A 70 évvel ezelőtti doni ütközet áldozataira emlékeztek Egerben, a felnémeti Rozália templomban 2013. január 13.-án vasárnap.A Szabó József Béla plébános celebrálta istentisztelet után, a néhai Gál Elemér író, tanár, a Szent Gyögy Lovagrend Egri Priorátusának örökös tagjának özvegye, Zolcsák Anna olvasta fel Nickl Károly visszaemlékezését, aki 2003-ban a lovagrend megemlékezésén tartott előadást Egri honvédek a doni ütközetben – Apám emlékezete címmel. Nickl Károly édesapja, Nikelsbergi Nickl Károly magyar királyi ezredes a 14. Egri Gyalogezred utolsó parancsnoka volt. A vasárnap felolvasott szerkesztett levél egy katonacsaládba született gyermek emlékezése volt, személyes megjegyzésekkel kiegészítve.
Elhangzott: a szörnyű, olykor 40 fokos hidegek legalább annyi áldozatot követeltek mint az orosz gyalogság támadáshullámai, a golyók és a gránátszilánkok. Ráadásul megváltozott a helyzet, amikor a befagyott Don folyón a súlyos orosz harckocsikkal is át lehetett kelni. Azok mélyen behatoltak a magyar vonalak mögé, bekerítve, vagy hátulról támadva a magyar alakulatokat. “A németek ilyenkor sokszor teherautóikra ugrálva tudtak gyorsan visszavonulni,de a mieinknek,akik részben lovasszekéren érkeztek a hadszíntér közelébe, a magyaroknak ott kellet maradni és a véres utóvédharcokat vívni. Csoda, hogy még hazatérhettek néhányan!…De emlékszem a hazatérő megcsonkított ezredre is. A súlyosan sebesültek felvonulására és arra a 99 épségben hazatérőre és a rózsaesőre.., majd amikor édesapám jelentett Vasváry Frigyes vezérőrnagy hadosztályparancsnoknak…majd beszédet mondott és óriás koszorút helyeztek a Hatvanas emlékmű tövébe.”
A megemlékezés végén Rázsi Botond egri alpolgármester úgy fogalmazott: hetven esztendeje ezek az emberek életüket adták szeretett hazájukért. A mi dolgunk pedig ma az, hogy ne feledjük őket, emlékezzünk a hősökre.
Fotó: Fekete János
Legutóbbi hozzászólások