Almár

Tovább a videóhoz…

Folytatás

Almár Felnémettől ÉK-re kb. 1 km-re fekszik (a 25-ös főút mellett). Egy kis lélekszámú bányásztelepülés volt, ma is csak pár családi házat találunk az eredeti település helyén. Hozzá kapcsolódik azonban a Pap-hegyen épülő üdülőtelep, Almár-üdülőtelep. Az eredeti település mellett találhatóak a valamikori Mária Magdolna kolostor (pálos kolostor) feltárás után betemetett romjai.

A Pálos szerzetes rend Esztergom környékén élő remetékből szerveződött elsőként, Béla király idejében (?-1063). Magyar alapítású, elmélkedő szerzetes rend. Az Árpád-ház utolsó fél évszázada alatt kezdték meg igazán működésüket és virágzásuk kora az Anjouk uralkodásának idejére tehető. Mátyás királyig a magyar uralkodók kivételezett kegyeltjei voltak és egyben a magyar egyházi kultúra megalapítói (Nemeskürty I., 1993).

A kolostor feltárását Fodor László végezte, az ásatások eredményeiről 1994-ben született egy tanulmánya: „A Felnémet-Almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárásának eredményei” címmel (Fodor L., 1994). Ennek alapján mondhatjuk, hogy a kolostorról több okleveles adat is tesz említést. Elsőként a Gyöngyösi Gergely által felkutatott és közzétett „Inventarium” (DAP I. pp. VII-IX, 154-158.).

1347-ben az egri káptalan hozzájárulásával Dörögdi II. Miklós egri püspök elkezdi építeni a monostort, szőlőket és malmokat kapcsol hozzá. 1520-ban Csanádi Kelemen egri kanonok saját pénzén javítattja és erősíti meg a kolostor épületeit (Gyöngyösi G., Fodor L., 1994). Az oklevélből tudjuk, hogy a kolostornak volt rendháza Felnémeten és Egerben is, valamint szőlőbirtoka az „Egreden” (az Eged-hegy, Eger ÉK-i határában). Ismerjük néhány perjel nevét is – Miklós 1378-ból, Mihály 1404-ből, Péter 1406-ból, János 1466-ból és István fráterét 1480-ból (DAP I.155; Rupp II. 32., Fodor L., 1994). A kolostor megszűnése a XVI. század második felére tehető – 1549-ből még ismert Deési Péter perjel neve. Egy 1571-es adat szerint Báró Ungnád Kristóf várkapitány a rend vagyonát visszavette (DAP I. 156., Fodor L., 1994). Innentől kezdve nem települt újra a kolostor.

Sem régészeti kutatás, sem oklevelek alapján nem bizonyítható itt korábbi település (faluhely, temető, stb.), viszont egy korábbi időkből származó templom jelenléte, igen. Ennek a templomnak a megépítése a XIII. század végére tehető. Mivel más rendi kolostor jelenléte sem igazolt, feltehetőleg a XIII. századi templomot, itt élő remeték építették. Az alapítót András egri püspök személyében kell keresnünk, aki 1297. október 19-én adott engedélyt a templom felállítására. A XIII. században a Mecsekhez, a Pilishez, a Bakonyhoz hasonlóan a Bükkben is éltek remeték, akik renddé szerveződését első lépésben a helyi püspök szabályozta: Bertalan pécsi, Pál veszprémi és András egri püspök (Fodor L., 1994).

Az oklevelekből ismert a II. Miklós egri püspök által alapított templom, amelyet sárga homokkőből építettek, – egyhajós, a déli oldalon támpilléres csarnoktemplom -  a másik (a korábbi)  szürke patakkavicsokból épült – kisebb méretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású. A két templom É-i fala megegyezik A XIV. századi templom építési szerkezete és szövete megegyezik a kolostor valamennyi feltárt épületével, de szürke patakkavics csak a XIII. századi templom egységében fordul elő (Fodor L., 1994). A XIV. században épült gótikus templomhoz szükséges sárga homokkövek feltehetően, Szarvaskő mellől származnak, ahol ma homokkőbánya található.

A templom sekrestyéje mellett a káptalanteremben, a terem ÉK-i szögletében egy beomlott szemeskályha maradványait találták, valamint egy korábbról származó fedlapos-melegítő fűtőrendszer maradványaira bukkantak. A kolostornak két udvara volt, egy belső és egy külső udvar. A belső udvar DNy-i sarkában, két különböző időből származó és eltérő szerkezetű vizescsatorna volt. A külső udvar nyugati részén pincét és borházat tártak fel. A kolostoregyüttes ÉNy-i oldalához egy víztározó kapcsolódott, maradványa még ma is kivehető a felszínen (Fodor L., 1994).

A leletek között említenek az É-i részen feltárt fémtárgy, kocsivasalás, zabla, fúró, patkó és lánc maradványokat. Számos sírt is feltártak, néhányban pénzleletet is találtak (I. Lajos, Zsigmond, I. Ulászló ezüst dénárja), valamint egy prior (János) sírkövét 1352-ből (Fodor L., 1994).

Az almárvölgyi Mária Magdolna kolostor, fennállása idején a rend jól működő kolostora lehetett, kultúrális jelentőséggel bírt. A feltárt romokat visszatemették.    

Almár bányásztelepüléséről nincsenek pontos adatok, mi az itt leírtakat a helyi lakosok válaszaira, valamint a tájhasználati térképekre /1856, 1858/ alapoztuk. Almárban az 1860-as évekig nem volt település, ám mikor a Pap-hegy D-i oldalán megnyílt a bánya többen telepedtek le itt. A bányában feltehetően áthalmozott bentonittal és felső riolittufával keveredett kovaföldet bányásztak, míg mások véleménye szerint kaolint. A tájhasználati térképek alapján az almári bánya 1858-ban még nem létezett, de a Bükk vasipari körzetei a XVIII-XIX. században kezdtek kialakulni, a bánya talán ez után jelenhetett meg a térségben. A bánya és a bányásztelepülés sem volt hosszú életű, ma már csak néhány lakóház árulkodik az eredeti település helyéről. Az üdülőterület azonban napjainkban is szépen terjeszkedik (Pap-hegy).

Kovácsné Parádi Katalin – Császár Zsuzsanna 

Külön köszönet Dr. Fodor Lászlónak rendelkezésünkre bocsátott kutatási anyagaiért. 

Felhasznált irodalom: 

FODOR, L. (1994): A Felnémet-Almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárásának eredményei in Varia, P.: Pálos rendtörténeti tanulmányok I.- Stylus Nyomda, Csorna NEMESKÜRTY, I. (1993): Mi magyarok – Akadémiai Kiadó, Budapest Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat, 108. évf. 1975: 11 sz., Bemutatjuk az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveit, 717-728 p.

Rendelési időpontok

Naptár

2024. március
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031