Az egri Honismereti és Helytörténeti Füzetek sorozat 3. és 4. számában 1972-ben jelent meg Eger és Felnémet földrajzi nevei címen a 3. számban a Külterület nevei, a 4. számban a Belterület nevei.
A nevek hangtani feljegyzésében sok nehézséggel kellett megküzdeni. A hangsorok kiejtésében nagy volt a következetlenség. Nemcsak az egri és a felnémeti adatszolgáltatóink nyelvhasználatában tapasztalhattunk eltérést, hanem általában az egyes adatközlők kiejtésében is. Akkor (1970–1971) Felnémeten egyes szavakban még ejtették az ly-t (g™ly™), Egerben nem. Az illabiális ™-t Felnémeten általában ejtették (g™ly™), Egerben nem. Egyik helyen sem volt következetesség a diftongusok használatában, de bizonyos földrajzi nevekben használták a diftongusokat (vőÝgyi, ó²dal stb.). Általános volt a zárt ë, s a harmadik személyű birtokos személyrag i formája (vőÝgyi, güdri, erősi stb.). Különösen erős volt a palatalizáció (Agárgyi stb.).
Az adattár feldolgozása, a nevek rendszerezése eddig nem történt meg. Erre most ez az első kísérlet, amikor az egri és felnémeti határ meghatározó hegyeit névadóként próbálom bemutatni. A bemutatás közben az is kiderül, hogy itt ezen a vidéken milyen térszíni formák a jellemzőek, s hogy milyen vizeknek, dűlőknek adtak nevet ezek az általában magas hegyek.
Vizsgálatomban minden nevet a névadó hegynél sorakoztatok fel. Címszóként – ha a kettő eltér egymástól – feltüntetem a nevek köznyelvi és népnyelvi alakját. Címszóvá a köznyelvi formát emelem, s mellette megadom a népnyelvi alakot. A szövegen belül a népnyelvi adatot szintén kurziválással emelem ki. Azokat a szavakat, amelyek csak az iratokban fordulnak elő, úgy írom, ahogy az iratokban találhatók, s azokat is kiemelem.
Afrika Áfrika Eger határának egyik legtávolabbi része. Nagy területű, magas, eredetileg szőlőhegy. Ma gyümölcsös, szőlő, szántó, legelő, erdő. Névadója a nagy kiterjedésű felső részének, az Áfrika-tetőÝ-nek. Az Áfrika név 1745-ben megtalálható az iratokban az Ó Afrika és Új Afrika nevek társaságában. Ezeket az utóbbi neveket ma már nem ismerik, de az adatközlők más példákra hivatkozva azt feltételezik, hogy a korábbi és az újabb telepítésű szőlők között tettek különbséget a nevekkel.
Agárdi Agárgyi A belterülethez közeli, igen nagy kiterjedésű határrész. Magas hegy, magassága azonban nem olyan feltűnő, mint más hegyek esetében, mivel a felső része hatalmas területet magába foglaló lapos rész, az Agárgyi-tetőÝ. Ez a része, szinte kivétel nélkül szőlő. A lejtős oldala, az Agárgyi-ó²dal inkább gyümölcsös. Érdekes, hogy egy 1860-ból származó osztályozási jegyzőkönyv az Agárdi pohárszárító dűlőről beszél. Ma a hegyet jó szőlőtermő területnek tartják, bár más hegyek esetében ma is él a humoros pohárszárító elnevezés.
Agyagos Agyagas A felnémeti határhoz tartozó, a településhez közel eső határrész. Az ún. Lágyas mellett kiemelkedő, hosszan elnyúló terület, mely nagyobb részben legelő. Névadója a talaj minősége. Az oldalában Agyagas-ó²dal, mely eléggé lejtős rész, kevés szántó is található. Felső, nem nagy kiterjedésű része az Agyagas-tetőÝ.
Almagyar Már 1275-ben megtalálható a név. Ettől kezdve az iratokban mindig említik. Valamikor falu volt. Ma közismert határrésznév igen közel a városhoz. Névadója az All Magyar Bércz-nek. Ezt a nevet ma már nem ismerik. 1789-ben egy irat az All Magyar Bércz-en keresztül vezető szekérútról szól. Az is megemlítendő, hogy ma az egri határban nem használják a bérc köznevet, míg Felnémeten általános használatú. Az Almagyar-t az iratok szántó, rét, szőlőként említik. Ma is ez a jellemzője az egész területnek. Felső lapos része az Almagyar-tetőÝ, a rajta keresztül vezető út az Almagyar út.
Almár Nagy kiterjedésű határrész, Felnémet belterületéhez kb. 2 km-nyire. Magas hegyek és a közöttük húzódó keskenyebb és szélesebb mélyfekvésű területek, völgyek alkotják a területet. Kedvelt kirándulóhely. Az Almár-előÝ az Almár és az Almár-vőÝgy kezdete. A hétvégi házak elsősorban itt találhatók. Vasúti megállóhely is. Itt van az AlmárfőÝ, amely azonos is lehet az Almár-előÝ-vel, bár az adatközlők szerint az AlmárfőÝ név az Almár-előÝ melletti magas hegy felső része, mely inkább az Almár-tetőÝ-höz tartozik. Az Almár-ó²dal az Almár-nak Felnémet felé lejtő oldala. Kopasz, néhány galagonyabokor, s kiégett fű a jellemzője. Nevezik Pirittyó²-nak, Kopasz-Pirittyó²-nak is. A helyiek szerint a nap itt mindent kiéget, azaz a név a nap pirító hatásával van összefüggésben. Az Almár-patak Szarvaskő irányából az Almár-vőÝgy-ön végig folyó keskeny, sekély víz. Másik neve, amelyet inkább használnak Almár vizi. Almár-szoros az Almár-vőÝgy összeszűkülő része. Almár-tetőÝ az Almár részeként említett hely felső, laposas területe. Almár-vőÝgy Szarvaskőtől az Almár-előÝ-ig két hegy közötti keskenyebb és szélesebb talajmélyedés, völgy. Sűrűn benőtt bokros területek és tisztások váltják egymást. Az adatközlők szerint van egy szűkebb jelentése is, miszerint az Almár-előÝ körüli völgyet, mint kirándulóhelyet jelöli.
Bár nem Almár a névadó, mégis meg kell említeni, hogy az Almár által jelölt terület, hegy egy része a Barádbérc. Pesty Frigyes Helységnévtára az alábbi megjegyzést fűzi a névhez: „Barátbérc most tölgyes, cserfa erdő, aljában Barát Paulinus kolostor volt”. Északi irányban húzódó igen magas hegygerinc. A Pesty által említett kolostorról a helybeliek tudnak. Növényzete ma is a Pesty által jelzett erdő. Barádbérc-ó²dal a Barádbérc alatti, erdővel borított hegyoldal. Barádbérc úttya a Barádbércen Szarvaskő irányába vezető erdei út. Barátok pallaga a Barádbérc erdeje között fekvő füves tisztás. Elég nagy terület. A felnémeti adatközlők szerint régen Felnémetre nagyon jellemző volt a lótartás. Ezen a tisztáson legeltették a lovakat. Éjszakára sem mentek haza.
Bajusz A Cigléd nevű határrésznek egyik magas hegye. Az iratok szerint régen szőlő volt, s megkülönböztették a Kis-Bajusz és Nagy-Bajusz nevet. Ezeket a neveket ma nem ismerik. A terület szőlő és szántó. A Bajusz-ér a Bajusz ajjá-ban, [mely a Bajusz lejtős, alsó része] folyó, keskeny időszakos vízfolyás, míg a Bajusz-vőÝgy fagyzugos talajmélyedés, völgy. Hozzátartozik a Bajusz ajja és a Bajusz-lápa. A lápa itt a hegyoldal aljában lévő, széles, teknőszerű mélyedést jelent.
Berva Bërva A felnémeti határ jelentős részét teszi ki. Több hegyvonulatnak, a mellettük levő völgyeknek, sík szántóterületeknek a közös neve. Az egyik széles, lapos területen az 1950-es években hadiüzem létesült. Ma ez az ún. Finomszerelvénygyár. A helyiek szerint a II. világháború előtt itt az érsekségnek pulykatenyésztő telepe volt, akkor ezt a területet Pujkás-nak is nevezték. Ma a közhasználatban a Bërva nevet inkább csak a völgyre, az üzemre és az itt épült lakótelepre vonatkoztatják. A hegyet és a távolabbi völgyeket külön névvel illetik. A Bërva-vőÝgyi-n végig folyó kis patak, a Bërva-patak, másképpen Bërva vizi. Ez nagy ívben kanyarodva, vizenyős, bokros területet ölel körül, a Bërva berki-t. Bërvai a Bërva vizi felé enyhén lejtő, szinte lapos szántóföldnek a neve. Ma is közismert név. Az iratokban erre a területre vonatkozóan még ilyen elnevezések is találhatók: Bervai-tábla, Berva vizire járó, Berva melléki dűlő. Részei még a jellemző tulajdonságot jelölő Kavicsos-tábla, Forrási-tábla, Sankos-tábla. Bërva lapossa a völgynél magasabban fekvő, elég nagy kiterjedésű, széles sík terület. Pesty Helységnévtárában: „Bërva lapossa szántó, kaszáló”. Bërva erőssi a Bërva hegynek igen meredeken emelkedő felső része, erdővel borítva. A teljes hegyoldal neve Bërva-ó²dal. A Bërva erőssi másik neve Bërva-g™lly™ és G™lly™ erőssi. A hegyoldalban van az Alsó² G™lly™-lápa, valamint FëlsőÝ G™lly™-lápa. Az Alsó² a magasabban fekvő FëlsőÝ-G™llyá-tól különbözteti meg. Mind a kettő köves, erdős, széles, teknőszerű mélyedés a hegyoldalban. A hegyoldal egy része kőbánya. A hegynek hosszan elnyúló felső része, gerince a Bërva-tetőÝ, másik neve G™lly™-tetőÝ, illetve Hosszú-G™lly™-tetőÝ. Bërvai kisvasút a Bërva hegy alatt húzódó mély völgyben, Bërva-vőÝgy-ben a kőbányáig közlekedő keskeny vágányú vasút.
Cinege Cinëge A név összefügg az Agyagas nevű területtel. A másik neve nem véletlenül Cinëge-Agyagas. Agyagos talajú legelő. Az is tájékoztató jellegű, hogy a mellette levő legelő a Pásztorok és a Pásztor-vőÝgy nevet viseli. A Cinëge ma szántó és legelő, amelynek legfelső része a CinëgefőÝ, mások szerint Cinëge-tetőÝ. A hegy lejtős része a Cinëge-ó²dal, az aljban húzódó kanyargó talajmélyedés, völgy, a Cinëge-vőÝgy. Az oldal és a völgy találkozásánál levő szélesebb teknőszerű mélyedés a Cinëge-lápa. A lápában levő forráskút a Cinëge-kút.
Eged Eger legmagasabb, legmeredekebb lejtőjű hegye. A legfelső része erdő, alábbi része szőlő, illetve gyümölcsös, valamint terméketlen. Különbséget tesznek a Kis-Eged és a Nagy-Eged között. A Kis-Eged a Nagy-Egednek déli irányú, alacsonyabb kiágazása. Az iratok a ma már nem használatos Hosszú-Eged-del együtt az egész területet szőlőnek, szántónak, erdőnek és kopárnak tüntetik fel. Az egriek szerint az Egeden valamikor remeték is éltek. Erre utalnak a Remetelak, Remete-lápa, Remete-lápa kúttya nevek. A Remete-lápa az Eged ajjá-ban, [mely az Eged-ó²dal-nak lankásabb alsó része] széles, teknőszerű mélyedés. Az oldal legfelső területe, meredek oldala, az Eged erősi. A tetőn Eged-tetőÝ van egy hajlat, az Eged-nyak. A Kis-Eged és Nagy-Eged között az Egedi-tó², valóban tó. A név megkülönböztető funkcióját jól mutató nevek még: Kis-Eged-ó²dal, Kis-Eged-árnyék; Nagy-Eged-ó²dal, Nagy-Eged hátujja és Eged farazattya.
Gyilkos Széles, szakadékos, bozótos völgy, Gyilkos-vőÝgy melletti igen meredek hegy. Egy része parlag, más része szőlő kevés szántóval. 1772-től az iratok többször említik szőlő és szántóként. Felső, laposas része a Gyilkos-tetőÝ.
Istennyak Kandra Kabos említi ezt a nevet, amelyet ma nem használnak, viszont a hegy részeinek ma is élő nevei vannak. A hegy igen magas, meredek, erdővel borított terület, amelynek legmagasabb, kiemelkedő sziklás része az Istennyak erősi. Az iratok és térképek számot adnak még az Istennyak hegyese, Istennyak tisztása és Isten fizesse Szőleje nevekről is.
Jano Az ostorosi határ melletti kisebb területű kiemelkedés. Szőlő és erdő. Az alsó rész neve Jano-ajj. Esős időben sártenger. Az oldal partosabb része a Jano-part, a felső rész a Jano-tetőÝ erdővel borítva.
Kocs Nagy területet magába foglaló magas hegy az egerszalóki határ mellett. Szőlő, szántó és gyümölcsös. Az iratok szerint volt Kocsi hegy, Kocsi bérc, Kocsi berki név is. Ezeket ma már nem ismerik. Ismerik viszont a Kis-Kocs, mely a Kocsnak a belterület felé eső, a Naty-Kocs-nál kisebb területet jelölő határrész. A Naty-Kocs-vőÝgy a nagy területű, hosszú, meredek kiemelkedésű hegy, a Naty-Kocs mellett hosszan elnyúló, széles talajmélyedés, völgy.
Makjány, Maklány Szőlőhegy és a mellette levő völgy közös neve az egerszalóki határ mellett. A völgy külön neve Makjám-vőÝgy. Az adatközlők úgy tudják, hogy a középkorban itt állt Makjám vára. Részei: Makjám-bánya, ma is kőbánya. Makjám-vár csonka kúpra emlékeztető kisebb kiemelkedés a Makjány-on. Ma inkább Várdomb-ként emlegetik. Az iratokban található Makjánváralja, maklányi vár, Maklányi várhegy, Maklányi tó név is. Ma is ismerik a kis rejtett forrásból eredő vízfolyást, a Makjányi-víszfojás-t.
Mészhegy Mészhëgy Igen magasan kiemelkedő meredek lejtőjű hegy. Talaja erősen mészköves. Nagy részben szőlő, de némi szántóterület is található rajta. Egyes adatközlők szerint nevezték Méhhëgy-nek is régen, mivel természetes eredetű, méhkaptárhoz hasonló bemélyedések láthatók rajta. Erre a névre az iratokban még utalás sem található. Az iratok viszont különbséget tesznek Kis Mészhegy és Nagy Mészhegy, valamint az Ó Mészhegy és Új Mészhegy között. Ma ezek közül egyedül a Mészhëgy nevet használják. A meredeken lejtő aljban elterülő vizenyős, lapos terület a Mészhëgy ajja, amit Mészhëgy laposának is neveznek. Egy 1789-ből származó iratban található a Mészhegy farka. A Mészhegy felső, laposas teteje a Mészhëgy-tetőÝ.
Mod-hegy Mot-hëgy Nagy területű magas hegy, az Almár folytatása. Mod-ként ma már nem nagyon emlegetik,hanem különbséget tesznek a Kis-Mod és a Nagy-Mod között. Ez a két név viszont általánosan ismert. A Kis-Mod az Almár folytatása, majd ezt követi a jóval meredekebb Nagy-Mod. A Mod-lápa a Kis-Mod és a Nagy-Mod közötti mély hajlás. A Kis-Mod-lápa a Kis-Mod ajjá-ban levő enyhe mélyedés, hajlat. Kis-Mod-ó²dal a Kis-Mod lejtője. Kis-Mot-tetőÝ a hegynek legfelső, gerincszerű része. Nagy-Mod-g™lly™ a Nagy-Mod igen meredek, felső köves erdős része, míg a legfelső gerinc neve Nagy-Mot-tetőÝ. Az alábbi nevek találhatók még: Nagy-Mod güdri vízmosásos mélyedés, szakadék, Nagy-Mod-lápa a hegy oldalának aljában levő széles, teknőszerű mélyedés, Nagy-Mod-ó²dal a hegynek meredek erdős oldala. A különböző nevek által jelölt terület túlnyomórészt erdő.
Nagyverő NagyverőÝ A verő név önmagában nem él, a NagyverőÝ sem áll szemben a KisverőÝ névvel. A név által jelölt terület egy igen magas hegynek délre lejtő oldala. Ezért nevezik NagyverőÝ-ó²dal-nak is. Az oldal aljában levő széles mélyedés a NagyverőÝ-lápa, míg a hegynek felső, füves része a NagyverőÝ tisztása.
Nyúzó Nyúzó² Az egri és a felnémeti határban egyaránt előfordul ez a név. Mind a két helyen nagyon magas, meredek, nagy kiterjedésű terület, hegy. Az egriek szerint ez a határrész nehezen művelhető, gyenge minőségű talaj. Valamikor az egri érsekség telepítette be szőlővel. Túlnyomórészt azóta is szőlő. Egy 1777-ből származó irat szerint „olly iszonyú színű csevicét terem, hogy magok az emberek, akik bírják… azt is sziggyák, átkozzák, aki szőllőnek kigondolta”. Egy másik iratban nevezik Nyúzó hegy-nek és Nyúzó bérc-nek egyaránt. Ma különbséget tesznek a Kis-Nyúzó² és Nagy-Nyúzó² között. A megkülönböztető, előtag a terület nagyságára utal. A Nyúzó² és a Kocs közötti hosszú talajmélyedés, völgy a Nyúzó²-vöÝgy. A felnémeti Nyúzó² esetében is megtalálható a Nyúzó-hëgy, Nyúzó-bérc elnevezés. Szintén nehezen művelhető, agyagos talajú hegy.
Ostorosi-hegy Ostorosi-hëgy Szőlőhegy az egri és az ostorosi határ találkozásánál. Ma inkább csak úgy használják a nevet, hogy Ostorosi. A hegy aljában húzódó hosszú talajmélyedés, völgy, az Ostorosi-vőÝgy. A völgynek Eger felé eső része az Ostoros eleji. Cserjés, bokorral sűrűn benőtt terület. Az Ostoros-kút fëli erdővel borított hegyoldal az Ostoros-vőÝgy fölött. A völgyben lévő forráskút az Ostoros kúttya. A hegyoldal neve Ostoros-vőÝgy-ó²dal. A hegyoldalnak enyhe, széles hajlata az Ostoros-lápa, másképpen Ostoros-Nagy-lápa. Az efeletti magas hegyoldal az Ostoros-lápafőÝ. A völgyben folyó kanyargós kis vízfolyás pedig az Ostoros-patak.
Pap-hegy Pap-hëgy A felnémeti határhoz tartozó hegy. Szőlő és szántó. Régen a pálosok birtokához tartozott, a helybeliek egy itt levő kolostorra is emlékeznek. A Pap-hëgy erőÝssi a hegynek legmagasabban fekvő meredek lejtője. A hegy oldala a Pap-hëgy-ó²dala, melynek egy viszonylag nagyobb, enyhén lejtő hajlata a Pap-hëgy-lápa. A hegy lábánál húzódó terület a Pap-hëgy ajja, míg a hegy melletti völgy a Pap-hëgy-vőÝgy. A hegyen levő kereszt neve Pap-hëgy-kërëszt.
Ráchegy Ráchëgy Nagy területű szőlőhegy. Egertől egészen Felnémetig nyúlik. A hegynek alsó, lejtős része a Ráchëgy ajja. Helyette használják a Ráchëgy lankája nevet is. A Ráchëgy melletti, az Eger, Egerbakta és Felnémet közötti széles, vízmosásos, szamártövissel, galagonya bokrokkal tele mélyfekvésű terület, völgy a Ráchëgy-vőÝgy. Ehelyett a név helyett ma már inkább a Töviskës, Töviskës-vőÝgy név a gyakoribb. Előfordul még a Naty-Töviskës elnevezés is. A Ráchëgy tetején vezető dűlőút a Ráchëgyi út, a tető a Ráchëgy-tetőÝ, az oldal Ráchëgy-ó²dal. Az oldalban van a Rác-kőÝbánya, nevével jelezve funkcióját.
Szarkás Magas, meredek hegy, szőlő és szántó. Az iratok jeleznek Kis Szarkás, Ó Szarkás, Új Szarkás neveket is. Ma ezek a nevek ismeretlenek. Ismerősek viszont az alábbi nevek: Szarkás fordúlattya, a Szarkás félkör alakú, nagyon meredek vége, a Szarkás-ó²dal a hegy lejtős oldala, a Szarkás-tetőÝ, a hegynek felső része, amelyet Szarkázs-girinc-nek is hívnak. A Szarkás alatt vezető hosszú mélyedés, völgy a Szarkás-vőügy.
Tiba Erdővel borított magas, meredek kiemelkedés, hegy. Nagyobb része a felsőtárkányi határhoz tartozik. Az iratokban található Kis-Tiba és Naty-Tiba név is. Szederkényi Nándor szerint 1692. december 31-én Tiba Istvánt bíróválasztáson bírónak jelölték. Tiba-far a Tiba keletre eső meredek csücske. A Tiba folyása csak az iratokban található meg. Valószínűleg a ma is használatos, Tiba-vőÝgy-nek nevezett völgyben folyó patak volt, mely mára kiszáradt. Tiba güdri szakadékos vízmosás a Tiba-vőÝgy-ben, a hegy aljában. A völgy és az alj találkozásánál levő széles hajlat a Tiba-lápa.
Vijjó, Villó Vijjó², Villó² A felnémeti határhoz tartozó igen magas, köves, meredek hegy. Erdő. Nevezik Vijjó²-tetőÝ-nek Villó²-tetőÝ-nek is. Vijjó²-bérc, Villó²-bérc a Vijjó² Villó² éles hegygerince. Vijjó²-bánya a hegy oldalában, a Vijjó²-ó²dalbani kőbánya. Vijjó²-előü a Vijjó²nak Felnémet felé eső része. Vijjó²i út a Vijjó²-bérc tetején vezető dűlőút.
Adatközlők
Angyalosi Gábor 46 éves földműves Eger Bernáth Józsefné 52 éves földműves Eger Bóta József 65 éves földműves Eger Czifra Mihály 60 éves földműves Eger Danyi Ferenc 73 éves földműves Eger Domboróczki Antal 58 éves földműves Eger Fodor Anna 56 éves földműves Eger Gömöri László 76 éves földműves Eger Gyulai Jánosné 59 éves földműves Eger Korózs József 63 éves földműves Felnémet Majoros Józsefné 65 éves földműves Eger Misi György 69 éves földműves Eger Nagy Kálmán 60 éves földműves Eger Németh András 54 éves ált. isk. ig.-h. Felnémet Németh József 65 éves földműves Felnémet Németh Mária 71 éves földműves Felnémet Pók Ignác 73 éves földműves Eger Rabóczki Bertalan 79 éves földműves Eger Sebestyén András 63 éves földműves Eger Szeredi János 78 éves földműves Eger Turcsányi István 64 éves földműves Eger Vass Istvánné 54 éves földműves Eger
( Forrás: http://mnytud.arts.unideb.hu/mnyj/37/fekete_p.doc, Fekete Péter )
Az anyagot gyüjtötte: Nyerges Zoltánné
Balássy Ferencz felnémethi plebánostól. (részlet)
Megyénk ismertetésének kiegészitéséhez tartozik annak helytörténete is; de mivel bővebb és kimeritőbb nyomozása ez terjedelmes megye helytörténetének ezen ismertetés körét tulhaladná; azért itt csak azokra a helyekre szoritkozunk, melyek nagyobb események vagy jelenetek szinhelyeiül szolgáltak, vagy hazánk és megyénk nevezetesebb történeteivel vonatkozásba hozatván, érdekesebb történelmi emlékkel birnak. Hogy pedig ezen itt érintett feladatunk határai között maradjunk, mellőzzük a kutfők idézését is, a minek úgyis csak bővebb és kimeritőbb nyomozásoknál van helye és csak ott emlitjük meg a kútfőket a nélkül azonban, hogy idéznők, a hol azt az előadás érdeme vagy hitele kivánni látszik: a mennyiben t. i. azok vagy egymástól eltérnének, vagy pedig a tárgyalt kérdésekre vonatkozó előadások vagy hitelök kérdésbe jöhetne. Többi adatainkra nézve pedig, melyeknek forrásait nem emlitjük, itt eleve megjegyezzük, hogy azokat részint Fejér okmánytárából, részint nevezetesebb történetiróink munkáiból meritettük, melyek a szaktudósok előtt úgyis ismeretesek; különben is ha netalán, adataink kútforrása vagy hitele kérdésbe hozatnék, vagy annak bövebb kimutatása kivántatnék: készek leszünk kútforrásainkról számot adni; úgyszinte, minthogy e téren úttörők vagyunk, netaláni tévedésünk esetében az útbaigazitást szivesen fogjuk fogadni. Minthogy megyénknek három főbb pontja, vagy városa van, u. m. Eger, Gyöngyös és Szolnok, melyek azt vagyis annak vidékeit történelmi tekintetben is jelzik és mintegy képviselik; azért ezen vázlatainkat is, könnyebb áttekintés végett, az emlitett főbb helyek vagyis az azok által jelzett vidékek nevezete alatt, három külön czikkre osztjuk.
Eger vidéke.
…Fel-németh.
E helységnek első lakosai, mint neve mutatja, németek voltak, s különösnek tűnik fel, hogy Eger mellett két ellentétes nevü helység állott, u. m. Fel-németh és Al-magyar, a mi arra látszik mutatni, hogy hajdan e város szomszédságában felül németek, alól pedig magyarok laktak. E helység igen régi, már IV. Béla királynak 1261-ben kelt adománylevelében emlittetik, mint püspöki birtok, mely ezen adománylevél szerint még sz. István király által adományoztatott volt az egri püspökségnek; s mely már 1333-ban virágzó egyház volt és későbben mezőváros lett; mert Istvánffy több helyen mezővárosnak irja, sőt az egri püspökség birtokainak a szepesi kamara által 1698-ban kiadott összeirásában is még mezővárosnak van irva; de minthogy Eger tőszomszédságában esett és később az egri vár birtokaihoz foglaltatott; annak sorsában is osztozott, s a törökök által a hozzá közel feküdt Czegléd nevü faluval együtt elpusztittatván, többé régi virágzásába vissza nem juthatott. A hagyomány azt tartja, hogy mikor a törökök Egret birták, itt rizst termesztettek, s ennek emlékezetére neveztetik annak felső malma ma is Rizskása-malomnak. E helység szomszédságában, a szarvaskői völgy nyilásánál, állott a pálosoknak II. Miklós egri püspök által 1347-ben alapitott, elegendő jövedelemmel ellátott monostora és Csanády Kelemen egri kanonok által szépen feldiszesitett egyháza. Mikor pusztult el e monostor, nincs följegyezve, de igen hihető, hogy azt is Perényi Péter pusztitatta el, ki 1534-1538 táján az egri püspökség és káptalan jószágait erőszakosan elfoglalván, a hitujitást Eger vidékére behozta, s a ki szinte a szomszéd béli vagy apátfalvi monostort is feldulatván, onnét a szerzeteseket elüzette. Ezen elpusztult monostornak némi nyomait még most is észreveheti s emlékét fentartja azon hegyoldal neve, mely alatt a monostor állott, mely ma is Barát-bércznek neveztetik…
Forrás: http://vfek.vfmk.hu/00000083/albert71.htm
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.
Felnémeten előforduló, többségében védett madár fajok bemutatása. Az adatok a Wikipédiáról származnak. Bővebben…
Felnémeten előforduló, többségében védett növények bemutatása. Az adatok a Wikipédiáról származnak. Bővebben…
„… Üssétek! Üssétek! – bömböl a felnémeti kovács.
Odarohan a pörölyével az asszonyok közé. Három pogány hadakozik ott egymásnak vetett háttal. Az egyiket úgy sújtja fejbe, hogy a töröknek orrán, fülén freccsen ki az agya veleje. A másik török kezében megvillan a jatagán, s markolatig merül a kovács hasába.
- Velem jössz a másvilágra, kutya! – ordítja a kovács. S még egyszer meglódítja a feje fölött félmázsás pörölyét, s csak azután ül le a földre, s teszi a tenyerét a hasára, mikor már látja, hogy az ellenfele az iszonyú csapástól pogácsává lapított sisakkal arcra dől le a holtak közé…” (Részlet Gárdonyi Géza: Egri Csillagok című regényéből.)
Dobó kapitány a török elvonulása után a várvédelemben érdemeket szerzett védők megjutalmazása iránt elő-terjesztést tett az uralkodóhoz s ebben a jutalmazási javas-latban felnémeti Jakab kovácsmestert a várvédelem legnagyobb hősének nevezi, kimagasló érdemeit a követke-zőkben jellemzi:
“Jakab felnémeti kovácsmester a legdicséretreméltóbb magatartást tanúsította, bátrabb volt mindenkinél, három-szor annyi munkát vállalt, mint mások, jelenléte igen nagy-mértékben hozzájárult a vár megmentéséhez, mindig talpon volt, puskájával a törésekhez szaladt s a törökök közül sokat agyonlőtt.”
A király a javaslat alapján a következő szavak kíséretében intézkedett megjutalmazása felől:
“Jakab kovács, ki annyira, dicséretre méltóan viselkedett, kap egy ruhát és 25 forint pénzjutalmat és adómentességet.”
2010. szeptember 11.-én felavatták a Jakab kovsács emlékművét.
További felvételek az avatásról az Agria tv honlapján megtakinthető ide kattintva.
A sors akarhatta úgy, hogy Fekete István aznap megálljon az egykori iskolából egészségügyi központtá alakított épület előtt. Amióta a lánya Felnémetre költözött, a nagytályai vállalkozó gyakorta megfordult arrafelé, ám most úgy gondolta, hogy jó tíz év múltán vet egy pillantást a felújított épületre, amelyen annyit dolgozott annak idején.
- Szépen helyrehozták, ugye? – szólalt meg mellette valaki. – Csak az a kár hogy a kőkereszt nem került vissza a helyére.
Amikor az idős helybeli felmutatott a bejárat feletti részre, Fekete István azonnal rájött, hogy arról a keresztről lehet szó, amit hosszú évek óta tárolgatott a telephelyén, majd a biztonságosabbnak ítélt portáján. A történet akkoriban kezdődött, amikor a város északi településrészén megépült a pásztorvölgyi gimnázium, s így sok-sok évtized után elárvult az egykori iskola. A körzet önkormányzati képviselője, Vizi Gyula akkor azzal a javaslattal állt elő, hogy alakítsanak ki benne egy korszerű egészségügyi központot. A munkálatokkal Fekete István építési vállalkozót bízták meg:
- Amikor bejártuk az épületet, tömérdek régi holmit találtunk benne. A padlás tele volt használaton kívüli iskolabútorokkal, táblákkal, transzparensekkel, s mindenféle fölösleges kacattal, amit az évek során felhordtak oda. Megbízóink azt mondták, hogy mindent dobjunk ki a szeméttelepre – meséli. A lomtalanítás során a padlás egyik sarkában találtak egy nehéz kőkeresztet, aminek a sorsa ugyancsak a szeméttelepen végződött volna, ám Fekete István úgy döntött, hogy jobb helye lesz annak nála.
- Ha akkor az az idős ember nem tesz róla említést, ki tudja meddig hevert volna nálam - jegyzi meg a vállalkozó, aki kapcsolatba lépett az önkormányzati képviselővel.
- Kutatni kezdtem a kőkereszt ügyében – veszi át a szót Vizi Gyula. – Az idősebbek közül mindenki emlékezett rá, hogy volt egy kereszt az iskola tetején, de senkinek sem volt leírása vagy fényképe róla. Végül felhívást tettem közzé az internetes honlapunkon, s ez eredménnyel járt, a fiókkönyvtár vezetője, Vitkóczi Jánosné talált egy régi felvételt. A kép alapján immár pontosan tudni lehet, hogy hol is állt a kereszt, amiről kiderült, hogy az egykori mester ugyanabból a kőből faragta ki, mint amilyenből az iskolaépület ablakkereteit is készítették.
- Magam is szemügyre vettem, s úgy látom, különösebb gond nélkül vissza lehet állítani az eredeti állapotát – mondja Király Róbert szobrászművész, aki készséggel vállalta a restaurálását.
A körzet képviselője most azon szorgoskodik, hogy a kereszt visszakerülhessen a régi iskola bejárata fölé. Az épület társasház, részben az önkormányzaté, másrészt pedig a háziorvos tulajdonában van, az ő engedélyüket is meg kell szereznie hozzá. A helyreállításért Király Róbert mellett mások is összefogtak, az Egri Építész Iroda Kft. vállalta a szakmai tervek elkészítését, Fekete István pedig a kivitelezés lebonyolítását. - Tavasszal már szeretnénk az eredeti helyén látni – zárja a történetet Vizi Gyula.
A kereszt eltávolítására mindenki másként emlékszik VIZI GYULA szerint az egykori felnémeti iskola 1943-ban kezdte meg a működését. Építéséhez a városi hely hatóság mellett jelentős összeggel járult hozzá az egri érsekség is, feltehetően ennek a jegyében került fel a kereszt az épület akkor még egyetlen bejárata fölé. A helybeliek egy része úgy emlékezik, hogy 1948-ban, mások szerint 1956 után távolították el a kőkeresztet.
Az alapkövet 2000. augusztus 15.-én helyezték el, melyet dr. Katona István püspök úr áldott meg. A kész épületet 2005. augusztus 20-án adták át dr. Seregély István érsek úr áldásával. A páció és kolumbárium fal átadására 2007. szeptember 04.-én került sor, a falat megáldotta Szabó József Béla esperes úr.
A ravatalozó építtetője: “A Felnémeti Temetőért” Alapítvány. Alapítója: Római Katolikus Egyházközség, Felnémet, induló vagyona 50.000,- Ft. Mai könyv szerinti értéke 35 mFt. A Kuratórium tagjai: Vizi Gyula (elnök), Bíró Ervin (elnökhelyettes), Farkas Adorján (tag), Farkas János (tag), Kovácsné Harnóczi Hedvig (tag), Sós István (tag), Szarvas Dénes (tag). Elhunyt tagok: Nagy Lajos (helyette Kovácsné Harnóczi Hedvig), Kovács Rafael (helyette Sós István).
Eddigi eredményeinket a városrész lakosságának adományaiból, a város vállalkozóinak és gazdasági társaságainak pénzbeli/természetbeli támogatásával értük el, az alábbi részletezés szerint:
- magánszemélyektől közvetlen befizetés 2,9 mFt; - vállalatoktól, intézményektől 6,9 mFt; - Egri Főegyházmegyétől 6,0 mFt; - Felnémeti Egyházközségtől 1,0 mFt; - önkormányzattól 12,0 mFt; - egyéb (adóátengedés, 1%-os felajánlások, pénzintézeti kamat, stb.) 6,5 mFt; - mindösszesen 35,3 mFt.
Az építkezés részletes története, a Kuratórium üléseinek jegyzőkönyvei megtekinthetőek a plébánián!
A Heves Megyei Hirlap 2009. február 10-i számában jelent meg a következő cikk Dr.Lőkös Istvánról (76) aki Felnémeten nevelkedett és az Átölelő szivárvány c. könyvében (melyből többször is idéztünk oldalunkon) mesél is a „felnevelő” falujáról.
Horvát irodalmi kapcsolatok diplomatája
Elismert irodalomtörténészként tartják számon Horvátországban is az Egerben élő dr. Lőkös Istvánt, aki hosszú évtizedek óta ápolja a két ország kulturális kapcsolatait és hagyományait. Az irodalomtudományok professzora – egri főiskolai oktatói tevékenységét követően – csaknem két évtizeden át dolgozott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol az utolsó tíz évben az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetője volt.
A hetvenéves korában nyugállományba vonult szakember – a zágrábi egyetem hungarológiai tanszékének vendégprofesszoraként – napjainkban is aktívan foglalkozik a közös kulturális gyökerek kutatásával, ezen belül pedig a magyar és a horvát irodalom kapcsolatának feldolgozásával. – A horvátoknak a miénkkel szorosan összefüggő történelme nem érthető meg a magyar nyelv és a közös kulturális örökség ismerete nélkül – állítja a tanár úr. Ennek az alapvetésnek a jegyében születtek meg az elmúlt évek során azok az általa írt irodalomtörténeti tanulmányok, kötetek, amelyek részben itthon, másrészt Horvátországban láttak napvilágot. Időközben ezek a tudományos munkák a szlavisztikával foglalkozó egyetemi tanszékek könyvtárainak értékes darabjaivá váltak világszerte. Ekként tartják számon például a német nyelven kiadott “Nemzettudat és regény” című könyvét, amelyben a XIX. századi horvát regény magyarságképét rajzolta meg. Dr. Lőkös István munkái közül eddig három mű jelent meg a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia mellett második “tudós társaságként” működő Matica Hrvatska kiadásában. A “Külföldi croatisták könyvtára” sorozat az egri szakember kötetével indult. A szerző ebben a magyarul is verselő romantikus költő, Ivan Mazuranic, illetve a XVIII-XIX. század fordulóján a budai egyetemen tanító Matija Petar Katancic ferences szerzetes itteni kötődésével foglalkozik. A következő kötet – tanulmányok a régi horvát és magyar irodalom kapcsolatáról – az INA kulturális díját érdemelte ki Zágrábban. A “Craotohungarica” című harmadik könyvét a napokban kapta kézhez a szerző. Tanulmányaiban dr. Lőkös István többek között Spisi Marulic-tyal foglalkozik, de a horvát Karnarutica és Zrínyi Miklós eposzainak összehasonlító elemzését is megírta. Szó esik benne Balassi és a horvát petrarkista költők munkásságának a párhuzamosságáról, valamint arról a Verancsics Antalról, aki a XVI. században egri püspökként is tevékenykedett. Sz. I.
Legutóbbi hozzászólások