Felnémet 1960-ig önálló település volt. 1961-ben – egy korábbi felsőbb akarat megvalósulásaként – csatolták Egerhez. Bár a falu és a megyeszékhely földrajzi távolsága nem volt számottevő, Felnémetnek kialakult a sajátos arculata, népszokásaiban, nyelvhasználatában – mely a palóc nyelvjárás egy változata – elkülönült Egertől.

A FNESz. a településnév német utótagját úgy magyarázza, hogy az az egykori német telepesek lakóhelyére utal. „A Fel-előtag pedig az egykori *Alnémettel való korrelációra mutat” (Kiss Lajos 1978:215).

Felnémeten a palóc nyelvjárás egyik változata járja. Ennek sajátosságaira mutat rá a falu szülötte, Török Sándor Konstantin ciszter rendbeli filológus-tanár a múlt század végén. A Magyar Nyelvőrben megjelent dolgozatában hangtani és alaktani szempontból vizsgálja a falu által használt dialektust. Kimutatja a palócság nyelvével azonos, illetve az attól eltérő jegyeket. Megemlíti, hogy a felnémetiek —esetenként —a szomszédos tárkányiakétól is eltérő nyelvjárási változatot beszélnek (Török Konstánt 1896). A falu szókincsének összegyűjtésére ezidáig nem került sor. Noha elszórtan találunk erre vonatkozó adatokat, a szavak inkább szólásokban jelennek meg. (Bakos József Heves megyei szólások című cikke a Hevesi Szemlében jelent meg.)

Török Sándor említett munkájában a lexikai egységeket főleg szemléltetésül használja. Ezek alaki tájszók. Az Új Magyar Tájszótár eddig megjelent három kötetében sem találunk utalást Felnémetre. Ennek lehet az is oka, hogy néhány felnémeti tájszót a gyűjtők egrinek véltek. A helynévmutatóban Felnémet neve ugyanis Eger címszó alatt szerepel (18 c 3), a térképek pedig nem tüntetik fel.

Mivel Felnémet gyermek- és ifjúkorom színhelye, a szavak jó részét a 40-es és az 50-es években hallottam az élőbeszédben. E szavak megmaradásának ellenőrzése végett a helyszínen hagyományos módon folytattam gyűjtést 1990—1995 között. Régebbi ismerőseim, barátaim közlése szolgált forrásanyagul. Jelentős segítséget nyújtott barátom, dr. Lőkös István egyetemi tanár, valamint Németh András, egykori általános iskolai tanárom.

A szavakat elnagyolt fonetikus jelöléssel jegyeztem le. Példamondatot ritkán használok. Erre csak akkor kerül sor, ha az a pontosabb megértést szolgálja. A szómutatványban a betűrendet követem. Először a köznyelvi vagy köznyelviesített formát mutatom be—ez szerepel címszóként—, ezt követi a tájnyelvi alak, majd a szófaji meghatározás. Néha megkísérlem a stílus minősítését is. Előfordul, hogy megjegyzés zárja a szócikket. Mivel dolgozatom csak töredékét képezi a felnémeti tájszókincsnek, a bemutatott szavak mennyisége a későbbiekben bővíthető. Nem szerepelnek a szógyűjteményben olyan alaki tájszók, amelyek a nyelvjárásra jellemző hangtani sajátosságokból adódnak, tehát közismertek. Ilyenek például az i és ü előtti palatalizálódás (gyió, hetyi, patyika, tetyű stb.) Szükségesnek láttam azonban minden más esetben az alaki tájszók felvételét is.

apó apó fn. ’nagyapa’ ángy ángyom fn. ’nagynéni’  ’sógornő’Megj. A köznyelvi alakhoz képest a szó birtokos személyjeles formában fordul elő. bögre bëgrë fn. ’kisebb fajta vizesedény’ bengézik bëngézik ts. ige ’a szüret után meglévő gyümölcsöt összeszedi’ bodzafa fn bocfa bodzafa puska bocfapuska kif.  bodzafából készült játékszer’ bordáscsík bordáccsík fn.     ’csigatészta’ Megj. Eger környéki tájszó lehet, mivel az ÚMTSz. jegyzetapparátusának két adata is erre utal (Eger, Nyr. 25 [1896] Felsőtárkány, Etnográphia 6[1955]). borízű alma boréző alma kif. ’nyáron érő kellemes, savanykás ízű almafajta’ búbikázik búbikázik tn. ige ’négykézláb mászik’ Szent Verony má megin búbikázik a garádba (ui. részeg). Hangfestő, pejoratív jelentésű szó. buddog buddog tn. ige ’bujkál (vkiben a betegség)’ búgattyú brugattyú fn. ’zsinegre kötött fadarab’ cepe cepe, szepe fn.’gombafajta, a vargányfélék egyike’ csajtos csajtos mn. ’csatakos, latyakos, sáros’ csatorna csatorna fn. ’barázdákkal elválasztott néhány szőlősor’ csendít csëndít tn ige ’halottnak harangoz’ cserbóka cserbóka, csorbóka fn. ’pitypang, gyermekláncfű’ csilleng csilleng fn.’kis szőlőfürt’ csiperke csipircsik fn. ’gombafajta’ „Csipircsik gombát szettem a Pirittyóba.” csuma csuma fn. ’torzs, csutka’ csupasz csipasz       fn ’toll nélküli madárfióka’ Megj. A köznyelvi melléknévből tapadással keletkezett főnév. díbogják díbogják ts ige beszélik, suttogják Megj. A még nem hivatalos, nem közismert eseményről titokban, beszélnek. dikó gyikó fn. ’fából készült ágyféle’ egyes gomba eggyes gomba  kif. ’egyesével termő tőkegomba’ (vö. csoportos tőkegomba) ez miénk emménk kif. ’miénk’ Megj. A címszó mellett ismeretesek az ettéd, ettétek, ezövék is. Ezek köznyelvi alakjai : tied, tietek, övék. Török Konstantin írja: „ A birtokos névmások előtt álló névelő mindig magas hangú az asszimiláció mellett” (i. m.) eskarablya eskarablya fn. ’foltos szalamandra’ édes édes, édeske fn. ’nagymama’ felérez fëlérez tn. ige ’álmából felébred’ Fëlérzett a gyerek. félig szálló fészállító fn. ’tollasodó, de még önállóan repülni nem tudó madárfióka’ ganga ganga  fn ’evéskor a kisgyerek nyakába kötött kötényféle’ garád garád fn. ’kerítés (leginkább élősövényből)’ háti hátyi fn ’hátikosár, vesszőből font puttonyféle’ Ety hátyi cseresznyét vittem a piacra. Jelentéstapadással keletkezett szó. halábol halábol  tn. ige ’siet, kapkod’ Ne haláboj má olyan nagyon! herőce herőce fn. ’csöröge, forgácsfánk’ Forgács alakúra csavart, zsírban kisütött omlós sütemény. húszfont húszfont fn. ’kópé, gézengúz’ „Naty húszfont vatte.” irtó vas irtó vas kif. ‘aszatot szúrkáló, villás farkú, botra szerelt vas’ ittég ittég hsz. ‘itt’ jód jód hsz. ‘jól’  “Vigyázz, mer jód elese!” kácsong kácsong tn.ige ‘rosszalkodik, csintalalnkodik’ “Ne kácsong má, te gyerek!” Valószínűleg hangfestő-hangutánzó szó. kaszli kaszli fn. ‘kisebbfajta, többfiókos szekrény’ kázsmérkendő kázsmérkendő fn. Kif. ‘díszes, mintázott selyemkendő’ kocér kocér fn. ‘az ásóra vagy lapátra ragadt föld letisztítására használt kisebb méretű vas- vagy fadarab’ kompókodik kompókogyik tn. ige ‘gubbaszt, meghúzza magát’ “Ott kompókodott az asztalná.” Megj. A kissé ittas, pityókás emberre mondták. kongatás kongatás fn. ‘tűz vagy egyéb veszély esetén a harang félreverése’ korozsma korozsma fn. ‘ajándék’, amelyet a keresztszülőktől kétéves korában kap a gyermek korpitálás korpitálás fn.’kerepelés’ Megj. Nagycsütörtöktől, az ún csonka misétől a feltámadásig terjedő időben kereplő szólt a harang helyett. laposkötél laposkötel fn. ‘lapos kötél, szíjhoz hasonló kötél, amivel rőzsét, szárat stb. kötnek össze’ leveteti magát levetetyi magát kif. ‘lefényképezkedik’ litánia létányija fn. ‘litánia’ Szókapcsolatokban: májusi létányija, októberi létányija. litya litya fn. ‘színes anyagból készült, elöl végig gombos, fodorral díszített blúz’ lóré lóré fn. ‘csille’ Megj. A “hordógyár” (a felnémeti fűrészüzem) szállítóeszköze volt. lószemű szilva lószemű szilva kif. ‘ringlóféle’ lucerna luterna fn. májfa májfa fn ‘májusfa’ Megj. Május elsején a legények pántlikával, kendővel feldíszített fát állítottak a kiválasztott lány számára. makuka makuka fn. ‘napraforgómag’ mályva mályva fn. ‘papsajt’ morvánkalács morvánkalács fn. ‘kerek, nagy méretű foszlós kalács’ Megj. A lakodalmas menet, miután a lányos házhoz ért, a menyasszony az ún. lesen lévők, tehát nem meghívottak részére egy-egy szelettel kedveskedett. masina masina fn. ‘tűzhely’ meg-meg mëmmëg hsz. ‘ismét, újra’ misling misling fn. ‘csalamádé, silónak való, sűrűn vetett kukorica vagy napraforgó mutyiban mutyiba hsz. ‘titokban, alattomosan’ nene nene fn. ‘néni, nagynéni’ ottég ottég hsz. ‘ott’ “Ottég laktak a Bossodba e.” pampuska pampuska fn. ‘fánk’ pectej pectej fn. ‘édeskés ízű, a tehén közvetlen ellés utáni teje’ pelejke pelejke fn.’alacsony, láb nélküli bölcső’ pesztekedik peszterkegyik tn. ige ‘peszterkedik, sündörög, piszmog’ “Aggyíg peszterkedel, míg jód elesel.” Igen széles körben elterjedt tájszó. Valószínűleg hangulatfestő. Megj. Felnémeten kialakult egy sajátos mellékjelentése is. Ez a nőkkel való csintalankodásra, netán a nemi érintkezésre vonatkozott. Az egyik,. kissé ügyefogyott felnémeti agglegény állítólag így hárította el az egri bordélyházban a kéjnő közeledését: “Jaj, kurva néni, én még sose peszterkettem.” penye penye mn. kényes, gyenge, tehetetlen poshadt posat  mn. igenév  ‘romlásnak indult (folyadék, étel, gyümölxs) pitlélni pitlényi fn igenév ‘őrletni’ Megj. Csak főnévi igenévként használatos mint a mondat célhatározója: Elfogyott a liszt, hónap menek pitlényi. A szó valószínűleg összefügg a ‘malomszita, szitál liszt’ jelentésű pitle szóval (lásd aTESz. pitle szócikkét) sajtár zsétár fn. ‘fából vagy fémből készűlt fejőedény’ sank sank fn. ‘kavics, sóder’ sürög sëreg tn ige ‘forog, sürög’“Úgy sëregtek, mint annak a rengyi.”  (Török K. i.m.) sifon sifony fn. ‘szekrény’ singolás singolás fn. ‘hímzés, az alsó szoknya hímzett díszítése’ Kif.:singolt szoknya sinkózik sinkózik tn ige ‘csúszkál (jégen)’ siska siska fn.fűféle, perje’ süvít süvít tn ige ‘fütyül’ szak szak fn. ‘olajpogácsa, a napraforgó sajtolásakor visszamaradt héj, állatok takarmánya. szállító eper szállító eper kif. ‘az eperfa virágos fajtája, amely nem hoz termést, csupán a beporzást szolgálja’ számoskő számoskő fn. ‘tufakőből kifaragott, nagy méretű építkezési anyag’ szikó szikó fn. ‘a ház mészkőből készült lábazata’ tányérmag tányérmag fn. ‘napraforgómag’ troszka troszka fn. ‘salak’ tukarcs tukarcs fn. ‘kukoricának vagy napraforgónak a szárvágás után megmaradt, földből kiálló része, illetve aratás után a gyomnövények szárrésze’ “Messzúrta a lábam a tukarcs.” vasgereben vazsgereben fn. ‘pelyva, törek eltávolítására használt gereblyéző eszköz’ vörösség vërёsség fn. ‘kanyaró (betegség)’ Megj. A bőrőn megjelenő vörös színű kiütésekre utal, metaforikus kapcsolatról van szó. zákányos zákányos mn. ‘zavaros (bor)’ Má lehúsztam eccer a bort, de még e csёppet zákányos.

Szakirodalom Kiss Lajos 1978. A földrajzi nevek etimológiai szótára.(FNESz) Akadémiai Kiadó . Budapest Török Konstánt.1896. Nyelvtani adatok a felnémeti dialektusról. Nyr. 25 521-4. Mejelent a Magyar Nyelvőr. 1997/1. számában