Get Adobe Flash player

Izelítő fotóinkból

Nagy Ernő festőművész akadémiai székfoglaló kiállítása a Miskolci Galéria Rákóczi-házban. Óvodai ünnepség Osztálytalálkozó 2012.06.23. Felnémeti csoportkép Papucsos műhely 1970-es évek II. világháborús emlékmű: Felnémet Fűrészüzem Molyhos tölgy Felnémeti lakodalmas menet (Holló József) 02

Ahogy Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné, úgy jött elő szinte a semmiből, és jelent meg a felnémeti fűrészüzemben 1948 vagy1949-ben egy fiatal férfi, Martos Tibor. Senki nem tudott róla semmit. Egyedül talán a Pongrácz család ismerhette Diósgyőrből, ahol emlékezetem szerint együtt dolgoztak vasas szakmában. Pongráczék a háború után kerültek Felnémetre, édesapám, idősebb Dóra Zoltán segítségével. A Pongrácz család ugyanis velünk együtt vészelte át az ostromot az úgynevezett rizskásamalom (Vak Jancsi malma) tulajdonosának pincéjében. Antal Gyula bácsi, apjától Antal Jánostól (őt nevezték Vak Jancsinak a faluban), örökölte és működtette a malmot. A lakás és a malom közelében volt egy bombabiztos pince, ahol néhány családdal együtt közel hat hetet töltöttünk az ostrom idején, 1944.őszén. Pongrácz Sanyi bácsi, akinek lakatos szakmája volt, Antal-lányt vett feleségül, így kerültek ők is Felnémetre a háború alatt. Én ötéves voltam ebben az időben, de arra ― homályosan ugyan ― emlékszem, hogy a pincében szóba került édesapám és Pongrácz bácsi között, hogy a háború után fiával együtt (aki szintén lakatos volt) a felnémeti üzembe jönnek dolgozni karbantartóként.

Úgy emlékszem, hogy az Egri Erdő- és Faipar Rt államosítása után, amikor a részvénytársaság nemzeti vállalattá alakult, édesapám egy darabig még Felnémeten maradt. Miskolcra való áthelyezése csak néhány hónap után történt meg.

Martos Tibort, aki mivel lakatos vagy esztergályos volt, a fához nemigen értett, valószínűleg amolyan komiszárként küldhették Felnémetre, hogy az „osztályidegen”(talán még részvényes is?) Dórát szemmel tartsa. Persze ez nem bizonyítható, mert Martos Tibor később, amikor már ő is a miskolci központban dolgozott, barátságos viszonyt tanúsított édesapám iránt. Hogy ez a magatartás őszinte volt-e, azt nem tudom.

Martos nagy lelkesedéssel fogott a politikai munkához. Hogy ezen kívül mi volt a hivatalos megbízatása, azt nem tudom. Később, amikor az Észak-magyarországi Fűrészek miskolci központjába került, ő lett a vállalat normása.

Miből állt az üzemi mozgalmi élet? Természetesen a dolgozók szocialista szellemű nevelése volt a központi kérdés. Martos szemináriumokat szervezett, ahol a különböző politikai alapfogalmak elsajátítása mellett mozgalmi dalokat is énekeltek. Esténként a szabadtéren tartott foglalkozások alkalmával felzengtek az akkor divatos énekek: Fegyverünk a szerszám, Sződd a selymet, elvtárs!! Zúgjatok csak, traktorok!

Öcsémmel, a szintén a fűrészüzemben lakó Bánhegyi Zolival, meg még néhány környékbeli gyerekkel magam is ott settenkedtem a szeminárium hallgatói között. A szeminárium vezetője ezt nem bánta, sőt látszólag örült is érdeklődésünknek. Emlékszem, hogy egy alkalommal valamelyik mozgalmi dal nem ment az idősebb generáció néhány tagjának. Szabó Sándor bácsi, aki szovjet hadifogságban is volt, nemrég még szörnyű képet festett le a Szovjetunió gazdasági életéről, most lelkesen énekelt, és dühös volt társaira, akiknek nem ment a dalolás.. Martos Tibor ekkor bennünket, gyerekek kiállított a placcra, hogy mutassuk meg, mit tudunk. Mi meg fújtuk a nótákat, megszégyenítve a felnőtt munkásosztályt.

Egy alkalommal azonban furcsa haditervet eszeltünk ki Elhatároztuk, hogy „ráijesztünk” erre a gyülekezetre. Már délelőtt elkészítettük a töklámpákat. A tököt a már említett rizskásamalomban élő két nénitől (Mariska néni és Rózsika) szereztük be. Este mikor már javában folyt a szeminárium, felmentünk a fűrészporból összehordott dombra, és a zene ritmusára mozgattuk töklámpáinkat. Egy darabig áhítattal énekelt a csoport, de a nóta végeztével Martos elkiáltotta magát: davaj! Erre megindultak felénk, hogy a meg nem rendelt szerenádért megkapjuk a jutalmat. Szanaszéjjel, szaladtunk, legtöbbünket nem értek utól. Valahonnan az egyik éjjeliőr is előkerült. Mai napig emlékszem a nevére, Tóth Miklósnak hívták, Egerben lakott. Szegény Bánhegyi Zoli barátom nem vette észre a veszélyt, így néhány botütést kapott a fenekére.

Az ifjúság szocialista szellemű nevelését is fontosnak tartotta Martos Tibor. Ő szervezte meg a SZIT-et. Tudni kell, hogy a DISZ megalakulásáig az ifjúságnak nem volt egységes tömegszervezete, különböző rétegszervezetek működtek. A SZIT az ifjúmunkásokból állt, a falusi, úgynevezett paraszt fiatalság pedig az EPOSZ-ba tömörült.. A SZIT tagjainak egyenruhájuk is volt, és különböző rangjelzéseket is viseltek az ingükön.. A főnök természetesen Martos Tibor volt. A fiatalok közül a legnagyobb rangot Macsinka Árpád (barna bőre miatt a Bokszos Árpi ragadványnevet kapta) viselte. Róla érdemes megjegyezni, hogy igen szorgalmas volt. Szakérettségit is tett, majd elvégezte a fogorvosi egyetemet, megyei főorvos lett, és noha mozgalmi tevékenységét soha nem adta fel, szakmáját nemcsak szerette, hanem állítólag igen színvonalasan látta el. A felnémetiek különösen nagy bizalommal fordultak hozzá. A SZIT-ben tevékenykedők közül említésre méltó Farkas (Fogli) Szilárd is, aki úgy tudom, diplomáciai pályára került, de igen fiatalon meghal, Angliában. Halálának oka számomra máig ismeretlen.

Amikor Martos elkerült Felnémetről, a fűrészüzemben továbbra is folyt a mozgalmi élet. A párttitkár Jakab (Riku) András lett. Vele kapcsolatban az a szóbeszéd járta, hogy temetésén, mivel akkor még az egyházi szertartás nélküli temetésnek nem volt kialakult formája, a felnémeti rezesbanda a Munkaverseny indulót ― „Fegyverünk a szerszám, sarló, kalapács” ― játszotta, egyik közismert sora így hangzik: „Üsd a vasat, addig üsd, amíg meleg”. Jakab András halála után a párttitkárrá Szabó Sándort választották. Ő 1956-ban, a forradalom idején nyilvános bűnbánatot tartott a dolgozók előtt, de később visszatért a szocializmus élharcosai közé. Ki is tüntették.

A forradalom leverését követően előbb diákként, majd az érettségi után „főállásban” segédmunkásként dolgoztam az üzemben. Csakhamar bekapcsolódtam a színjátszó fiatalok munkájába, s ezzel együtt a mozgalmi életbe is. Ez azonban már egy másik történet.

Dóra Zoltán

Megosztás

4 hozzászólások A mozgalmi élet kezdetei a felnémeti fűrészütemben

  • Orosz Ferenc szerint:

    A cikkben szerepel Pongrácz Sanyi bácsi, akinek a lányával Pongrácz Katalinnal 8 éven keresztül egy osztályba jártam a helyi általános iskolában, és gyakran jártam náluk, a fűrészüzemben lévő lakásukon. Mellettük laktak Vizauerék, akinek a lányuk Xénia is évfolyamtársam volt. Édesapám – Orosz Ferenc – szintén az erdőgazdaság dolgozója volt, a műszaki részlegen, a fejlesztési üzemben. A gimnáziumi nyári gyakorlatot is 2 alkalommal is ott töltöttem a telepen, egyik alkalommal a kovácsműhelyben, ami nagyon nagy élmény volt.

  • Dóra Zoltán szerint:

    Kedves Martos Úr!
    Sajnálom, hogy nem reagált a válaszomra. Azt hittem, hogy az abban foglaltak meggyőzik Önt: nem sértő szándékkal írtam a cikket. Az “ötvenes évek” elejének diktatúrája után egy látszólag demokratikus rendszer jött létre. 1958 után már én is részt vettem a mozgalmi életben, mert úgy éreztem, hogy valóban jó irányba haladunk. Tévedtem. 9-10 éves lehettem, amikor édesapámat Miskolcra helyezték. Nem jutalomból. A Felnémetre való visszakerülésének körülményei máig tisztázatlanok előttem. sajnos, levéltári adatok nem állnak rendelkezésemre, ezért csak az emlékeimet tudom felhasználni.

    Dóra Zoltán

  • Dóra Zoltán szerint:

    Tisztelt Uram!
    Mivel a fűrészüzemben laktam, sok apró dologra visszaemlékszem, emlékeimet időnként írásba foglalom. A legutóbbi írással nem hiszem, hogy megsértettem édesapját. Jól ismertem őt, többször járt nálunk vendégségben Szidi nénivel, ezek szerint az Ön édesanyjával. Én ebben az írásban egy korszakot akartam jellemezni, melynek, mint ez cikkem végén kiderül, magam is amolyan fiatalos lelkesedésből, támogatója lettem.
    Ön azt írja, hogy írásom egy része találgatáson alapul. Ha figyelmesen végigolvassa a cikket, észreveszi, hogy amiben nem vagyok biztos, ott a talán, esetleg, feltehető vagy ehhez hasonló kifejezések szerepelnek.
    Ismételten kijelentem, hogy nem érzem sértőnek a cikket. Az is benne van az írásban, hogy az Ön édesapja barátságos viszonyban volt édesapámmal. Persze azt joggal jegyeztem meg, hogy ennek őszinteségét nem tudom bizonyítani.
    A múlt század ötvenes éveiről elég sok még ma is a feltáratlan dolog.
    Ismeretlenül is üdvözli: Dóra Zoltán

  • Martos Tibor szerint:

    Tisztelt Dóra Zoltán Úr!

    ,,Érdekes az ön által írt cikk”….egy része találgatáson alapul….sajnos már régen meghalt,

    ,ezért a halottak iránt tiszteletből,ha ismer ilyet,kérem-törölje le…

    Martos Tibor a fia

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Naptár

2018. június
H K S C P S V
« máj    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Heves megyei Hírlap

Időjárás