Kőkorszak.

A durva kőkorszak (palaeolith) lételét a Bükkségben Hermann Ottó erősen vitatja a külföldi kutatók leleteinek analóg esetei nyomán, melyekhez hasonlókat talált a Szinyva patak árterén épült miskolczi házak alapjaiban, az avasi szőlőhegyen, a hámori barlangokban, hol az ősember még a barlangi medvével tanyázhatott. Ha a barlanglakó trogloditákról varrhatunk hímet Heves vármegye legősibb időire, akkor Hermann Ottó nézetét a mi vidékünkre annál inkább vonatkoztathatjuk, mivel kedvezőbb fekvése volt a hevesi Bükkségnek a déli verőfényes oldalon, a mint az erdei vadaknak ösztönszerűleg választott tanyahelyei is igazolják. Eger, Felnémet határán, a tárkányi hegyeken, kivált a Nagy-Kőháton, számos ilyen kőüreg van, melyeket a mészkőben eredetileg a természet maga vájt, de e mellett az emberi kéz alakításának nyomait is magukon viselik. A szomszéd határban a hagyományban fennmaradt Odor-vár név is elárulja, hogy az ős népek az odorjas (barlangos) üregeket választották lakó- s védelmi helyekül. Egerben mindjárt a Kis-Eged alján is voltak ilyen búvóhelyek, a Nagy-Egeden pedig a Remete-pincze, óriási kődarabból rakva, melynek földalatti menete azonban közel a szádához be van szakadva.

A tárkányi Várhegyen négy üreget emleget a nép: kettőt a keleti oldalon az ú. n. “kuklyá”-kban, egyet nyugatra az Arnótkőben, s egyet a vár közepén, melyben a leereszkedő szintén csak néhány méternyire juthat. Annál jelentősebb barlangra bukkanunk a Lőkhegyen, a hasonló nevű Lőklyukban, hová egész birkanyájat be lehet terelni. Nem messze esik az ú. n. Bujdosó kövek üregeitől, melyekhez a bujdosó világ népmondái fűződnek. Fentebb a Kőháton még több üreget ismernek a tárkányiak, ú. m. a Vereskői s Cserepeskői üreget, hol néhanapján az utóbbi időben futóbetyárok is laktak; Kecskori, Peskő és Tarkő között van a Nyáj-barlangja. Legnevezetesebb ezek között a Peskőlyuk, melyhez meredek sziklák között kanyargó ösvény vezet s tűzhelyei tisztán felismerhetők. Ürege szélenyhében ferdén hat a sziklába; benne kísérleti ásatást is végeztetett e sorok írója s az újkori fekvések alatt régi leletekre akadt, azonban ezek nem a legrégibb időkből eredők. Megemlítendők még az Estrángom, másként Mészvölgyben található üregek, melyek az ősi időkben egész községet alkottak. Nem mellőzhetők a felnémeti határban levő Berva-erősén és Istennyakon látható őrhelyek üregei sem, valamint az ott található Dorót-lyuk, mely megalithkövekből összerótt krommlechnek mondható. A Kis-Bükkben kevés ilyen üreg van, minthogy ennek anyaga nem mészkő. Ilyen a Verősarkály ürege. A Mátrában, minthogy ez tűzi eredetű tömör andesitből meg zöld trachitból áll, nincsenek természetvájta üregek, legfeljebb a hegy alján a rhyolith-rétegben, mint pl. Solymoson a Csákkövön, a Kishegy szomszédjában, Sirokban a várban, a sári Rónahegyen, az Óvár alatt a Csörgőpataknál, melyek azonban már keményebb kőbe, fejlettebb eszközökkel vésvék, így az ősember műveinek nem tekinthetők.

Nagy számban fordulnak elő az ősi korhoz közelebb eső megalith (nagy kövek) emlékei, melyek a népeknek a kiklopszokról, titánokról, óriásokról szőtt hitregéiben is szerepelnek. Ilyenek a Mátrában a halmozott nagy kőrakások, a hasznosi Győrhegyen, a sólymosi határban az Asztagkő, Üstökfő, a domoszlaiban a Kis-Szokorecz. Másfelé, így Gömörbenés Rozsnyón, “Ördögvár”-nak nevezi a nép e roppant kőboglyákat. A megalith-kövekhez sorozhatók az emberi erőt felülmulni látszó kőgarádok, védelmi vonalak és gyűrűvárak is, melyekről lejjebb fogunk bővebben szólni. Megemlítjük ezek során még azokat az emberi kéz alkotta vízgyűjtő üregeket, milyen a Mátrában az Órakó, mely nagyterjedelmű öblébe felvesz minden esővizet és hólerakódást, hogy az alatta levő Gyökeres 436kútnál bőséges forrásként kiadja. Hasonlóképen a tárkányi Várhegy oldalán “kuklyá”-nak nevezett, egymás alá eső, kettős nagy kőudvar, mely hasonlóképen felfogott vizét a hegy derekán, a vár kútján adja ki, a harmadik udvarban. A Kis-Bükkben is hasonló, de kisebb méretű, vízfogót látunk a Vajda kútjánál. Ennél nagyobb a Nagykő sánczos várnak Csorgása, mely szintén ily víztölcsérből nyerte táplálékát, melyet ma már nagyrészt betúrtak. Végül a megalith-kövekhez sorozhatjuk a rhyolith-kőbe vágott vakablakos emléksziklákat, melyek Solymostól kezdve, Eger szomszédságában, több falu határában, nagyságukkal s alakjukkal bámulatra gerjesztenek. Ezeket azonban már a későbbi korba, talán a kelták vagy szkithák meg a germánok időszakába tehetjük, sőt egyik-másik aligha régibb a középkornál.

Vaskorszak.

A vas használatának kezdetét kb. Kr. e. 700 esztendőre teszik, úgy hogy 400 esztendőn tartott volna. A La Tène-korszakot 500 évre számítják, melynek fejlesztését a magasabb kelta műveltségnek tulajdonítják. A vaskorszak e két szaka között hazánkban még harmadik, jellegzetes is felvehető: az ú. n. szkitha. Ily csapat kevéssel Krisztus születése előtt költözött a Duna-Tisza közére, ezt a görög és a római írók metanasta-jazignak nevezik. Leleteit legutóbb 1907 április havában Gyöngyös-püspöki határában fedezték fel, Morvay Farkas Mihály szőlejében.

Ezekből láthatjuk, hogy Heves vármegye területén már a vaskorszakban is több jellegzetes időszak hagyott nyomokat. Ipolyi ama bronzdiadémot, melyet Istenmezőn találtak, a kelta vaskorszakba helyezi. Be kell vallanunk, hogy a vármegye területén előkerült e korszakbeli leleteket még nem osztályozhatjuk a vasnak fentebbi korszakai szerint: így némelyek a Szent Erzsébeten talált s fentebb említet bronzsarlókat és egyéb tárgyakat szintén ide hajlandók sorozni. Felsőnánán a Skalyina s Ördögvályú táján talált putrilakásokat az e tájon lelt aranykarperecz és egyéb leletek után szintén e korhoz vélik számítani. – Alsótárkányon az üvegpaszta-nyakfűzér lelete, valamint a Mátrában az Ágasvár alatt talált ilyféle üvegpasztagyöngyök után következtetve, e két helyen is e korbeli népek telephelye lehetett. – Ugyancsak Alsótárkányon zsugorított testhelyzetben temetett emberi csontvázat találtak, mely mellett azonban semmi lelet sem szolgált felvilágosítással.

Maklárról kerültek e sorok írójának gyűjteményébe vaskorszakra mutató tárgyak: tűk, paszta- s a jazig leleteket jellemző kalczedon-gyöngyök, ezüstcsat, ezüstfibulák, aranyfülbevalók stb., melyeknek egyes darabjai azonban, 443különösen – alakjukról itélve, – a fibulák, a római vagy népvándorlási időszakba esnek, a mint a fibulákkal itt talált Julianus-érem igazolja. Ilyen római érmekkel igazolt leletek a vármegyében másutt is feltünedeznek, ú. m. Commodusé Felsőtárkányon, Faustina Senioré, Felnémeten, Maximianus Herculeusé, Hevesvezekényen meg Pásztón továbbá Bessenyőtelken stb. Ezeken kívül Fejér Kálmán, gyöngyös-tarjáni jegyző, a Mátrában számos római érmet gyűjtött össze.

Szépművű vasfibulákat találtak a Bükkségben a vármegye területének szomszédságában is. A leletek alapján legbiztosabban Sirok jelölhető ki a keltafaj telepéül, különösen pedig annak Darnó nevű nagy sánczos vára. A szomszédos hegyen, melyen a középkori épített vár áll, oly kelta ezüstpénzeket találtak, melyeken baltavágásoktól eredő csorbák voltak, jeléül annak, hogy a forgalomból kivonták talán oly czélból, hogy halottak mellé helyezzék. Ezek közül egy, melynek hátlapja balfelé fordult lovat ábrázolt, a Nemzeti Múzeumba került. Ecséden egész fazék kelta pénzt leltek.

Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0010/20.html

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Rendelési időpontok

Naptár

2024. november
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930