Felnémet 1960-ig önálló település volt. 1961-ben – egy korábbi felsőbb akarat megvalósulásaként – csatolták Egerhez. Bár a falu és a megyeszékhely földrajzi távolsága nem volt számottevő, Felnémetnek kialakult a sajátos arculata, népszokásaiban, nyelvhasználatában – mely a palóc nyelvjárás egy változata – elkülönült Egertől.
A FNESz. a településnév német utótagját úgy magyarázza, hogy az az egykori német telepesek lakóhelyére utal. „A Fel-előtag pedig az egykori *Alnémettel való korrelációra mutat” (Kiss Lajos 1978:215).
Felnémeten a palóc nyelvjárás egyik változata járja. Ennek sajátosságaira mutat rá a falu szülötte, Török Sándor Konstantin ciszter rendbeli filológus-tanár a múlt század végén. A Magyar Nyelvőrben megjelent dolgozatában hangtani és alaktani szempontból vizsgálja a falu által használt dialektust. Kimutatja a palócság nyelvével azonos, illetve az attól eltérő jegyeket. Megemlíti, hogy a felnémetiek —esetenként —a szomszédos tárkányiakétól is eltérő nyelvjárási változatot beszélnek (Török Konstánt 1896). A falu szókincsének összegyűjtésére ezidáig nem került sor. Noha elszórtan találunk erre vonatkozó adatokat, a szavak inkább szólásokban jelennek meg. (Bakos József Heves megyei szólások című cikke a Hevesi Szemlében jelent meg.)
Török Sándor említett munkájában a lexikai egységeket főleg szemléltetésül használja. Ezek alaki tájszók. Az Új Magyar Tájszótár eddig megjelent három kötetében sem találunk utalást Felnémetre. Ennek lehet az is oka, hogy néhány felnémeti tájszót a gyűjtők egrinek véltek. A helynévmutatóban Felnémet neve ugyanis Eger címszó alatt szerepel (18 c 3), a térképek pedig nem tüntetik fel.
Mivel Felnémet gyermek- és ifjúkorom színhelye, a szavak jó részét a 40-es és az 50-es években hallottam az élőbeszédben. E szavak megmaradásának ellenőrzése végett a helyszínen hagyományos módon folytattam gyűjtést 1990—1995 között. Régebbi ismerőseim, barátaim közlése szolgált forrásanyagul. Jelentős segítséget nyújtott barátom, dr. Lőkös István egyetemi tanár, valamint Németh András, egykori általános iskolai tanárom.
A szavakat elnagyolt fonetikus jelöléssel jegyeztem le. Példamondatot ritkán használok. Erre csak akkor kerül sor, ha az a pontosabb megértést szolgálja. A szómutatványban a betűrendet követem. Először a köznyelvi vagy köznyelviesített formát mutatom be—ez szerepel címszóként—, ezt követi a tájnyelvi alak, majd a szófaji meghatározás. Néha megkísérlem a stílus minősítését is. Előfordul, hogy megjegyzés zárja a szócikket. Mivel dolgozatom csak töredékét képezi a felnémeti tájszókincsnek, a bemutatott szavak mennyisége a későbbiekben bővíthető. Nem szerepelnek a szógyűjteményben olyan alaki tájszók, amelyek a nyelvjárásra jellemző hangtani sajátosságokból adódnak, tehát közismertek. Ilyenek például az i és ü előtti palatalizálódás (gyió, hetyi, patyika, tetyű stb.) Szükségesnek láttam azonban minden más esetben az alaki tájszók felvételét is.
| apó | apó fn. ’nagyapa’ |
| ángy | ángyom fn. ’nagynéni’ ’sógornő’Megj. A köznyelvi alakhoz képest a szó birtokos személyjeles formában fordul elő. |
| bögre | bëgrë fn. ’kisebb fajta vizesedény’ |
| bengézik | bëngézik ts. ige ’a szüret után meglévő gyümölcsöt összeszedi’ |
| bodzafa fn | bocfa |
| bodzafa puska | bocfapuska kif. bodzafából készült játékszer’ |
| bordáscsík | bordáccsík fn. ’csigatészta’ Megj. Eger környéki tájszó lehet, mivel az ÚMTSz. jegyzetapparátusának két adata is erre utal (Eger, Nyr. 25 [1896] Felsőtárkány, Etnográphia 6[1955]). |
| borízű alma | boréző alma kif. ’nyáron érő kellemes, savanykás ízű almafajta’ |
| búbikázik | búbikázik tn. ige ’négykézláb mászik’ Szent Verony má megin búbikázik a garádba (ui. részeg). Hangfestő, pejoratív jelentésű szó. |
| buddog | buddog tn. ige ’bujkál (vkiben a betegség)’ |
| búgattyú | brugattyú fn. ’zsinegre kötött fadarab’ |
| cepe | cepe, szepe fn.’gombafajta, a vargányfélék egyike’ |
| csajtos | csajtos mn. ’csatakos, latyakos, sáros’ |
| csatorna | csatorna fn. ’barázdákkal elválasztott néhány szőlősor’ |
| csendít | csëndít tn ige ’halottnak harangoz’ |
| cserbóka | cserbóka, csorbóka fn. ’pitypang, gyermekláncfű’ |
| csilleng | csilleng fn.’kis szőlőfürt’ |
| csiperke | csipircsik fn. ’gombafajta’ „Csipircsik gombát szettem a Pirittyóba.” |
| csuma | csuma fn. ’torzs, csutka’ |
| csupasz | csipasz fn ’toll nélküli madárfióka’ Megj. A köznyelvi melléknévből tapadással keletkezett főnév. |
| díbogják | díbogják ts ige beszélik, suttogják Megj. A még nem hivatalos, nem közismert eseményről titokban, beszélnek. |
| dikó | gyikó fn. ’fából készült ágyféle’ |
| egyes gomba | eggyes gomba kif. ’egyesével termő tőkegomba’ (vö. csoportos tőkegomba) |
| ez miénk | emménk kif. ’miénk’ Megj. A címszó mellett ismeretesek az ettéd, ettétek, ezövék is. Ezek köznyelvi alakjai : tied, tietek, övék. Török Konstantin írja: „ A birtokos névmások előtt álló névelő mindig magas hangú az asszimiláció mellett” (i. m.) |
| eskarablya | eskarablya fn. ’foltos szalamandra’ |
| édes | édes, édeske fn. ’nagymama’ |
| felérez | fëlérez tn. ige ’álmából felébred’ Fëlérzett a gyerek. |
| félig szálló | fészállító fn. ’tollasodó, de még önállóan repülni nem tudó madárfióka’ |
| ganga | ganga fn ’evéskor a kisgyerek nyakába kötött kötényféle’ |
| garád | garád fn. ’kerítés (leginkább élősövényből)’ |
| háti | hátyi fn ’hátikosár, vesszőből font puttonyféle’ Ety hátyi cseresznyét vittem a piacra. Jelentéstapadással keletkezett szó. |
| halábol | halábol tn. ige ’siet, kapkod’ Ne haláboj má olyan nagyon! |
| herőce | herőce fn. ’csöröge, forgácsfánk’ Forgács alakúra csavart, zsírban kisütött omlós sütemény. |
| húszfont | húszfont fn. ’kópé, gézengúz’ „Naty húszfont vatte.” |
| irtó vas | irtó vas kif. ‘aszatot szúrkáló, villás farkú, botra szerelt vas’ |
| ittég | ittég hsz. ‘itt’ |
| jód | jód hsz. ‘jól’ “Vigyázz, mer jód elese!” |
| kácsong | kácsong tn.ige ‘rosszalkodik, csintalalnkodik’ “Ne kácsong má, te gyerek!” Valószínűleg hangfestő-hangutánzó szó. |
| kaszli | kaszli fn. ‘kisebbfajta, többfiókos szekrény’ |
| kázsmérkendő | kázsmérkendő fn. Kif. ‘díszes, mintázott selyemkendő’ |
| kocér | kocér fn. ‘az ásóra vagy lapátra ragadt föld letisztítására használt kisebb méretű vas- vagy fadarab’ |
| kompókodik | kompókogyik tn. ige ‘gubbaszt, meghúzza magát’ “Ott kompókodott az asztalná.” Megj. A kissé ittas, pityókás emberre mondták. |
| kongatás | kongatás fn. ‘tűz vagy egyéb veszély esetén a harang félreverése’ |
| korozsma | korozsma fn. ‘ajándék’, amelyet a keresztszülőktől kétéves korában kap a gyermek |
| korpitálás | korpitálás fn.’kerepelés’ Megj. Nagycsütörtöktől, az ún csonka misétől a feltámadásig terjedő időben kereplő szólt a harang helyett. |
| laposkötél | laposkötel fn. ‘lapos kötél, szíjhoz hasonló kötél, amivel rőzsét, szárat stb. kötnek össze’ |
| leveteti magát | levetetyi magát kif. ‘lefényképezkedik’ |
| litánia | létányija fn. ‘litánia’ Szókapcsolatokban: májusi létányija, októberi létányija. |
| litya | litya fn. ‘színes anyagból készült, elöl végig gombos, fodorral díszített blúz’ |
| lóré | lóré fn. ‘csille’ Megj. A “hordógyár” (a felnémeti fűrészüzem) szállítóeszköze volt. |
| lószemű szilva | lószemű szilva kif. ‘ringlóféle’ |
| lucerna | luterna fn. |
| májfa | májfa fn ‘májusfa’ Megj. Május elsején a legények pántlikával, kendővel feldíszített fát állítottak a kiválasztott lány számára. |
| makuka | makuka fn. ‘napraforgómag’ |
| mályva | mályva fn. ‘papsajt’ |
| morvánkalács | morvánkalács fn. ‘kerek, nagy méretű foszlós kalács’ Megj. A lakodalmas menet, miután a lányos házhoz ért, a menyasszony az ún. lesen lévők, tehát nem meghívottak részére egy-egy szelettel kedveskedett. |
| masina | masina fn. ‘tűzhely’ |
| meg-meg | mëmmëg hsz. ‘ismét, újra’ |
| misling | misling fn. ‘csalamádé, silónak való, sűrűn vetett kukorica vagy napraforgó |
| mutyiban | mutyiba hsz. ‘titokban, alattomosan’ |
| nene | nene fn. ‘néni, nagynéni’ |
| ottég | ottég hsz. ‘ott’ “Ottég laktak a Bossodba e.” |
| pampuska | pampuska fn. ‘fánk’ |
| pectej | pectej fn. ‘édeskés ízű, a tehén közvetlen ellés utáni teje’ |
| pelejke | pelejke fn.’alacsony, láb nélküli bölcső’ |
| pesztekedik | peszterkegyik tn. ige ‘peszterkedik, sündörög, piszmog’ “Aggyíg peszterkedel, míg jód elesel.” Igen széles körben elterjedt tájszó. Valószínűleg hangulatfestő. Megj. Felnémeten kialakult egy sajátos mellékjelentése is. Ez a nőkkel való csintalankodásra, netán a nemi érintkezésre vonatkozott. Az egyik,. kissé ügyefogyott felnémeti agglegény állítólag így hárította el az egri bordélyházban a kéjnő közeledését: “Jaj, kurva néni, én még sose peszterkettem.” |
| penye | penye mn. kényes, gyenge, tehetetlen |
| poshadt | posat mn. igenév ‘romlásnak indult (folyadék, étel, gyümölxs) |
| pitlélni | pitlényi fn igenév ‘őrletni’ Megj. Csak főnévi igenévként használatos mint a mondat célhatározója: Elfogyott a liszt, hónap menek pitlényi. A szó valószínűleg összefügg a ‘malomszita, szitál liszt’ jelentésű pitle szóval (lásd aTESz. pitle szócikkét) |
| sajtár | zsétár fn. ‘fából vagy fémből készűlt fejőedény’ |
| sank | sank fn. ‘kavics, sóder’ |
| sürög | sëreg tn ige ‘forog, sürög’“Úgy sëregtek, mint annak a rengyi.” (Török K. i.m.) |
| sifon | sifony fn. ‘szekrény’ |
| singolás | singolás fn. ‘hímzés, az alsó szoknya hímzett díszítése’ Kif.:singolt szoknya |
| sinkózik | sinkózik tn ige ‘csúszkál (jégen)’ |
| siska | siska fn.fűféle, perje’ |
| süvít | süvít tn ige ‘fütyül’ |
| szak | szak fn. ‘olajpogácsa, a napraforgó sajtolásakor visszamaradt héj, állatok takarmánya. |
| szállító eper | szállító eper kif. ‘az eperfa virágos fajtája, amely nem hoz termést, csupán a beporzást szolgálja’ |
| számoskő | számoskő fn. ‘tufakőből kifaragott, nagy méretű építkezési anyag’ |
| szikó | szikó fn. ‘a ház mészkőből készült lábazata’ |
| tányérmag | tányérmag fn. ‘napraforgómag’ |
| troszka | troszka fn. ‘salak’ |
| tukarcs | tukarcs fn. ‘kukoricának vagy napraforgónak a szárvágás után megmaradt, földből kiálló része, illetve aratás után a gyomnövények szárrésze’ “Messzúrta a lábam a tukarcs.” |
| vasgereben | vazsgereben fn. ‘pelyva, törek eltávolítására használt gereblyéző eszköz’ |
| vörösség | vërёsség fn. ‘kanyaró (betegség)’ Megj. A bőrőn megjelenő vörös színű kiütésekre utal, metaforikus kapcsolatról van szó. |
| zákányos | zákányos mn. ‘zavaros (bor)’ Má lehúsztam eccer a bort, de még e csёppet zákányos. |
Szakirodalom
Kiss Lajos 1978. A földrajzi nevek etimológiai szótára.(FNESz) Akadémiai Kiadó . Budapest
Török Konstánt.1896. Nyelvtani adatok a felnémeti dialektusról. Nyr. 25 521-4.
Mejelent a Magyar Nyelvőr. 1997/1. számában
Legutóbbi hozzászólások