Eger MJV Önkormányzata 2012-ben új városi kulturális koncepciót alkot, ezt megelőzte egy felmérés a kulturális intézményekben.
A fiatalok körében is szeretnénk véleményeket, ötleteket gyűjteni, ehhez a munkához, hiszen meghatározó a fiatalok jelenléte az egri kulturális életben közönségként, de résztvevőként, akár előadóként, művészként is.
Az Egri Ifjúsági Kerekasztal nevében segítségeteket kérjük tehát Eger a következő éveket jellemző új kulturális arculatának meghatározásához!
Kérjük a kérdésekre röviden válaszoljatok! Ha más az, egri kulturális életet illető kérdésben szeretnétek kifejteni a véleményeteket, a kérdőív utolsó pontjában megtehetitek!
Kérjük a válaszokat legkésőbb 2012. október 22-ig adjátok meg!
Érdeklődni:
- személyesen: IFIPONT Ifjúsági és Tanácsadó Iroda (Eger, Dobó tér 7-9., tel: 36/789-133)
- e-mailben: fekete.maria@ph.eger.hu;ifiponteger@gmail.com
Köszönjük a segítségeteket!
Gyermekkoromban reggel fél hétkor szólat meg a felnémeti fűrészüzem (hordógyár) dudája. Ez amolyan felhívás vagy ébresztő lehetett, mert fél órával később, hét órakor ugyanez a gőzduda már a munkakezdést jelezte. „Fú a gyár” — mondták a felnémetiek. Farkas (Makó) András bácsi, a fűtő már jókor felkelt, hogy az adott időben megnyissa a gőzcsapot. A megszólaló dallamos dudaszóba én valamilyen szöveges üzenetét értettem bele. Vajon mit üzen?—kérdeztem édesapámtól, aki ez idő tájt (az 1940-es évek végéig) az üzem vezetője volt. Édesapám, hogy kielégítse kíváncsiságomat, kitalált nekem valamilyen szöveget, amelyre már csak homályosan emlékszem. Azt tudom, hogy az eleje így kezdődött: „Emberek, emberek, aki itt dolgozik…” Majd a már elfelejtett részlet után valahogy így folytatódott a szöveg „Fél óra múlva, kezdődik a munka.”
Megöregedve is hallom a hordógyár egykori dudáját, amint munkába hív, jelzi a munkaidő kezdetét, délben ebédre szólítja a munkásokat, majd az ebédidő végén újra megszólal, és délután fél ötkor hallgat el. Ekkor már a munkaidő végét jelzi.
Magyarországra a dohányt sokáig külföldről hozták be, termesztése csak a török hódoltság idején, az 1660-as években indulhatott meg. A dohányzás módja a kezdeti időkben a pipázás és a burnótozás volt.
A dohány ipari feldolgozása Európában a 18. században kezdődött meg. Az első szivargyárat 1757-ben építették Spanyolországban, az első cigarettagyárat pedig 1862-ben létesítették Drezdában. Magyarországon csaknem száz évvel később, 1846-ban állították fel az első kincstári szivargyárat Temesváron.
A dohánytermesztés Magyarországon 1851-ig szabad tevékenység volt. Ekkor azonban az osztrák jövedék hatáskörét Magyarországra is kiterjesztették, s ezzel sikerült a szabad termesztést megszüntetni. A magyarországi dohánytermesztés meghonosításában Heves megye kezdettől élen járt. Aldebrőn már 1742-ben dohány kertész-községet alapított Mária Terézia. Az 1780-as években pedig Kompolton, Kápolnán, Szálakon, Deménden, Kerecsenden és Makláron indult virágzásnak a dohánytermesztés.
Legutóbbi hozzászólások