Ahogy Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné, úgy jött elő szinte a semmiből, és jelent meg a felnémeti fűrészüzemben 1948 vagy1949-ben egy fiatal férfi, Martos Tibor. Senki nem tudott róla semmit. Egyedül talán a Pongrácz család ismerhette Diósgyőrből, ahol emlékezetem szerint együtt dolgoztak vasas szakmában. Pongráczék a háború után kerültek Felnémetre, édesapám, idősebb Dóra Zoltán segítségével. A Pongrácz család ugyanis velünk együtt vészelte át az ostromot az úgynevezett rizskásamalom (Vak Jancsi malma) tulajdonosának pincéjében. Antal Gyula bácsi, apjától Antal Jánostól (őt nevezték Vak Jancsinak a faluban), örökölte és működtette a malmot. A lakás és a malom közelében volt egy bombabiztos pince, ahol néhány családdal együtt közel hat hetet töltöttünk az ostrom idején, 1944.őszén. Pongrácz Sanyi bácsi, akinek lakatos szakmája volt, Antal-lányt vett feleségül, így kerültek ők is Felnémetre a háború alatt. Én ötéves voltam ebben az időben, de arra ― homályosan ugyan ― emlékszem, hogy a pincében szóba került édesapám és Pongrácz bácsi között, hogy a háború után fiával együtt (aki szintén lakatos volt) a felnémeti üzembe jönnek dolgozni karbantartóként.
Úgy emlékszem, hogy az Egri Erdő- és Faipar Rt államosítása után, amikor a részvénytársaság nemzeti vállalattá alakult, édesapám egy darabig még Felnémeten maradt. Miskolcra való áthelyezése csak néhány hónap után történt meg.
Martos Tibort, aki mivel lakatos vagy esztergályos volt, a fához nemigen értett, valószínűleg amolyan komiszárként küldhették Felnémetre, hogy az „osztályidegen”(talán még részvényes is?) Dórát szemmel tartsa. Persze ez nem bizonyítható, mert Martos Tibor később, amikor már ő is a miskolci központban dolgozott, barátságos viszonyt tanúsított édesapám iránt. Hogy ez a magatartás őszinte volt-e, azt nem tudom.
Martos nagy lelkesedéssel fogott a politikai munkához. Hogy ezen kívül mi volt a hivatalos megbízatása, azt nem tudom. Később, amikor az Észak-magyarországi Fűrészek miskolci központjába került, ő lett a vállalat normása.
Miből állt az üzemi mozgalmi élet? Természetesen a dolgozók szocialista szellemű nevelése volt a központi kérdés. Martos szemináriumokat szervezett, ahol a különböző politikai alapfogalmak elsajátítása mellett mozgalmi dalokat is énekeltek. Esténként a szabadtéren tartott foglalkozások alkalmával felzengtek az akkor divatos énekek: Fegyverünk a szerszám, Sződd a selymet, elvtárs!! Zúgjatok csak, traktorok!
Öcsémmel, a szintén a fűrészüzemben lakó Bánhegyi Zolival, meg még néhány környékbeli gyerekkel magam is ott settenkedtem a szeminárium hallgatói között. A szeminárium vezetője ezt nem bánta, sőt látszólag örült is érdeklődésünknek. Emlékszem, hogy egy alkalommal valamelyik mozgalmi dal nem ment az idősebb generáció néhány tagjának. Szabó Sándor bácsi, aki szovjet hadifogságban is volt, nemrég még szörnyű képet festett le a Szovjetunió gazdasági életéről, most lelkesen énekelt, és dühös volt társaira, akiknek nem ment a dalolás.. Martos Tibor ekkor bennünket, gyerekek kiállított a placcra, hogy mutassuk meg, mit tudunk. Mi meg fújtuk a nótákat, megszégyenítve a felnőtt munkásosztályt.
Egy alkalommal azonban furcsa haditervet eszeltünk ki Elhatároztuk, hogy „ráijesztünk” erre a gyülekezetre. Már délelőtt elkészítettük a töklámpákat. A tököt a már említett rizskásamalomban élő két nénitől (Mariska néni és Rózsika) szereztük be. Este mikor már javában folyt a szeminárium, felmentünk a fűrészporból összehordott dombra, és a zene ritmusára mozgattuk töklámpáinkat. Egy darabig áhítattal énekelt a csoport, de a nóta végeztével Martos elkiáltotta magát: davaj! Erre megindultak felénk, hogy a meg nem rendelt szerenádért megkapjuk a jutalmat. Szanaszéjjel, szaladtunk, legtöbbünket nem értek utól. Valahonnan az egyik éjjeliőr is előkerült. Mai napig emlékszem a nevére, Tóth Miklósnak hívták, Egerben lakott. Szegény Bánhegyi Zoli barátom nem vette észre a veszélyt, így néhány botütést kapott a fenekére.
Az ifjúság szocialista szellemű nevelését is fontosnak tartotta Martos Tibor. Ő szervezte meg a SZIT-et. Tudni kell, hogy a DISZ megalakulásáig az ifjúságnak nem volt egységes tömegszervezete, különböző rétegszervezetek működtek. A SZIT az ifjúmunkásokból állt, a falusi, úgynevezett paraszt fiatalság pedig az EPOSZ-ba tömörült.. A SZIT tagjainak egyenruhájuk is volt, és különböző rangjelzéseket is viseltek az ingükön.. A főnök természetesen Martos Tibor volt. A fiatalok közül a legnagyobb rangot Macsinka Árpád (barna bőre miatt a Bokszos Árpi ragadványnevet kapta) viselte. Róla érdemes megjegyezni, hogy igen szorgalmas volt. Szakérettségit is tett, majd elvégezte a fogorvosi egyetemet, megyei főorvos lett, és noha mozgalmi tevékenységét soha nem adta fel, szakmáját nemcsak szerette, hanem állítólag igen színvonalasan látta el. A felnémetiek különösen nagy bizalommal fordultak hozzá. A SZIT-ben tevékenykedők közül említésre méltó Farkas (Fogli) Szilárd is, aki úgy tudom, diplomáciai pályára került, de igen fiatalon meghal, Angliában. Halálának oka számomra máig ismeretlen.
Amikor Martos elkerült Felnémetről, a fűrészüzemben továbbra is folyt a mozgalmi élet. A párttitkár Jakab (Riku) András lett. Vele kapcsolatban az a szóbeszéd járta, hogy temetésén, mivel akkor még az egyházi szertartás nélküli temetésnek nem volt kialakult formája, a felnémeti rezesbanda a Munkaverseny indulót ― „Fegyverünk a szerszám, sarló, kalapács” ― játszotta, egyik közismert sora így hangzik: „Üsd a vasat, addig üsd, amíg meleg”. Jakab András halála után a párttitkárrá Szabó Sándort választották. Ő 1956-ban, a forradalom idején nyilvános bűnbánatot tartott a dolgozók előtt, de később visszatért a szocializmus élharcosai közé. Ki is tüntették.
A forradalom leverését követően előbb diákként, majd az érettségi után „főállásban” segédmunkásként dolgoztam az üzemben. Csakhamar bekapcsolódtam a színjátszó fiatalok munkájába, s ezzel együtt a mozgalmi életbe is. Ez azonban már egy másik történet.
Dóra Zoltán
1979-ben Felnémet mai ragadványnevei című dolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot. Írásbeli források híján, csupán a személyes beszélgetések során kapott adatokra támaszkodhattam. Nagy segítséget jelentett ugyan, hogy Németh András, a település egykori tanára a nevek jelentős részét összegyűjtötte, de a névadás indítékairól tőle sem kaphattam teljes és megbízható adatokat.
Tudatában voltam annak, hogy a névanyag nem lehet teljes, emiatt a névanyag hiányos. Meg kell azt is jegyeznem, hogy az adatközlőktől kapott információk ellenőrizhetetlenek. A névkutatással foglalkozók álláspontját követve, hogy tudniillik a gyűjtés során kapott adatokat tényként kell elfogadni, dolgozatomban a szóbeli közlést használtam fel. Azokat a neveket, amelyeknek a jelentését sikerült feltárni, szófajok szerint is csoportosítottam. Több ragadványnév az ismeretlen eredetűek közé került, mert jelentésüket sem az adatközlők nem ismerték, sem a TESz. alapján nem tudtam megfejteni. E nevek közé tartozik a Kupi is.
Bár gyanakodtam a купить ’venni, vásárolni’ igére, de elbizonytalanított a szóvégi ть hiánya. Nem találtam magyarázatot ennek lekopására.
A Felnémetről származó egri festőművész, Nagy Ernő (Kupi) családfájának elkészítésére Lőkös István irodalomtörténészt kérte meg, aki gyermek- és ifjúkorát szintén Felnémeten töltötte. Ő hívta fel a figyelmem a név vélhető eredetére, amelyet a ragadványnév viselője közölt vele. Ezután felvettem a kapcsolatot Nagy Ernővel, aki a családi hagyomány alapján részletesen beszámolt a ragadványnév keletkezéséről, magyarázatáról. A történetet Nagy Ernő a mostoha nagyapjától hallotta, aki Isonzónál harcolt, és a nyolcesztendei katonaságból ötöt orosz hadifogságban töltött. Mint az országban több településen, Felnémeten is voltak olyan orosz hadifoglyok, akik a faluban letelepedtek, megnősültek és családot alapítottak. Az orosz emberek nagyon értettek a pálinka, illetve a vodka főzéséhez, és Nagy Ernő dédapja, Nagy István tőlük vette, vásárolta az italt. Sokat ivott, rá is ment egész vagyona. Csak egy vályogház maradt a falu szélén. A falubeliek gyakran hallhatták a купить’ venni, vásárolni” jelentésű orosz igét, s ehhez még társulhatott a пить ’inni’ szó is. Feltehető, hogy így kaphatta Nagy István a Kupi ragadványnevet.
Adatközlőm szerint a ragadványnév öröklődésében és megszilárdulásában az is közrejátszhatott, hogy a család leszármazottai közül igen sokan váltak az ital rabjává.
Mivel ez az adat biztos forrásból származik, tényként kell elfogadnom. Természetesen a szóvégi palatális mássalhangzó eltűnése továbbra is bizonytalanságban tart. Feltételezem, hogy a falubeliek a számukra ismeretlen jelentésű szót félrehallhatták, és csakis a pálinkavásárlással, illetve az ivással kapcsolták össze.
Köszönettel tartozom Nagy Ernő festőművésznek ezért a közleményért, ugyanis így eggyel kevesebb a megfejtetlen ragadványnevek száma. Sajnos, az a generáció, amelyik még emlékezhetne a többi ragadványnév keletkezésének magyarázatára, a névadás indítékára, mára jórészt kihalt, így a névanyag egy részét továbbra is homály fedi.
Dóra Zoltán
A címben jelölt földrajzi név és az ebből a helynévből képzett kijelölő jelző funkciójú melléknév írásom témája. A tulajdonnév és belőle képzett közszó együttes tárgyalását az indokolja, hogy Pelle Béláné egri nyelvész az 1986-ban Zalaegerszegen rendezett IV. magyar névtudományi konferencián A helységnevek differenciálódásáról (al- fel, alsó-felső előtagokkal) címmel tartott előadást (Pelléné 1989). Ebben Felnémettel, az 1961-ben Egerhez csatolt településsel is foglalkozott. Pelléné elfogadja a FNESz 3 megállapítását, mely szerint a település neve korrelációban lehet egy *Alnémet nevű helynévvel (FNESz.3 215) Az 1988-as negyedik, bővített és javított kiadásban már a feltételezésre utaló csillag hiányzik a fentebb említett település neve elől. Ezt olvassuk: “A Fel- előtag az egykori Alnémettel való korrelációra mutat (FNESz4. I. 452. old.).” Pelléné szól arról is, hogy “Több egri szakember kapcsolatba hozza a két települést -Felnémet, Almagyar-, de még nincs rá bizonyíték.” (Pelléné 1989: 156). Soós Imre, a Heves Megyei Levéltár egykori igazgatója a Felnémet története című kéziratos munkájában a következőket írja: “Heves megye területét általában az Aba nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat pedig II. Géza alatt (1125) a Lüttich környékéről származott német-flamand csoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoportról vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak, Almagyar nevet nyert (Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar).” Ez utóbbi kihalt település, csak utcanév őrzi emlékét a mai Egerben. Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkájában ezt olvassuk az Eger- Almagyar címszó alatt: “Az egri káptalan Eger-váraljai faluja, mely nevét a “Német” és “Olasz” telepek lakóitól eltérő magyar hospeseiről kaphatta. A XIII. század második felétől a településnek már csak az első fele volt meg, a felső (a Sz. Péter templomnál?) a tatárjáráskor pusztulhatott el.” (Györffy: i. m. III. 89.) Itt is említődik a fenti utcanév így: Almagyar-utca, valamint a külterületi pr. Almagyar és az Almagyardűlő.
Tinódi Sebestyéntől az Eger vár viadaljáról való énekben olvashatjuk:
” Sok janicsárok dérre nemmen jutának, Almagyariban hegyoldalba szállának.” (Krónika: 249.).
Gárdonyi egyébként szintén említi az Egertől délre fekvő Almagyar nevű települést Az egri csillagok című regényében. Eger várának 1552. évi ostromakor tehát még létezett a település, legalábbis a Györffytől említett “alsó fele”. Elpusztult, azaz kihalt a másik település, Tihamér is. Pedig még Tinódi ír róla: “Az beglerbék Tihamér felől szálla” (uo.). Gárdonyinál is falunévként fordul elő. Egerben nem is olyan régen még vasúti megálló volt az Eger-Putnok szárnyvonalon, később amolyan “teherpályaudvar” szerepe lett; ma már csak a Tihamér név szerepel az egykori állomás épületén. Vizsgáljuk meg ezután Felnémet nevét. Mint arról fentebb szó volt, kétféle feltételezés van: az egyik az Alnémet: Felnémet, a másik az Almagyar: Felnémet korreláció. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a településnév utótagja a német telepesekre utal. Összehasonlításképpen érdemes megvizsgálni a FNESz. Alsónémedi és Kisnémedi címszavait. Eszerint a Pest megyei Alsónémedi helynév utótagja a R. Nywyg a nyű “féreg, kukac” fn. származékából való bizonyára szn.-i áttététellel. De a német népnév és a-d (i) végű helynevek analógiájával is számolhatunk. Az alsó előtag arra utal, hogy Pest megye egy másik településétől, Kisnémeditől délebbre van.
Más hasonló nevű településnevek etimológiájával összevetve is a német népnévre találunk utalást. Így a FNESz.4 -ben (II. 234.) a Baranya megyei Németi szócikk alatt olvashatjuk: “A német népnév birtoklást kifejező -i képzős származéka.” A Nógrád megyei Nemti-ről pedig a következőket: “A német népnév birtoklást kifejező származéka. Etimológiailag azonos a Baranya megyei Németi-vel.” (II. 235.) Györffy György a Német (i) szócikkben két települést ír le: 1.(Fel-) 2. (Al-, Nekar?) településeket. A latin szövegbe ágyazva a Fel-előtagú településnek a következő neveit találjuk: Felnempti, Felnemty, Felnemuth, Felnemet, Nempti, de Femieh, Felnempei. Az al- előtag Necar, illetve Olnemet alakban jelenik meg. Györffy megállapítása: “Nevét német lakóiról kaphatta.” Erről a településről csak annyit tudunk, hogy valószínűleg ide való volt Alnémeti (máskor: Nekari) Perven, akit 1219-ben egyszer Bánk ispán és a pásztói apát, másszor a pásztói apát udvarbírája poroszlóként Váradra küldött a pásztói jobbágyok perében. A pásztói apátság (harcos jobbágyai lakták, kik 1277-ben az apáttal tanúskodnak.” (Györffy 118-9.) Györffy említi még Muzsla mellett a Német-bérc-et.
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című munkájában Felnémetről ezt olvassuk: Németi. Nempti Maklár és Tárkány közt sorolják föl, s így csak a mai Felnémetre gondolhatunk. Máskor azonban Felnemtinek is írják. (Csánki 189o: I. 68) Csánkinál nem találjuk sem az Alnémet, sem az Olnemet helynévi alakot.
Irodalmi művek sem említik az Alnémet nevű települést. Tinódi munkájában 1984) szerepel viszont Felnémet, méghozzá háromszor is. Először a Krónika 235. oldalán:
“Az vitéz Dobó István meggondolá, Szállott házba mi szükség ott benn volna, Az völgyről, Felnémötről felhívatá.”
A 246. oldalon fordul elő másodszor:
” Völgyekre, hegyekre basa felszálla Felnémötig az Királszéki alá.”
Végül a 282. oldalon való említése:
” Rémök meg nagy hada az császárnak, Felnémetön házakat felgyújtának.”
(Itt a visszavonuló török pusztításáról van szó, amit Soós Imre is leír a Heves megye községei 1867-ig című munkájában. (Soós 1975: 202-7. Soóstól tudjuk, hogy falu hamarosan újjáépült.
Az ismert Gárdonyi-regényben szintén megtaláljuk Felnémet nevét. Szó esik a hősiesen harcoló felnémeti kovácsról is, akiről ma utcát neveztek el az egykori Felnémeten (Kovács Jakab utca). Az 1552. évi győzelem után több mint negyven év múlva, 1596-ban a török mégis bevette Eger várát. Ekkor a falu elpusztul, 110 évre lakatlanná válik. Soós Imre írja, hogy 1609-ben, 1652-ben, 1682-ben is mindig pusztának mondják az összeírások. (Soós uo.). Nagy József Eger története című monográfiájából idézzük Mehemet pasának az 1609. szeptember 29-én Magócsy Ferenc kassai várkapitányhoz intézett levélrészletét: “Nagyságodtól remélem, hogy itt környülödtünk lévő puszta falvak Tihamér, Maklár, Síknémet és egyéb pusztafaluk hazajövetelében a jobbágyoknak ellenzői nem lesznek.” (Nagy 1978: 140-1). Semmi kétségünk arról, hogy Síknémet Felnémetre, az elpusztult falura vonatkozik.
Soós Imre a továbbiakban hírt ad az 1706-os újjátelepítésről, majd a szatmári békekötés után ugyancsak megfogyatkozott falu (összesen 10 család él ekkor itt) 1711-1720 közötti második betelepítéséről (Soós uo.) Alnémetről azonban nem találunk sem nála, sem másutt forrást. Lehet, hogy a FNESz. korábbi kiadásában ezért is szerepel megcsillagozva. Pelléné Soós Imrére hivatkozva írja a következőket: “A falu ősi középkori helye az Eger pataktól nyugatra, a patak völgyében volt, ahol egy kápolna is állt. Ezzel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök nagy templomot emeltettek, és Eger urai meg a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek.” A továbbiakban már Soós Imrétől függetlenül teszi megállapítását: “Két helyen volt tehát település, de csak egy név van: Felnémet.” (Pelléné uo.)
De hát miért van csak egy név? Miért nem tudunk a többet a Györffy által ismertetett néhány sornál Alnémetről? Egyelőre ezek csupán kérdések maradnak. Felnémet nevével kapcsolatosan a következő óvatos megállapításokat tehetjük:
a/ A német utótag a német telepesekre utal. Ezt a hasonló nevű települések igazolják Az Alsónémedi és Kisnémedi településnevekkel való összevetés azt bizonyítja, hogy a két Pest megyei helység d(i) végződése a nyű “féreg, kukac” jelentéshez áll közelebb, bár itt is szerepet játszhatott a német népnév. Felnémet nevében csak t szerepel a szó végén, d-vel egyetlen írásos emlékben sem találkozunk, s ez megerősíti az utótagnak a német népnévvel való kapcsolatát (vö. még a FNESz. Nyüved szócikkét a II. 246. oldalán).
b/ Mivel Alnémetről kevés adatunk van, így nem bizonyítható, hogy Felnémet ezzel a településsel van korrelációban. Míg Felnémettel kapcsolatban két személyt is említ Györffy (Felnémeti Olivér és Felnémeti Péter), addig Alnémet neve csupán az Alnémeti Perven, (aki máskor “Nekari”) személynévvel hozható kapcsolatba.
c/ Ami az Almagyar - Felnémet kapcsolatot illeti, szintén csak feltételezéseink lehetnek. Az egri szakemberek, beleértve Soós Imrét is, abból indulnak ki, hogy Almagyar Egertől délre, tehát Eger alatt terült el, míg Felnémet Eger felett, azaz tőle északra fekszik. Ezért érdemes lenne alaposabb vizsgálat alá venni ez utóbbi nézetet is. Nincs kizárva az sem, hogy mindkét motiváció közrejátszott a név kialakulásában.
Dolgozatom második része terjedelemben jóval rövidebb, mint az elsőben felvetett téma. Ennek oka, hogy a fenti kérdés tisztázatlan, ez utóbbi viszont tényeken alapul. Lássuk, miről van szó! Pelléné tanulmányának végén szerepel az alábbi mondat: “A mai népnyelvben: Fëlnémet, fëlnémedi.” A következőkben a fëlnémedi szóalak dialektológiai cáfolatára térek rá. A település nyelvjárási sajátosságait mutatja be Török Sándor Konstantin, ciszterci tanár, aki Felnémet szülötte lévén, jól ismerte a település dialektusát. A Magyar Nyelvőr 1896. számában írja a következőket: “A lágy dentális i előtt gy-vé, a kemény meg ty-vé leszen: Aggyij jár a kossó a kútra. A gyijó, mogyoró törve jó. Pëgyit ëggy is jaj de hosszú a lyánnak. Mëggyiv vótá’ oda? Szeretyik azok egymás’ nagyon. Tyik is ott vótatok. Ott fétyi, ahún fáj. Bá’ horvátyi. Végig mëntem a fëlnémetyi nagy úcán.” (Török 1896: 522)
Bakos József és Fekete Péter Eger és Felnémet földrajzi nevei című munkájának Bevezetése szól az egri és a felnémeti fonetikai sajátosságokról, rámutatva a két település olykor azonos, olykor pedig eltérő voltára. A palatalizációról ezt olvassuk: “Különösen erős a palatalizáció (Agárgyi, Gyiáné stb.)” A könyvben hat olyan külterületi nevet találunk, amelyek bizonyítják, hogy az i palatalizálja az előtte lévő mássalhangzót. Közülük három egri, három pedig felnémeti név. Ezeket betűrendben mutatom be:
Agárgyi. “A Hajdú-hëgytől nyugatra fekvő magas, terjedelmes völgy.” (Bakos-Fekete 1972: 18.) Ugyanit szerepel még e külterületi név változata az Agárgyi-tetőü
Apátyi malom. ” Felnémet alatti sík terület, malom volt a helyén.”(22.)
Ciglégyi-pincék. “Pincesor a Cigléd oldalában.”(33.)
Fëlnémetyi hegy. “Egyesek szerint a Kis-Eged régi elnevezése volt.” ”Mások a Rác-hëgy Felnémetre eső részével azonosítják.” (48)
Kerecsëngyi út. “A Kerecsedre, illetőleg Budapestre vezető országút. Nevezik Pesti-országútnak is.” (64.)
Szólátyi út. “Az Egerszólátra vezető országút.” (111.)
A mai lakosság nyelvében ugyan ritkábban, de találkozunk ezzel a nyelvjárási sajátossággal. Három-négy évtizeddel ezelőtt azonban általánosak voltak az alábbi szóalakok: aggyíg, (addig), alyig (alig), hátyi (háti <kosár>), hetyi piac (heti piac), Palyi (Pali), patyika (patika). Megjegyzem még, hogy két szó szolgáltat példát az ü-nek a t-re ható palatalizációjára: tetyű (tetű), tyűkör (tükör). A fëlnémedi szóalak a fentiektől eltérően azt bizonyítaná, hogy az i zöngésíti a zöngétlen t-mássalhangzót, azaz d-re változtatja a tővégi hangot. Erre viszont egyetlen példát sem találunk a felnémetiek nyelvhasználatában. Ha a Felnémet helynév tővégi mássalhangzója, Alsónémedi és Kisnémedi nevéhez hasonlóan, d lenne, akkor viszont a fenti hangtani szabályok alapján *fëlnémegyit ejtene a népnyelv. A *fëlnémedi szóalak tehát hangtani alapon zárható ki, következésképp fikciónak tekinthető. Azt már csak ultima ratioként jegyzem meg, hogy Felnémeten mintegy két évtizedig éltem,így az ottani nyelvjárásról személyes tapasztalataim is vannak. Hivatkozott irodalom: Bakos József-Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei I. A külterület nevei. Egri Honismereti és Helytörténeti Füzetek. Szerkeszti: dr. Bakos József 3. sz. Eger 1972. Csánki Dezső: 1890. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I Budapest. Györffy György: 1987. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest. FNESz.3=Kiss Lajos 1983. Földrajzi nevek etimológiai szótára 3. kiadás Budapest. FNESz4=Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára 4. , bővített és javított kiadás Budapest. Nagy József. 1978. Eger története Budapest Pelle Béláné: 1989. A helységnevek differenciálódásáról (al-fel, alsó-felső előtagokkal) In: Névtudomány és művelődéstörténet. A IV. magyar névtudományi konferencia előadásai Pais Dezső születésének 1oo. évfordulóján. Szerk. Balogh Lajos ? Ördög Ferenc Zalaegerszeg . 153?6 Soós Imre (é.n.) Felnémet története (kézirat) Soós Imre 1975. Heves megye községei 1867-ig. Eger. Tinódi Sebestyén 1984. Eger vár viadaljáról való ének. In. Krónika. Bibliotheca Hungarica Budapest. Török Konstánt1896. Nyelvtani adatok a felnémeti dialektusból. Magyar Nyelvőr. 25. 521
Megjelent a Névtani Értesítő 25. számában 2002
Gyermekkoromat és az ifjúkor néhány évét a mai Egerhez tartozó Felnémeten, a fűrészüzemben töltöttem. Szüleim lakása az üzem területén volt, ugyanis édesapámat az Egri Erdő-és Faipari Rt. majd a jogutód, az Észak-magyarországi Fűrészek alkalmazta. Magam is dolgoztam az üzemben mint diák a nyári szünetekben, az érettségi után pedig egy évig folyamatos munkaviszonyom volt itt. Amikor a felnémeti fűrészüzemben egykor használt szavak jelentéstani magyarázatára kísérletet teszek, édesapámra és munkatársaira is emlékezem.
Az összegyűjtött szavakat a magyar ábécé szerint szedtem betűrendbe. Ebbe a rendszerbe kerültek a jellegzetesen idegen szavak is. Jelentésük feltárásához használtam az Erdészeti vadászati faipari lexikont (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1964.). Erre az EVFL rövidítéssel hivatkozom. A német szavak jelentésének forrása Halász Előd Német─magyar szótára. A szavak értelmezésénél a TESz. és az ÉKsz. megfelelő címszavai segítettek.
Bőrdeszka. Az EVFL-ben csak a széldeszka szót találjuk meg. Így: „a rönk közép vonalától a legnagyobb távolságra levő két legkülső deszka.” Bőrdeszká-nak azt a gyengébb minőségű széldeszká-t nevezték, amely jelentős mértékben tartalmazta a fa kérgét. A szó előtagjában szereplő bőr tehát hasonlóságon alapuló névátvitel.
Cirkula. A TESz-ben a közhasználatú cirkulál szó 3. jelentése ’körbe jár’. A cirkula nem más, mint a körfűrészgép. Ez ’tárcsa alakú kerületén fogazott forgácsoló szerszám’.
Csikk. Jellegzetesen népies szó. Az említett nyelvi közösség nyelvhasználatában a talpfa méretre vágásakor az abból leesett véget jelentette, illetve a hézagléc (spangli) 20-30 cm-es darabjának volt a neve. A TESz. a ’<kialudt vagy eldobott> cigaretta- vagy szivarvég’ jelentésű csikk-et az „argó illetőleg az alacsonyabb szintű köznyelv” szavának minősíti.
Dugó. Az EVFL-ben a betéttuskó címszó alatt találjuk ’vasúti vasbeton aljakba beépített, sínek rögzítésére szolgáló faválaszték’. Csonkagúla alakú test, amely a dugó nevet onnan kapta, hogy alakja a dugóhoz hasonló. A betéttuskó nevezetessége, hogy kezdeti gyártásával épp az Észak-magyarországi Fűrészek foglalkozott. Termelési szempontból Eged András felnémeti körfűrészes neve érdemel említést, ugyanis az ő újítása alapján vált a gyártástechnológia a faiparban közhasználatúvá. Édesapám, idősebb Dóra Zoltán pedig ezzel kapcsolatosan értékes számításokat végzett vállalata számára.
Gáter. Az EVFL Keretfűrészgép (gatter) címszava szerint: „A magyar fűrészipar alapgépe. Alternáló főmozgású keretfűrészlapokkal forgácsoló, gépi előtolású szerszámgép.” Miután a gatter az EVFL-ben is szerepel, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy egy ismert hangtani törvény érvényesül az ejtésformában.
Kant. Valószínűleg a Kante német szóból származik. A német szó jelentése ’él (e valaminek)’. Halász Előd szótárában szerepel az ’elvágólag egymásra rakva’ (auf übereinandergeordnet) példa. Feltehető, hogy ebből vették át a kant szót, amely azt jelentette, hogy a deszka vagy palló szélességének mérésekor a szélesebb oldalra kellett fordítani a fűrészárut. A kant felszólító értelemben szerepelt. Mondatban így is hallottam: „Kantoljuk meg fiúk!”
Laska. A betéttuskó készítésekor keletkező ék alakú hulladékfát nevezték így. Alakja az ÉKsz.-ben szereplő ’metélt’ szóval teremt hasonlóságot, metaforikus szóhasználatra utal.
Pulyka. A deszkák, pallók kézi kérgelésekor keletkező fakérget a dolgozó bérkiegészítésképpen megkapta az üzemtől. Ezt jellegzetes kúpszerű rakásba rakták össze. A hosszabb, tetszetősebb darabokból készült a külső váz, míg az apróbb törmelék ennek belsejében volt. Az így elkészült máglya v. rakás onnan kapta a nevét, hogy jó „kövér” volt, akár a pulyka.
Spangli. Az EVFL-ban hézagléc a neve, jelentése ’fűrészelt áruk tárolásánál az egymásra kerülő rétegeket elválasztó léc’ Eredetét tekintve a német Spanglied ’feszített betét’-re vezethetjük vissza. E formájának kialakulásában talán szerepe volt annak, hogy a nyelvérzék birtokos személyjelnek fogta föl a szóvégi d-t, és elvonással alakította ki az általa szótőnek vélt alakot.
Stóc. Az ÉrtSz.-ban stósz-ként találjuk, melynek 2. jelentése ’rakás, csomó, nyaláb’. A szó fölötti csillag jelzi, hogy nyelvhelyességi szempontból kifogásolható szóval van dolgunk. Az adott közösség nyelvhasználatában a máglyá-t jelenti. Az EVFL-ban a máglya meghatározására a következőt olvashatjuk: „Iparifa-választékok készletezési formája. A választékok hossztengelyükkel párhuzamosan, oldalkitámasztás nélkül feküsznek egymáson.”
Splintes. A splint tulajdonképpen szíjács. Ez ’a gesztfa és a kambium közötti farész’. „Ipari szempontból kevésbé értékes, mert sok tápanyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok ezt a részt támadják meg.” (EVFL). Splintes- nek azt a faipari terméket nevezték, amelynek egy része a szíjácsot tartalmazta. A splintes parkettát például egy időben külön minőségi osztályba sorolták, eladási ára alacsonyabb volt.
Unterláng. Német megfelelője az Unterlage ’alátét, alj(zat), talapzat’ jelentésű szó. Az alátétfa jelentéséről az EVFL így ír a máglya címszó alatt: „A M alá a földre v. betontuskóra fektetett ászokfát (alátétfát, párnafát, vánkosfát) helyeznek.”
A bemutatott szavak csupán töredékét képezik annak a gazdag szókincsnek, amely az erdő-és faiparban egykor közismert volt. Úgy vélem, hogy jelentős részük kihalóban van, hiszen már mintegy két-három évtizeddel ezelőtt is kiszorította őket a hivatalos szóhasználat, amely részint a nyelvnek az idegen szavaktól való megtisztításával magyarázható, másrészt azzal, hogy az üzem egyre szélesebb körű termelési, kereskedelmi kapcsolatai révén, a hivatalos szavak beáramlásának mind nagyobb lehetősége nyílt meg. Az idegen szavakat felváltó új nevek általában alkalmasak voltak a pontos megnevezésre. Ennek ellenpéldája azonban a rönk szó kiszorítására tett kísérlet. Helyette a gömbfá-t akarta bevezetni a faipar hivatalos nyelve. Ez esetben a szó hangalakja nem arra a jelentésre utal, amit meg akarunk nevezni, a rönk ugyanis nem gömb alakú. Lásd erről a Nyr. 1978: 231 Kiss Lajos szómagyarázatát.
Néhány szóalak kihalását az is magyarázza, hogy az adott faipari termék gyártását a fűrészüzem megszüntette (dugó, laska). A fakéregből rakott pulyka pedig a szociális viszonyok megváltozása miatt homályosult el. Fakéregre mint tüzelőanyagra ma már nemigen van szükség.
Érdemes lenne a faipar kihalóban lévő szavait felkutatni, és a különböző üzemek sajátos megnevezéseit összehasonlítani az azonos fogalmakra vonatkozóan.
Dóra Zoltán
Megjelent a Magyar Nyelvőr 106. évf. 1982./2. számában
Felnémet 1960-ig önálló település volt. 1961-ben – egy korábbi felsőbb akarat megvalósulásaként – csatolták Egerhez. Bár a falu és a megyeszékhely földrajzi távolsága nem volt számottevő, Felnémetnek kialakult a sajátos arculata, népszokásaiban, nyelvhasználatában – mely a palóc nyelvjárás egy változata – elkülönült Egertől.
A FNESz. a településnév német utótagját úgy magyarázza, hogy az az egykori német telepesek lakóhelyére utal. „A Fel-előtag pedig az egykori *Alnémettel való korrelációra mutat” (Kiss Lajos 1978:215).
Felnémeten a palóc nyelvjárás egyik változata járja. Ennek sajátosságaira mutat rá a falu szülötte, Török Sándor Konstantin ciszter rendbeli filológus-tanár a múlt század végén. A Magyar Nyelvőrben megjelent dolgozatában hangtani és alaktani szempontból vizsgálja a falu által használt dialektust. Kimutatja a palócság nyelvével azonos, illetve az attól eltérő jegyeket. Megemlíti, hogy a felnémetiek —esetenként —a szomszédos tárkányiakétól is eltérő nyelvjárási változatot beszélnek (Török Konstánt 1896). A falu szókincsének összegyűjtésére ezidáig nem került sor. Noha elszórtan találunk erre vonatkozó adatokat, a szavak inkább szólásokban jelennek meg. (Bakos József Heves megyei szólások című cikke a Hevesi Szemlében jelent meg.)
Török Sándor említett munkájában a lexikai egységeket főleg szemléltetésül használja. Ezek alaki tájszók. Az Új Magyar Tájszótár eddig megjelent három kötetében sem találunk utalást Felnémetre. Ennek lehet az is oka, hogy néhány felnémeti tájszót a gyűjtők egrinek véltek. A helynévmutatóban Felnémet neve ugyanis Eger címszó alatt szerepel (18 c 3), a térképek pedig nem tüntetik fel.
Mivel Felnémet gyermek- és ifjúkorom színhelye, a szavak jó részét a 40-es és az 50-es években hallottam az élőbeszédben. E szavak megmaradásának ellenőrzése végett a helyszínen hagyományos módon folytattam gyűjtést 1990—1995 között. Régebbi ismerőseim, barátaim közlése szolgált forrásanyagul. Jelentős segítséget nyújtott barátom, dr. Lőkös István egyetemi tanár, valamint Németh András, egykori általános iskolai tanárom.
A szavakat elnagyolt fonetikus jelöléssel jegyeztem le. Példamondatot ritkán használok. Erre csak akkor kerül sor, ha az a pontosabb megértést szolgálja. A szómutatványban a betűrendet követem. Először a köznyelvi vagy köznyelviesített formát mutatom be—ez szerepel címszóként—, ezt követi a tájnyelvi alak, majd a szófaji meghatározás. Néha megkísérlem a stílus minősítését is. Előfordul, hogy megjegyzés zárja a szócikket. Mivel dolgozatom csak töredékét képezi a felnémeti tájszókincsnek, a bemutatott szavak mennyisége a későbbiekben bővíthető. Nem szerepelnek a szógyűjteményben olyan alaki tájszók, amelyek a nyelvjárásra jellemző hangtani sajátosságokból adódnak, tehát közismertek. Ilyenek például az i és ü előtti palatalizálódás (gyió, hetyi, patyika, tetyű stb.) Szükségesnek láttam azonban minden más esetben az alaki tájszók felvételét is.
apó apó fn. ’nagyapa’ ángy ángyom fn. ’nagynéni’ ’sógornő’Megj. A köznyelvi alakhoz képest a szó birtokos személyjeles formában fordul elő. bögre bëgrë fn. ’kisebb fajta vizesedény’ bengézik bëngézik ts. ige ’a szüret után meglévő gyümölcsöt összeszedi’ bodzafa fn bocfa bodzafa puska bocfapuska kif. bodzafából készült játékszer’ bordáscsík bordáccsík fn. ’csigatészta’ Megj. Eger környéki tájszó lehet, mivel az ÚMTSz. jegyzetapparátusának két adata is erre utal (Eger, Nyr. 25 [1896] Felsőtárkány, Etnográphia 6[1955]). borízű alma boréző alma kif. ’nyáron érő kellemes, savanykás ízű almafajta’ búbikázik búbikázik tn. ige ’négykézláb mászik’ Szent Verony má megin búbikázik a garádba (ui. részeg). Hangfestő, pejoratív jelentésű szó. buddog buddog tn. ige ’bujkál (vkiben a betegség)’ búgattyú brugattyú fn. ’zsinegre kötött fadarab’ cepe cepe, szepe fn.’gombafajta, a vargányfélék egyike’ csajtos csajtos mn. ’csatakos, latyakos, sáros’ csatorna csatorna fn. ’barázdákkal elválasztott néhány szőlősor’ csendít csëndít tn ige ’halottnak harangoz’ cserbóka cserbóka, csorbóka fn. ’pitypang, gyermekláncfű’ csilleng csilleng fn.’kis szőlőfürt’ csiperke csipircsik fn. ’gombafajta’ „Csipircsik gombát szettem a Pirittyóba.” csuma csuma fn. ’torzs, csutka’ csupasz csipasz fn ’toll nélküli madárfióka’ Megj. A köznyelvi melléknévből tapadással keletkezett főnév. díbogják díbogják ts ige beszélik, suttogják Megj. A még nem hivatalos, nem közismert eseményről titokban, beszélnek. dikó gyikó fn. ’fából készült ágyféle’ egyes gomba eggyes gomba kif. ’egyesével termő tőkegomba’ (vö. csoportos tőkegomba) ez miénk emménk kif. ’miénk’ Megj. A címszó mellett ismeretesek az ettéd, ettétek, ezövék is. Ezek köznyelvi alakjai : tied, tietek, övék. Török Konstantin írja: „ A birtokos névmások előtt álló névelő mindig magas hangú az asszimiláció mellett” (i. m.) eskarablya eskarablya fn. ’foltos szalamandra’ édes édes, édeske fn. ’nagymama’ felérez fëlérez tn. ige ’álmából felébred’ Fëlérzett a gyerek. félig szálló fészállító fn. ’tollasodó, de még önállóan repülni nem tudó madárfióka’ ganga ganga fn ’evéskor a kisgyerek nyakába kötött kötényféle’ garád garád fn. ’kerítés (leginkább élősövényből)’ háti hátyi fn ’hátikosár, vesszőből font puttonyféle’ Ety hátyi cseresznyét vittem a piacra. Jelentéstapadással keletkezett szó. halábol halábol tn. ige ’siet, kapkod’ Ne haláboj má olyan nagyon! herőce herőce fn. ’csöröge, forgácsfánk’ Forgács alakúra csavart, zsírban kisütött omlós sütemény. húszfont húszfont fn. ’kópé, gézengúz’ „Naty húszfont vatte.” irtó vas irtó vas kif. ‘aszatot szúrkáló, villás farkú, botra szerelt vas’ ittég ittég hsz. ‘itt’ jód jód hsz. ‘jól’ “Vigyázz, mer jód elese!” kácsong kácsong tn.ige ‘rosszalkodik, csintalalnkodik’ “Ne kácsong má, te gyerek!” Valószínűleg hangfestő-hangutánzó szó. kaszli kaszli fn. ‘kisebbfajta, többfiókos szekrény’ kázsmérkendő kázsmérkendő fn. Kif. ‘díszes, mintázott selyemkendő’ kocér kocér fn. ‘az ásóra vagy lapátra ragadt föld letisztítására használt kisebb méretű vas- vagy fadarab’ kompókodik kompókogyik tn. ige ‘gubbaszt, meghúzza magát’ “Ott kompókodott az asztalná.” Megj. A kissé ittas, pityókás emberre mondták. kongatás kongatás fn. ‘tűz vagy egyéb veszély esetén a harang félreverése’ korozsma korozsma fn. ‘ajándék’, amelyet a keresztszülőktől kétéves korában kap a gyermek korpitálás korpitálás fn.’kerepelés’ Megj. Nagycsütörtöktől, az ún csonka misétől a feltámadásig terjedő időben kereplő szólt a harang helyett. laposkötél laposkötel fn. ‘lapos kötél, szíjhoz hasonló kötél, amivel rőzsét, szárat stb. kötnek össze’ leveteti magát levetetyi magát kif. ‘lefényképezkedik’ litánia létányija fn. ‘litánia’ Szókapcsolatokban: májusi létányija, októberi létányija. litya litya fn. ‘színes anyagból készült, elöl végig gombos, fodorral díszített blúz’ lóré lóré fn. ‘csille’ Megj. A “hordógyár” (a felnémeti fűrészüzem) szállítóeszköze volt. lószemű szilva lószemű szilva kif. ‘ringlóféle’ lucerna luterna fn. májfa májfa fn ‘májusfa’ Megj. Május elsején a legények pántlikával, kendővel feldíszített fát állítottak a kiválasztott lány számára. makuka makuka fn. ‘napraforgómag’ mályva mályva fn. ‘papsajt’ morvánkalács morvánkalács fn. ‘kerek, nagy méretű foszlós kalács’ Megj. A lakodalmas menet, miután a lányos házhoz ért, a menyasszony az ún. lesen lévők, tehát nem meghívottak részére egy-egy szelettel kedveskedett. masina masina fn. ‘tűzhely’ meg-meg mëmmëg hsz. ‘ismét, újra’ misling misling fn. ‘csalamádé, silónak való, sűrűn vetett kukorica vagy napraforgó mutyiban mutyiba hsz. ‘titokban, alattomosan’ nene nene fn. ‘néni, nagynéni’ ottég ottég hsz. ‘ott’ “Ottég laktak a Bossodba e.” pampuska pampuska fn. ‘fánk’ pectej pectej fn. ‘édeskés ízű, a tehén közvetlen ellés utáni teje’ pelejke pelejke fn.’alacsony, láb nélküli bölcső’ pesztekedik peszterkegyik tn. ige ‘peszterkedik, sündörög, piszmog’ “Aggyíg peszterkedel, míg jód elesel.” Igen széles körben elterjedt tájszó. Valószínűleg hangulatfestő. Megj. Felnémeten kialakult egy sajátos mellékjelentése is. Ez a nőkkel való csintalankodásra, netán a nemi érintkezésre vonatkozott. Az egyik,. kissé ügyefogyott felnémeti agglegény állítólag így hárította el az egri bordélyházban a kéjnő közeledését: “Jaj, kurva néni, én még sose peszterkettem.” penye penye mn. kényes, gyenge, tehetetlen poshadt posat mn. igenév ‘romlásnak indult (folyadék, étel, gyümölxs) pitlélni pitlényi fn igenév ‘őrletni’ Megj. Csak főnévi igenévként használatos mint a mondat célhatározója: Elfogyott a liszt, hónap menek pitlényi. A szó valószínűleg összefügg a ‘malomszita, szitál liszt’ jelentésű pitle szóval (lásd aTESz. pitle szócikkét) sajtár zsétár fn. ‘fából vagy fémből készűlt fejőedény’ sank sank fn. ‘kavics, sóder’ sürög sëreg tn ige ‘forog, sürög’“Úgy sëregtek, mint annak a rengyi.” (Török K. i.m.) sifon sifony fn. ‘szekrény’ singolás singolás fn. ‘hímzés, az alsó szoknya hímzett díszítése’ Kif.:singolt szoknya sinkózik sinkózik tn ige ‘csúszkál (jégen)’ siska siska fn.fűféle, perje’ süvít süvít tn ige ‘fütyül’ szak szak fn. ‘olajpogácsa, a napraforgó sajtolásakor visszamaradt héj, állatok takarmánya. szállító eper szállító eper kif. ‘az eperfa virágos fajtája, amely nem hoz termést, csupán a beporzást szolgálja’ számoskő számoskő fn. ‘tufakőből kifaragott, nagy méretű építkezési anyag’ szikó szikó fn. ‘a ház mészkőből készült lábazata’ tányérmag tányérmag fn. ‘napraforgómag’ troszka troszka fn. ‘salak’ tukarcs tukarcs fn. ‘kukoricának vagy napraforgónak a szárvágás után megmaradt, földből kiálló része, illetve aratás után a gyomnövények szárrésze’ “Messzúrta a lábam a tukarcs.” vasgereben vazsgereben fn. ‘pelyva, törek eltávolítására használt gereblyéző eszköz’ vörösség vërёsség fn. ‘kanyaró (betegség)’ Megj. A bőrőn megjelenő vörös színű kiütésekre utal, metaforikus kapcsolatról van szó. zákányos zákányos mn. ‘zavaros (bor)’ Má lehúsztam eccer a bort, de még e csёppet zákányos.Szakirodalom Kiss Lajos 1978. A földrajzi nevek etimológiai szótára.(FNESz) Akadémiai Kiadó . Budapest Török Konstánt.1896. Nyelvtani adatok a felnémeti dialektusról. Nyr. 25 521-4. Mejelent a Magyar Nyelvőr. 1997/1. számában
Legutóbbi hozzászólások