Az Egerpatak festôi völgyének legszebb pontján, szédületesen meredek falú sziklaszirt áll ôrt a patak szurdoka elôtt. Homlokát omladozó várfal koronázta. Az Eger felôl érkezô turista megtorpanva bűvölödött el a festôi látvány elôtt.
     A diabáz sziklák elvesztették legszebb ékességüket. Októberben szomorú híreket közöltek a napilapok: összeomlott a délnek nézô utolsó várfal is. A turista nem tekinthet már át az ásító hatalmas ablaknyíláson a völgy ölén húzódó kis község pirostetôs házacskái felé.
     A falak leomlottak, nem gondoskodott megôrzésükrôl a mai idôk sivár lelkiségét átható közöny. Ha már a régmúlt idôk tanúi nem beszélgetnek hozzánk beszédesen, lebbentsük fel legalább a mult fétyolát és idézzük fel a vár történetét.
     A vár nevét Szegedi János történettudós és nyelvész onnan származtatja, hogy egy vadászat alkalmával a vadászok űzôbe vettek egy szarvast, amit a kutyák a vár helyén a sziklál közé szorítottak. A nemes állat ijedtében a sziklacsúcsról a mélységbe ugrott. Ezért nevezték el azután Szarvaskônek ezt a helyet, ahol a vár épült.
     Habár ez a magyarázat eléggé meggyôzô, mégis különös, hogy a hegyet Keselyű-hegynek nevezik, valószínűen azért, mert valamikor saskeselyűk fészkeltek rajta. Az igaz, hogy a Keselyű-hegynek nyúlványán, a Kishegyen van a vár. Amint a solymosi Kishegynek a meredek, nyugati részét csákkônek, éppen úgy ennek a Kishegynek is a nyugati, meredek oldalát Szarvaskônek nevezik.

     Kétségtelen, hogy a várat az egri püspökök építették, mert ez a hely a püspökség alapításától fogva mindig az egri püspöké volt. A vár építésének korát nem lehet biztosan meghatározni, csak annyit tudunk, hogy az 1261. és 1295. évek közé esô idôszakban épült.
     IV. Béla királynak 1261-ben kelt adománylevelében az egri püspökség birtokai mind elô vannak sorolva, azonban Szarvaskô helység és a vár nincs megemlítve, pedig a szomszéd helységek: Felnémet és Bakta abban elôfordulnak. Sôt határvonalul meghatározzák a Bél nemesek földjét is, mely a szom-
szédos Monosbélnél kezdôdik. Ez világosan mutatja, hogy 1261-ben még sem a helység, sem a vár nem volt meg.
     Szarvaskô várát elsôízben az egri káptalan 1295. évi határjáró levele említi. A helység határa akkor a bátori határal érintkezett. Ebbôl ismét határozottan arra lehet következtetni, hogy akkor már a helység és a vár is fennállott.
     Plébániáját az 1333. évi pápai tizedjegyzék is elôsorolja, Supeastri Episcopi név alatt, innen nevezik késôbb is még sokáig Szarvaskô-allyának. 1438-ban még a várnagyát is megemlítik, aki egyúttal az egri püspökség tisztje is volt. A vár alatt levô helység az egész 14. és 15. században Szarvaskôváralja néven fordul elô. Az 1393-94-ik évben az egri püspök számadási könyveiben, a püspökség birtokai között szerepel. Minthogy ez a vár az egri püspökség tulajdona volt, annak fenntartása és az ôrség ellátására késôbb a püspökség birtolai közül bizonyos helységeket a várhoz csatolt. Bakta, Bátor, Bocs, Deménd, Fedémes, Kerecsend és Szarvaskôváralja jobbágyai a várnak szolgáltak, adóztak s ezeknek a jövedelmeit a vár költségeinek a fedezésére fordították.

     Miután Szarvaskô Egernek a mellékvára volt, ennek a várnak a sorsa mindenkor a hatalmasabb szomszéd egri várétól függött, így a történelemben csak másodrendű szerepet játszott és nagyobb nevezetességű eseményeknek színhelyéül nem igen szolgálhatott. Mégis története elég változatos, az akkori zavaros, háborús idôknek megfelelôen, éppen úgy, mint Eger váráé, csakhogy sokkal kisebb mértékben.
     Szapolyai János király 1527-ben Erdôdy Simon egri püspöknek adományozta, aki Péter nevű testvérét tette meg várnagynak. Mikor pedig ugyanez évben Eger Ferdinánd király birtokába került, Erdôdy Péter Erchy Ferenccel és János király többi híveivel, közel fél éven át tartotta magát Szarvaskô várában. Azonban 1528. év tavaszán Ferdinánd király vezérei ostrom alá vették Szarvaskôt és azt rövid idô alatt el is foglalták. Két évvel késôbb, 1530-ban, a Ferdinánd-párti Horváth Ferenc volt Szarvaskô várnagya, aki a vár összes tartozékait elfoglalta. Idôközben Szalaházy Tamás egri püspök, akit Ferdinánd nevezett ki e méltóságra, kénytelen-kelletlen belenyugodott ebbe a jogbitorlásba. Az elfoglalt püspökségi javakat egyszerűen zálogba adta Horváth Ferencnek, aki azonban ezzel nem elégedett meg, hanem még a szomszéd birtokra is rátette a kezét. Emiatt sűrűn hangzottak ellene panaszok az országgyűlésen.

     Mikor 1540-ben Frangepán Ferenc egri püspök is Ferdinándhoz pártolt, erélyesen követelte Szarvaskô visszaadását. De Horváth Ferenc sokkal befolyásosabb ember volt, semhogy a püspök ellene valamit tehetett volna.
     Ebben az idôben, midôn Nógrád és Hatvan török kézbe jutott, az egri vár biztosítása volt Heves vármegye összes rendeinek legfôbb gondja és törekvése. Igy a többi között az 1545. évi országgyűlésen a rendek Szarvaskô lerombolását határozták el és kimondották, hogy a vár jövedelmei az egri vár fenn-
tartására fordíttassanak.
     Oláh Miklósnak egri püspökké történt kinevezése után, 1549-ben, Horváth Ferenc átadta a várat Dobó Istvánnak, aki Szarvaskôre Szalkay Balázst nevezte ki várnagynak. Midôn 1552-ben az egri várat a törökök hevesen ostromolták, a szorongatottt Dobó István Szalkay balázs szarvaskôi várnagy által hívta fel a vármegyéket és a fôurakat, hogy küldjenek segítséget Eger felmentésére.

     A vár vár 1558-ban ismét gazdát cserél, amikor Verducz Antal, az újonnan kinevezett egri püspök vette birtokába és várnagyul Gadóczy Gábort nevezte ki. Az 1564-ik évben Magócsi Gábor lett az egri kapitány és az egri várral együtt a szarvaskôi vár ôrizetét és kormányzását is reá bízták. Az 1596-ik végzetes esztendôben Eger eleste és a szerencsétlen kimenetelű mezôkeresztesi csata után Gáll János várnagy az ôrséggel megfutamodott. Igy került a vár minden ellenállás nélkül a törökök kezébe és 1596-tól kezdve Szarvaskô a hatvani szandzsákhoz tartozott.
     Amint a vár a törökök birtokába került, nemcsak a vár belterülete, de a vár falai alatt elhúzódó házak is a törökök tulajdonába mentek át. Szarvaskô azután egészen 1687-ig török kézben maradt. Ekkor azonban Dória János hadainak közeledtére a törökök belátták az erôd tarthatatlanságát és otthagyva a várat, Egerbe vonultak.

     Egernek 1687-ben történt visszavétele után Szarvaskô vára ismét az egri püspökök birtokába került. Ekkor Fenesy György volt az egri püspök, 1687-1699 között, akinek utóda Telekesi István, a nagy hazafi és híres egri püspök lett, 1699-1715-ig.
     Telekesi elôbb ura, majd a Rákóczi szabadságharc leveretése után másfélévig foglya volt a várnak. Telekesirôl, Rákóczi atyai barátjáról és tanácsadójáról, az egri papnövelde alapítójáról nevezte el a M. T. E. Egri Osztálya a papnövelde vadászpavillonjából átalakított menedékházat, a szomszédos Monosbél közelében. Telekesi életérôl turistáink nem sokat tudnak, így tehát úgy véljük, nem lesz érdektelen részletesebben kitérnünk ennek a nagy magyar hazafinak küzdelmes élettörténetére.
     A Rákóczi-felkelés alkalmával Eger magyar lakossága gróf Bercsényi Miklóst hívta meg a város átvételére, aki a kuruc sereggel 1703. évbe be is vonult Egerbe. Telekesi egri püspök a királynak tett hűségesküjét nem akarta megszegni, tehát engedelmet kért és kapott az eltávozásra. Mindennek dacára Bercsényi generális elfogatta és Cserépvárba záratta s onnan kénytelen nézni Eger pusztulását. A kuruc csapatok megrohanták a várost, de bevenni nem tudták, a német ôrség és az oda menekült rác lakosság ellentállása miatt. A kurucok mérgükben több helyen felgyujtották a várost, elégett a többi között a püspöki lak és a jezsuita kolostor is.
     Telekesi egri püspök és Heves megye örökös fôispánja, miután elégtételt kapott, nemcsak kibékült a kurucokkal, hanem egészen hozzájuk állott. Rákóczi 1705-ben tartotta meg fényes bevonulását Egerbe, ahol Telekesi püspök a Ráckapunál várta és üdvözölte. Ugyancsak 1705-ben a szécsényi gyűlésen választották meg Rákóczit fejedelemnek és Telekesi püspök kezébe tette le az esküt.

     Az 1707. évi híres ónodi gyűlésen kimondották a Habsburg dinasztia detronizálását. Telekesi tiltakozott ugyan ellene, de a határozatot aláírta. A kuruc fegyverek hadi sikereinek hanyatlása és a nagy kolera véget vetett a Rákóczi-felkelésnek. A szatmári békét 1711-ik évben kötötték meg és a nemzet kibékült a királyi házzal.
     A reakció megindult Heves megyében is Rákóczi hívei ellen, különösen nagy üldözésnek volt kitéve Telekesi istván egri püspök. Ő már elôre megérezte a szabadságharc bukását s önkéntes száműzetésbe visszavonult Szarvaskô várába. Itt érte egyik csapás a másik után. XI. Kelemen pápa 1709-ben kiadott brévéjében a Rákóczihoz pártolt katholikus papságot büntetéssel fenyegette meg és a király hűségére szólította fel. Erre a brévére hivatkozva, Keresztély Ágoston, Magyarország bíboros-prímása Telekesit megidézte Pozsonyba, hogy tisztázza magát.  Azonban Telekesi személyesen nem jelent meg, mert a fejedelem megtiltotta és írásban mentette ki magát. Erre a prímás 1710-ben a püspököt a nagypréposttal, az egri káptalannal, a papsággal és szerzeteseivel hivatalától megfosztotta. A szigorú itélet után Telekesi tartózkodott a püspöki teendôk végzésétôl és aranymiséjét a vár kápolnájában, második primitiáját is elvonultan, szarvaskôi magáynában tartorra és védôiratait is itt írta meg.

     Az egri vár kapitulációja után következett be a súlyos ítélet végrehajtása. Gróf Csáky Imrét nevezték ki egri püspöknek, akit 1711-ben Hatvanban be is iktattak. Itt megjelent Telekesi is, és ünnepélyesen tiltakozott ellene, amit azonban figyelembe sem vettek. Gróf Csáky tisztjeit és öt hajdúját Egerbe küldte, ezek Telekesi püspöknek mindenét feldúlták és lefoglalták, mint az ellenségtôl nyert prédát, úgy, hogy a szerencsétlen fôpap a legnagyobb nyomorba jutott.
     Azonban a szentszék elégtételt szolgáltatott neki, mert egészen tisztázták szerepét és elôbbi méltóságába viiszahelyezték. Róma felszólítására Keresztély Ágoston prímás elhamarkodott és törvénytelen ítéletét visszavonta és megsemmisítette. A pápa közbenjárására a király is aláírta a megkegyelmezési okmányt a püspök, a káptalan és a papság részére. Telekesi tehát, mint a nagy szabadságharc többi jeles résztvevôje, elfogadta az amnesztiát és a király hűségére tért át.

     Még négy évig állott az egri egyház és Heves vármegye élén s 1715-ben, mint katholikus fôpap és igazi hazafi, tiszta öntudattal, szeplôtelen szívvel húnyta le örök álomra szemeit. Telekesi halála után a vár egyre jobban veszített jelentôségébôl és a 18. század második felében pusztulásnak indul.
     Négy évszázadon át büszkén dacolt az ostromló hadak pusztító erejével szemben, az idô vasfoga hamarabb végzett vele. Kétszáz év se kellett hozzá és mind leomlottak égnek meredezô falai.

     Szarvaskô a magyar turistáknak továbbra is zarándokhelye marad! A várfalak – mélység felé gördülô – romhalmaza beszédes mementó lesz! Ráeszméltet közönyünkre, eszünkbe juttatja történelmi emlékeinket, a pusztulásnak átengedô nemtörôdömségünket. A büszke sziklaszirt a várfalak alapvonalainak nyomaival továbbra is a dicsô multat lehelik felénk. Elmerengünk vérziavtaros multunk eseményein és végighordozzuk tekintetünket ezen a gyönyörűséges tájon, mely innen, errôl a sötét sziklaszirtrôl bontakozik ki a legékesebben. 


 Pásztor József írása, Turisták Lapja, XLV. évfolyam 3. szám, 1933. március. 
 (Az írást az eredeti helyesírással közöljük)

Megosztás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Rendelési időpontok

Naptár

2019. augusztus
H K S C P S V
« jún    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Heves megyei Hírlap

Időjárás