Get Adobe Flash player

Izelítő fotóinkból

1978-8a Felnémeti Civilház teremhasználat 37.hét Csendélet Plébánia régen Heves Megyei Hírlap 1995. március 23.; csütörtök Fajcsák Attila: Rózsa nyílik - ötven felnémeti népdal szobor4 Süvöltő Nagy Olika és Petronka édesanyjukkal Ravatalozó

faipar

Gyermekkoromat és az ifjúkor néhány évét a mai Egerhez tartozó Felnémeten, a fűrészüzemben töltöttem. Szüleim lakása az üzem területén volt, ugyanis édesapámat az Egri Erdő-és Faipari Rt. majd a jogutód, az Észak-magyarországi Fűrészek alkalmazta. Magam is dolgoztam az üzemben mint diák a nyári szünetekben, az érettségi után pedig egy évig folyamatos munkaviszonyom volt itt. Amikor a felnémeti fűrészüzemben egykor használt szavak jelentéstani magyarázatára kísérletet teszek, édesapámra és munkatársaira is emlékezem.

Az összegyűjtött szavakat a magyar ábécé szerint szedtem betűrendbe. Ebbe a rendszerbe kerültek a jellegzetesen idegen szavak is. Jelentésük feltárásához használtam az Erdészeti vadászati faipari lexikont (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1964.). Erre az EVFL rövidítéssel hivatkozom. A német szavak jelentésének forrása Halász Előd Német─magyar szótára. A szavak értelmezésénél a TESz. és az ÉKsz. megfelelő címszavai segítettek.

Bőrdeszka. Az EVFL-ben csak a széldeszka szót találjuk meg. Így: „a rönk közép vonalától a legnagyobb távolságra levő két legkülső deszka.” Bőrdeszká-nak azt a gyengébb minőségű széldeszká-t nevezték, amely jelentős mértékben tartalmazta a fa kérgét. A szó előtagjában szereplő bőr tehát hasonlóságon alapuló névátvitel.

Cirkula. A TESz-ben a közhasználatú cirkulál szó 3. jelentése ’körbe jár’. A cirkula nem más, mint a körfűrészgép. Ez ’tárcsa alakú kerületén fogazott forgácsoló szerszám’.

Csikk. Jellegzetesen népies szó. Az említett nyelvi közösség nyelvhasználatában a talpfa méretre vágásakor az abból leesett véget jelentette, illetve a hézagléc (spangli) 20-30 cm-es darabjának volt a neve. A TESz. a ’<kialudt vagy eldobott> cigaretta- vagy szivarvég’ jelentésű csikk-et az „argó illetőleg az alacsonyabb szintű köznyelv” szavának minősíti.

Dugó. Az EVFL-ben a betéttuskó címszó alatt találjuk ’vasúti vasbeton aljakba beépített, sínek rögzítésére szolgáló faválaszték’. Csonkagúla alakú test, amely a dugó nevet onnan kapta, hogy alakja a dugóhoz hasonló. A betéttuskó nevezetessége, hogy kezdeti gyártásával épp az Észak-magyarországi Fűrészek foglalkozott. Termelési szempontból Eged András felnémeti körfűrészes neve érdemel említést, ugyanis az ő újítása alapján vált a gyártástechnológia a faiparban közhasználatúvá. Édesapám, idősebb Dóra Zoltán pedig ezzel kapcsolatosan értékes számításokat végzett vállalata számára.

Gáter. Az EVFL Keretfűrészgép (gatter) címszava szerint: „A magyar fűrészipar alapgépe. Alternáló főmozgású keretfűrészlapokkal forgácsoló, gépi előtolású szerszámgép.” Miután a gatter az EVFL-ben is szerepel, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy egy ismert hangtani törvény érvényesül az ejtésformában.

Kant. Valószínűleg a Kante német szóból származik. A német szó jelentése ’él (e valaminek)’. Halász Előd szótárában szerepel az ’elvágólag egymásra rakva’ (auf übereinandergeordnet) példa. Feltehető, hogy ebből vették át a kant szót, amely azt jelentette, hogy a deszka vagy palló szélességének mérésekor a szélesebb oldalra kellett fordítani a fűrészárut. A kant felszólító értelemben szerepelt. Mondatban így is hallottam: „Kantoljuk meg fiúk!”

Laska. A betéttuskó készítésekor keletkező ék alakú hulladékfát nevezték így. Alakja az ÉKsz.-ben szereplő ’metélt’ szóval teremt hasonlóságot, metaforikus szóhasználatra utal.

Pulyka. A deszkák, pallók kézi kérgelésekor keletkező fakérget a dolgozó bérkiegészítésképpen megkapta az üzemtől. Ezt jellegzetes kúpszerű rakásba rakták össze. A hosszabb, tetszetősebb darabokból készült a külső váz, míg az apróbb törmelék ennek belsejében volt. Az így elkészült máglya v. rakás onnan kapta a nevét, hogy jó „kövér” volt, akár a pulyka.

Spangli. Az EVFL-ban hézagléc a neve, jelentése ’fűrészelt áruk tárolásánál az egymásra kerülő rétegeket elválasztó léc’ Eredetét tekintve a német Spanglied ’feszített betét’-re vezethetjük vissza. E formájának kialakulásában talán szerepe volt annak, hogy a nyelvérzék birtokos személyjelnek fogta föl a szóvégi d-t, és elvonással alakította ki az általa szótőnek vélt alakot.

Stóc.  Az ÉrtSz.-ban stósz-ként találjuk, melynek 2. jelentése ’rakás, csomó, nyaláb’. A szó fölötti csillag jelzi, hogy nyelvhelyességi szempontból kifogásolható szóval van dolgunk. Az adott közösség nyelvhasználatában a máglyá-t jelenti. Az EVFL-ban a máglya meghatározására a következőt olvashatjuk: „Iparifa-választékok készletezési formája. A választékok hossztengelyükkel párhuzamosan, oldalkitámasztás nélkül feküsznek egymáson.”

Splintes. A splint tulajdonképpen szíjács. Ez ’a gesztfa és a kambium közötti farész’. „Ipari szempontból kevésbé értékes, mert sok tápanyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok ezt a részt támadják meg.” (EVFL). Splintes- nek azt a faipari terméket nevezték, amelynek egy része a szíjácsot tartalmazta. A splintes parkettát például egy időben külön minőségi osztályba sorolták, eladási ára alacsonyabb volt.

Unterláng. Német megfelelője az Unterlage ’alátét, alj(zat), talapzat’ jelentésű szó. Az alátétfa jelentéséről az EVFL így ír a máglya címszó alatt: „A M alá a földre v. betontuskóra fektetett ászokfát (alátétfát, párnafát, vánkosfát) helyeznek.” 

A bemutatott szavak csupán töredékét képezik annak a gazdag szókincsnek, amely az erdő-és faiparban egykor közismert volt. Úgy vélem, hogy jelentős részük kihalóban van, hiszen már mintegy két-három évtizeddel ezelőtt is kiszorította őket a hivatalos szóhasználat, amely részint a nyelvnek az idegen szavaktól való megtisztításával magyarázható, másrészt azzal, hogy az üzem egyre szélesebb körű termelési, kereskedelmi kapcsolatai révén, a hivatalos szavak beáramlásának mind nagyobb lehetősége nyílt meg. Az idegen szavakat felváltó új nevek általában alkalmasak voltak a pontos megnevezésre. Ennek ellenpéldája azonban a rönk szó kiszorítására tett kísérlet. Helyette a gömbfá-t akarta bevezetni a faipar hivatalos nyelve. Ez esetben a szó hangalakja nem arra a jelentésre utal, amit meg akarunk nevezni, a rönk ugyanis nem gömb alakú. Lásd erről a Nyr. 1978: 231 Kiss Lajos szómagyarázatát.

Néhány szóalak kihalását az is magyarázza, hogy az adott faipari termék gyártását a fűrészüzem megszüntette (dugó, laska). A fakéregből rakott pulyka pedig a szociális viszonyok megváltozása miatt homályosult el. Fakéregre mint tüzelőanyagra ma már nemigen van szükség.

Érdemes lenne a faipar kihalóban lévő szavait felkutatni, és a különböző üzemek sajátos megnevezéseit összehasonlítani az azonos fogalmakra vonatkozóan.

Dóra Zoltán

Megjelent a Magyar Nyelvőr 106. évf. 1982./2. számában

Megosztás

Naptár

2018. június
H K S C P S V
« máj    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Heves megyei Hírlap

Időjárás