Eger

A címben jelölt földrajzi név és az ebből a helynévből képzett kijelölő jelző funkciójú melléknév írásom témája. A tulajdonnév és belőle képzett közszó együttes tárgyalását az indokolja, hogy Pelle Béláné egri nyelvész az 1986-ban Zalaegerszegen rendezett IV. magyar névtudományi konferencián A helységnevek differenciálódásáról (al- fel, alsó-felső előtagokkal) címmel tartott előadást (Pelléné 1989). Ebben Felnémettel, az 1961-ben Egerhez csatolt településsel is foglalkozott. Pelléné elfogadja a FNESz 3 megállapítását, mely szerint a település neve korrelációban lehet egy *Alnémet nevű helynévvel (FNESz.3 215) Az 1988-as negyedik, bővített és javított kiadásban már a feltételezésre utaló csillag hiányzik a fentebb említett település neve elől. Ezt olvassuk: “A Fel- előtag az egykori Alnémettel való korrelációra mutat (FNESz4. I. 452. old.).” Pelléné szól arról is, hogy “Több egri szakember kapcsolatba hozza a két települést -Felnémet, Almagyar-, de még nincs rá bizonyíték.” (Pelléné 1989: 156).      Soós Imre, a Heves Megyei Levéltár egykori igazgatója a Felnémet története című kéziratos munkájában a következőket írja: “Heves megye területét általában az Aba nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat pedig II. Géza alatt (1125) a Lüttich környékéről származott német-flamand csoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoportról vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak, Almagyar nevet nyert (Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar).” Ez utóbbi kihalt település, csak utcanév őrzi emlékét a mai Egerben. Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkájában ezt olvassuk az Eger- Almagyar címszó alatt: “Az egri káptalan Eger-váraljai faluja, mely nevét a “Német” és “Olasz” telepek lakóitól eltérő magyar hospeseiről kaphatta. A XIII. század második felétől a településnek már csak az első fele volt meg, a felső (a Sz. Péter templomnál?) a tatárjáráskor pusztulhatott el.” (Györffy: i. m. III. 89.) Itt is említődik a fenti utcanév így: Almagyar-utca, valamint a külterületi pr. Almagyar és az Almagyardűlő.

Tinódi Sebestyéntől az Eger vár viadaljáról való énekben olvashatjuk:

 ” Sok janicsárok dérre nemmen jutának,  Almagyariban hegyoldalba szállának.” (Krónika: 249.).

 Gárdonyi egyébként szintén említi az Egertől délre fekvő Almagyar nevű települést Az egri csillagok című regényében. Eger várának 1552. évi ostromakor tehát még létezett a település, legalábbis a Györffytől említett “alsó fele”. Elpusztult, azaz kihalt a másik település, Tihamér is. Pedig még Tinódi ír róla: “Az beglerbék Tihamér felől szálla” (uo.). Gárdonyinál is falunévként fordul elő. Egerben nem is olyan régen még vasúti megálló volt az Eger-Putnok szárnyvonalon, később amolyan “teherpályaudvar” szerepe lett; ma már csak a Tihamér név szerepel az egykori állomás épületén. Vizsgáljuk meg ezután Felnémet nevét. Mint arról fentebb szó volt, kétféle feltételezés van: az egyik az Alnémet: Felnémet, a másik az Almagyar: Felnémet korreláció.      Abban bizonyosak lehetünk, hogy a településnév utótagja a német telepesekre utal. Összehasonlításképpen érdemes megvizsgálni a FNESz. Alsónémedi és Kisnémedi címszavait. Eszerint a Pest megyei Alsónémedi helynév utótagja a R. Nywyg a nyű “féreg, kukac” fn. származékából való bizonyára szn.-i áttététellel. De a német népnév és a-d (i) végű helynevek analógiájával is számolhatunk. Az alsó előtag arra utal, hogy Pest megye egy másik településétől, Kisnémeditől délebbre van.

Más hasonló nevű településnevek etimológiájával összevetve is a német népnévre találunk utalást. Így a FNESz.4 -ben (II. 234.) a Baranya megyei Németi szócikk alatt olvashatjuk: “A német népnév birtoklást kifejező -i képzős származéka.” A Nógrád megyei Nemti-ről pedig a következőket: “A német népnév birtoklást kifejező származéka. Etimológiailag azonos a Baranya megyei Németi-vel.” (II. 235.) Györffy György a Német (i) szócikkben két települést ír le: 1.(Fel-) 2. (Al-, Nekar?) településeket. A latin szövegbe ágyazva a Fel-előtagú településnek a következő neveit találjuk: Felnempti, Felnemty, Felnemuth, Felnemet, Nempti, de Femieh, Felnempei. Az al- előtag Necar, illetve Olnemet alakban jelenik meg. Györffy megállapítása: “Nevét német lakóiról kaphatta.” Erről a településről csak annyit tudunk, hogy valószínűleg ide való volt Alnémeti (máskor: Nekari) Perven, akit 1219-ben egyszer Bánk ispán és a pásztói apát, másszor a pásztói apát udvarbírája poroszlóként Váradra küldött a pásztói jobbágyok perében. A pásztói apátság (harcos jobbágyai lakták, kik 1277-ben az apáttal tanúskodnak.” (Györffy 118-9.) Györffy említi még Muzsla mellett a Német-bérc-et.

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című munkájában Felnémetről ezt olvassuk: Németi. Nempti Maklár és Tárkány közt sorolják föl, s így csak a mai Felnémetre gondolhatunk. Máskor azonban Felnemtinek is írják. (Csánki 189o: I. 68) Csánkinál nem találjuk sem az Alnémet, sem az Olnemet helynévi alakot.

Irodalmi művek sem említik az Alnémet nevű települést. Tinódi munkájában 1984) szerepel viszont Felnémet, méghozzá háromszor is. Először a Krónika 235. oldalán:

“Az vitéz Dobó István meggondolá,  Szállott házba mi szükség ott benn volna,  Az völgyről, Felnémötről felhívatá.”

A 246. oldalon fordul elő másodszor:

” Völgyekre, hegyekre basa felszálla   Felnémötig az Királszéki alá.”

Végül a 282. oldalon való említése:

” Rémök meg nagy hada az császárnak,   Felnémetön házakat felgyújtának.”

(Itt a visszavonuló török pusztításáról van szó, amit Soós Imre is leír a Heves megye községei 1867-ig című munkájában. (Soós 1975: 202-7. Soóstól tudjuk, hogy falu hamarosan újjáépült.

Az ismert Gárdonyi-regényben szintén megtaláljuk Felnémet nevét. Szó esik a hősiesen harcoló felnémeti kovácsról is, akiről ma utcát neveztek el az egykori Felnémeten (Kovács Jakab utca). Az 1552. évi győzelem után több mint negyven év múlva, 1596-ban a török mégis bevette Eger várát. Ekkor a falu elpusztul, 110 évre lakatlanná válik. Soós Imre írja, hogy 1609-ben, 1652-ben, 1682-ben is mindig pusztának mondják az összeírások. (Soós uo.). Nagy József Eger története című monográfiájából idézzük Mehemet pasának az 1609. szeptember 29-én Magócsy Ferenc kassai várkapitányhoz intézett levélrészletét: “Nagyságodtól remélem, hogy itt környülödtünk lévő puszta falvak Tihamér, Maklár, Síknémet és egyéb pusztafaluk hazajövetelében a jobbágyoknak ellenzői nem lesznek.” (Nagy 1978: 140-1). Semmi kétségünk arról, hogy Síknémet Felnémetre, az elpusztult falura vonatkozik.

Soós Imre a továbbiakban hírt ad az 1706-os újjátelepítésről, majd a szatmári békekötés után ugyancsak megfogyatkozott falu (összesen 10 család él ekkor itt) 1711-1720 közötti második betelepítéséről (Soós uo.) Alnémetről azonban nem találunk sem nála, sem másutt forrást. Lehet, hogy a FNESz. korábbi kiadásában ezért is szerepel megcsillagozva. Pelléné Soós Imrére hivatkozva írja a következőket: “A falu ősi középkori helye az Eger pataktól nyugatra, a patak völgyében volt, ahol egy kápolna is állt. Ezzel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök nagy templomot emeltettek, és Eger urai meg a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek.” A továbbiakban már Soós Imrétől függetlenül teszi megállapítását: “Két helyen volt tehát település, de csak egy név van: Felnémet.” (Pelléné uo.)

De hát miért van csak egy név? Miért nem tudunk a többet a Györffy által ismertetett néhány sornál Alnémetről? Egyelőre ezek csupán kérdések maradnak. Felnémet nevével kapcsolatosan a következő óvatos megállapításokat tehetjük:

a/ A német utótag a német telepesekre utal. Ezt a hasonló nevű települések igazolják Az Alsónémedi és Kisnémedi településnevekkel való összevetés azt bizonyítja, hogy a két Pest megyei helység d(i) végződése a nyű “féreg, kukac” jelentéshez áll közelebb, bár itt is szerepet játszhatott a német népnév. Felnémet nevében csak t szerepel a szó végén, d-vel egyetlen írásos emlékben sem találkozunk, s ez megerősíti az utótagnak a német népnévvel való kapcsolatát (vö. még a FNESz. Nyüved szócikkét a II. 246. oldalán).

b/ Mivel Alnémetről kevés adatunk van, így nem bizonyítható, hogy Felnémet ezzel a településsel van korrelációban. Míg Felnémettel kapcsolatban két személyt is említ Györffy (Felnémeti Olivér és Felnémeti Péter), addig Alnémet neve csupán az Alnémeti Perven, (aki máskor “Nekari”) személynévvel hozható kapcsolatba.

c/ Ami az Almagyar - Felnémet kapcsolatot illeti, szintén csak feltételezéseink lehetnek. Az egri szakemberek, beleértve Soós Imrét is, abból indulnak ki, hogy Almagyar Egertől délre, tehát Eger alatt terült el, míg Felnémet Eger felett, azaz tőle északra fekszik. Ezért érdemes lenne alaposabb vizsgálat alá venni ez utóbbi nézetet is. Nincs kizárva az sem, hogy mindkét motiváció közrejátszott a név kialakulásában.

     Dolgozatom második része terjedelemben jóval rövidebb, mint az elsőben felvetett téma. Ennek oka, hogy a fenti kérdés tisztázatlan, ez utóbbi viszont tényeken alapul. Lássuk, miről van szó! Pelléné tanulmányának végén szerepel az alábbi mondat: “A mai népnyelvben: Fëlnémet, fëlnémedi.” A következőkben a fëlnémedi szóalak dialektológiai cáfolatára térek rá. A település nyelvjárási sajátosságait mutatja be Török Sándor Konstantin, ciszterci tanár, aki Felnémet szülötte lévén, jól ismerte a település dialektusát. A Magyar Nyelvőr 1896. számában írja a következőket: “A lágy dentális i előtt gy-vé, a kemény meg ty-vé leszen: Aggyij jár a kossó a kútra. A gyijó, mogyoró törve jó. Pëgyit ëggy is jaj de hosszú a lyánnak. Mëggyiv vótá’ oda? Szeretyik azok egymás’ nagyon. Tyik is ott vótatok. Ott fétyi, ahún fáj. Bá’ horvátyi.  Végig mëntem a fëlnémetyi nagy úcán.” (Török 1896: 522)

     Bakos József és Fekete Péter Eger és Felnémet földrajzi nevei című munkájának Bevezetése szól az egri és a felnémeti fonetikai sajátosságokról, rámutatva a két település olykor azonos, olykor pedig eltérő voltára. A palatalizációról ezt olvassuk: “Különösen erős a palatalizáció (Agárgyi, Gyiáné stb.)” A könyvben hat olyan külterületi nevet találunk, amelyek bizonyítják, hogy az i palatalizálja az előtte lévő mássalhangzót. Közülük három egri, három pedig felnémeti név. Ezeket betűrendben mutatom be:

Agárgyi. “A Hajdú-hëgytől nyugatra fekvő magas, terjedelmes völgy.” (Bakos-Fekete 1972: 18.) Ugyanit szerepel még e külterületi név változata az Agárgyi-tetőü

Apátyi malom. ” Felnémet alatti sík terület, malom volt a helyén.”(22.)

Ciglégyi-pincék. “Pincesor a Cigléd oldalában.”(33.)

Fëlnémetyi hegy. “Egyesek szerint a Kis-Eged régi elnevezése volt.” ”Mások a Rác-hëgy Felnémetre eső részével azonosítják.” (48)

Kerecsëngyi út. “A Kerecsedre, illetőleg Budapestre vezető országút. Nevezik Pesti-országútnak is.” (64.)

Szólátyi út. “Az Egerszólátra vezető országút.” (111.)

A mai lakosság nyelvében ugyan ritkábban, de találkozunk ezzel a nyelvjárási sajátossággal. Három-négy évtizeddel ezelőtt azonban általánosak voltak az alábbi szóalakok: aggyíg, (addig), alyig (alig), hátyi (háti <kosár>), hetyi piac (heti piac), Palyi (Pali), patyika (patika). Megjegyzem még, hogy két szó szolgáltat példát az ü-nek a t-re ható palatalizációjára: tetyű (tetű), tyűkör (tükör). A fëlnémedi szóalak a fentiektől eltérően azt bizonyítaná, hogy az i zöngésíti a zöngétlen t-mássalhangzót, azaz d-re változtatja a tővégi hangot. Erre viszont egyetlen példát sem találunk a felnémetiek nyelvhasználatában. Ha a Felnémet helynév tővégi mássalhangzója, Alsónémedi és Kisnémedi nevéhez hasonlóan, d lenne, akkor viszont a fenti hangtani szabályok alapján *fëlnémegyit ejtene a népnyelv. A *fëlnémedi szóalak tehát hangtani alapon zárható ki, következésképp fikciónak tekinthető. Azt már csak ultima ratioként jegyzem meg, hogy Felnémeten mintegy két évtizedig éltem,így az ottani nyelvjárásról személyes tapasztalataim is vannak. Hivatkozott irodalom: Bakos József-Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei I. A külterület nevei. Egri Honismereti és Helytörténeti Füzetek. Szerkeszti: dr. Bakos József 3. sz. Eger 1972. Csánki Dezső:  1890. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I Budapest. Györffy György: 1987. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest. FNESz.3=Kiss Lajos 1983. Földrajzi nevek etimológiai szótára 3. kiadás Budapest. FNESz4=Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára 4. , bővített és javított kiadás Budapest. Nagy József. 1978. Eger története Budapest Pelle Béláné: 1989. A helységnevek differenciálódásáról (al-fel, alsó-felső előtagokkal) In: Névtudomány és művelődéstörténet. A IV. magyar névtudományi konferencia előadásai Pais Dezső születésének 1oo. évfordulóján. Szerk. Balogh Lajos ? Ördög Ferenc Zalaegerszeg . 153?6 Soós Imre (é.n.) Felnémet története (kézirat) Soós Imre 1975. Heves megye községei 1867-ig. Eger. Tinódi Sebestyén 1984. Eger vár viadaljáról való ének. In. Krónika. Bibliotheca Hungarica Budapest. Török Konstánt1896. Nyelvtani adatok a felnémeti dialektusból. Magyar Nyelvőr. 25. 521

Megjelent a Névtani Értesítő 25. számában 2002

Felnémet településmorfológiai szempontból az összetett típusú, útmenti, keresztutcás és utcás településekhez sorolható. Északkeleti részén, a II.b. teraszon templom áll, az egykori uradalom gazdasági épületeivel (Heves Megye Műemlékei).

            A település ősi központja az Eger-patak nyugati partján, azzal párhuzamosan húzódó Nagy sor a XIX. században még összefüggő házsort alkotott. Északon ehhez kapcsolódott a Felvég és a belőle DNy-i irányban kiágazó Alvég. Ez utóbbi Ny-i folytatása a XIX. sz. első felében keletkezett Újsor.

Felnémet főutcája a mai Kovács Jakab utca – eredeti nevén Jakab kovács utca volt. A Felvégi út, hajdani nevén Hámán Kató utca, a század elején még „sáros út” volt, mert itt hajtották ki a kondát és a csordákat, a Csurgó-völgybe. A ludakat a völgy bejáratához vitték, mert nem volt szabad a „Nagy Güdör” (Nagy-Verő) fölé hajtani, rájuk a kislányok vigyáztak. A bárány-, kecske- és tehéncsordákat a Pirittyóra (vagy Pirittyó-lápa) és az Agyagos-tetőre hajtották ki. Ha délelőtt az egyik legelőre vitték, akkor délután a másikra. A kondát a Nagy-Verő fölé vitték: „A disznókat a Nagy Güdrön fölé hajtottuk.” A libákat Lícfa v. Lícium, – a felnémetiek sajátosan így hívták a növényt – (Lycium barbarum – közönséges ördögcérna) levéllel etették, mely cserjéből kerítést is ültettek. A könnyen elvaduló, Kínából származó növényt ma is sövényként használják. Egy történetet hallottunk ezzel kapcsolatban. A vásáron egy idős néni vásárolt libát. Két hét múlva visszavitte az árusnak: 

- „ Milyen libát adott nekem, hogy még a Líciumot sem eszi meg?” - „ Hát kedves, adja oda neki a Nagytemplomot hátha az jobban ízlik.”-felelte neki az árus. 

Régebben alakulhatott ki a múlt századi település DK-i végén fekvő Borsod utca. Ugyanakkor 1920 után épült ki Felnémet K-i részén a Sánc-tető, a Szarvaskői utca, Ny-on a Kertalja, K-en a Tárkányi út és délen az Egri út.

A Felnémet körüli földek jó termőterületek voltak, mert a település és környéke az Eger-patak, az Almár-patak, a Csurgó-patak és a Cseszárka (Tárkányi-patak) árterét képezte. Az 1790-es katonai térkép alapján az Eger-patak ártere már művelt, az Almár-patak ártere mocsaras és lápos terület volt, ma is nedvesebb az Eger-patakénál. A Csurgó-patakot inkább a makkoltatás idején a sertések itatására, valamint a Lágyason (a mai Pásztorvölgyi lakótelep) lévő legelő, majd mezőgazdasági terület öntözésére használták. A század elején az Eger-pataknak olyan nagymértékű áradási voltak, hogy a már akkor is álló gát – az Eger-patak 1856-ban már szabályozva volt – ellenére több tíz centiméter magasan állt a víz a Kovács Jakab utcán, az udvarokban, de még a kertekben is. A mai Pásztorvölgyi lakótelep, amely nevét a fölötte húzódó Pásztorok-völgyéről kapta, a valamikori fűzlápon épült. Ezt a területet az öregek ma is Lágyasnak hívják. Az utóbbi, egyre szárazabbá váló időszakban, másrészt a lakótelep kialakítása előtti vízelvezetés következtében ez a láp kiszáradt. A század elején főleg kenderföldek voltak a területen. Felnémet egyik legrégebbi mesterséges vizes árka a Cinca volt, a Csurgó-patakot kötötte ösze az Almár-patakkal – a Csurgó-völgy bejáratánál, a kertek végén lett kiásva, de a Csurgó-patakhoz hasonlóan, ma már csak időszakosan szállít vizet. A gyerekek sokat játszottak itt, a Cincában hemperegtek”.

            A XIX. század végén, a településen még a kettős beltelkek rendszere volt jellemző: minden gazdának a lakótelken kívül külön rakodókertje is volt, melyek a falu körül 3 csoportban helyezkedtek el (Laposi-, Lágyasi-kert és Sáncaljai rakodó). A kertekben általában épület nem volt. A telkek nagyobb része szalagtelek. A „Nagysoron” – Kovács Jakab utca még ma is gyakoriak a soros elrendezésű, többlakóházas, többgenerációs udvarok (Heves Megye Műemlékei). A hagyományosan épített régi lakóházak és gazdasági épületek többsége 1945 után a nagyméretű iparosodás és modernizáció hatására megsemmisült.

1945 után a település déli és keleti irányban továbbterjeszkedett, 1950 után pedig kialakult a falutól északkeletre fekvő Ötös gyári lakótelep, ma Berva lakótelep. A falu határában ezt követően újabb ipari telepek és szolgáltató központok jelentek meg.

A szakirodalom szerint Felnémet lakóházainak általános típusa a XX. sz. elején a szarufás-torokgerendás, nyeregtetős, vegyesen belülfűtős és szabadkéményes beglyakemencés tüzelésű ház volt.

Az I. Világháború előtt az általános mestergerendát a nagyobb házakban „boldoganya” tartotta. A házak építőanyaga a vályog mellett a XVIII. sz. végétől mészkő és riolittufa.

Az istállót régen a lakóházzal egy fedél alá építették, csak 1945-től épültek külön. A régi településrészeken néhány évtizeddel ezelőtt még jellegzetes volt az utca közepére szabályosan elhelyezett gémeskútsor. A falu Ny-i részén voltak a földbeásott gabonavermek. Az alsó riolittufa összletbe vájt pincesorokat a templomdomb alatt, a Cigléden és 1940 után a Csurgó-völgyben találjuk meg.

A múlt század elején Felnémetnek három iskolája és négy vízimalma volt. Az első és második osztályos gyerekek még együtt jártak iskolába. Ez az épület a mai Kovács Jakab utca 10. szám alatt található, jelenleg magánlakás. A 3-4. osztályban a fiúk és a lányok külön tanultak. A mai orvosi rendelő volt az alsó iskola v. a lányok iskolája („magtár iskola”), a templom melletti épületbe v. felső iskolába jártak a fiúk („templomparti iskola”). Ez a két épület a Pásztorvölgyi Gimnázium megépülése előtt Eger 11-es számú Általános Iskolája volt. Az idősek úgy emlékeznek, hogy az első mondóka, amit az iskolában megtanultak így szólt: 

 „Felnémetnek van három iskolája, négy malma, meg a templomparton terem a jó pemetefű.”. 

A pemetefű egy gyógynövény, sok betegség gyógyítására használták.

A négy vízimalom, az idős lakosság elmondása szerint, az 1900-as évek elején még működött. Az egyik az Apáty malma vagy más néven kismalom volt, ma a „Malomkert” őrzi a nevét. Mára csak híre maradt fenn. A második vízimalom a Cseszárkára (Tárkányi-patak) épült, Vak Jancsi malmának hívták (Antal János, a tulajdonos után). Most rutinpálya található a helyén. A harmadik malomba – Engler malmába is, mely a mostani Penny Market közelében állt, az Eger-patakból vezettek vizet. A negyedik malom nevét az egri Malomárok utca jelzi. Ennek mentén állt a Práf malma.

Az 1950-60-as évektől indult meg erőteljesen Felnémet településképének megváltozása, a tájra korábban nem jellemző, a hagyományos településképet degradáló kocka-alakú és több emeletes házak megjelenése. Ma ezek elburjánzása okozhat jelentős gondot, hiszen egyre többen költöznek ki Egerből, a központi településről ide és vásárolnak régi parasztházakat, telkeket, melyeket később teljesen átalakítanak. Egyre inkább terjed a nem tájba illő építkezés, valamint a hétvégi-kertek megjelenése (Felnémettől északra).

 Császár Zsuzsanna – Kovácsné Parádi Katalin           

Felhasznált irodalom 

CSÁSZÁR, ZS. – PARÁDI, K. (2000): Felnémet tájhasználata. A Csurgó-völgy geológiai, geomorfológiai és botanikat értékeinek feltárása. – OTDK dolgozat, Debrecen

Felnémet topográfiai helyzete

             Felnémet településének kialakulását és a helyi lakosság letelepedését a kedvező természeti adottságok alapozták meg. Az eltérő tájegységek (Bükk-hegység és az Alföld) találkozása, az Eger-, és Tárkányi-patak életet adó vize, az allúvium kedvező talajadottsága (öntéstalaj, réti talaj), a II.a. és II.b. teraszok árvízmentes övezetei kedvező feltételeket teremtettek a Bükk-hegység hegylábi övezetében egy prosperáló település kialakulására. A Déli-Bükk előtere azonban nemcsak kedvező, változatos természeti adottságokkal rendelkezik, de az eltérő tájakat összekötő kereskedelmi útvonalaknak is teret adott, s e miatt más bükkaljai településhez hasonlóan, Felnémet is a különböző kultúrák találkozási és ütköző zónájába esett. Viharos századokkal terhes történelme e kulturális hatásokat tükrözi.

            „A X. század végén, a XI. század elején a központi hatalom megerősödésével a király magánbirtokai és a királyi várbirtokok növelésére szerte az országban nagyobb részeket hasított ki és foglalt el a nemzetiségi szállásterületekről. Ilyen módon alakult ki az a terület is, amelyet a középkori oklevelek Vallis Agriensis, Eger-völgynek említenek. Ez Diósgyőrnél, illetve a Bél nemzetség (ma Bélapátfalva) földjénél kezdődött, és az Eger-patak völgyében mintegy 8-10 km szélességben nyúlt déli irányban a patak két partján, egészen a farmosi és szemerei nemesek földjéig, tehát az Abák, az Örsur és a Bél nemzetség birtokai közé ékelődött be.”(Dürr Béláné, 1976). Ebbe a völgybe települt Felnémet is. 

Felnémet története az első iskola megalakulásáig 

            A település már a középső kőkorban (mezolitikum) – ie. 8000-5500. - is lakott hely volt. Az első embercsoportok a mészkőhegységek barlangjaiban és kőfülkéiben éltek. A későbbi őstársadalmak a löszplatókat és síkságokat, a folyók menti teraszfelszíneket (a II.a. és II.b. terasz), a medenceperemi és belső-alföldi hordalékkúpokat szállták meg. Ezeket a magasabb, az árterek felé emelkedő felszíneket Kogutowitz K. “ősi települési szintek”-nek nevezte. Környezet átalakító tevékenység a szubboreális és szubatlanti fázistól, ie. 3000-től követhető nyomon (Frisnyák S., 1995). Az újkőkori ember már ismerte az agyagművességet és a földművelést. Ők már félig földbe vájt, pásztorkalyibához, csőszkunyhóhoz hasonló házakban laktak, melynek nyomait sok helyen találták meg Eger környékén (Wellner I., 1981). Az őskorban is lakott település létét bizonyítja az Eged-hegyen található több barlang, a Petőfi utcai és almári későbronzkori leletanyag, az emberi kéztől származó eszközök, s a Bervánál feltárt avar sír.

            A XI. században az Eger környéki falvakban vegyes, főleg magyar és szláv lakosság élt. Nyugat felé inkább vegyes, kelet felé főleg magyar lakta települések voltak (Frisnyák S., 1995).

Nagy Lajos király idejében Felnémet jobbágyfalu lett, az egri püspökség földesurasága (Monoszlai Miklós) alatt. A XV. században a technika (elsősorban a tüzérség) fejlődése tette szükségessé a bástyás várak építését, mely több helyen – Eger vára is – a korábbi várformák átépítésével valósult meg (Frisnyák S., 1995).

            A várak a váralja településekkel és települési agglomerációkkal a feudális korban igen jelentős településfejlesztő, népességkoncentráló tényezők és a gazdasági növekedés magterületei voltak. A magyar gazdaság és településterület az oikümené a X.-XIII. században fokozatosan terjeszkedett, a korszak végén az intramontán medencékben, a folyó- és patakvölgyekben (pl. Eger-patak, Tárkányi-patak, Almár-patak, Berva-patak), ezzel együtt behatolt a Kárpátok vidékére is. A XI.-XIII. században a földesúri birtokok jellegzetes üzemformái, a prédiumok helyenként önálló településként jelentek meg. Az Árpád-kori magyar falvak földbe ásott kunyhókból álltak, de a XII.-XIII. században terméskövet, vályogot, téglát, fát és nádat is használtak építőanyagként. Az Árpád-kori magyar falu négy térszerkezeti egységből épült fel, lakó- és munkahelyövezetekből. A legbelső egység a földházakból álló lakóövezet volt, majd sorban a központtól távolodva a faluszéli munkahelyek (szérű, kert, vízpart – Eger-patak, Almár-patak, Tárkányi-patak), a kertalji „telkek” és a legelőterületek következtek (Frisnyák S., 1995). Ez a településszerkezet nyomokban a mai napig is fellelhető. A falubeliek a mai napig is használják a „kertalja” elnevezést, pedig az így ismert falurész már a település központi részéhez tartozik.

Miután Eger egyházi (püspöki) székhely rangot kapott a körülötte lévő települések, templomos falvak erőteljes fejlődésnek indultak köztük Felnémet is. Magyarország településhálózatának alapvetése és megszilárdulása hosszú folyamat volt, a XI. századtól a XIV.-XV. századig tartott. Ez a progresszív fejlődés a XIV.-XV. században megtorpant a tatárjárás és a pestis járvány pusztítása miatt. Felnémetet sem kerülte el a csapás, olyannyira, hogy a lakosság nagy része elpusztult vagy elköltözött. A XIII. században telepesek érkeztek, akik nálunk nem gyakorolt speciális mesterségeket űztek.

A XIV.-XVII. században a hegységkeret és a központ medencerendszer találkozásánál ún. vásárvonal húzódott, amely a vásárvárosokat (Eger) kötötte össze (Cholnoky J.). A vásárvonalra merőleges völgynyílások, voltak a szerveződés helyei (Eger-völgye).

A XVI. század derekától, Dobó várkapitányi kinevezésével, az erősödő egri vár és Felnémet története összefonódott. Az 1552-es ostrom után Dobó István előterjesztést intézett az uralkodóhoz, az érdemeket szerzett védők megjutalmazására, s ebben a felnémeti Jakab kovácsmester és Gergely ácsmester mellett Lőrinc és János, kovácsok, valamint Mátyás molnár is szerepelt (Soós I.).

            Miután a törökök felgyújtották a települést, az elnéptelenedett terület, a három puszta falu határát (Felnémet, Ceglédpuszta, Szőlőske) 110 éven keresztül az egriek művelték. A felnémeti szőlőhegyet melynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szőlőhegyekének, a török uralom vége felé az Egerbe betelepült rácok használták, s róluk nyerte a Rácz-hegy nevet, míg korábban Felnémeti-hegy volt a neve (Zilahy A.).

            A második újratelepítés 1711-1720 között történt. Az új telepesek Bélapátfalváról, Mezőtárkányból, Mezőkövesdről, Szendrőről, Szarvaskőből, Macunkából, Vécsről, Egercsehiből, Ormányból és a Jászságból származtak. Az egri püspökség jószágkormányzója által írt 1711-es beszámolóban „a patakon túl K-re” kifejezés Borsod megyét jelentette.

1711 után a felnémetiek művelték Ceglédpuszta földjeit is, bár ennek egy részét a földesúr a saját majorüzeme számára visszatartotta. A földesúri juhtenyésztő majori üzem már 1720-22-től működött a faluban. 1763-ban Kassai Mihály juhászgazda gondozta itt a püspökség felnémeti juhait.

A termékeny földeket rendszeresen szántották-vetették. Az Eger-patak mocsaras árterületén a törökök honosították meg a rizstermelést. A rizsőrlés hagyományára emlékeztet a falunak azon része, ahol valamikor a malom állt, ezt a helyet ma is „Rizskásamalomnak” nevezik. Működött a faluban egy urasági kallómalom is. A kendertermesztésnek mindig is hagyományai voltak a faluban. Az Eger-patak vize lapátkereket forgatott, ennek tengelyére szerelték a sulykolókalapácsot, mely az alatta lévő vályúban a megnedvesített posztót tömítette, nyújtotta, ezután a ványolt posztót kiszárították, egri posztósok részére dolgozták ki. (Zilahy A.)

Az 1770. évi új országos urbárium a felnémetiek gazdasági helyzetét lényegesen nem változtatta meg, de előnyösebb állapotokat teremtett a korábbiaknál. Az úrbérrendezés 1771-ben megszüntette a földközösséget és a nyilasosztást, ehelyett mindenütt állandó, szilárd telekrendszert és a régi kétnyomásos gazdálkodás helyett a háromnyomásos gazdálkodást hozta be (Soós I.). Eszterházy püspök halálakor, 1799-ben felvett uradalmi leltár szerint Felnémet határa első osztályú, termékeny síkság, de van 2525 katasztrális hold urasági erdő- és szőlőhegye /Rácz-hegy, Barkóczy-hegy, Nagy- és Kisbajusz/. Az 1856-os tájhasználati térkép alapján az első nyomás a Nagy-laposon (Laposi első nyomás), a második nyomás a mai Kutya-hegyi-dűlőn (Szőlőalji második nyomás), a Pásztorvölgyi lakótelep területén (Lágyasi második nyomás) és az akkori Szőlő-hegyen (Szőlő-hegyi második nyomás), a harmadik nyomás pedig az Ostoros-völgy feletti területen (Harmadik nyomás), a Cziglédi-laposon (Cziglédi harmadik nyomás) volt. 1805-ben a püspökség érseki rangra emelkedett. Ebben az idõben a birtok elkülönítése során 7 ha erdőt adott ki az érsek a volt jobbágyoknak (Zilahy A.).

A XVIII.-XIX. században megjelentek az első vasipari körzetek, köztük a borsodi iparvidék. A Bükk első ipari őskörzete a Gyertyán-völgyben és környékén alakult ki, hamuzsírfőzdék és az üveghuták működtek. A Szalajka-völgyben fa- és fűrészipar, üveg- és nyersvasgyártás, szén- és mészégetés a Szinva-patak völgyében fa- és fűrészipar volt jellemző. Később a Szalajka-völgyben működő ipari körzet a Sajó-völgybe tevődött át. Bélapátfalván kőedénygyártással foglalkoztak. Az ipari körzet és az Eger közötti ipari út Felnémeten keresztül haladt. A XVIII.-XIX. század fordulóján a borvidékeken is jelentőssé vált a pálinkafőzés. A XVIII. században az ét- (és világító-) olaj gyártására a len és kendermagot, csak később az 1820-as évektől használtak napraforgót. Az olajmalmok a fogyasztóközpontokba települtek. Az olajgyártásnak Egerben is jelentős központja volt (Frisnyák S., 1995). Emiatt Eger és Felnémet között nagy kiterjedésű kenderföldek voltak. Felnémeten azonban az 1820-as évek után is jelentős földművelési ágazat maradt a kendertermesztés, egészen a két világháború közötti időkig. A nagy kiterjedésű kenderföldeket jelöli az 1856-ban és 1858-ban készített tájhasználati térkép, de az 1995-ös tájhasznosítási térképen is szerepel ilyen elnevezésű terület: Kenderföld-dűlő. Az Eger felé vezető út másik oldalán a Nagy-Laposon is kenderföldek voltak („Malomkert”). A kendertermesztés mellett káposztatermesztéssel foglalkoztak. A káposztásföldek a Kővágó-térrel szemben helyezkedtek el, amelyen jelenleg az Északi Lakótelep lakóházai állnak. 1866-ban Felnémet összes határa 5246 kha volt. Ebből 1266 kha szántó, 490 kha rét, 2189 kha erdő, 165 kha szőlő és 819 kha legelő. Az 1870-es évektől a 70 km hosszú Eger-patak – vízgyűjtő területe 440 km2 – mentén az árasztásos öntözés módszerét alkalmazták: a patak vizét néhány dm-nyi árkok segítségével a rét- és legelőföldekre vezették. Az 1875-ben fellépett szőlőbetegség a „filoxéra”, az 1880-as évek második felétől óriási pusztítást végzett a történelmi borvidékeken, köztük a Bükkalján is. Emellett más betegségek is megjelentek, így pl. a peronoszpóra és a lisztharmat. A filoxéra előtti állapotot 1914-re sikerült jelentősebb mértékben visszaállítani. A szőlőrekonstrukcióval és az alföldi telepítéssel együtt 1893-ban elkészült a magyarországi borvidékek első beosztása. A településeket 18 kiskörzetbe sorolták. Közülük az egyik az Eger-Visontai borvidék. A mezőgazdasági ipar kevés embert foglalkoztató ágazata a dohányipar volt, Eger az egyik legjelentősebb központnak számított (Frisnyák S., 1995). A filoxéra idején az egri dohánygyár sok felnémeti lakost foglalkoztatott, akik az említett betegség miatt hagytak fel a szőlőtermesztéssel. A filoxéra lefolyása után ismét visszatértek a szőlőművelés hagyományához.

A XVIII. század végén felépült a barokk stílusú templom, a plébánia, az uradalmi kasznár lakóháza. Az első felnémeti iskolát Fischer István érsek 1916-ban építtette, a hozzá tartozó tanítói lakással együtt. 1822-től már volt iskolamestere a falunak. Boross Alajos tanítóúr és leszármazottai közel 140 éven át tanítottak Felnémeten.

A XIX.-XX. század fordulóján a mezőgazdasági művelésben a korábbi két- és háromnyomásos gazdálkodást, mely a szántóföld 1/2-ét és 1/3-át parlagon hagyta, a korszerű vetésforgórendszerek váltották fel. Felnémet a falvak között, továbbra is szőlő- és bortermelő településnek számított. 1961-ben csatolták végleg Egerhez.

Kovácsné Parádi Katalin – Császár Zsuzsanna

Felhasznált irodalom: 

DOBOS, A.-PELYHE, T.-KISS, N. (szerk) (1998): Felnémet és a Csurgó-völgy természeti és kultúrtörténeti értékei – EKTF Falco-Csoport, Beszámoló a KTM KKA: KK 637/1998. számon nyilvántartott pályázatáról FRISNYÁK, S. (1995): Magyarország történeti földrajza – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. MAROSI, S. – SOMOGYI, S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I.-II., MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapestű SOÓS, I. (): kéziratok, Eger ZILAHY, A. (): kéziratok, Szilvásvárad WELLNER I.(1981): Eger-Panoráma. Magyar városok-Panoráma, Budapest Heves Megyei Levéltár gyűjtései – Eger Dobó István Vármúzeum, Adattár – Eger 

A földközösség rendszerében élő felnémeti jobbágyok a 18. század közepéig új családokkal gyarapodtak: 1732-1751 között négy időpontban a következő családok éltek Felnémeten: 

1732

Barta 2 Berecz 2 Bíró Eger Erdélyi Eszkáros Farkas Fegyveres Fekete Hegyi Jakab Juhász Kiss Kisztony Kocsis Kovács Mikó2 Nagy 5 Rauffer Sütő Szabó Tóth Vörös 

1737

Barta Berzsó Berecz Bíró Eger Erdélyi 2 Eszkáros Farkas Fegyveres Fekete Hegyi Horváth Jakab 2 Kiss Kocsis Korózs Kovács Mikó 2 Nagy 3 Pelyhe Raufusz Sütő Szabó Tóth 6

1745

Barta Barszó Berecz 2 Bíró Erdélyi Énekes Eszkárosi Farkas Fekete 2 Hegyi Jakab 2 Kiss Kocsis Korózs Kostány Kovács Mikó Nagy 6 Rácz Rufusz Sík Sütő 2 Takács Tóth 4 Vörös 

1751

Barta Barszó Bíró Dudás Énekes Erdélyi Eszkárosi Fekete Jakab 2 Kiss Kocsis Korócs Kostány Kovács 4 Mikó Nagy 5 Német Pelyhe Rufusz Tácz Sike Sütő Tóth 

 A 18. század közepéig lassú ütemben folyik a lakosság feltöltődése. Felnémet mai lakosságának törzsét alkotó több család jelentkezik ebben az időben. Egyikük-másikuk neve időszakosan nem mutatkozik a névsorban, mert a családneveket bárki bármikor kénykedve szerint változtathatja. Példa rá a Rófusz családnév sok változata: az eredetileg latin változatok alakultak ki. Gyakran előfordul, hogy a foglalkozást írják be családnév­nek (például: 1745-ben van 5 Kerülő, Mészégetõ, Tímár, Pálinkás, (mert az uraságnak nagy pálinkafőző üzeme volt Felnémeten) Harangozó, sőt egy Juhász gazda is az összeírásban, családnevük viszont nincs feltüntetve.

Az évenkénti földosztásnak, a földesúri és állami adóterhek kive­tésének, vagyis az egész jobbágygazdaságnak alapja a 18. század közepén továbbra is az igaerő marad, de annak értéke 1750 táján már megkétszerező­dött az egri püspökség uradalmaiban. Akkor már nem a 6 ökrös gazdát tekintik egésztelkesnek, hanem a 4 ökröset. Ellenben a 6 ökrös már kéttelkes s ezért kétszerannyi adóterhet is fizetettnek vele. A telek nagysága mérőszámát a földesúr önkényesen állapította meg. Banóczy püspökföldesúr viszont híres költséges úri kedvteléseiről, a nagyúri élet sokba került, ezért igyekezett az adórészt szorítani jobbá­gyainak nyaka körül. A földesúri terhek elsősorban a szántógazdálkodásból eredő jövedelmeket sújtották. Ellenben kifizetődő volt a szőlőművelés, mert a szőlőföldek használata fejében csupán a bor kilencedrésze járt a földesúrnak, tizedrésze az egyháznak. Mindez lényegesen kisebb teher volt, mint a szántók használatáért fizeten­dő sokféle adózás, robot együttvéve. Viszont a szőlőművelő zsellérek igásállatot nem tartottak, az állattenyésztésből eredő jövedelem nekik nem jutott osztályrészül. Saját szántóföldjük megművelése mellett mások szőlő­jét is megmunkálták bérfizetés ellenében.

Felnémeten fejlett juhászata is volt a püspökségnek. Az uraság juhállományát gondozásra bérbevevő száma­dó juhászok nem egyszer komoly jövedelemre tettek szert. 1763-ban például a felnémeti Kassai Mihály juhászgazda a következő feltételek mellett vál­lalta el a püspökség juhainak gondozását: “Szabad lészen nevezett Kassai Mihály juhászgazdának felnémeti uraság juhaklában lévő 500 öreg darabul álló kos és fejősbika juhát, vaját, és más efféléket elvenni, szabadon eladni, oda, ahova tetszik. Ezért tartozik évi 500 Ft bért fizetni, tehát darabjáért 1 Ft-ot, esztendőnként az uraság konyhájára 20 jó szopós bárányt adni. 5 évi árenda alatt az 500 db öreg birkát 50 darabban köteles szaporítani. A püspöki birtokon szabadon legeltethet. Téli teleltetésre az uraság ad szalmát és szénát, esztendőnként 2 mázsa sót. A bérlő juhász 12 pozsonyi mérőre való szántóföldet őszi vetés alá, továbbá kenderföldet. A nyájban esett kárt a juhászgazda magának tulajdonítsa, de a közönséges nagy dögletesség kárát az uraság betudja.” (Érs. gazd. l. t. Liber. pag. 29.)

 1762-ben Eszterházy Károly lett az egri püspök és az uradalom földesura. Ennek szenvedélye volt a költséges építkezés, bár ezt a tudomány érdekében tette. Milliós építkezéseinek költségeit ő is a jobbágyokból kívánta kiszedni. Neki mindenekfelett készpénz kellett. Ezért új szolgáltatásokat írt elő, a robotot pedig készpénzzel fizetette meg. Igyekezett minél magasabbra méretni a robotos napok számát.

 1770-ben év elején találtatott Felnémeten 63 telkesjobbágy és 1 földnélküli zsellér. A telkesjobbágyok közül 30 kisholdas birtokló egésztelkes gazda volt 11,; 15 holdas birtokban gazdálkodó féltelkes volt 18,;  3-7 holdon gazdálkodó negyedtelkes volt 32, ez utóbbiak jobbára marhátlanok lévén, nem annyira a szántógazdálkodásból, hanem inkább a szőlőművelésből éltek. Összesen 608 kisholdon folyt ekkor a szántógazdálkodás, 222 kapás területen a szőlőművelés. Ugyanezen év végén és 1771. év elején megtörtént a Mária Terézia-féle urbérrendezés, országos viszonylatában, amikor is nem a földesúr, hanem az uralkodó szabta meg, hogy az egész-, fél-, negyedtelek után melyik községben mennyi pénzbeli és terménybeli adózást, hány napi igás vagy kézirobotot köteles a jobbágy földesurának teljesíteni. E szolgáltatásokat megállapító ünnepélyes okiratot urbáriumnak nevezték. Az 1770. évi új országos urbárium a felnémetiek gazdasági helyzetét lényegesen nem változtatta meg, csupán annyiban teremtett előnyösebb állapo­tokat a korábbiaknál, hogy ezután az egésztelkes gazda hetenként 1 napi, vagyis évenként 52 napi igásrobotra volt kötelezve, de ennél többet nem igényelhetett tőle az uraság. Emelkedett némileg a negyedtelkesek szántóilletősége is. Az urbárium szerint tehát 1771 után felnémet agrárszociális helyzete a következő lett: 

Felnémet első osztályú helynek nyilvánított, földjének viszonylag nagy termékenysége miatt s ezért az egésztelkes gazda részére járt volna 26 kishold (1200 n.öles) szántó és 8 kaszás rét. De mivel a rétterület nem volt elegendő, a rétbeli hiányt is a szántófölddel kárpótolták, s így az egésztelkes 29 és fél kishold szántót kapott a 26 helyett, továbbá 6 és fél kaszás rétet. A féltelke­seknek 15 hold, a negyedtelkeseknek 7 és fél hold szántóföld járt. A föld rét, belsőtelek használata fejében az egésztelkes évente 52 napi igásrobotot, 1 Ft, telekbért, 1 öl tűzifát, 6 font zsákfonyát, 1 icze kifőzött vajat, 2 kappant, 2 csirkét, 12 tojást fizetett, illetve teljesített a földesúrnak. A féltelkes mindezeknek felét, a negyed telkes negyedrészét fizette. Volt akkor Felnémeten 62 jobbágy éspedig 11 egésztelkes, 19 féltelkes, 32 negyedtelkes és 2 földnélküli házas zsellés, ezek telki állománya együttesen 28 és fél telket 894 kishold szántóföldet és 186 kaszás rétet tett ki. Az 1771. évi urbérrendezés után végrehajtot­ták a határ mérnöki felmérését és tagosítását, ezután minden jobbágy 3-4 helyen kapta ki a földjárandóságát, de most már véglegesen kimérték mindenkinek a saját illetőségét, ezt nem váltogatták többé.

 Az úrbérrendezés 1771-ben megszüntette az addig divatozott földközösséget és nyilasosztást, ahelyett mindenütt az állandó, szilárd telekrendszert, a régi kétnyomásos gazdálkodás helyett a háromnyomásos gazdálkodást hozta be (őszi vetés – tavaszi vetés – ugar felváltva).

A felnémeti jobbágyföldek a következõ dűlőkben feküdtek ezután: 

első nyomás szántóföldjei: Szala gödör felett, Kővágó, Lapos, csinált út mellett összesen 335 kishold.második nyomás szántóföldjei: Lágyas, Pirittyó-alja, szőlőalja, Vízköz felé, összesen 301 kishold.

 harmadik nyomás szántóföldjei: felnémeti és ciglédi Eged-alja, Cigléd-alja, büdöskútalji tábla, Leitmeier rét, összesen 317 kishold.

kenderföldek: Rizskása-rét, Ostoros-völgy, Rácz, Gazsi, Tólápa pásztorok völgye, vízközti rét, összesen 33 kishold. 

Eszterházy püspök halálakor, 1799-ben felvett uradalmi leltár szerint Felnémet határa első osztályú, termény síkság, de van 2525 kat. holdra terjedő urasági erdő és szőlőhelyek (Ráchegy, Barkóczy-hegy, Nagy és Kisbajusz). E szőlőhelyek egy részét az egriek használják. A jobbágyok száma ekkor (1799-ben) már 77, zsellérek száma 35, a házak száma 112, a telki állomány 33 és fél telek. Van a község határában 356 hold urasági szántó és 170 kaszás rét.

Az urasági majorgazdaság főleg juhászatból áll, 448 darabot tesz ki az uradalom juhnyája. Az agg papok egri nyugdíjintézete birtokában van az ún. felnémeti Dobicz-malom. Van egy urasági kallómalom is. Itt a patak felduzzasztott vize lapátkereket forgatott, ennek tengelyére volt szerelve a sulykoló kalapács, mely az alatta levő vályúban a megnedvezett posztót tömítette, illetve nyújtotta, utána a ványolt posztót kiszárítot­ták. A felnémeti kallóüzem munkáját főleg az egri posztósok vették igénybe.

A Rizskásamalom neve a 18. század közepén megkísérelt rizstermelés és őrlés emlékét örökítette meg. Nagy múltja van a felnémeti mészégetésnek is. 1799-ben a földesúr 11 s fél kemencét tartott üzemben, ezek évi termelése 2521 mérő mész, értéke 1260 Ft. A mészégető, aki földesúrtól bérbevette a kemencét, munkadíj fejében minden kemence után 30 Ft-ot kapott, a termék a földesúré. 

Jövedelmet húzott a földesúr még az erdei szemercéből is. Az egri cserzőtímárok a bőrcserzéshez az itteni erdőkben szemercét szedtek, ezért az uradalomnak évente 14 Ft-ot fizettek. (Érs. gazd. lt. I. cl. Liber 79. pag. 343.)

A népgazdaság növekedése a 19. század folyamán erősebb ütemű, mint a 18. században. Míg a 18. században a szántóművelést folytató telekgazdák települtek meg, addig a 19. századi bevándorlás főleg a földnélküli zsellérek és szőlőkapások számát növelte meg.

1799-1852 között:

1799. 1828. 1852. Antal 12 Medák Agócs Nagy 17 Antal 2 Kormos Bajcsik Nagy 14 Antal 2 Nagyszügű Balog Kostyán Balog Nagy Pál 4 Balog 2 Német 2 Bárdos 2 Kósa Barzsó 3 Nagy János 2 Baltza Oláh Barta 3 Kovács 8 Barta 2 Németh Barzsó 4 Rácz 2 Barzsó 3 Kriba Bíró Perg Barta 3 Rófusz 4 Berkes Krizsán Borsos 2 Polóni Benedek Sike 2 Beszteri László Bóta Petyes Bíró 2 Somogyi 2 Bódi Laskó Csank Rigó Borsos 2 Sütő 13 Boros Lóczi 2 Dobos Rácz 3 Bóta 2 Szabó 3 Borsos Losonczi Dudás 3 Réka Csank Szecskó Bóta Makovics 2 Eged 3 Rófusz 5 Dávid Szarvas Bíró Bicskei 2 Énekes Sike 4 Dudás Szele Csank 2 Mikó 2 Erdélyi Sütő 7 Eged 8 Szűcs Csóka Nagy 19 Farkas 6 Szabó Erdélyi 6 Takács 9 Dávid Német 3 Fekete Szarvas Énekes Tóth 4 Dohány Oláh Foglár Szecskó Farkas 7 Török 2 Eged 11 Ottohál Fritzi Szele Ficzere Vitai 2 Elek Plank Fónagy 2 Szilvásy Fónagy Zakar Énekes 4 Poloni Gottlieb Takács 3 Gottlieb   Erdélyi 5 Pusomai Gromer Thomocsi, Groner   Farkas 9 Rácz 2 Hajdú Szabó Hajdú   Flasik Rófusz 4 Holló Tóth 4 Hegyi   Fónagy Rozsnaki Iglai Vojtek Hegedűs 2   Gál Sike 4 Jakab 4 Zachar Holló 2   Glóner 2 Somogyi 2 Kallós  Zörgőci Iglai   Góth Surányi Kassai   Jakab 9   Bruber Sütő 13 Kiss 2   Kassai 2   Hajdú 2 Szabó 5 Kocsis 2   Kiss 4   Hegedűs 2 Szarvas 4 Korózs 3   Kocsis 5   Hegyei Szecskó Kovács 5   Kovács 5   Holló Szele Kocsara   Korózs 5   Homonnai Szilágyi Kostyán   Kostyán   Iglai 3 Szurecka Kriba   Kerékgyártó   Jakab 7 Takács 10 Lámos   Kriba   Kassai 2 Tengely Leskó   Leskó   Kaszás Tolvaj Lipka   Lipka   Kerékgyártó Tóth Lóczi   Lóczi 2   Kiss 2 Török Makovics   Mentes   Kocsis 8 Víg  Mentusz       Kocsor Vitai         Koncz 2 Zakar         Korózs 3  

 Felnémet lélekszáma 1786-tól napjainkig a következőképpen alakult: (korábban nem volt népszámlálás). 

1786-ban           869 lélek 1869-ben         1360 lélek 1806-ban           982 lélek 1880-ban         1338 lélek 1816-ban         1195 lélek 1890-ben         1537 lélek 1821-ben         1170 lélek 1900-ban         1765 lélek 1830-ban         1132 lélek 1910-ben         2060 lélek 1840-ben         1270 lélek 1920-ban         2149 lélek 1849-ben         1420 lélek 1930-ban         2479 lélek 1860-ban         1390 lélek 1941-ben         2483 lélek   1949-ben         2433 lélek

 1848/49-ben a következő felnémeti honvédek vettek részt a szabadságharcban: Lóczi István, Német Ferenc és Nagy János.

1848-ban eltörölték a jobbágyságot, megszűnt a robot és a dézsma minden jobbágy öröktulajdonul kapta meg azt a földmennyiséget, amelyet eddig a jobbágytelek állományaként robot, dézsma és egyéb földesúri szolgáltatások ellenében bírt. A jobbágy most már tulajdonosa, nem pedig csak használója lett a portájának. A jobbágyfelszabadítás eredményeként végre kellett hajtani a paraszti birtokok és az uraságnak visszamaradó birtoktest, továbbá az eddig közösen használt erdő és legelő elkülönzését, a sok apró parcellára tagolt parasztbirtokok tagosítását. A tagosítás ügyében 1856. július 8-án jött létre a megegyezés az 1804-ben érseki rangra emelt földesurassággal. Ezen tagosítási egyesség szerint az uraság elismeri a 28 és fél telekről 33 egész telekre szaporodott úrbéri telki állományt és az 1770-tól az akkori 2-ről 65-re szaporodott zsellérséget.

Az uraság az időközi foglalások és irtások tekintetbevételével telkenkint 30 hold szántóföldet, 10 kaszás rétet, 11 hold legelőt és 7 hold erdőt adott ki a volt jobbágyoknak (a szántóföld holdját 1200 négyszögöllel, a rétet 980, a legelőét és erdőét 1200 négyszögöllel számították ekkor). Ezek szerint a volt jobbágyságé lett a 33 telek után a 990 kishold szántó, 330 hold rét, 307 ho1d erdő, 483 hold legelő a ciglédi és felnémeti határban. Ugyanakkor az érsekség birtokában maradt 390 hold szántó, 398 hold kaszáló, 399 hold legelő és 2912 hold erdő. Az egri érsekség, melynek a felnémeti jobbágyok és zsellérek évszázadokon keresztül annyi úrbéres szolgáltatást adtak, a jobbágyviszonyok végső felszámolásakor, búcsúzóul egyáltalán nem erőltette meg magát. Amit köteles volt kiadni a törvény szerint, azt kiadta, de annál egy négyszögöllel sem többet. 1856-ban a felnémeti gazdák nagyjából ugyanakkora területen kezdték el az önálló gazdálkodást, mint amekkora te­rületet 1771-ben Mária Terézia úrbérrendezése ősapáik számára kimért. 1770-től 1856-ig hiába növekedett Felnémet lakossága pontosan kétszeresére, a művelhető szántóterületük csupán 100 kisholddal emelkedett. A község lakosságában ezért 1770 után egyre határozottabban domborodott ki az agrár proletáriátus jellege. 

Megmutatkozott ez egyrészt a földbirtokos parasztság rétegezettségében, a parasztbirtokok felaprózódásában, másrészt a nincstelen zsellérség számának ugrásszerű megnövekedésében.

Telkes jobbágyok száma Földnélküli zsellérek száma 1715. 1770. 1771. 1851. 1715. 1770. 1771. 1851. 21 63 62 103 1 1 2 89

 A szántóterület növekedése nem tartott lépést a földet művelők számának növekedésével, ezért a jobbágytelkeket a felnövekvő gyermekek és unokák egyre apróbb darabokra osztották. Míg 1770-ben a 894 kisholdon 63 jobbágy gazdálkodott, addig 1851-ben 990 kishold földön már 105 gazdának kellett megosztoznia. Ennek folytán a gazdák birtokának átlagterjedelme jelentősen csökkent. 1851-ben a 103 gazda közül egésztelkes már nem volt egy sem, féltelkes volt 31, negyedtelkes 60.

A gazdák zöme 7 és fél kis hold terjedelmű szántóföldön, vagyis negyedtelken állt. Az 1856. évi tago­sítás nemcsak a gazdák jogos földigényének kielégítésére nem törekedett – a többi földesurak sem voltak különbek ebben a tekintetben – hanem egyenesen hátrányos intézkedést hozott azzal, hogy az elkülönítés után elcsa­tolta Felnémettől Egerhez a felnémetiek szőlőhegyeit: Donát-, Bajusz-, Eged-, Cegléd- és Ráczhegyet, összesen 2222 hold terjedelmű szőlőterületet, a Cifrahóstyán 37 beltelket, a Ráczhóstyán 67 beltelket. E területek átcsatolása az egriek, főleg pedig az egri érsekség egri uradalma érdekében történt (Egri Állami Levéltár, Felnémet úrbéri tagosítási iratai.)

Az 1856. évi tagosítás iratai teljes részletességgel és tömegesen tárják elénk Felnémet történelmi helyneveit, olyan dűlőneveket, amelyek megörökí­tésre érdemesek. Utca nevek 1858-ban: Patak melletti utca, Felvégi és Alvégi utca, Közutca, Kertek között utca, Lágyasi kerteknél lévő utca. Külső határbeli dűlőnevek ugyanakkor: Rózsás tábla, Berva-patak, Berva-Berek, Berva-lapos, Dézsmahely, Sáncalja, Sánclegelő, Sánc-alatti krumpliföld, Bervahíd, Régi Berva árok, Berva-malom, Kallómalom, Középhegyi legelő és szántó, Gonosztörök völgye, Nagyrét, Rizskása malom, Vízköz, Ostorosi kőbánya, Ostorosi völgyoldal csutaj, Hegymói út, Nagyegedoldal erdő, Török útja, Vécsey-völgyi téglaház, Rizskása malomnál kert, udvar, partoldal, Rizskása malomárka, Kenderföldnél gyep, Donát-szőlők alja, Cziglédalji lapos, Szárazdűlő, Laposi dűlő, Dabicz malom, lóherés a Dabicz malomnál, Kővágó, Ráczbánya, Szalagödör, Villó-út, Kisbánya, Szarkási szőlők, Töviskesvölgyi rét, Töviskes középhegyi legelő, Nyúzóbérc, Nagyverő, Danyi-Villó-oldal, Barés-pallag, Csúrgóvölgye-csatornás, Ráczszállás tisztása, Nagymod, Dobóoldal, Kismód, Almárpatak, Almárvölgy, Hármas oldal, Szarvaskői völgy, Szarvaskői patak, Csutajszőlők, Paphegy­erdő, Paphegyi szőlők, Nyugodó, Istennyak tisztása, Apátfalvi régi út, Kiskutoldali nyugodó, Punyi tisztása, Berva-völgyi kaszáló, tisztás, Cseresbérc, Diáne lépe, Felsőkút lépaorom, Csertő tisztása.

E dűlőnevek egy része az 1856. évi terület átcsatolása folytán ma már Eger város területére esik.

Felnémet ezen első, 1706. évi újjáépítése során a következők telepedtek meg az alábbi helyekről:

Benedek Máté Szecsőről, Borsos Jakab Egerbõl, ahol ennek elõtte szolga volt, Barsek Máté zsellér Liptómegyéből, Bíró Gergely szabados Felsődarócról, Bojtos András Egerből ment Mezőtárkányba, onnét Felnémetre, Doma Mátyás és Márton Sipekről, Nógrád megyéből, Dömösi György Bicskéről, Fekete Mátyás Olasziból, Helmecz György molnár Helmeczről, Trencsén megyéből, Horváth György Egerből, Józsa Gergely Jászjákóhalomról, Illés Benedek Kátáról, Kassai Jakab Beszterce melletti Panikról, Kiss Mihály taksás Kátáról, Kiss László Nagyszőllősről, Bihar megyéből, Korózs János Felsőtárkányból, Korózs Pál vargamester Előbbi Korózs fia, Szobotyia nevű tóth városból, Kostyán Benedek Ráckevéről, ahol szolga volt, Kovács György szabados Gyarmatról, Kovács Jakab mester Bartfáról, Kovács Mátyás mester Késmárkról, Lengyel János kordovánműves Dunaföldvárról, Mihalóczi Simon Tótszentgyörgyről, Szepes megyéből, Molnár Mihály, kinek atyja imitt amott molnárkodott, Nagy István Rozsnyóról, Putnoki János Putnokról, Patai Péter Gyöngyöspatáról, Rácz János horvátországi, Sikator András fegyveres mester ennek előtte Egerből ment ki Sotis Márton Tótlóbányáról, Szécsényi György nemesrendű tiszttartó, Szabó János mesterember, Rajcról, Trencsén megyéből, Szabó István Újvárról, ahol katona volt Szarvaskőalji Csányi nevű ember, Tóth Ádám Kátáról, ahol szolga volt, Takács Tamás pázmándi fi, Egerből ment ki. (Érs.gazd.lt. VI.cl.V.96.)

 A 110 éves elnéptelenedés után Felnémet lakossága az ország legkülönösebb tájairól terelődött össze. A 33 betelepült között 21 rendel­kezett a kis jobbágygazdaság elindításához szükséges minimális két ökörrel, 2-3 tehénnel, a többi 11 viszont mesterember volt, aki itt kívánt igásállathoz jutni. Bár az új telepesek jelentős könnyítéseket, kaptak a földesúri és vármegyei terhek alól, megtelepedésük mégsem bizonyult ál­landónak. A Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben, a kuruc-labanc csapatok gyakori átvonulásai, a katonák beszállásolásával kapcsolatos ter­hek és az 1710. évi pestisjárvány elől jórészt elmenekültek innét az új lakók, úgy hogy csupán 10 család maradt Felnémeten. Csak 1711-ben, a szatmári békekötés évében kapott Felnémet ismét új betelepülőket. Ez volt Felnémet második újjáépítése. Az elsõ és második újjáépítés körülményeit a püspökség jószágkormányzója a következőképp mondja el:

 “…1706-ban az akkori egri püspök ezen helyet /Felnémetet/ meg akarván szállítani, megszálló szabadosokat keresvén, más vármegyék­ből és Egerből is szabad személyek összegyűlvén, azon dombnak körülötte letelepítette, kik is az töröktül betöltött pincéket nagy munkával és fáradsággal felkeresvén, kitisztították és házikókat építettek. De a mostani mostoha idő és a mindennapos megszálló vitézek miatt tőlem elbucsúztak, kiket én első fogadásom szerint ablicenciáltam /elengedtem/ és elbocsájtottam.

Most vagyok oly szándékban, hogy Eger várának és városának annál nagyobb aIkalmatossága legyen, némelyiket közülük megtartván az Eger vi­zén túl, napnyugat felől a régi faluhelyre vagy telekre Heves vármegyébe szállítsam, mivel a régi telekjük, mezejük, szántóföldjük, szőlőhegyük, melyet most nagyobb részben az egri rácok bírnak, és erdejük is Heves megyében van. Letelepítvén őket, a ceglédi, felsőtárkányi, szarvaskői erdőkbül, rétekbül, szántóföldekbül, szőlőhelyekbül szakasztottam ki szá­mukra és ennek utána is, ha a vizen túl telepednek, azokat szabadon birhatják.” ( Egri érs.gazd.lt.I.classis, Liber 17.pag.263. )

1706-ban 33, 1709-ben 43, 1712-ben 11, 1715-ben 21, 1718-ban 20, 1720-ban 22 a családok száma Felnémeten. 1709, 1718, és 1720 években a következő családfők laktak itt ( A családnév után tett szám a családok számát jelenti.Ahol nincs szám, ott a családok száma:egy.)

1709 1718 1720 Balog Árvai Árvai Berczi Bársony Bársony Bíró Barta PáI Barta Borsós Barta Péter Berecz 2 Cimbalmos. Berecz Borsós Császár Bíró Gergely Bojtos Cserney Császár Bukta Deák Fekete Mihály Erdélyi János Dömösi Fegyveres Fegyveres Fülöp Fülöp Fülöp György Hegyi Jakab Kocsis Jakab Mátyás Kocsis Korózs Kocsis Mihály Makláry Kostyán Mikó Molnár 2 Kovács Molnár György Nagy Molnár 2 Nagy Péter Osgyán Nagy 5 Petróczi Petróczi Német 5 Sütő Boldizsár Sütő Rácz Takács Tamás bíró Tóth Sándor Varga Pál   Sikator   Szabó 2   Szűcs   Tóth 3   Öveges   Varga  

Ezek szerint az 1706-ban beköltözött első települők közül a Borsós, Bíró, Dömösi, Korózs, Kovács, Molnár, Nagy, Rácz, Sika­tor, Szabó, Takács, Tóth családnév maradt meg itt az 1711 utáni évekre. Felnémet mai lakosságának legrégibb törzsét ez az 1706-ban beköltözött s az1710. évi pestis ellenére is helybenmaradt 11 család alkotja. 1706-nál korábbra egyetlen felnémeti család sem tudja  visszavinni itteni történetét. 

1711-1720 között végbement Felnémet második újjátelepítése. Ennek so­rán is sok olyan család került ide, amelynek ivadékai mai napig is itt élnek. E második -lassú, több évig folyó- betelepülés résztvevői, s azok szárma­zási helyét az alábbi szószerint idézett levéltári okmány örökíti meg (Egri Állami Levéltár, Acta publice incertorum annorum Nro 106 ).

- Osgyan Benedek Mezőkövesdrül Fölnémetnek Borsodi részérül való megszálláskor jött Fölnémetre. - Boros Jakab Egerbül Borsod megyei részre az elsőkkel szállott, szol­gálat alól. - Molnár György Rédérül az elsőkkel Borsodi részre szállott. - Kocsis Mihály Dózsárul az elsőkkel Borsod részére szállott. - Takács Mihály Dózsárul az elsőkkel Borsod részére szállott. - Takács Tamás Mezőkövesdrül az elsõ gazdákkal szállotta meg Fölnémetet. - Bereczki István Apátfalvárul 12 esztendeje mostani helyére szállott. - Bereczki Mihály hasonlóképpen együtt jöttek Fölnémetre. - Erdélyi János Tárkányrul mostani megszállott helyre jött. - Nagy Péter együtt jött Bereczki Istvánnal Apátfalvárul mostani helyére. - Tóth János Tótországból szakadt az mostani helyre, ott is házasodott meg. - Jakab Mátyás Csánybul 10 esztendeje szolgálatbul jött Fölnémetre. - Sütő Boldizsár Csehibül, szolga lévén, 4 esztendeje, hogy Fölnémetre jött. - Fegyveres Jakab az Jászságbul szállot az mostani helyére. - Barta Pál Apátfalvárul pestiskor jött Fölnémetre, ott is házasodott meg. - Rufus György Szendrői bányászok közül pestiskor szakadt a mostani helyére. - Bojtos Pál Mezőtárkánybul 4 esztendeje, hogy ide szakadott. - Fekete Imre Szarvaskőbül nem régen jött Fölnémetre. - Bereczki Pál Bélapátfalvárul jött Bereczki Péterrel a mostani helyére. - Kovács Marci Maconkáról nemrég szakadt Fölnémetre. - Koldus Manyi Vécsről szakadt a mostani helyére. - Juhász Mihály szolga lévén Mezőtárkányból jött a mostani helyére. - Mikó András Apátfalvárul pestis után jött felnémetre. Ez a szószerint ideiktatott okmány valószínűleg 1121-ben keletkezett. 

A Telekessy után hivatalba lépő új földesúr, Erdődy Gábor püspök 1718-ban újból szabályozta a felnémeti jobbágyok szolgáltatásait.

 Együttesen megmunkálják az eddig művelni szokott egy darab urasági szőlőt. A felnémeti urasági téglavetőkemencéhez fövenyt hordanak, az égetéshez szük­séges fa kivágására kétfejszés embert állítanak. A felnémeti, vagyis nagy major alatti rétet tisztán tartják, irtják, kaszáljak, gyűjtik, behordják, emberül kazalba rakják. Minden marhásgazda igaerejéhez képest, amennyi jármos ökre van, vagy hámos lova, esztendőnkint 18 szekér fát egri rezidenciánkhoz tartozni fognak hordani. A marhásemberekhez képest a gyalogemberek is tehetségük szerint a szőlő és a széna körül való munkán kívül 24 napon külön szolgálnak. Minden hónapban az egész helység fog adni nyolc rostáló asszonyt egy napból úgy szőlőnek termésébül az igaz dézsmát tartozni fognak kiadni. Kilencedet nem kell fizetniük. Húsvétkor egy borjút ad a püspökföldesúrnak az egész falu együttesen. (Érs. gazd. lt. I. cl. fasc. II. Nro. 62o. )

 Felnémet gazdasági élete az 1711 után bekövetkezett békés időkben, az 1718. évi úrbéri szerződés szerint indult meg a szántógazdálkodásból és a szőlőművelésből állott. A művelhető határrész az Eger-Felnémet közt és a falu­hely körül, a hegyek lábánál elterülő termékeny síkságra terjedt ki s az új betelepülők számára bőven nyújtott lehetőséget új területfoglalásra. Felnémetiek művelték a török alatt néptelenné vált és soha többé be nem népesített Ceglédpuszta földjeit is, bár ennek egy részét a földesúr a saját majorüzeme számára visszatartotta. Az évenként szántás-vetés alá fogott terü­let, alig átható töredéket tette ki szántható-vethető 1500 kat. holdnak. 1715-ben például csak 168 köblös (mintegy 60 kat. holdas) 1720-ban 528 köblös (mintegy 200 kat. holdas) terület állt művelés alatt. A ténylegesen szántott terület csak a 18. század végén érte el az 1000 kat. holdat. A művelés alá fogott szántóföld területe mindig a jobbágyok birtokában lévő igásökrök számától függött, ebben az időben még az igásökör, hámosló volt a legfonto­sabb termelőeszköz a falu népe számára. 

1720-ban 22 jobbágy kézen volt 34 igásökör, 1732-ben 32 jobbágy kézen volt 74 igásökör és 8 ló, 1751-ben 42 jobbágy kézen volt 116 igásökör és 11 ló, 1764-ben 46 jobbágy kézen volt 112 igásökör és 57 ló. 

A határ 1720-ban két nyomásra oszlik, az egyik nyomás a pataktól nyugatra, Heves megyében, a másik nyomás a patak keleti oldalán, Borsod megye területén feküdt. Kétnyomásos gazdálkodást folytattak, ami abban áll, hogy évenként felváltva csak az egyik nyomást szántják-vetik, a másik nyomást, vagyis a ha­tárfelerészét ugarnak hagyják, pihentetik, hogy termőerejét így szerezze vissza. Trágyázás abban az időben még nincs. Az ugarnak hagyott határrészen egész éven át legeltetnek. Minden évben, az őszi első szántás ugartörés, az igásállatokra megerőltető munka, ezért is használják szívesebben az erősebb ökröt, mint a lovat. Az ugarszántáshoz nem elég két ökör, oda 6 ökör kell, akinek nincs 6 ökre, másik 2-4 ökrös gazdával fog össze. Háromszor szántottak, az el­vetett mag ötszörösét arathatták le, beleszámítva az aratók, cséplők, illetve nyomtatók díját. 

1767-ig a szántóföldek használata – síkvidékről lévén szó – az úgynevezett földközösség szabályai szerint folyt. Senkinek sem volt egyénileg megállapított, kimért földje, hanem az egész szántóterület­tel a faluközösség rendelkezett. Az őszi szántás megkezdése előtt a bíró és urasági tiszt irányítása mellett a gazdák sorsot húztak s a földek ki­sorsolása nyilazás utján történt, ezért nevezték az eljárást nyilas osztásnak, a kisorsolt földeket nyilas földnek, nyilasrétnek.

A földek kisorsolásában csak az vehetett részt, akinek igásállata volt, de ez is csak igásállatai számában, arányában kapott földet. A jobbágygazdaság alapja ebben az időben az igásmarhák száma.

A 6 ökrös gazda volt az egésztelkes, egészhelyes, a 4 ökrös a féltelkes, a 2 ökrös a negyed telkes. A marhátlan, igátlan (régi szóval „ökörtelen”) a kézimunkát teljesítő gyalogszeres, zsellér, aki iga hiányában földkiosztásban sem részesült. 1715-ben még minden jobbágy legfeljebb 2 ökörrel rendel­kező nagytelkes volt, tehát mindegyikük egyformán 8 köblös (körülbelül 3 kat. holdas) szántót és 1 kaszásrétet kapott a földek kisorsolása alkalmával. 1720-ban már volt néhány 4 ökrös gazda is, ezek 24 köblös kiosztásban részesültek, míg a 2 ökörrel bíró negyedtelkesek 12 köblös szántóföldet kaptak. (1 köblös, 1 mérős föld: fele az 1200 négyszögöles magyar holdnak, tehát körülbelül 600 négyszögöl olyan terület, melybe 11 mérő vetőmagot lehet elvetni.)

Amint a felnémeti jobbágyok lassan tollasodnak, növekszik igásállataik száma s ezzel együtt a nekik évente kiosztott földdarabok területe is. 1744-ben már van egy nyolc ökrös gazda, ezen kívül hat ökrös gazda van: 7, négy ökrös: 12, két ökrös: 18, marhátlan zsellér volt 18.

Az Eger mellett fekvő, ma már Egerhez tartozó Felnémet település nagy történelmi múltra tekint vissza. Ma is békés falusi emberek lakják, annak ellenére, hogy a falut az 60-as évek elején Egerhez csatolták.

A község az őskorban lakott hely volt, ezt az Eged hegyen található őskori barlangok s azokban az emberi kézimunkára valló nyomok bizo­nyítják. A római korból származó érméket is találtak a község terüle­tén. A honfoglalás korából nincs tárgyi emlékünk. Az első írásos említés, mely Felnémetről szól, 1261-bol, IV. Béla király oklevelében olvasható. IV. Béla 1261-ben, 1267-ben, majd utódai ezt követően ismételten is megerősítették az egri püspököket azon 78 falu birtokában, melyeket az oklevél állítása szerint I. István és utódai az egri püspökségnek adományoztak. Ezek a falvak az Eger patak völgyében, a Mátraalján, a Tiszavidéken, Heves, Szolnok, Borsod és Zaránd me­gyékben terültek el, jövedelmeik az ország egyik leggazdagabb földes­urává tették a mindenkori egri püspököket. Felnémet ezeréves törté­nete során -1848-ig- megmaradt az egri püspökség kizárólagos bir­tokában.

 Heves megye területét általában az Aba-nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat pedig II. Géza alatt 1125 a Lüttich környékéről származott német-flamand telepes csoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak. Almagyar nevet nyert. ( Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar ). Felnémet neve összes későbbi változatában – Nempti – mindig megerősíti a falunak nevét adó német tele­pesekre való utalást, bár pár évtized multán e telepesek megmagyaro­sodtak. 

Felnémet ősi, középkori telephelye az Eger pataktól nyugatra a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyag­ból épített emlékének, a kápolnának alapjai még 1710 körül lathatók voltak. A régi faluhellyel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök hatal­mas és ritka szép templomot építettek, ennek faragott kövekből alkotott fundamentuma 1710 körül ugyancsak latható volt. A templomdombon Eger urai és a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek, a felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték, miután a középkorban Eger környéke sűrűn be volt építve szőlővel. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővá­rosa, Eger virágzó külvárosa lett. Szomszédságában, a szarvaskői völgy nyílásában, a Barátbérc aljában állott a pálosok monostora, melyet Monoszlai Miklós egri kanonok emeltetett. Ennek létezését ma is rom-maradványok igazolják. A monostor lakói számára két malom, szőlők s a határ egy részének jövedelme biztosította a munka nélküli úri életet. (Albert Ferenc: Heves és Külső Szolnok megyék leírása. Eger 1868. 468-468. lap. – Egri érsekség gazdasági levéltara. I. classic, Liber l7.pag.263. )

 Nagy Lajos király idejében már fönnállott az egri vár és a ki­sebb szarvaskői vár, az egri püspöki uradalom középpontjában. Nagy Lajos kilenced-törvénye egységes adófizető, teherviselő jobbágysorba kényszerítette a korábban többé-kevésbé független jogállapotú földműveseket, kialakult a magyar jobbágyság, megterhelve a földes­úrnak fizetendő súlyos szolgáltatásokkal, pénz,- és terményadókkal, ingyen robottal, melyek a földesúrnak dologtalan életet biztosítottak. Felnémet is teljes egészében jobbágyfalu lett az egri püspökség földesúrasága alatt, az egri várhoz fizette az adózásokat, melyek nemcsak a várban lakó püspök és udvartartása, hanem a várban szolga­latot teljesítő várkatonaság ellátásának céljait is szolgálták. Ezek a jobbágy-adózások abban az ütemben súlyosodtak, amilyen ütemben lett egyre nehezebb általában, országos viszonylatban is a magyar jobbágysors.

Mátyás király idejében, 1486-ban például Felnémet lakossága minden évben a következő szolgáltatásokat fizette Eger várába: 40 jobbágy­háztartás, – jobbágyporta, jobbágytelek, – mindegyike Szt.Györgynapkor egy-egy forintot ad (egy Ft abban az időben többet ért, mint egy mázsa búza), pünkösdkor az egész falu együtt 6 köböl sört, 2 ártányt, 50 sajtot, Magdolna-napkor 1 hordó bort, mely kitesz 32 köbölt, Szt. Mihány-napkor minden jobbágyporta ismét 1-1 forintot, karácsony­kor az egész falu együttesen 50 szekér fát, 6 sertést, 8 szekér szé­nát, 32 köböl sört, sót, viaszt, borsot, 120 véka zabot, 120 db ke­nyeret, 120 db csirkét, húsvétkor 6 köböl sört, 120 db tojást, 3 sajtot, 2 gödölyét, 2 bárányt. Minden évben a termény betakarítás idején tizedet-dézsmát – adnak csirkéből, kacsából, malacból, bárányból, min­denféle szemesterményből – búzából, árpából, zabból, kölesből stb. tizedet és kilencedet a bar termésükből. A tizedrész a püspöknek, a kilencedrész a földesuraknak járt, s miután Felnémet esetében püspök és földesúr egy személy volt, kilenced is, tized is az egri püspököt illette, a felnémetiek minden termésüknek csupán nyolctizedével rendelkeztek szabadon. De ingyenmunkát is teljesítettek, amennyiben évente 50 kaszást adtak az urasági rétek kaszálásához, a szénát összegyûjtötték, az egri várba behordták. (Egri érs. gazdt. It. I.classis, Liber II.pag.396.) 

A mohácsi csatavesztés évében török rablócsapatok portyáztak Fel­német környékén, egészen Miskolcig, pusztítva és fosztogatva. A kettős királyválasztást követő évtizedekben Felnémet Eger várának sorsában osztozott. Többször cserélt gazdát, áldozatul esett Perényi Péter, Varkoch Tamás stb. várurak pusztításainak. Perényi egri várnagy 1534-1558 között elfoglalta az egri püspökség birtokait, meghonosí­totta Eger környékén a protestantizmust, elûzte a szerzeteseket a mo­nostorból. A felnémeti szerzetesházat a pálosok 1548-ban hagyták el. ( Albert i.mű.469.1ap)

 1544 óta a török befészkelte magát Heves megye területére. Rabszedõ, sarcoló portyákkal, 1548-ban Kerecsendig, 1550-ben Péter­vásáráig merészkedett. Oláh Miklós egri püspök a tulajdonát képezõ egri vár ellátásának és védelmének gondját áthárította az uralkodóra, 1548-ban megegyezéssel átadta a várat Ferdinánd király várkapitányá­nak, Dobó Istvánnak, aki 1548-1552 között hatalmas erõfeszítéssel sze­relte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. A felnéme­tiek napról-napra dolgoztak az egri vár falainak megerősítésén. A török 1552. szeptember havának elsõ napjaiban meg is jelent Eger falai alatt, ahová a felnémeti férfiak egy része Dobó István hívására bevonult a várat, a hazát védeni. Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár diadalmáról való énekében megörökítette a felnémeti hõsök emlékét. ( “Szállott házba mi szükség ott benn vala, – Az völgyből, Felnémetről felhívatá” stb. )Az elmenekültek ottmaradt ingóságai, az asszonyok és gyermekek jórészt a török kezére jutottak. Már az elsõ napon elvitték Benedek kovácsmestert és Nagy Pál feleségét. Aztán vitték a többi ottmaradt asszonyt is. Védeni, menekí­teni nem tudta őket senki, hiszen a férfiak az öregek kivételével az egri várban voltak. 

Az Egert ostromló 120.000 főnyi török sereg sátortábora el­árasztotta a felnémeti határnak Eger felőli sík részét. Közben 1552 szeptember 12-tõl október 18-ig, hat héten keresztül a felnémeti férfiak hõstetteket vittek végbe a vár védelmében. Egert sikerült megmenteni, a török visszavonult. Dobó kapitány a török elvonulása után a várvédelemben érdemeket szerzett védõk megjutalmazása iránt elõterjesztést tett az uralkodóhoz s ebben a jutalmazási javaslatban felnémeti Kovács Jakab kovácsmestert a várvédelem legnagyobb hősének nevezi. Kimagasló érdemeit a következõkben jellemzi: “Kovács Jakab felnémeti kovácsmester a legdicséretreméltóbb magatartást tanúsította, bátrabb volt mindenkinél, háromszor annyi munkát vállalt, mint mások, jelenléte igen nagymértékben hozzájárult a vár megmentéséhez, mindig talpon volt, puskájával a törésekhez szaladt s a törökök közül sokat agyonlõtt.”

A király a javaslat alapján a következõ szavak kíséretében intézkedett megjutalmazása felől: “Kovács Jakab, ki annyira, dicséretre méltóan viselkedett, kap egy ruhát és 25 forint pénzjutalmat és adómentességet.” Mellette az ugyancsak Felnémetrõl bejött Gergely nevű ácsmester érdemeit emeli ki Dobó. Gergely az ostrom idejére önként jött a várba, nemcsak a saját mesterségével járó feladatokat látta el éjjel-nappal, hanem a török roham idején haláltmegvetõ bátorsággal hol ennél, hol annál a falnál harcolt derekasan. Megjutalmaztak további hat megsebesült felnémeti jobbágyot és egy hõsi halált halt fel­németi férfi özvegyét. Ezek: Egres Mátyás, Pap Máté, Laudo Benedek, Dobó Demeter, Rigó János, Szabó Tamás, illetve a hõsi halált halt Kacsika Tamás özvegyét. A jutalmazott felnémeti mesteremberek voltak: Kovács Jakab Kovács Lõrinc és János, Molnár Mátyás s az említett Gergely mester. 

Felnémet községet az 1552. évi ostromból dicstelenül vissza­vonuló török szeptember 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmene­kült, s visszatért felnémetiek biztonságérzete megerõsödött, rögtön fölépítették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1555-ben 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkezõ jobbágy lakja. A következõ évtizedekben Felnémet lakossága hatalmasan fel­duzzadt: 1557-ben például a 22 jobbágytelek mindegyikében12-15 család lakik, az egész községben összesen 291 család. Eger alatti falvakban már nem felduzzadás, hanem elnéptelenedés mutatkozik. A török hódoltság határa 1552 után közvetlenül Eger alatt, Maklárnál, Nagytályánál húzódott Eger várának magyar őrsége védte ennek a határvidéknek népét, ezért a török kezébe került déli, tiszamenti falvakból Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől, napról-napra várva annak lehetõségét, hogy hazájukba visszatérhessenek. De ez a reményük sose válhatott valóra, sőt 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került. Felnémet pedig elpusztult, la­katlanná vált 110 évre, 1706-ig. Végleg elpusztult Cegléd és Szől­lőske, melyek korábban szintén népes falvak voltak. A három puszta falu határát 110 éven keresztül az egriek hasz­nálták. A felnémeti szõlõhelyet, melynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szõlõhegyekének, a török uralom végefelé az Egerbe tele­pült rácok használták s róluk nyerte a Ráchegy nevet, míg korábban felnémeti hegy volt a neve. Felnémet 1609-ben, 1662-ben, 1682-ben is állandóan lakatlan puszta. (Érs. gazd. lt. I. ol. Liber. 17. pag. 256. Liber 30. pag. 352, 195. I. cl. fasc. II. Nro. 630. )

 A török korszak mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveibõl pedig Eger város egy ré­szét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbevágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a törököt még ezután is zaklató magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták s bennük sok kárt tettek. A felnémeti pincék körül sok hősies csatajelenet játszódott le annak az elkeseredett, szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódításra reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét s azokkal a felnémeti pincéket olyan alaposan betömették, hogy soknak még a helyét sem lehetett később megállapítani. Ezzel aztán a felnémeti gerillaharcoknak is végük szakadt. ( Érs.gazd.lt.I.classis.Liber 17,pag.263. )

 Eger várát 1687 decemberében félévig tartó elkeseredett ost­rom után végre sikerült fölszabadítani a török uralma alól, a törökök elvonultak Eger környékéről. Bár a többi környékbeli falvak Eger felszabadítása után pár év múlva sorra benépesültek, Felnémet lakatlan maradt 1706-ig, amikor már javában folyt Rákóczi szabadságharca s a kurucok már benn ültek Eger vár birtokában. Az egri uradalom földesura ekkor Telekessy István, Rákóczi híve volt. Telekessy nagy erővel igyekezett a püspökség régi birtokait vissza­szerezni, a puszta falvakat ideiglenes engedmények árán benépesíteni.

 Felnémet első újjáépítése 1706-ban történt. Telekessy püspök­földesúr a Felnémetre tiszttartónak kirendelt Szécsényi Györgyöt bízta meg a telepítés irányításával, az ide települni szándékozók vele köt­hettek megállapodást azon általános telepítési feltételek alapján, amelyekkel Telekessy 1706. január 10-én Felnémet megszállítását szabályozta. Ez a telepítési okmány így hangzik: „Akik felnémet régi mezővárosnak régi helyét, mely Heves vármegyében volt, meg akarják szállani, legyenek böcsületes jó hírű-nevű catholicus emberek, senki máshoz jobbágyszolgálatbéli kötelességen ne legyenek, se pedig egriek, másképpen Egernek fogyatkozására esnék Felnémet meg­szállítása. A házaknak épülete legyen azon a dombon, mely alatt régi jelen kész pincék vannak. A régi faluhelyet gyümölcsös és veteményes kerteknek felosztassák a megszálló lakosok közt. Házhely, közlegelő, jó gyöp, szántóföld, sző1őhely, minden megszálló­nak kijelöltetik akár egész telkes, akár féltelkes legyen. Mindenki értéke, vagyis igaereje arányában kap földet. Három évig se robotot, se készpénzt, se más földesúri adózást nem fizet az újtelepes, csupán tizedet ad a learatott szemesterményből. A sző1őhegy használatáért 10 évig nem fizetnek szőlődézsmát vagy hegyvámot. Eltelvén a három esztendő, a földesúrnak robottal ezután sem tartoznak, hanem csak taksaképpen az egésztelkes gazda esztendőnként 8 magyar forintot fizet, a főhelyes 4-et, a zsellér 2-t. A marhátlan (vagyis igásmarhával nem rendelkezik ( lakos akár félhelyes legyen, akár zsellér, tartozik egynapi kapálással, ahová kívántatik és az egri helyen levő urasági szőlő felének minden munkájával. Szabadon elköltözhetnek, ha távozási szándékukat idejében bejelentik a tiszttar­tónak, akit e földesúr közéjük rendel. Ha idegenek a felnémeti ha­tárban szőleiket el akarják adni, előbb a felnémetieknek kell felkínálniok. Aki juhot. vagy sertést legeltet a földesúr erdeiben, dézsmát ad a juhokból vagy sertésekből. A vármegyei adózástól is három évig mentesek lesznek.” (Ers. gazd. l. t. I. classis. fasc. II. Nro. 613)

Rendelési időpontok

Naptár

2024. március
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031