püspök

A felnémeti pincék titkai

Az 1700-as évek elején Telekessy István egri püspöknek tett jelentés így szól: “Eger várához tartozandó falva volt Felnémeti, adófizető és robotás együtt, kinek helye avagy telekje (faluhelye) az Eger Vize  mellett napnyugóra Bakta és Szólát felöl volt, a mintis házak és kemencéjük helyibül ahol most veteményes kertek vagynak, úgy szintén valamely régi ott levő kápolnának fundamentumábul világosan kitetszik.”

Ezek szerint, a kis püspöki falu eredetileg a patak nyugati partján  – azaz a mai helyén – állt, mert mintegy 270 évvel azelőttről még látszott nyoma a régi településnek.

            “Igy lévén a dolog, akkorbeli Egri Várbeli Tisztek és a püspöknek hivei, igy az Eger Városában letelepedett némely ún. rendek: látván mind a Templom ékességét, mind azon Dombnak alkalmatosságát akkorbéli püspökök  engedelmébül  magának azon  Dombon  majorházacskákat, mulató helyeket épitettek, és a több lakosokkal együtt külömb-külömb féle pincéket küsziklábul kivágott lakokat, présházakat azon fölibén építettek, mintahogy az egész Eger Vülgye szőlőhegyekbül állott…”

            Arról mesélnek e régi sorok, hogy a falu szépen megépített ékes templomát később a mai Templomdombon emelték, s hogy a ma Sáncnak nevezett falurészen az egri vár tisztjei, – a XVI. sz. második feléről van szó – maguk  kedvtelésére,  “villákat, nyaralókat” építettek, ahová kijártak szórakozni, hiszen “mulatóhelyekről” és “házacskákról” szól a jelentés. De nem feledkeztek meg a jóféle borok tárolására alkalmas borospincék készítéséről sem és azokat a domb aljában körös-körül vágták. A felnémeti jobbágyok itt kezelték a püspökség borait. A ma „oly veszélyeket” jelentő pincék eredete, az 1500-as évek második felére vezethető vissza.

            Amikor a törökök elfoglalták Egert, és földig rombolták, a templom és a domb kövéből „Eger városát nagyobb részre meg kerettetvén” a vár- és a városfalat erősítették meg. Az 1596-ban elesett egri vár körül szétszóródott magyar vitézek ezekben a pincékben bújtak meg, s onnan támadták az erre portyázó törököket. Íme ezt mondja róla a következő írás is: „Kübül vágott pincéit, akit a hajdúság meg szokott volt állani és a kijáró egri törököknek sok kárt szoktak tennyi. A török végül is a környül lévö vármegyékkel úgy bétöltötte, hogy sokaknak még helye sem ismerhetö”. Vagyis a felnémeti pincék körül lejátszódó “gerillaharcoknak” csak akkor szakadt vége, amikor a törökök ide rendelték a szomszédos vármegyék lakosságát és a felnémeti pincéket alaposan betömették velük, úgy, hogy később még helyüket sem lehetett megállapítani.

Miután Eger felszabadult a török hódoltság alól, az egri püspök benépesítette a falut. A püspök által idetelepített lakosság, – “azon Dombnak körülötte letelepedtek, kik is az említett Törököktől betöltött pincéket nagy munkával és fáradtsággal felkeresvén kitisztították és maguk csekély alkalmatosságára házikókat is építettek” – az 1700-as évek elején részben felszabadította a rég betemetett pincéket, és használatba vette. Felnémet első újjáépítése (1706), egészen új lakosságot kapott a 110 éves elnéptelenedés után, az ország legkülönbözőbb tájairól. Az 1710-es pestisjárvány után, csak tíz család maradt helyben, a többiek elmenekültek. 1711-ben, felkeresvén a pincéket, kitisztították és házakat építettek a település helyén. Maradt még azonban több olyan pince, amely a mai napig feltáratlan.

            A pincék egyik jellegzetessége, hogy röviddel bejáratuk után a vágat teljes szélességét elfoglaló, mély lyuk, kút állta a továbbjutás útját. Akkor az öregek sem tudtak erre magyarázatot adni. Ma már tudjuk, hogy a pincék mélyén megbújt lakosság és a vitézek így akadályozták meg, hogy az üldöző törökök elérjék őket. Bizonyára vékony ággal, lombbal, fedték be melyre, ha rálépett valaki, azon nyomban elnyelte a mélység. Innen eredhet a Sánc mai neve is. 

A felnémeti templom és a szarvaskői filia 

A régi, szilárd, kő anyagból épített kápolnának az alapjai 1710 körül még láthatóak voltak. A régi faluhellyel szemben, az egri püspökség temploma állt, ennek faragott kövekből épült fundamentuma 1710 körül ugyancsak látható volt még. A felnémeti plébániát 1789-ben állították fel, Szarvaskő filiával (leányegyház, fiók egyház) együtt.

A műemlék templomot Szent Rozália tiszteletére szentelték, róla nevezték el. A plébánia ház szintén műemlék jellegű.

Szarvaskő filia határában épült püspöki várat 1295-ben említi egy okleveles forrás. E vár plébániáját az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék “Subcastro Episcapi” megnevezéssel illeszti be a felsorolásba. A vár alatti Szarvaskő-alja nevű kis település, a XV. századtól kezdve szerepel jövedelmes vámjával együtt. 1558-ban, tizennyolc jobbágylakója volt. A XV. században ez a szarvaskői vár volt a központja az egri püspöki váruradalomnak.

Eger eleste után, 1596-ban, a szarvaskői vár is törökkézre került, a falu pusztává vált. Telekessy püspök 1706-ban népesítette be újra, de 1710 körül a telepesek elhagyták. Végleges betelepülése 1720 után megy végbe, a vár pedig lassanként rommá lett. A falu fából épített imaházát, oratóriumát, 1732-től említik. 1767-ben Eszterházy püspök, földesúr engedelmével, a lakosság ismét fából épített templomot, Boldogasszony bemutatása tiszteletére, de ez mihamar szűk lett, 1838-ig életveszélyesen düledezni kezdett. A mai templomot Pyrker érsek 1840 és 45 között Streimmelwöger Mihállyal építette fel, Keresztelő Szent János tiszteletére. A főoltár képét Balkay Ferenc festette.

            A Szent Rozália templom, lépcsőkkel megközelíthető, dombon álló, keletelt barokk templom. Giovanni Battista Carlone tervei szerint épült 1715, ill. 1746 és 50 között.

            Középtornyos homlokzatán magas kőlábazatból induló, négylábazatos falpillér található. A falpillérek közül a két középső tagoltan előrelép és enyhe rizalitot alkot. A kapu fölött könyöklőpárkányos, váll- és zárköves, félkörös kórusablak, kétoldalt hasonló keretezésű fülkék, jobbról Szent Sebestyén, balról Szent Vendel szépen faragott, barokk kőszobrai. A főhomlokzat szép tagolású főpárkányának középső körszeletíves lunettájában, bíbornoki kalappal koronázott csigás, kagylós keretelés kettős kőcímer. Egyiken átlós mező. Erdődy Gábor és Barkóczy Ferenc egri püspökök címerei. A toronytestet egy-egy hatalmas csigából induló volutás kő oromfal fogja közre, párkányán egy-egy szépen faragott, rokokó díszvázával. Déli oldalán, magas lábazatból induló nagy falsávok, illetve keretek között négy kecses törtívvel záródó, zárköves, nagy díszablak. Az északi homlokzat a délihez hasonló kialakítású és ablakbeosztású. A szentély mellett emeletes sekrestyeépület: könyökölőpárkányos, szalagkeretes ablakokkal és a hajó csatlakozásánál hozzásimuló, kör alaprajzú lépcsőtoronnyal. A sekrestyebejáró ajtó és a falsávok között füles, kőkeretes lépcsőházablakok. A kőlábazat és a pálcatagos ereszpárkány a templomon körbefut.

A tágas és világos belső teret hatalmas teljes párkányzatú, széles falpillérek elé állított, keskenyebb, kettőzött fejzetű pilaszterek, illetve az ezeken feszülő hevederek közötti dongaboltozatok osztják szakaszokra. A szentélyt csegelyes, – a hajóval  egymagasságú – lebegő kupolaboltozat fedi.

Főoltár. Az építménynek csak gazdagon kialakított, aranyozott faragványokkal díszített, tölgyfa tabernaculuma régi. Az erőteljes felfogású építménynek négy, – vájatolt törzsű, lángnyelves díszű – kompozit fejezetes oszlopán volutás oromzat dúsan faragott gyümölcsfüzérekkel. Kétoldalt, kis méretű, gyönge kivitelű adoráló angyalok láthatók.

Gyertyatartó. a főoltáron négy, szépen faragott és aranyozott, csigáslábú, tajtékos díszű, rokokó, hársfa gyertyatartó.

Oltárkép. Félkörös, régi oltárkép keretében újabb naturalista festmény Szent Rozáliát ábrázolja.

Stallum. Faragott tölgyfa, betétmezős, szépen faragott, fogrovatos homloklappal, ívelt támláján kereszt.

Keresztelő medence. A diadalív jobb oldalán, szürke márványból faragott, sárga, fekete és rózsaszín márvány inkusztrációval díszítve. Négyzetes, párkányos talp, pilléres lábán, kétoldalt nagy akantuszlevél és voluta. Fafedéllel.

Mellékoltár. A diadalív jobb oldalához simuló, rézsűsen álló építmény. Barnára festett, részben aranyozott fa. Közepén papi kalap által koronázott címer; zászlós oroszlánok és koronás, szárnyas angyalfejek váltakozó állású címerképeivel. A tabernákulum ajtaját felhőgomolyokon sugaras kehely díszíti. Retabulumán egy-egy hatalmas, a padlószinttől induló kettős csigán, illetve rocaille perecen térdelő, részben aranyozott és színesen festett ruházatú rokokó adoráló angyal. Kétoldalt rokokó díszvázákkal ékesített voluták. Feltehetően Singer Mihály egri szobrász műve.

Mellékoltárkép. A kép Xavéri Szent Ferenc halálát mutatja be. Finoman kidolgozott részletekkel és fényeffektussal.

Hordozható Mária. Az építményt négy leveles díszű, vájatolt oszlopon nyugvó, csigás végén díszvázával ékesített, voluta által tartott baldachin alkotja. A félkörös keret ormát, XVI. Lajos stílusú, leveles ágak és virágok díszítik. A keretben, egyik oldalon Mária a gyermek Jézussal, a másik oldalon a Fájdalmas Mária festménye.

Festmény.  A diadalív baloldali szögletében, fülkébe helyezett, rózsafüzéres Szűz Mária. Körben, oválisokban miniatűr képecskék, a Szentolvasó tizenöt hittitkának jeleneteivel. Olajvászon.

Szószék. Lépcső korlátján és tobozos végű, tölcséres talpán aplikált rocaille-ok. Kosarának mellvédjén oldalt, a “Magvető” aranyozott domborműve. Elöl Szent János és Szent Márk evangélisták domborművei. Rokokó munka 1750 körül.

Orgonaház. A karzatemelet középső szakaszába beépített három osztatú részben aranyozott és festett XVI.. Lajos stílű faépítmény.

Úrmutató. Kúpos szárán leveles gyűrű; öntött díszváza idomú nodus. Fönt az Atyaisten és a Szentháromság jelképe.

Oltárkép. Feltehetően a régi oltár képe, az oratóriumon; törtíves, félkörös keretben Szt. Rozáliát ábrázolja.

Örökmécses: Három láncon függ a szentély terében. 1760 körül, feltehetően bécsi munka. 

Császár Zsuzsanna – Kovácsné Parádi Katalin

Felhasznált irodalom: 

DOBOS, A.-PELYHE, T.-KISS, N. (szerk) (1998): Felnémet és a Csurgó-völgy természeti és kultúrtörténeti értékei – EKTF Falco-Csoport, Beszámoló a KTM KKA: KK 637/1998. számon nyilvántartott pályázatáról ZÉTÉNYI, E. dr. (1976):  Eger – Panoráma, Bp., Egyetemi Nyomda, Bp. ZÓLYOMI, B. (1969b): Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. – Természet Világa 12. p. 550-553. WELLNER I.(1981): Eger-Panoráma. Magyar városok-Panoráma, Budapest Heves Megyei Levéltár gyűjtései – Eger Dobó István Vármúzeum, Adattár – Eger

Almár Felnémettől ÉK-re kb. 1 km-re fekszik (a 25-ös főút mellett). Egy kis lélekszámú bányásztelepülés volt, ma is csak pár családi házat találunk az eredeti település helyén. Hozzá kapcsolódik azonban a Pap-hegyen épülő üdülőtelep, Almár-üdülőtelep. Az eredeti település mellett találhatóak a valamikori Mária Magdolna kolostor (pálos kolostor) feltárás után betemetett romjai.

A Pálos szerzetes rend Esztergom környékén élő remetékből szerveződött elsőként, Béla király idejében (?-1063). Magyar alapítású, elmélkedő szerzetes rend. Az Árpád-ház utolsó fél évszázada alatt kezdték meg igazán működésüket és virágzásuk kora az Anjouk uralkodásának idejére tehető. Mátyás királyig a magyar uralkodók kivételezett kegyeltjei voltak és egyben a magyar egyházi kultúra megalapítói (Nemeskürty I., 1993).

A kolostor feltárását Fodor László végezte, az ásatások eredményeiről 1994-ben született egy tanulmánya: „A Felnémet-Almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárásának eredményei” címmel (Fodor L., 1994). Ennek alapján mondhatjuk, hogy a kolostorról több okleveles adat is tesz említést. Elsőként a Gyöngyösi Gergely által felkutatott és közzétett „Inventarium” (DAP I. pp. VII-IX, 154-158.).

1347-ben az egri káptalan hozzájárulásával Dörögdi II. Miklós egri püspök elkezdi építeni a monostort, szőlőket és malmokat kapcsol hozzá. 1520-ban Csanádi Kelemen egri kanonok saját pénzén javítattja és erősíti meg a kolostor épületeit (Gyöngyösi G., Fodor L., 1994). Az oklevélből tudjuk, hogy a kolostornak volt rendháza Felnémeten és Egerben is, valamint szőlőbirtoka az „Egreden” (az Eged-hegy, Eger ÉK-i határában). Ismerjük néhány perjel nevét is – Miklós 1378-ból, Mihály 1404-ből, Péter 1406-ból, János 1466-ból és István fráterét 1480-ból (DAP I.155; Rupp II. 32., Fodor L., 1994). A kolostor megszűnése a XVI. század második felére tehető – 1549-ből még ismert Deési Péter perjel neve. Egy 1571-es adat szerint Báró Ungnád Kristóf várkapitány a rend vagyonát visszavette (DAP I. 156., Fodor L., 1994). Innentől kezdve nem települt újra a kolostor.

Sem régészeti kutatás, sem oklevelek alapján nem bizonyítható itt korábbi település (faluhely, temető, stb.), viszont egy korábbi időkből származó templom jelenléte, igen. Ennek a templomnak a megépítése a XIII. század végére tehető. Mivel más rendi kolostor jelenléte sem igazolt, feltehetőleg a XIII. századi templomot, itt élő remeték építették. Az alapítót András egri püspök személyében kell keresnünk, aki 1297. október 19-én adott engedélyt a templom felállítására. A XIII. században a Mecsekhez, a Pilishez, a Bakonyhoz hasonlóan a Bükkben is éltek remeték, akik renddé szerveződését első lépésben a helyi püspök szabályozta: Bertalan pécsi, Pál veszprémi és András egri püspök (Fodor L., 1994).

Az oklevelekből ismert a II. Miklós egri püspök által alapított templom, amelyet sárga homokkőből építettek, – egyhajós, a déli oldalon támpilléres csarnoktemplom -  a másik (a korábbi)  szürke patakkavicsokból épült – kisebb méretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású. A két templom É-i fala megegyezik A XIV. századi templom építési szerkezete és szövete megegyezik a kolostor valamennyi feltárt épületével, de szürke patakkavics csak a XIII. századi templom egységében fordul elő (Fodor L., 1994). A XIV. században épült gótikus templomhoz szükséges sárga homokkövek feltehetően, Szarvaskő mellől származnak, ahol ma homokkőbánya található.

A templom sekrestyéje mellett a káptalanteremben, a terem ÉK-i szögletében egy beomlott szemeskályha maradványait találták, valamint egy korábbról származó fedlapos-melegítő fűtőrendszer maradványaira bukkantak. A kolostornak két udvara volt, egy belső és egy külső udvar. A belső udvar DNy-i sarkában, két különböző időből származó és eltérő szerkezetű vizescsatorna volt. A külső udvar nyugati részén pincét és borházat tártak fel. A kolostoregyüttes ÉNy-i oldalához egy víztározó kapcsolódott, maradványa még ma is kivehető a felszínen (Fodor L., 1994).

A leletek között említenek az É-i részen feltárt fémtárgy, kocsivasalás, zabla, fúró, patkó és lánc maradványokat. Számos sírt is feltártak, néhányban pénzleletet is találtak (I. Lajos, Zsigmond, I. Ulászló ezüst dénárja), valamint egy prior (János) sírkövét 1352-ből (Fodor L., 1994).

Az almárvölgyi Mária Magdolna kolostor, fennállása idején a rend jól működő kolostora lehetett, kultúrális jelentőséggel bírt. A feltárt romokat visszatemették.    

Almár bányásztelepüléséről nincsenek pontos adatok, mi az itt leírtakat a helyi lakosok válaszaira, valamint a tájhasználati térképekre /1856, 1858/ alapoztuk. Almárban az 1860-as évekig nem volt település, ám mikor a Pap-hegy D-i oldalán megnyílt a bánya többen telepedtek le itt. A bányában feltehetően áthalmozott bentonittal és felső riolittufával keveredett kovaföldet bányásztak, míg mások véleménye szerint kaolint. A tájhasználati térképek alapján az almári bánya 1858-ban még nem létezett, de a Bükk vasipari körzetei a XVIII-XIX. században kezdtek kialakulni, a bánya talán ez után jelenhetett meg a térségben. A bánya és a bányásztelepülés sem volt hosszú életű, ma már csak néhány lakóház árulkodik az eredeti település helyéről. Az üdülőterület azonban napjainkban is szépen terjeszkedik (Pap-hegy).

Kovácsné Parádi Katalin – Császár Zsuzsanna 

Külön köszönet Dr. Fodor Lászlónak rendelkezésünkre bocsátott kutatási anyagaiért. 

Felhasznált irodalom: 

FODOR, L. (1994): A Felnémet-Almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárásának eredményei in Varia, P.: Pálos rendtörténeti tanulmányok I.- Stylus Nyomda, Csorna NEMESKÜRTY, I. (1993): Mi magyarok – Akadémiai Kiadó, Budapest Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat, 108. évf. 1975: 11 sz., Bemutatjuk az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveit, 717-728 p.

A földközösség rendszerében élő felnémeti jobbágyok a 18. század közepéig új családokkal gyarapodtak: 1732-1751 között négy időpontban a következő családok éltek Felnémeten: 

1732

Barta 2 Berecz 2 Bíró Eger Erdélyi Eszkáros Farkas Fegyveres Fekete Hegyi Jakab Juhász Kiss Kisztony Kocsis Kovács Mikó2 Nagy 5 Rauffer Sütő Szabó Tóth Vörös 

1737

Barta Berzsó Berecz Bíró Eger Erdélyi 2 Eszkáros Farkas Fegyveres Fekete Hegyi Horváth Jakab 2 Kiss Kocsis Korózs Kovács Mikó 2 Nagy 3 Pelyhe Raufusz Sütő Szabó Tóth 6

1745

Barta Barszó Berecz 2 Bíró Erdélyi Énekes Eszkárosi Farkas Fekete 2 Hegyi Jakab 2 Kiss Kocsis Korózs Kostány Kovács Mikó Nagy 6 Rácz Rufusz Sík Sütő 2 Takács Tóth 4 Vörös 

1751

Barta Barszó Bíró Dudás Énekes Erdélyi Eszkárosi Fekete Jakab 2 Kiss Kocsis Korócs Kostány Kovács 4 Mikó Nagy 5 Német Pelyhe Rufusz Tácz Sike Sütő Tóth 

 A 18. század közepéig lassú ütemben folyik a lakosság feltöltődése. Felnémet mai lakosságának törzsét alkotó több család jelentkezik ebben az időben. Egyikük-másikuk neve időszakosan nem mutatkozik a névsorban, mert a családneveket bárki bármikor kénykedve szerint változtathatja. Példa rá a Rófusz családnév sok változata: az eredetileg latin változatok alakultak ki. Gyakran előfordul, hogy a foglalkozást írják be családnév­nek (például: 1745-ben van 5 Kerülő, Mészégetõ, Tímár, Pálinkás, (mert az uraságnak nagy pálinkafőző üzeme volt Felnémeten) Harangozó, sőt egy Juhász gazda is az összeírásban, családnevük viszont nincs feltüntetve.

Az évenkénti földosztásnak, a földesúri és állami adóterhek kive­tésének, vagyis az egész jobbágygazdaságnak alapja a 18. század közepén továbbra is az igaerő marad, de annak értéke 1750 táján már megkétszerező­dött az egri püspökség uradalmaiban. Akkor már nem a 6 ökrös gazdát tekintik egésztelkesnek, hanem a 4 ökröset. Ellenben a 6 ökrös már kéttelkes s ezért kétszerannyi adóterhet is fizetettnek vele. A telek nagysága mérőszámát a földesúr önkényesen állapította meg. Banóczy püspökföldesúr viszont híres költséges úri kedvteléseiről, a nagyúri élet sokba került, ezért igyekezett az adórészt szorítani jobbá­gyainak nyaka körül. A földesúri terhek elsősorban a szántógazdálkodásból eredő jövedelmeket sújtották. Ellenben kifizetődő volt a szőlőművelés, mert a szőlőföldek használata fejében csupán a bor kilencedrésze járt a földesúrnak, tizedrésze az egyháznak. Mindez lényegesen kisebb teher volt, mint a szántók használatáért fizeten­dő sokféle adózás, robot együttvéve. Viszont a szőlőművelő zsellérek igásállatot nem tartottak, az állattenyésztésből eredő jövedelem nekik nem jutott osztályrészül. Saját szántóföldjük megművelése mellett mások szőlő­jét is megmunkálták bérfizetés ellenében.

Felnémeten fejlett juhászata is volt a püspökségnek. Az uraság juhállományát gondozásra bérbevevő száma­dó juhászok nem egyszer komoly jövedelemre tettek szert. 1763-ban például a felnémeti Kassai Mihály juhászgazda a következő feltételek mellett vál­lalta el a püspökség juhainak gondozását: “Szabad lészen nevezett Kassai Mihály juhászgazdának felnémeti uraság juhaklában lévő 500 öreg darabul álló kos és fejősbika juhát, vaját, és más efféléket elvenni, szabadon eladni, oda, ahova tetszik. Ezért tartozik évi 500 Ft bért fizetni, tehát darabjáért 1 Ft-ot, esztendőnként az uraság konyhájára 20 jó szopós bárányt adni. 5 évi árenda alatt az 500 db öreg birkát 50 darabban köteles szaporítani. A püspöki birtokon szabadon legeltethet. Téli teleltetésre az uraság ad szalmát és szénát, esztendőnként 2 mázsa sót. A bérlő juhász 12 pozsonyi mérőre való szántóföldet őszi vetés alá, továbbá kenderföldet. A nyájban esett kárt a juhászgazda magának tulajdonítsa, de a közönséges nagy dögletesség kárát az uraság betudja.” (Érs. gazd. l. t. Liber. pag. 29.)

 1762-ben Eszterházy Károly lett az egri püspök és az uradalom földesura. Ennek szenvedélye volt a költséges építkezés, bár ezt a tudomány érdekében tette. Milliós építkezéseinek költségeit ő is a jobbágyokból kívánta kiszedni. Neki mindenekfelett készpénz kellett. Ezért új szolgáltatásokat írt elő, a robotot pedig készpénzzel fizetette meg. Igyekezett minél magasabbra méretni a robotos napok számát.

 1770-ben év elején találtatott Felnémeten 63 telkesjobbágy és 1 földnélküli zsellér. A telkesjobbágyok közül 30 kisholdas birtokló egésztelkes gazda volt 11,; 15 holdas birtokban gazdálkodó féltelkes volt 18,;  3-7 holdon gazdálkodó negyedtelkes volt 32, ez utóbbiak jobbára marhátlanok lévén, nem annyira a szántógazdálkodásból, hanem inkább a szőlőművelésből éltek. Összesen 608 kisholdon folyt ekkor a szántógazdálkodás, 222 kapás területen a szőlőművelés. Ugyanezen év végén és 1771. év elején megtörtént a Mária Terézia-féle urbérrendezés, országos viszonylatában, amikor is nem a földesúr, hanem az uralkodó szabta meg, hogy az egész-, fél-, negyedtelek után melyik községben mennyi pénzbeli és terménybeli adózást, hány napi igás vagy kézirobotot köteles a jobbágy földesurának teljesíteni. E szolgáltatásokat megállapító ünnepélyes okiratot urbáriumnak nevezték. Az 1770. évi új országos urbárium a felnémetiek gazdasági helyzetét lényegesen nem változtatta meg, csupán annyiban teremtett előnyösebb állapo­tokat a korábbiaknál, hogy ezután az egésztelkes gazda hetenként 1 napi, vagyis évenként 52 napi igásrobotra volt kötelezve, de ennél többet nem igényelhetett tőle az uraság. Emelkedett némileg a negyedtelkesek szántóilletősége is. Az urbárium szerint tehát 1771 után felnémet agrárszociális helyzete a következő lett: 

Felnémet első osztályú helynek nyilvánított, földjének viszonylag nagy termékenysége miatt s ezért az egésztelkes gazda részére járt volna 26 kishold (1200 n.öles) szántó és 8 kaszás rét. De mivel a rétterület nem volt elegendő, a rétbeli hiányt is a szántófölddel kárpótolták, s így az egésztelkes 29 és fél kishold szántót kapott a 26 helyett, továbbá 6 és fél kaszás rétet. A féltelke­seknek 15 hold, a negyedtelkeseknek 7 és fél hold szántóföld járt. A föld rét, belsőtelek használata fejében az egésztelkes évente 52 napi igásrobotot, 1 Ft, telekbért, 1 öl tűzifát, 6 font zsákfonyát, 1 icze kifőzött vajat, 2 kappant, 2 csirkét, 12 tojást fizetett, illetve teljesített a földesúrnak. A féltelkes mindezeknek felét, a negyed telkes negyedrészét fizette. Volt akkor Felnémeten 62 jobbágy éspedig 11 egésztelkes, 19 féltelkes, 32 negyedtelkes és 2 földnélküli házas zsellés, ezek telki állománya együttesen 28 és fél telket 894 kishold szántóföldet és 186 kaszás rétet tett ki. Az 1771. évi urbérrendezés után végrehajtot­ták a határ mérnöki felmérését és tagosítását, ezután minden jobbágy 3-4 helyen kapta ki a földjárandóságát, de most már véglegesen kimérték mindenkinek a saját illetőségét, ezt nem váltogatták többé.

 Az úrbérrendezés 1771-ben megszüntette az addig divatozott földközösséget és nyilasosztást, ahelyett mindenütt az állandó, szilárd telekrendszert, a régi kétnyomásos gazdálkodás helyett a háromnyomásos gazdálkodást hozta be (őszi vetés – tavaszi vetés – ugar felváltva).

A felnémeti jobbágyföldek a következõ dűlőkben feküdtek ezután: 

első nyomás szántóföldjei: Szala gödör felett, Kővágó, Lapos, csinált út mellett összesen 335 kishold.második nyomás szántóföldjei: Lágyas, Pirittyó-alja, szőlőalja, Vízköz felé, összesen 301 kishold.

 harmadik nyomás szántóföldjei: felnémeti és ciglédi Eged-alja, Cigléd-alja, büdöskútalji tábla, Leitmeier rét, összesen 317 kishold.

kenderföldek: Rizskása-rét, Ostoros-völgy, Rácz, Gazsi, Tólápa pásztorok völgye, vízközti rét, összesen 33 kishold. 

Eszterházy püspök halálakor, 1799-ben felvett uradalmi leltár szerint Felnémet határa első osztályú, termény síkság, de van 2525 kat. holdra terjedő urasági erdő és szőlőhelyek (Ráchegy, Barkóczy-hegy, Nagy és Kisbajusz). E szőlőhelyek egy részét az egriek használják. A jobbágyok száma ekkor (1799-ben) már 77, zsellérek száma 35, a házak száma 112, a telki állomány 33 és fél telek. Van a község határában 356 hold urasági szántó és 170 kaszás rét.

Az urasági majorgazdaság főleg juhászatból áll, 448 darabot tesz ki az uradalom juhnyája. Az agg papok egri nyugdíjintézete birtokában van az ún. felnémeti Dobicz-malom. Van egy urasági kallómalom is. Itt a patak felduzzasztott vize lapátkereket forgatott, ennek tengelyére volt szerelve a sulykoló kalapács, mely az alatta levő vályúban a megnedvezett posztót tömítette, illetve nyújtotta, utána a ványolt posztót kiszárítot­ták. A felnémeti kallóüzem munkáját főleg az egri posztósok vették igénybe.

A Rizskásamalom neve a 18. század közepén megkísérelt rizstermelés és őrlés emlékét örökítette meg. Nagy múltja van a felnémeti mészégetésnek is. 1799-ben a földesúr 11 s fél kemencét tartott üzemben, ezek évi termelése 2521 mérő mész, értéke 1260 Ft. A mészégető, aki földesúrtól bérbevette a kemencét, munkadíj fejében minden kemence után 30 Ft-ot kapott, a termék a földesúré. 

Jövedelmet húzott a földesúr még az erdei szemercéből is. Az egri cserzőtímárok a bőrcserzéshez az itteni erdőkben szemercét szedtek, ezért az uradalomnak évente 14 Ft-ot fizettek. (Érs. gazd. lt. I. cl. Liber 79. pag. 343.)

A népgazdaság növekedése a 19. század folyamán erősebb ütemű, mint a 18. században. Míg a 18. században a szántóművelést folytató telekgazdák települtek meg, addig a 19. századi bevándorlás főleg a földnélküli zsellérek és szőlőkapások számát növelte meg.

1799-1852 között:

1799. 1828. 1852. Antal 12 Medák Agócs Nagy 17 Antal 2 Kormos Bajcsik Nagy 14 Antal 2 Nagyszügű Balog Kostyán Balog Nagy Pál 4 Balog 2 Német 2 Bárdos 2 Kósa Barzsó 3 Nagy János 2 Baltza Oláh Barta 3 Kovács 8 Barta 2 Németh Barzsó 4 Rácz 2 Barzsó 3 Kriba Bíró Perg Barta 3 Rófusz 4 Berkes Krizsán Borsos 2 Polóni Benedek Sike 2 Beszteri László Bóta Petyes Bíró 2 Somogyi 2 Bódi Laskó Csank Rigó Borsos 2 Sütő 13 Boros Lóczi 2 Dobos Rácz 3 Bóta 2 Szabó 3 Borsos Losonczi Dudás 3 Réka Csank Szecskó Bóta Makovics 2 Eged 3 Rófusz 5 Dávid Szarvas Bíró Bicskei 2 Énekes Sike 4 Dudás Szele Csank 2 Mikó 2 Erdélyi Sütő 7 Eged 8 Szűcs Csóka Nagy 19 Farkas 6 Szabó Erdélyi 6 Takács 9 Dávid Német 3 Fekete Szarvas Énekes Tóth 4 Dohány Oláh Foglár Szecskó Farkas 7 Török 2 Eged 11 Ottohál Fritzi Szele Ficzere Vitai 2 Elek Plank Fónagy 2 Szilvásy Fónagy Zakar Énekes 4 Poloni Gottlieb Takács 3 Gottlieb   Erdélyi 5 Pusomai Gromer Thomocsi, Groner   Farkas 9 Rácz 2 Hajdú Szabó Hajdú   Flasik Rófusz 4 Holló Tóth 4 Hegyi   Fónagy Rozsnaki Iglai Vojtek Hegedűs 2   Gál Sike 4 Jakab 4 Zachar Holló 2   Glóner 2 Somogyi 2 Kallós  Zörgőci Iglai   Góth Surányi Kassai   Jakab 9   Bruber Sütő 13 Kiss 2   Kassai 2   Hajdú 2 Szabó 5 Kocsis 2   Kiss 4   Hegedűs 2 Szarvas 4 Korózs 3   Kocsis 5   Hegyei Szecskó Kovács 5   Kovács 5   Holló Szele Kocsara   Korózs 5   Homonnai Szilágyi Kostyán   Kostyán   Iglai 3 Szurecka Kriba   Kerékgyártó   Jakab 7 Takács 10 Lámos   Kriba   Kassai 2 Tengely Leskó   Leskó   Kaszás Tolvaj Lipka   Lipka   Kerékgyártó Tóth Lóczi   Lóczi 2   Kiss 2 Török Makovics   Mentes   Kocsis 8 Víg  Mentusz       Kocsor Vitai         Koncz 2 Zakar         Korózs 3  

 Felnémet lélekszáma 1786-tól napjainkig a következőképpen alakult: (korábban nem volt népszámlálás). 

1786-ban           869 lélek 1869-ben         1360 lélek 1806-ban           982 lélek 1880-ban         1338 lélek 1816-ban         1195 lélek 1890-ben         1537 lélek 1821-ben         1170 lélek 1900-ban         1765 lélek 1830-ban         1132 lélek 1910-ben         2060 lélek 1840-ben         1270 lélek 1920-ban         2149 lélek 1849-ben         1420 lélek 1930-ban         2479 lélek 1860-ban         1390 lélek 1941-ben         2483 lélek   1949-ben         2433 lélek

 1848/49-ben a következő felnémeti honvédek vettek részt a szabadságharcban: Lóczi István, Német Ferenc és Nagy János.

1848-ban eltörölték a jobbágyságot, megszűnt a robot és a dézsma minden jobbágy öröktulajdonul kapta meg azt a földmennyiséget, amelyet eddig a jobbágytelek állományaként robot, dézsma és egyéb földesúri szolgáltatások ellenében bírt. A jobbágy most már tulajdonosa, nem pedig csak használója lett a portájának. A jobbágyfelszabadítás eredményeként végre kellett hajtani a paraszti birtokok és az uraságnak visszamaradó birtoktest, továbbá az eddig közösen használt erdő és legelő elkülönzését, a sok apró parcellára tagolt parasztbirtokok tagosítását. A tagosítás ügyében 1856. július 8-án jött létre a megegyezés az 1804-ben érseki rangra emelt földesurassággal. Ezen tagosítási egyesség szerint az uraság elismeri a 28 és fél telekről 33 egész telekre szaporodott úrbéri telki állományt és az 1770-tól az akkori 2-ről 65-re szaporodott zsellérséget.

Az uraság az időközi foglalások és irtások tekintetbevételével telkenkint 30 hold szántóföldet, 10 kaszás rétet, 11 hold legelőt és 7 hold erdőt adott ki a volt jobbágyoknak (a szántóföld holdját 1200 négyszögöllel, a rétet 980, a legelőét és erdőét 1200 négyszögöllel számították ekkor). Ezek szerint a volt jobbágyságé lett a 33 telek után a 990 kishold szántó, 330 hold rét, 307 ho1d erdő, 483 hold legelő a ciglédi és felnémeti határban. Ugyanakkor az érsekség birtokában maradt 390 hold szántó, 398 hold kaszáló, 399 hold legelő és 2912 hold erdő. Az egri érsekség, melynek a felnémeti jobbágyok és zsellérek évszázadokon keresztül annyi úrbéres szolgáltatást adtak, a jobbágyviszonyok végső felszámolásakor, búcsúzóul egyáltalán nem erőltette meg magát. Amit köteles volt kiadni a törvény szerint, azt kiadta, de annál egy négyszögöllel sem többet. 1856-ban a felnémeti gazdák nagyjából ugyanakkora területen kezdték el az önálló gazdálkodást, mint amekkora te­rületet 1771-ben Mária Terézia úrbérrendezése ősapáik számára kimért. 1770-től 1856-ig hiába növekedett Felnémet lakossága pontosan kétszeresére, a művelhető szántóterületük csupán 100 kisholddal emelkedett. A község lakosságában ezért 1770 után egyre határozottabban domborodott ki az agrár proletáriátus jellege. 

Megmutatkozott ez egyrészt a földbirtokos parasztság rétegezettségében, a parasztbirtokok felaprózódásában, másrészt a nincstelen zsellérség számának ugrásszerű megnövekedésében.

Telkes jobbágyok száma Földnélküli zsellérek száma 1715. 1770. 1771. 1851. 1715. 1770. 1771. 1851. 21 63 62 103 1 1 2 89

 A szántóterület növekedése nem tartott lépést a földet művelők számának növekedésével, ezért a jobbágytelkeket a felnövekvő gyermekek és unokák egyre apróbb darabokra osztották. Míg 1770-ben a 894 kisholdon 63 jobbágy gazdálkodott, addig 1851-ben 990 kishold földön már 105 gazdának kellett megosztoznia. Ennek folytán a gazdák birtokának átlagterjedelme jelentősen csökkent. 1851-ben a 103 gazda közül egésztelkes már nem volt egy sem, féltelkes volt 31, negyedtelkes 60.

A gazdák zöme 7 és fél kis hold terjedelmű szántóföldön, vagyis negyedtelken állt. Az 1856. évi tago­sítás nemcsak a gazdák jogos földigényének kielégítésére nem törekedett – a többi földesurak sem voltak különbek ebben a tekintetben – hanem egyenesen hátrányos intézkedést hozott azzal, hogy az elkülönítés után elcsa­tolta Felnémettől Egerhez a felnémetiek szőlőhegyeit: Donát-, Bajusz-, Eged-, Cegléd- és Ráczhegyet, összesen 2222 hold terjedelmű szőlőterületet, a Cifrahóstyán 37 beltelket, a Ráczhóstyán 67 beltelket. E területek átcsatolása az egriek, főleg pedig az egri érsekség egri uradalma érdekében történt (Egri Állami Levéltár, Felnémet úrbéri tagosítási iratai.)

Az 1856. évi tagosítás iratai teljes részletességgel és tömegesen tárják elénk Felnémet történelmi helyneveit, olyan dűlőneveket, amelyek megörökí­tésre érdemesek. Utca nevek 1858-ban: Patak melletti utca, Felvégi és Alvégi utca, Közutca, Kertek között utca, Lágyasi kerteknél lévő utca. Külső határbeli dűlőnevek ugyanakkor: Rózsás tábla, Berva-patak, Berva-Berek, Berva-lapos, Dézsmahely, Sáncalja, Sánclegelő, Sánc-alatti krumpliföld, Bervahíd, Régi Berva árok, Berva-malom, Kallómalom, Középhegyi legelő és szántó, Gonosztörök völgye, Nagyrét, Rizskása malom, Vízköz, Ostorosi kőbánya, Ostorosi völgyoldal csutaj, Hegymói út, Nagyegedoldal erdő, Török útja, Vécsey-völgyi téglaház, Rizskása malomnál kert, udvar, partoldal, Rizskása malomárka, Kenderföldnél gyep, Donát-szőlők alja, Cziglédalji lapos, Szárazdűlő, Laposi dűlő, Dabicz malom, lóherés a Dabicz malomnál, Kővágó, Ráczbánya, Szalagödör, Villó-út, Kisbánya, Szarkási szőlők, Töviskesvölgyi rét, Töviskes középhegyi legelő, Nyúzóbérc, Nagyverő, Danyi-Villó-oldal, Barés-pallag, Csúrgóvölgye-csatornás, Ráczszállás tisztása, Nagymod, Dobóoldal, Kismód, Almárpatak, Almárvölgy, Hármas oldal, Szarvaskői völgy, Szarvaskői patak, Csutajszőlők, Paphegy­erdő, Paphegyi szőlők, Nyugodó, Istennyak tisztása, Apátfalvi régi út, Kiskutoldali nyugodó, Punyi tisztása, Berva-völgyi kaszáló, tisztás, Cseresbérc, Diáne lépe, Felsőkút lépaorom, Csertő tisztása.

E dűlőnevek egy része az 1856. évi terület átcsatolása folytán ma már Eger város területére esik.

Rendelési időpontok

Naptár

2024. március
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031