Nagyobb folyóink eredése jeles hely mindenütt; sok ember zarándokol el a Duna forrásához, de a Maros, a Száva a Garam kibukkanása is ismert a turisták körében. A www.partmagazin.hu tudósítója kávézni menvén épp ezen gondolkodott, mikor a Dobó térrõl ment a Kisdobó tér felé, a hídon át, egyik partról a másikra. S akkor jött a villámcsapás: hol is ered az Eger-patak? Gyors közvélemény-kutatás: nagyon kevesen tudták, a válasz leginkább a “valahol a Bükkben” volt.

Elindultam hát forrás-kutatóba. Egy kis könyvtárazás után, részletes térképekkel felszerelkezve Heves megye északi részébe, Balaton község határába vezetett az utam. A Kossuth utcában az Újtelepen még nyomon követhetõ volt a patak folyása, a Borsodnádasd felé vezetõ mûút mellett is jól látszottak a sásos területek. Hosszas keresgélés után végül is egy nyájait terelõ juhász igazított útba: az egyik szerpentinkanyarban egy kis földút visz be néhány házhoz, majd egy füves placcról egy kis ösvény vezet a forráshoz. És valóban a Vajda-kút nevet viselõ nádtetõs kis építménybõl szépen folyt ki a friss víz. Balaton községtõl északnyugatra ered hát az Eger-patak, amely innen a forrástól a Tiszába torkollásáig 68 km hosszú, esése 207 méter, vízgyûjtõ területének nagysága pedig 892 km². Az Eger-patak esése Egertõl északra a legnagyobb, a városig tartó 25 kilométeren kb. 160 méter. Az Eger-patakot több mellékvíz is táplálja, így Mikófalvától északra a Bekölcei-patak ömlik bele, a Bélapátfalva környéki vizeket pedig a Recska-patak szállítja belé. Egercsehi környéke is a vízgyûjtõhöz tartozik, errõl a területrõl a Villói-patak szállítja a vizét. Szarvaskõnél a Gilitka-patakkal, az Almári vasúti megállónál pedig az Almár-patakkal gazdagodik az Eger vize, Felnémeten pedig a Tárkányi-patak „siet beléje…” S még néhány számadat: a patak folyási sebessége közepes vízállás mellett 1, 1,5 m/s, hõmérséklete 0-25 ºC között változik. Az év nagy részében általában kis vízállású, áradáskor átlagos vízhozamának többszörösét szállítja. A forrásnál állva volt különösen érdekes elgondolkodni azon is, hogy ez a kis víz a városba összegyûlve micsoda pusztításokat tud végezni…

Az igazi nagy áradások azonban sohasem hóolvadás miatt következnek be, hanem a nyáron lezúduló felhõszakadások miatt. Ilyen nagy árvíz volt Egerben 1757-ben, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, 1857-ben is, de a legnagyobb kárt az 1878. augusztus 31-i árvíz okozta, melynek vízszintjét a mai belvárosban igen sok emléktábla jelöli. Tekintsük most át a forráshoz kirándulás mellett a nagy Eger-patak árvizeket is. Csak annyit még: a patak forrása is megérdemelne egy táblácskát, vagy legalább egy feliratot, hogy hé, vándor, itt ered az Eger-patak…Az 1757 szeptemberi nagy árvíz idején az Eger-patak még a belvárosban is több ágra oszlott, szigeteket alkotott és gyakran ki is öntött, ráadásul a XVII.- XVIII. században még sokkal bõvizûbb is volt. Eszterházy Károly püspök idején került sor az elsõ patakszabályozásra, és õ kezdte el 1771-ben egy hatalmas kõgát építését is az elkövetkezõ árvizeket megakadályozandó. Ez a 226 méter hosszú, 5 méter magas és 4 méter széles kõfal a Cifra kapu térnél húzódott, építése 1781-ben fejezõdött be. A Posueruntnak elkeresztelt kõgát két nyílásán csak annyi vizet eresztett át, amennyit még a patak medre a kiöntés veszélye nélkül el tudott vezetni, így védte a várost az északról betörõ víz ellen. Jó is volt ez a fal az 1813. szeptember 11-i, az 1814. február 22-i és augusztus 15-i árvizek ellen, amikor is azok erejét és káros hatását nagyon mérsékelte.

Az Eger patak árvizei

Nem tudta azonban megakadályozni az 1878. augusztusi nagy árvizet, melynek vízszintjét a mai belvárosban (Jókai utca, Bajcsy Zsilinszky utca) is több emléktábla jelöli. Hiába azonban a sok emléktábla, az Egerrõl szóló friss útikalauzok nemigen szólnak a nagy vízrõl, a helytörténész Breznay Imre és a korabeli újságok írásai alapján azonban nyomon lehet követni az eseményeket.

Úgy kezdõdött, hogy egy meleg nyári nap után este hatalmas zivatar keletkezett a város és a környezõ hegyek felett, este 10 órától éjfélig zengett az ég, a Bükkben pedig óriási felhõszakadás volt, fõleg a Bél-kõ környékén. A meteorológiai feljegyzés szerint a városban csak 47 milliméter esõ hullott, a Bükkben viszont annál több. Ez az óriási víztömeg a kis és keskeny medrû Eger-patakba ömlött, ám az nem tudta befogadni a sok vizet, már Szarvaskõn nagy pusztítást végzett, s már Felnémet körül kilépett a medrébõl, hidakat és fákat magával ragadva hömpölygött a város felé. És itt lép be a képbe a Cifra kapu téri kõfal, a Posuerunt: a védõgát felfogta ideig- óráig a víztömeget, hatalmas tavat duzzasztva a várostól északra, a mai Északi-lakótelep helyén. A nagy nyomásnak azonban nem állt ellen a fal, hajnali három órakor összedõlt, s a víztömeg rázúdult az alvó városra!

Az egri meteorológiai észlelõ így írta le az eseményt: “a hajnali órákban a víztömeg a város felé tódult, reggel hat órakor 3-7 láb magas volt a különbözõ utcákban, erõs kõházak összedõltek, kõhidakat magával vitt, a víz nemcsak a külvárosokat, hanem fõleg a belvárost sújtotta és fõleg a kereskedõ osztályt tette tönkre. A kár milliókra megy.”

Beszámol az esetrõl a ferencesek egri rendházának Historia domusa is “Eger város vészreggele s napja” címmel: “Az éjjeli vihar után derülten kelt fel a nap a láthatáron, de annál gyászosabban nyugodott le. Az egész város belseje tengerré alakult, többé senkinek se volt menhelye lakásában, csak jajkiáltások hallatszottak…”

A vízár Szarvaskõrõl, Felnémetrõl és a patakmenti malmokból Eger utcáira temérdek állati hullát sodort, de még vízimalom-kereket, háztetõket és ágyakat is hozott. A leírások szerint reggel fél hatra, pár perc alatt öntötte el a várost. Ez a vízmennyiség gyorsan le is vonult volna, de akkor még állt az Érsekkert déli kõfala, ami mint egy gát, felfogta az összes vizet, a patakot pedig arra kényszerítette, hogy a Széchenyi, a Jókai, a Knézich és az Egészségház utcákon keressen magának lefolyást. Így aztán egyre mélyebb és mélyebb víz alá került a mai sétáló belváros. Egy jelentés szerint a Líceum északnyugati sarkánál 1 m 26cm, a Hartl-házban (a mai Uránia mozi) 1m 90cm, még a Széchenyi utca más részein 2m 5cm. A Dobó téri Bajzáth-háznál (a mai Neumeier-háznál) 2m 32cm, a szintén Dobó téri Dálnoky-háznál (a mai Forst-háznál) pedig 2m 49cm, de a minorita templomban is fél méteres volt a víz. Legmélyebb volt a víz a Kígyó köz (mai neve Mecset utca) végén, a fennmaradt adatok szerint 3m 35cm. Az eseményrõl írt a korabeli sajtó is, a Hevesvármegye címû lap emigyen: “A vízáradat dühöngve rohant egyik utcából a másikba; mentésre gondolni se lehetett s mindenki csak azon volt, hogy magát helyezze biztonságba. Borzalmas volt nézni az emeleti ablakokból, mint ragadja magával a tengerré vált utca áradata a tetõket, hidakat, ládát, hordót s ló, tehén disznó és egyéb háziállat megszámlálhatatlan hulláját. Sok embert úgy mentettek meg a vízbefúlástól, hogy az emeleti ablakokból kötelet dobtak a fuldokló felé. (…) A földszintes házakból a padlásra menekültek a lakók: mikor pedig látták, hogy mint nyomul lakásukba a vad elem, még az emeleti lakók is kezdték a padlásra hordani holmijukat, mert az ár reggeli hét óráig folyton növekedett. Ekkor – folytatja a Hevesvármegye tudósítója – egyszerre szemlátomást kezdett apadni a víz, ami annak a körülménynek köszönhetõ, hogy az áradat kidöntötte az Érsekkert déli falát és a víz szabad utat nyert az Eger völgyén lefelé. 9-10 óra tájban szabadok voltak a veszélyeztetett utcák, de szívfacsaró képe volt mindegyiknek. A város legvirágzóbb része teljesen tönkre ment és az utcákat undorító iszap födte…”

Tönkrementek mindenütt a kerítések, a Cifra- negyedben sok ház összeomlott, a város két részét összekötõ hidakat (kivéve a Barátok-hídját) lerombolta az áradat, a minorita templomban fölszaggatta a kövezetet. A postahivatalra is nagy csapást mért az ár, a forgalom két napig szünetelt, ráadásul Eger és Kistálya között a vasúti töltés is megrongálódott. A helyreállításokat országszerte megnyilvánuló részvét kísérte, ugyanis 8 halottja is volt a természeti csapásnak.

Ám 1878. augusztus 31-ével nem fejezõdött be az árvíz: egy hónappal késõbb, szeptember 27-én újabb víztömeg vonult le Egeren keresztül ( a Mecset utcában ekkor 2m 24cm-t mértek). A következõ árvíz 1900. április 30-án vonult át a városon, utána pedig 1913. augusztus 7-én… 1998. július 25. is a vizes napokhoz tartozik Egerben, illetve a Bornemisszánál lévõ gyaloghidat 1999. augusztus 17-én, kedden egy nagy nyári magas vízállás majdnem elvitte, a víz jóval a híd felett ömlött.

Írta: Barna Béla Forrás: http://www.partmagazin.hu