Címkék
Soós Imre: Felnémet Község története (3. rész)
A földközösség rendszerében élő felnémeti jobbágyok a 18. század közepéig új családokkal gyarapodtak: 1732-1751 között négy időpontban a következő családok éltek Felnémeten:
1732 Barta 2 |
1737 Barta |
1745 Barta |
1751 Barta |
A 18. század közepéig lassú ütemben folyik a lakosság feltöltődése.
Felnémet mai lakosságának törzsét alkotó több család jelentkezik ebben az időben. Egyikük-másikuk neve időszakosan nem mutatkozik a névsorban, mert a családneveket bárki bármikor kénykedve szerint változtathatja. Példa rá a Rófusz családnév sok változata: az eredetileg latin változatok alakultak ki. Gyakran előfordul, hogy a foglalkozást írják be családnévnek (például: 1745-ben van 5 Kerülő, Mészégetõ, Tímár, Pálinkás, (mert az uraságnak nagy pálinkafőző üzeme volt Felnémeten) Harangozó, sőt egy Juhász gazda is az összeírásban, családnevük viszont nincs feltüntetve.
Az évenkénti földosztásnak, a földesúri és állami adóterhek kivetésének, vagyis az egész jobbágygazdaságnak alapja a 18. század közepén továbbra is az igaerő marad, de annak értéke 1750 táján már megkétszereződött az egri püspökség uradalmaiban.
Akkor már nem a 6 ökrös gazdát tekintik egésztelkesnek, hanem a 4 ökröset. Ellenben a 6 ökrös már kéttelkes s ezért kétszerannyi adóterhet is fizetettnek vele. A telek nagysága mérőszámát a földesúr önkényesen állapította meg. Banóczy püspökföldesúr viszont híres költséges úri kedvteléseiről, a nagyúri élet sokba került, ezért igyekezett az adórészt szorítani jobbágyainak nyaka körül.
A földesúri terhek elsősorban a szántógazdálkodásból eredő jövedelmeket sújtották. Ellenben kifizetődő volt a szőlőművelés, mert a szőlőföldek használata fejében csupán a bor kilencedrésze járt a földesúrnak, tizedrésze az egyháznak. Mindez lényegesen kisebb teher volt, mint a szántók használatáért fizetendő sokféle adózás, robot együttvéve.
Viszont a szőlőművelő zsellérek igásállatot nem tartottak, az állattenyésztésből eredő jövedelem nekik nem jutott osztályrészül. Saját szántóföldjük megművelése mellett mások szőlőjét is megmunkálták bérfizetés ellenében.
Felnémeten fejlett juhászata is volt a püspökségnek. Az uraság juhállományát gondozásra bérbevevő számadó juhászok nem egyszer komoly jövedelemre tettek szert. 1763-ban például a felnémeti Kassai Mihály juhászgazda a következő feltételek mellett vállalta el a püspökség juhainak gondozását:
“Szabad lészen nevezett Kassai Mihály juhászgazdának felnémeti uraság juhaklában lévő 500 öreg darabul álló kos és fejősbika juhát, vaját, és más efféléket elvenni, szabadon eladni, oda, ahova tetszik. Ezért tartozik évi 500 Ft bért fizetni, tehát darabjáért 1 Ft-ot, esztendőnként az uraság konyhájára 20 jó szopós bárányt adni. 5 évi árenda alatt az 500 db öreg birkát 50 darabban köteles szaporítani. A püspöki birtokon szabadon legeltethet. Téli teleltetésre az uraság ad szalmát és szénát, esztendőnként 2 mázsa sót. A bérlő juhász 12 pozsonyi mérőre való szántóföldet őszi vetés alá, továbbá kenderföldet. A nyájban esett kárt a juhászgazda magának tulajdonítsa, de a közönséges nagy dögletesség kárát az uraság betudja.”
(Érs. gazd. l. t. Liber. pag. 29.)
1762-ben Eszterházy Károly lett az egri püspök és az uradalom földesura. Ennek szenvedélye volt a költséges építkezés, bár ezt a tudomány érdekében tette. Milliós építkezéseinek költségeit ő is a jobbágyokból kívánta kiszedni. Neki mindenekfelett készpénz kellett. Ezért új szolgáltatásokat írt elő, a robotot pedig készpénzzel fizetette meg. Igyekezett minél magasabbra méretni a robotos napok számát.
1770-ben év elején találtatott Felnémeten 63 telkesjobbágy és 1 földnélküli zsellér. A telkesjobbágyok közül 30 kisholdas birtokló egésztelkes gazda volt 11,; 15 holdas birtokban gazdálkodó féltelkes volt 18,; 3-7 holdon gazdálkodó negyedtelkes volt 32, ez utóbbiak jobbára marhátlanok lévén, nem annyira a szántógazdálkodásból, hanem inkább a szőlőművelésből éltek.
Összesen 608 kisholdon folyt ekkor a szántógazdálkodás, 222 kapás területen a szőlőművelés. Ugyanezen év végén és 1771. év elején megtörtént a Mária Terézia-féle urbérrendezés, országos viszonylatában, amikor is nem a földesúr, hanem az uralkodó szabta meg, hogy az egész-, fél-, negyedtelek után melyik községben mennyi pénzbeli és terménybeli adózást, hány napi igás vagy kézirobotot köteles a jobbágy földesurának teljesíteni. E szolgáltatásokat megállapító ünnepélyes okiratot urbáriumnak nevezték.
Az 1770. évi új országos urbárium a felnémetiek gazdasági helyzetét lényegesen nem változtatta meg, csupán annyiban teremtett előnyösebb állapotokat a korábbiaknál, hogy ezután az egésztelkes gazda hetenként 1 napi, vagyis évenként 52 napi igásrobotra volt kötelezve, de ennél többet nem igényelhetett tőle az uraság. Emelkedett némileg a negyedtelkesek szántóilletősége is.
Az urbárium szerint tehát 1771 után felnémet agrárszociális helyzete a következő lett:
Felnémet első osztályú helynek nyilvánított, földjének viszonylag nagy termékenysége miatt s ezért az egésztelkes gazda részére járt volna 26 kishold (1200 n.öles) szántó és 8 kaszás rét. De mivel a rétterület nem volt elegendő, a rétbeli hiányt is a szántófölddel kárpótolták, s így az egésztelkes 29 és fél kishold szántót kapott a 26 helyett, továbbá 6 és fél kaszás rétet. A féltelkeseknek 15 hold, a negyedtelkeseknek 7 és fél hold szántóföld járt. A föld rét, belsőtelek használata fejében az egésztelkes évente 52 napi igásrobotot, 1 Ft, telekbért, 1 öl tűzifát, 6 font zsákfonyát, 1 icze kifőzött vajat, 2 kappant, 2 csirkét, 12 tojást fizetett, illetve teljesített a földesúrnak. A féltelkes mindezeknek felét, a negyed telkes negyedrészét fizette. Volt akkor Felnémeten 62 jobbágy éspedig 11 egésztelkes, 19 féltelkes, 32 negyedtelkes és 2 földnélküli házas zsellés, ezek telki állománya együttesen 28 és fél telket 894 kishold szántóföldet és 186 kaszás rétet tett ki. Az 1771. évi urbérrendezés után végrehajtották a határ mérnöki felmérését és tagosítását, ezután minden jobbágy 3-4 helyen kapta ki a földjárandóságát, de most már véglegesen kimérték mindenkinek a saját illetőségét, ezt nem váltogatták többé.
Az úrbérrendezés 1771-ben megszüntette az addig divatozott földközösséget és nyilasosztást, ahelyett mindenütt az állandó, szilárd telekrendszert, a régi kétnyomásos gazdálkodás helyett a háromnyomásos gazdálkodást hozta be (őszi vetés – tavaszi vetés – ugar felváltva).
A felnémeti jobbágyföldek a következõ dűlőkben feküdtek ezután:
első nyomás szántóföldjei:
Szala gödör felett, Kővágó, Lapos, csinált út mellett összesen 335 kishold.második nyomás szántóföldjei:
Lágyas, Pirittyó-alja, szőlőalja, Vízköz felé, összesen 301 kishold.
harmadik nyomás szántóföldjei:
felnémeti és ciglédi Eged-alja, Cigléd-alja, büdöskútalji tábla, Leitmeier rét, összesen 317 kishold.
kenderföldek:
Rizskása-rét, Ostoros-völgy, Rácz, Gazsi, Tólápa pásztorok völgye, vízközti rét, összesen 33 kishold.
Eszterházy püspök halálakor, 1799-ben felvett uradalmi leltár szerint Felnémet határa első osztályú, termény síkság, de van 2525 kat. holdra terjedő urasági erdő és szőlőhelyek (Ráchegy, Barkóczy-hegy, Nagy és Kisbajusz). E szőlőhelyek egy részét az egriek használják.
A jobbágyok száma ekkor (1799-ben) már 77, zsellérek száma 35, a házak száma 112, a telki állomány 33 és fél telek. Van a község határában 356 hold urasági szántó és 170 kaszás rét.
Az urasági majorgazdaság főleg juhászatból áll, 448 darabot tesz ki az uradalom juhnyája. Az agg papok egri nyugdíjintézete birtokában van az ún. felnémeti Dobicz-malom. Van egy urasági kallómalom is. Itt a patak felduzzasztott vize lapátkereket forgatott, ennek tengelyére volt szerelve a sulykoló kalapács, mely az alatta levő vályúban a megnedvezett posztót tömítette, illetve nyújtotta, utána a ványolt posztót kiszárították. A felnémeti kallóüzem munkáját főleg az egri posztósok vették igénybe.
A Rizskásamalom neve a 18. század közepén megkísérelt rizstermelés és őrlés emlékét örökítette meg. Nagy múltja van a felnémeti mészégetésnek is. 1799-ben a földesúr 11 s fél kemencét tartott üzemben, ezek évi termelése 2521 mérő mész, értéke 1260 Ft. A mészégető, aki földesúrtól bérbevette a kemencét, munkadíj fejében minden kemence után 30 Ft-ot kapott, a termék a földesúré.
Jövedelmet húzott a földesúr még az erdei szemercéből is. Az egri cserzőtímárok a bőrcserzéshez az itteni erdőkben szemercét szedtek, ezért az uradalomnak évente 14 Ft-ot fizettek.
(Érs. gazd. lt. I. cl. Liber 79. pag. 343.)
A népgazdaság növekedése a 19. század folyamán erősebb ütemű, mint a 18. században. Míg a 18. században a szántóművelést folytató telekgazdák települtek meg, addig a 19. századi bevándorlás főleg a földnélküli zsellérek és szőlőkapások számát növelte meg.
1799-1852 között:
1799. | 1828. | 1852. | |||
Antal 12 | Medák | Agócs | Nagy 17 | Antal 2 | Kormos |
Bajcsik | Nagy 14 | Antal 2 | Nagyszügű | Balog | Kostyán |
Balog | Nagy Pál 4 | Balog 2 | Német 2 | Bárdos 2 | Kósa |
Barzsó 3 | Nagy János 2 | Baltza | Oláh | Barta 3 | Kovács 8 |
Barta 2 | Németh | Barzsó 4 | Rácz 2 | Barzsó 3 | Kriba |
Bíró | Perg | Barta 3 | Rófusz 4 | Berkes | Krizsán |
Borsos 2 | Polóni | Benedek | Sike 2 | Beszteri | László |
Bóta | Petyes | Bíró 2 | Somogyi 2 | Bódi | Laskó |
Csank | Rigó | Borsos 2 | Sütő 13 | Boros | Lóczi 2 |
Dobos | Rácz 3 | Bóta 2 | Szabó 3 | Borsos | Losonczi |
Dudás 3 | Réka | Csank | Szecskó | Bóta | Makovics 2 |
Eged 3 | Rófusz 5 | Dávid | Szarvas | Bíró | Bicskei 2 |
Énekes | Sike 4 | Dudás | Szele | Csank 2 | Mikó 2 |
Erdélyi | Sütő 7 | Eged 8 | Szűcs | Csóka | Nagy 19 |
Farkas 6 | Szabó | Erdélyi 6 | Takács 9 | Dávid | Német 3 |
Fekete | Szarvas | Énekes | Tóth 4 | Dohány | Oláh |
Foglár | Szecskó | Farkas 7 | Török 2 | Eged 11 | Ottohál |
Fritzi | Szele | Ficzere | Vitai 2 | Elek | Plank |
Fónagy 2 | Szilvásy | Fónagy | Zakar | Énekes 4 | Poloni |
Gottlieb | Takács 3 | Gottlieb | Erdélyi 5 | Pusomai | |
Gromer | Thomocsi, | Groner | Farkas 9 | Rácz 2 | |
Hajdú | Szabó | Hajdú | Flasik | Rófusz 4 | |
Holló | Tóth 4 | Hegyi | Fónagy | Rozsnaki | |
Iglai | Vojtek | Hegedűs 2 | Gál | Sike 4 | |
Jakab 4 | Zachar | Holló 2 | Glóner 2 | Somogyi 2 | |
Kallós | Zörgőci | Iglai | Góth | Surányi | |
Kassai | Jakab 9 | Bruber | Sütő 13 | ||
Kiss 2 | Kassai 2 | Hajdú 2 | Szabó 5 | ||
Kocsis 2 | Kiss 4 | Hegedűs 2 | Szarvas 4 | ||
Korózs 3 | Kocsis 5 | Hegyei | Szecskó | ||
Kovács 5 | Kovács 5 | Holló | Szele | ||
Kocsara | Korózs 5 | Homonnai | Szilágyi | ||
Kostyán | Kostyán | Iglai 3 | Szurecka | ||
Kriba | Kerékgyártó | Jakab 7 | Takács 10 | ||
Lámos | Kriba | Kassai 2 | Tengely | ||
Leskó | Leskó | Kaszás | Tolvaj | ||
Lipka | Lipka | Kerékgyártó | Tóth | ||
Lóczi | Lóczi 2 | Kiss 2 | Török | ||
Makovics | Mentes | Kocsis 8 | Víg | ||
Mentusz | Kocsor | Vitai | |||
Koncz 2 | Zakar | ||||
Korózs 3 |
Felnémet lélekszáma 1786-tól napjainkig a következőképpen alakult:
(korábban nem volt népszámlálás).
1786-ban 869 lélek | 1869-ben 1360 lélek |
1806-ban 982 lélek | 1880-ban 1338 lélek |
1816-ban 1195 lélek | 1890-ben 1537 lélek |
1821-ben 1170 lélek | 1900-ban 1765 lélek |
1830-ban 1132 lélek | 1910-ben 2060 lélek |
1840-ben 1270 lélek | 1920-ban 2149 lélek |
1849-ben 1420 lélek | 1930-ban 2479 lélek |
1860-ban 1390 lélek | 1941-ben 2483 lélek |
1949-ben 2433 lélek |
1848/49-ben a következő felnémeti honvédek vettek részt a szabadságharcban: Lóczi István, Német Ferenc és Nagy János.
1848-ban eltörölték a jobbágyságot, megszűnt a robot és a dézsma minden jobbágy öröktulajdonul kapta meg azt a földmennyiséget, amelyet eddig a jobbágytelek állományaként robot, dézsma és egyéb földesúri szolgáltatások ellenében bírt. A jobbágy most már tulajdonosa, nem pedig csak használója lett a portájának. A jobbágyfelszabadítás eredményeként végre kellett hajtani a paraszti birtokok és az uraságnak visszamaradó birtoktest, továbbá az eddig közösen használt erdő és legelő elkülönzését, a sok apró parcellára tagolt parasztbirtokok tagosítását.
A tagosítás ügyében 1856. július 8-án jött létre a megegyezés az 1804-ben érseki rangra emelt földesurassággal. Ezen tagosítási egyesség szerint az uraság elismeri a 28 és fél telekről 33 egész telekre szaporodott úrbéri telki állományt és az 1770-tól az akkori 2-ről 65-re szaporodott zsellérséget.
Az uraság az időközi foglalások és irtások tekintetbevételével telkenkint 30 hold szántóföldet, 10 kaszás rétet, 11 hold legelőt és 7 hold erdőt adott ki a volt jobbágyoknak (a szántóföld holdját 1200 négyszögöllel, a rétet 980, a legelőét és erdőét 1200 négyszögöllel számították ekkor).
Ezek szerint a volt jobbágyságé lett a 33 telek után a 990 kishold szántó, 330 hold rét, 307 ho1d erdő, 483 hold legelő a ciglédi és felnémeti határban.
Ugyanakkor az érsekség birtokában maradt 390 hold szántó, 398 hold kaszáló, 399 hold legelő és 2912 hold erdő.
Az egri érsekség, melynek a felnémeti jobbágyok és zsellérek évszázadokon keresztül annyi úrbéres szolgáltatást adtak, a jobbágyviszonyok végső felszámolásakor, búcsúzóul egyáltalán nem erőltette meg magát.
Amit köteles volt kiadni a törvény szerint, azt kiadta, de annál egy négyszögöllel sem többet. 1856-ban a felnémeti gazdák nagyjából ugyanakkora területen kezdték el az önálló gazdálkodást, mint amekkora területet 1771-ben Mária Terézia úrbérrendezése ősapáik számára kimért. 1770-től 1856-ig hiába növekedett Felnémet lakossága pontosan kétszeresére, a művelhető szántóterületük csupán 100 kisholddal emelkedett. A község lakosságában ezért 1770 után egyre határozottabban domborodott ki az agrár proletáriátus jellege.
Megmutatkozott ez egyrészt a földbirtokos parasztság rétegezettségében, a parasztbirtokok felaprózódásában, másrészt a nincstelen zsellérség számának ugrásszerű megnövekedésében.
Telkes jobbágyok száma | Földnélküli zsellérek száma | ||||||
1715. | 1770. | 1771. | 1851. | 1715. | 1770. | 1771. | 1851. |
21 | 63 | 62 | 103 | 1 | 1 | 2 | 89 |
A szántóterület növekedése nem tartott lépést a földet művelők számának növekedésével, ezért a jobbágytelkeket a felnövekvő gyermekek és unokák egyre apróbb darabokra osztották. Míg 1770-ben a 894 kisholdon 63 jobbágy gazdálkodott, addig 1851-ben 990 kishold földön már 105 gazdának kellett megosztoznia. Ennek folytán a gazdák birtokának átlagterjedelme jelentősen csökkent.
1851-ben a 103 gazda közül egésztelkes már nem volt egy sem, féltelkes volt 31, negyedtelkes 60.
A gazdák zöme 7 és fél kis hold terjedelmű szántóföldön, vagyis negyedtelken állt. Az 1856. évi tagosítás nemcsak a gazdák jogos földigényének kielégítésére nem törekedett – a többi földesurak sem voltak különbek ebben a tekintetben – hanem egyenesen hátrányos intézkedést hozott azzal, hogy az elkülönítés után elcsatolta Felnémettől Egerhez a felnémetiek szőlőhegyeit: Donát-, Bajusz-, Eged-, Cegléd- és Ráczhegyet, összesen 2222 hold terjedelmű szőlőterületet, a Cifrahóstyán 37 beltelket, a Ráczhóstyán 67 beltelket. E területek átcsatolása az egriek, főleg pedig az egri érsekség egri uradalma érdekében történt
(Egri Állami Levéltár, Felnémet úrbéri tagosítási iratai.)
Az 1856. évi tagosítás iratai teljes részletességgel és tömegesen tárják elénk Felnémet történelmi helyneveit, olyan dűlőneveket, amelyek megörökítésre érdemesek.
Utca nevek 1858-ban: Patak melletti utca, Felvégi és Alvégi utca, Közutca, Kertek között utca, Lágyasi kerteknél lévő utca.
Külső határbeli dűlőnevek ugyanakkor: Rózsás tábla, Berva-patak, Berva-Berek, Berva-lapos, Dézsmahely, Sáncalja, Sánclegelő, Sánc-alatti krumpliföld, Bervahíd, Régi Berva árok, Berva-malom, Kallómalom, Középhegyi legelő és szántó, Gonosztörök völgye, Nagyrét, Rizskása malom, Vízköz, Ostorosi kőbánya, Ostorosi völgyoldal csutaj, Hegymói út, Nagyegedoldal erdő, Török útja, Vécsey-völgyi téglaház, Rizskása malomnál kert, udvar, partoldal, Rizskása malomárka, Kenderföldnél gyep, Donát-szőlők alja, Cziglédalji lapos, Szárazdűlő, Laposi dűlő, Dabicz malom, lóherés a Dabicz malomnál, Kővágó, Ráczbánya, Szalagödör, Villó-út, Kisbánya, Szarkási szőlők, Töviskesvölgyi rét, Töviskes középhegyi legelő, Nyúzóbérc, Nagyverő, Danyi-Villó-oldal, Barés-pallag, Csúrgóvölgye-csatornás, Ráczszállás tisztása, Nagymod, Dobóoldal, Kismód, Almárpatak, Almárvölgy, Hármas oldal, Szarvaskői völgy, Szarvaskői patak, Csutajszőlők, Paphegyerdő, Paphegyi szőlők, Nyugodó, Istennyak tisztása, Apátfalvi régi út, Kiskutoldali nyugodó, Punyi tisztása, Berva-völgyi kaszáló, tisztás, Cseresbérc, Diáne lépe, Felsőkút lépaorom, Csertő tisztása.
E dűlőnevek egy része az 1856. évi terület átcsatolása folytán ma már Eger város területére esik.
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT! Kilépés a válaszból
Keresés
Rendelési időpontok
Naptár
H | K | S | C | P | S | V |
---|---|---|---|---|---|---|
« ápr | ||||||
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 | 31 |
Legutóbbi hozzászólások