A Mikulás vagy Télapó név hallatán mindenkinek egy piros ruhás, ősz szakállú, kövérkés, jóságos apóka jut az eszébe. Ő az, akit boldog tekintetű gyerekek várnak áhítattal, rajongással, tele izgalommal. Szeretet, ugyanakkor némi félelem olvasható ki a pici gyerekek szeméből, amikor meglátják ezt a tekintélyt sugárzó, mégis csupa szív embert, aki számukra nem más, mint egy csoda, egy igazi legenda. A Mikulás, akit Szent Miklósként is ismerünk, egy kis-ázsiai, Patara nevű városkában született Krisztus után 245-ben, gazdag család gyermekeként. A csodák már akkor végig kísérték az életét, bár erről sokan nem tudnak. Alig kezdte el az iskolát, amikor hatalmas járvány pusztított arrafelé, s az árván maradt kisfiú a busás örökséggel Patara városába költözött nagybátyjához, egy ottani érsekhez, a város kolostorába. Az itt töltött évek alatt megszerette a papi hivatást, és életét az embereknek, a gyerekek tanításának szentelte. Segítőkészsége és emberszeretete tette híressé messze földön. Egy Jeruzsálembe tartó zarándokút alkalmával betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol különös körülmények között püspökké szentelték, mely tisztséget 52 éven át viselte. Vagyonát az emberek és a gyerekek megsegítésére fordította. Amikor éhínség tört ki, a teljes egyházi vagyont a szegények étkeztetésére fordította, amiért az egyház engedetlenségért egy időre ki is tagadta.
Az estéket azzal töltötte, hogy órákon át a város kis utcáin sétálgatott, és beszélgetett az emberekkel. Így figyelt fel egy elszegényedett nemes emberre, akinek már élelemre sem futotta. Három lánya közül egyiküknek, hogy megmentse a családot, el kellett volna adnia magát rabszolgának. Erről folyt a vita köztük, amikor Szent Miklós az ablakuk alá érve meghallotta beszélgetésüket, visszasietett a templomba, majd egy marék aranyat kötött egy kendőbe, és bedobta az ablakukon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ezt újra megismételte, de ezúttal a lányok a léptek zajára kisiettek, és annyit sikerült észrevenniük, hogy egy piros ruhás alak távolodik sietve a hóesésben. A harmadik éven nagyon hideg volt az idő, az ablak tehát zárva volt. Nem tudott más megoldást, felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a kéményen dobta be a keszkenőbe kötött aranyat. A kisebbik lány éppen akkor tette a harisnyáját oda száradni, és az arany pontosan a harisnyába esett. Jó ideig valamiféle csodának vélték az évenként megismétlődő eseményt, de a harmadik éven a marék arany között volt egy olyan egyedi érme, amit egy kereskedő ajándékozott Miklós püspöknek, tehát másé nem lehetett. Ettől kezdve mindenki tudta, ki a titokzatos segítő. Valamint minden évben, a hideg idő beálltával, december 5-én, névnapja előestéjén édességgel ajándékozta meg a gyerekeket, amiért a nép Noel Baba néven kezdte emlegetni, ami annyit tesz, Ajándékozó Apa. Innen ered a szokás, hogy december 5-e estéjén ajándék reményében csizmát, zoknit teszünk az ablakba vagy a kandalló felé.
S amivel még az évek során kiegészült a legenda, a Mikulás soha nem egyedül jár. Rénszarvasok húzta szánon közlekedik, és segítői a Krampuszok. Rájuk azért van szüksége, mert ők hozzák a virgácsot a rossz gyerekeknek. A Krampuszok kicsi, ördög formájú emberkék, vörös vagy fekete színben, fejükön kicsi szarvakkal.
Szent Miklós hosszú, békés öregkort élt meg. A legenda szerint lelkét az angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás is eredt.
A Mikulást más-más országban másképp nevezik. Íme néhány elnevezés érdekességként:
Amerikában és Kanadában: Santa Claus Angliában: Father Christmas Brazíliában és Peruban: Papa Noel Dániában: Sinter Klaas Finnországban: Joulu Pukki Franciaországban: Pere Noel Hollandiában: Kerstman Japánban: Jizo Kínában: Shengdan Laoren Magyarországon: Mikulás, Télapó Marokkóban: Black Peter Németországban: Christindl Norvégiában: Julenissen Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale Oroszországban: Gyed Moroz Spanyolországban: Papa Noel Svédországban: Jultomten
A lakósság száma 2479. Ezek közül 2432 róm. kat., 13 ref., 10 ev., 23 izr., 1 egyéb. Anyanyelvre nézve 2473 magyar, 2 német, 1 tót, 3 horvát. Lakóházainak száma 510. A község területe 5248 kh. Ebből 1545 kh. szántó, 235 kh. rét, 786 kh. legelő, 2294 kh. erdő, 81 kh. szőlő, 88 kh. kert, 217 kh. terméketlen. Vas. áll., pósta, távirda helyben. Csendőrség Felsőtárkány. Főszolg. hiv., jbiróság, péüig., törvényszék Eger.
Körjegyző: Nagy Imre Segédjegyző: Sárkóczy József Írnok: Szémann Gyula K. bíró: Korozs József T. biró: Jakab V. József Plébános: Süle János Tanítók: Boross Endre, Maróti József, Klaisz Gyula, Sztrapkovits Mária, Szele Mária, Körorvos: dr. Érdi Gyula Szülésznő: özv. Cselényi Sándorné Állomásfőnök: Somogyvári János
Kereskedők: Hangya Szövetkezet, Klein Mihály, Romhányi Matild, Erdélyi Lajos, Erdélyi Bertalan, Hegedüs Péter, Egri erdő és faipari r. t. eladási telepe, Biró János, Mészáros Bernát.
Iparosok: Rusznák Lajosné, Takács Imre, Klein Mihály és Tsa., Thuzy László és tsa, Barta Sándor, Biró Kálmán., Bozó József, Farkas István, Sütő Ferenc, Székács Ferenc, Farkas Ferenc, Jakab József, Láng Sándor, Szarvas János, Farkas Bernát, Makovics Sándor, Takács István, Eged József, Biró Ferenc, Farkas István, Berecz János, Nagy András, Erdélyi János, Kovács János, Kovács Ferenc, Antal Bertalan, Erdélyi Bertalan, Sütő István, Sütő Sándor, Mikó András, Mikó Mátyás, Barzsó Gáspár, Korózs Ferenc, Rózsa Ferenc,
20 holdon felüli birtokosok: Egri érseki uradalom, Jakab Sándor, Süle János, Korózs József, Német András, Volt urbéres közbirtokosság.
Nyugdiasok: Csacskó Lajos, Török Sándor, Padala Aladár, Szücs Béla.
Vidróczki Marci valójában a Bükk vidéki Mónosbélben született 1837. november 12.-én, de az apátfalvi plébánián anyakönyvezték, mivel akkoriban a helység még igen kis falu volt, s Borsod megyéhez tartozott. (Jelenleg Heves megyéhez ) Édesapja Vidróczki András az egri káptalan apátfalvi juhnyáját őrizte. Neve után ítélve a régi Felföldön született, valószínű szlovák ősöktől, de az sem kizárt, hogy lengyel pásztor ivadéka. A betyár anyja Kormos Anna bélapátfalvi születésű, jólelkű szelíd asszony volt, aki nagyon szerette fiát, és igyekezett belőle becsületes embert nevelni. ( De a sors másként döntött!) A kisfiú igen bátor és ügyes gyerek volt, éles eszével kitűnt társai közül. Derék édesapja mindenáron pásztorembert akart belőle nevelni. Marci hol kanász, hol juhászbojtár volt. Békességben élte a szegény pásztoremberek életét, míg katona nem lett. 1859-ben besorozták Egerbe, a Wasa-ezredhez került gyalogos katonának. Mivel igen szépen trombitált, hamarosan megtették ezredkürtösnek. Majd összetűzésbe kerültek egy osztrák altiszttel és társaival együtt 18 év várfogságot kapott, ahonnan megszökött és ekkor kezdődött Vidróczki betyárkodásának első szakasza. Mivel legjobban a Bükköt ismerte, ott bujdosott, ott rejtőzködött. 1863-ban országos körözést adtak ki ellene, Verpeléten elfogták, a komáromi haditörvényszék 27 év börtönbüntetésre ítélte és a morvaországi Therczienstadtba vitték. Itt is kegyetlen keménységgel bántak a rabokkal, akiknek nagy része magyar volt. 1871-ben megszökött a börtönből, de már nem ment a Bükkbe, tudta, hogy ott keresi elsősorban a hatóság. A Mátrába tette át a székhelyét a mátrai magas falvak szlovák és magyar lakosai rejtegették. Maconka és Nagybátony közelében, a Zagyva folyócska völgyében lévő tiribesi pusztán betyártársai közötti nézeteltérésből fakadt verekedés során halt meg 1873. február 8-án. Holtestét egy ponyvás szekéren Eger városába vitték és február 10-én az egri Rókus-temetőben jeltelen sírba temették a Bükk és a Mátra legendás hírű, utolsó betyárját.
Egy monda szerint azért lett betyár, mert egy gazdag lányt ( Szép Rózsi ) szeretett, akit szülei nem adtak hozzá.
Számos történet szól mulatozásairól a Mátra és a Bükk falvaiban, jótéteményeiről és haláláról. Népszerűségére jellemző, hogy a Mátra vidékén a “betyár természetű ” emberre máig is azt mondják
” Eredj, te vidróczki!”
(Megjelent a Bartakovics Béla Művelődési Központ lapjában a Mai Érték-ben)
Szeretnénk több példaadó kezdeményezésről, értékteremtő önzetlenségről beszámolni. A helyi társadalom színes, lüktető, vagy álmos folyamatinak bemutatása tanulságos lehet közművelődési szakemberek, civil közösségvezetők, önkormányzati képviselők számára egyaránt. Ilyen írásoknak szívesen adunk helyet a folyóiratban. A következő történet feljegyzéseit, dokumentumait Farkas János bocsátotta rendelkezésünkre, hozzájárulásával szerkesztettem át olvasmányos formába.
“Az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata régóta tervezi Felnémet városrész megújítását, az előkészítő munka (felmérések, konzultációk, tanulmánytervek, engedélyezési és kiviteli tervek készíttetése, stb.) már évekkel ezelőtt megkezdődött. Anyagi lehetőségek hiányában a megvalósítás ez idáig azonban nem kezdődhetett meg. 2005-ben Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata úgy döntött, hogy pályázatot nyújt be a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal által meghirdetett, a fent említett városi területek rehabilitációját támogató pályázati felhívására. Az Eger Önkormányzata által benyújtott pályázat támogatásban részesült és így cca. 1,5 milliárd Ft összköltséggel az elképzelések a megvalósítás szakaszába léptek.” (Felnémeti Hírlevél 1. szám)
Kézzel írott szöveg fekszik előttem, amely “Felnémeti Összefogás Civil Csoport” címet viseli. Az első oldalon egy kezdeményezés indítéka, majd 1999-től 2 évekre bontott összegző leírás a végzett munkáról, hozzá csatolt rajzok, térképkivonatok, végül 2007. évi munkaprogram és a csoport névsora.
Milyen összefüggés van a bevezetőben idézett városrész fejlesztési terv és egy civil csoport között? Nem hiszem, hogy első pillanatra felfedezhető, ezért érdemesnek tartom, hogy ebben a megosztott, önsajnáló, legyintős országban e történet közreadásával erre magyarázatot találjon az olvasó, és ezzel lehetősége nyílik arra, hogy levonhassa a tanulságot.
Felnémet helységnévtábla ma már nem látható, aki Szarvaskő felől érkezik be a településre azt Eger köszöntőtáblája fogadja. A nagy múltú falu önállóságát 1960-ban feladta, mert jövőjüket az itt élők a turizmus fellegvárával egyesülve látták biztosítottnak. Pedig jelentős gazdasági erővel rendelkezett a település: vállalatok, vállalkozók, jelentős szőlőterületek, mezőgazdasági termőterületek, ősöktől örökölt tudás és erős hagyományok éltették a faluközösséget. Hagyományszeretetüktől árulkodik, hogy a megyében a felnémeti asszonyok tartották meg legtovább népviseletüket, a felnémetiek voltak az utolsó “kivetkőzők”. Néhány idős asszonyon a mai napig látható a jellegzetes felnémeti viselet. Történelmi gyökere is van ennek a példaadó kitartásnak. Az egri törökök elleni utóvédharcokban résztvevő végvári huszárok a felnémeti templomdomb alatti pincék rejtekéből csaptak ki az ellenségre – így szól a legenda. Eger városrészeként – elismerése a falu történelmi jelentőségének – ma már önálló fertálymesterrel rendelkezik.
Arra, hogy ma is erős gyökerekkel bíró emberek élnek itt bizonyság a civil csoport története.
Tíz évvel a rendszerváltás után az önszerveződéssel létrejött – önazonosságukat névválasztással is nyilvánossá téve – a felnémeti civil csoport.
A kis csapat a városrész fejlődését, közállapotát elégedetlenséggel és a változtatás igényével minősítette dokumentumaiban. Kritikus helyzetértékelésüknek önként vállalt és tervezett munkával adtak nyomatékot. Önszerveződésükkel a település szépítésére, helytörténeti kutatásra, környezetvédelemre és a gyerekek sportolási lehetőségének megteremtésére koncentrálták.
Először a Sánc utcában éktelenkedő romos területen játszóteret és közparkot alakítottak ki az utcákon játszó, baleseti veszélynek ki tett gyerekek érdekében. Ehhez engedélyt kaptak a polgármesteri hivataltól, és munkára bírták az utca lakóit. Nem kis munkával 150 köbméter földet, 120 köbméter hulladékos talajt mozgattak meg, megszervezték az ózdi kohósalak szállítását, terítését.
Az elvégzett munka becsült értéke 8 M Ft. Így vált valóra az aszfaltozott kosárlabda és kézilabda pálya, 1200 négyzetméteres pihenőpark és játszótér. A következő években kőfalat javítottak, cserjéket, fákat ültettek, füvesítettek, az elnyert 56 ezer forint pályázati támogatás felhasználásával.
A vasúti kereszteződésben a gazos, nádas bozótos területen kialakították Tulipánteret egy tulipánalakzatot formázó sziklákkal. Védőkorlát, gyalogút, irányító táblák elhelyezése, kisebb munkának számított a kaszálás, kapálás, locsolás. Munkával teltek az évek és szaporodott a karbantartási munka is a már meglévő értékek megóvásáért. Még mindig maguk voltak, bár újabb támogatókat szereztek, közérdekű akcióikhoz gazdasági szervezetek – MÁV, Egererdő Rt., Egri Csillagok Tsz, PLAN KG Kft., Vízmű, Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Strabag, Magyar Aszfalt, EGUT Rt. OMYA – valamint a “Segít a Város Alapítvány” nyújtott támogatást.
A csapat folytatta rendületlenül a megkezdett munkát: Sáncközben kapaszkodó korlát 20 méteren, miniparkok növényekkel, mészkősziklákkal, a gyógyszertárnál, a templomdombon, a Tólápi pincesornál.
Újabb három pihenőpaddal bővült a park, dróthálóból kerítést emeltek. Gyomtalanítás, festés mellett a csapadékvíz elvezetésére is gondoltak. Részt vettek a Virágos Egerért pályázaton, a díjként kapott pénzből további fákat és cserjéket vásároltak.
Önkéntes munkával segítettek a járdaépítésben, a ravatalozó építésénél. Hulladékgyűjtési akciót, ligeterdő tisztítást szerveztek, figyelmük kiterjedt az útmenti fák gallyazására is, mert mindent láttak, megfigyeltek, és ha kevésnek érezték saját erejüket, nem szégyellték szóvá tenni, fáradhatatlanul járták a hivatal folyosóit, intézkedést kértek.
Idei tervük nyolc év után sem árulkodik fáradságról: sorakoznak a feladatok, a városrész fejlesztési tervébe bekapcsolható javaslatok a zöldfelületek növelésére, bontásra váró romos épület a sportpálya bővítésére, Tólápi pincesor szépítésére, templomdomb fásítására, nyugdíjas klub működtetésére, forrásteremtő pályázatok benyújtására.
Konkrét tervvel rendelkeznek a Felnémet helytörténeti neveinek elfelejtése elleni akcióra. Kezdeményezik a híres felnémet mester Kovács Jakab kultuszának kialakítását. Jó lokálpatriótaként kutatásba kezdtek, az egri hős példájának megismertetésére. Megszerzett dokumentumukból idézek: “.Dobó nagyra értékelte az iparosok tevékenységét akik nemcsak a szükséges munkát végezték el, hanem harcoltak is. Listát küldött Ferdinánd királynak, azokról, akik jutalmat érdemeltek, közülük első helyen említette Jakab felnémeti kovácsmester nevét aki “.legdicséretre méltóbb, és mindenkinél bátrabb volt, háromszor annyi munkát végzett, mint mások, elszántsága sokak előtt járt a várban, jelenléte igen nagymértékben hozzájárult a vár megmentéséhez. Mindig talpon volt és mindenkor ostrom idején fegyverrel a törésekhez szaladt, és sok törököt lőtt agyon puskájával” – A királytól egy öltözet ruhát, 25 forint pénzjutalmat kapott és adómentességet.”
Megragadó, ahogy ez a csoport készül az új közösségi ház névadására. Megkezdték a klub szervezését, mert tudják, hogy a városrész 2007 augusztusában új közösségi színteret kap a régi óvoda épületében és azt már működő közösséggel és kész programmal akarják birtokba venni. Talán érdekesebb ez a történet, ha elárulom, hogy nem fiatalokról, még csak nem is kisgyermekes szülőkről van szó, nyugdíjasok követték el mindezt. Ugye senki nem gondolta volna, hogy ők a példakövető példaadók. A Felnémeti összefogás civil csoport 2006. november 15-én megalakította a jogi személyiségű közösségét a Felnémet Nyugdíjas Egyesületet.
A közösségi házba a nyugdíjasoknak gazdag programot állítottak össze, ehhez Bartakovics Béla Művelődési Központ nyújtott segítséget. Negyvenhét alapító taggal december 13-án megalakított nyugdíjas klub működtetését az egyesület vállalta magára.
A felnémeti civil csoport – most már önálló egyesületként – kapcsolatot létesített a Felnémet Kultúrájáért Alapítvánnyal. Ha példájuk nyomán a városrész többi egyesülete, alapítványa “megtalálja” egymást még erősebb, eredményesebb lehet a civil összefogás. Az alapítókban él a remény, hogy értéket és hagyományt megtartó munkájuk nem vész kárba, nem kell majd újra kezdeni valakiknek, valamikor.
F. Gál Sándor MaiÉRTÉK – III.évfolyam 4. szám 3
A közösségépítők által kialakított parkok:
Farkast látott több lakó is Eger felnémeti városrészében – számolt be a heol.hu megyei hírportál. A Magyarországon csak ritkán felbukkanó ragadozókat korábban többször észlelték a Bükkben, de ez az első eset, hogy lakott területre merészkedett. A szakemberek szerint biztos, hogy több farkas is kószál a Bükkben.
“Számos hívás érkezett hozzám is, az Egri úton lakók közül többen is azzal kerestek meg, hogy egy farkas kószál a családi házak között. Azt is mondták, hogy az egyik lábára sántít az állat” – mondta a portálnak Botka Tímeától, a Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület elnöke, aki szerint a szemtanúk biztosak benne, hogy nem kutyát láttak.
Az állatvédők a Bükki Nemzeti Parkot is értesítették a farkasról, a természetvédelmi őrök meg is találták az állat nyomat, de magát a farkast nem látták. “A farkas egyedül volt, bejött a településre, átment úton is, végül a patak irányába távozott” – mondta Gombkötő Péter, a nemzeti park zoológusa. A farkas védett állat Magyarországon. (2010.11.05.)
Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20101105-farkast-lattak-eger-felnemeti-varosreszeben.html
Praktikus és népszerű közlekedési eszközök voltak a motor- és pedálhajtást egyesítő kétkerekűek, a mopedek. A BERVA másfél lóerős, kétsebességes motorját a Csepeli Motorkerékpárban tervezték és a korábbi hadiüzem, székesfehérvári Vadásztölténygyárban állították elő. A futómű tervezése és gyártása, valamint a kis jármű készre szerelése az Egri Finomszerelvénygyár (Felnémet) feladata volt. A motor perselyezett könnyűfém hengere és könnyűfém dugattyúja korszerű megoldás volt. Az első kerék rugózását rövid lengőkarral oldották meg, a hátsó lengővilla csillapítás nélküli teleszkópokra támaszkodott. Az első-hátsó világítással is felszerelt jármű kb. 55 kg súlyú, az elérhető legnagyobb sebesség 45 km/ó volt. A BERVA mopedből több, mint 60 ezer példány készült az 1968-62 közötti években.
Az egykori egri Finomszerelvénygyár (Berva Rt.) dolgozóinak épült, 1954-ben. A recski munkatábor foglyai építették kényszermunka keretében. Felnémet városrész északkeleti részén található. Felnémet Egerhez való csatolásáig ezen városrészhez tartozott, ekkor még hivatalos neve is Felnémeti lakótelep volt. Itt helyezkedik el Felnémet jelenleg egyetlen ovódája a Berva völgyi Ovóda is. http://hu.wikipedia.org/wiki/Eger
“Azért megvagyunk…” portréfilm Nagy Ernőről (Líceum tv)
Legutóbbi hozzászólások