Fotók:
2005. augusztus 20.-án adták át a felnémeti új ravatalozót. Bövebben…
Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulója alkalmából.
Mese és valóság Mikszáth regényében
Mikszáth Kálmán 1900-ban írt nagy sikerű regényét, a Különös házasságot századunkban sokan felhasználták egyházellenes propagandára és támadásokra, érdemes hát utánakutatni, mennyi a valóságalapja ennek a különös házassági és pereskedési történetnek. Maga az író azt állítja műve elején, hogy ennek minden sora igaz: „Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki a naplójában följegyezte e történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának minek hazudott volna? Igaz hát minden sora. Miért rontsam el én nem igazra? Mikszáth a cselekmény kezdetét 1815 tájára teszi, és elmondja, mi áll abban a bizonyos krónikában vagy naplóban. Gróf Buttler János sárospataki jogászdiák (akinek már van kiszemelt menyasszonya), tanulótársával, Bernáth Zsigmonddal együtt húsvéti vakációra utazik. Onnan visszatérőben báró Dőry István olaszröszkei szolgabíró, egykori katonatiszt, a gazdag családból származó Buttlert fondorlatos módon és akarata ellenére összeházasítja leányával, Mariskával, miután azt a helybeli plébános elcsábította. Buttler nem tudott elmenekülni a hajdúkkal őrzött, bezárt kastélyból, sőt az ottani erőszakos esküvője után, amikor este a távoli menyasszonyának szóló levélírás közben elaludt, karosszékében egy felvonószerkezet segítségével fölemelték az emeletre a Mariska szobájába. Előzőleg a vele lévő diáktársa, Bernáth Zsiga sem tudott segítségére lenni a szabadulásban, mert ő is le volt fogva. A regény szerint a fiatal gróf csak másnap tudott a kastélyból megszökni. Buttler gyámatyja, Fáy István rögtön megindította az egri érseki szentszék előtt a pert, hogy érvénytelenítsék a nyilvánvalóan erőszakkal kikényszerített házasságot. Hosszú éveken át folyik a per, de Buttler az egyházi hatalmasságokkal szemben nem tudja kivívni az igazát. Nem tudja elérni, hogy ettől a házasságtól szabadulva, szíve választottjával köthessen törvényes házasságot. Az író a Pesti Napló 1904. november 8-ai számában úgy nyilatkozott, hogy adatait legnagyobbrészt a regényben Buttler diáktársaként szereplő Bernáth Zsigmond fiától, Bernáth Dezső volt országgyűlési képviselőtől kapta. Ő (Mikszáth) csak íróilag alakította a történetet, „a fődolgok azonban – jegyezte meg – mind a valósághoz híven vannak leírva. A legfontosabb, az esküvői jelenet valóságos fotográfia. Bizonyította Bernáth Zsiga, aki ott volt. Csakhogy Bernáth Zsigmondról tudnunk kell, hogy ő 1790-től 1882-ig élt, ha – mondjuk – 1880 táján, kilencvenéves korában mesélte a fiának ezt a történetet, elképzelhető, hogy az öregkori gyengeség folytán jócskán eltért a valóság tényeitől, anélkül, hogy hazudni akart volna. Lehet, hogy a fia, Bernáth Dezső (1841–1907) újabb húsz év múlva adta tovább a történetet Mikszáthnak, miközben már sok minden elmosódott az ő emlékezetében is. Még 1901-ben megszólalt ebben az ügyben a nyilvánosság előtt Mikszáth fő forrása, az imént említett Bernáth Dezső, de ő nem egy „megsárgult krónikára vagy „naplóra hivatkozott a Vasárnapi Újság 1901-i évfolyamában, hanem arra, hogy ezt a történetet a szereplőktől hallotta s egy csomó régi levélben olvasta. Szerinte az esemény 1810-ben, a Sárospataktól délnyugatra fekvő Bodrogolasziban játszódott le, amikor gróf Buttler János Bernáth Zsigmonddal (az ő apjával) átutazóban volt a Hegyalján. Ebben a faluban az ott lakó gróf Dőry parancsára a hajdúi erőszakkal beterelték őket a kastélyába, Bernáthot aztán eleresztették, de Buttlert ottfogták, s az öreg gróf vadászfegyvert szegezve neki, kikényszerítette, hogy a leányával azonnal megesküdjön. Buttler a kiszabadulása után – írja Bernáth Dezső – harminchat évig pereskedett az egyházi hatóságok előtt, de házasságát nem bontották fel. (Vasárnapi Újság, 1901. I. k. 81–82., 101–102. és 114–115. o.) Mikszáth jóhiszeműen hitelt adott ennek a múlt század végén hallott anekdotikus történetnek; ez lett nagyon érdekes és izgalmas regényének az alapja. Ma már tudjuk: Bernáth Dezső adatai jórészt hamisak voltak, és csak mendemonda az, hogy Buttlert erőszakkal kényszerítették a házasságra. 1931-ben jelent meg erről Pécsett dr. Döry Ferenc Gróf Buttler János házassága című, történetírói alapossággal megírt és dokumentált könyve, amelyet azonban kevesen ismernek. Döry Ferenc tüzetesen tanulmányozta gróf Buttler János váló- és köteléki pereinek az egri érseki levéltárban őrzött, nagy terjedelmű iratanyagát, valamint gróf Buttler Jánosné fennmaradt levelezését és iratait. Könyvében Buttlernek az egész alakos képét és a gróf feleségének az arcképét is közölte. (Újabban 1980 táján Sugár István egri helytörténész foglalkozott Buttler házassági pereinek történetével egy előadásában.) Nézzük tehát a történelmi tényeket! Gróf Buttler János 1773. február 25-én született. Ő a regényben is pontosan ezen a néven szerepel. Felesége, gróf Döry Katalin (aki Mikszáthnál báró Dőry Mária lett; nála nem rövid, hanem hosszú ő-vel!) fél évvel volt fiatalabb nála. A feleség édesapja a valóságban gróf Döry Gábor volt (Mikszáthnál báró Dőry István néven). Buttler csak a regényben tanult jogot Sárospatakon, a valóságban nem, sőt saját bevallása szerint a második grammatista osztálynál többet nem is végzett. Bernáth Zsigmond, akinek a regényben is ugyanez a neve, a valóságban 1790 októberében született; eszerint Buttlernél tizenhét és fél esztendővel fiatalabb volt, a grófnak tehát nem lehetett iskolatársa. De az elképzelhető, hogy felnőtt korában magától Buttlertől hallotta, mire alapította Buttler gróf az egri érseki szentszék előtt a házassága felbontására irányuló keresetét. Kezdjük most a „különös házasság valódi történetét Buttler tizennyolc éves korától! A fiatal gróf 1790-ben a Borsod megyei Sályban, báró Eötvös Ignác házánál ismerkedett meg gróf Döry Gábor legidősebb leányával, Katalinnal. Beleszeretett a szép fiatal lányba. Az 1792. évi farsangon, amikor Eötvösék a telet a leánnyal Egerben töltötték, a fiatalember csaknem mindennapos vendégük volt, és kijelentette, hogy Katalint feleségül akarja venni. A farsang utolsó vasárnapján Kassán a Döry szülőktől meg is kérte a lányuk kezét. Az 1792. évi koronázó országgyűlés alkalmával Döryék is, János gróf is leutaztak Pestre. 1792. május 31-én itt történt meg az eljegyzés, amely a grófi családok szokása szerint írásbeli szerződés megkötésével is járt. Ezt a szerződést utóbb a teljes szövegével Heves vármegye jegyzőkönyvébe is bevezették, s a Heves Megyei Levéltárban magam is olvashattam. A szerződésben a vőlegény többek között így nyilatkozik: „… én alább írt Erdőteleki gróf Buttler János, Isten Ő szent Felsége vezérlése mellett szabad akaratombul és egyenes szívbéli indulatomtul viseltetvén, s eljegyezvén magamnak… örökös hitves társamnak… méltóságos gróf Döry Katalin kisasszonyt… A tizenkilenc éves Buttler az akkori törvények szerint még kiskorúnak számított. Miután apja az eljegyzés utáni hónapban meghalt, ő óriási vagyont örökölt: a Heves megyei erdőteleki kastélyon kívül nagy házat Egerben és hatalmas földbirtokokat az ország több részében Ung vármegyétől Torontál vármegyéig. Buttler gróf 1792. augusztus 6-án Girincsre érkezett (az egykori Zemplén vármegye legdélibb falujába), a Döryek családi kastélyába. Menyasszonyával és annak szüleivel elhatározták, hogy az esküvőt ott hamarosan megtartják. A fiatal Buttler gróf ezzel annyira sietett, hogy a három egymás utáni vasárnapon való templomi kihirdetésüket sem akarta megvárni, hanem kéréssel fordult gróf Eszterházy Károly egri püspökhöz, hogy adjon felmentést ez alól. Ámde a püspök, aki ismerte a fiatal gróf könnyelmű természetét, ezt nem akarta megadni, sőt Buttlernek – apja, anyja már nem lévén – birtokai gondnoka, Fáy Bertalan Heves vármegyei másodalispán is azt tanácsolta, hogy várjon még a házassággal. A fiatal gróf négy nappal az esküvő előtt igen önérzetesen válaszolt levelében Fáy Bertalannak (akit Mikszáth a regényben Fáy István néven szerepeltet): „… oly eltökéllett szándékom gróf Döry Katalint elvenni, hogy attul se tanács, se erő, sem adomány, se gazdagság, se szépség el nem vonhat. Consiliarius uram, ez nem hirtelen dolog, majdnem esztendeje, hogy fontolom, s lelkem üdvösségére convenientiámra találom; ha tehát szegény atyám el nem tudott tüle húzni, sőt halálos óráján helybe látszatott hagyni, nincs az az ember, aki ezt meggátolhassa. A püspöknek is mint Heves vármegye főispánjának ezt írta Buttler Girincsről: „… innen addig egy lépést se távozok, míg egy vagy más módon az anyaszentegyház törvénye szerint jegyesemmel össze nem fogok szövetkeztetni. Ilyen előzmények után ment végbe a Döry családtól valószínűleg nem késleltetett esküvőjük Girincsen, 1792. augusztus 20-án, nem a Döry-kastélyban, hanem a plébániatemplomban, a Szent István-napi nagymise után, az egész falu népének jelenlétében. (Itt jegyzem meg, hogy Mikszáth a regényben Girincs helyett a nem létező Olaszröszke falut teszi meg az esküvő helyének.) Egy ideig zavartalan boldogságban élt a fiatal házaspár Buttler gróf erdőteleki kastélyában. Már gyermeket is vártak, de ez az esküvő utáni évben Girincsen halva született. E bánatuk mellett egyre inkább feldúlta a család békéjét a kölcsönös féltékenység. „Okot erre először – Döry Ferenc családtörténeti kutatásai szerint – a férj szolgáltatott, aki laza erkölcsi felfogásával a maga személyére nézve nem sokat törődött a házastársi hűséggel, s szemet vetett a grófné Nagy Zsuzsánna nevű komornájára. A grófné ezt csakhamar észrevéve, felindulásában [a komornát] felpofozta, de ezzel egyúttal ellenségévé is tette a leányt, aki csak az alkalmat leste, hogy magát úrnőjén megbosszulja. (Döry Ferenc i. m. 20. l.) Amikor azután a grófné – egy komoly betegsége miatt – gyógyfürdőre ment, majd további üdülés végett egy ideig még a felvidéki Eperjesen lakó nagynénjénél maradt, onnan hazatértekor a férje ellenségesen fogadta, mert a rosszindulatú besúgók közben az asszony hűtlenségének híreivel győzködték Buttlert. A grófné, akit férje az állítólagos hűtlensége miatt lelövéssel is fenyegetett, felhasználva férjének Pestre utazását, Erdőtelekről a legszükségesebb holmijaival Egerbe távozott. Később ki akart békülni a férjével, de az nem akarta visszafogadni, s eltartásáról sem akart gondoskodni. Az asszony hazament a szüleihez Girincsre, s beadta férje ellen az egri püspöki szentszéknél a keresetlevelet, azt kérve: kötelezze az egyházi bíróság Buttlert a tisztességes házasság visszaállítására, házaséletük békéjének a megbontóit pedig távolítsák el férje közeléből. A szentszék kötelezte a grófot, hogy feleségével a házassági életközösséget állítsa helyre, s addig is fizessen neki tartásdíjat. Buttler csak évek múlva hajlott a kibékülésre, s akkor két és fél évig ismét együtt éltek. A gróf azonban továbbra is a léha erkölcsű férj maradt, nem becsülte meg, sőt gyűlölte a feleségét, és állandóan zsarnokoskodott fölötte. Alá akart íratni vele egy maga fogalmazta szöveget, amelyben többek között ez állt: „… egészben férjemnek akaratjához fogom magam alkalmaztatni; megösmérem, hogy férjem soha egy rossz szóval sem illetett. A grófné nem alázkodott meg, hanem perindítás végett ügyükkel a csanádi püspöki szentszékhez fordult. Férje is hozzájárult, hogy ez a fórum mint választott bíróság döntsön közöttük. (Buttler akkori lakóhelye Torontál vármegyében, a párdányi birtokán volt.) 1803 decemberében volt a tárgyalás. Az ítélet őket ágy- és asztaltól elválasztotta, és Buttlert a felesége részére méltányos tartásdíj fizetésére kötelezte. Most már végleges lett a házasfelek elválása, de a házasság felbontását egyik részről sem kérték. A gróf csak utóbb gondolt erre, amikor 1809 áprilisában arról írt levelében az anyósának: az a körülmény, hogy felesége nem képes élő gyermeket a világra hozni, ok lehetne a házasság felbontására. De további lépéseket akkor még nem tett ennek érdekében. (Ha megromlott egy házasság, az egyház megengedhette a házasfelek különélését, de a szabályosan megkötött házasságot nem bonthatta fel, s újabb házassághoz nem járulhatott hozzá. A polgári házasság intézményét csak évtizedekkel később, 1894-ben – Mikszáth képviselősége idején – vezette be a magyar országgyűlés.) 1817-ben a tartásdíj mértéke és fizetése ügyében újult ki a gróf és felesége közt a pereskedés. A későbbi években aztán Buttlert egyre jobban bántotta az a gondolat, hogy nincsenek gyermekei, nem lesz fiú örököse, s ezért is szabadulni akart szerencsétlen házassága bilincseitől. A házassági kötelék megtámadása azonban hosszú különélésük ellenére is kevés sikerrel kecsegtetett, mert Buttler addigi több évtizedes pereskedésük folyamán sohasem vonta kétségbe házasságának érvényes voltát. Ravasz ügyvédje most azt tanácsolta, hogy akár tanúk megvesztegetésével is a házasság erőszakos létrejöttét kellene valahogy bebizonyítaniuk. Sok-sok tanúra való hivatkozással nyújtotta be Buttler gróf keresetlevelét Sávoly Sámuel ügyvéd az egri érseki szentszékhez 1827 áprilisában, a házassági kötelék megsemmisítését kérve. Az, hogy Buttler az állítólag rákényszerített házasságot mindjárt az esküvő után meg nem támadta, most, harmincöt évvel később a legkevésbé sem mutatott kényszerítésre. Ennek ellenére az egyházi bíróság 1827-től kezdve éveken át mind a két házasfelet és nagyszámú tanúikat is lelkiismeretesen meghallgatta. Ennek a köteléki pernek a teljes jegyzőkönyve az Egri Főegyházmegyei Levéltárban 575 nagy ívoldalra terjed. A már meghalt öreg Döry grófot mindenki hirtelen haragú embernek ismerte, de most a tanúként meghallgatott egykori cselédeinek és jobbágyainak egy része is úgy vallott, hogy ő indulatossága mellett is inkább jó ember volt. Láczay János, aki az öreg grófnak az esküvő idején volt szakácsa, elmondta, nem látott-hallott olyasmit, hogy Buttlert akarata ellenére kényszerítették volna „contess Katicát feleségül venni, sőt emlékezett rá, hogy Buttler, amikor az esküvő előtt kétszer-háromszor Girincsen járt, kézen fogva sétált a kastély kertjében a grófkisasszonnyal. Láczay szerint a fiatal grófot senki sem korlátozta szabadságában. Az egri érseki szentszék 1831. június 30-án hirdetett ítéletet. Vizsgálatának tárgya egyedül az volt, hogy Buttler valóban kényszer hatása alatt kötötte-e meg a házasságot. A szentszék arra a megállapodásra jutott, hogy a gróf tanúinak szavahihetősége nagyon kétséges. Buttler részéről a tanúk egy részét ajándékokkal meg is vesztegették, s így a vallomásuk értéktelen. Volt olyan tanú, aki a halálos ágyán beismerte, hogy hamisan vallott. A két házasfél tanúit meghallgatva és az alperes bizonyítékait megvizsgálva azt állapította meg a szentszék, hogy Buttler a grófkisasszonyt az eljegyzés előtt is többször meglátogatta, báró Eötvös Ignác útján feleségül kérte, s ami mély szerelemre vall, apja akaratával szembeszállva el is jegyezte; visszalépésének szándékát sohasem nyilvánította, sőt Erdőtelekről szerelmes hangú levélben közölte jegyesével, hogy bécsi útjáról visszatérve fölkeresi. Az ítélet szerint nem igaz, hogy Buttler az esküvőig a girincsi kastélyban le lett volna tartóztatva, és fenyegetéssel kényszerítették volna a házasság megkötésére. Mivel a kapu nyitva volt, akár meg is szökhetett volna. Bizonyítottnak látta a szentszék, hogy Buttler kényszerítés nélkül ment a templomi esküvőjükre. Buttler gróf az esküvő után sem tiltakozott az állítólagos erőszak ellen. Házasságuk első éveiben is boldogan és megelégedetten éltek együtt. Mindezek alapján a szentszék házasságukat, amelyet a felek önként és szabadon kötöttek meg, már a kezdetétől fogva érvényesnek és törvényesnek jelentette ki. A pereskedés fellebbezés folytán az esztergomi prímási szentszéknél folytatódott, amely az elsőfokú bíróság ítéletét teljesen jóváhagyta. Buttler most már Rómába, az apostoli székhez fellebbezett, de a prímási szentszék jobbnak látta az ügyet nem terjeszteni oda, annyira kétségtelennek ítélte a házasság érvényességét. Az állítólagos kényszerítést világosan cáfolja Buttlernek az a levele is, amelyet 1792. augusztus 26-án, tehát az esküvőjük után hat nappal küldött Erdőtelekről nővérének, Laczkovicsnénak, örömmel tudatva vele az esküvő megtörténtét: „Hozzád való szeretetem – írta neki – késztet engem arra, hogy tudósítsalak házasságlépésemnek megtevéséről, melyet is ez folyó holnapnak 20-ik napján tettem Gróf Döry Katalinnal, ki is magát szíves barátságodba ajánlja. (E levelet megőrizte az Országos Levéltár.) Buttler gróf holta napjáig sem békült meg a feleségével, de kénytelen-kelletlen fizette neki az évi ötezer pengő forint tartásdíjat. Maga áttért a református hitre, és nagy vagyonából jelentős alapítványt tett a honvédtisztképző Ludovika Akadémia részére. Buttler 1845-ben halt meg. A grófné 1852-ben fejezte be zaklatott életét. Házasságuk valódi története lényegesen eltér attól, ahogy erről Bernáth Dezső nyilatkozott a Vasárnapi Újságban, s ahogy ezt Mikszáth Kálmán megírta Különös házasság című, csodálatos nyelvi gazdagságú regényében. Mikszáth egy igen rokonszenves tragikus hőst formált Buttler gróf alakjából, aki pedig nagy részben saját hibáinak lett az áldozata. Döry Ferenc az említett könyvének befejező részében így jellemzi Buttlert: „… egyedül saját szenvedélyei vezették, s mint olyan, kinek a körülmények egyébként megadták a lehetőséget, hogy életét saját kedvtelése szerint élhesse le, a házasélet tekintetében sem akart erkölcsi korlátokat és maga felett tekintélyt elismerni. Házasságának szomorú alakulásáért nem lehet ugyan egyedül őt okolni; része volt benne feleségének is, kinek szintén megvoltak a maga hibái és gyarlóságai, habár bizonyára távolról sem abban a mértékben, ahogy őt férje megvádolta… Az a Buttler János gróf, aki a Ludovika-akadémia részére tett nagy alapítványával a közjó iránti szeretettől hevülő, áldozatkész, nemes lelkű hazafi képében vonult be a magyar történelem lapjaira, házassági pereinek megvilágításában mint nagyon alacsony jellem áll előttünk, kit vagyonának közcélokra való osztogatásában is jórészt a felesége és a rokonai iránt táplált gyűlölet inspirált. (Döry Ferenc i. m. 120. l.) Mikszáth Kálmánnak megtetszett a Bernáth Dezsőtől hallott anekdotaszerű történet, amelyet lényegében el is hitt, és a költői szabadsággal élve írta meg regényét. Mivel ennek a főbb szereplői valóban élt és a maguk korában közismert személyek voltak, művét történelmi regénynek mondhatjuk. Elmarasztalás szerintem annyiban érheti ezt a művet, amennyiben Buttlert – a valóságtól messzire elrugaszkodva – az igazáért rokonszenvesen küzdő hősként ábrázolja, az ellenfeleit viszont nemegyszer jellemtelennek tünteti fel. A Különös házasság mint regény kitűnő, de mint történelmi regény – a valóságos tények ellenőrizetlen kezelése miatt – nagyon vitatható értékű. Különösen A kedves Pyrker érsek című regényfejezetet érzem igaztalannak. Ebben többek között arról van szó, hogy Buttlert úgy 1826 táján „… a dalmát prímásnak, Pyrker Lászlónak egy bizalmas embere kereste föl, azzal az ígérettel, hogy ha ő (Pyrker) találna lenni egri érsek, pörét újból előveszi, és hamarosan megsemmisíti a házasságot. A gróf mindjárt átlátta, saját érdekében el kell érnie, hogy Rómában Pyrkert nevezzék ki a meghalt előző egri érsek, báró Fischer István utódjának. Buttler a regény szerint „elutazott Rómába a pápai udvarhoz hallatlan pompával, s egy társzekéren vasládákban sok aranyat is vitt az ottani papok megvesztegetésére. Az ő kenőembere „… járta sorba a Vatikánban befolyással bíró papokat, s úgy meg bírta őket nyergelni, hogy mire Buttlerék [Rómából] hazaértek, már a Pyrker kinevezése is útban volt. A rákövetkező tavasszal Pyrker érsek be is vonult az egri rezidenciába – olvassuk tovább a regényben –, s akkor maga Buttler rendezte a fogadtatását. A palotában azután Pyrker elérzékenyülve borult a gróf nyakába, mondván: „Ezerszer köszönöm, édes fiam, amit értem tettél. Most már rajtam a sor. Mi történt azután a regény szerint? Idézem a regényből: „Buttler kezdte sürgetni a pör revízióját egy idő múltán, Pyrker mindent ígért, de csak halogatta. Buttler nyugtalankodott, Pyrker mentegetőzött. Mindig volt vagy ezer oka, most nem lehetett, az jött, ez jött közbe. Évekig tartott ez a búvósdi, végre elvesztette Buttler a türelmét, és egyenesen szeme közé vágta, hogy adós fizess, a megsemmisítés ki volt alkudva. Mármint a Dőry kisasszonnyal való házasságkötésének a megsemmisítése. „De hiszen ön nekem mást ígért, érsek úr – szólt a gróf haragosan. Erre Pyrker a regény szerint így válaszolt: „Bocsásson meg, kedves gróf, de nem voltam kellőleg informálva. S a regénybeli fejezet ezzel a válasszal végződik: „Ah, értem, – szólt a gróf gúnyosan, – én is úgy jártam. Én sem voltam kellőleg informálva az ön jelleme felől. Ennek A kedves Pyrker érsek című fejezetnek semmi valóságos alapja nincs. Buttler sohasem járt Rómában, Pyrker pedig, akinek hazánk a nagyszerű egri székesegyház megvalósulását és az első magyar nyelvű tanítóképző intézet megalapítását köszönheti, nem volt jellemtelen ember. Egri érsekké való kinevezése nem a pápától, hanem elsősorban I. Ferenc királytól és császártól függött, s a pápa csak megerősítette ezt a kinevezést. Pyrker János László – mint addigi velencei patriarcha, püspök – egyáltalán nem volt karrierista; feletteseinek kívánságára vállalta, hogy egri érsek legyen. Ha egy író pontos névvel megjelöli regényének valóban élt és eléggé közismert szereplőit (gróf Buttler Jánost, Pyrker érseket), akkor szerintem nem teheti meg, hogy őket nem a valódi személyiségüknek megfelelően ábrázolja. Gróf Buttler Jánosból nem formálhat pozitív hőst, és a szintén nevén nevezett Pyrkerből sem negatív figurát. Csak sajnálhatjuk, hogy Mikszáth ellenőrzés nélkül használta fel a két Bernáthnak rájuk – Buttlerre és Pyrker érsekre – vonatkozó, elfogult elbeszéléseit, s így ez az érdekes cselekményű regény a történelmi hiteleség szempontjából adósunk maradt. A protestáns Mikszáth Kálmán mint politikus és író annak a nézetének adott hangot művében, hogy a rossz házasságok felbontását – főképp ha törvényellenesen köttettek – az egyháznak nem volna szabad megakadályoznia. Regénye annyiban jár rossz nyomon, hogy Buttler grófnak a szabályosan megkötött szerelmi házasságát igyekszik eleve törvényellenesen és erőszakosan létrejöttnek feltüntetni, s ezzel kapcsolatban a katolikus egyház ténykedéséről is negatív képet rajzol. Döry Ferencnek alighanem igaza van, amikor említett könyvében Mikszáthnak a katolikus egyházzal és Pyrker érsekkel szemben való elfogultságát erősen bírálja, mondván: „… kirí a regényből az igaztalan célzatosság, úgy állítani be a kath. Egyházat, mint amely saját presztízsének megvédése végett minden igazság és isteni törvény ellenére sem bontotta fel a világosan érvénytelen házasságot. (Döry Ferenc i. m. 122. l.) Arról persze Mikszáth nem tehet, hogy ezt a regényét – különösen 1945 után – sokan egyházellenes propagandára is felhasználták. Ilyen tendenciájú volt a Különös házasság első nagy sikerű filmre vitele is a Rákosi-korszakban, 1951-ben.
Forrás: http://www.magyarszemle.hu/szamok/1999/4/grof_buttler
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.
Az Eger-patakon átkelve jobb oldalon található a Buttler-ház, és a ház története – hasonlóan a Mikszáth-i történethez (Különös házasság) – nagyon regényes.
A XVIII. században, barokk stílusban épült ház nevét a Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye által híressé vált Buttler János egri városparancsnokról, egykori tulajdonosáról kapta.
Buttler János egy 14 gyermekes családban 13. gyermekként jött a világra 1773-ban. 19 éves korában korengedménnyel kötött szabályszerű házasságot gróf Dőry Katalinnal. 1795-ben a kassai szentszék mindkettőjük hibájából kimondva ágytól-asztaltól elválasztotta őket, ami nem volt egyenlő a válás kimondásával. Ezt Buttler 58 éves korában kérelmezte, hogy a tartásdíjtól és gyermektelen feleségétől szabaduljon. Ez a vágya sikertelen maradt. 1845-ben halt meg.
A barokk épület egy ideig a város laktanyája volt, majd siketnéma intézetként, internátusként működött. 1949 és 1957 között az egri múzeum otthona volt. Mielőtt húsz évvel ezelőtt bezárták volna, turistaszállóként működött.
Jelnlegi tulajdonosa a helyi önkormányzattal közösen szeretné felújítani a műemléképületet és környékét 2009-2011 között uniós pályázati forrás igénybevételével. A tulajdonos a barokk belvároshoz illő, “élő” és vendégfogadó műemlékké szeretné alakítani az ingatlant.
Forrás: http://www.utisugo.hu/ismertetok/latnivalok/hotel-apartman-info-44689 http://www.heol.hu/heves/gazdasag/vegre-ujjaszuletett-a-buttler-haz-292805
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné
1920-as években az Almár-patak völgyében épült kőszállító kisvonat, amely a Felnémet bányatelepnél (ma Almár v.m.) kapcsolódott az egri MÁV Eger – Putnok vasúthoz. Ezt hosszabbították meg Egerig és lett „Úttörővasút”. Az 1960-as túristatérképen még láthatjuk. 1970-es években eltünt.
Kisvasutak a Bükkben
A Bükk völgyében valaha kisvasúti hálózat létezett, mely a fa és a kőszállítást szolgálta. 1966-ig működött hazánk egyetlen siklópálya közbeiktatásával 810 – 870 méteres magasságba felvezetett hegyi vasútja a Szalajka-völgy és a Bükk-fennsík között. A Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút építése az I. világháború alatt megnövekedett faigény jelentkezésével kezdődött. 1915-ben épült az első kisvasút, Felsőtárkány – Hidegkúti-völgy(Kisnádas) – Petres között, az egri Érseki Uradalom által üzemeltetett, lóvontatású vasúti kocsikkal közlekedő vonal. Az I. világháború után a fakitermelés jogát 1920-21-ben, a Kromberger Mátyás és Társai Rt vette át az egri Érseki Uradalomtól.1922-ben a részvénytársaság egyesült a felnémeti Hordógyárat üzemeltető Egri Erdő- és Faipari Rt-vel. Ez lendületet adott a fakitermelésnek és a vasútépítésnek. Felsőtárkányból Egerbe és Felnémetre igás szekerekkel szállították a faanyagot, amely gazdaságtalanná vált. Ezért megépítették a Felsőtárkányon átvezető, az országút melletti kisvasúti pályát Kisnádas – Felnémet között, majd később az egri faraktárig (a mai Rákóczi úti Eger-patak hídig). A „hordógyári idő” – szakban a 760 mm nyomtávolságú vasútvonalakon már gőzmozdonyok húzták a vasúti szerelvényeket. Évente 9 -12000 köbméter fát szállítottak Egerbe és Felnémetre. Ebben az időszakban a gyakori baleset és a Felsőtárkányiak “szabotázs akciója” (1923 nyarán egy éjszaka felszedték a falu főutcáján átfutó síneket) miatt épült meg a felsőtárkányi főutat elkerülő “új vasútnak” nevezett Kisnádas – Mészégető szakasz megépítése. 1938-ig kiépítették a Berva-völgyi kőbánya és Felnémet közötti bervai szárnyvonalat. 1940-1942 között megépítették a Hideg-kúti-völgy – Mellér-völgyi szárnyvonalat, ezzel lezárult a fakitermelésekhez kapcsolódó vasútépítés időszaka. 1945-től az állami tulajdonba került erdő és kisvasút kezelője az Egri Állami Erdőgazdaság lett. 1946-1949 között csökkent a fakitermelés, ezért megkezdték a kb. 46 km összhosszúságú pálya bontását. Elsőként az Eger – Felnémet közötti szakaszt bontották fel 1947-ben, mert nem volt gazdaságos. 1950-1953 között az újjáépítés időszakában fontos szerepe volt a köszállításnak, – a Finomszerelvénygyár és a Berva-völgyi lakótelep lendületesen épült, gazdaságossá tette a Berva-völgyi vonalat. 1969. július 5 -én kezdődött meg a kisvasút fogyatkozása, a felszedést a 4 km-es Mellérvölgyi vonallal kezdték, az ekkor nyert engedély értelmében. 1974 -ben a kihasználatlan Barátréti vonal felszedési engedélyét is megadták, ahol a forgalmat már 1972 -ben beszűntették. Ekkoriban a kisvasút évi 70.000 tonna követszállított, és 90 – 110.000 utas szállt fel a vonatokra. nagyjából Ezek a számok jellemezték az 1980 -as évek közepéig tartó időszakot. 1984 -ben megszűnt a dolomit bányászása, a vasútnak csak a személyforgalom maradt. Ezután pont került egy évek óta tartó vita végére. Ugyanis a FELSŐTÁRKÁNY – FELNÉMET nyomvonal helyét túl közelinek ítélték az országúthoz. A pálya odább telepítésére, amíg ment a kőszállítás, nem volt idő, a szállítások megszűntével pedig pénz. Legegyszerűbb megoldásként a vasút üzemét beszüntették a kérdéses szakaszon. Ezzel a kisvasutat elvágták a fővasúti csatlakozástól, így már akkor sem lehet szállítani, ha lesz mit. Ezután csak a hétvégi, turistaforgalomra számíthattak. Mivel a vonatok csak nyáron közlekednek, megkezdték a zárt kocsik nyitottá alakítását. Napjainkan csak a FELSŐTÁRKÁNY – VARRÓHÁZ – STIMECHÁZ 5 km -es vonal használható.
Forrás: http://www.amozgaselet.eu/kisvasut.html http://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=664
Az anyagot gyüjtötte: Nyerges Zoltánné.
A Tiba hegyi sziklaodút Mottl Mária dr. 1933. évi július 3-tól 8-ig ásatta ki. Az ásatás főleg a sziklaodú előtti térségen folyt, ahol 6 m hosszú próbagödröt ástak ki. A munkában résztvettek: Hajdú Imre és Fazekas László barlangkutató szakmunkások.
A Tiba hegyi sziklaodú Felnémet község (Heves m.) határában, közvetlenül a Tiba-hegy (549 m) teteje alatt és attól ÉKre fekszik. A K-re néző 2 m széles és ugyanolyan magas nyílás előtt lapos domb emelkedik. Erről lefelé bújva, kisebb üregbe, a Külső üregbe jutunk, amely D-re Fülké-vel bővül ki. Innen szűk kapun át a Belső üregbe mászunk, amely ÉÉNy-i irányban fölfelé hajlik. A sziklaodú teljes hosszússága 8 m, a Belső üreg legnagyobb szélessége 3 m, átlagos magassága 1.5 m.
A sziklaodú előtti domb legalján sárga agyag rakódott le föléje 0.7 m vastag vöröses-barna humusz ülepedett s mindezt 0.3 m vastag fekete humusz borítja. A két humuszrétegből kevés récens csontmaradvány került ki.
A Tiba-hegyi sziklaodú alaprajza és hosszmetszete. A = külső üreg, B = fülke, C = belső üreg, 1 = sárga agyag, 2 = vörösbarna humusz, 3 = fekete humusz.
(Forrás: http://www.barlang.hu/pages/science/classics/kadic_bukk3.htm, http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_5383-3 )
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.
A palóc falvak az Északi-középhegység lábainál, tehát a Cserhát, a Mátra és a Bükk hegyes-dombos vidékein fekszenek. Ezeken a vidékeken két-három századdal ezelőtt a mainál sokkal nagyobb, kiterjedtebb erdőségek voltak. A bükk-, a tölgy és a cserfaerdők nemcsak a gyűjtögetés, legeltetés, makkoltatás lehetőségét biztosították, hanem épületanyaggal is ellátták a környező falvak lakosságát. A XVIII. század első felében számos faépületet építettek, melyeket rendszerint tűz pusztított el. Később, a XVIII. század közepétől Nógrád és Heves megyékben egyre több rendelet tiltotta a faházak építését (erdők védelme, földesúri kisajátítása miatt), ezért ettől az időtől a leégett faházak helyébe már inkább döngölt, vert falú házak és melléképületek kerültek.
A XVIII. században kutatók a Heves megyei faházakról a következőket olvashatjuk: “Alacsony házukat gerendákból rakják össze, befedik, s a szükséghez képest sárral vakolják. Kémény egyáltalán nincs s miközben a kemencében ég a tűz, a belőle kitóduló füst elárasztja az egész lakóhelyiséget, s míg a füst az ajtón és az ablakon át ki nem ment, addig a lakók a szobába csak meghajolva léphetnek be”. Más palóc házakról ezt olvashatjuk: “Lakóházaikat három részre osztják fel, úgymint: pitarra, házra, kamrikára”.
Az udvarról a pitvarba lehet belépni, amit konyhának gondolna az ember, de se tűzhelye, se kéménye. A faragáshoz, a kenyérsütéshez szükséges eszközöket, és az “élésszekrényeket” tartották benne. Innen nyílt az ajtó a “házba”, vagyis a szobába. A szoba ablaka nem mindig készült üvegből, hanem gyakran hártyából vagy papírosból, néha pedig egy ide-oda tologatható deszka pótolta az ablaküveget. A szoba berendezését egy asztal, két pad, “fazékpolc”, a falon függő tálak és a kemence alkotta. Ez utóbbi négyszögletű, lapos tetejű volt, előtte a tűzhellyel, körülötte padokkal. A házakon általában nem volt kémény, ezért a szobák gyakran elég füstösek voltak. A kemencében nemcsak kenyeret sütöttek, és nemcsak fűtésre használták, hanem a teteje és oldalpadjai hálóhelyként is szolgáltak, ahol a férfiak “saját gúnyájukon heverésztek”. A kamrika az asszonyok hálóhelye volt. Ezt a helyiséget sohasem fűtötték, ezért a betegek vagy a gyermekágyas asszonyok nem is itt, hanem a szobában feküdtek. “Ha egy egész had lakik egy portán a kamra ugyancsak meg van rakva nyoszolyával, amelyeket Ballán, Bodonyban, Derecskén, Parádon és Recsken amolyan szúnyogháló féle sátor vesz körül, hogy biztosítsa lakójának, a fiatal menyecskének zavartalan álmát.”
A ház berendezésében a Palócföldön nem voltak nagy eltérések, így például a cserépedények sehol sem hiányozhattak, csak a szegényebb háznál kevesebb, a gazdagabbnál több volt belőlük. A XVIII. század második felében már a festett tálasok és fogasok is előfordultak, ezeket asztalosok készítették. Az ez időben készült feljegyzések szerint már az ágy, a nyoszolya sem hiányzott a házból. Ugyancsak ebben az időben említik a nyoszolya kellékeit is: a kendervászonból vagy “pamukos” vászonból, gyolcsból készült, és nemritkán hímzett lepedőről, a derékaljról, a “fejelről” vagyis a vánkosról, amelynek huzatát “veres pamukkal” szőtték. A dunna huzatát leggyakrabban szintén vászonból készítették. A “kaszni” vagyis a fiókos szekrény csak a XIX. század első felében jelent meg a palóc falvakban. Ugyancsak erre az időre tehető az almáriom megjelenése is, melyet leginkább négyszögletű formájúként emlegettek, de szó esik háromszögletűről is, melyet a sarokban helyeztek el.
A lakóházzal egy fedél alatt volt az istálló, ahol az állatokat tartották. Ez után következett a szekérállás vagy a “színke”, ahol a nagyobb mezőgazdasági munkaeszközöket (eke, borona, szekér) helyezték el.
A padláson tartották a szalonnát, a kolbászt, a diót, az aszalt gyümölcsöt, a hagymát, az elhasznált cserépedényeket stb. Enyhe időben a család egyes tagjai, nemritkán a fiatal házasok, hálóhelyként is használták.
Az egész épületet a csűr zárta le, melyet pajtának is neveztek.
(Manga János: Palócföld)
http://www.bodony.hu/?action=regio&id=5&pageIdx=2
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.
Felnémet az egri főegyházmegye, eger-városi esperesi kerületében található. Templomát 1261 előtt ismeretlen titulusra szentelték. A törökök 1596-ban elfoglalták. 1789-ben alapították újra. A mai Szt Rozália templomát 1750-ben kezdték építették, barokk stilusban. Orgonáját 1896-ban a Rieger gyár építette. Harangjait 1926-ban (56 és 47 cm átmérőjű) Szlezák László, 1971-ben (81 cm átmérőjű) Gombos Lajos öntötte. Kegyura 1880-tól az egri érsek. Anyakönyveit 1813-tól vezeti.
Plébánosai: Szakatich Péter, 1806-tól Bakay Ignác, Hagymássy István, 1823-tól Páts Antal, 1838-tól Szepessy József, 1858-tól Tabódy Péter, 1862-tól Balássy Ferenc, 1870-tól Lakatos György, 1883-tól Puchlin Kázmér, 1889-tól Hauszner Károly, 1891: Stipula József, 1897-tól Ziripolszky István, 1904.tól Simon Zsigmond, Riszely Imre, 1918-tól Süle János, 1952-tól Tóth Antal, 1953-tól Pásztor Kálmán, jelenleg Szabó József Béla.
(Magyar katolikus lexikon; http://lexikon.katolikus.hu)
Harangöntők:
A 20. század három neves harangöntőjét érdemes megemlíteni. Magyarország területén található harangok jelentős részét ők öntötték.
1. Budapesti Ecclesia Harangművek 2. Seltenhofer Frigyes (Sopron): Az ő tulajdonában volt a Magyar Királyi Harangöntöde 3. Szlezák László: A két világháború között készült harangok 60%-a az ő műve. 1911-től öntött saját harangokat. A bazilika korábbi, 80 mázsás harangját is ő öntötte. Több mint 100 főt foglalkoztató gyára volt. Kiválóan szép harangokat öntött, melyeknek legnagyobb értéke a szép összecsengés. 1953-ban gyárát betiltják, a mester rá egy évvel meghal.
A harangöntést 1963-ban kezdi újra Ducsák István, majd 1964-ben Szlezák László nevelt fia (Gombos Lajos) csatlakozik hozzá. Gombos Lajos bácsi nagy szakértője a harangöntő szakmának, a harangok hangjából meg tudja különböztetni, hogy melyiket ki öntötte. Fia, Gombos Miklós jelenleg az egyetlen harangöntő Magyarországon.
(http://harang.magyartemplomok.hu/harangokrol.html)
Harangok:
A felnémeti Szt.Rozália plébániatemplomnak 3 harangja van.
1, Rozália harang
Méretei: alsó átmérője 81 cm; és 242 kg-ot nyom. Paláston a névadó Szent Rozália, a kép kétoldali szövege: SZENT ROZÁLIA Alatta pedig: EGYHÁZKÖZSÉGÜNK VÉDŐSZENTJE + KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK Átellenben: ÖNTÖTTE WASLER FERENC 1882. BUDAPESTEN + FELNÉMETI HIVEK ADOMÁNYAIBÓL UJJÁÖNTÖTTE GOMBOS LAJOS HARANGÖNTŐ 1971-ben ŐRBOTTYÁNBAN.
2, Vendel harang
Méretei: alsó átmérője 56 cm; és 95 kg-ot nyom. Paláston a névadó Szent Vendel képe. Derekán, a képpel átellenben, egymás alatti sorokban dicsőítés és donátorok:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS SZENT VENDEL TISZTELETÉRE A FELNÉMETI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET VEZETŐSÉGÉNEK ADOMÁNYÁBÓL SÜLE JÁNOS PLÉB. ELNÖK, SZARVAS ISTVÁN PÉNZTÁRNOK, BÓTA JÓZSEF KÖNYVELŐ IGAZGATÓK: RÓFUSZ ANDRÁS KÖZS. BÍRÓ, FARKAS FERENC, SZARVAS LAJOS, JAKAB SÁNDOR + FELÜGYELŐK: KORÓZS JÁNOS, EGED JÓZSEF, ERDÉLYI ISTVÁN, ERDÉLYI JÁNOS, FARKAS F. CSANK S. + KOVÁCS L. KORÓZS JÓZSEF, KORÓZS A. LÁNG S. NÉMETH A. SZARVAS J. ERDÉLYI BERTALAN BOLTOS 1926. évben. ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN.
Fölső részén körbe futó széles díszrelief.
3, Rókus harang
Méretei: alsó átmérője 47 cm; és 50 kg-ot nyom. Paláston a névadó Szent Rókus kép. Derekán, a képpel átellenben, egymás alatti sorokban dicsőítés:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS SZENT RÓKUS TISZTELETÉRE ÖNTETTÉK A FELNÉMETI HÍVEK 1926. ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN.
(http://harang.magyartemplomok.hu/eger.html)
Az anyagot gyüjtötte, és a képet rendelkezésünkre bocsájtotta: Nyerges Zoltánné.
1. Eger város lakossága, vezetői mindig ápolták a város múltjának hagyományait, művészettörténeti értékeit, védték műemlékeit. Úgy látszik, a helybeliek méltók akartak lenni az egri névhez s ahhoz a népszerűséghez, amely országszerte övezi a várost, s az iratok tanúsága szerint övezte a történelem folyamán mindig. Nincs olyan század, amelyben ne fordulna elő Eger neve. A városról, elhelyezkedéséről, hóstyáiról, kapuiról, neveikről, a nevek alakváltozatáról tekintélyes forrásanyagot, irodalmat találhatunk. Bőven tartalmaznak adatokat okleveleink, különböző célból írott kéziratos feljegyzések, jegyzőkönyvek, nyomtatásban megjelent művek, a török pasák, bégek levelezései magyar végvári kapitányokkal, a hódoltsági területekkel stb.
Talán az említett népszerűséget támasztja alá az is, hogy az egri melléknév számos szerkezetben szerepel jelzőként a mai nyelvhasználatban is: Egri csillagok, egri bikavér, egri bor, egri cikrák, egri hősök, egri kofák, egri nők, egri vitézek, egri vár, egri víz (az egri jezsuiták, később az irgalmasok által készített, 14 féle fűszer tömény, szeszes kivonata) elnyerte az egri nevet stb.
A mai Eger gyorsan fejlődő város, lakossága az 1950-es évek óta több mint kétszeresére emelkedett. Híres borvidék központja, a szőlő, bor mellett nagy szerepet kap az ipar, a kereskedelem is. Közigazgatási központja Heves megyének. Iskolaváros, műemlékekben gazdag hely, az ország egyik legjelentősebb idegenforgalmi városa, Észak-Magyarország művelődési központja.
2. A történelmi város a Bükk hegység előterében, annak délnyugati részén, az Eger-patak mellett terül el. Az irodalomra támaszkodva állíthatjuk, hogy egész korán kialakult a belváros, s létrejöttek az azt körülvevő hóstyák. Érdekes, hogy a várost kőfal (emlékét őrzi a Városfal utca is) vette körül. A városfalat a XIX. század végéig fenntartották. Az érsekség és a káptalan az áruk behozataláért vámot szedett, a kőfalon kapuk álltak, s a kapu bakterei piaci helypénzt szedtek. Négy nagy kapu volt, ahol kocsival és gyalogosan is át lehetett menni: a Cifra kapu, a Hatvani kapu, a Maklári kapu, és a Rác kapu. Ezek mellett kizárólag a gyalogosok számára is voltak kapuk. Közülük a Serte kapu a közismert. Más települések lakói csak a kapukon keresztül juthattak a belvárosba. Nevezetes hóstyák: Cifra hóstya, Felnémeti hóstya, Hatvani hóstya, Maklári hóstya, Rác hóstya, Szent János hóstya. (Ezeket lásd később.)
3. A múltra vonatkozó gazdag irodalomból válogatva az általam legjellemzőbbeket emeltem ki közlésre. — A város fekvéséről, helyzetéről, múltbeli történetéről, az Eger elnevezésről szólnak az iratok. Eger város nevére, alakváltozataira, hóstyáira, kapuira is bőséges adatokkal szolgálnak mind az oklevelek, mind a jegyzőkönyvek, valamint egyéb források.
A II. József-féle kataszteri felmérés jegyzőkönyve (1789) szerint „a Váras áll a Belső Várassból s 4 Fertállyaiból: Ell Romlott Várr, Sánc, Maklári, Hattvani, FellNémethi vagy Szt. Miklóssi, és Cziffra Hóstyákból.”
Vályi András híres könyvében (Magyarországnak leírása, Budán, 1796) is megtaláljuk Eger fekvésének, történelmének leírását: „Eger Városa (Agria, Erlau, Jager) régi nevezetes Város a Vár alatt egy völgyben Heves Vármegyében… Szent István Király az alkotója, egyszersmind megajándékozója vala: a mint IV-dik Béla Királyunk diplomájából nyilván látható…” „…Már most mind a’ Vár, mind pedig a’ Város, az Egri Püspökségnek birtoka. Régi épület itten a’ Püspöki templom, ’s Szent János apostolnak tiszteletére van szentelve.” „…Ugyan ez uraságnak [ti. Gróf Eszterházy Károlynak] köszöni eredetét egy része a’ Városnak, a’ Vásár helyén, mellynek fekvése kies, ’s házai jól el rendelve készültek, s építtetőjének nevéről Károly Városának hivattatik.”
Igen gyakori és korai a megemlékezés Egerről okleveleinkben. Csupán néhány közülük: 1217: Thoma Agriensi electo episzcopis existentibus (Szentpéteri), 1238: venerabili Cleto domino nostro agriensi ecclesie presidente (Zichy Okmánytár), 1246: Omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis Agriensis, ecclesie denotum, capitulum Salutem in uero salvatore (Hazai Oklevéltár), 1261: item decimam partem omnimur tributorum in tota Dioecesi Agriensi (Fejér), 1317: villarum in valle Agriensi existentium a parte orientali, prout fluvius Egurwize scindit, videlicet Tarkan, Felnemeth, Egur, Tyhemer, Tallya Nogtallya, Maglar, et Zenholm nominatarum (Fejér) stb.
Bőven tartalmaznak adatokat a török pasák, bégek levelezései magyar végvári kapitányokkal, a hódoltsági területekkel. (Vö. Egri és váradi pasák s szolnoki bégek levelezése magyar végvári kapitányokkal és hódoltsági helységekkel, 1660–1682. A budapesti Egyetemi Könyvtár Kiadványai. Sajtó alá rendezte Izsépy Edit. Bp., 1962), valamint a Dobó Vármúzeum Adattára.
1552: az therek el menth Egher alol, harmych, heeth napyk wyttak, merth kysazzoyn nap után waló wasarnap zalottak megh (Dobó Vármúzeum, Adattár, TA 39–71. T/1. 189. 1.), 1553: ez lewel Kelt Egren, 26. July 1553 … te kegelmetek Zolgáya Zewlessy János (i. m.), 1557: mi Szegeny niamarwltak, kik az felseges királ haszaban niomorgottunk itt Egerben (Az egri rokkantak levele Thurzó Ferenc kincstári kamaráshoz. I. m.) 1578: Eger koeroel igen koezel ninchen oly erdeő, Kyrwl fatt horthattnak, nem hogy serfőzésre, de megh chak az naponkent valo zwksegre sem (Az egri udvarbíró leveléből. I. m.) 1636: öt saz lovas török erkeze fel Egerben es tizen kilenc kocsi yanczar (i. m.) 1665: My az hatalmas és győzhetettlen csaszárunk végh Eger várának gondviseleő ura és parancsoloja (Mehmed egri pasa levele Tolnay György ónodi vicekapitányhoz, Végvári levelek 18. 1.), 1668: My az hatalmas es győzhetetlen csaszarunk veg Egör varanak gond viselő ura es parantsoloja … szolgalatunkat aianliok kegyelmeteknek.” (Huszein egri pasa válasza az ónodiakhoz. I. m. 49. 1.) 1669: „az ki horti jobbaginak hamis vádalásukbul Fay Lászlot vádallya, hogy az horti földön hatalmasul hániotott volna határt, s azért törvény vételre kivánnia Egre menetelit … Fay Lászlónak nincs hatalmában, hogy Egré bé mehessen, … az Egrébe iárny nem szokot holdolt nemes embereknek be meneteleket ne kivánnya (Csáky Ferenc főkapitány tiltakozik az ellen, hogy Huszein egri pasa egy Mérán lakó nemesembert, Fáy Lászlót Egerbe idézett törvénybe az Ecséd és Hort közti határ perügyében. I. m. 62–64. 1.).
4. A város nevét a történeti forrásanyag gyakran idézi Eger, Agria, Erlau formában. A három elnevezés etimológiailag összefügg egymással.
„Eger magyar tulajdonnévvel nevezzük meg a várost, Eger városát, a rajta átfolyó folyócskát az Eger folyót, az Eger vizét, s azt a völgyet, Eger völgyét, amiben megtelepszik a város is”— írja Brutus János Mihály magyar históriájában (Historia Rerum Ungaricarum. XIV. 1490–1552).
Kitér az Eger elnevezés eredetére is, mely szerint az Eger vize folyó nevéről kapta a város az elnevezését. Hasonlóan vélekedik Decsy Sámuel is: „Ez a’ Váras … az azon által folyó Eger vizétől vette légyen nevezetét, talán mindnyájan tudjuk (Osmanográfia, Bétsben, 1789). Gorove László az Eger város nevezettel kapcsolatban a Tudományos Gyűjtemények hasábjain (1826) ezeket állapítja meg: Közönséges vélekedés, hogy ezen (Eger)-patakról mely a várost keresztül folyja, vette légyen a hely nevezetét … s Eger vize a’ partjain valaha nagy bőségben találtatott Eger fáról vette nevét.” (Eger Városának Történetei).
Ma már általános szakvélemény, hogy valóban az eger ’alnus’ fanév adott alapot a környezetre utaló névre, ezt a nevet veszi át a folyó (fluvius Egur, Egurpotok, Eger folyó), s végül az Eger vize mellett elterülő város elnyerte az Eger nevezetet. A magyar névből fordítás útján kapta a város német nevét: Erlau (erle ’egerfa’), s az Egür névből latinosítással alakult ki az Agria elnevezés (MNy. 31: 118, 154). Az Agria forma kialakulására vonatkozóan más nézet is van, mely szerint a görög nyelvű emlékekben gyakran előfordul a nyílt e hang a-val írva (MNy. 31: 154).
Régi szótáraink általában együtt szótározzák a három nevet: „Eger, Agria, Erlau (Szenczi Molnár: Dict. Ungarico Latinum. Heidelbergae, 1621), azok a szótárak, amelyek a név etimológiájára is utalnak, megjegyzik, hogy Eger város nevében a növényt (fát) jelentő szó főnévi alakjában szolgál helynévül. Kassai József Származtató s Gyökerésző Magyar Diák Szókönyvében ezt írja: „Eger város veheté nevét az eger fától, mert azon folyó vizetske, mely keresztül folyja, ezen várast Eger-víznek, mint egy egerfás víznek neveztetik, ekképpen Eger város az sok Eger fától, mely azon patak körül terem, kapta nevét.”
5. Egerhez kötődő sajátosság a fertálymesterség. Breznay Imre Eger múltjából című könyvében részletesen ír erről a mesterségről, a hóstyákról, kapukról. A már említett négy nagy kaput így mutatja be: „A négy nagy kapun hármas boltíves nyílás volt, amelyek közül a középsőn (a nagyon) kocsik jártak, a két kis szélsőn pedig a gyalogosok. A kis kapu körülbelül másfél méter széles volt.”
A hóstyákat fertályokra (series ’kerület’) osztották, amihez a fertálymesterség kötődött. A fertálymestereket mindig a kereskedők, iparosok és földművesek közül választották. Feladatuk a rend biztosítása volt, ügyeltek a tisztaságra stb. A fertálymesterség feltétele, hogy legyen saját házuk, tudjanak írni. Eleinte nem sokra nézték őket, a tekintélyük azonban egyre nőtt, s a XVIII. században már tisztes egri polgárcsaládok vannak a fertálymesterek között.
A hóstyákra, kapukra vonatkozó forrásokból, irodalomból próbáltam kiválogatni néhány jellemző adatot az alábbiak szerint:
Almagyar kapu 1. Maklári hóstya.
Alsó Károlyváros 1766: az országos vásárok már ezután nem a városban, hanem a Fejér Barátok pásttyán, Károly városá-ban fognak tartatni (Egri Prot.), 1805: a negyedik Fertály Mester járásában Károly Várossa Kis Szalával és Szalának a víz árkán innent való része. (Egri Prot.).
Az úgynevezett Hatvani hóstya (l. ott) 1800-ig két fertályra oszlott. 1800-ban harmadik fertályként Alsó Károlyváros-t hozzákapcsolták. Eszterházy Károly egri püspök kezdeményezésére a régi Hatvani hóstya mellett új városrész épült. Ennek az új városrésznek lett a neve Alsó Károlyváros, a korábbi Hatvani hóstyáé Felső Károlyváros. A kettőt együtt nevezték Károlyváros-nak.
Cifra hóstya Ma is élő név. Másik, szintén használt nevei Cifra sánc, Cifra part, többször megtalálható a Cifra külváros név is. 1744: vagyon Cziffra hóstyán egy roskadó forma Nádas Lókó Ház (Egri Prot.), 1788: Cziffra Hostyai Utca (Eger város helyrajzi felmérésére vonatkozó iratok), 1882: Ciffra hóstya … a hasonló nevű bástyakapu szomszédságában (Eger [napilap], 1882. 24. sz.), 1887: városunk mostoha testvére a Czifra külváros (Eger [napilap], l. sz.), 1868: Egerben a Czifra parton szőlővessző kapható (Eger [napilap] 1868. 11. sz.), 1899: Czifrasánc … legszebb sánc az egész világon. (Egri Híradó, 24. sz.).
Cifra kapu A várost körülvevő falrendszernek Felnémet felőli, északra kivezető, szépen díszített „cifrázott” kapuja volt a Cifra hóstyán. Breznay így ír róla: „Itt jegyzem meg, hogy a város kapui közül a Cifra-kapu maradt fenn legtovább … Ez a kapu szemtanúk állítása szerint hatalmas boltíves építmény volt … Őrtornya nem volt. 1885: A Czifra kapunál levő polgári őrház czímű épületnél a patak mentén megrongált védfal helyre állítására versenytárgyalás tartatik (Eger [napilap], 29. sz.).
Felnémeti hóstya 1789: A városnak 1-ső Szakasztáshoz tartozó Fell-Némethy Hóstya … itten vagyon egy szekér útt mely a cziffra malom [ti. a Cifra hóstyán levő malom] felé viszen (II. József korabeli összeírás V-4/a 248). Egyesek a Cifra hóstyá-val, mások a Rác hóstyá-val azonosítják.
Felnémeti kapu 1668: Az elmúlt napokban tizenkét lovas onodi katona a felnémethi kapuhoz niargalván (Huszein egri pasa leveléből. Végvári levelek, 50), 1754: adta el maga házát Felnémeti kapunál patakra le járó kis utczában (Egri Prot.). Nem lehet pontosan tisztázni, hogy a név a Cifra kapu vagy a Rác kapu helyett, illetve mellett volt-e használatos. Sugár István a Cifra kapu-val azonosítja (Eger város falainak és kapuinak története. Egri Múzeumi Évk. VI. 1968).
Felső Károlyváros 1. Alsó Károlyváros.
Hatvani hóstya Egernek Hatvan felé eső nevezetes városrésze, a név élő. Mint az iratok mutatják nevezték Szent János hóstyá-nak, sőt Szent János fertály-nak is. Breznay szerint azért, mert a Hatvani kapu (1. később) az olajbafőtt Szent János tiszteletére emelt székesegyház közelében volt. 1755: valami tárkányi szekér Lajtot vitt volna ki felé az csinált úton a hatvanyi hóstyán (Egri Prot.), 1760: Szent János hóstyáján lakozó szomszéd asszonyok … jó szomszédságnak felbontásával nagy átkozódásokra fakadván (Egri Prot.), 1770: öreg Forgács György kontár, midőn valami galiba forma házat a Hatvanyi hósttyán galabított volna, minden szerszámát confiscálta az Céh (Egri Prot.), 1805: a harmadik Fertály Mester járásában Sz. János vagy is Hatvanyi Hóstyának 1-ső és 2-ik Fertállya (Egri Prot.). Egy 1802-ből származó összeírás szerint Szent János fertály. Breznay Szent János negyed-ként is említi.
Hatvani kapu Az egri városkapuk közül a leghíresebb volt. 1789: Eger Várossa kapujja, mellyen Hattvan felé járnak (II. József korabeli összeírás. V-4/a 247). Másik neve Szent János kapu (Sugár István, Egri Múz. Évk. VI. 1968). Breznay az említett könyvében a híres színésznő, Déryné naplójából idézi a következőket: „Egyszer csak előttünk termett a város, az ő szűk, sötét kapujával, mely körül akkor nehéz láncok függtek a falba erősítve … Beereszkedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a nehéz paraszt szekér, úgy remegett bele a kapu tetején levő sötét épület, mely fekete volt, mintha valami égés füstje maradott volna rajta a rég múlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homályosan és búsan pislogott alá néhány töredezett üvegdarab.” Az pedig, hogy Déryné csak a Hatvani kapu-n jöhetett Egerbe, szintén kiderül a Breznay által idézett naplóból: „Én nem nagyon szerettem Egerben. Mert midőn közel értünk a városhoz, ott pillantottam meg, — és még most is borsódzik a hátam bele —, a borzasztó végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött négy, a törvény által elítélt gonosztévő.” Mivel a vesztőhely a Kerecsend felől jövő út mellett volt, a színészek csak ezen az úton, a Hatvani kapun keresztül jöhettek a városba.
Károlyváros l. Alsó Károlyváros.
Maklári hóstya Egernek Maklár község felé eső városrésze. Valamikor ezen a részen Almagyar nevű falu volt. A városrész melletti külterület neve ma is Almagyar, Almagyar-dűlő. A belvárostól a Maklári kapu választotta el, melyet Almagyar kapunak is neveztek. Egy 1695-ből származó tanúvallomás így szól: „Tanu valld megh hited után Egerben melyik uczát hítták Almagyar utcának, és melyik kaput.” „Azon kaput Almagyar kapunak, melyet most Maklári kapunak hínak.” 1756: Maklári hóstyán Nemes Káptalan zöld fa Vendégfogadója mellett levő házának födele leroskad (Egri Prot.), 1782: az Maklári hóstyának 2-dik Seriesében lévő Ujj kőházat, mely két szobából áll, limitáltattuk (Egri Prot.), 1802: bent a Városban levő Parochiához tartozandó Maklári kapu utca (Öszve írása az Uczáknak, á melyek bent a Városban levő Paróchiához tartozandók lesznek.). 1805: a Maklári hóstyán gazdák sertés nyáját tartani kezdvén, s azon Kőporos felé járván garádgyaikban nagy károkat tesznek (Egri Prot.).
Maklári kapu 1. Maklári hóstya.
Rác hóstya Ma is élő név. Régen nevezték Felnémeti negyednek, Felnémeti hóstyának. (L. ott is). A belváros szélén van a Rác kapu, illetve az itteni tér, a Rác kapu tér. Hívták Szent Miklós kapunak is. Kandra Kabos szerint: „…Fölnémet felől jövet a belváros utolsó házánál, mely különben iskolai helyiség … itt a régi Szent Miklós kapujában.” A Szent Miklós kapu elnevezés a mai Rác-templom egykori védőszentjétől való. A mai templom helyén ágostonrendi szerzetesek középkori temploma állt, melyet a törökök a hadaikkal idejött görög hitű kereskedőknek ajándékozták. 1724: atta el az magyar Rátz kapu előtt az közönséges utca szomszédságában levő Házát (Egri Prot.), 1778: Rátz kapu előtt Való Hostát (Egri Prot.), 1815: a Rácz kapura járó sertés nyájnak rekesztésére (Egri Prot.).
Rác kapu 1. Rác hóstya.
Serte kapu A név ma a Serte kapu tér névben él. A város északnyugati részének egyik gyalogos kapuja volt. Az elnevezés annak a hegyes karókkal, fákkal megerősített kapunak az emlékét idézi, amelyeket a kertek, szőlők védelmére állítottak (Nyr. 92: 221; 95: 123). 1798: Kováts Istvány folyamodván, hogy azon fáradságait, melyet Sz. Mihály Naptul fogva a Serte kapunak gyakori felnyitásában és bézárásában tenni kintelenitetik … megjutalmaztatnék. (Egri Prot.).
Szent János hóstya 1. Hatvani hóstya.
Szent János fertály 1. Hatvani hóstya.
Szent János kapu 1. Hatvani kapu.
Szent Miklós kapu 1. Rác hóstya
Fekete Péter
Forrás: http://www.fertalymesterek.hu/
Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné
Legutóbbi hozzászólások