1956 júniusában, ahogy minden évben szokott lenni, Felnémeten is utoljára szólalt meg a nyolcadikos diákoknak az iskola csengője. „Most búcsúzunk és elmegyünk” — énekelték az alig 14 éves kamaszok. Osztályfőnökük az a Maróti József tanító úr volt, aki példát adott hivatásról, emberségről, hazaszeretetről. Néhány hónap múlva ezt gyakorlatban is megmutathatta, ugyanis a községi munkástanács tagjaként elvhűsége mellett, mély humanizmusát is érezhették azok, akiket a nép bosszújától megmentett. Megvédte Barócsi Kázmért, aki a háború után parancsnok volt, ahol az úgynevezett „bűnösöket”, többek között Kriston Endre püspököt is, fogva tartották. Dudás Sándorné igazgatónő mellett is kiállt. Sajnos a forradalom leverése után ezt senki sem méltányolta. Több hónapra internálták Kistarcsára, szabadulása után pedig elég rövid idő múlva meghalt.
Az 1956-ban végzett diákok rá és valamennyi tanárukra is emlékeztek 56 éves találkozójukon, június 23-án. Felnémeten nincs is olyan osztály, amelyik ennyire őrzi az iskolai emlékeket, a gondtalan gyermekkor világát, amelyik él a közösségi szellem. Mindez két egykori osztálytársuknak Sütő Tibornénak, Kocsis Magdikának és Barta Jánosnak köszönhető. Ők azok, akik fáradhatatlanul munkálkodnak azért, hogy a közösség tagjai időnként ismét összejöjjenek, örüljenek egymásnak. Ebben az évben a Magyar Vándor fogadóban jöttek össze ezek a nagymama és nagyapa korú megőszült vén diákok, akik bizony már életkoruk hetedik évtized végén járnak. Ünnepelni és vigadni jöttek össze, mert tudják, hogy „mindennek rendelt ideje van”. A hétköznapokon, amennyire bírják, mindannyian dolgoznak a kertjükben, szőlőjükben, most azonban a vidámságnak a jó kedvnek van itt az ideje. A jó kedvből és a vidámságból teremésztesen nem is volt hiány. Azok, akik el tudtak menni a találkozóra, boldogan köszöntötték egymást, együtt énekeltek, néhányan még táncra is perdültek. Lélekben fiatalok voltak, mindegyikük megmaradt „nemes, küzdő, szabad lelkű diák”-nak. Amilyen 1956-ban volt az egykori felnémeti iskolában.
Adjon Isten nekik jó erőt és egészséget, hogy a következő osztálytalálkozón újra együtt örüljenek, vigadjanak.
Dóra Zoltán
Legutóbbi hozzászólások