosodtak, amilyen ütemben lett egyre nehezebb általában, országos viszonylatban is a magyar jobbágysors.

Mátyás király idejében, 1486-ban például Felnémet lakossága minden évben a következő szolgáltatásokat fizette Eger várába: 40 jobbágy­háztartás, – jobbágyporta, jobbágytelek, – mindegyike Szt.Györgynapkor egy-egy forintot ad (egy Ft abban az időben többet ért, mint egy mázsa búza), pünkösdkor az egész falu együtt 6 köböl sört, 2 ártányt, 50 sajtot, Magdolna-napkor 1 hordó bort, mely kitesz 32 köbölt, Szt. Mihány-napkor minden jobbágyporta ismét 1-1 forintot, karácsony­kor az egész falu együttesen 50 szekér fát, 6 sertést, 8 szekér szé­nát, 32 köböl sört, sót, viaszt, borsot, 120 véka zabot, 120 db ke­nyeret, 120 db csirkét, húsvétkor 6 köböl sört, 120 db tojást, 3 sajtot, 2 gödölyét, 2 bárányt. Minden évben a termény betakarítás idején tizedet-dézsmát – adnak csirkéből, kacsából, malacból, bárányból, min­denféle szemesterményből – búzából, árpából, zabból, kölesből stb. tizedet és kilencedet a bar termésükből. A tizedrész a püspöknek, a kilencedrész a földesuraknak járt, s miután Felnémet esetében püspök és földesúr egy személy volt, kilenced is, tized is az egri püspököt illette, a felnémetiek minden termésüknek csupán nyolctizedével rendelkeztek szabadon. De ingyenmunkát is teljesítettek, amennyiben évente 50 kaszást adtak az urasági rétek kaszálásához, a szénát összegyûjtötték, az egri várba behordták. (Egri érs. gazdt. It. I.classis, Liber II.pag.396.) 

A mohácsi csatavesztés évében török rablócsapatok portyáztak Fel­német környékén, egészen Miskolcig, pusztítva és fosztogatva. A kettős királyválasztást követő évtizedekben Felnémet Eger várának sorsában osztozott. Többször cserélt gazdát, áldozatul esett Perényi Péter, Varkoch Tamás stb. várurak pusztításainak. Perényi egri várnagy 1534-1558 között elfoglalta az egri püspökség birtokait, meghonosí­totta Eger környékén a protestantizmust, elûzte a szerzeteseket a mo­nostorból. A felnémeti szerzetesházat a pálosok 1548-ban hagyták el. ( Albert i.mű.469.1ap)

 1544 óta a török befészkelte magát Heves megye területére. Rabszedõ, sarcoló portyákkal, 1548-ban Kerecsendig, 1550-ben Péter­vásáráig merészkedett. Oláh Miklós egri püspök a tulajdonát képezõ egri vár ellátásának és védelmének gondját áthárította az uralkodóra, 1548-ban megegyezéssel átadta a várat Ferdinánd király várkapitányá­nak, Dobó Istvánnak, aki 1548-1552 között hatalmas erõfeszítéssel sze­relte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. A felnéme­tiek napról-napra dolgoztak az egri vár falainak megerősítésén. A török 1552. szeptember havának elsõ napjaiban meg is jelent Eger falai alatt, ahová a felnémeti férfiak egy része Dobó István hívására bevonult a várat, a hazát védeni. Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár diadalmáról való énekében megörökítette a felnémeti hõsök emlékét. ( “Szállott házba mi szükség ott benn vala, – Az völgyből, Felnémetről felhívatá” stb. )Az elmenekültek ottmaradt ingóságai, az asszonyok és gyermekek jórészt a török kezére jutottak. Már az elsõ napon elvitték Benedek kovácsmestert és Nagy Pál feleségét. Aztán vitték a többi ottmaradt asszonyt is. Védeni, menekí­teni nem tudta őket senki, hiszen a férfiak az öregek kivételével az egri várban voltak. 

Az Egert ostromló 120.000 főnyi török sereg sátortábora el­árasztotta a felnémeti határnak Eger felőli sík részét. Közben 1552 szeptember 12-tõl október 18-ig, hat héten keresztül a felnémeti férfiak hõstetteket vittek végbe a vár védelmében. Egert sikerült megmenteni, a török visszavonult. Dobó kapitány a török elvonulása után a várvédelemben érdemeket szerzett védõk megjutalmazása iránt elõterjesztést tett az uralkodóhoz s ebben a jutalmazási javaslatban felnémeti Kovács Jakab kovácsmestert a várvédelem legnagyobb hősének nevezi. Kimagasló érdemeit a következõkben jellemzi: “Kovács Jakab felnémeti kovácsmester a legdicséretreméltóbb magatartást tanúsította, bátrabb volt mindenkinél, háromszor annyi munkát vállalt, mint mások, jelenléte igen nagymértékben hozzájárult a vár megmentéséhez, mindig talpon volt, puskájával a törésekhez szaladt s a törökök közül sokat agyonlõtt.”

A király a javaslat alapján a következõ szavak kíséretében intézkedett megjutalmazása felől: “Kovács Jakab, ki annyira, dicséretre méltóan viselkedett, kap egy ruhát és 25 forint pénzjutalmat és adómentességet.” Mellette az ugyancsak Felnémetrõl bejött Gergely nevű ácsmester érdemeit emeli ki Dobó. Gergely az ostrom idejére önként jött a várba, nemcsak a saját mesterségével járó feladatokat látta el éjjel-nappal, hanem a török roham idején haláltmegvetõ bátorsággal hol ennél, hol annál a falnál harcolt derekasan. Megjutalmaztak további hat megsebesült felnémeti jobbágyot és egy hõsi halált halt fel­németi férfi özvegyét. Ezek: Egres Mátyás, Pap Máté, Laudo Benedek, Dobó Demeter, Rigó János, Szabó Tamás, illetve a hõsi halált halt Kacsika Tamás özvegyét. A jutalmazott felnémeti mesteremberek voltak: Kovács Jakab Kovács Lõrinc és János, Molnár Mátyás s az említett Gergely mester. 

Felnémet községet az 1552. évi ostromból dicstelenül vissza­vonuló török szeptember 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmene­kült, s visszatért felnémetiek biztonságérzete megerõsödött, rögtön fölépítették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1555-ben 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkezõ jobbágy lakja. A következõ évtizedekben Felnémet lakossága hatalmasan fel­duzzadt: 1557-ben például a 22 jobbágytelek mindegyikében12-15 család lakik, az egész községben összesen 291 család. Eger alatti falvakban már nem felduzzadás, hanem elnéptelenedés mutatkozik. A török hódoltság határa 1552 után közvetlenül Eger alatt, Maklárnál, Nagytályánál húzódott Eger várának magyar őrsége védte ennek a határvidéknek népét, ezért a török kezébe került déli, tiszamenti falvakból Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől, napról-napra várva annak lehetõségét, hogy hazájukba visszatérhessenek. De ez a reményük sose válhatott valóra, sőt 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került. Felnémet pedig elpusztult, la­katlanná vált 110 évre, 1706-ig. Végleg elpusztult Cegléd és Szől­lőske, melyek korábban szintén népes falvak voltak. A három puszta falu határát 110 éven keresztül az egriek hasz­nálták. A felnémeti szõlõhelyet, melynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szõlõhegyekének, a török uralom végefelé az Egerbe tele­pült rácok használták s róluk nyerte a Ráchegy nevet, míg korábban felnémeti hegy volt a neve. Felnémet 1609-ben, 1662-ben, 1682-ben is állandóan lakatlan puszta. (Érs. gazd. lt. I. ol. Liber. 17. pag. 256. Liber 30. pag. 352, 195. I. cl. fasc. II. Nro. 630. )

 A török korszak mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveibõl pedig Eger város egy ré­szét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbevágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a törököt még ezután is zaklató magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták s bennük sok kárt tettek. A felnémeti pincék körül sok hősies csatajelenet játszódott le annak az elkeseredett, szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódításra reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét s azokkal a felnémeti pincéket olyan alaposan betömették, hogy soknak még a helyét sem lehetett később megállapítani. Ezzel aztán a felnémeti gerillaharcoknak is végük szakadt. ( Érs.gazd.lt.I.classis.Liber 17,pag.263. )

 Eger várát 1687 decemberében félévig tartó elkeseredett ost­rom után végre sikerült fölszabadítani a török uralma alól, a törökök elvonultak Eger környékéről. Bár a többi környékbeli falvak Eger felszabadítása után pár év múlva sorra benépesültek, Felnémet lakatlan maradt 1706-ig, amikor már javában folyt Rákóczi szabadságharca s a kurucok már benn ültek Eger vár birtokában. Az egri uradalom földesura ekkor Telekessy István, Rákóczi híve volt. Telekessy nagy erővel igyekezett a püspökség régi birtokait vissza­szerezni, a puszta falvakat ideiglenes engedmények árán benépesíteni.

 Felnémet első újjáépítése 1706-ban történt. Telekessy püspök­földesúr a Felnémetre tiszttartónak kirendelt Szécsényi Györgyöt bízta meg a telepítés irányításával, az ide települni szándékozók vele köt­hettek megállapodást azon általános telepítési feltételek alapján, amelyekkel Telekessy 1706. január 10-én Felnémet megszállítását szabályozta. Ez a telepítési okmány így hangzik: „Akik felnémet régi mezővárosnak régi helyét, mely Heves vármegyében volt, meg akarják szállani, legyenek böcsületes jó hírű-nevű catholicus emberek, senki máshoz jobbágyszolgálatbéli kötelességen ne legyenek, se pedig egriek, másképpen Egernek fogyatkozására esnék Felnémet meg­szállítása. A házaknak épülete legyen azon a dombon, mely alatt régi jelen kész pincék vannak. A régi faluhelyet gyümölcsös és veteményes kerteknek felosztassák a megszálló lakosok közt. Házhely, közlegelő, jó gyöp, szántóföld, sző1őhely, minden megszálló­nak kijelöltetik akár egész telkes, akár féltelkes legyen. Mindenki értéke, vagyis igaereje arányában kap földet. Három évig se robotot, se készpénzt, se más földesúri adózást nem fizet az újtelepes, csupán tizedet ad a learatott szemesterményből. A sző1őhegy használatáért 10 évig nem fizetnek szőlődézsmát vagy hegyvámot. Eltelvén a három esztendő, a földesúrnak robottal ezután sem tartoznak, hanem csak taksaképpen az egésztelkes gazda esztendőnként 8 magyar forintot fizet, a főhelyes 4-et, a zsellér 2-t. A marhátlan (vagyis igásmarhával nem rendelkezik ( lakos akár félhelyes legyen, akár zsellér, tartozik egynapi kapálással, ahová kívántatik és az egri helyen levő urasági szőlő felének minden munkájával. Szabadon elköltözhetnek, ha távozási szándékukat idejében bejelentik a tiszttar­tónak, akit e földesúr közéjük rendel. Ha idegenek a felnémeti ha­tárban szőleiket el akarják adni, előbb a felnémetieknek kell felkínálniok. Aki juhot. vagy sertést legeltet a földesúr erdeiben, dézsmát ad a juhokból vagy sertésekből. A vármegyei adózástól is három évig mentesek lesznek.” (Ers. gazd. l. t. I. classis. fasc. II. Nro. 613)

Megosztás

Naptár

2017. július
H K S C P S V
« máj    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Heves megyei Hírlap

Időjárás