geológia

Kőzettani felépítés és felszínfejlődés:           

            Felnémet északi határa a Déli-Bükk területéhez tartozó Szarvaskői szurdok és a Berva-bérc területére is kiterjed. A jura bazaltból felépülő szurdokban tanulmányozhatjuk a tenger alatti vulkanizmus érdekes formáit, a pillow-lávákat, illetve az 5-20 m magas epigenetikus szurdokvölgyet. A Szarvaskő-Almár közötti szakaszt sziklateraszok (Pinczés Z., 1957; Hevesi A., 1986) és periglaciális középhegységi formák (kőfolyók, krioplanációs fal törmelékkúppal, stb.) teszik változatossá. A DNy-i Bükk legváltozatosabb formakincsű és legnagyobb karsztterülete a Berva- és Cseres-bérc – Hosszú-Galya-tető felső-triász mészkőből álló egysége (Hevesi A., 1986). A függőtöbörrel, töbör-soros völgyekkel tagolt felszín karr formákban, barlangi járatokban (Berva-barlang) gazdag. A fennsíkszerű mészkőhát DNy-i peremét a Berva-völgyi-szurdok tagolja. A szurdok mentén a ma is működő Berva-bánya értékes földtani szerkezetet, szép kalcitkristályokat tár fel. A Felnémethez tartozó Nagy-Eged – Kis-Tiba-hegy – Bükk-bérc vonulat már karsztjelenségekben szegény (Hevesi A., 1986). A felső-triász tiszta, dolomitpados, tűzköves mészkőből felépülő vonulat igen hamar elszakadt a szomszédos karsztterületektől, s ma szigetszerűen emelkedik ki a Tárkányi-medence és a Bükkalja között.  Karsztos formákban vízutánpótlás hiányában szegény terület (Tiba-hegyi-sziklaodú). A Nagy-Eged lejtőit északról jura agyagpala összletek, és miocén helvéti agyag, homok, homokkő és kavics építi fel, míg DK-i oldalát eocén lithothamniumos-nummuliteszes mészkő, mészmárga, oligocén agyag, agyagmárga és homokkő borítja. A Kis-Eged D-i oldalában, az út mentén a tardi agyaggal egyidőben keletkezett, hal- és növénymaradványokat tartalmazó kováspala bukkan felszínre. 

Felnémet hegylábi térségében Kleb B. (1973) végzett részletes geológiai felvételezést. Mint azt a  7. ábra is jól szemlélteti a Csurgó-völgy és a Tárkányi-völgy tektonikus vonalaihoz kapcsolódó törések mentén felszínre törő riodacit ártufa-, tufa, riodácittufa és riodácit hamutufa a miocén savanyú vulkanizmus hagyatéka. A felszín nagyrészét viszont negyedidőszaki üledékek borítják. A magasabb térszíneken pleisztocén kőzetlisztes lejtőagyagot, lejtőagyagot található. Az alacsonyabb szinteken a teraszokhoz kötődően  agyagos terasz-kavics, a lejtőkön agyagos lejtőüledék jelenik meg. Az Eger-patak és a Tárkányi-patak allúviumát holocén folyóvízi agyag, kőzetlisztes agyag, homokos agyag, homokos kavics építi fel.             Felnémet térségét a miocénban vastag tufatakaró borította be. A szarmata tenger délről a mai Eger-patak és Tárkányi-öblözet területén egészen idáig felhatolt. Az elsekényesedő és feltöltődő tengerben Szarvaskő irányából már kisebb patakok (Villó, Eger-patak), míg ÉK felől a Tárkányi-patak szállították ide hordalékukat és hordalékkúpot, deltát építettek (Pinczés Z., 1957). A Pannon-beltó visszahúzódásával párhuzamosan indult meg a felső-pannon hegylábfelszín kialakulása. Az egységes felszín feldarabolódása a pliocén végére és a pleisztocén időszakra esik, ekkor ugyanis a tektonikus mozgások hatására (a Bükk-hegység kiemelkedett és az Alföld bezökkent) egy megindult az újabb, fiatalabb hegylábfelszín képződése. Az idősebb hegylábfelszín maradványait a Tó-hegyen, a Pirittyó-tetőn, illetve a Nagy-Eged Ny-i oldalában követhetjük nyomon. A pliocén – pleisztocén határán az Eger-patak visszavágódott a Bélapátfalvi medencébe és kialakította mai völgyét. Ebben a Tárkányi-medence és a Verpeléti-egerszalóki-öblözet felől fölharapódzó regressziós fővölgyeknek is jelentős szerepe lehetett. Ekkor alakult ki a patak Szarvaskői szurdoka (jura bazalt, diabáz), mely meredek falú, átöröklött, epigenetikus völgy (Pinczés Z., 1957; Hevesi A., 1986).             A „Felnémeti-medencében” (15., 16. ábra) az egységesebb, 260-280 m magas tetőszintek a fiatalabb hegylábfelszínt képviselik (Agyagos-tető K-i lealacsonyodó gerince, Rácz-hegy, a Felnémetet K felől határoló, hasonló magasságú tetőszintek) (8. ábra). A völgyközi hátakat tagoló eróziós fő- és mellékvölgyek mentén a pleisztocénban eltérő szintekben teraszok képződtek. A középső-pleisztocén III. sz. teraszát (Pinczés Z.,1957: IV. sz. terasz) az Eger-patak fölött 40-50 m-re, Almártól Egerig csak foltokban, a Pirittyó-tető K-i lealacsonyodó gerincén, a Pásztor-völgytől D-re, a Rácz-hegy DK-i lábánál találjuk meg. A felső-pleisztocén würmi II. sz. terasza kettőzött, ez az Eger- és Tárkányi-patak legépebb terasza. A II.b. terasz Almárnál a vasúti megállótól ÉNy-ra, a Csurgó-völgy alsó szakasza felett, a Rácz-hegy alatt (Pinczés Z., 1957: III. sz. terasz), a Kutya-hegyi-dűlőn, a Közép-hegyen és a Bajusz-dűlőn (Balogh J.-Hevesi A.-Juhász Á., 1973) mutatható ki. A II.a. terasz a Szarvaskő-Almár szakaszon a Papp-hegy oldalában, a Kutya-hegyi-dűlő Ny-i peremén, a Tárkányi-patak D-i peremén (Kender-föld-dűlő), a Rácz-hegy ÉK-i részén követhető. A felnémeti templomdomb esetében pedig mint teraszsziget jelenik meg. Az óholocén I. sz. terasz  a Papp-hegy lábánál húzódik, s az Eger-patak mentén Felnémeten kettőzve jelenik meg (1,5 és 2,5 m). A település nagyrésze erre a teraszszintre épült.  A Tárkányi-pataknál mentén szintén jól fejlett szintet ad.             Az eróziós-völgyek mellett a deráziós folyamatoknak is igen jelentős szerepe volt a felszín pusztításában. A pleisztocén kori periglaciális éghajlat alatt a pedimentek ferde lejtőibe nagyrészt vízfolyás nélküli, száraz deráziós völgyek és dellék mélyültek. Ma a völgyközi hátak lejtőit deráziós páholyok, dellék, deráziós-, és eróziós-deráziós völgyek szabdalják fel. A mellékvölgyek előterében hordalékkúpok képződtek, s az újholocénban tovább folyt a patakok allúviumának fejlődése. 

A Berva-bánya: 

1. A mészkőbánya története 

A mészkőelőfordulásról az első kellő részletességű földtani térképet 1912-ben Schréter Zoltán készítette. Utána ezt többször kiegészítette és 1943-ban írta meg „A Bükk hegység geológiája” című dolgozatát. 1949 végéig az ’államosításig’  az egész Berva-völgy és a mészkőelőfordulás az egri érseki uradalom tulajdona volt. Az érsekség nagyrészt az 1930-as évektől kezdte művelni a Berva-völgyben a mészkövet mészégetés céljára. A fakitermelés céljára később kiépítették az erdei vasútat és azzal szállították a mészkövet is. 1944-45-ben az előforduláson semmiféle bányászat nem volt.  A bánya nagyobb mérvű fejlesztését csak 1950 után a Fémszerelvénygyár (Finomszerelvénygyár) építése lendítette fel. A bányának 1949-54 között több tulajdonosa volt. 1954. október 1-től Mátrai Ásványbánya Vállalat néven alapítanak egy jelentős céget. Ettől az időponttól kezdve vette kezdetét az előfordulás tervszerű és szakszerű művelése a megnövekedett igényeknek megfelelően, de még mindig kézitermelésű, nehéz fizikai munkát igénylő technológiával. 1956-ban felső utasításra beruházási program készült, új modern bányaüzem és modern zúzó-, osztályozómű létesítésére. Ezután először az őrlőmű építésére került sor, majd 1964-ben a Berva-bérci-bánya megnyitására a 380m-s tszfm-ú szinten. A bányát és az őrlőt kötélpályával kötötték össze, az őrlőt pedig bekapcsolták az Eger-Putnoki vasúthálózatba. 1960-ban az osztályozott bányatermékek jelentették a piacot. 1965-ben már inkább a talajjavító őrlemények. Az 1970-es évektől az őrlési technológia többszöri rekonstrukciójával egyre bővült a különböző finomságú mészkőőrlemények választéka. Az 1980-as évek közepére az őrlőüzem áttért – elég jelentős mennyiségben – mikroőrlemények gyártására is. A megfelelő minőségű mészkő biztosítására 1950-es évek végétől az 1980-as évek végéig többször történt mélyfúrásos földtani kutatás és térképezés.

A bányában a nehéz fizikai munkát felváltották a gépesítések, melyek a jövesztés, rakodás és szállítás terén egyaránt fokozatos fejlődést mutattak. Az üzem az ország egyik legnagyobb termelője volt az 1980-as évek végéig, a talajjavító mészkőliszt, a takarmányozási- és aszfaltozási mészkőliszt, valamint a mikroőrlemények vonatkozásában is. 1989 végére a talajjavító mészkőliszt értékesítése gyakorlatilag megszűnt. 1992-ben a privatizáció folytán a mészkőelőfordulást és az őrlőt az OMYA Konszern vásárolta meg és ennek kapcsán alakult meg az OMYA-EGER Mészkőfeldolgozó és Értékesítő Kft., amely a mai napig is működik. 

2. A mészkőbánya földrajzi helyzete 

A terület földrajzilag a Bükk hegység DNy-i nyúlványán a felnémeti Berva-völgy és a felsőtárkányi Mész-völgy között található. A mészkőterületet Ny-on a Berva patak völgye, D-en a Berva-oldal, K-en  a Mész-völgy határolja. Észak felé fokozatosan emelkedő, de nem meredek morfológiával kapcsolódik a Bükk-fennsík DNy-i részéhez. A meredek lefutású oldalakon több vízmosás (lápa) tagolja a térszínt. 

3. A Berva-völgy és Mész-völgy közötti terület geológiai felépítése 

Az előfordulás földtani jellemzése annak ellenére, hogy a külszínen igen sok kibúvása látható, mégsem egyszerű. Fedőkőzete gyakorlatilag nincs, közvetlen fekűkőzete viszont – feltárások vagy olyan mélységű kutatóobjektum hiányában, ami átharántolta volna a mészkövet – ismeretlen, azaz települési, rétegtani helyzete eléggé vitás. Egyes kutatók (Schréter Z.) szerint a mészkő közvetlen fekűkőzete tűzköves mészkő, míg mások véleménye szerint agyagpala. A mészkőelőfordulás fekűjének tartott agyagpalaösszlet a Berva-völgy mentén jelentős kiterjedésben található, de ugyanakkor a D-i Bükk egyik legnagyobb kiterjedésű képződménye. Jelenleg a Berva-völgy K-i oldalán valamint a mészkőbányába vezető út bevágásában jól tanulmányozható. A kőzet a felszín közelében világosbarna, majd lefelé az oxidációs határon túl kékesszürke, vékony, leveles, palás elválású a rétegek között kisebb-nagyobb lencsék alakjában tűzköves mészkő települt. A palacsoport több helyen erősen meggyűrt, pikkelyeződött szerkezetet mutat, ami miatt a palásság nem egyezik a rétegdőléssel. Ezen sorozat egy közel É, ÉK – D, DNy-i csapású, K-i dőlésű szerkezeti vonal mentén érintkezik az ún. „Bervai-mészkőösszlettel”. Ezen agyagpala és mészkőösszlet határán a bányafalak eddigi feltárásai alapján kb. 20-30 m széles ún. „törészóna” (melange-zóna) látható. A bányászat tárgyát képező mészkőösszlet világosszürke, kékesszürke, sárgásszürke valamint ezek közé települt sötétebbszürke részekből áll. Szöveti felépítése nem teljesen egyöntetű, azonban minősége nagyjából egyenletesnek mondható. A réteglapok kibillent helyzetűek, melynek következtében 30-60o-os dőléssel ÉNy-i irányba dőlnek. Az előfordulás középső és Ny-i részén a mészkő szövete nagyjából egyenletes, míg a Mész-völgy és környékén erősen breccsás. A rétegösszletben Márton Gyula 4 kőzettípust különített el: 1) Kékesszürke, néhol világosszürke mikrokristályos szövetű mészkő 2) Világos sárgásszürke, kristályszemcsés un. „cukorszövetű” mészkő. A mészkőelőfordulás középső részének  kis területén fordul elő, nem túl gyakori. 3) Sötétszürke, mikrokristályos mészkő. Ez a típus a világosabb mészkövek közé települ, magasabb szerves anyag tartalmú és helyenként magasabb kovasav tartalommal bír. 4) Világosszürke, breccsás szövetű mészkő. A felsőtárkányi Mész-völgy és környékének típusos kőzete. 

A legújabb fauna vizsgálatok alapján a mészkőösszlet Triász Ladini-Karni emeletbe sorolható.

A mészkőben repedések, törések láthatók és a nem nagykiterjedésű karsztos járatokban, üregekben vörös vagy rozsdabarna vasas kiválások figyelhetők meg. A bányafal adatai alapján jól látható, hogy a vetőzónák, törések és a mészkőben kialkult kisebb karsztjáratok, üregek jelentős mennyiségű meddőanyagot tartalmaznak. A meddő anyaga pleisztocén korú bemosott törmelék (agyag, homokos agyag, meszes agyag és mészkőtörmelék). Ugyancsak meddőanyagként jöhet számításba a mészkő felszíni egyenetlenségeit kitöltő fekete nyirok, vörös agyag és a bányafalak szélein jelentkező, a völgyek felé kivastagodó agyagos mészkőtörmelék. A karsztos üregek, járatok vagy törések falát több helyen másodlagos kalcitkiválás borítja. A mészkőelőfordulás területe tektonikailag erősen zavart. Törések, vetők, roncsolódások láthatók. Sok helyen egymást metsző törésrendszer figyelhető meg.

4. Környezetvédelmi előírások 

A környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló 1995. évi 152 (XII.12) . Kormányrendelet alapján a környezetvédelmi előírások közül a Berva bányára kiemelten vonatkoznak:

- A zajártalomról, - A porszennyezésről, -A veszélyes hulladékokról, - És a vízkezelésről szóló bekezdések. 

Forrás:

Császár, Zs. – Parádi, K. (2000):

Rendelési időpontok

Naptár

2024. március
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031