Mi lett volna, ha az Eger-Vadna vasútvonal valósul meg az Eger-Putnok helyett? Mert erre az eshetőségre volt gyakorlati lehetőség, hiszen 1899-ben ezt a tervezetet terjesztették elő a vasútvonalak fejlesztésére: ”A tervezett eger-vadnai h. é. vasut m. kir. államvasutak Eger állomásából indul ki és Eger, Felnémet, Szarvaskő, Mónosbél, Mikófalva, Apátfalva, Szilvás, Visnyó, Dédes, Tapolcsány, Bánfalva, Bánhorváth, Nagy Barcza, Sajó-Vadna és Sajó Szt. Iván községek határait érintve a m. á. vasutak Miskolcz-füleki vonalának Vadna állomásába fut be. [...]
Bpest 1899 oktober havában, Márkus Ágoston s.k.”
Amint látjuk, szó sincs benne Eger-Putnok-ról, inkább a füleki vonal Miskolc felé eső részén, Vadnán lett volna az a centrálé, ami ma Putnokon van. Minden bizonnyal az döntötte el a kérdést, hogy a Királd-Putnok térségben meglévő bányák igényeinek kiszolgálását vették alapul a vasútvonal létesítésénél, amelyekhez Putnok valamivel közelebb volt, mint Vadna. Ennek megfelelően, az említett bányák bezárása óta rendszeresen téma a végül Eger-Putnok viszonylatban megépült szárnyvonal bezárása. Itt vegyük észre azt, hogy ha mégis az itt leírt Eger-Vadna vonal létesült volna 1908-ban, akkor mára valószínűleg nemcsak terv, hanem már elfelejtett tény lenne a megszüntetése.
A korabeli dokumentum [köszönet érte N.Tamásnak]:
“Az eger-vadnai h. é. v. műszaki leirása.
A tervezett eger-vadnai h. é. vasut a m. kir. államvasutak Eger állomásából indul ki és Eger, Felnémet, Szarvaskő, Mónosbél, Mikófalva, Apátfalva, Szilvás, Visnyó, Dédes, Tapolcsány, Bánfalva, Bánhorváth, Nagy Barcza, Sajó-Vadna és Sajó Szt. Iván községek határait érintve a m. á. vasutakMiskolcz-füleki vonalának Vadna állomásába fut be. Tervezett h. é. vasut haránt völgyektől sűrűn hasított dombos jellegű terepen vonul végig az Eger patak völgyében egész a szilvási határban fekvő vízválasztóig, ezen vízválasztót elhagyva belép a Szilvás patak illetve Bán völgyébe és ezen völgyben halad egész Vadna végállomásig. A terepnek megfelelően a pálya lejtviszonyai általánosságban a dombok jellegéhez simulnak és az alkalmazott, de okvetlen szükséges 16‰ emelkedést illetve esést meg nem haladja. Eger város határában a pálya igen szakgatott terepen és értékes szőlőfelületen halad át s csakis több 200 m sugaru iv alkalmazása mellett oldható meg.Felnémettől egész Monosbélig, az egyedüli vonalvezetés az Eger patak mentén lehetséges akként, hogy ezen szük völgyben több áthidalás és patakszabályozás valamint 200 m sug. ivek alkalmazása nem kerülhető ki. Okvetlen szükséges volt még az 507-514 szelv. között 200 m sugaru ivet alkalmazni, mert avölgyelet itt oly szük, hogy nagyobb sugár alkalmazása lehetetlen.Állomások terveztettnek:1. Eger mint csatlak. állomás2. Felnémet rak. állom.3. Szarvaskő rak. megállóhely4. Monosbél vizállomás5. Mikófalva megállóhely6. Apátfalva rak. állomás7. Szilvás rak. állomás8. Visnyó vizállomás9. Dédes rak. vizállomás (javitva vizállomásra) 10.Bánfalva rak. ”11. Nagy Barcza rak. ”12.Vadna csatl. állomás.Az alépitmény 4.0 m. korona szélességgel a h. é. vasutaknak megfelelő töltés és bevágásszabványa szerint terveztetik.Az alkalmazott hidak és ateresztők 2.0 m nyilásig bezárólag falazott ellenfalakkal és fahordszerkezettel, 2.0 m nyílásnál nagyobb műtárgyat falazott ellenfalakkal és vashordszerkezettel terveztetnek.A 165-170 szelv.ek közé eső alagutak az egy vágányu alagutak szabványai szerint lesznek előállitandók. A felépitmény 12 tonna tengelynyomásnak megfelelő fmkint 23.6 kg súlylyal biró acélsínrendszerrel terveztetik.Az alkalmazott talpfák a II. sz. szabvány szerint állittatnak elő azon megjegyzéssel, hogy azontalpfák a melyekre talplemez jön, felső szélessége 16 vm, azok pedig a melyekre talplemez nem jön 17cm felsö szélességgel birnak. Magasépitmények a h. é. vasutak szabványterveinek mefelelőleg terveztetnek. Pályaelzárás, … (?) a jelzésre vonatkozólag megjegyeztetik, hogy csak nappali forgalomra valófelszerelés terveztetik. Meghegyeztetik még, hogy ezen vasut mentén gazdag szén és vaskő területek léteznek, s hogy e vasut létesitése által úgy a szén, mint a vaskőbányászat fellendül; minthogy azonban előre nem állapitható meg, melyik helyek lesznek legalkalmasabbak ezen bányatermékek felvételére és továbbitására, a létesitendő állomások a legszükebb korlátok közt terveztetnek, azonban mintegy 35000 K tartalékba helyezendő azon czélból, hogy ha majd a bányaipar kifejlődik, egyik vagy másik állomás kibővíthető, esetleg egy egész új állomás készithető legyen.
Bpest 1899 oktober havában
Márkus Ágoston s. k. “
Forrás: http://3659.freeblog.hu/
A Felnémet Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma tisztelettel meghívja Önt és Kedves Családját a Felnémeti Szüreti Napok 2011 rendezvényeire
Programok Szeptember 22. csütörtök
9:40 – Felnémeti Szüreti Napok ünnepélyes megnyitása Megnyitja és köszöntőt mond Rázsi Botond , Eger alpolgármestere Az aulában a felsőtárkányi Erdélyi Tiborné babáiból összeállított „Régi Észak-magyarországi viseletek” című néprajzi kiállítás látható, melyet dr. Csiffáriné dr. Schwalm Edit nyit meg.
11:00 – „Nagyszüleink nyomdokain” Borkultúrával kapcsolatos, borkóstolóval összekötött előadás a 4. oszt. gimnazisták számára Előadó: Dr. Dula Bence szőlő és bortermelő Helyszín: Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium
14:00 – „A természet játékai és mustkészítés” Szüreti játszóház kicsiknek Török Jenő irányításával Helyszín: Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium
Szeptember 24. szombat Felnémeti szüreti felvonulás
13:30 – Szüreti koszorúszentelés a templomdombon
14:00 – Szüreti felvonulás hagyományok szerint a templomdombról a Kovács Jakab és a Felvégi úton a Pásztorvölgyi Iskoláig. Szüreti felvonulók műsora a Kovács Jakab úton a Könyvtár előtt
Szüreti menetben:
- Egri Csillagok Népdalkör - Felnémeti „Derűs Alkony” Nyugdíjas Egyesület - Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium néptánc és modern tánccsoportja - Bervavölgyi Óvoda nagycsoportja - Felsőtárkányi Rézfúvószenekar
Esőhelyszín: Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium
15:30 – I. Felnémeti Szüreti Napi Borverseny eredményhirdetése Köszöntőt mond: Takács Zoltán Felnémet Kultúrájáért Alapítvány elnöke A díjakat átadja: Rázsi Botond alpolgármester és Tarsoly József hegybíró
16:00 – 18:00 – Szüreti táncház A rendezvénysorozatot a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium aulájában Táncház zárja. A zenét a Tekergő Zenekar biztosítja
Rendezők: Felnémet Kultúrájáért Alapítvány Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium
Támogatók: - Egri Kulturális és Művészeti Központ - Eger Város Hegyközsége - Eger MJV Civil Alap - Bródy Sándor Könyvtár 2. sz. felnémeti fiókkönyvtára
Mindenkit szeretettel vár a Felnémet Kultúrájáért Alapítvány!
Kolbászos, zöldséges, tojásos, tejfölös lecsók is versengtek szombaton az első alkalommal megrendezett Felnémeti Lecsó Fesztiválon. A Pásztorvölgyi gimnázium udvarán a reggeli órákban 33 csapat állt a bográcsok mellé, hogy különleges ízeket varázsoljanak a vendégeknek.
A zsűri végül három társaság emelte ki, akik között sorsolással állapították meg a végeredményt. Az első helyen a felnémeti Shell-kút dolgozói végeztek, második lett a Gárdonyi Géza Színház csapata, míg a harmadiknak járó elismerést egy felnémeti társaság nyerte el.
A hajnalig tartó rendezvényen közel kétezer-ötszáz ember vett részt.
Forrás: Heves Megyei Hírlap
Felnémeten emberemlékezet óta szeptember első hétvégéjén, Rozália napján tartják a búcsút, amit az itt élők csak „lecsós búcsúnak” hívnak. Innen származik az ötlet, hogy az előző napon lecsófőző fesztivált rendezünk. – mondta el Dósa Tibor, magyar királyi szakács. A Lecsófesztivál a Pásztorvölgyi Gimnázium területén kerül megrendezésre. A kulináris versenyre 35 csapat jelentkezett az ország több részéből, sőt Erdélyből érkeznek versenyzők. A fesztivál bevételét a Pásztorvölgyi Gimnázium alapítványának ajánlják fel a szervezők. Az estét Lecsó-bál zárja.
I. Egervárosa a mint a törököktől elfoglaltatott, mint hóditott terület, a többi várakhoz hasonlólag vétetett kincstári birtokba. Mint uj szerzemény tekintetett tehát a város és a hozzá tartozó terület, melyet a törökök kizárólag birtokoltak, és melyen magyar birtokos semmiféle jogot vagy szolgáltatást nem élvezett. A törökök midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen saját magok javára foglaltak le itt minden házat, s a külterületből annyit, mennyit csak a vár védelme alatt megtartani és müveltetni birtak. Ők 1596-ban ugy jártak el, mint most járt el a várossal és kültelkeivel a m. kír. kamara. Előző kötetünkben érintettük, hogy a város bel- és kültelkei 1596. után török kincstári tulajdonná irattak össze, és részint pénzért adattak el török iparosok s kereskedőknek, részint érdemesült török katonák között ajándékba osztattak fel. II. A mint 1687. decz. 17-én bevonult a királyi had Egerbe, első gondja volt természetesen katonáinak elszállásolásáról intézkedni, majd nyomban következett a betelepités munkálata, mint kincstári uj szerzeményen. Decz. 20-án kelt körlevelében hivta fel Fischer Mihály kamarai biztos 1)
a vármegyei népséget, hogy a ki Egervárosában telepedni és házat szerezni akar, jelentkezzék az egri harminczadosnál, hol az ott található feltételek mellett ez eszközölhető. Ezen felhivás folytán már ezen decz. hó 29-én találunk jegyzéket a kamarai számadások között, 2) mely szerint Laczkó János a patak mellett a hevesmegyei részen, egy házat megvett 240 frtért, és a korcsmai kimérést kibérelte ugy, hogy minden elmért tonna bor után két itczének az árát fogja bér gyanánt fizetni. Ugyan e napon vett Horváth György, akkori megyei jegyző és volt követ a nagy utczában egy házat 63 ftért. Ekként több házvétel van felsorolva. Vannak azután házak, melyek Fischer Mihály kamarai biztos által ajándékba “gratis” adattak. Igy kapta Nagy Mihály a felnémeti kapunál a 68 szám alatti házat. Ezen első települök ugy látszik az ostromló haddal talán mint élelmezők vagy másképen érdekeltek jelentek meg és siettek helyet foglalni. Több folyamodvány létezik, melyböl kitünik, hogy egyesek érdemeikre hivatkozva, ajándékul kérték az egri házakat és szőlőket. 1688. april. 5-én kelt feljegyzésben, a felnémeti kapunál, mely rácz-utczának is neveztetett, találunk több görög települö által tett házvásárlásokat. Nevezetesen Görög Miklós megvette 160 ftért az ott ez időben romban heverő moscheát területével 160 forintért, mely a mostani görög templom helyén állott. Pap Éliás görög pap 131. sz. a házat ugyanazon tájon 100 frtért Nagy István a 163. sz. a. házat 65 frtért stb. vásárolták meg a kincstártól. Ekként látjuk, hogy az egri első települők között görögök és ráczok nagyobb számban jelentkeztek nyomban, és hogy már ez évben 40-50 ház görögök által vásároltatott meg. Ugy látszik, ezen első görög települők egy része e vidékbeli kereskedők voltak, de fokozatosan vándoroltak ide Lippáról, mint erről egy 1692-ben tett feljegyzés szól, midőn is több család érkezett ismét, és vegyesen majd görögöknek, majd ráczoknak neveztetnek. Ezek kétségkivül ez évben Csernovics patriarchájok vezetése alatt beköltözött 30 ezer rácz menekülőkből valók voltak. 1693. febr. 2-án irattak össze az itt házakkal biró ráczok, vagy görögök, és találtatott 76 házban lakó család 453 lélekkel, nejeikkel gyermekeikkel és egyéb hozzátartozóikkal. Egy külön összeirás pedig azon ráczok lélekszámát, kik “az uj keresztényekkel”, vagy is a törökökkel maradtak itt, 180-ra teszi; igy 1693-ban már a ráczok lélekszáma 633 volt. Feljegyezve vannak a rácz papok és barátok is, kiknek száma 10. Ezen itt települt ráczok nevei legtöbbnyire magyar hangzásuak, mint: Fekete, Szabó, Czifrády, Farkas, Kerek, Rácz stb. Voltak azután ilyen nevek: Kija, Turek, Kuriki stb. III. A város megszállása után 1687. deczember hóban nyomban megrendeltetett a meglevő házak összeirása. Természetesen a fallal körülvett városról lehet csak szó, mert a falakon kivül lakhelyek nem voltak. Ennek folytán 1688. april. 15-én kelt összeirásban a házakat, úgy a mint azokat a törökök elhagyták, számozva utczánként találjuk elsorolva, mindegyikökről feljegyezve, hogy kőböl vagy fából épült, és lépéssel felmérve ugy a szélessége mint hosszasága. E szerint a törökök alatt a házak utczánként számozva voltak. A feljegyzés szerint volt például:
340 sz. a ház hossza: 126 lépés szélessége: 56; kőből épült pinczével. 336 a ház hossza: 126 lépés szélessége: 21; kőből kerttel 333 a ház hossza: 63 lépés szélessége: 42; fából épült 327 a ház hossza: 42 lépés szélessége: 35; fele kőből, fele fából 164 a ház hossza: 42 lépés szélessége: 45; fából épült 127 a ház hossza: 175 lépés szélessége: 56; a legszebb alkalmatosság, fele fából, pinczével, kerttel 23 sz a ház hossza: 42 lépés szélessége: 21; fábólA legtöbb házat fából épülve találjuk. Kétségkivül ezek mind a törökök által épitettek, kik keleten ma is faházakat emelnek lakásokul.
IV. Az 1692-ben történt ház-összeirás szerint volt a fallal övedzett városban összesen 880 ház. Ebből lakott ház volt már ekkor 412, ekként megoszolva:
Püspöknek volt 2 háza Jezsuitáknak “ 6 “ Franciskánusoknak “ 6 “ Minoritáknak “ 3 “ Servitáknak “ 5 “ Káptalannak “ 14 “ Plebánosnak volt 3 háza Polgárok laktak 215 házat Hajduk (gyalogok.) “ 86 “ Új keresztények “ 42 “ Parasztok “ 30 “Lakatlan volt még 1692-ben 468 ház. E házak ez évben történt összeirás szerint a következő utczák szerint oszlottak el: Első utcza volt vizi-utcza (Wascher Hellergasse) mint a jegyzékben felvéve van, mely a magyar kaputól, vagy is az “almagyari” kaputól a minoriták templomáig nyuló tért foglalt magába. Itt volt 65 ház és az almagyari kapu. A második “török-utcza” (Türken-gasse) mely a vár alatt a mostani minoriták templomáig terjedt, hol egy török moschea állott akkor, itt volt 54 ház. A harmadik a mai czifrapart alatti utcza, Schosberg-gasse igy neveztetik a jegyzékben, 92 házzal, a mai irgalmasrend templomáig, hol ma is áll a török mecset. A negyedik a felnémeti uton a mai czifrakapu felé nyult el, hol a felnémeti kapu állott. Volt itt 73 ház. A z ötödik a rácz-utcza, most felnémeti utnak nevezett részen; akkor az itteni kapu ráczkapunak neveztetett, hol a mai rácz-templom helyén egy moschea állott. A hatodik a mai rácztemplomtól a malom mellett a reáliskoláig lenyuló “hosszu-utcza” volt, melynek moscheáját Caraffa a jezsuitáknak ajándékozta, 102 házzal. Hetedik a belvárosban a magyar piacznak nevezett tér a hatvani kapuig 85 házzal. Nyolczadik a császár-utcza volt (Kayser-gasse) a hatvani kaputól a franciskánusok templomáig, hol moschea állott, 44 házzal. Kilenczedik a portörőmalom-utcza, a fürdőn levő malomig 62 házzal. Tizedik kis-utcza az egri patak két oldalán a minoriták templomáig, hoI szintén moschea volt, Volt 9 utczában 9 moschea és négy kapu. E moscheák állottak, a mai szent ferenczrendüek, minoriták, irgalmasok, serviták, görögök temploma helyén. Továbbá moschea volt a Szent Mihály (mai székesegyház) a mai cisterciek, és az ispotály temploma helyén. V. 1690-ben a házak becsértékök szerint összeirattak. A legnagyobb becsértékkel biró ház volt, melyben Buttler János várparancsnok lakott: 350 frt, a legkisebb becsérték 25 frt volt. A kanonoki házak 72-220 frt között váltakoztak értékökben. A városháza, mely 130 sz. a. volt 180 frtra becsültetett. Az ekként megbecslett házak értéke 28952 frtra ment. Ezen 1690-ik évben már 518 ház volt lakott. Ezen első telepes polgárok négy részre oszthatók, a mint azok ekként is jegyeztettek fel, mint ezt az 1690. évben felvett következő névsor mutatja, mely szerint voltak:
Magyarok: Hardiany Gergely. Csala György, Fodor Márton. Borsitz János. Tassy István, nemes. Hardiany György. Sipos Ferencz. Nemes Jakab. Mészáros András, mészáros mester. Szabó Mihály. Sisko Márton, kovács. Nagy Márton, nemes. Kapuszta Mátyás, gombkötő. Kovács János. Hőgesi János. Tót Pál. Petky Anna, özvegy. Szabó Mihály, szabó. Szent Mihály kántora. ” ” plebánosa. Püspök háza 2. 94-95. sz. a. Nagy Mátyás. Zikura János. Csizmadía Mihály. Városháza 130. sz. a. Halasy Péter, borbély. Farkas János. Jezsuiták háza 135. sz. a. Pibay István. Zatkó Tamás. Kolosy Márton. Mészáros Miklós, mészáros. Boldis János, üveges. Balog András. Dubraviczky Mihály, nemes. Fi Miklós, káptalani dékán. Däch Péter, prépost. Sohandthy András, kantor-kanonok. Doricz Miklós, kanonok. Káptalani ház. Nagy János. Bartha Máthé. Goros János, molnár. Balog András. Zeke Gergely. Vécsey Sándor, nemes. 391-397. h sz. a. káptalani házak. Venczik János. Vincze György. Fazekas András. Simon Mátyás. Polgár János. Pál Tamás. Mészáros István Kovács Istók, czigány. Gabony Anna. Serviták háza. Molnár János. Zipsmati István, csizmadia. Dogar István, paraszt. Ferney György. Jánosy Emedy Gáspár. Kovács István. Szabó István, szabó. Sez István, napszámos. Szentpéteri János, csizmadia. Lakatos Tamás, puskamüves. Kosztánszky János, husvágó. Eger János, husvágó. Miskovics János, husvágó. Solnay András. Faragó András, városbiró. Berényi Gábor. Nagy András. Bolha Miklós. Sós Miklós. Horváth György. Maysik János. Tót István. Légrádi Márton. Neste Péter. Szücs László. Szilágy György, szabó. Serviták háza. Simon János. Moros Albert. Szabó János. Basch Tamás. Szabó András, nemes. Bolha Mátyás. Irabos Já,nos. Molnár István, iskolamester Hoto Samu. Banyay János, csizmadia. Tanger Elias könyvkötő. Minoriták háza. Autovics György, gombkötő. Begy András, csizmadia. Négy husmérő hely. Zabó János, posztónyiró. Vincze Mihály, pálinkafőző. Szabó Mihály. Bolgár István. Mlinkó Mátyás, mészáros. Szabó Pál, szabó. Molnár Tamás. Hegedüs Márton. Mlinkó Mihály, mészáros. Török János. Miklós Gyöngy. Császár Péter, nemes.
Németek: Nait Máthé. Pilget Mátyás. Cappy Kristóf. Tozer Dániel, suster. Satroch János. Pulitz György, rézöntő. Maok Jakab, suster. Mastoch Simon, szabó. Mandl Fridrik, verpeléti postamester. Müller Fülöp. Nokter Sebestény, kőmüves. Steigel János. Lempruch Ferdinand, borbély. Frank Herman. Hochstätter Pál. Daydi János. Philip Márton. Passin Borbála asszony. Narcis Lenárd. Schwarcz Péter, husvágó. Goldhasz Mihály, szabó. Helmish Mihály, molnár. Habret György. Loikho Mihály. Kharsz Mátyás üveges. Gündel György, rézmetsző. Slosszer Dániel, lakatos. Sednak György, satler. Johan Demeter. Löner György, suster. Schwager Simon, sűtő. Ekkelhamer János, üveges. Piano Lajos, kereskedö. Schmid Farkas. Erhard Max. Morhard Konrád. Fischer Mihály. Dot Jakob. Jakob György. Gristóf István. Nocker Sebestény, kőmüves. Pringer Balázs.
Ráczok: Szücs Péter. Kis Bilo. Olasz István. Bokis Farkas. Sohivada rácznő. Farkas Márton. Fekete János. Ráz Miklós. Beko András, molnár. Ráz Bodi. Ráczpap háza. Szabó István. Acz Miklós. Kis Mihály. Marosi. Szabó István. Demeter György, görög. Schubert Zachar, sütőmester. Thomas György, görög. Kosztai János. Rácz Mihály. Millovay. Laczko. Racz Kozman. Vukomiz. Zagmar István. Vorat Péter. Duaradi Radow. Hebes Serli. Zobor Miklós. Szabó János. Szűcs Mihály. Sonok Gilaslo. Egy török mecset (ez a mostani mecsettér környéke.) Geöry Miklós, görög Maria, Anna vagy Ilonka. Egy csász. malom a városban (ez a mostani tüzoltó laktanya helyén volt.)
Uj keresztények: Török István. Horvát Just Haydar László. Haydar László. Nagy János. Horváth Pál. Balogh Mihály. Kis István. Noszvay Ferencz, 220. sz. a. Négy uj keresztény, 241. sz. a. Verecz István. Padantus András. Szabó Mihály. Német János, 259. sz. a. Rosznay Istók. Borbier János. Hitvány Pál, 269. és 270. h. sz. Horváth János. Fekete Mihály. Fekete István. Pap Jurko. Olay beg, 278. sz. a. Polkoráb István. Ferencz Izak. Fekete János. Szabó Márton. Nagy Imre. Murány István, 292. h. sz. a. Kis István. Fekete Mihály. Vesz András. Ugro János. Szabó János. Borbier András. Pap Dávid. Török János. Egri János. Török Mihály. Szabó János. Szinay István. Horváth János. Poturi Mihály. Kovács Péter. Zan István. Boszna János. Török Pál. Török István. Beczey András. Jurky Zsigmond, borbély. Eger István. Furula János. Ziffera György.
Apor Elemér: Tizenkilenc malmot hajtott valamikor az Eger-patak vize
Ez az írás akkor kezdődött, amikor valaki megkérdezte:
- Ki volt az a Kalló?
- Miféle Kalló?
- Hát, akiről a Kallómalmot elnevezték. Akié a malom volt. Még az utca is van róla elnevezve a Csebokszári-lakótelepen.
Az igazság az, hogy a Kalló senkinek sem volt neve. A kallás egy mozzanat a posztókészítés láncolatában, s a malomhoz hasonló épületben történt. Nagy vízikerék hajtotta a hengereket, kalapácsokat, de búzát sohasem őröltek benne. Nem vitt oda egyetlen menyecske egyetlen véka búzát sem “pitléltetni”. Csakhát elmúlt ez is, mint annyi minden, ami apáink, nagyapáink keze nyomát viselte. Életükkel elmúlt, ami életükhöz tartozott. A régi mesterségek szavai halványultak el leginkább. A kallómalmot még őrzi utcanév, le a kalappal azok előtt, akik maradandóvá mentették az egyszer volt, hol nem volt malom emlékét. De ki tudja már néhány kedves öregasszony-anyámon kívül, mi volt az a pitle. A szita, a sok szita, amit a malom szerkezete rázott, hogy minél finomabb legyen a liszt, ami kikerült a malomkövek morzsolásából.
De hát, hogy is állunk a kallómalommal, meg a posztóval?
A posztó nevezetre ma már nem fülel senki. Ma szövetek vannak, vagy könnyű kelmék, szélükbe arany- vagy ezüstbetűkkel beszőve a gyár, az ország neve, ahol a szövetet szőtték, tiszta gyapjúból, vagy műanyaggal kevert szálakból. A közhasználatú, a régi ünnepi férfiruhákhoz szükséges posztó a színlaposztó keserves rímeiben vérzett el. Kicsiny, öreg emberkék hordták szét valamikor még a két világháború közt is a színlapokat az üzletekbe. A színházi idény utolsó színlapjához a kicsiny, öreg emberkék kis cédulát mellékeltek, amit valamelyik nyomda ingyen nyomott ki. A cédulán versezet, amely talán évszázadok óta ugyanazzal a rímmel kezdődött: Nincsen már pénz, nincsen posztó, búcsúzik a színlaposztó. Aki ezek után nem rótta le az illő borravalót, az nem értett a tiszta költészethez, amelybe szegény emberi bánatok vannak beletemetkezve. Különben ma is akad posztó, fekete a ravatalon, zöld a biliárdasztalon, veres posztó az ellenfelek ingerlésére, a szólás-mondás szerint.
Jó lesz, ha tisztázzuk az alapfogalmakat, és bepillantunk a posztókészítés műhelyébe.
Mi a posztó? A szakkönyv azt mondja: sima szövedék, mely sajátos gyapjas, vagy inkább nemezszerű fölszínét kallás, ványolás által nyeri. Először megszövik a szövetet. Amikor lekerül a szövőszékről, nyers szövet a neve, németül loden, magyarul condra. Ekkor következik a kallómalom munkája. A szövetet végtelenítik, azaz két henger között összevarrják, s úgy járatják a hengereket, hogy a szövet beleérjen az úgynevezett kallófészekbe, amiben poshadt vizelet és oldott szappan van. A szerkezet régebbi formája a kalapács, tengelyen levő kalapácsok verik az anyagot. Valamikor posztóverőknek is nevezték a posztókészítőket. Újabb változat szerint hengerekkel tömítik az anyagot, míg “nemezesül”, vagyis a gyapjúszálak eltakarják a szövet fonalait, az anyag szinte fénylően simává válik. Mindehhez bizonyos fokú meleg is szükséges. A művelet folyamán az anyag, hosszában mintegy 22-35, széltében 35-50 százalékot veszít méreteiből, köznyelven összemegy. Hová lettek az eltűnt méterek? Elkallódtak. Ezért van az, hogy amikor keresünk valamit, amit soha nem találunk meg, ami elveszett, azt mondjuk? Elkallódott.
Hanem azért ne rójuk meg azt, aki a kallót névnek sejtette. Sok malomnak volt neve, amiről emlegették. A 18. század végén Sartory József mérnök az 1878-es felmérés szerint térképet készített Egerről. Ezen hét malmot jelöl meg az Eger-patak mentén. Ezek püspöki, vagy káptalani malmok voltak, aszerint, hogy a patak jobb vagy bal oldalán épültek. A püspöki birtokok a patak jobb oldalán, a káptalaniak a patak bal oldalán helyezkedtek el. Ekkor még nem volt személynevük a malmoknak. Később magánosok megvették vagy bérelték ezeket a malmokat, s építettek is. Az Eger-patak szarvaskői ágánál volt a Füzér-malom. A tulajdonos (és nagyon sokan a szavaskőiek közül) szerényebb pénzű nyaralókat is fogadott. A Felsőtárkány felől folyó ágon volt, Felnémet határában a rizskásamalom. Nevének eredete ismeretlen, aligha termeltek rizst ezen a környéken. Ezen alul következett a Polónyi-malom. Ez már komoly teljesítményű őrlőmalom volt, később Englermalomnak, majd a tulajdonos névváltoztatása után Egervári-malomnak hívták. Lejjebb volt a kallómalom, ezt követte a Práff-malom, a vidék legtekintélyesebb malma, a század húszas éveiben még vízi hajtású. Még lejjebb a püspöki malom, amelyet dr. Samassa József bíboros érsek a tűzoltóknak ajándékozott.
A strand területén volt egy kis darálómalom, a sertéshizlalda, a volt vágóhíd tájékán a városi malom, aztán a kis Adamcsek-malom, Kistályához tartozott a Tót-malom, Andornakon az okos nemzetiségi politikájáról híres Mocsáry Lajos épített malmot, villannyal is az látta el a Mocsáry-kastélyt. Nagytályán Berki Antal ősei vették meg a Berki-malmot, azon túl működött a Szentkereszti malom, tovább a maklári felső és alsó, Füzesabonynál a Városrévi, meg a Király-malom, a sort a mezőtárkányi, egerfarmosi és egerlövői malmok zárták le, ez összesen tizenkilenc, nem számítva a kis darálómalmot. Aztán a nagy malmok megették a kicsiket (a nagy gőzmalom a mai posta udvarán), a Mayer, Tatay-malmok, a nagy malmokat meg államosították.
Íme a malmok története nagy vonalakban.
Az Eger-patak pedig csak folyik, folydogál. Hogy nyugdíjba került, elmondhatjuk róla, hogy derék, szorgalmas, dolgos magaviseletű patak volt. Jól megszámítva húsz malmot hajtott, nem mindig egy időben, de mindig csak az őszi esőzések idején.
A Felnémeti Gondozási Központban található a régi textiliákból, ruhaneműkből, használati tárgyakból készült kiállítás.
Nagyobb folyóink eredése jeles hely mindenütt; sok ember zarándokol el a Duna forrásához, de a Maros, a Száva a Garam kibukkanása is ismert a turisták körében. A www.partmagazin.hu tudósítója kávézni menvén épp ezen gondolkodott, mikor a Dobó térrõl ment a Kisdobó tér felé, a hídon át, egyik partról a másikra. S akkor jött a villámcsapás: hol is ered az Eger-patak? Gyors közvélemény-kutatás: nagyon kevesen tudták, a válasz leginkább a “valahol a Bükkben” volt.
Elindultam hát forrás-kutatóba. Egy kis könyvtárazás után, részletes térképekkel felszerelkezve Heves megye északi részébe, Balaton község határába vezetett az utam. A Kossuth utcában az Újtelepen még nyomon követhetõ volt a patak folyása, a Borsodnádasd felé vezetõ mûút mellett is jól látszottak a sásos területek. Hosszas keresgélés után végül is egy nyájait terelõ juhász igazított útba: az egyik szerpentinkanyarban egy kis földút visz be néhány házhoz, majd egy füves placcról egy kis ösvény vezet a forráshoz. És valóban a Vajda-kút nevet viselõ nádtetõs kis építménybõl szépen folyt ki a friss víz. Balaton községtõl északnyugatra ered hát az Eger-patak, amely innen a forrástól a Tiszába torkollásáig 68 km hosszú, esése 207 méter, vízgyûjtõ területének nagysága pedig 892 km². Az Eger-patak esése Egertõl északra a legnagyobb, a városig tartó 25 kilométeren kb. 160 méter. Az Eger-patakot több mellékvíz is táplálja, így Mikófalvától északra a Bekölcei-patak ömlik bele, a Bélapátfalva környéki vizeket pedig a Recska-patak szállítja belé. Egercsehi környéke is a vízgyûjtõhöz tartozik, errõl a területrõl a Villói-patak szállítja a vizét. Szarvaskõnél a Gilitka-patakkal, az Almári vasúti megállónál pedig az Almár-patakkal gazdagodik az Eger vize, Felnémeten pedig a Tárkányi-patak „siet beléje…” S még néhány számadat: a patak folyási sebessége közepes vízállás mellett 1, 1,5 m/s, hõmérséklete 0-25 ºC között változik. Az év nagy részében általában kis vízállású, áradáskor átlagos vízhozamának többszörösét szállítja. A forrásnál állva volt különösen érdekes elgondolkodni azon is, hogy ez a kis víz a városba összegyûlve micsoda pusztításokat tud végezni…
Az igazi nagy áradások azonban sohasem hóolvadás miatt következnek be, hanem a nyáron lezúduló felhõszakadások miatt. Ilyen nagy árvíz volt Egerben 1757-ben, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, 1857-ben is, de a legnagyobb kárt az 1878. augusztus 31-i árvíz okozta, melynek vízszintjét a mai belvárosban igen sok emléktábla jelöli. Tekintsük most át a forráshoz kirándulás mellett a nagy Eger-patak árvizeket is. Csak annyit még: a patak forrása is megérdemelne egy táblácskát, vagy legalább egy feliratot, hogy hé, vándor, itt ered az Eger-patak…Az 1757 szeptemberi nagy árvíz idején az Eger-patak még a belvárosban is több ágra oszlott, szigeteket alkotott és gyakran ki is öntött, ráadásul a XVII.- XVIII. században még sokkal bõvizûbb is volt. Eszterházy Károly püspök idején került sor az elsõ patakszabályozásra, és õ kezdte el 1771-ben egy hatalmas kõgát építését is az elkövetkezõ árvizeket megakadályozandó. Ez a 226 méter hosszú, 5 méter magas és 4 méter széles kõfal a Cifra kapu térnél húzódott, építése 1781-ben fejezõdött be. A Posueruntnak elkeresztelt kõgát két nyílásán csak annyi vizet eresztett át, amennyit még a patak medre a kiöntés veszélye nélkül el tudott vezetni, így védte a várost az északról betörõ víz ellen. Jó is volt ez a fal az 1813. szeptember 11-i, az 1814. február 22-i és augusztus 15-i árvizek ellen, amikor is azok erejét és káros hatását nagyon mérsékelte.
Az Eger patak árvizei
Nem tudta azonban megakadályozni az 1878. augusztusi nagy árvizet, melynek vízszintjét a mai belvárosban (Jókai utca, Bajcsy Zsilinszky utca) is több emléktábla jelöli. Hiába azonban a sok emléktábla, az Egerrõl szóló friss útikalauzok nemigen szólnak a nagy vízrõl, a helytörténész Breznay Imre és a korabeli újságok írásai alapján azonban nyomon lehet követni az eseményeket.
Úgy kezdõdött, hogy egy meleg nyári nap után este hatalmas zivatar keletkezett a város és a környezõ hegyek felett, este 10 órától éjfélig zengett az ég, a Bükkben pedig óriási felhõszakadás volt, fõleg a Bél-kõ környékén. A meteorológiai feljegyzés szerint a városban csak 47 milliméter esõ hullott, a Bükkben viszont annál több. Ez az óriási víztömeg a kis és keskeny medrû Eger-patakba ömlött, ám az nem tudta befogadni a sok vizet, már Szarvaskõn nagy pusztítást végzett, s már Felnémet körül kilépett a medrébõl, hidakat és fákat magával ragadva hömpölygött a város felé. És itt lép be a képbe a Cifra kapu téri kõfal, a Posuerunt: a védõgát felfogta ideig- óráig a víztömeget, hatalmas tavat duzzasztva a várostól északra, a mai Északi-lakótelep helyén. A nagy nyomásnak azonban nem állt ellen a fal, hajnali három órakor összedõlt, s a víztömeg rázúdult az alvó városra!
Az egri meteorológiai észlelõ így írta le az eseményt: “a hajnali órákban a víztömeg a város felé tódult, reggel hat órakor 3-7 láb magas volt a különbözõ utcákban, erõs kõházak összedõltek, kõhidakat magával vitt, a víz nemcsak a külvárosokat, hanem fõleg a belvárost sújtotta és fõleg a kereskedõ osztályt tette tönkre. A kár milliókra megy.”
Beszámol az esetrõl a ferencesek egri rendházának Historia domusa is “Eger város vészreggele s napja” címmel: “Az éjjeli vihar után derülten kelt fel a nap a láthatáron, de annál gyászosabban nyugodott le. Az egész város belseje tengerré alakult, többé senkinek se volt menhelye lakásában, csak jajkiáltások hallatszottak…”
A vízár Szarvaskõrõl, Felnémetrõl és a patakmenti malmokból Eger utcáira temérdek állati hullát sodort, de még vízimalom-kereket, háztetõket és ágyakat is hozott. A leírások szerint reggel fél hatra, pár perc alatt öntötte el a várost. Ez a vízmennyiség gyorsan le is vonult volna, de akkor még állt az Érsekkert déli kõfala, ami mint egy gát, felfogta az összes vizet, a patakot pedig arra kényszerítette, hogy a Széchenyi, a Jókai, a Knézich és az Egészségház utcákon keressen magának lefolyást. Így aztán egyre mélyebb és mélyebb víz alá került a mai sétáló belváros. Egy jelentés szerint a Líceum északnyugati sarkánál 1 m 26cm, a Hartl-házban (a mai Uránia mozi) 1m 90cm, még a Széchenyi utca más részein 2m 5cm. A Dobó téri Bajzáth-háznál (a mai Neumeier-háznál) 2m 32cm, a szintén Dobó téri Dálnoky-háznál (a mai Forst-háznál) pedig 2m 49cm, de a minorita templomban is fél méteres volt a víz. Legmélyebb volt a víz a Kígyó köz (mai neve Mecset utca) végén, a fennmaradt adatok szerint 3m 35cm. Az eseményrõl írt a korabeli sajtó is, a Hevesvármegye címû lap emigyen: “A vízáradat dühöngve rohant egyik utcából a másikba; mentésre gondolni se lehetett s mindenki csak azon volt, hogy magát helyezze biztonságba. Borzalmas volt nézni az emeleti ablakokból, mint ragadja magával a tengerré vált utca áradata a tetõket, hidakat, ládát, hordót s ló, tehén disznó és egyéb háziállat megszámlálhatatlan hulláját. Sok embert úgy mentettek meg a vízbefúlástól, hogy az emeleti ablakokból kötelet dobtak a fuldokló felé. (…) A földszintes házakból a padlásra menekültek a lakók: mikor pedig látták, hogy mint nyomul lakásukba a vad elem, még az emeleti lakók is kezdték a padlásra hordani holmijukat, mert az ár reggeli hét óráig folyton növekedett. Ekkor – folytatja a Hevesvármegye tudósítója – egyszerre szemlátomást kezdett apadni a víz, ami annak a körülménynek köszönhetõ, hogy az áradat kidöntötte az Érsekkert déli falát és a víz szabad utat nyert az Eger völgyén lefelé. 9-10 óra tájban szabadok voltak a veszélyeztetett utcák, de szívfacsaró képe volt mindegyiknek. A város legvirágzóbb része teljesen tönkre ment és az utcákat undorító iszap födte…”
Tönkrementek mindenütt a kerítések, a Cifra- negyedben sok ház összeomlott, a város két részét összekötõ hidakat (kivéve a Barátok-hídját) lerombolta az áradat, a minorita templomban fölszaggatta a kövezetet. A postahivatalra is nagy csapást mért az ár, a forgalom két napig szünetelt, ráadásul Eger és Kistálya között a vasúti töltés is megrongálódott. A helyreállításokat országszerte megnyilvánuló részvét kísérte, ugyanis 8 halottja is volt a természeti csapásnak.
Ám 1878. augusztus 31-ével nem fejezõdött be az árvíz: egy hónappal késõbb, szeptember 27-én újabb víztömeg vonult le Egeren keresztül ( a Mecset utcában ekkor 2m 24cm-t mértek). A következõ árvíz 1900. április 30-án vonult át a városon, utána pedig 1913. augusztus 7-én… 1998. július 25. is a vizes napokhoz tartozik Egerben, illetve a Bornemisszánál lévõ gyaloghidat 1999. augusztus 17-én, kedden egy nagy nyári magas vízállás majdnem elvitte, a víz jóval a híd felett ömlött.
Írta: Barna Béla Forrás: http://www.partmagazin.hu
Boroviczényi Gyula uradalmi igazgatótól.
Ezen uradalom Heves-vármegye területén két részre oszlik, az egyik része Eger városától északnak esik s ez képezi a hegyes erdős részét, másik része pedig dél s délnyugatnak rónaságon fekszik; ez utóbbinak szántó földjei legnagyobb részt fekete kötött talajból állanak, míg északi részének legnagyobb terét igen jó karban létező lábas erdők képezik. Kaszálóinak jelentékeny része az Eger folyó mellett terjed, részben időszakonkint mesterségesen megöntözhető, más része azonban hátasabb téreken feküdvén, termékenységére az idő járásának nagy befolyása van. Kiterjedt rónás legelői legnagyobb részben székes talajjal birván, silánynak látszó füvezete, igen hízékony táplálékúl szolgál.
A mivelés alatt álló földekben leginkább repcze, búza, árpa, zab, dohány, köles, répa, luczerna, bükköny, mohar s helyenkint vörös lóhere termeltetik. A tagositások ez uradalom birtokaiban átalában be vannak fejezve s igy vált lehetővé, hogy az uradalomnak jutott egyes birtoktestek körülárkoltathattak s rendes táblákra felosztva, sorfákkal beültethettek.
Ezen érseki uradalom jelenlegi birtokosa, Nagyméltóságú s főtisztelendő Kis-Apponyi Bartakovics Béla érsek, a legnagyobb áldozatokkal a jószágrendezés folytán szükségessé vált uj gazdasági épületek létesitésén fáradozik s 1850-ik év óta már is többet költött jövedelméből 200,000 frtnál épitkezésekre, különösen oda törekedvén, hogy az épületek szilárdan készitve, legnagyobb részben palakő fedéllel látassanak el s bátran elmondható, miszerint ezen uradalom területén létező épületek diszére válnak egy rendezett gazdaságnak.
Ez uradalomnak felső-tárkányi 14,770 m. hold birtokában, mely csupán csak erdőségből s csekély mennyiség: kaszálóból áll, szorgalommal miveltetik a palakő-zsindel-készités, mely évenkint több ezer mázsa palakövet szolgáltat, de ezen termelvény, eltekintve Eger városában előforduló csekélyebb fogyasztásától, kelendőség hiányában leginkább uradalmi épületek befedésére használtatik.
Mezei gazdászata 4 kerületre van felosztva s pedig:
1. A felnémetire 29401 4/100 hold 2. A gyöngyös-püspökire 13580 67/100 ’’ 3. A maklár-nagytállyaira 8733 65/100 ’’ 4. A puszta-szikszóira 7307 17/100 ’’
hol is az elsőben 1 tiszttartó, ki egyszersmind juhászati felügyelő is, a másodikban 1 számtartó, a 3-ik és 4-ik kerületben 1-1 kasznár van a gazdaság vezetésével s a számadás terhével megbizva. Ezen 4 tiszti kerület, ismét osztályokra oszlik fel, nevezetesen a:
Felnémeti kerülethez tartozik:
a) A baktai gazdászat, hol egy ispánság van felállítva. b) A szarvaskői. c) A szőllőskei. d) A felső-tárkányi. e) A fedémesi birtok, melyek leginkább erdőségből állván, 1-1 erdész által gondoztatnak. A csekély kiterjedés: szántó földek s rétek részint haszonbérbe advák, másrészt felébe munkáltatnak.
A 2-ik, vagyis gyöngyös-püspöki kerülethez tartozik:
a) Sólymos, melynek mivelhető része a gy.-püspöki számtartóság által kezeltetik, mig erdészeti része egy erdész gondviselése alatt áll.
A 3-ik, vagyis a maklári és nagytállyai kerület, mely tulajdonképen ezen uradalom legjövedelmez7bb részének tekintetik:
a) Az Albertmajori, – és b) A dobi pusztai gazdászatokkal van összekötve, hol mindenütt 1-1 ispánság létezik, sőt az Albertmajorhoz tartozó erdőségekhez egy erdész is nyert alkalmazást, végre.
A 4-ik, a puszta-szikszói az elöbbinél nem sokkal hátrább álló kerület, melyhez:
a) A kápolnai és b) A kisbudai ispánságok tartoznak, – a: c) bútelki pusztával egyesitve.
Az imént elősorolt uradalmi területen összesen 27 tiszt, 10 erdész és 307 különbféle állandó szolgai személyzet van tettleg alkalmazva és 16 tiszt s cseléd nyugdíjazva. A helyi viszonyok, a talaj különbsége és egyéb körülmények az egyes gazdaságok különböző beosztását igényelvén, a hely szűke miatt minden egyes gazdaságban folyamatban lévő kezelési rendszer elő nem soroltathatván, átalánosságban megjegyeztetik: hogy a nagy-tállyai, dobi, Albertmajori, kápolnai és kis-budai birtokokban váltó, a többi majorságban pedig, addig még kellően felszerelhető leendnek, ugarrendszer szerint folytattatik a gazdászat, melynek jövedelme hogy naponkint fokozódik, szolgáljon az utóbbi 3 év termésének eredménye némi tájékozásul.
Forrás: http://vfek.vfmk.hu/
Legutóbbi hozzászólások