Get Adobe Flash player

Izelítő fotóinkból

diakepek-269 Újév ünneplése a szomszédokkal Kender aratás Civil csoport Halotti AK - özv.Süle Jánosné 1856-1952.04.26. a plébános édesanyja Fajcsák Attila: Rózsa nyílik - ötven felnémeti népdal Felnémeti Gondozási Központ klubprogramja 2014. február Első világháborús emlékmű Katonai öltözék Disznókő

dora_zoltanDóra Zoltán – nyugdíjas iskolaigazgató 

A Lőrincze-díjas nyelvművelő 1939-ben született Egerben.
Általános iskolai tanulmányait Felnémeten végezte, Egerben érettségizett, az egri főiskolán magyar-orosz szakos általános iskolai tanár oklevelet, majd Budapesten, az ELTE Bölcsésztudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai diplo­mát szerzett.
1980 óta Vácon él. 1983-tól 2000-ig az Árpád Fejedelem Általános Iskola igazgatója volt. Tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének, és ő az elnöke a váci székhelyű A Magyar Nyelv Barátai Egyesületének. Rendszeresen publikál váci és országos lapokban, folyóiratokban, jegyzetei a Kossuth rádió „Tetten ért szavak” című anyanyelvi adásában is elhangzottak.

Eddig megjelent kötetei:

Milyen magas a kilenc óra? – és egyéb nyelvhelyességi írások 1998.
Nyelvápoló – írások az anyanyelvről 2001.
Katedra nélkül. Nyelvművelő cikkek és jegyzetek 2003.
Nyelvemben élek. Újabb írások. 2006.
Anyanyelvünk tövisei és virágai 2009.

Dóra Zoltán így emlékezik Felnémetre:

Gyermekkoromat és az ifjúkor néhány évét a mai Egerhez tartozó Felnémeten, a fűrész­üzemben töltöttem. Szüleim lakása az üzem területén volt, ugyanis édesapámat az Egri Erdő-és Faipari Rt. majd a jogutód, az Észak-magyarországi Fűrészek alkalmazta. Magam is dolgoztam az üzemben, mint diák a nyári szünetekben, az érettségi után pedig egy évig folyamatos munkaviszonyom volt itt.

Felnémetről megjelent írásai:

Felnémet, *Félnémedi
Táj szók Felnémetről
Gondolatok a felnémeti utcanevekről
Felnémet mai ragadványnevei


lokos_istvanDr. Lőkös István – irodalomtörténész

Lőkös István egri születésű, de gyerekkorát az Eger melletti — ma már Egerhez csatolt — Felnémeten töltötte. Felnémetről szóló szociográfiai írásaival érdeklődést és elismerést szerzett, ezekből várhatóan faluszociográfia fog napvilágot látni.
Az Egerben élő irodalomtörténésznek, a debreceni egyetem nyugalmazott tanszék­vezető professzorának, Lőkös Istvánnak a tollából született meg a történelem első ma­gyar nyelvű horvát irodalom története.
A szerző legfőbb kutatási területe a horvát, a szlovén és a szerb irodalom, általában a délszláv literatúra és a hozzá fűződő magyar irodalmi kapcsolatok, valamint a magyar felvilágosodás irodalma. Számos tanulmány, magyar és világirodalmi főiskolai jegyzet után 1974-ben látott napvilágot Hidak jegyében című tanulmánykötete, amelyet 1984-ben a Magyar és délszláv irodalmi tanulmányok című testes könyv követett.

Számos könyvet rendezett sajtó alá, látott el elő- vagy utószóval, jegyzetekkel. Szá­mos hazai és külföldi tudományos konferencián tartott magyar, horvát, orosz és német nyelvű előadásokat, publikált tanulmányokat. Európai műveltségre tekintő szemlélettel munkálkodik irodalmi értékeink közkinccsé tételén és a világirodalom eredményeinek befogadásán.
Szülővárosához,- szűkebb pátriájához tudatosan ragaszkodik. Gondosan ápolja töb­bek közt a kétnyelvű költőnek, a reformkor kiválóságának, Vitkovics Mihálynak kultu­szát. 1978-ban a Magyar Tudományos Akadémia és a Szerb Akadémia közös rendezé­sében kétnapos tudományos ülésszakot szervezett, amelynek első napjára Budapesten, a másodikra pedig Egerben került sor. A rendezvénynek – amint a viszonzásul Újvidéken rendezett Vitkovics-konferenciának is – szervezője és előadója is volt.

Az egri (szerb) Rác-templom szépen megújított parókiáján megnyílt Vitkovics-kiállítás forgatókönyvét is ő készítette el. Eger irodalmi múltjáról értékfeltáró sorozatot közölt. Tevékenyen hozzájárult Tinódi és Balassi egri kultuszának ébrentartásához. Dayka Gáborról szólva felmutatta életművének egri vonatkozásait is. Alexovics Vazul­ról értékfeltáró tanulmányt, leveleiből pedig szép válogatást közölt. Kazinczy Ferenctől olyan levelet publikált, amelynek nyomára éppen az egri Rác-templomban bukkant. A levelezés és a személyes kapcsolatok révén Lőkös István szellemi hidat épített Eger és Zágráb között, főképpen az őt barátságába fogadó Miroslav Krleza jóvoltából…
…Lőkös István érdeme túlmutat az irodalmon. Akkor adta kezünkbe az első magyar nyelvű horvát irodalom történetet, amikor Horvátország függetlenné vált. Egyúttal elis­merjük, hogy a horvát irodalomról szerzett ismereteink javát neki köszönhetjük. Fénylő példaképek nyomán haladva, irodalomtörténetével bizonyítja Nagy László igazát: “szomszédaink szellemi értékeit szeretjük és tiszteljük a létfontosságú megértés jegyé­ben”.

Lőkös István horvát irodalomtörténete egykori társországunk literatúrájában meg­bízható, hiánypótló kalauz. Közel négy évtizedes oktatói, kutatói munkája ügyszeretetét, magasrendű elkötelezettségét bizonyítja. Egri, magyar és dunatáji irodalmi feladatokat vállal. Vállalása nemcsak szolgálat, hanem következetes önépítés is: az életterv része.

Felnémetről szóló több írása az „Átölelő szivárvány” című kötetében jelent meg, amelyből részleteket olvashat a honlapon is.


nagy_ernoNagy Ernő – festőművész

1926. augusztus 28-án született Felnémeten.
1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei: Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pap Gyula.
1953-tól Egerben él és dolgozik.
1986-ig tanított az Egri Tanárképző Főiskolán.

Elismerései: 

1965. Munka Művészet-díj, Salgótarján;
1970. Pro Arte, Salgótarján;
1971. Székey Bertalan-emlékérem;
1973. Művészeti-díj, Eger;
1974. Pályázati-díj, Miskolc;
1976. Magyar Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan, bronz diploma;
1980. Arany diploma, Salgótarján;
1982. Heves Megyei Művészek kiállítása, Budapest, nívódíj;
1984. Magyar Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan;
1986. Közművelődési-díj;
1986. Pro Academica Agriensi, Eger;
1994. Önkormányzat nívódíja, Eger.
Művészi magatartását a mindennapi környezethez fűződő bensőséges kapcsolat hatja át. Tájképei és csendéletei a magyar paraszti világ eltűnőben lévő világát idézik, tárgyi motívumai már-már jelképes jelentést hordoznak.

1953-tól szinte évenként rendezett kiállítást Egerben, ill. Heves megyében.

1970, 1974 – Miskolc, 1973 – Tata, 1974 – Nagykőrös, 1974, 1976, 1980, 1985 – Hatvan (kat.) 1975 – Füzesabony, Gyöngyös, 1976, 1980 – Salgótarján, 1979 – Felnémet, Targoviste (BG) 1984 – Párád (kat.), 1987 – Debrecen (kat.), 1997 – Eger.

Válogatott csoportos kiállítások:

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének kiállításai, Miskolci Téli Tárlat, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Rajzok – Miskolc, Salgótarján, Országos Akvarell Biennálé – Eger, Magyar Tájfestészeti Biennálé, Portréfestészeti Biennálé – Hatvan, Ember és Természet c. kiállítások – Balassagyarmat – rendszeres szereplője – 1984-94.

A Debreceni Alkotóközösség csoportos kiállításaival munkái bemutatásra kerültek Németországban, Svájcban, Olaszországban és Lengyelországban.


jeles_terezJeles Teréz – természetfestő 

Jeles Teréz 1955-ben született a Nyírségben, Csengerújfaluban, 1970 óta él Felné­meten. A beregi táj népművészetét közelről, gyermekként ismerte meg. Az erdők, a hegyek világát azonban már a Mátra és a Bükk jelenti, hiszen régóta él itt ezek közelsé­gében.
10 éve kezdett festeni, az egy évtized alatt több száz képet festett, és számos kiállítá­sa volt.

Jakab Ernőné, Jeles Teréz a festészetet nem tanulta, színkezelési technikáját autodi­dakta módon fejlesztette ki.

Témája az örök természet, festményeit mindig személyes élmények alapján készíti. Képein a Bükk és a Mátra csodálatos kincsei, az erdők, vizek, patakok, a védett virágok jelennek meg. A természet ábrázolása, megragadása, azon a szűrőn keresztül, amit az alkotó szemléletmódja jelent. A hagyományos képi ábrázolás eszközeivel dolgozik, nem kedveli az absztrakt módszereket.

Jeles Teréz: – “A realista ábrázolás áll hozzám legközelebb. Szeretem, ha képeim nem szorulnak magyarázatra. Autodidakta módon képzem magam, azt vallom, a festé­szetet soha nem lehet megtanulni. Nem tartom magam művésznek, csupán egy olyan embernek, aki képekben fejezi ki magát. Munkáim témája az örök természet, az évszak­ok, hajnalok színei, pompái; a virágok illata számomra mind-mind egy lefojtott önval­lomás. Festői hitvallásom az őszinte tisztelet és szeretet a természet iránt. “

Elmondása szerint, valamennyi munkája belső indíttatású, a képek a gondolat erejé­ből születnek. Igyekszik úgy megalkotni a képeit, hogy azok ne szoruljanak magyará­zatra. Szeretné érzékeltetni a természet szeretetét, s a rácsodálkozást megosztani má­sokkal – így vallott magáról a feltűnést kerülő festőművész.

Képeiből ízelítő megtekinthetők: http://felnemet.x3.hu/?p=1097.


Eged András – citerakészítő 

1955-ben született Felnémeten, itt járt általános iskolába. 12 éves korában kezdett citerázni.

Németh András tanár úr egyszer megkérte, hogy vigye el a citerát az iskolába meg­hallgatás céljából. Ettől kezdve patronálta az ifjú tehetséget. A tanár úr nemcsak az is­kolai tanulásban segítette, hanem a népzenei tudás megszerzésében is. Több népmű­vészhez vitte el, (pl. Tuka Zsigmond citerakészítő, Buda Sándor a népművészet mestere, Pribojszky Mátyás citeraművész), hogy tudását csiszolja.

A 70-es években bekerült a Felnémet Citerazenekarba. Több népzenei hangverse­nyen vett részt, mint prímciterás vagy szólista, szerepelt a „Ki mit tud?”-on, rendszeres résztvevője volt a Kecskeméti Dunamenti Folklór Fesztiválnak, 1973-ban az Arany Páva népzenei TV-sorozatnak, ahol kimagasló eredményt ért el.

1972-ben az Agria Bútorgyárban kezdett el dolgozni bútorasztalosként. 20 évig dol­gozott ezen a munkahelyen, közben önszorgalomból megtanulta a fafaragást is.

Eged András így vallott magáról:

- Ma, szabadidőmben fafaragással és citerakészítéssel foglalkozom. Az országban több szólista és citerazenekar játszik az általam készített hangszeren. Családommal ma is Felnémeten élek. Szólistaként többszörös arany- és kétszeres Nívódíjas citerás va­gyok. A régi felnémeti iskolában több fiatal csoportot tanítottam citerázni, akik nemcsak megszerették ezt az elfoglaltságot, hanem kimagasló eredményeket értek el. Minden kul­turális rendezvényen részt veszek, amire felkérnek, műsorszámom: Válogatás a Palóc vidék népdalaiból.


farkas_jozsefFarkas József – fafaragó

 Felnémeten élő hagyományőrző kézműves, a Heves Megyei Népművészeti Egyesü­let tagja, több kollektív kiállításon szerepelt már. Munkái között megtalálható a hagyo­mányos pásztorfaragás és a hétköznapi élet használati tárgyai.

Legutolsó kiállítása Felnémeten a helyi könyvtárban volt.


 Rubecz Erzsébet – amatőr festő

Gyermekkoromat Borsodnádasdon, festői környezetben töltöttem, ami meghatáro­zóvá tette a természet iránti szeretetemet. Ez kihatott később az alkotómunkámra is. Felnémeten élek huszonnyolc éve.

Eredetileg dísznövénytermesztést és virágkötészetet tanultam. A szépérzékemet, az emberek iránti szeretetemet ezek motiválták és Isten szeretete. Sokat faragtam, rajzol­tam, agyagoztam, hímeztem; verseket írtam és írok ma is. Az alkotás szelleme mindig bennem volt. Életem tragikus fordulata után kellett egy olyan kifejezési forma a versírás mellett, amiben örömömet leltem, ez a festészet lett. Gyermekkori álmomat váltottam vele valóra.

Képeztem magam, ismerkedtem a művészettörténettel, érdekelt az ikonfestészet. Autodidakta módon sajátítottam el különböző technikákat. A festés hatalmas békét, boldogságot, nyugalmat adott nekem.

Egyszerre meglepő, furcsa és ismerős lehet a világ, ahová festményeim kalauzolnak.


Kutnyák Géza – festőművész

Egerben született, az egri vár tövében laktak, így a vár vadregényes területe volt a játszóterük. Tanulni a „Halas Iskolába” járt. Nagyon sokat köszönhet rajztanárának, Olasz Nórának, aki megszerettette vele a rajzolást. Általános iskola után jelentkezett a Képzőművészeti Gimnáziumba, ahová sajnos helyhiány miatt nem vették fel. Autósze­relő lett, de a rajzolás továbbra is fontos volt számára. Kishonti Jenő és Szilágyi Elek festőművészek adtak elméleti és gyakorlati tanácsokat. Kedvenc témái a város jellegze­tes épületei, de szívesen megfesti a külváros egy-egy hangulatos utcáját is. Több kollek­tív és egyéni kiállítása volt már.

A Felnémeten élő művész 2010-ben az I. Közösségi Napon a Pásztorvölgyi Iskolá­ban is kiállította már alkotásait.


Kollár Tibor – gobelinkészítő

 A Dobó István Gimnázium reáltagozatán tanult. Az érettségi után kezdett el dolgoz­ni a Finomszerelvénygyárban. Jelenleg nyugdíjas. Baráti névnap-köszöntés alkalmával látott és tanulmányozott közelebbről egy 100 éves gobleint. Így indult el a gobelinvarrás iránti érdeklődése, és végül szenvedélyévé vált a varrás szeretete. Kedvenc témakörei a virágcsendélet, tájképek és híres építmények. Elkészült az Egri Bazilika, a Halászbás­tya, a Lyoni Dóm, a Mosztári- híd.

A Felnémeten élő művésznek a képei sok emberhez eljutottak.


Kocsor Zsolt (Kozso) – zeneszerző, zenész, énekes, szövegíró, producer

Egerben született 1965.02.09-én. Gyermekkorát Felnémeten töltötte szüleivel, és a felnémeti általános iskolába járta az első 8 osztályt.

Első együttesét, az Alvajárók nevű csapatot még szülővárosában szervezte meg, országos hírnévre azonban az Ámokfutókkal tett szert. A nevéhez fűződik még az Alvajárók (1993), All 4 Love (2001), a Bestiák (1997), Shygys (1997), és a Picasso Branch (1999) nevű formációk kitalálása és menedzselése.

A Szomorú szamuráj és a Bad Man az Ámokfutók első nagy dobása volt 1994-ben, melyet további sikerek követtek. Ilyenek a Robinson, Hold dala, Meghalok 1 csókodért, Bújj mellém, Csak a csillagok, Ne sírj, Neked adom, Érted fáj, Szerelem hajnalán, Maradj velem és még sorolhatnánk egészen a Nem számít dalig.

Nyolcéves kora óta gitározik. Gitáros-énekesként kezdte pályafutását egy rockzenekarban, mellyel több tehetségkutató versenyt is megnyert. Az 1990-es évek közepén szakított a rockzenével. Új csapata az Alvajárók triója már az akkor divatos techno hangzással próbálta keresni a közönség és a pesti lemezkiadó kegyeit.

A Kozso művésznevet, Pásztor László, lemezkiadó, igazgató javasolta neki, amikor szerződtek. Azt mondta, hogy a Kocsor Zsolt névvel elég nehéz a dance műfajban érvényesülni és ezért összevonta a vezeték és keresztnevet. (Kozso több mint 45 különböző néven írt dalokat eddig.) Az Alvajárók első albuma nagy siker lett, de 1993-ban máig ismeretlen okokból kilépett az Alvajárók zenekarból, és önálló működésbe kezdett.

Pásztor László és Joós István ajánlására megkeresi a Neotonból ismert szerző-énekes, Jakab György fiát (Jeejee), és már találkozásuk másnapján elkezdik a közös munkát. Kozso zenésztársára Tissyt (Horváth Tünde) személyében talál. Ebben a formációban olyan slágerek születnek, mint a „Bad man”, „Mr Casanova”, „Hé várj!”, „Varázsolj el!”, és a máig töretlen népszerűségnek örvendő „Szomorú szamuráj”. A csapat, ebben a felállásban 2 albumot jelentet meg (Sebességláz; Varázsolj el!). Mindkettő arany-, majd platinalemez lett.

Forrás:
www.artportal.hu,
www.wikipedia.hu,
Vágner Lászlóné: 750 éves Felnémet c. könyv
http://www.arssacra.hu/EgriKonyv/EgriKonyv-C7.htm
http://www.egriszin.hu

Megosztás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Naptár

2017. július
H K S C P S V
« máj    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Heves megyei Hírlap

Időjárás