Get Adobe Flash player

Izelítő fotóinkból

Nyugdíjas búcsúztató 05 Szürke nyárfák a parkban Kovács Erzsébet (Bözsike) Házassági AK - szomszéd Klári mama Sütő Klára és Jakab Ferenc 1815.11.18. Engert Éva nagyszülei Fajcsák Attila: Rózsa nyílik - ötven felnémeti népdal Füsti fecske 2014 Felnémeti Szüreti Napok - Felvonulás Fajcsák Attila: Rózsa nyílik - ötven felnémeti népdal Felnémeti Civilház teremhasználat 45.hét

 Jót s jól” – az iskolám, a PVG története

Amikor  a  magyartanárnőm ismertette  osztályunkkal  ezt  a  pályázatot, azonnal  tudtam, hogy jelentkezek rá. Az Egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium 9 éve a második otthonom,  mert  itt  végeztem  az  általános  iskolát,  és  most  szintén  itt  töltöm  gimnáziumi éveimet.  Azonban  ez  a  nagyszerű  iskola  még  ennél  is  meghatározóbb  számomra.  A nagyszüleim  tervezték!  Hófehér  fala,  hosszú  folyosói,  családias  aulája,  ívelt  teteje,  barna keretes  ablakai  -  mind  az  ő  kezük  nyomát  viseli.  Mikor  első  osztályos  lettem,  nagy izgalommal töltött el, hogy az akkor még labirintusnak tűnő, óriási iskolát ők alkották, ők találták  ki.  Mára  már  természetes  és  megszokott számomra,  hogy  minden  nap  az  ő  épületükbe lépek be, de azért a környezetem még mindig rá tud erre csodálkozni.

Fiatal   iskolánk   története   a   rendszerváltás után   kezdődött.   Az   1961-ben   Egerhez   csatolt Felnémet városrészben ekkor kezdett kialakulni a város  legújabb  lakóparkja,  a  Pásztorvölgy.  Ez  a lakónegyed folyamatosan bővült – sőt még ma is bővül   -  egyre   több   család   költözött   ki   a zöldövezetbe,  és  hagyták  ott  az  idejétmúlt,  szocialista  lakótelepet.  Az  én  osztálytársaim között  is  vannak  olyanok,  akik  a  Csebokszári  lakótelepet  otthagyva  a  Pásztorvölgyben találtak   békés   otthont   egy   későbbi   költözéshullám  során,   az   ezredforduló   környékén. Visszatérve  a  ’90-es  évekre,  Felnémet  új  lakóövezetének  folyamatos  kiépülésével  a  helyi iskola már nem tudta kellőképp ellátni funkcióját, hiszen nem tudott olyan rengeteg diákot befogadni. Emiatt merült fel az igény, hogy nagyobb, korszerűbb és befogadóbb intézmény létesüljön a 11. számú Általános Iskola helyett. A helyszín adott volt: egy nagyterületű üres telek  a  Pásztorvölgy  utcán.  Mikor  az  elképzelés  megvolt,  és  az  ötlet  megadatott,  a  város készen állt arra, hogy valaki papírra vesse és megvalósítsa a város új iskoláját.

1991-ben   Eger   város   főépítésze   egy   kiváló   építész,   Dely   György   lett,   aki   a hagyományokkal szakítva elkezdte beindítani a tervpályázatokat, szemben a szocializmusban tapasztalt  megbízásokkal.  A  pályázat  meghívásos  alapon  működött,  nagyjából  12  építészt hívtak  meg  az  ország  minden  tájáról.  A  pályázat  meghirdetésében  és  lebonyolításában jelentős  szerepet  vállalt  Katona  Istvánné,  Eger  akkori  oktatásért  felelős  alpolgármestere. Kezdetben  csak  általános  iskola  terve  szerepelt  a  pályázat  leírásában, habár  a  jókora  telek megengedte,  hogy  az   épületet   esetlegesen   majd   bővíteni   lehessen.  Így  érkezett  be  a Komáromi  Péter  -  Thoma  Emőke  páros  pályaműve  is,  amely  hatalmas  sikert  aratott. Nagymamám  azt  mesélte,  hogy  Katonáné  alpolgármester  asszonynak  nagyon  tetszett  az emberközeli, gyerekbarát  iskola pályaterve, így sikerük kulcsa  ebben  is  rejlik. De  miért  is olyan különleges a Pásztorvölgyi, mint épület? Először is: hófehér falú iskolánk rendhagyó, de harmonikus formája nagyszüleim koncepcióinak eredménye. A régimódi, szocreál iskolák szerkezetével   ellentétben   ők   külön   szárnyakban,   folyosókban   és   külön   udvarokban gondolkodtak korosztály és funkció szerint. Központi része a tágas aula, melyből a szélrózsa minden  –  illetve  4  –  irányában  épületrészek  nyílnak.  Nagymamám  elmondta,  hogy  mikor meghívást  kaptak  a  tervpályázatra,  nagyapám  fejéből  kipattant  az  iskola  alaprajza,  és  egy papírra skiccelte szinte tökéletesen ugyanazt az formát, ami a nyertes pályamű alapját adta.

Másodsorban:  az  iskola  modernitását  az  is  adta,  hogy Péter  és  Emőke  előregondolkodtak, már  akkor  tudták,  hogy  az  iskola  hamar  kinövi  majd  magát.  Bár  ők  nemcsak  általános, hanem középoktatással is számoltak, mindenesetre meghagyták a sportudvaron azt a területet, ahol a felső tagozatos (és gimnáziumi) folyosót tovább lehetett bővíteni. Így születtek meg az A  –  G  épületek,  az  alsósok  udvarai,  a  felsős  udvarok,  az  étkezőudvar  és  a  már  említett kiterjedt sportudvar is.

Nagyszüleim nemcsak a pályatervet készítették el, hanem megnyerték a lehetőséget is, hogy az intézmény kiviteli tervét is ők alkossák meg. Egy külső szemlélőnek talán nem sokat mond a két tervfajta közti különbség, de bizonyíthatom – nyáron volt alkalmam alaposabban megismerkedni  a  szakmával  –,  hogy  igenis  lényeges  eltérések  vannak.  A  tervezés  és  a kivitelezés feszített tempóban zajlott, egyetlen percet sem lehetett pazarolni, mert szorított az idő.  Péter  és  Emőke  ekkor  a  Heves  Megyei  Tanácsi  Építőipari  Vállalatának  Tervezői Vállalatának  voltak  a  tagjai,  ezért  a  Vállalat  nevéhez  köthető  az  iskola.  Őseim  sosem tévesztették  szem  elől  iskolájuk  épülését,  ha  csak  tehették,  ellátogattak  az  építkezésre. Munkájukban nagy segítségre leltek Országh László személyében, aki építész-szerkesztőként példaértékű precizitással és hatalmas tudással dolgozott. Nagyszüleim mellett az építkezést Csuhány Béla műszaki ellenőr és vezető koordinálta, aki pontosan tartotta magát a tervhez, és  sosem  félt  határozottan  kiállni  ennek  érdekében.  Egy  alkalommal  például,  mikor  már majdnem befejezték az építők az egész aula padlóburkolatát, Csuhány Béla észrevette, hogy kihagyták a dilatációs csíkot. Hiába magyarázta, hogy anélkül szétrepedezik, széttöredezik a burkolat  a  hőingás  következtében,  nem  hallgattak  rá,  és  nem  voltak  hajlandóak  kijavítani, amit elhibáztak. Ekkor ő bátran elkezdte felszedni két kezével a csempéket, mire a burkolók elszégyellték magukat, és újraalkották az aula padlóját, úgy, ahogyan annak lennie kellett.

Az  iskola  mindenképp  úttörő  volt  a  maga idejében.  Bonyolult  formáival, változatos  íveivel egyedülálló  jelenségnek  számított  –  és  számít  – az egyszerű épületek között. A  Pásztorvölgyi építése közben olyan technológiákat, technikákat volt  szükséges  alkalmazni,  amelyek   igencsak előrehaladottnak   minősültek  1992   tájékán,   így büszkék   lehetünk   iskolánk   újszerűségére. Erre ékes példa a tetőfedés megoldása is. Nagyszüleim hamar rájöttek, hogy egy olyan kacifántos tetőfelületet, mint a Pásztovölgyié, lehetetlen volt cseréppel lefedni. De mert mindent meg lehet oldani előbb vagy utóbb, Péternek különleges ötlete támadt. A kulcs a tegola volt. A tegola olasz találmány, bitumenes zsindelyféle. Habár a  ’90-es  évek  elején  még  épphogy  csak  létezett  a  technológia,  mára  már  egyáltalán  nem szokatlan módszer. Érdekes információ, hogy iskolánk tegola fedése a második ilyen fedés volt  Magyarországon,  az  első  pedig  egy  pécsi  intézmény  födéme  volt.  Az  olasz  cég képviselői  egy személyes találkozó   erejéig  Egerbe  utaztak, amikor is nagymamámék mindent megtudhattak a technológiáról. Kisebb viszontagságok ellenére – nagyimnak épp a macskája sokadik szülését kellett kontrollálni – sikeres volt a megbeszélés, és valóban ilyen módszer segítségével fedték le az épület rendhagyó formájú tetőfelületét. Lazítani nem lehetett  a  kiélezett  munkatempón,  hiszen  ha  a nagyszüleim   késtek volna a kiviteli  tervek elkészítésével, ráadásul több példányban, akkor a tervezési díjból vontak volna le. Sokszor épphogy csak végeztek, mikor már szállítaniuk is kellett az elkészült terveket. Természetesen ekkor még semmiféle számítógép nem állt rendelkezésre, csak olyan munkaeszközök, mint a pauszpapír, ceruza,  körző,  vonalzó,  sablonok,  toll  és  még  sorolhatnám.  Mindent  gondosan  kellett rajzolniuk, és ha valamit elrontottak, lehetett újból kezdeni. Biztosra veszem, hogy nagyimnak nem a tornatermi galéria korlátainak rajzolása volt a kedvenc elfoglaltsága! Sőt, az is biztos, hogy ha nem álltak volna ketten-hárman nagyapám felett, ő teljes nyugodtsággal rajzolgatta volna tovább az aulai lámpaoszlopok gatter vasainak ívét, még a határidő lejárta után is.

A jó munkaütem szakadatlanul folytatódott, és mikorra nagymamám és Országh László maguk festették fel az iskola nevét jelző feliratot a főbejárat melletti falszakaszra, az épület készen  állt.  1993  augusztusában  átadták  Felnémet  vadonatúj,  gyönyörű  iskoláját.  Az  Egri úton fekvő, régi 11. sz. Általános Iskola épületét Fohl Károly építész áttervezte, és ma mint patika  üzemel  tovább.  Nagyapám  sajnos  már  nem  lehetett  ott  az  átadáson,  hogy  lássa nagyszerű  művűket  a  valóságban  is,  mert  1992  márciusában  tragikusan  elhunyt.  Nevét  és nagyim nevét azonban tovább őrzik az ajtók és az ablakok, még ha a legtöbb pásztorvölgyis nem is tud róla. Az én osztálytársaim természetesen ismerik iskolánknak ezt a titkát, sőt talán a legtöbb tanár is. Mindenkit képes lenyűgözni ez az információ! De hogyan is néz ki ez a jel? Egy fektetett ’T’ és egy álló ’K’ betű – tehát Thoma és Komáromi –, melyeknek egy-egy száruk  közös.  Nagymamám  elmondta,  hogy  ezt  Péter  ötlötte  ki,  ilyen  módon  is  még személyesebbé – és annak, ki ismeri a titkot – , még emberségesebbé tegye az intézményt. Az    első    tanév    1993.    szeptember    1-jén    indult,    kicsiny    tantestülettel    és    apró osztálylétszámokkal.  Az  Pásztorvölgyi  legelső  igazgatója  Láng  András  tanár  úr  lett.  Ő válogatta  a  tantestületet  az  első  tanév  küszöbén.  Remek  munkát  végzett,  mert  az  alapító tagok közül sokan még mindig kitartanak a Pásztorvölgyi mellett, és több mint két évtizede tanítanak az iskolában. A nagyjából 20 alapító tag közül sokan a 11-es iskolában tanítottak, és a változó körülményeknek megfelelően munkahelyük is megváltozott. De akadtak olyan tanárok  is,  akik  valamilyen  másik  középiskolából  jöttek  át,  sőt  van,  aki  itt  kezdte  egész pályafutását.  A  kezdeti  években,  mondhatjuk,  az  iskola  szépen  fokozatosan  feltöltődött  és megtelt  élettel.  Már  az  első  tanévben  is  az  általános  iskolai  osztályok  két  gimnáziumi osztállyal   bővültek,   ám   ekkor   még   minden   évfolyamon   csak   egy   osztály   volt.   A gimnáziumban   az   „a”   osztályt   normál,   4   éves;   a   „b”   osztály   pedig   5   éves,   nyelvi előkészítővel induló angol tagozatos osztályként indították. Azonban hamar elérkezett az az idő, mikor Péter és Emőke számítása teljesült, és még ez a tekintélyes nagyságú épületet is kinőtte az iskola szervezete.

1996-ban  került  sor  az  iskola  épületének  első  bővítésére,  melyet  nagyim  tervezett. Ekkorra  vált  esedékessé  az  általános  iskolában  is  az  évfolyamonkénti  két  osztály indítása, több tanteremre volt szükség. Ezért igen praktikus megoldásként, a „B” szárnyat bővítették a sportudvar  irányában,  pontosan  úgy,  ahogyan  azt  eredetileg  is  elképzelték.  A  sportudvar nagysága  megengedte  ezt,  habár  egy  súlylökő pályába   került,   amit   feltételezhetően   igencsak ritkán használtak. A „nagy udvar” a bővítés után is  nagy  és  varázslatos  maradt  –  habár  az  udvar másik  végére  gondolt  tanuszoda  sajnos  sosem épült meg –, és az intézmény is vadonatúj, tágas termeket kapott. Be kell vallani, használat közben kiderült   egy-két   hiányosság,   amelyeket   végül sikerült  megoldani.  Így  épült  meg  a parkoló  és egy kinti faház, amely  tároló  helyiségként szolgál. Nagymamám elmondta, azzal sem számoltak, hogy bár sok felnémeti diák az igazi főbejáratot  használja,  de  végül  a  hátsó  bejárat  játssza  majd  a  fontosabb  szerepet  –  mert  a parkoló  itt  található,  és  a  buszmegállóból  is  ide  vezet  a  legrövidebb  út.  Emiatt  mára majdhogynem  feleslegessé  vált  a  főbejárati  porta,  helyét  a  jóval  később  épült  hátsó  porta vette  át.  A  bővítések  és  kiegészítések  utolsó  állomásai  a  2007-ben  megtörtént  „E”  épületi (tornatermi öltözők) tetőtér beépítése – ma könyvtárként használjuk – és a 2010-ben lezajlott akadálymentesítés  voltak  –  melynek  tervezésében  keresztapámnak,  Komáromi  Tasnak  is szerepe volt –, és ez utóbbi keretében létesítették a liftet is.

Az iskola hamar vonzóvá vált mindenki számára, megnövekedett a létszám –a diákok körében  és  a  tanári  oldalon  is  –,  fellendült  a  diákélet,  kialakultak  az  igazi,  ma  sem elhanyagolt   pásztorvölgyis   szokások   és   hagyományok.   Az   ezredforduló   közeledtével megszületett az egyik legfontosabb döntés a Pásztorvölgyi életében. Az iskola vezetése és az angol  munkaközösség  arról  határozott,  hogy  1999-től  az  „a”  osztályt  a  továbbiakban  két tanítási  nyelvű  oktatás  keretei  között  képezik.  Az  első  év  hasonlóan  néz  ki,  mint  a  „b” osztályban:  nyelvi  előkészítő  (0.)  évfolyam,  intenzív  angol  nyelvi  képzéssel.  Az  angolul oktatott  tárgyak  esetében  a  választás  a  matematikára,  az  informatikára  és  a  célnyelvi civilizáció tantárgyra esett, mert mind a három tárgy esetében hasznos, sőt lényeges az angol nyelv ismerete. A két tanítási nyelvű osztály a PVG legrégebben működő osztálya, nekem is ebben az osztályban van szerencsém tanulni, ráadásul osztályfőnököm volt az osztályfőnöke az első két tanítási nyelvűs osztálynak, tehát nagyon rutinos a feladatban. A ’99-ben indult „a” osztály 2004-ben érettségizett le, de ők már nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is, így   sokan   felsőfokú   nyelvvizsgát   szerezve. Az  eredmények azt   mutatták, érdemes   a megkezdett utat folytatni. Talán ez volt az a pont, amikor az iskola elkötelezte magát mint nyelvi  gimnázium.  Francia-német  és  angol-német  nyelvi  előkészítős  osztályok  is  indultak, majd 2005-ben indult el az a „b” osztály, amely a mai napig angol nyelvi előkészítővel indul, majd  normál  gimnáziumi  osztályként  funkcionál  tovább. Bár  most  már  törekvések vannak arra, hogy a „b”-t angol tagozatos vagy a két tanítási nyelvűhöz hasonló képzést szolgáltató osztállyá átformálják. Az általános iskola alsó tagozata mindig is nyugodt, békés sziget volt, fenomenális    programokkal    és    tevékenységekkel.    A    népszokások,    néphagyományok felelevenítése,  a  péntek  délutáni  alsós  programok,  hétvégi  kirándulások,  nyári  táborok  a különböző  szakkörök  és  tánccsoportok  működése  mára  már  mindennapossá  váltak,  és ugyanúgy  szüksége  van  rájuk  a  Pásztorvölgyinek,  mint  nekik  az  iskolánkra.   A  felső tagozaton  régóta  azon  munkálkodnak,  hogy  a  gimnáziumot  minél  több  tanuló  válassza eredményes továbbtanulásra, erre leghatékonyabb eszköz az angoltagozat, ahol több csoport is található. A pásztorvölgyis nyolcadikos diákoknak megfelelő tanulmányi átlag esetén nem kell  felvételizniük  a  gimnáziumba,  és  ezt  a  lehetőséget  érdemes  kihasználni.  Az  általános iskola „a” és „b” osztályai között viszont képzésbeli különbség nincsen.

2003-ban,      Láng     András      kétciklusnyi igazgatósága után Rázsi Botond tanár úr vette át az igazgatói széket, Bandi bácsi pedig hamarosan nyugdíjba  ment.  Botond  tanár  úr  2010-ben  Eger város     alpolgármestere     lett,     így     megbízott igazgatóként 2011-ig Hevesi Zoltán tanár vezette az  intézményt.  Majd  a  Pásztorvölgyi  negyedik igazgatója  Kántor  Zsolt  tanár  úr  lett,  aki  idén kezdte  meg  második  igazgatói  ciklusát.  Kántor tanár úr is mindent megtesz azért, hogy iskolánk fénye ne halványuljon, és mi, diákok is igyekszünk öregbíteni a PVG hírnevét. Az intézmény 23  esztendő  alatt  rengeteget  elért,  és  fiatalos,  dinamikus  lendülettel  fejlődik  továbbra  is.

2013-ban  az  iskola  egy  frenetikus  20  éves  jubileumi  ünnepséget  tartott,  amely  talán  még jobban összekovácsolta az iskolát, tanulókat és tanárokat egyaránt.

Mára  Felnémet  elengedhetetlen  része  lett  a  Pásztorvölgy  szívében  fekvő  terebélyes intézmény.   Mindenki   ismeri,   mindenki   tudja,   mit   rejt   az   épület   magában.   Izgalmas cserekapcsolatok, örök emlékű kirándulások, lenyűgöző városnézések, feledhetetlen táborok, érdekességekkel  teli  országjárások,  múlhatatlan   diákprogramok  és  pompás  ünnepségek szerveződnek,  és  ki  tudja,  mi  mindent  tartogat  még  a  jövő?  És  mennyi  érdekes  anekdota, amit  egy  vasárnapi  ebéd  mellett  Nagyimtól  hallhattam.

Ez  a  Pásztorvölgyi,  ez  iskolám története.

Komáromi-Nagy Márton

 

Források:

- Jubileumi évkönyv (Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, 1993-2013)

- www.pasztorvolgyi.hu/Iskolánk története

Megosztás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Naptár

2018. augusztus
H K S C P S V
« máj    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Heves megyei Hírlap

Időjárás