A Felsőtárkányi-medence fölött délkeleti irányban emelkedő hosszú hegygerinc legmagasabb része a Vár-hegy. A két, közel azonos magasságú csúcsot egy keskeny nyereg köti össze. A teljes hegytetőt sánc veszi körbe, külső árokkal, ami a meredek keleti, délkeleti hegyoldal felett hiányzik. 1962-ben és 1964-ben a vár délnyugati részén Párducz Mihály végzett ásatást: legalul a neolitikumból származó gödrök kerültek elő, felettük a késő bronzkori Kyjatice-kultúra maradványai váltak ismertté, amelynek későbbi periódusában az addig erődítés nélküli telepen épült meg a sánc. A késő bronzkorból gödrökön és tűzhelyeken kívül házakat is feltártak. A felsőtárkányi Vár-hegy következő régészeti korszakát a középkor képviseli. A Vár-hegy őskori földvárát a középkorban ismét használták. Párducz Mihály 1962-ben és 1964-ben végzett ásatásakor középkor leletek is előkerültek, amelyeket 12-14. századinak határoztak meg. Középkori telepjelenség nem nagyon bontakozott ki, csupán a 3. árok keleti végében a mai felszín alatt 30 cm mélységben vált ismertté egy malteres középkori padlózat középkori cserepekkel és néhány vastárggyal. Egyébként a várra okleveles, történeti adatot nem ismerünk. A sánc tetejéhez közel, de a külső lejtőre habarcsba rakott kőből várfalat emeltek, melynek szélessége átlagosan 2 m. A kőfal maradványa sok helyen látható, a legépebb része a délnyugati saroknál figyelhető meg. A régészek véleménye szerint a késő bronzkori sáncba az Árpád-kor idején „építették bele” a kőfalat. Párducz Mihály szerint a teljes falrendszer a korai vaskorból származik középkori erősítésekkel, javításokkal. Ilyen faragott kőkockákból emelt építményt a Kárpát-medencében, ebből a korból azonban nem ismerünk.

Felsőtárkány-Várhegy az őskorban és a középkorban egyaránt jelentős volt. A Várhegyre már Rómer Flóris idejében felfigyeltek, később Bartalos Gyula írta le a sáncot és a mésszel kötött kőfalat. Galván Károly 1954-ben végzett megfigyeléseket a helyszínen. 1959-ben Chikán Zoltán a délnyugati sarokban egy kutatóárokkal átvágta a középkori falat. Párducz Mihály 1962-ben és 1964-ben végzett itt ásatásokat. A vár délnyugati részén általában megfigyelhető volt a hármas rétegződés: legalul a neolitikum, e felett a késő bronzkor, majd legfelül a középkor volt képviselve a leletek, illetve telepjelenségek révén. A középkorban az őskori sáncra habarccsal kötött kőfalat építettek körös-körül. A középkori várfalra és telepre nem ismerünk okleveles adatot, történetére, eredetére semmi adatunk sincs. Párduc Mihály ásatási naplójában a középkori leleteket az Árpád korra, a XII.-XIV. századi időre datálja, egy vassarkantyút pedig feltételesen XIV-XV. századinak említ. Az őskori és a középkori vár teljes terjedelmében azonos területen fekszik. Teljes hossza 468, legnagyobb szélessége 56, illetve 80 méter, területe 12 ha.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91t%25C http://jupiter.elte.hu/felsotarkany/felsotarkanytortenet.htm