ünnep

            Felnémet lakossága 1945-ig korra és nemre való tekintet nélkül, népviseletben járt. Kivételt képeztek a más vidékről idetelepült családok, a falu jegyzője, értelmiségiek illetve a tanítók.

            A község lakóinak népviselete eltért a régi egri viselettől, hasonlít a felsőtárkányira, de nem volt azonos vele. Hétköznap, vasárnap több, réteges, bő szoknyát viseltek, amelyhez a hét minden napján ünnep- és vasárnapokon is kötényt kötöttek. Az ifjú menyecskék vasárnapi öltözéke annyiban tér el az átlagostól, hogy az első gyerek megszületéséig viselhették a főkötőt. Akinek nem született gyermeke, öt év után már nem vehette fel azt. A fiatalasszonyok gyöngyös „fékötőt” (főkötő) viseltek. Hétköznapi fejviselet a piros, bordó, zöld és fekete kázsmérkendő volt.

Idősebb asszonyok piros vagy bordó hátra kötött kendőt, rajta selyem vagy bársony kendőt viseltek ünnepnapokon, pl. vasárnap. Hétköznap szőrkendőt. Bársonykabátot viseltek miséken, télen pedig még egy melegkendőt (beliner kendő) vettek fel. Egyébként bő szoknyát hordtak.

A férfiak bő, vászon nadrágot, bő, hosszú ujjú inget viseltek, fekete kalapot és szögletet kötőt. 

Felnémet szokásrendszere – néprajzi felmérés

1900-1945 között, 1998 májusában készített interjúk alapján. 

1. A család

Több generáció lakott egy házban. A fiatalok találkozó- illetve ismerkedő helye a vásár volt, ahova az eladó lányok az anyjuk kíséretében mehettek el. Itt találkoztak a fiúkkal is, akiktől egy bögrét vagy szív mézeskalácsot kaptak ajándékba. Házasságot csak az azonos társadalmi osztályba tartozó fiatalok köthettek egymással. Ritka esetnek számított az, hogy a lakosság más falubeliekkel házasodjon.

Az esküvő után a szülőkhöz költöztek, ott kaptak egy szobát. A szokásrendszerek megszabták, hogy az ifjú házasok mit kapnak a szülőktől, ezek a következők voltak: 2 szekrény, 2 ágy, 6 párna, kaszli (erre rakták a poharakat, egyébként kihúzós szekrény volt) 1 asztal és 2 szék.

A gyerekre a nagymama vigyázott, amíg a szülők dolgoztak. A 6 osztályos iskola elvégzése után, a lányok még 2 évig jártak iskolába, hogy megtanuljanak varrni, hímezni, szőni, főzni.

Minden család tartott állatokat (malac, tehén, csirke, nyúl, kutya stb.). Reggelenként a kondás körül járta a falut, és a kürtjelre a gazdák leadták a sertéseket. A malacokért ezután a kondás felelt és lehajtotta az állatokat a völgybe legelni. Az emberek megbíztak egymásban, egy háznál sem volt kerítés, és mikor este visszajött a konda, minden állat bement a saját gazdájának udvarába.

            Ősszel és tavasszal tartották a vásárokat, ahol többek között állatokat is árultak. A szomszédos falvak között, a jószágokat áthajtották a több napig is tartó vásárokba. Szállásukat ismerőseiknél oldották meg, ahol 5-6 kéve zsúfot (hosszúszárú rozsszalma) leterítettek és ezen aludtak.

A szegények az érseki uradalomba jártak, itt kaptak munkát, és szállást.  Ennek épülete még ma is meg van, a templom mögött. Ezt az uradalmat bárki megnézhette.

A tej tárolása ún. jégveremben történt a tehenek megfejése után ide rakták le. A gazdagok (orvos, tanár) nem tartottak állatokat, ők vették a tejet és a tejtermékeket. Minden háznál sütöttek kenyeret. Általában 4 kenyeret és 1 cipót + vakarót sütöttek egyszerre, 12 kg lisztből. Ez általában 2 hétig tartott ki.

A fiatalok és az idősek együtt laktak, együtt dolgoztak. Reggel 6-kor mentek dolgozni. A lányok végezték a könnyebb munkát (kötözték a szőlőt, egyeltek, kukoricát vagy krumplit kapáltak), a fiúk ástak vagy kapáltak. Az anyós osztotta be a család pénzét, azt is pontosan tudta, hogy a menyének kell-e vásárolni valamit, vagy nem. 

2. Farsang és udvarlás:

A farsangi bál 3 napig tartott. Ezután húsvétig nem volt újabb mulatság. Az első két nap (vasárnap és hétfőn) mindenki ünnepelt. Kedden az ún. tojásszedést tartották, amikor is a huszon éves férfiak beöltöztek és  kettesével a lányos házakhoz jártak. A fiúk hátán kos vagy kátyi volt, az ajándékok begyűjtésére. Egyikük miatt a lány menyecskének öltözött. A fiúk minden háznál kaptak egy darab szalonnát, 3-4 tojást, hagymát, bort és szódát. Utána minden fiú meghívta azt a lányt akinek udvarolt és közösen megették a fiú ajándékát. A lányok általában 19 évesen kerültek eladósorba. 5-6 fiú udvarolt egy lánynak. Mindig együtt mentek, harmonikáztak, énekeltek és táncoltak közben. 

3. Lakodalom

            A fiú anyja ment és még egy nőrokon a lány családjához, ők kérték meg a lány kezét. Vettek neki gyűrűt (köveset). Csak az asszonynak volt gyűrűje. A gyűrű mellé kapott még egy selyemkendőt is. Csak akkor köthette fel mikor menyecske lett, és még nem volt gyermeke, utána már csak szőrkendőt, ezen pedig selyemkendőt viselhetett. Annyi ruhája volt ahány selyemkendője.

Esküvő előtt egy ágyat ajándékoztak a menyasszonynak. 6 férfi vitte a vállán, 1-1 párnán és erre a párnára tették az ágyat, hogy ne nyomja a vállukat. A keresztanya a dunnát vitte egymagában.

A lakodalom előtti napon a faluban lakó nők a lakodalmas házhoz mentek és „bordáscsíkot” (csigatésztát) gyúrtak. Mindenki segített az ételek elkészítésében is. Reggel kötelező nászmise volt.

Délután esküvő, először a községházán jegyző előtt, majd a templomban. Este menyasszonytánc volt. A férj, a lány keresztapja és a nagyvőféj asztalhoz ültek itt gyűjtötték össze a pénzt, egy kalapban. A nagyvőféj vitte a menyasszonyt először táncolni, tőle kérték le. A pénz összegyűjtését felügyelte az asztalnál a vőlegény és a lány keresztapja.

Az asszony (ara) másnap felvette a főkötőt és végigvonultak a falun, a vőlegényes háztól a menyasszonyos házig. Közben (egy tálcáról) kalácsot kínálgattak és bort, azoknak akik a kapuban álltak. Csak ősszel volt lakodalom (szept., okt., nov.) addig jegyben jártak. 

4. Temetés

Az első szobába vitték a halottat. Letakarták a tükröt, hogy a halott ne lássa meg magát. Az ismerősök, rokonok, barátok a halottas házhoz jöttek és egész nap énekeltek, imádkoztak. A gyerekekkel, hogy ne féljenek a halottól, megfogatták a halott lábát. Csak másnap volt a temetés. 

5. Mise

Vasárnap délután mindenki misére ment. A lakosság római katolikus volt. Minden hónap első vasárnapján Szentséges mise volt, ekkor nagyon szépen felöltöztek, felvették a legszebb ruhájukat, amit csak ilyenkor viselhettek. Lányok singolt szoknyát, 6 kemény vasalt szoknyát a tetején selyemszoknyát. Ez sokféle színű lehetett, de minden ünnepnek meg volt a saját színe. Húsvétkor csak fehér, Pünkösdkor piros vagy bordó, Búcsúra mindenféle színt viselhettek.

            Mindenki a Szent Rozália templomba járt. A templom nevének eredete 1900-ból származik, nagy pestis járvány tört ki ekkor a faluban. A lakosság Szent Rozáliát kérte, hogy vessen véget neki. Innen ered tisztelete. 

6. A malomban és a fonóban

A kendert nyáron vetették, amikor „felnőtt” külön szedték ki a virágos és a magvas kendert. A virágos kendert „kévékbe” kiütötték és elvitték valamelyik patakba „áztatni”. Karókat raktak a kévék közé, hogy „fel ne szabaduljon.” „Felhányták” kaviccsal, ez volt a „lesúlyozás”. 9-10 napig hagyták a vízben ázni. Később kihúztak egy szálat, hogy megnézzék törik-e már, ha tört, talicskán hazavitték, otthon szétterítették, hogy megszáradjon. Ha megszáradt „bitózták”. Bitón megtörték, kirázták, kiverték, hogy a „pozderva” kimenjen belőle. A magvas kendert lerakták, megvárták míg „kipállott” a magva; ponyván kiverték, utána áztatták, szárították és bitózták. Utána mind a virágos, mind a magvas kendert elvitték a törőbe (a malomba). Ez a malom Szarvaskő mögött volt. Kora hajnalban az asszonyok és a lányok elindultak a kenderrel. Almárig vonattal mentek, onnan gyalog. Miután megtörték a kendert „jó szálas lett” elindultak haza. Ez egy napos munka volt. Otthon „tilózták”. A tilónak ugyanaz volt a funkciója, mint a bitónak csak finomította a szálat. Novemberben gerebenyezték. Végül a szálakat külön választották: „csepű”- durvább, gubancosabb szál, ezt zsáknak használták vagy kötélnek; „tincsi” rövidebb, de finomabb szál és a „java”, a hosszabb és finom szál. Ezeket ruhák készítéséhez szőtt vászonnak használták fel. Télen jártak fonni. A csepűt „guzsajról” „sodorták”. Amikor a guzsajról lefogyott a csepű, akkor hagyták abba. A fonalat „lehajtották” „orsóra”, majd „motollára”  tették, meghatározott számú fonal volt egy „pászma”. Amikor az összes kész volt „kilúgozták”. A felhamut összegyűjtötték, kirostálták, leforrázták. A tiszta hamut rátették egy vászonra a vásznat egy négylábú mosószékre, amely alatt egy dézsa volt, ezen a dézsán alul volt egy lyuk, amibe beletették a kész fonalat. Ez alatt a dézsa alatt volt még egy, amibe a vizet leengedték. A hamut leforrázták, amikor a felső dézsa tele lett, leengedték a vizet, újra forrázták a hamut stb. Végül leöblítették a fehérített fonalat. Ezek után lehetett az eszvátára tenni és szőni. A szálakat elvitték a szövők, pl.: Bátorba is hordták.

A kender mellett termesztettek gabonaféléket is. Főleg árpát.

A termés betakarítása, feldolgozása, ahogyan az állatok őrzése is közös munka volt. A falu lakossága nagyon összetartó volt, mindent közösen végeztek, oda mentek segíteni, ahol éppen szükség volt rá. Együtt törték, fosztották és üszkölték a kukoricát. Akár éjfélig is fosztották a kukoricát és a babot. Ekkor az öregek boszorkányokról meséltek a gyerekeknek. Nyáron esténként kukoricát fosztottak, télen esténként a fonóba jártak. A fonókat elhagyott épületekben rendezték be. Egy pár lány és fiú bérelték közösen a fonóházat. Napközben az éppen esedékes munkát végezték. Így teltek a hétköznapok. Szombaton és vasárnap nem szabadott dolgozni. Szombat délelőtt még kiseperték az udvart és a házat. Délután beszélgettek, vasárnap misére ment a faluban mindenki. 

7. Hagyományok, ünnepek

Karácsonykor Betlehem járást tartottak. Húsvétkor hétfőn kölnivel locsolkodtak, kedden pedig ún. „vízbehányó” kedd volt. A lányokat a patakba dobták vagy a kútnál egy vödör vízzel lelocsolták. Szeptember 4-éhez legközelebb eső vasárnap tartották és tartják a Búcsút. A templom és a falu védőszentjének Szent Rozáliának az ünnepén. Augusztus 20-án és Péter Pál napján a Csurgó-völgyben vagy a Les-réten ünnepeltek. Zenekarral mentek ki és a szabadban lakomáztak. Pünkösdkor pénteken misét tartottak, majd Mátraverebélybe v. Szentkútra mentek el, s csak hétfőn jöttek haza. Egerben, a várban volt a mise hétfőn, majd a Kovács Jakab utcán táncos mulattságot tartottak a volt tűzoltó szertárnál.

Kovácsné Parádi Katalin – Császár Zsuzsanna

Rendelési időpontok

Naptár

2024. március
H K S C P S V
« ápr    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031