Családi majálist szerveztek Felnémeten május 1-jén. A Felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület, a Felnémetért Lokálpatrióta Egyesület és a Pásztorvölgyi Iskoláért Alapítvány közösen rendezte a programot. Voltak ügyességi versenyek, sportbemutatók és íjászverseny, gyerekprogramok, folyamatosan léptek föl a táncosok, énekesek, és persze volt virsli, sör és fagyi.

A városrészben egyre több közös rendezvényt tartanak, most kimondottan a családokat várták. A bábszínháztól a hastáncosokon keresztül a nótáig szinte minden terület bemutatkozott ezen a napon. Májusfát is állítottak. Három felnémeti civil szervezet fogott össze, és szervezte meg először a május 1-jei programot.Közösségformáló hatása is van ezeknek a programoknak, egyre jobban megismerik egymást a Felnémeten élők – így látják a szervezők. Azt is tapasztalják: könnyebben tudnak együtt dolgozni, és egyre több felajánlást kapnak a rendezvényekhez – támogatják a közös programokat anyagilag és munkával is.

Forrás: http://www.eger.hu/hu/hirek/kultura/c/csaladi-majalis-felnemeten-7147

A magyar középkor anyagi kultúrájának, gazdaságtörténeti, néprajzi kutatásában és történetében még sok fehér folt van. Valószínű éppen ezért több általánosítás és toposz, summás kijelentés található e korszak történetírásában is. Egyik ilyen, és még eddig nem eléggé vizsgált a francia-vallon betelepülés hatása a magyarországi szőlészetre-borászatra.

A középkori francia-vallon telepesek több hullámban érkeztek Magyarországra. A többi középkori betelepült nemzetiséghez – etnikai kisebbséghez – hasonlóan a vallonok is asszimilálódtak, nyomuk ma már nehezen követhető. A történettudomány két markánsabb betelepítési hullámot különböztet meg. A XI. században egy korai hullámot, amikor Eger vidékére és a Szerémségbe városlakó népcsoportok érkeztek. Ennek emléke a szerémségi Fruška-Gora, vagyis magyarul a Frank-hegy (Álmos-hegy) és az itteni Tarcal elnevezés is. A szerémségi borvidék jó minőségû középkori borairól a XIV–XVI. században híres volt, Mátyas király legkedveltebb boraként emlegette Bonfini és a korszak történetírói, krónikásai. De hasonlóan az első telepítési hullám személyisége volt az I. Béla király által 1061-ben alapított szekszárdi monostor elöljárója, Villermus apát is, akit a neve alapján vallon származásúnak tartottak, és megállapították róla, hogy borissza, részeges apát volt.1 A XII–XIII. században egy későbbi telepítés Tokaj-Hegyalja, Eger, Szepesség, Esztergom, Székesfehérvár környékére juttatott vallonokat. Tokaj-Hegyalján 1201-ben jelent meg Olaszliszka és Liszka-olaszi település az oklevelekben, Bodrogolaszi, Francavilla pedig 1224-től, Tállya 1248-tól, a hegyaljai Tarcallal.

A francia-vallonok Árpád-kori megjelenése a Felföld néhány kisebb táján ismert, így az Eger-völgyben (Vallis Agriensis) és a Hernád völgyében, illetve a Tokaj-Hegyalján. Az Eger-völgy a középkorban sajátos gazdasági körzete volt az egri püspökségnek és káptalannak. Felnémet, Cigléd, Eger, Nagytálya, Maklár Heves megyéhez tartozott, de az Eger patak bal partján Tárkány, Almagyar, Tihamér, Kistálya, Szomolya, Bogács, Noszvaj, Ostoros Borsod megyébe esett. Felnémet a XIII. század óta az egri püspök faluja és egyben a Vallis Agriensis része is volt. Alapítói feltételezhetően a Liège környékéről érkezőkkel egy időben érkeztek. Szőlőske, Olaszi, Andornak a történeti fogalomként használt Eger-völgytôl kelet felé kissé távolabb feküdtek. Szőlőske, Olaszi az Árpád-korban részei voltak az egri szőlő-borkultúrának. Olaszi Noszvaj határában a belterülettől délre feküdt, 1275-ben annak kapcsán említették, hogy dézsmáját az egri püspök visszaadta a káptalannak. Tihamér az Árpád-korban jelentős, önálló és privilegizált hely volt, kezdettől fogva (1261) az egri püspök, illetve a káptalan birtokát képezte. Minden bizonnyal szőlőmûvesek lehettek, 1446-ban egy oklevél azt erősítette meg, hogy a falu jobbágyai a szomszédos Ostoros határában új szőlőket telepítettek.

Ha a településnév, a dűlő, a szőlő területének előkészítését vizsgáljuk egy fontos összefüggésre bukkanunk. Ez pedig a Tállya név, ami településnévként a vallon, ófrancia taille, vagyis irtvány jelentésű szóból eredeztethető. Így valószínűleg vallonok adták a nevét az Eger környéki egykori irtvány településeknek, mint Kistálya és Nagytálya, valamint a Tokaj-hegyaljai Tállya községnek is. A mai Andornaktályát (Kistályát) Egertől délkeletre először 1261/1271-ben említették, Nagytályát szintén Egertől dél-délkeletre 1261/1271-ben, vagy 1398-ban említették először, Tállyát pedig Tokaj-Hegyalján 1255/1348-ban említik a történeti források először. Nem véletlen, hogy még az 1500-as években is Nagytállyán, ahol a középkori francia-vallonok megtelepedtek, három szőlőhegy volt. Ezek közül a Terra episcopalis volt a legnagyobb, a termelés 60-70%-a itt koncentrálódott. A XVI. század végén is Felnémet, Szőlőske és Nagytállya szolgáltatta a legtöbb termést, a kivetett és begyűjtött dézsmajegyzékek alapján. A második hullámban érkező francia-vallon telepesekre a szőlő-bortermelés területén nagy feladatok vártak. Már Rogerius mester is megemlítette, hogy a tatárok lovainak patái a szőlőtôkéket is kitaposták. Északkelet-Magyarország szőlőterületei éppen a vallon betelepülés és a tatár betörések időszakában kezdtek tehát először felértékelődni, mert a védett déli, délnyugati lejtőkön kialakított irtvány szőlők a kis jégkorszaknak nevezett időjárás változás, a hőmérsékletesés következtében visszahúzódó szőlőtermesztés északi határához közel kerültek, így a jó minőséget termő védett déldélnyugati dombok egyre értékesebbek lettek. Sőt elképzelhető az is, hogy a francia-vallon betelepítést segítette az a migráció, melyet a lehűlő időjárás kezdete is elősegített. A korábban szőlőtermesztő észak-európai területeken (Anglia, Skandináv területeken) ugyanis a szőlő már nem ért be olyan minőségben, mint korábban. Vallóniában, a mai Délkelet-Belgiumban az Ardennek 694 méter magas oldalain a korábbi melegebb periódusban termett szőlő is visszaszorulóban volt ekkor, viszont Magyarországon a tölgyerdők zónájának alsó szintjén, majd pedig a védett déli-délnyugati lejtőkön, sőt a még magasabb dűlőoldalakon kialakított irtványokon beértek. Ez pedig az optimális sav-cukorarány kialakulását biztosította a szőlőbogyókban. A déli-délnyugati lejtésű dombok kimondottan kedvező ökológiai feltételt nyújtottak az eltelepített szőlőknek.

A szőlők magasabb cukortermelése, a savakban és alkoholban magasabb tartalmú borok nem csak ízesebbek voltak, hanem eltarthatóbbak, távolabbra szállíthatóak, ami a bor nagymennyiségű kereskedelmi áruként megjelenését jelentette az északibb, északkeleti borkereskedelemben. Mindehhez az kellett, hogy a természeti adottságokat, azok előnyeit jobban kihasználó és hasznosító művelésmód terjedjen el.

A honfoglaló magyarok, illetve a csatlakozott népek szőlőtermesztéshez értő, borkészítésben jártas csoportjai, az alánok, a kabarok, fára felfuttató lugasművelése helyett a nyugat-európai alacsony tőkeművelés gyakorlata nyert tért a XIII. századtól.

Mindebben és a nyugat-európai hatások, a nyugat-európai szőlő-borkultúra elterjesztésében a középkori egyház, a hospeseken kívül a francia-vallonoknak is hatása volt. A talaj közeli, a hőgazdálkodás szempontjából kedvezőbb, így a fürtök beérését biztosító, a jobb és magasabb cukorfokot jelentő alacsony tőkeművelés jobb minőségű mustokat eredményezett. Mindez, valamint a természetes töppedés, majd az aszúsodás a piaclehetőségek bővülését jelentette, ezeknek a régióknak egyre nagyobb híre mellett. A dézsmakötelezettség bevezetésével, megnövekedett szerepével együtt járt a technológia tökéletesedése is. Mindezt még tovább fokozta a Balassa Iván által vizsgált nagy munkáltatási változás Tokaj-Hegyalján a török előrenyomulása időszakában, aminek eredményeként az aszúborok is megjelentek a XVI. század első felében.

A tőkeművelésmód és metszési mód, illetve a jellegzetes metszőkés elterjedésében, használatában is a vallonok a korábbi magyarhoz képest változást hoztak.

A keleti örökségű magyar módszer a folyómenti ligeterdőkben a fákra kúszó, lugasos, arbustum szerű művelésben és a balta nélküli kacor szerű metszőkésben mutatkozott meg. Ehelyett a vallon szőlőtermesztési módszer az alacsony tőkeművelésmód (fej- és bakművelés), illetve a csapos metszést alkalmazta.

A régészeti leletek tanúsága szerint széles, nagybaltájú, egysarkú pengéjű, vagy kétsarkos, előre ívelődő, húzva és tolva metszésre egyaránt használható metszőkéseket használtak.

De ezek a kések széles körben nem terjedtek el Magyarországon. Franciaországi középkori és újkori anyagban sok párhuzama található ma is. Eger vidékén, a gyöngyöspatai lelet és a szerémségi, a későközépkori vagy az újkori anyagok közé sorolható metszőkés is ilyen volt.

Talajművelés és eszközhasználatban az alacsony művelés miatt a rendszeres és mély talajművelést alkalmazták, ami már nem a fára felkúszó szőlő töveinek a talajmunkáját, hanem egy nagyobb területnek a rendszeres, évente többszöri talajmunkáját, és a talaj közeli tőkék téli fagy elleni védelméül a tőkék fedését és tavaszi rendszeres nyitását jelentette. Ezt a fajta talajmunkát már az ókori auktorok is említették.

A francia-vallonok közvetítésével a középkorra jellemző csapott vállú, nehéz, nagy kapák és az ókorban ismert, majd a népvándorlás korában nem használt kétágú villakapák is ismét elterjedtek.

A vallon szőlő-bortermelés magyarországi kapcsolataként a furmint és a góhér fajtákat szokták emlegetni, elsősorban nyelvészeti adatokra hivatkozva. Nem lehet azonban eldönteni, hogy mennyire lehet ezeket a fajtákat a vallonokkal kapcsolatba hozni. A korábbi archaeobotanikai növény- és magleletek szerint ugyanis Budán pl. már jelen voltak ezek a fajták. Sőt az ampelográfia-történet szerint nem nyugati, hanem délkelet-európai származásúak a fentebbi fajták.

Ugyanakkor hangtörténetileg mind a vallon, mind az olasz eredeztetés könnyen bizonyítható. Mindezért valószínű, hogy a fajta közvetítésében és a termesztésében volt a vallonoknak szerepük. Feltételezhető, hogy valamilyen vallon névvel elnevezett helyről származhatott ez a szőlőfajta (talán Szerémség), ami a név eredetét és neve kései előfordulását megmagyarázhatta.

A nyelvtörténeti adatok alapján (szalma szőlő – furmint) feltételezhető a vallon szőlő-bortermelésben a kései szüretek gyakorlata, az éretten töppedt szőlő nyerése érdekében a szalmán töppesztés. Az irtásokon, a szőlőtermesztés északi határához közel erre különösen nagy szükség is volt, Szerémségben pedig kialakulhatott, mint Tokaj-Hegyalján, a természetes aszúsodás.

A természetes édes csemegebor ízét, zamatát a nemes penész, a Botrytis nevű gomba fertőzése biztosította, a kedvező helyi párás, meleg őszi mikroklíma és a folyók (Dráva-Száva, illetve a Tisza és a Bodrog, valamint a Bodrogköz párája) hatására. A természetes aszúsodás járult hozzá a szerémségi középkori, és a XVI. századtól a Tokaj-hegyaljai borok különlegességéhez.

A mustnyerés eszköze a hatalmas méretű, már az ókorban is használt bálványprés lehetett. Ennek kőhúzós típusát használhatták, ahol az egykarú emelő elvén működő présorsó eltekerése végén hatalmas kőnehezék emelkedett a földből ki, majd a súlya révén lehúzta azt a gerendát, ami kipréselte a préskosárban levő szőlőt.

Az ókortól ismerték Nyugat-Európában, sőt a XVIII. századi francia szakirodalom is ajánlotta. Megemlítették, hogy több bort adnak, jobban kisajtolnak ezek a szerkezetek, mint a kisebbek, de lassabb velük a munka. A kősúly süllyesztésének kialakítása és a súly rögzítése ugyanúgy készült, mint a középkori liège-i kőhúzós préseknél, vagy Bourgogne à Chenove 1404-es datálású régészeti leletén.

Vallóniában azonban elterjedt egy újkori, középorsós, alulhajtós kisprés is, ami Huy és környékén a XX. század elején is még használatban volt. Ilyen középorsós préstípust használtak Eger környékén is a levéltári adatok és ábrázolások alapján.

A történeti-néprajzi összehasonlító vizsgálatok szerint a mustnyerés legarchaikusabb, legáltalánosabb módja azonban Északkelet-Magyarországon a taposás volt, mert még a XVII-XVIII. században sem volt gyakori a nagy faprés még az uradalmakban sem, és paraszti gyakorlata csak a lábbal történő szőlőtaposásnak volt.

A must szavunk 1395-ből mutatható ki először kisajtolt szőlőlé értelemben, majd 1405-ből egyféle édes nektárféleként. A márc szavunk is ófrancia jövevényszó, préselt szőlő maradéka, törkölyzúzalék értelemben. A szó forrása a latin mustum, vinum mustum szókapcsolatból származik. Közvetlen átadója a Történeti Etimológiai Szótár szerint a latin és az ó-francia is lehet.

Ennek a kiteljesedő bortermelésnek és borkereskedelemnek egy-két eleme a francia-vallon betelepülők szakértelmével és hagyományos borkészítési szokásaival gyarapodhatott. Ilyen pl. a ráspia készítése, amit ugyan az ókorban is készítettek, de a középkori Franciaországból is ismert a készítése, fogyasztása. A szőlőszemekkel eltett must kierjedt, üdítő hatású, savanykás italát a vallonok is készíthették Magyarországon, ami Északkelet-Magyarországon is, de Baranyában is és más helyeken is fennmaradt paraszti gyakorlatban. Hasonlóan az ürmösbor készítéséhez, ami a mediterrán flóraelemet képviselő bárányüröm fűvel készült, ízesített, édeskésen fanyar, gyógyhatású borkészítmény volt.

Tokaj, Abaúj környékén a bárányüröm még természetes vegetációban megtalálható, gyűjthető volt. Valószínűleg francia-vallon hatásra erősödhetett fel szintén ennek az ókorban is ismert terméknek a készítése.

A dongás faedények, kádak, abroncsos hordók, valamint a bor pincében történő érlelése és gondos középkori pinceműveletei, borkezelései (mint a rendszeres fejtés, töltögetés, hordók tisztán tartása stb.) szintén a francia-vallonokkal tovább erősödött, a nyugat-európai borkészítés és borkezelés elterjesztésével. A dongás edények nyugat európai első alkalmazása miatt a francia-vallonok is a hordós bortárolás szokását erősítették Magyarországon. Különösen Északkelet-Magyarországon jelentős ez a hatás, mert itt a keleti szőlő-borkultúra elemeként a veremben bortárolás-érlelés gyakorlata is élt.

Andornaktálya, Eger-völgy első nagy középkori pincéinek építését is a francia-vallonokhoz köti a kutatás. Somlón, de más történeti, nagyhírű borvidékeken sem lehetett ritkaság, hogy „frank honból” jött, a picemunkálatokhoz értő szakember irányította a borgazdálkodást az egyházi és világi uradalmi pincékben.

Az első borpincék a templomdombok alatt, a templomok közelében épülhettek.

Riolittufába vágták őket, és biztos, hogy a török idők előtt készültek, mert a török többet betemetett. A legrégebbiek a középkori egyházi tizedet adó területek tároló dézsmapincéi lehettek, amelyek a tájra jellemzően könnyen faragható, puha kőzetbe, tufába vágott paraszti lyukpincéknél jóval nagyobbak és terjedelmesebbek voltak.

Ezek belső terének kialakításához pinceépítő, vágó mesteremberekre volt szükség. A pincék nem voltak adókötelesek, legfeljebb a készítésükhöz kellett engedélyt kérni.

Andornak elhagyott pincéi között egy nagyobb méretű is megfigyelhető, ami a középkorra datálható, valószínű dézsmabor tárolására szolgált. Andornak a Vallis Agriensis déli felén feküdt, Kistálya határában. A felnémeti templomdombon is középkori eredetű, egykori uradalmi pince található.

A francia-vallonokkal Szent Vince, Szent Egyed és Szent Márton tisztelete és kultusza terjedt, illetve a mai szombathelyi (Savaria) vagy pannonhalmi születésű Szent Mártoné pedig megerősödött, mint szőlő-borvédő szenteké, patrónusoké.

Mindhárom középkori szőlő-borvédőszent francia földhöz köthető. Az egri Eged, Egyed, Nagy Egyed hegy is a vallon kapcsolatra vezethető vissza. Nem szabad elfelejteni a középkori francia-magyar búcsújárási kapcsolatokat sem, különösen az Aachenba, Andernachba irányuló búcsújárást.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a keleti szőlő-borkultúra – ami Transz-Kaukázus irányába mutat kapcsolatot, és a honfoglalás hatására alakult ki Északkelet-Magyarországon – nyugat-európai visszaszorítói és a nyugat-európai borkultúra egyik jelentős terjesztői, felerősítői a Kárpát-medencében betelepülő francia-vallonok voltak.

A regionális különbségek hatásukra valószínű, hogy még nagyobbak és jellegzetesebbek lehettek. Ma már nem lehet egyet érteni azzal a korábbi megfogalmazással, hogy az idegen telepesek nem hoztak be semmi új művelési eljárást. Egyben ezeket a középkori telepeseket, szőlő-bortermelőket tekinthetjük a középkori Magyarországon a reneszánsz időszak szőlészeti-borászati előkészítőinek is, mint az ókori hagyományok és eljárások megújítóit, alkalmazóit, felerősítőit, terjesztőit is.

2006.

Csoma Zsigmond

Az írás teljes terjedelemben megtekinthető: http://www.kre.hu/portal/doc/studia/Cikkek/2006.3_4.szam/p-csoma.pdf

Gondolatok szülőfalumról, a 100 évvel ezelőtti Felnémetről

 

Rokonom a fél falu, vagy majdnem az egész? 

A folytatás ötletét Korózs József  községi bíró leszármazottainak, és a velük való rokoni kapcsolat  keresése adta.

Korózs József  a felnémeti könyvtár egyik alapító tagja volt, melyet az 1896. május 10-én felvett Díszközgyűlési jegyzőkönyv igazol, és egy házassági anyakönyvi kivonat, ahol házassági tanúként szerepel.

Ez az írás elsősorban az apai ági felmenőimről, a Korózs családról szól, de szeretném az előzményeket, a 110 évig lakatlan Felnémet újratelepítését is felidézni.

Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig, helytörténeti gyűjtőmunkájában olvasható: 

„. A falut az 1552. évi ostromból visszavonuló török szeptember 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmenekült, a visszatért felnémetiek rögtön felépíthették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1553-ban 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkező jobbágy lakta.

1577-ig a lakosság hatalmasan felduzzadt: ebben az évben például a 22 jobbágytelek mindegyikén 12-15 család lakott, az egész községben összesen 291 család.

Eger várának magyar őrsége ekkor még védte ennek a határvidéknek népét.

A török hódoltság alá jutott déli, Tisza menti püspöki birtokokról Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől. De a közeli visszatérés iránt táplált reményük sose válhatott valóra, mert 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került, Felnémet pedig elpusztult, lakatlanná vált 110 évre, 1706-ig…

Felnémetet 1609-ben, 1652-ben, 1682-ben is mindig pusztának mondják az összeírások.

A török hódoltság időszaka mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveiből pedig Eger város egy részét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbe vágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták, s bennük sok kárt tettek.

A felnémeti pincék körül sok hősies ‘csatajelenete játszódott le annak a szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódítására reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét, s velük a felnémeti pincéket betömették…

Felnémet első újjátelepítése 1706-ban ment végbe…

Felnémet új lakossága az ország legkülönbözőbb tájairól verődött össze. A 35 betelepült között 21 rendelkezett a jobbágygazdaság elindításához szükséges, minimális két ökörrel, 2-3 tehénnel, a többi mesterember volt, itt kívánt igásállathoz jutni. De megtelepülésük nem bizonyult állandónak.

A Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben a kuruc és labanc csapatok átvonulásai, a katonák beszállásolásával kapcsolatos gyötrelmek, meg az 1710. évi pestisjárvány elől jórészt elmenekültek a lakók, csupán 10 család maradt Felnémeten…”

„Felnémet ezen első, 1706. évi újjáépítése során a következők telepedtek meg az alábbi helyekről:

• Benedek Máté                        Szecsőről,
• Borsos Jakab                          Egerbõl, ahol ennek elõtte szolga volt,
• Barsek Máté zsellér              Liptómegyéből,
• Bíró Gergely szabados        Felsődarócról,
• Bojtos András                        Egerből ment Mezőtárkányba, onnét Felnémetre,
• Doma Mátyás és Márton   Sipekről, Nógrád megyéből,
• Dömösi György                     Bicskéről,
• Fekete Mátyás                       Olasziból,
• Helmecz György molnár   Helmeczről, Trencsén megyéből,
• Horváth György                   Egerből,
• Józsa Gergely                        Jászjákóhalomról,
• Illés Benedek                          Kátáról,
• Kassai Jakab                           Beszterce melletti Panikról,
• Kiss Mihály taksás                Kátáról,
• Kiss László                              Nagyszőllősről, Bihar megyéből,
• Korózs János                     Felsőtárkányból,
• Korózs Pál vargamester,Előbbi Korózs fia, Szobotyia nevű tóth városból,
• Kostyán Benedek                 Ráckevéről, ahol szolga volt,
• Kovács György szabados  Gyarmatról,
• Kovács Jakab mester          Bartfáról,
• Kovács Mátyás mester       Késmárkról,
• Lengyel János kordovánműves Dunaföldvárról,
• Mihalóczi Simon                    Tótszentgyörgyről, Szepes megyéből,
• Molnár Mihály, kinek atyja imitt amott molnárkodott,
• Nagy István                             Rozsnyóról,
• Putnoki János                         Putnokról,
• Patai Péter                               Gyöngyöspatáról,
• Rácz János                               horvátországi,
• Sikator András fegyveres mester ennek előtte Egerből ment ki
• Sotis Márton                           Tótlóbányáról,
• Szécsényi György nemesrendű tiszttartó,
• Szabó János mesterember, Rajcról, Trencsén megyéből,
• Szabó István                            Újvárról, ahol katona volt
• Szarvaskőalji Csányi nevű ember,
• Tóth Ádám                                Kátáról, ahol szolga volt,
• Takács Tamás pázmándi fi, Egerből ment ki.

(Érs.gazd.lt. VI.cl.V.96.)”

Forrás: http://felnemet.hu/?p=152

A Korózs névvel  Felsőtárkány népesedéstörténetében is találkoztam:

„ ..Az 1548. év Koros családneve (Karos formában is) 1678-ban már hiányzik, de feltűnik később Felnémeten, Korózs formában, ahol a falu egyik törzsökös családjává válik…”

Forrás: http://www.palocertek.hu/telepules.php?nev=Fels%C5%91t%C3%A1rk%C3%A1ny

 

Hogy a Felsőtárkányból betelepült Korózs János volt-e az ősöm, sajnos örök rejtély marad!

A felnémeti anyakönyvek tanulmányozásakor a legkorábbi és a legbiztosabb anyakönyvi adat, dédapám Korózs Mihály születési ideje, és szüleinek neve volt. A halála időpontjáról és körülményeiről sajnos nem találtam semmit. Szerencsésebb voltam Korózs Mihályné, Sike Anna dédanyám keresésekor, aki 1865-ben született és igen szép kort ért meg, 1950-ben halt meg.

 

Rokoni kapcsolatom a felnémeti bíróval

Korózs Mihály dédapám,  Korózs András és Molnár Apollónia kilencedik gyermeke volt, és Korózs József  felnémeti községi bíró testvére. (Korózs András és Molnár Apollónia, ha az első gyermek Korózs Albert születését (1841), és az akkori korai házasságkötéseket figyelembe vesszük, 1810-1820 körül születhettek)

 

Korózs Andrásnak és Molnár Apollóniának az élő, családot alapító gyermekei közül Korózs József a második fia volt.

Az alábbiakban írtam le apai ági őseim, rokonságom megtalált adatait, illetve leszármazottaikat.

(A születési, halotti, házassági anyakönyvi kivonatok 1895-től találhatók az interneten.)

 

Apai ükszüleim 

Korózs András  →  felesége: Molnár Apollónia Laktak: Felnémet 150 (1899 előtt meghaltak)

Gyerekeik:  1. Korózs Albert (1841.01.11-???) → felesége: Bozó Katalin (Korózs Panni néném nagyszülei) Laktak: Felnémet 105

Gyermekeik: - Korózs András   (1884  ???) - Korózs Regina   (1888.09.14-???) - Korózs Imre       (1885.11.05-???) - Korózs Veronika (1885.11.05.-???) → férje:  Eged András (1877.12.28.-???) Házasság időpontja: 1901.06.03.; Lakás: Felnémet 25

- Korózs János (1884.05.16. – 1959.02.01.) → felesége: Eged Verona (1880.??.?? – 1953.04.25.) Házasság időpontja: 1903.11.21.; Lakás: Felnémet 105 (Rákóczi út 1.)

Gyermekeik: - ifj.Korózs János (1906.02.04-1988.??.??) → felesége: Kovács Piroska (1907.09.24-???) Házasság időpontja: 1925.11.06.; Lakás: Felnémet 105

- Korózs Anna (1911.07.18-2004) → férje: Bíró István (1907.12.07-???) Házasság időpontja: 1929.04.26.; Lakás: Felnémet 105

Gyermekük: Bíró Edit  megh.1935.08.17 (7hó)

- Korózs Mária (1909.03.16-???) → férje: Jakab József (1903.12.21-???) Házasság időpontja: 1925.11.06.; Lakás: Felnémet 105, Felnémet 256

– Korózs József      1913.07.10-1913.08.16.

2. Korózs Mária   1841 -???

3. Korózs András 1843.10.12-???

4. Korózs József (1849-1921.11.27.) → Első felesége: Nagy Regina   (felnémeti bíró) Lakás:Felnémet 251

       Gyermekek az első házasságából:

-Korózs János (1869.05.24-1957.04.08) → felesége: Kovács Regina (1870.04.27-1933.01.10) Házasság időpontja: 1889.; Lakás: Felnémet 349

-Gyermekük: Korózs József (1895..02.21-1983) → Első felesége: Német Mária Házasság időpontja:  1914.05.17.

Korózs József → Második felesége: Korózs Etel (1906.10.10-1994.??.??)

Gyermekei: - Korózs József  (1926-1993) → felesége: Farkas Ilona - Korózs János  (1928-2012) → felesége: Nagy Margit - Korózs Zoltán (1929-2001) → felesége: Barzsó Izolda

-Korózs István (1870.11.26 – ???) -Korózs István (1873.08.14 – ???) -Korózs Julianna (1873.08.14-???)

 

Korózs József (1849-1921.11.27.) → Második felesége: Nagy Mária

Gyermekei a második házasságából:

-Korózs György (1876.02.02 – ???) -Korózs Julianna (1880.09.02 – ???) -Korózs Mária (1883.11.02-1943.04.23.) → férje: Német András Házaság időpontja: 1898.09.26.; Lakás: Felnémet 218/a

Gyermekei: -Német Borbála (1902.09.28.) -Német József (1906.08.19 – 1971.??.??) -Német András (1917.08.22 – 1996.05.28.);felnémeti tanár -Német Mária (1899,12,29 – 1948.???) → férje:  Korózs József Házasság időpontja: 1914.05.17.

-Korózs Rozália (1886.09.05-1954.03.17) → férje: Kovács Lajos Házasság időpontja: 1902.11.03.; Lakás: Felnémet 249 (Felvég, Borsodi út)

Gyermekei: -Kovács Mária (1905.01.05-1913) -Kovács Ignác  (1907.04.05-1983) → felesége: Szarvas Julianna Házasság időpontja: 1930.04.25.; Lakás:Felnémet 250

-Kovács Anna (1909.10.10-1990.??) -Kovács Lajos (1914.06.02-1948.03.15.) → felesége: Punyi Róza (Szarvaskő) Házasság időpontja: 1936.02.22; Lakás:Felnémet 251

-Kovács Mária (1917.06.30-1996.???) →  férje: Csank Lajos Házasság időpontja: 1933.10.01.; Lakás:Felnémet 251 (211)

-Korózs Julianna (1889.02.17-1969.09.01) → férje: Jakab András Házasság időpontja: 1904.11.13.; Lakás:Felnémet 101 (Hámán Kató út 13.)               .

Gyermekei: -Jakab Mária (1907. 09.30 – 1991.??) → férje: Csank István Házasság időpontja: 1924.09.13.; Lakás:Felnémet 101

-Jakab József (1912.04.25 – 1987.??) → felesége: Kovács Ilona Házasság időpontja: 1934.09.24.; Lakás:Felnémet 101/a

5. Korózs Mária (1851.09.07- 1924.12.03.) → férje. Eged András Lakás:Felnémet 318

Gyermekeik:

- Eged Márton (1871.11.14 – ??) → felesége: Kovács Erzsébet (1878.09.13 – ??) Házasság időpontja: 1896.05.18; Lakás: Felnémet 142

- Eged Rozália ( 1878.06.02 – ??) →  férje: Énekes Sándor (1875.11.17 – ??) Házasság időpontja: 1898.05.02.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 155

- Eged András ( 1879.11.30-1964 .??) → felesége: Erdélyi Rozália (1882.02.22-1964.??) Házasság időpontja: 1899.11.13; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 137a

- Eged József  (1882.02.24 – ??) → felesége: Jakab Rozál (1881.04.30 – ??) Házasság időpontja: 1907-11.22.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 141

- Eged Veronika (1885.06.21 – ??) → férje: Garabás Ferenc (1884.02.10 – ??) Házasság időpontja: 1908.02.29.; Lakás: Felnémet 226

- Eged Piroska ( 1890.09.29 – ??) → férje: Barzsó András (1886.02.16 – ??) Házasság időpontja: 1907.11.22.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 183

 

6. Korózs Apolló ( 1853.09.25-1899.06.28.) → férje: Szarvas Imre Lakás: Felnémet 150

Gyermekei:

- Szarvas Lajos (1872.12.06 – ??) →  felesége: Erdélyi Veronika (1873.04.24 – ??) Házasság időpontja: 1896.11.23.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 137

- Szarvas Rozália ( 1879.04.19. – ??) → férje: Erdélyi József (1870.08.06 – ??) Házasság időpontja: 1896.11.23.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 137

- Szarvas József  (1884.03.18. – ??) → felesége: Nagy Veronika (1885.08.29. – ,?) Házasság időpontja: 1904.10.22.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 213

??   – Szarvas József  ( 1886.07.27 – 1963.??) → felesége: Nagy Mária (1891.03.04 – 1954.??) Házasság időpontja: 1916.04.29.; Lakás: Felnémet 150/a, Felnémet 143

7.Korózs Bálint (1857. – 1937.08.25.) → felesége: Sütő Rozália Lakás: Felnémet 252

Gyermekei:

- Korózs András (1879.11.16-1941.07.30.) → felesége: Rófusz Piroska Házasság időpontja: 1904.10.23.; Lakás: Felnémet 252

- Korózs István      1884.08.08. – ??? - Korózs István      1886.02.20. – ??? - Korózs Bálint (1888.01.02. -???) → felesége: Bíró Piroska (1891.12.08-1924.12.25.) Házasság időpontja: 1908.10.27.

- Korózs Apolló (1890.02.07. – ???) →  férje: Eged István Házasság időpontja: 1906.11.10.; Lakás: Felnémet 252/a, Felnémet93

- Korózs Piroska (1892.12.21. – ???) → férje: Takács Bernard (1888.03.22. – ???) Házasság időpontja: 190810.27.; Lakás: Felnémet 80

- Korózs István (1895.02.16. – ???) → felesége: Nagy Róza (1897.08.01.- ???) Házasság időpontja: 1914.08.08.; Lakás: Felnémet 252/a, Felnémet 155

- Korózs Mária      1897.??? – 1899.05.18.  (2é) - Korózs Mária (1899.08.16. – ???) → férje: Farkas Márton Házasság időpontja: 1919.08.16.; Lakás: Felnémet 252/a

- Korózs Sándor     1902.07.07. megh. (3hó)

 

8. Korózs Anna (1861.05.03-1939.02.19.) → férje: Barzsó Lajos   (Németh Csilla dédszülei) Lakás: Felnémet 183

Gyermekeik:

- Barzsó Apollónia (1879.06.21-1966.12.26.) → férje: Szalkai Sándor (1866.05.08. – ???) Házasság időpontja. 1900.12.17.; Lakás: Felnémet 183, Egerbakta

Gyermekük: - Ilona

- Barzsó Rozália (1880.11.03. – 1960.09.27.) → férje: Nagy Sándor (1860.05.03. – ???) Házasság időpontja: 1905.02.02.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 213

Gyermekeik (közös): - Rozália, Piroska és Lajos ikrek, Erzsébet, Margit

Gyermekük Nagy Sándornak özvegyként: - József, István, Mária, Sándor, Lajos

- Barzsó András (1886.02.16. – ???) → felesége: Eged Piroska(1890.09.29. – ???) Házasság időpontja: 1907.11.22.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 142

Gyermekeik: - András, Margit, Julianna

- Barzsó Lajos (1888.03.04. – ???) → felesége: Énekes Rozália (1896.03.31. – ???) Házasság időpontja: 1914.10.30.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 187

Gyermekük: - József

 - Barzsó Károly (1894.06.08. – ???) → felesége: Eged Mária (1897.06.01. – ???) Házasság időpontja: 1914.02.20.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 13a

Gyermekeik: - Károly, István, Ágnes

- Barzsó Veronika (1896.08.26. – 1970.03.04.) → férje: Jakab Ferenc (1889.11.02. – 1957.04.23.) Házasság időpontja: 1914.02.20.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 173

Gyermekeik: - József, István, Ferenc

- Barzsó Katalin (1898.11.17. – 1968.11.04.) → férje: Németh András(1895.07.25. – 1951.04.27.) Házasság időpontja: 1916.01.17.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 185

Gyermekeik: - József, Bertalan, János és Károly ikrek, Oszkár

 

9.*Korózs Mihály (1863.10.13- (1902 előtt)) → felesége: Sike Anna (1865.11.21. – 1950.07.03.),(Korózs Györgyi dédszülei) Lakás: Felnémet 138, Kovács Jakab út 90.

 Gyerekeik:

     -Korózs József (1884.07.31. – 1962.03.06.) → felesége: Barta Mária (1884.10.02. – 1949.06.05.) Házasság időpontja: 1902.10.26.                  

Gyermekei:

-Korózs Mária   (1903.09.12. – 1907.04.16.)   (megégett) -Korózs József  (1909.03.28. -1986.??) → felesége: Bíró (Misu) Mária (1915.03.03. – ???) Házasság időpontja: 1931.09.28., Lakás: Felnémet 138, Felnémet 21

Gyermekük: - Lajos

- Korózs András (1915.10.04. – 1996.11.14.) → felesége: Farkas Mária (1922.10.12. – 1971.12.27.) Házasság időpontja: 1939.12.29.; Lakás: Felnémet 138, Felnémet 116

Gyermekeik: -András    (1944.12.13-1999.10.29) - Györgyi  (1952.01.20. -)

-Korózs Sándor (1920.01.10. – 1982.??) → felesége: Jakab Etelka Lakás: Felnémet 138

Gyermekeik: - Marianna (1949. – 2003.) - Etelka (1955. -)

- Korózs Julianna (1886.12.30. -1957.11.22.) →  férje: Borsós Sándor (1883.07.24. – ???) Házasság időpontja: 1902.10.26.; Lakás: Felnémet 136, Honvéd út 78.

Gyerekeik: -Borsós Lajos (1903. – ) -Borsós Mária (1909.08.24. – ???) → férje: Jakab Sándor (1905.08.22. – ???) Házasság időpontja: 1924.10,26.; Lakás: Felnémet 136, Felnémet 56

-?Korózs János (1889.04.22. – ???)

 

Remélem, lesznek akik ráismernek felmenőikre!

 

Korózs József  felnémeti bíró első házasságából találtam élő, és a faluban lakó leszármazottakat, akik a korosztályomhoz tartoznak. 

A második házasságából született lányai közül

-Korózs Máriának          házas          Német Andrással

1883.11.02-1943.04.23 (60 é.)

Lakás:Felnémet 218/a

Egyik gyermeke Német András felnémeti tanár (1917.08.22-1996.05.28.)

Tehát Német András tanár bácsi a bíró egyik unokája volt. Azt hiszem szinte mindenki ismerte a faluban.

 

Felnémeti rokoni kapcsolataim: 

Ha a népes Korózs famíliához hozzáveszem a sokgyermekes Barta családot, az anyai ágból a Farkas és a Sütő családot, akik mind tősgyökeres felnémetiek voltak, szinte az egész faluval rokoni kapcsolatban állok. 

Az egyetlen „jöttment” Punyi Veronika dédnagymamám volt, aki Szarvaskőből jött férjhez dédapámhoz Farkas Ferenchez, az 1890-es évek közepe táján.

Mivel Punyi Veronikának nyolc élő testvére volt, Szarvaskőben is bőven akad rokon.

 

Kiegészítés az előző leírásomhoz, a felnémeti anyakönyvek tanulmányozása alapján: 

Felnémeti harangozók: 

Szele család:

Három generáció szolgálta harangozóként a falut és az egyházat:

- 1.Szele János harangozó  házas Boros Borbálával

- 2.id. Szele Sándor harangozó 1849.03.25 -1906.03.07. (58 éves) házas Zilinyi Rozáliával

- 3.ifj,Szele Sándor harangozó 1887. 02.19 -1950.03.14. (63 éves) házas Boross Irénnel

- Házasságkötés:

1946.12. 21. Szele Mária tanítónő (ifj. Szele Sándor és Boross Irén lánya) házasságot kötött

Nagy Árpád magántisztviselővel.

- Meghalt:

id. Szele Sándor harangozó 1849.03.25-1906.03. 07. (58é) (Szele János harangozó és

Boros Borbála fia)

ifj. Szele Sándor harangozó 1887.02.19-1950.03.14. (63é) (Boross Irén férje,

Boross József kántortanító veje)

 

Kedves emberek a „Nagysorról”, a szomszédok: 

-Szomszéd Klári mama:

1915.11.18. Jakab Ferenc és Sütő Klára házasságot kötöttek

Lakás: Felnémet 115

1925.04.23.meghalt Jakab Mária 1 napos és

1925.05.12. Jakab György 20 napos ikrek, (Jakab Ferenc és Sütő Klára gyerekei)

1956.07.15. meghalt Jakab Ferenc 61 évesen,  házas  Sütő Klárával (Engert Éva nagyapja)

-Szomszéd Jakab (vaskó) Veron néném:

Lakás:Felnémet 115

1935.04.24. Jakab Veron (1919.02.18- ?) házasság  Nagy Jánossal

Gyermek:Nagy Erzsébet

-Szomszéd Szűcs (dusi) Róza néném és Nagy (pípa) Feri bátyám:

Lakás:Felnémet 117

1920.09.20-1976 Szűcs Róza, szülei Szűcs (dusi) János és Guba Anna

1942.01.31. házasság Szűcs Róza és Nagy Ferenc (szül.1915.03.15- ?)

1949.05.19.meghalt Nagy Ferenc 2 napos (szomszéd Nagy Ali testvére)

-Szomszéd és rokon Korózs Panni néném:

1911.07.18-2004 Korózs Anna   házasság 1929.04.26.  Bíró Istvánnal (szül.1907.12.07-?)

1935.08.17.meghalt Bíró Edit 7 hónapos gyermeke

 

Az interneten talált felnémeti anyakönyvi bejegyzésekről általában: 

-1907-től halotti anyakönyvekben oldalanként 5 bejegyzés (1895-től minden oldalon 1 bejegyz.)

-1907-től házassági anyakönyvekben oldalanként 3 bejegyzés(1895-től házas és tanuk 1-1 old.)

-1896-1949 a házakat (helyrajzi) számmal jelzik

-1950-től utcanév is szerepel az anyakönyvekben!

-1950.10.26-tól Szarvaskő önálló anyakönyvet vezet

-1953-tól halotti anyakönyvben a pontos cím, és a házasságkötés éve is megtalálható.

-1961-től halotti anyakönyvben „Egri Anyakönyvi Kerület Felnémeti Kirendeltsége” szerepel.

A felnémeti házak jelzései: (helyrajzi szám?) (Következtetés családom, illetve általam ismert emberek lakóhelye alapján) 

-Felvég (Petőfi, Kossuth út, Hámán Kató út)

Felnémet 217/a Német András tanár, Korózs József unokája

Felnémet 233 Barta Mária nagymamám családja

Felnémet 251 Korózs József bíró családja -Alvég (Felszabadulás, Rákóczi út)

Felnémet 105 Korózs János, és Korózs Panni néném családja -Nagysor(Honvéd, Kovács Jakab út)

Felnémet 115 Jakab (vaskó) Ferenc szomszéd

Felnémet 116 Farkas Ferenc nagyapám családja

Felnémet 117 Szűcs (Dusi) János szomszéd

Felnémet 136 Korózs Julianna, Borsós Maris néném (Honvéd út 78.)

Felnémet 138 Korózs József nagyapám családja

Felnémet 150 Korózs András és Molnár Apolló (ükszüleim) háza (most Szarvas József háza, Gyöngyvirág presszó?) -Kertalja (József Attila u.)

Felnémet 171 Sütő Anna nagymamám (Sutra) családja -Újsor (Béke út)

Felnémet 31 Bíró (Misu) Mari ángyom családja

Felnémet 72 Bíró Sándor és Farkas Piroska háza

Felnémet 61 Kovács (Zsófi) Panni néném családi háza

Felnémet 48/a  cigánytelep

-Sánc út Felnémet 394 Jakab József szülői háza (Dárinka édesapja)

-Egri út  Felnémet 341 Láng Sándor kádármester háza 

Ha ezek helyrajzi számok, talán ma is így szerepelnek a telekkönyvekben. (Minden szóbeli vagy írásbeli kiegészítésnek örülnék) 

 

Lehet, hogy ezek a jegyzetek sem irodalmi, sem tudományos értéket nem képviselnek, de jól esett leírni!

Ha 100 év múlva, az én leszármazottaim esetleg megtalálják ezeket az irományokat, olyan szeretettel gondoljanak rám, mint amit én éreztem a fényképeken látott, vagy hallomásból ismert őseim iránt.

 

Amíg fiatal az ember halhatatlannak hiszi magát…

Ezer más dolog érdekli, leköti a munka, a család. Saját tapasztalatból tudom, hogy a múlttal csak bizonyos életkorban kezdünk foglalkozni. Akkor jönnek a kérdések!

Ki kicsoda volt, és ez vagy az, hogy is történt?

Gyakran mondogatom az ismerőseimnek:

„Addig kérdezz, amíg van kitől!”

  

Eger, 2014. április 02.

 Nyerges Zoltánné Korózs Györgyi

A rendszerváltozást követően generációnk számára örökül maradt Magyarországon már szinte nem is bír hírértékkel, hogy egy elvadult, bozótossá vált, részben szétlopott, használaton kívüli iparvágányt felszed a pályafenntartás.

Az egri Berva-völgy valaha mesei szépségű vidéke – akár ipartörténeti vonatkozása révén – mégis megérdemel némi fokozottabb figyelmet, már csak azért is, mert a terület keskeny és normál nyomtávú vasúttal egyaránt büszkélkedhetett múlt századi története során.

A Berva-völgy Eger északi, Felnémet városrészében található, a Bükk-hegység kelet–nyugati irányba nyúló mélyedése. A korabeli képeken gyönyörű területnek azonban más sorsot szánt a XX. század: itt épült fel az egri Finomszerelvénygyár.

Biztosított előjelzőre figyelmeztető tábla és a háttérben maga a jelző. A kép jobb oldalán a mészkőbánya új építésű nagyvasúti kapcsolatának sínkoronája csillog. A messzeségben a szintén 2012-ben elbontott felnémeti fatelep kéménye látszik A képre kattintva fotógaléria nyílik (a szerző felvételei)

 

A II. világháborút követően ésszerűnek tűnt az ipari létesítményt a várostól távolabb elhelyezni, lehetőleg egy jól védhető völgyben, sok-sok különálló épületben. A hivatalos közlés szerint 1949–50-ben felépült komplexum (valójában 1953-ban fejeződtek be a munkák) 1954-ben már az „Élüzem” megnevezéssel is büszkélkedhetett, és a vidéki iparosítás jegyében a környék főként mezőgazdasági lakosságából jelentős mennyiségű munkást szippantott fel. A csúcsidőszakban a nehézipari komplexum 3663 embert foglalkoztatott.

Ennyi embert eljuttatni a munkahelyére csakis vasúton volt ésszerű, amely feladatot két vonal volt hivatott ellátni. Az egyik a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút szárnyvonala volt, amelyet a Berva-hegy oldalában lévő, akkor még kis méretű mészkőbánya, a mai óriásbánya elődje 1938-ban hívott életre. A keskeny nyomközű, 760 milliméteres nyomtávolságú, 9 és 12 kilogramm per folyóméteres, hevederes illesztésű sínekből felépült vonalon a Finomszerelvénygyár részére kétvágányú állomást építettek. Az állomás kicsiny szolgálati helye a kétezres évek elején, a szétlopott pálya módszeres és tervezett felszedésekor még állt, és egy illegális lakója szépen karbantartotta, a környéket parkosította. 2005 őszén az épület még romosan, de dacolt az idővel, a pálya helyére pedig útépítési hulladékot öntöttek le. Az épületet 2008-ban az építési hulladék elszállításával párhuzamban túrták el. A keskeny nyomközű vasút szárnyvonalának maradványai a nyomvonalon sokhelyütt fellelhetők: egy-két régi átjáróban sínszálak fordulnak elő, a bozótosban szelvénykövekre bukkanni, és a talajt kicsit eltúrva a korhadt talpfák és a jó állapotban lévő, fabetétes vasbeton aljak is előbukkannak.

A régi őrlőmű épülete pártszlogennel. Az építményt 2012 tavaszán robbantással semmisítették meg, a telep vágányhálózatát szintén ekkor szedték fel

 

A megszűnt kisvasút helyett később drótkötélpálya szállította a bányából a mészkövet az őrlőműbe, amely az Eger és Felsőtárkány közti közút mellett volt található, és iparvágányával együtt 2012 tavaszán és nyarán bontották el. Az őrlőműben akkor szűnt meg a munka, amikor svéd tőkéből felépült az új, a bánya közelében elhelyezett üzem, amelyhez a berva-vögyi iparvágányból kiágazó új sínpárt is lefektettek. Ez az úgynevezett OMYA iparvágány, amelyről széles körben jelennek meg fényképek Szergejes tehervonatokkal.

A kisvasút ideális eljutási lehetőséget kínált a felsőtárkányiak számára, akik néhány száz méter sétával érték el a megállóhelytől az akkor még vörös csillaggal díszített, munkásokat ábrázoló domborművekkel is ékesített, markáns gyárkaput.

Egy hatalmas kommunista üzemnek azonban elengedhetetlen kiegészítője volt a nagyvasúti összeköttetés, amelyet Eger-Felnémet vasútállomás negyedik vágányából kiindulva vonzó környezetben teremtettek meg hevederes rögzítésű, 34 kilogramm per folyóméteres sínekből vasbeton aljakra rögzített, 40 kilométeres óránkénti sebességgel járható pályával. A Berva-völgyi vonalból viszonylag hamar kiágazott az őrlőműbe tartó iparvágány, amely a Finomszerelvénygyár hanyatlását követően is élettel töltötte meg a vonal legalsó szakaszát. Itt következik két fontosabb műtárgy: a Berva-patak áteresze nem mondható jelentős látványelemnek, fontosabb azonban a kisvasút fölött átívelő híd, amelynek unalmas vasbeton szerkezetét és talapzatát a vonal támfalait is meghatározó és Egerben korabeli családiház-építési divat terén is jellegzetesnek mondható fehér bervai mészkő díszíti.

A Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút a tárkányi út mellett a berva-völgyi szárnyvonal-kiágazás közelében. Ennyi az összes megmaradt pályarészlet

 

A műtárgyat követően finom jobbos ívből enyhén balra fordul a vonal elérve a kétezres évek pályarongálásának helyszínét: egy vonalbejárás során itt, a balról nyárfaerdővel övezett, jobbról szántófölddel szegélyezett területen loptak bele először a használaton kívüli iparvágányba.

Néhány száz méter után mindkét oldalról sűrű erdő szegélyezi a vonalat: mivel az ipari létesítmény védelmét is szolgálták a fák, ezeken a területeken az erdőgazdálkodás nem bántotta a növényzetet, így egészen öreg fákkal is találkozni. A gyárkaputól háromszáz méterre található a személyszállítás máig élő maradványa: egy méretes, széles és hosszúra nyúlt peron, amely utal arra, hogy itt bizony nagy tömeg mozgatását biztosította a vasút. A peron végéről kellemesen lankás betonjárda vezetett le a gyárkapu elé, amelyet a környék területértékesítései révén most két helyen kerítés szakít meg, és kamionok parkolnak a széles járdán, míg másutt az öregedő erdeifenyők toboztengere takar.

A vonal ezt követően eléri az ipari létesítmény bejáratát: a régóta zárt, rozsdás lánccal eggyé érett kaput a gyár portaszolgálata volt hivatott nyitni: a számukra kialakított feljáró még ma is megtalálható a sűrű növényzet közt. A vasút Eger-Felnémettől szinte folyamatosan emelkedik, ám a gyárkapu szintjében eléri legnagyobb magasságát, és onnantól az emelkedő völgy aljával kerül egy síkba. Felfelé haladva jobbról szinte végig a hegy meredek oldalfala szegélyezi a vonalat, fehér mészkővel díszített támfalakkal. (Ez jó védettséget is adott az üzemnek, ahol szükség esetén haditermelés is beindítható volt, sőt, óvóhelyekkel is rendelkezett.)

A személyszállítás az Eger környéki autóbusz-hálózat fejlődésével, a helyi 10-es és 14-es viszonylatok indulásával párhuzamban fokozatosan elsorvadt a vonalon. A 14-es autóbuszok jelenleg is a gyárkapu előtt fordulnak vissza. (A gyár fénykorában egyes járatok egészen feljártak a völgybe, több helyen megállva a gyár területén.)

A kisvasút fölötti híd után a finomszerelvénygyári pálya baloldalt nyárfaerdővel

 

A romos 22-es üzemnél ért véget az iparvágány, és a 2012 tavaszi–nyári bontási hullámot követően egyedül itt, a 22-es épület előtt maradt meg egy útátjáróban két sínszál. Idáig vélhetőleg már régebb óta nem jöttek fel vonatok, mivel régi közművesítési nyomok és rábetonozások is látszódnak a sínpálya maradványain. A gyár jellegzetes kéményével nagyjából egy síkban volt megtalálható a vágányhálózat, ahol a kocsirendezés is folyt. A Finomszerelvénygyárból a nyolcvanas évek végén még ment el rakott tehervonat az akkori Szovjetunióba és Csehszlovákiába. A vonatokat M43 (Kisdácsia) továbbította. A kommunista élüzem a rendszerváltozás után sorra veszítette el piacait és megrendelőit: a 3500 dolgozó nagy része az évek alatt elvesztette az állását, és napjainkra a területen sok kisebb cég bérel vagy birtokol régi üzemcsarnokokat, ám a gyár nagy része elhanyagolt, romos és gazos.

Az üzemi területen több lépcsőben hajtották végre a vasút elbontását, de 2012 nyaráig a vonal beért a rendszerváltozás után Berva Rt. néven tovább élő cég területére. A bontás során a sínek mellett a vasbeton aljakat és a rögzítésre szolgáló alkotóelemeket is elszállították, csupán a szelvénykövek és a zúzottkő ágyazat utal arra, hogy néhány évtizede itt virágzó forgalmú iparvágány futott.

A régi mészkőbánya területe az új telephelyre tartó iparvágánnyal. Az építmény alatti egyenes vonal a keskeny nyomközű vasutat felváltó régi drótkötélpálya helye

 

A Berva-völgyi vasutak elhalása nem rejteget meglepetéseket: a keskeny nyomközű vasút eltűnése a völgyből országos jelenség része volt a 80-as években, a nagyvasút felhagyása pedig természetes velejárója a rendszerváltozás után elpusztult, múlt rendszeri nagyvállalat történetének. A völgyben végighaladva azonban nem csak a pusztulás nyomai láthatók: néhány helyen modern kort idéző új létesítmények magyarázzák, hogy miért is van kamionok által kitaposva a területre vezető aszfaltút. Legalább két helyen található meg az Új Magyarország Fejlesztési Tervet éltető molinó, amely utal arra, hogy ha nem is pezseg, de nem múlt el teljesen az ipari élet a völgyből.

Hogy egy meglévő, a jövőben is jól fejleszthető, világháború után óvatosságból eredő széttagoltsága révén napjainkban éppen a sokoldalú felhasználást kínáló ipari területről miért tűnik el 2012-ben az iparvágány harminc kilométerre a nagy forgalmú 80-as vonaltól, azt már bonyolultabb lenne hathatósan megindokolni.

Birincsik József

Forrás: http://iho.hu/hir/elmulo-vasutvonalak-a-berva-volgyben-120831