A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, azzal gyanusították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanitásaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. – Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. Szegény, meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tizparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanitványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott…!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: “Nincs már itt, mert feltámadt!”
Gondolom észrevetted már, hogy a dátum évről évre változik. Akkor valyon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni? Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az első telihold március 21 után és akkor az utánna következő első vasárnap lesz a Húsvét. Azért tudják, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával (ismered-e a híres festményt?) Jézus és a tanitványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort. Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha(görög, orosz), Pascua(spanyol), Páscoa(portugál), Pasqua(olasz), Paque(francia), Pĺsk(svéd), Pĺske(norvég), Paste(román).
Több európai nyelven a teuton (norsze) Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster(német), Easter(angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.
De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a “piros”, vagy “hímes” tojás, már az ősi Babilonban is csinálták. Később az egyiptomi templomokat is kidíszitették velük tavasszal. Ma a legmesteribben díszitett tojásokat az ukránok készítik. (www.angelfire.com)
Húsvét a világban
Svédország
Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét, hogy megemlékezzenek Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról. Szokás, hogy az emberek fűzfaágakat visznek a templomba, melyek a babért helyettesítik. Egy hétig a házban tartják, hogy kivirágozzanak a melegben. Természetesen babonák is kapcsolódnak ehhez a periódushoz. Régi germán hagyományok szerint úgy tartják, hogy a boszorkányoknak különleges erejük van ebben az időszakban, főleg a fekete mágiának. Egy nappal húsvét előtt, a fiúk és lányok boszorkány ruhába öltözve látogatják meg a szomszédokat, húsvéti képeslapokat adnak nekik, édességet vagy pénzt kapva cserébe. Az ország nyugati részében az a szokás, hogy a postaládában vagy az ajtó alatt hagyják a levelet, így a feladó ismeretlen marad.
Görögország
Szokás, hogy az emberek úgy távoznak a templomból, hogy kezükben égő gyertyát tartanak. Úgy tartják, hogy a fény szerencsét hoz, ha nem alszik el hazáig. Ezekben a napokban egy különleges kenyeret, „Jézus kenyerét” fogyasztják. A kenyér közepén egy keresztforma van, a szélén pedig tojásformákkal van díszítve. A húsvéti étkezés délután kezdődik, elhúzódva késő estig.
Finnország
Az országban csendesen ünneplik a Húsvétot. a Nagyhét neve: csendes hét, ilyenkor nem tartanak mulatságokat, nyilvános felvonulásokat és nem szabad tüzet gyújtani sem. Az emberek gyászruhában járnak ezen a héten és nem szabad meglátogatniuk senkit, csak halaszhatatlan dolgaikat intézhetik el. A böjtöt is szigorúan megtartják, csak naplemente után étkeznek.
Wales
Régen nagypénteken (wales-i neve YGrolith) állítólag minden tevékenységet felfüggesztettek, az utcákon alig lehetett embereket, lovasokat látni. Az emberek mezítláb mentek el a templomba, mert így nem zavarták meg a földet, amely Krisztus szent testét befogadta. Sokáig szokás volt Jézus fekvőhelyének elkészítése is. A folyóparton nádat gyűjtöttek, majd a gyerekek emberi alakot szőttek belőle. A szövött Krisztust aztán egy fakeresztre fektették és egy csendes mezőre vagy legelőre vitték, hogy békében nyugodhasson.
Mexikó
A kontinensen Mexikóban a húsvétot több mint két hétig ünneplik, Semana Santa-tól Pascua-ig. Semana Santa azt jelenti Szent Hét. Ekkor Jézus életének utolsó napjaira emlékeznek meg. Pascua azt a hetet jelenti, ami húsvét vasárnapjától a következő szombatig tart. Akkor Krisztus feltámadását ünneplik. Mexikóban ezekben a hetekben sokan utazásra adják a fejüket, és sok városban passiójátékot rendeznek, amiben a színészek olyan öltözékben lépnek fel, amilyet kétezer évvel ezelőtt, Jézus idejében viselhettek. Az ország olyannyira komolyan veszi e két hetes ünnepet, hogy szünetel a tanítás és csaknem végig zárva tartanak a bankok.
Brazília
Az országban Nagypénteket olyannyira komolyan veszik, hogy általános munkaszüneti nap. Ám nemcsak a munkahelyeken, otthon sem csinálnak semmit, kifejezetten tilos még mosogatni is, ellenben kétszer is szentmisén vesznek részt. A Nagyszombat éjjeli feltámadás után azonban kezdetét veszi a latinokra jellemző népünnepély színes felvonulásokkal és sok – sok étellel, hiszen hivatalosan is véget ér a nagyböjt.
Fülöp-szigetek
Az egyetlen katolikus többségű ázsiai országban a mai napig élő hagyomány az önkéntes keresztre feszítés, mely minden szokás közül kétség kívül a leggroteszkebb. Lényege, hogy Nagypénteken több tucat résztvevő egy színjáték keretében fél mázsás kereszttel a vállán megteszi Krisztus keresztútját, majd a Golgota-hegyre érve szabályosan keresztre feszíttetik magukat, hogy így erősítsék meg Jézusba vetett hitüket és osztozzanak a Megváltó szenvedésében. A szokást a katolikus egyház is elítéli.
Jeruzsálem – a Szent Föld
Talán az egyetlen hét egész évben, amikor Jeruzsálem nem a zsidó – palesztin viszályok miatt kerül a híradásokba. Hívők egész serege érkezik ilyenkor a városba a világ minden tájáról, hogy felidézzék Jézus utolsó útját. A zarándokok papjaik, vagy lelkészeik vezetésével végig járják a Keresztutat, és imádkoznak a Szent Sír templomában. Sok megtérő ember megkeresztelkedését is erre az eseményre időzíti, és mint egykor Krisztus, szintén a Jordán folyó vizében veszi fel a keresztség szentségét.
Etiópia
Noha az ország vallási kérdései sajnos inkább a keresztények elleni támadások miatt kerültek az elmúlt években a világ figyelmébe, Etiópia keresztény kultúrája rendkívül régi és színes hagyományokkal bír Húsvétkor. A nagyhét általános ünnep, nagypénteken nem a templomokban, hanem a tereken játszák el a Passió játékot, a hét végére minden családtag összejön, olyanok is, akik külföldön dolgoznak. Szokás, hogy a házasulandó párok Húsvét vasárnap, a templomban megszentelt pálmaág alatt tartják meg az eljegyzést.
J.F. – Cs.G. – barikad.hu
Felnémet
Húsvétkor hétfőn kölnivel locsolkodtak, kedden pedig ún. „vízbehányó” kedd volt. A lányokat a patakba dobták vagy a kútnál egy vödör vízzel lelocsolták.
A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettősében, az élet és a halál párhuzamát látták. Mindezek szabályozták életüket, melyet az ünnepek felosztottak kisebb – nagyobb szakaszokra.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen ezen a napon ünnepeljük Krisztus feltámadását. Elnevezése onnan ered, hogy véget ért a 40 napos böjt, erre utal a magyar kifejezés is.
A húsvét ünnepe az egyházi vonatkozáson kívül szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz is.
A magyarság tájanként más-más módon ünnepelte a húsvétot. A palóc hagyományokhoz hasonlíthatóak a felnémeti népszokások, természetesen hozzátéve a saját közösségen belül kialakult hagyományokat.
A Húsvét előtti hét – az úgynevezett nagyhét- jellemzője a tisztálkodás. A felnémeti asszonyok nagyheti munkája is elsősorban a meszelés, mosás, nagytakarítás volt. Ez a tisztálkodás motiválta nagypénteki, bizonyos mértékben a nagyszombati és húsvéti cselekményeket is. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek tagolták A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: pl. az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.
A fekete vasárnapot (mely két héttel előzi meg húsvétot, és úgynevezett „vándorló” ünnep) különös gyásszal ülték meg. Ekkor hozták rendbe a sírokat; s végig látogatták a határkereszteket. Fekete ruhában mentek templomba, s e naptól a feltámadási szertartásig violaszín lepellel takarták le a feszületeket és a főoltárt. Ennek a szokásnak eredete egyes kutatók szerint az evangéliumból következik, hiszen János apostol így ír erről: „Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból” (János 8,59). Szokás volt ilyenkor a szentképeket fekete kendővel borítani, s bizonyos munkákat nem végeztek ebben az időben, pl. a gazdák „feketehéten” nem dolgoztak a szőlőben, az asszonyoknak pedig tilos volt a mosás.
Az utolsó hét, nagyhét, virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon, a bevonulás napján, az emberek barkás ágakkal mentek a templomba.
A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelték az előző évi barka hamuját, s megkenték vele a hívők homlokát, elhárítva ezzel a bajokat. A böjtöt a felnémeti emberek is szigorúan betartották, ilyenkor főleg kenyeret, száraz növényi ételeket fogyasztottak, vajjal főztek, és sokan egy nap csak egyszer ettek.
Nagycsütörtökön, vagy zöldcsütörtökön az étrendbe valamilyen zöldet, parajt, salátát iktattak. Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgattak, úgyis mondták, hogy Rómába mentek.
Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja – gyászünnep volt. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: “Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált.” Bár a nagypénteki mosakodási rítusok feledésbe merültek az első világháború körül, az emlékezetekben inkább megmaradtak, mint a nagyszombati szokások. Felnémeten is szokás volt az a rituális mosakodás, vagy hajnali mosakodás, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely baj elűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek is tartoztak – korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Az 1780-as évek végén még szokás volt, hogy ezen a napon kenyeret sütöttek, amit vagy megőriztek a következő nagypéntekig, vagy odaadták az első koldusnak.
Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlott. Az esti körmenet, a templomban az új tüz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe is volt, azt adta hírül, hogy Jézus feltámadt, s a megváltás közel van. Nagyszombat estéjén “visszajöttek” a harangok is Rómából. A nagypénteken sötét, dísztelen templomot nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítették fel. Ez a nap egyben a másik őselem, a tűz ünnepe is volt. Este a templomban az új tüzet ünnepelték, melyet csiholással élesztettek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtották meg.
A századforduló táján még általános volt, hogy a szombati misén minden családból részt vett valaki, leggyakrabban a gazdaasszony. Felnémeten szokás volt ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább új kendőt, cipőt. A mise után a megszentelt tűz maradékából néhány széndarabkát vittek haza melyet különböző módon használtak fel. Pl.: volt, aki kivitte a kertbe, s ott ásta el hogy jó legyen a termés. Némely gazda a búzavetés közé szórta, az üszök ellen.
A feltámadás napja húsvétvasárnap.
A néphagyomány szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, s a hagyomány szerint, aki jól figyel, a felkelő napban megláthatja a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. Húsvét vasárnapján hajnalban a lányok és asszonyok a keresztekhez jártak imádkozni, énekelni. Ezt az ájtatossági formát általában “Jézus keresésé”-nek mondták. Azt tartották ezen a napon, hogy más házához nem szabad menni, mert az idegen bajt hoz. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdték. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztottak.
A feltámadási körmenet közben a négy világtáj irányában, szentségi áldásban szokták részesíteni a papok a körmenet térdeplő résztvevőit.
Húsvét magasztos virradatán a régi ember hírül vitte a “rábízottnak”, a földnek is az Úr nagy győzelmét, a feltámadást, hogy az ártani akaró rosszat, a természeti csapásokat, a fényes ruhás Krisztus hatalmával a határtól elrettentse.
A húsvéti ételszentelést “ételáldás”-nak is nevezték. Hitték, hogy a megszentelt húsvéti eledel megvéd a betegségektől.
A tojás, az életnek, az átváltozásnak, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból élet kel, éppúgy támad föl Krisztus is a sírjából. A tormának, hagymának, sónak ősi gonoszüző szerepe van, csakúgy, mint a fokhagymának.
Húsvét másnapját vízbevető hétfőnek is hívták, mert ez a nap volt a locsolás napja. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A legények kora reggel csapatokba verődve végigjárták a lányos házakat, ahol a lányok igyekeztek elbújni, hogy ne találják meg őket. Akit megtaláltak azt a kúthoz vitték, s a kút hideg vizével “öntözték” meg, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették A lányos házaknál terített asztal várta a locsolkodó legényeket. A legények locsolását a lányok tojásokkal viszonozták. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolták be, s úgy tették a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások „írásának”legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztottak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írták a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe tették. A színes tojásról a viaszt letörölték, s a helye sárgásfehér maradt. Ezt esetleg másfajta színnel színezték. Karcolással készültek a vakart vagy kotort tojások; a díszítő motívumokat éles szerszámmal kaparták a tojásra. Kedden a lányok locsolták a fiúkat, de ez a szokás a két világháború között megszűnt.
A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokásos a komatál küldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A komatál tartalma tájanként változott, de Felnémeten nem hiányozhatott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; de olyan is megesett, hogy az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.
Húsvét a rokonság látogatásának, a haragosok fölkeresésének alkalmát is hozta. A kiben-kiben föltámadt Krisztus kért bocsánatot ilyenkor a másiktól, s ő volt a megbocsátó is.
A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában. A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága.
A feltámadás gondolata, mély emberi vágy – az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson!
Juhász Gyula: Húsvétra
Egy régi húsvét fényénél borongott, S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára mondok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban, hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Gyűjtötte: Vitkóczi Jánosné
Bemutatkozó anyag:
- Nevem Dósa Tibor, Felnémeten lakom. Iskoláimat Egerben végeztem, felszolgáló, hentes, szakács, és cukrász szakmákban. Ezek közül, hivatásszerűen a szakács szakmát űzöm. 1998-ban olvastam egy fölhívást, miszerint Somogy megyében Nagyszakácsi településen, mely egy 600 fős kis falu megrendezik a Királyi Szakácsok versenyét. Aminek a lényege, Mátyás korabeli ételeket kell készíteni hat kategóriában. Bográcsban készült ételek, spízek, nyárson sültek, kemencés ételek, harang alatt készült ételek, és étek végi fogások kategóriában. Négy éven keresztül jártam le. Minden év augusztus első hétvégéjén került megrendezésre a verseny. A négy év alatt, nagyon sok címet és elismerést nyertem. Többek között : nyárson sültek Királyi Szakácsa, Spízek Királyi Mestere, Kemencés ételek mestere, Étekvégi fogások Királyi Szakácsa, Ízek Királyi Mestere címet. De igazából, csak 2002-ben sikerült elhódítani a legfőbb címet a Magyarország Királyi Főszakácsa elnevezést. Ami azt jelemnti, hogy mind a hat kategóriába maximális teljesítményt nyújtottam. 2007-ben az 5. Szegedi Nemzetközi Grillfesztiválon,ahol a világbajnok grill csapat is versenyzett, Szeged MJ Város Önkormányzatának különdíját nyertem el. Úgygondolom, egy világbajnok grill csapat ellen versenyezni, és ilyen eredményt elérni, erre bárki büszke lehet. Úgytűnik, hogy Benke Laci bácsinak, aki nagyon sokszor zsűrizte az ételeimet, föltűntem, mert fölkért, hogy legyek szerzője, egy 1000 évet átfogó Magyar Gasztronómiát bemutató könyv társszerzője. Ebben a könyvben a vad – gasztronómia fejezetet bízta rám, aminek egyik elismerése, hogy lektorálás nélül jelent meg az írásom. Erről a könyvről el kell mondani, hogy 107×74 cm , szürkemarhabőr kötésben, 1kg 40 dkg színarany betűkkel van ráírva a Magyarok Nagyasztala. Ez a könyv a Világ harmadik legnyagobb könyve, ami a Parlament Vadásztermében van kiállítva.
Megalakult Magyarországon az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend ahová eddigi munkásságom eredményeképp fölvétettek, és az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend Mestere címet adományozták nekem. Rá egy évre fönt a Budai várba, Benke László Oscar díjas, és Olimpiai bajnok szakács lovaggá ütött. Így az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend Lovagi címmel is büszkélkedhetek. Ebben a Lovagrendben, azok a kiemelkedő teljesítményt nyújtó gasztronómiai szakemberek tartoznak, akik életük során, bemutatták tudásukat. ( Világbajnokok, Olimpikonok, és Guiness rekorderek.) Itt jegyzem meg, 4 Guiness rekorddal is büszkélkedhetek, az egyik az Egri várban, 11500 adag Gulyás egy edénybaen való elkészítése. Ugyanezen a rendezvényen bemutattam a világ legnagyobb fakanalát, ami egy Mátyás korabeli kolozsvári szárnyas fakanál, ami 3m 75cm hosszú. ( mellesleg megjegyzem ezzel a kanállal voltam az egyik Fábry műsorban is) A következő rekordom Gyöngyöstarjánban a legnagyobb forralt bor. Végül de nem utolsó sorban Nyíregyháza mellett Harangodon, főztem a több mint 3 tonna harangodi húsos paprikás burgonyát. 2010-ben Erdélyben, pontosan Torján, ez a Bálványos lábánál fekvő település, ahol kaptam a Torjáért kitüntető címet, és beválasztottak a Világ Szakács szövetségének egyesületébe. a WACS-ba.
Nagyon sok rrendezvényt jótékony céllel, és az emberek megsegítésére csináltam. Jelenleg mint Felnémet Fertálymestere, próbálom Felnémet lakosságát jótékony célú főzéssel segíteni, végül de nem utolsó sorban az immáron harmadik alkalommal megrendezésre került Felnémeti Lecsófesztivál szervezése is a nevemhez fűződik. Ennek apropója a Felnémeti búcsú és mint tudjuk a néphagyomány szerint ez a lecsós búcsú volt. Terveim szerint ezt a rendezvényt minden évben nagyobb színvonalon szeretném megrendezni. Ígéretet kaptam erre az évre, hogy a Magyarországi Fehérasztal Lovagrend tagjai, és a Királyi Szakácsok egy ételkülönlegességgel fognak előrukkolni. Végül de nem utolsó sorban nagy tisztelettel vettem, hogy a Magyarok Vására rendezvény elnöke biztosított arról, hogy ők is mind a 100 kiálítójukkal részt kívánnának venni ezen a rendezvényen.
A magyar középkor anyagi kultúrájának, gazdaságtörténeti, néprajzi kutatásában és történetében még sok fehér folt van. Valószínű éppen ezért több általánosítás és toposz, summás kijelentés található e korszak történetírásában is. Egyik ilyen, és még eddig nem eléggé vizsgált a francia-vallon betelepülés hatása a magyarországi szőlészetre-borászatra.
A középkori francia-vallon telepesek több hullámban érkeztek Magyarországra. A többi középkori betelepült nemzetiséghez – etnikai kisebbséghez – hasonlóan a vallonok is asszimilálódtak, nyomuk ma már nehezen követhető. A történettudomány két markánsabb betelepítési hullámot különböztet meg. A XI. században egy korai hullámot, amikor Eger vidékére és a Szerémségbe városlakó népcsoportok érkeztek. Ennek emléke a szerémségi Fruška-Gora, vagyis magyarul a Frank-hegy (Álmos-hegy) és az itteni Tarcal elnevezés is. A szerémségi borvidék jó minőségû középkori borairól a XIV–XVI. században híres volt, Mátyas király legkedveltebb boraként emlegette Bonfini és a korszak történetírói, krónikásai. De hasonlóan az első telepítési hullám személyisége volt az I. Béla király által 1061-ben alapított szekszárdi monostor elöljárója, Villermus apát is, akit a neve alapján vallon származásúnak tartottak, és megállapították róla, hogy borissza, részeges apát volt.1 A XII–XIII. században egy későbbi telepítés Tokaj-Hegyalja, Eger, Szepesség, Esztergom, Székesfehérvár környékére juttatott vallonokat. Tokaj-Hegyalján 1201-ben jelent meg Olaszliszka és Liszka-olaszi település az oklevelekben, Bodrogolaszi, Francavilla pedig 1224-től, Tállya 1248-tól, a hegyaljai Tarcallal.
A francia-vallonok Árpád-kori megjelenése a Felföld néhány kisebb táján ismert, így az Eger-völgyben (Vallis Agriensis) és a Hernád völgyében, illetve a Tokaj-Hegyalján. Az Eger-völgy a középkorban sajátos gazdasági körzete volt az egri püspökségnek és káptalannak. Felnémet, Cigléd, Eger, Nagytálya, Maklár Heves megyéhez tartozott, de az Eger patak bal partján Tárkány, Almagyar, Tihamér, Kistálya, Szomolya, Bogács, Noszvaj, Ostoros Borsod megyébe esett. Felnémet a XIII. század óta az egri püspök faluja és egyben a Vallis Agriensis része is volt. Alapítói feltételezhetően a Liège környékéről érkezőkkel egy időben érkeztek. Szőlőske, Olaszi, Andornak a történeti fogalomként használt Eger-völgytôl kelet felé kissé távolabb feküdtek. Szőlőske, Olaszi az Árpád-korban részei voltak az egri szőlő-borkultúrának. Olaszi Noszvaj határában a belterülettől délre feküdt, 1275-ben annak kapcsán említették, hogy dézsmáját az egri püspök visszaadta a káptalannak. Tihamér az Árpád-korban jelentős, önálló és privilegizált hely volt, kezdettől fogva (1261) az egri püspök, illetve a káptalan birtokát képezte. Minden bizonnyal szőlőmûvesek lehettek, 1446-ban egy oklevél azt erősítette meg, hogy a falu jobbágyai a szomszédos Ostoros határában új szőlőket telepítettek.
Ha a településnév, a dűlő, a szőlő területének előkészítését vizsgáljuk egy fontos összefüggésre bukkanunk. Ez pedig a Tállya név, ami településnévként a vallon, ófrancia taille, vagyis irtvány jelentésű szóból eredeztethető. Így valószínűleg vallonok adták a nevét az Eger környéki egykori irtvány településeknek, mint Kistálya és Nagytálya, valamint a Tokaj-hegyaljai Tállya községnek is. A mai Andornaktályát (Kistályát) Egertől délkeletre először 1261/1271-ben említették, Nagytályát szintén Egertől dél-délkeletre 1261/1271-ben, vagy 1398-ban említették először, Tállyát pedig Tokaj-Hegyalján 1255/1348-ban említik a történeti források először. Nem véletlen, hogy még az 1500-as években is Nagytállyán, ahol a középkori francia-vallonok megtelepedtek, három szőlőhegy volt. Ezek közül a Terra episcopalis volt a legnagyobb, a termelés 60-70%-a itt koncentrálódott. A XVI. század végén is Felnémet, Szőlőske és Nagytállya szolgáltatta a legtöbb termést, a kivetett és begyűjtött dézsmajegyzékek alapján. A második hullámban érkező francia-vallon telepesekre a szőlő-bortermelés területén nagy feladatok vártak. Már Rogerius mester is megemlítette, hogy a tatárok lovainak patái a szőlőtôkéket is kitaposták. Északkelet-Magyarország szőlőterületei éppen a vallon betelepülés és a tatár betörések időszakában kezdtek tehát először felértékelődni, mert a védett déli, délnyugati lejtőkön kialakított irtvány szőlők a kis jégkorszaknak nevezett időjárás változás, a hőmérsékletesés következtében visszahúzódó szőlőtermesztés északi határához közel kerültek, így a jó minőséget termő védett déldélnyugati dombok egyre értékesebbek lettek. Sőt elképzelhető az is, hogy a francia-vallon betelepítést segítette az a migráció, melyet a lehűlő időjárás kezdete is elősegített. A korábban szőlőtermesztő észak-európai területeken (Anglia, Skandináv területeken) ugyanis a szőlő már nem ért be olyan minőségben, mint korábban. Vallóniában, a mai Délkelet-Belgiumban az Ardennek 694 méter magas oldalain a korábbi melegebb periódusban termett szőlő is visszaszorulóban volt ekkor, viszont Magyarországon a tölgyerdők zónájának alsó szintjén, majd pedig a védett déli-délnyugati lejtőkön, sőt a még magasabb dűlőoldalakon kialakított irtványokon beértek. Ez pedig az optimális sav-cukorarány kialakulását biztosította a szőlőbogyókban. A déli-délnyugati lejtésű dombok kimondottan kedvező ökológiai feltételt nyújtottak az eltelepített szőlőknek.
A szőlők magasabb cukortermelése, a savakban és alkoholban magasabb tartalmú borok nem csak ízesebbek voltak, hanem eltarthatóbbak, távolabbra szállíthatóak, ami a bor nagymennyiségű kereskedelmi áruként megjelenését jelentette az északibb, északkeleti borkereskedelemben. Mindehhez az kellett, hogy a természeti adottságokat, azok előnyeit jobban kihasználó és hasznosító művelésmód terjedjen el.
A honfoglaló magyarok, illetve a csatlakozott népek szőlőtermesztéshez értő, borkészítésben jártas csoportjai, az alánok, a kabarok, fára felfuttató lugasművelése helyett a nyugat-európai alacsony tőkeművelés gyakorlata nyert tért a XIII. századtól.
Mindebben és a nyugat-európai hatások, a nyugat-európai szőlő-borkultúra elterjesztésében a középkori egyház, a hospeseken kívül a francia-vallonoknak is hatása volt. A talaj közeli, a hőgazdálkodás szempontjából kedvezőbb, így a fürtök beérését biztosító, a jobb és magasabb cukorfokot jelentő alacsony tőkeművelés jobb minőségű mustokat eredményezett. Mindez, valamint a természetes töppedés, majd az aszúsodás a piaclehetőségek bővülését jelentette, ezeknek a régióknak egyre nagyobb híre mellett. A dézsmakötelezettség bevezetésével, megnövekedett szerepével együtt járt a technológia tökéletesedése is. Mindezt még tovább fokozta a Balassa Iván által vizsgált nagy munkáltatási változás Tokaj-Hegyalján a török előrenyomulása időszakában, aminek eredményeként az aszúborok is megjelentek a XVI. század első felében.
A tőkeművelésmód és metszési mód, illetve a jellegzetes metszőkés elterjedésében, használatában is a vallonok a korábbi magyarhoz képest változást hoztak.
A keleti örökségű magyar módszer a folyómenti ligeterdőkben a fákra kúszó, lugasos, arbustum szerű művelésben és a balta nélküli kacor szerű metszőkésben mutatkozott meg. Ehelyett a vallon szőlőtermesztési módszer az alacsony tőkeművelésmód (fej- és bakművelés), illetve a csapos metszést alkalmazta.
A régészeti leletek tanúsága szerint széles, nagybaltájú, egysarkú pengéjű, vagy kétsarkos, előre ívelődő, húzva és tolva metszésre egyaránt használható metszőkéseket használtak.
De ezek a kések széles körben nem terjedtek el Magyarországon. Franciaországi középkori és újkori anyagban sok párhuzama található ma is. Eger vidékén, a gyöngyöspatai lelet és a szerémségi, a későközépkori vagy az újkori anyagok közé sorolható metszőkés is ilyen volt.
Talajművelés és eszközhasználatban az alacsony művelés miatt a rendszeres és mély talajművelést alkalmazták, ami már nem a fára felkúszó szőlő töveinek a talajmunkáját, hanem egy nagyobb területnek a rendszeres, évente többszöri talajmunkáját, és a talaj közeli tőkék téli fagy elleni védelméül a tőkék fedését és tavaszi rendszeres nyitását jelentette. Ezt a fajta talajmunkát már az ókori auktorok is említették.
A francia-vallonok közvetítésével a középkorra jellemző csapott vállú, nehéz, nagy kapák és az ókorban ismert, majd a népvándorlás korában nem használt kétágú villakapák is ismét elterjedtek.
A vallon szőlő-bortermelés magyarországi kapcsolataként a furmint és a góhér fajtákat szokták emlegetni, elsősorban nyelvészeti adatokra hivatkozva. Nem lehet azonban eldönteni, hogy mennyire lehet ezeket a fajtákat a vallonokkal kapcsolatba hozni. A korábbi archaeobotanikai növény- és magleletek szerint ugyanis Budán pl. már jelen voltak ezek a fajták. Sőt az ampelográfia-történet szerint nem nyugati, hanem délkelet-európai származásúak a fentebbi fajták.
Ugyanakkor hangtörténetileg mind a vallon, mind az olasz eredeztetés könnyen bizonyítható. Mindezért valószínű, hogy a fajta közvetítésében és a termesztésében volt a vallonoknak szerepük. Feltételezhető, hogy valamilyen vallon névvel elnevezett helyről származhatott ez a szőlőfajta (talán Szerémség), ami a név eredetét és neve kései előfordulását megmagyarázhatta.
A nyelvtörténeti adatok alapján (szalma szőlő – furmint) feltételezhető a vallon szőlő-bortermelésben a kései szüretek gyakorlata, az éretten töppedt szőlő nyerése érdekében a szalmán töppesztés. Az irtásokon, a szőlőtermesztés északi határához közel erre különösen nagy szükség is volt, Szerémségben pedig kialakulhatott, mint Tokaj-Hegyalján, a természetes aszúsodás.
A természetes édes csemegebor ízét, zamatát a nemes penész, a Botrytis nevű gomba fertőzése biztosította, a kedvező helyi párás, meleg őszi mikroklíma és a folyók (Dráva-Száva, illetve a Tisza és a Bodrog, valamint a Bodrogköz párája) hatására. A természetes aszúsodás járult hozzá a szerémségi középkori, és a XVI. századtól a Tokaj-hegyaljai borok különlegességéhez.
A mustnyerés eszköze a hatalmas méretű, már az ókorban is használt bálványprés lehetett. Ennek kőhúzós típusát használhatták, ahol az egykarú emelő elvén működő présorsó eltekerése végén hatalmas kőnehezék emelkedett a földből ki, majd a súlya révén lehúzta azt a gerendát, ami kipréselte a préskosárban levő szőlőt.
Az ókortól ismerték Nyugat-Európában, sőt a XVIII. századi francia szakirodalom is ajánlotta. Megemlítették, hogy több bort adnak, jobban kisajtolnak ezek a szerkezetek, mint a kisebbek, de lassabb velük a munka. A kősúly süllyesztésének kialakítása és a súly rögzítése ugyanúgy készült, mint a középkori liège-i kőhúzós préseknél, vagy Bourgogne à Chenove 1404-es datálású régészeti leletén.
Vallóniában azonban elterjedt egy újkori, középorsós, alulhajtós kisprés is, ami Huy és környékén a XX. század elején is még használatban volt. Ilyen középorsós préstípust használtak Eger környékén is a levéltári adatok és ábrázolások alapján.
A történeti-néprajzi összehasonlító vizsgálatok szerint a mustnyerés legarchaikusabb, legáltalánosabb módja azonban Északkelet-Magyarországon a taposás volt, mert még a XVII-XVIII. században sem volt gyakori a nagy faprés még az uradalmakban sem, és paraszti gyakorlata csak a lábbal történő szőlőtaposásnak volt.
A must szavunk 1395-ből mutatható ki először kisajtolt szőlőlé értelemben, majd 1405-ből egyféle édes nektárféleként. A márc szavunk is ófrancia jövevényszó, préselt szőlő maradéka, törkölyzúzalék értelemben. A szó forrása a latin mustum, vinum mustum szókapcsolatból származik. Közvetlen átadója a Történeti Etimológiai Szótár szerint a latin és az ó-francia is lehet.
Ennek a kiteljesedő bortermelésnek és borkereskedelemnek egy-két eleme a francia-vallon betelepülők szakértelmével és hagyományos borkészítési szokásaival gyarapodhatott. Ilyen pl. a ráspia készítése, amit ugyan az ókorban is készítettek, de a középkori Franciaországból is ismert a készítése, fogyasztása. A szőlőszemekkel eltett must kierjedt, üdítő hatású, savanykás italát a vallonok is készíthették Magyarországon, ami Északkelet-Magyarországon is, de Baranyában is és más helyeken is fennmaradt paraszti gyakorlatban. Hasonlóan az ürmösbor készítéséhez, ami a mediterrán flóraelemet képviselő bárányüröm fűvel készült, ízesített, édeskésen fanyar, gyógyhatású borkészítmény volt.
Tokaj, Abaúj környékén a bárányüröm még természetes vegetációban megtalálható, gyűjthető volt. Valószínűleg francia-vallon hatásra erősödhetett fel szintén ennek az ókorban is ismert terméknek a készítése.
A dongás faedények, kádak, abroncsos hordók, valamint a bor pincében történő érlelése és gondos középkori pinceműveletei, borkezelései (mint a rendszeres fejtés, töltögetés, hordók tisztán tartása stb.) szintén a francia-vallonokkal tovább erősödött, a nyugat-európai borkészítés és borkezelés elterjesztésével. A dongás edények nyugat európai első alkalmazása miatt a francia-vallonok is a hordós bortárolás szokását erősítették Magyarországon. Különösen Északkelet-Magyarországon jelentős ez a hatás, mert itt a keleti szőlő-borkultúra elemeként a veremben bortárolás-érlelés gyakorlata is élt.
Andornaktálya, Eger-völgy első nagy középkori pincéinek építését is a francia-vallonokhoz köti a kutatás. Somlón, de más történeti, nagyhírű borvidékeken sem lehetett ritkaság, hogy „frank honból” jött, a picemunkálatokhoz értő szakember irányította a borgazdálkodást az egyházi és világi uradalmi pincékben.
Az első borpincék a templomdombok alatt, a templomok közelében épülhettek.
Riolittufába vágták őket, és biztos, hogy a török idők előtt készültek, mert a török többet betemetett. A legrégebbiek a középkori egyházi tizedet adó területek tároló dézsmapincéi lehettek, amelyek a tájra jellemzően könnyen faragható, puha kőzetbe, tufába vágott paraszti lyukpincéknél jóval nagyobbak és terjedelmesebbek voltak.
Ezek belső terének kialakításához pinceépítő, vágó mesteremberekre volt szükség. A pincék nem voltak adókötelesek, legfeljebb a készítésükhöz kellett engedélyt kérni.
Andornak elhagyott pincéi között egy nagyobb méretű is megfigyelhető, ami a középkorra datálható, valószínű dézsmabor tárolására szolgált. Andornak a Vallis Agriensis déli felén feküdt, Kistálya határában. A felnémeti templomdombon is középkori eredetű, egykori uradalmi pince található.
A francia-vallonokkal Szent Vince, Szent Egyed és Szent Márton tisztelete és kultusza terjedt, illetve a mai szombathelyi (Savaria) vagy pannonhalmi születésű Szent Mártoné pedig megerősödött, mint szőlő-borvédő szenteké, patrónusoké.
Mindhárom középkori szőlő-borvédőszent francia földhöz köthető. Az egri Eged, Egyed, Nagy Egyed hegy is a vallon kapcsolatra vezethető vissza. Nem szabad elfelejteni a középkori francia-magyar búcsújárási kapcsolatokat sem, különösen az Aachenba, Andernachba irányuló búcsújárást.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a keleti szőlő-borkultúra – ami Transz-Kaukázus irányába mutat kapcsolatot, és a honfoglalás hatására alakult ki Északkelet-Magyarországon – nyugat-európai visszaszorítói és a nyugat-európai borkultúra egyik jelentős terjesztői, felerősítői a Kárpát-medencében betelepülő francia-vallonok voltak.
A regionális különbségek hatásukra valószínű, hogy még nagyobbak és jellegzetesebbek lehettek. Ma már nem lehet egyet érteni azzal a korábbi megfogalmazással, hogy az idegen telepesek nem hoztak be semmi új művelési eljárást. Egyben ezeket a középkori telepeseket, szőlő-bortermelőket tekinthetjük a középkori Magyarországon a reneszánsz időszak szőlészeti-borászati előkészítőinek is, mint az ókori hagyományok és eljárások megújítóit, alkalmazóit, felerősítőit, terjesztőit is.
2006.
Csoma Zsigmond
Az írás teljes terjedelemben megtekinthető: http://www.kre.hu/portal/doc/studia/Cikkek/2006.3_4.szam/p-csoma.pdf
Gondolatok szülőfalumról, a 100 évvel ezelőtti Felnémetről
Rokonom a fél falu, vagy majdnem az egész?
A folytatás ötletét Korózs József községi bíró leszármazottainak, és a velük való rokoni kapcsolat keresése adta.
Korózs József a felnémeti könyvtár egyik alapító tagja volt, melyet az 1896. május 10-én felvett Díszközgyűlési jegyzőkönyv igazol, és egy házassági anyakönyvi kivonat, ahol házassági tanúként szerepel.
Ez az írás elsősorban az apai ági felmenőimről, a Korózs családról szól, de szeretném az előzményeket, a 110 évig lakatlan Felnémet újratelepítését is felidézni.
Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig, helytörténeti gyűjtőmunkájában olvasható:
„. A falut az 1552. évi ostromból visszavonuló török szeptember 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmenekült, a visszatért felnémetiek rögtön felépíthették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1553-ban 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkező jobbágy lakta.
1577-ig a lakosság hatalmasan felduzzadt: ebben az évben például a 22 jobbágytelek mindegyikén 12-15 család lakott, az egész községben összesen 291 család.
Eger várának magyar őrsége ekkor még védte ennek a határvidéknek népét.
A török hódoltság alá jutott déli, Tisza menti püspöki birtokokról Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől. De a közeli visszatérés iránt táplált reményük sose válhatott valóra, mert 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került, Felnémet pedig elpusztult, lakatlanná vált 110 évre, 1706-ig…
Felnémetet 1609-ben, 1652-ben, 1682-ben is mindig pusztának mondják az összeírások.
A török hódoltság időszaka mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveiből pedig Eger város egy részét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbe vágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták, s bennük sok kárt tettek.
A felnémeti pincék körül sok hősies ‘csatajelenete játszódott le annak a szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódítására reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét, s velük a felnémeti pincéket betömették…
Felnémet első újjátelepítése 1706-ban ment végbe…
Felnémet új lakossága az ország legkülönbözőbb tájairól verődött össze. A 35 betelepült között 21 rendelkezett a jobbágygazdaság elindításához szükséges, minimális két ökörrel, 2-3 tehénnel, a többi mesterember volt, itt kívánt igásállathoz jutni. De megtelepülésük nem bizonyult állandónak.
A Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben a kuruc és labanc csapatok átvonulásai, a katonák beszállásolásával kapcsolatos gyötrelmek, meg az 1710. évi pestisjárvány elől jórészt elmenekültek a lakók, csupán 10 család maradt Felnémeten…”
„Felnémet ezen első, 1706. évi újjáépítése során a következők telepedtek meg az alábbi helyekről:
- Benedek Máté Szecsőről,
- Borsos Jakab Egerbõl, ahol ennek elõtte szolga volt,
- Barsek Máté zsellér Liptómegyéből,
- Bíró Gergely szabados Felsődarócról,
- Bojtos András Egerből ment Mezőtárkányba, onnét Felnémetre,
- Doma Mátyás és Márton Sipekről, Nógrád megyéből,
- Dömösi György Bicskéről,
- Fekete Mátyás Olasziból,
- Helmecz György molnár Helmeczről, Trencsén megyéből,
- Horváth György Egerből,
- Józsa Gergely Jászjákóhalomról,
- Illés Benedek Kátáról,
- Kassai Jakab Beszterce melletti Panikról,
- Kiss Mihály taksás Kátáról,
- Kiss László Nagyszőllősről, Bihar megyéből,
- Korózs János Felsőtárkányból,
- Korózs Pál vargamester,Előbbi Korózs fia, Szobotyia nevű tóth városból,
- Kostyán Benedek Ráckevéről, ahol szolga volt,
- Kovács György szabados Gyarmatról,
- Kovács Jakab mester Bartfáról,
- Kovács Mátyás mester Késmárkról,
- Lengyel János kordovánműves Dunaföldvárról,
- Mihalóczi Simon Tótszentgyörgyről, Szepes megyéből,
- Molnár Mihály, kinek atyja imitt amott molnárkodott,
- Nagy István Rozsnyóról,
- Putnoki János Putnokról,
- Patai Péter Gyöngyöspatáról,
- Rácz János horvátországi,
- Sikator András fegyveres mester ennek előtte Egerből ment ki
- Sotis Márton Tótlóbányáról,
- Szécsényi György nemesrendű tiszttartó,
- Szabó János mesterember, Rajcról, Trencsén megyéből,
- Szabó István Újvárról, ahol katona volt
- Szarvaskőalji Csányi nevű ember,
- Tóth Ádám Kátáról, ahol szolga volt,
- Takács Tamás pázmándi fi, Egerből ment ki.
(Érs.gazd.lt. VI.cl.V.96.)”
Forrás: http://felnemet.hu/?p=152
A Korózs névvel Felsőtárkány népesedéstörténetében is találkoztam:
„ ..Az 1548. év Koros családneve (Karos formában is) 1678-ban már hiányzik, de feltűnik később Felnémeten, Korózs formában, ahol a falu egyik törzsökös családjává válik…”
Forrás: http://www.palocertek.hu/telepules.php?nev=Fels%C5%91t%C3%A1rk%C3%A1ny
Hogy a Felsőtárkányból betelepült Korózs János volt-e az ősöm, sajnos örök rejtély marad!
A felnémeti anyakönyvek tanulmányozásakor a legkorábbi és a legbiztosabb anyakönyvi adat, dédapám Korózs Mihály születési ideje, és szüleinek neve volt. A halála időpontjáról és körülményeiről sajnos nem találtam semmit. Szerencsésebb voltam Korózs Mihályné, Sike Anna dédanyám keresésekor, aki 1865-ben született és igen szép kort ért meg, 1950-ben halt meg.
Rokoni kapcsolatom a felnémeti bíróval
Korózs Mihály dédapám, Korózs András és Molnár Apollónia kilencedik gyermeke volt, és Korózs József felnémeti községi bíró testvére. (Korózs András és Molnár Apollónia, ha az első gyermek Korózs Albert születését (1841), és az akkori korai házasságkötéseket figyelembe vesszük, 1810-1820 körül születhettek)
Korózs Andrásnak és Molnár Apollóniának az élő, családot alapító gyermekei közül Korózs József a második fia volt.
Az alábbiakban írtam le apai ági őseim, rokonságom megtalált adatait, illetve leszármazottaikat.
(A születési, halotti, házassági anyakönyvi kivonatok 1895-től találhatók az interneten.)
Apai ükszüleim
Korózs András → felesége: Molnár Apollónia Laktak: Felnémet 150 (1899 előtt meghaltak)
Gyerekeik: 1. Korózs Albert (1841.01.11-???) → felesége: Bozó Katalin (Korózs Panni néném nagyszülei) Laktak: Felnémet 105
Gyermekeik: - Korózs András (1884 ???) - Korózs Regina (1888.09.14-???) - Korózs Imre (1885.11.05-???) - Korózs Veronika (1885.11.05.-???) → férje: Eged András (1877.12.28.-???) Házasság időpontja: 1901.06.03.; Lakás: Felnémet 25
- Korózs János (1884.05.16. – 1959.02.01.) → felesége: Eged Verona (1880.??.?? – 1953.04.25.) Házasság időpontja: 1903.11.21.; Lakás: Felnémet 105 (Rákóczi út 1.)
Gyermekeik: - ifj.Korózs János (1906.02.04-1988.??.??) → felesége: Kovács Piroska (1907.09.24-???) Házasság időpontja: 1925.11.06.; Lakás: Felnémet 105
- Korózs Anna (1911.07.18-2004) → férje: Bíró István (1907.12.07-???) Házasság időpontja: 1929.04.26.; Lakás: Felnémet 105
Gyermekük: Bíró Edit megh.1935.08.17 (7hó)
- Korózs Mária (1909.03.16-???) → férje: Jakab József (1903.12.21-???) Házasság időpontja: 1925.11.06.; Lakás: Felnémet 105, Felnémet 256
– Korózs József 1913.07.10-1913.08.16.
2. Korózs Mária 1841 -???
3. Korózs András 1843.10.12-???
4. Korózs József (1849-1921.11.27.) → Első felesége: Nagy Regina (felnémeti bíró) Lakás:Felnémet 251
Gyermekek az első házasságából:
-Korózs János (1869.05.24-1957.04.08) → felesége: Kovács Regina (1870.04.27-1933.01.10) Házasság időpontja: 1889.; Lakás: Felnémet 349
-Gyermekük: Korózs József (1895..02.21-1983) → Első felesége: Német Mária Házasság időpontja: 1914.05.17.
Korózs József → Második felesége: Korózs Etel (1906.10.10-1994.??.??)
Gyermekei: - Korózs József (1926-1993) → felesége: Farkas Ilona - Korózs János (1928-2012) → felesége: Nagy Margit - Korózs Zoltán (1929-2001) → felesége: Barzsó Izolda
-Korózs István (1870.11.26 – ???) -Korózs István (1873.08.14 – ???) -Korózs Julianna (1873.08.14-???)
Korózs József (1849-1921.11.27.) → Második felesége: Nagy Mária
Gyermekei a második házasságából:
-Korózs György (1876.02.02 – ???) -Korózs Julianna (1880.09.02 – ???) -Korózs Mária (1883.11.02-1943.04.23.) → férje: Német András Házaság időpontja: 1898.09.26.; Lakás: Felnémet 218/a
Gyermekei: -Német Borbála (1902.09.28.) -Német József (1906.08.19 – 1971.??.??) -Német András (1917.08.22 – 1996.05.28.);felnémeti tanár -Német Mária (1899,12,29 – 1948.???) → férje: Korózs József Házasság időpontja: 1914.05.17.
-Korózs Rozália (1886.09.05-1954.03.17) → férje: Kovács Lajos Házasság időpontja: 1902.11.03.; Lakás: Felnémet 249 (Felvég, Borsodi út)
Gyermekei: -Kovács Mária (1905.01.05-1913) -Kovács Ignác (1907.04.05-1983) → felesége: Szarvas Julianna Házasság időpontja: 1930.04.25.; Lakás:Felnémet 250
-Kovács Anna (1909.10.10-1990.??) -Kovács Lajos (1914.06.02-1948.03.15.) → felesége: Punyi Róza (Szarvaskő) Házasság időpontja: 1936.02.22; Lakás:Felnémet 251
-Kovács Mária (1917.06.30-1996.???) → férje: Csank Lajos Házasság időpontja: 1933.10.01.; Lakás:Felnémet 251 (211)
-Korózs Julianna (1889.02.17-1969.09.01) → férje: Jakab András Házasság időpontja: 1904.11.13.; Lakás:Felnémet 101 (Hámán Kató út 13.) .
Gyermekei: -Jakab Mária (1907. 09.30 – 1991.??) → férje: Csank István Házasság időpontja: 1924.09.13.; Lakás:Felnémet 101
-Jakab József (1912.04.25 – 1987.??) → felesége: Kovács Ilona Házasság időpontja: 1934.09.24.; Lakás:Felnémet 101/a
5. Korózs Mária (1851.09.07- 1924.12.03.) → férje. Eged András Lakás:Felnémet 318
Gyermekeik:
- Eged Márton (1871.11.14 – ??) → felesége: Kovács Erzsébet (1878.09.13 – ??) Házasság időpontja: 1896.05.18; Lakás: Felnémet 142
- Eged Rozália ( 1878.06.02 – ??) → férje: Énekes Sándor (1875.11.17 – ??) Házasság időpontja: 1898.05.02.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 155
- Eged András ( 1879.11.30-1964 .??) → felesége: Erdélyi Rozália (1882.02.22-1964.??) Házasság időpontja: 1899.11.13; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 137a
- Eged József (1882.02.24 – ??) → felesége: Jakab Rozál (1881.04.30 – ??) Házasság időpontja: 1907-11.22.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 141
- Eged Veronika (1885.06.21 – ??) → férje: Garabás Ferenc (1884.02.10 – ??) Házasság időpontja: 1908.02.29.; Lakás: Felnémet 226
- Eged Piroska ( 1890.09.29 – ??) → férje: Barzsó András (1886.02.16 – ??) Házasság időpontja: 1907.11.22.; Lakás: Felnémet 142, Felnémet 183
6. Korózs Apolló ( 1853.09.25-1899.06.28.) → férje: Szarvas Imre Lakás: Felnémet 150
Gyermekei:
- Szarvas Lajos (1872.12.06 – ??) → felesége: Erdélyi Veronika (1873.04.24 – ??) Házasság időpontja: 1896.11.23.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 137
- Szarvas Rozália ( 1879.04.19. – ??) → férje: Erdélyi József (1870.08.06 – ??) Házasság időpontja: 1896.11.23.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 137
- Szarvas József (1884.03.18. – ??) → felesége: Nagy Veronika (1885.08.29. – ,?) Házasság időpontja: 1904.10.22.; Lakás: Felnémet 150, Felnémet 213
?? – Szarvas József ( 1886.07.27 – 1963.??) → felesége: Nagy Mária (1891.03.04 – 1954.??) Házasság időpontja: 1916.04.29.; Lakás: Felnémet 150/a, Felnémet 143
7.Korózs Bálint (1857. – 1937.08.25.) → felesége: Sütő Rozália Lakás: Felnémet 252
Gyermekei:
- Korózs András (1879.11.16-1941.07.30.) → felesége: Rófusz Piroska Házasság időpontja: 1904.10.23.; Lakás: Felnémet 252
- Korózs István 1884.08.08. – ??? - Korózs István 1886.02.20. – ??? - Korózs Bálint (1888.01.02. -???) → felesége: Bíró Piroska (1891.12.08-1924.12.25.) Házasság időpontja: 1908.10.27.
- Korózs Apolló (1890.02.07. – ???) → férje: Eged István Házasság időpontja: 1906.11.10.; Lakás: Felnémet 252/a, Felnémet93
- Korózs Piroska (1892.12.21. – ???) → férje: Takács Bernard (1888.03.22. – ???) Házasság időpontja: 190810.27.; Lakás: Felnémet 80
- Korózs István (1895.02.16. – ???) → felesége: Nagy Róza (1897.08.01.- ???) Házasság időpontja: 1914.08.08.; Lakás: Felnémet 252/a, Felnémet 155
- Korózs Mária 1897.??? – 1899.05.18. (2é) - Korózs Mária (1899.08.16. – ???) → férje: Farkas Márton Házasság időpontja: 1919.08.16.; Lakás: Felnémet 252/a
- Korózs Sándor 1902.07.07. megh. (3hó)
8. Korózs Anna (1861.05.03-1939.02.19.) → férje: Barzsó Lajos (Németh Csilla dédszülei) Lakás: Felnémet 183
Gyermekeik:
- Barzsó Apollónia (1879.06.21-1966.12.26.) → férje: Szalkai Sándor (1866.05.08. – ???) Házasság időpontja. 1900.12.17.; Lakás: Felnémet 183, Egerbakta
Gyermekük: - Ilona
- Barzsó Rozália (1880.11.03. – 1960.09.27.) → férje: Nagy Sándor (1860.05.03. – ???) Házasság időpontja: 1905.02.02.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 213
Gyermekeik (közös): - Rozália, Piroska és Lajos ikrek, Erzsébet, Margit
Gyermekük Nagy Sándornak özvegyként: - József, István, Mária, Sándor, Lajos
- Barzsó András (1886.02.16. – ???) → felesége: Eged Piroska(1890.09.29. – ???) Házasság időpontja: 1907.11.22.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 142
Gyermekeik: - András, Margit, Julianna
- Barzsó Lajos (1888.03.04. – ???) → felesége: Énekes Rozália (1896.03.31. – ???) Házasság időpontja: 1914.10.30.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 187
Gyermekük: - József
- Barzsó Károly (1894.06.08. – ???) → felesége: Eged Mária (1897.06.01. – ???) Házasság időpontja: 1914.02.20.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 13a
Gyermekeik: - Károly, István, Ágnes
- Barzsó Veronika (1896.08.26. – 1970.03.04.) → férje: Jakab Ferenc (1889.11.02. – 1957.04.23.) Házasság időpontja: 1914.02.20.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 173
Gyermekeik: - József, István, Ferenc
- Barzsó Katalin (1898.11.17. – 1968.11.04.) → férje: Németh András(1895.07.25. – 1951.04.27.) Házasság időpontja: 1916.01.17.; Lakás: Felnémet 183, Felnémet 185
Gyermekeik: - József, Bertalan, János és Károly ikrek, Oszkár
9.*Korózs Mihály (1863.10.13- (1902 előtt)) → felesége: Sike Anna (1865.11.21. – 1950.07.03.),(Korózs Györgyi dédszülei) Lakás: Felnémet 138, Kovács Jakab út 90.
Gyerekeik:
-Korózs József (1884.07.31. – 1962.03.06.) → felesége: Barta Mária (1884.10.02. – 1949.06.05.) Házasság időpontja: 1902.10.26.
Gyermekei:
-Korózs Mária (1903.09.12. – 1907.04.16.) (megégett) -Korózs József (1909.03.28. -1986.??) → felesége: Bíró (Misu) Mária (1915.03.03. – ???) Házasság időpontja: 1931.09.28., Lakás: Felnémet 138, Felnémet 21
Gyermekük: - Lajos
- Korózs András (1915.10.04. – 1996.11.14.) → felesége: Farkas Mária (1922.10.12. – 1971.12.27.) Házasság időpontja: 1939.12.29.; Lakás: Felnémet 138, Felnémet 116
Gyermekeik: -András (1944.12.13-1999.10.29) - Györgyi (1952.01.20. -)
-Korózs Sándor (1920.01.10. – 1982.??) → felesége: Jakab Etelka Lakás: Felnémet 138
Gyermekeik: - Marianna (1949. – 2003.) - Etelka (1955. -)
- Korózs Julianna (1886.12.30. -1957.11.22.) → férje: Borsós Sándor (1883.07.24. – ???) Házasság időpontja: 1902.10.26.; Lakás: Felnémet 136, Honvéd út 78.
Gyerekeik: -Borsós Lajos (1903. – ) -Borsós Mária (1909.08.24. – ???) → férje: Jakab Sándor (1905.08.22. – ???) Házasság időpontja: 1924.10,26.; Lakás: Felnémet 136, Felnémet 56
-?Korózs János (1889.04.22. – ???)
Remélem, lesznek akik ráismernek felmenőikre!
Korózs József felnémeti bíró első házasságából találtam élő, és a faluban lakó leszármazottakat, akik a korosztályomhoz tartoznak.
A második házasságából született lányai közül
-Korózs Máriának házas Német Andrással
1883.11.02-1943.04.23 (60 é.)
Lakás:Felnémet 218/a
Egyik gyermeke Német András felnémeti tanár (1917.08.22-1996.05.28.)
Tehát Német András tanár bácsi a bíró egyik unokája volt. Azt hiszem szinte mindenki ismerte a faluban.
Felnémeti rokoni kapcsolataim:
Ha a népes Korózs famíliához hozzáveszem a sokgyermekes Barta családot, az anyai ágból a Farkas és a Sütő családot, akik mind tősgyökeres felnémetiek voltak, szinte az egész faluval rokoni kapcsolatban állok.
Az egyetlen „jöttment” Punyi Veronika dédnagymamám volt, aki Szarvaskőből jött férjhez dédapámhoz Farkas Ferenchez, az 1890-es évek közepe táján.
Mivel Punyi Veronikának nyolc élő testvére volt, Szarvaskőben is bőven akad rokon.
Kiegészítés az előző leírásomhoz, a felnémeti anyakönyvek tanulmányozása alapján:
Felnémeti harangozók:
Szele család:
Három generáció szolgálta harangozóként a falut és az egyházat:
- 1.Szele János harangozó házas Boros Borbálával
- 2.id. Szele Sándor harangozó 1849.03.25 -1906.03.07. (58 éves) házas Zilinyi Rozáliával
- 3.ifj,Szele Sándor harangozó 1887. 02.19 -1950.03.14. (63 éves) házas Boross Irénnel
- Házasságkötés:
1946.12. 21. Szele Mária tanítónő (ifj. Szele Sándor és Boross Irén lánya) házasságot kötött
Nagy Árpád magántisztviselővel.
- Meghalt:
id. Szele Sándor harangozó 1849.03.25-1906.03. 07. (58é) (Szele János harangozó és
Boros Borbála fia)
ifj. Szele Sándor harangozó 1887.02.19-1950.03.14. (63é) (Boross Irén férje,
Boross József kántortanító veje)
Kedves emberek a „Nagysorról”, a szomszédok:
-Szomszéd Klári mama:
1915.11.18. Jakab Ferenc és Sütő Klára házasságot kötöttek
Lakás: Felnémet 115
1925.04.23.meghalt Jakab Mária 1 napos és
1925.05.12. Jakab György 20 napos ikrek, (Jakab Ferenc és Sütő Klára gyerekei)
1956.07.15. meghalt Jakab Ferenc 61 évesen, házas Sütő Klárával (Engert Éva nagyapja)
-Szomszéd Jakab (vaskó) Veron néném:
Lakás:Felnémet 115
1935.04.24. Jakab Veron (1919.02.18- ?) házasság Nagy Jánossal
Gyermek:Nagy Erzsébet
-Szomszéd Szűcs (dusi) Róza néném és Nagy (pípa) Feri bátyám:
Lakás:Felnémet 117
1920.09.20-1976 Szűcs Róza, szülei Szűcs (dusi) János és Guba Anna
1942.01.31. házasság Szűcs Róza és Nagy Ferenc (szül.1915.03.15- ?)
1949.05.19.meghalt Nagy Ferenc 2 napos (szomszéd Nagy Ali testvére)
-Szomszéd és rokon Korózs Panni néném:
1911.07.18-2004 Korózs Anna házasság 1929.04.26. Bíró Istvánnal (szül.1907.12.07-?)
1935.08.17.meghalt Bíró Edit 7 hónapos gyermeke
Az interneten talált felnémeti anyakönyvi bejegyzésekről általában:
-1907-től halotti anyakönyvekben oldalanként 5 bejegyzés (1895-től minden oldalon 1 bejegyz.)
-1907-től házassági anyakönyvekben oldalanként 3 bejegyzés(1895-től házas és tanuk 1-1 old.)
-1896-1949 a házakat (helyrajzi) számmal jelzik
-1950-től utcanév is szerepel az anyakönyvekben!
-1950.10.26-tól Szarvaskő önálló anyakönyvet vezet
-1953-tól halotti anyakönyvben a pontos cím, és a házasságkötés éve is megtalálható.
-1961-től halotti anyakönyvben „Egri Anyakönyvi Kerület Felnémeti Kirendeltsége” szerepel.
A felnémeti házak jelzései: (helyrajzi szám?) (Következtetés családom, illetve általam ismert emberek lakóhelye alapján)
-Felvég (Petőfi, Kossuth út, Hámán Kató út)
Felnémet 217/a Német András tanár, Korózs József unokája
Felnémet 233 Barta Mária nagymamám családja
Felnémet 251 Korózs József bíró családja -Alvég (Felszabadulás, Rákóczi út)
Felnémet 105 Korózs János, és Korózs Panni néném családja -Nagysor(Honvéd, Kovács Jakab út)
Felnémet 115 Jakab (vaskó) Ferenc szomszéd
Felnémet 116 Farkas Ferenc nagyapám családja
Felnémet 117 Szűcs (Dusi) János szomszéd
Felnémet 136 Korózs Julianna, Borsós Maris néném (Honvéd út 78.)
Felnémet 138 Korózs József nagyapám családja
Felnémet 150 Korózs András és Molnár Apolló (ükszüleim) háza (most Szarvas József háza, Gyöngyvirág presszó?) -Kertalja (József Attila u.)
Felnémet 171 Sütő Anna nagymamám (Sutra) családja -Újsor (Béke út)
Felnémet 31 Bíró (Misu) Mari ángyom családja
Felnémet 72 Bíró Sándor és Farkas Piroska háza
Felnémet 61 Kovács (Zsófi) Panni néném családi háza
Felnémet 48/a cigánytelep
-Sánc út Felnémet 394 Jakab József szülői háza (Dárinka édesapja)
-Egri út Felnémet 341 Láng Sándor kádármester háza
Ha ezek helyrajzi számok, talán ma is így szerepelnek a telekkönyvekben. (Minden szóbeli vagy írásbeli kiegészítésnek örülnék)
Lehet, hogy ezek a jegyzetek sem irodalmi, sem tudományos értéket nem képviselnek, de jól esett leírni!
Ha 100 év múlva, az én leszármazottaim esetleg megtalálják ezeket az irományokat, olyan szeretettel gondoljanak rám, mint amit én éreztem a fényképeken látott, vagy hallomásból ismert őseim iránt.
Amíg fiatal az ember halhatatlannak hiszi magát…
Ezer más dolog érdekli, leköti a munka, a család. Saját tapasztalatból tudom, hogy a múlttal csak bizonyos életkorban kezdünk foglalkozni. Akkor jönnek a kérdések!
Ki kicsoda volt, és ez vagy az, hogy is történt?
Gyakran mondogatom az ismerőseimnek:
„Addig kérdezz, amíg van kitől!”
Eger, 2014. április 02.
Nyerges Zoltánné Korózs Györgyi
Legutóbbi hozzászólások