…A Soós Imre által közre adott adatok szerint 1771-ben 62 telkes gazdát, 2 úrbéres házas zsellért számlált a község. 1786-ban 969 fő volt a népessége, amely 117 házban élő 129 családot jelentett. 1856-ban 104 telkesgazda, 65 úrbéres házas zsellér lakott a faluban, és a 198 család 202 házban élt. Ekkor megközelítőleg 1400 főt tett ki a lélekszám. A jobbágyfelszabadítás után a lakosság túlnyomó része szegényparaszttá és agrárproletárrá vált a 19. század végére. Ebben a társadalmi és gazdasági környezetben települtek meg az általam vizsgált cigány családok, és ehhez igazodva alakították életüket.

Egészen pontosan nem lehet tudni, hogy az Eger környéki falvakban és Felnémet községben mióta élnek cigányok. Az első dokumentumok, amelyekre támaszkodunk, a Mária Terézia által elrendelt összeírások az 1765-66-os, 1769-70-es és 1770-71-es évekből. A Heves Megyei Levéltárban őrzött lajstromok községenkénti bontásban név szerint őrzik a cigány családokat foglalkozásuk és az általuk fizetett adók mértékének feltüntetésével. Ezek az összeírások Felnémet községben Csókákat említenek, és az 1828-tól induló helybéli anyakönyvekben is Csóka névvel találkozhatunk legtöbbször. A források egybe csengése alapján állítható, hogy ők települtek meg elsőként a faluban, és ezzel vette kezdetét a felnémeti cigányság története. Feltételezhető, hogy a család huzamosabb jelenléte a faluban Mária Terézia és II. József asszimilációs politikájának következménye, amellyel az egri püspök messzemenőkig egyetértett. Eszterházy püspök 1772. július 14-én kelt dekrétumában szinte megismétli a császárnő rendelkezéseit, és ő maga is biztosít letelepedési lehetőséget birtokain….

FELNÉMET KÖZSÉG A 18. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A 19. SZÁZADBAN

Cigány családok Felnémeten a 19. század első felében 

A faluban élő cigány emberek történetének rekonstruálása során a Mária Terézia által elrendelt 1765/66-os, 1769/70-es és 1770/71-es összeírásokra13, a korabeli egyházi anyakönyvekre és az Érseki Gazdasági Irattár anyagaira támaszkodtunk. A községben 1827-ben vezették be az önálló anyakönyvvezetést, ezt megelőzően Egerhez tartozott. A korábbi egri anyakönyvek állaguk és latin nyelvezetük miatt nehezen kutathatók, ezért elálltunk ettől. A felnémeti anyakönyvekből azonban néhány népmozgalmi eseményt kikövetkeztethettünk a korábbi időszakokra nézve is. Az adatok összerendezésével kirajzolódtak előttünk a cigány családok rokonsági rendszerei, valamint a keresztszülők és a házassági tanúk figyelembe vételével kapcsolathálózatuk néhány aspektusa. Az Érseki Gazdasági Irattár 19. századi dokumentumainak szisztematikus rendezésére még nem került sor, ezért véletlenszerűen tekintettünk be egy-egy év iratanyagába. Ezeket átnézve bukkantunk rá olyan iratokra, amelyek az érsekség területén élő cigányok foglalkozásához, megélhetéséhez adtak támpontokat. 

A Mária Terézia korabeli összeírások szerint 1765/66-ban három cigány család élt a faluban, mind Csóka névvel, akiket faber, illetve kovács foglalkozásúnak tekintettek. Ebben az évben az akkori megye falvaiban más Csóka család összeírásával nem találkoztunk. Egerben viszont 1768-ban és 1772-ben több olyan cigány család élt, akiket Csókának hívtak.14 Pár évvel később, 1769/70-ben és 1770/71-ben azonban már csak egy Csóka család lakott Felnémeten, amely továbbra is a kovácsmesterséget űzte.

Ugyanakkor Váraszón és Szarvaskőn egy-egy Csóka családot írtak össze pastor, illetve faber foglalkozással. A három település térbeli közelsége miatt arra következtethetünk, hogy a felnémeti Csókák költöztek szét. A Csóka család 18. század végi felnémeti tartózkodását az anyakönyvek is alátámasztják. Az ezekben szereplő Csóka Albert, Csóka Mária, Csóka János, Csóka József még a 18. század végén születtek, és születési adataik alapján talán testvérek, de közeli rokonságukat biztosra vehetjük. A 19. század elején született Csóka János és Csóka András már az ő leszármazottjaik lehettek. A dokumentumok azt mutatják, hogy a fenti hat családtag közül öt tartósan Felnémeten élt, itt születtek gyermekeik, itt házasodtak, tehát a 19. század elején a Csóka rokonság öt magcsaládból állt, melyek a következők:

1. Csóka Albertnek (1780 körül-1842) két házassága volt. 2. Csóka Mária (1795 körül-1840) férje Surányi András (1800-körül-1848) volt. 3. Csóka Józsefről (1790 körül-?) van a legkevesebb adatunk. Csak két gyermekéről tudunk, lánya az egerszalóki Lakatos családba került, fia pedig egy Rácz lányt vett el. 4. Csóka János (1805 körül-1836) rövid ideig élt, 25-26 éves korában meghalt. Felesége, Váradi Erzsébet, akitől három lánya született. 5. Csóka András (1810 körül -?) is Lakatos lányt vett feleségül. 6. Említést kell tenni még Csóka Jánosról (1798 körül-1862), akinek Váradi Julianna (1802 körül – 1864) volt a felesége.

A 19. század elején a Csóka família sűrő rokonsági hálózatot épített ki a Lakatos családdal. A Mária Terézia-i összeíráskor a faluban még nem találkozunk velük, de ebben az időben az egri püspöki adólajstromban többször előfordul nevük. Többségében Máramaros megyéből származóknak és kóborlóknak tüntették fel őket. Lakatokat és konyhai eszközöket készítettek, miközben körbejárhatták az Eger környéki településeket. Egy-egy faluban huzamosabb időt tölthettek, családot alapíthattak, vagy éppen letelepítették őket. Így kerülhettek Egerszalókra is, ahol nevüket a különböző dokumentumokban már a 19. század első évtizedeiben feljegyezték. Egy 1822. évi kasznársági irat foglalkozásukra utal. Lakatos János egerszalóki új magyar három forintot kapott pálinkafőző fazekak foldozásáért az Egri Érsekség Fell-Némethi Kasznárság kasszájából….

A Pusomai családnévvel a vizsgált okmányokban először 1833-ban találkozhatunk, amikor Pusomai Mátyás házasságot kötött Farkas Máriával, de róluk többet nem tudunk. Ezt követően 1840-ben Pusomai Mihály (1822 körül-1896) egybe kelt a felnémeti Erdélyi Borbála „nemtelen” lánnyal. Két gyermekük megszületése után Erdélyi Borbála meghalt, később a gyermekek is elhaláloztak. 1843-ban újabb Pusomai házasodott Felnémeten. Az özvegy Pusomai János 38 évesen feleségül vette a 20 éves Lakatos Katalint. Csak esküvőjüket tartották Felnémeten, majd a férfi lakóhelyére költöztek, ahol hét gyermekük született.

A Felnémeten házasodó Pusomaiak mindegyike a szomszédos Egerbaktáról való. A falu szintén az egyházi birtok részét képezte, melynek igazgatása a Felnémeti Kasznársághoz tartozott. A Mária Terézia korabeli összeírások idején Egerbaktán még Suhajok laktak, Pusomaiakat Maklár, Füzesabony, Kápolna, Heves, Kerecsend községekben találtak. Foglalkozásukat tekintve kovácsmesterek voltak, egy lantos, illetve zenész kivételével. Az egerbaktai anyakönyvekben az 1830-as években viszont már alig-alig tűnik fel a Suhaj (Suha változatban) név, sokkal gyakoribb lett a Pusomai (Puzsomay változatban). Feltehető, hogy a szomszédos Kerecsendről a Danyikkal való házasodás révén kerültek át Egerbaktára a 19. század első felében.

A Pusomaiakkal kapcsolatban is találtunk feljegyzéseket az érseki irattárban. 1822-ben már házas zsellérként tartották nyílván őket az érseki uradalomban, és 18 nap robotot írtak elő számukra.20 1847-ben Pusomai György és bekölczei czigány társának 3150 darab léczszög készítéséért 23 forint 10 ½ krajcárt fizettek ki21, ami arra utal, hogy ők is kovácsmesterségből éltek. A három házasság ellenére csak Pusomai Mihály maradt meg végleg Felnémeten.

Az anyakönyvek még két cigány családról, a Farkasról és a Makuláról adnak hírt. Ez időben az említett püspöki összeírás szerint Egerben éltek Farkas névre hallgatók, akik szegkovácsolásból és tűzhelyvas készítésből tartották el magukat. Felnémeten 1833-ban került be először a nevük az anyakönyvbe, amikor a baktai Pusomai Mihály feleségül vette Farkas Máriát, majd 1835-ben kisfiúk is itt született. A későbbiekben még kétszer fordul elő a Farkas név cigány megjelöléssel a kereszteltek névsorában. A Makula névvel csak egyszer, 1846-ban találkozunk, amikor egy újszülöttet kereszteltek….

 A CIGÁNY KÖZÖSSÉG KIALAKULÁSA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A Felnémettel szomszédos falvak, Egerbakta22, Egerszalók23 és Felsőtárkány24 anyakönyveibe is betekintve úgy tűnik, hogy a 18. század második felében egy-egy cigány család egy-egy faluban települt meg Eger környékén. Felnémeten a Csókák, Felsőtárkányban szintén a Csókák, Egerbaktán a Pusomaiak a Danyikkal házasodva, Egerszalókon pedig a Lakatosok és a Koncsikok. A négy községben a 19. században következetesen meg is különböztették a cigányokat. Felnémeten és Baktán zingar, czigány, Egerszalókon általában az új magyar, Felsőtárkányban pedig felváltva czigány, új magyar megjelölést használták. A szomszédos községekben élő cigány családok a 19. század második felében házasság útján átkerülnek Felnémetre, és aktív alakítóivá válnak a felnémeti cigányság történetének.

Ennek az időszaknak a rekonstruálásához sem rendelkezünk bőséges adattárral.

Alapinformációink az anyakönyvekből származnak, amelyeket a legidősebb interjúalanyaink visszaemlékezéseivel tudunk kiegészíteni….

 A DEZINTEGRÁLÓDÁS FOLYAMATA A 19. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 

Kiszorulás a faluból és a cigánysor kialakulása 

Már ismert, hogy az 1840-es években, a kiterjedt rokonsággal rendelkező Csóka, a hozzájuk kapcsolódó Lakatos, és a törzscsalád nélküli Pusomai család élt a faluban. A 19. század első felében lakóhelyüket még nem ismerjük, mert a lakcímek jelölése később, az 1850-60-as években kezdődött el, és az 1880-as években vált rendszeressé. A rendelkezésünkre álló lakcímek, a Felnémetről 1887-ben készült térkép, valamint a földtulajdoni lapok segítségével a következőkben a falu cigányságának szegregálódási folyamatát rekonstruáljuk.

Az első lakcím adat 1852-ből származik, amikor egy Lakatos gyermeket kereszteltek a 152-es házszám alatt. 1854-ben a 161. számmal kétszer is találkozhatunk. Pusomai Mihály első házasságából származó kislányának halotti, és második házasságából született Borbála lányának születési anyakönyvében. Az 1850-es években még a következő lakcímeket örökítették meg: 1853-ban Csóka Anna a 23. szám, 1858-ban Csóka Erzsébet a 31. szám, a Csóka-Tengely házaspár 1858-ban a 27. szám és 1859-ben a 36. szám alatt lakott. A házszámok térképen történő beazonosítása azt mutatja, hogy a három cigány család az 1850-es években egymástól távol, a falu különböző pontjain lakott a magyar lakosság között. A Lakatosok a falu közepe táján laktak, a Pusomaiak a falu egyik szélén, ahol a kertek összeértek a legelőkkel, a mai Kertalján, a Csókák pedig a falu másik szélén, az Újsoron, a mai Béke utcában éltek árendában. A Lakatosok és a Pusomaiak lakóhelyét ténylegesen házként (ház és kert a beltelekben) tartották nyílván, ám a Csókák által lakott épületek (legelő és kert a beltelekben) egy funkcióváltásban lévő területen álltak. A korábban közös legelő területét tagosították, és magántulajdonba adták, majd a mocsaras részek feltöltése után megindultak a házépítések. Ezt az új lakóterületet Újsor utcának nevezték el. A Csókák ebben az utcában váltogatták otthonaikat. 1884-ig nincsenek újabb információink a cigány családok lakóhelyéről. Ekkor viszont már a cigánysorról adnak hírt a dokumentumok, amely az Újsor utca végén, a falu határában, a Cinege legelő szomszédságában található.

Az Újsor utca mintegy 1000-1200 méter hosszúságban nyúlik ki a falu határáig, a Cinegének nevezett dimbes-dombos legelő területéig. Itt, a Cinegén egy kis domb tetején alakult ki a cigánysor. Az 1884-ből származó bejegyzés Jáger András nevéhez kötődik, akinek lakását Cigányháznak nevezték. Egy évvel később, 1885-ben már Cigánysort olvashatunk az anyakönyvekben Pusomai Terézia és Koncsik Terézia neve kapcsán. A kilencvenes évekre Csóka József is kiszorult a falu végére, és a 42. szám alatt halt meg 1892-ben, gyermekeik pedig pár évvel később már a 48/a alatt laktak. Az 1880-as években megkezdték a falu térképének elkészítését. A felvételi előrajzon a meglévő tulajdonviszonyokat regisztrálták 1887-ben, és rendezték a terület házszámozását. A térkép és a rendszeressé váló lakcímbejegyzések alapján könnyen megállapítható, hogy a Csóka család a 48/a, a Pusomai a 48/c, a Koncsik a 48/d, és a Jáger-Suha család az 50. szám alatt lakott a 19. század utolsó évtizedében. A 48/a alatt viszont magyar szegény családok éltek.

A földtulajdoni lapok azt bizonyítják, hogy a fenti családok nem egyszerűen elfoglalták ezt a területet, hanem tulajdonosként birtokolták. A Pusomai lányok 1893-ban, a Jáger lányok 1901-ben, a Csóka leszármazottak 1927-ben örökölték szüleik telkét. Koncsik Teréziáról is tudjuk, hogy 1893-ban került birtokába házhelye, amely 1941-ben került át Malacsik tulajdonba.

A hiányos információs bázis miatt nem teljes a kép a térbeli szegregálódás folyamatáról, de a főbb tendenciák nyomon követhetők. Az 1850-60-as évekig a falu kis létszámú cigánylakossága beintegrálódott a faluba, sem társadalmilag, sem etnikailag nem különült el a többségi társadalomtól. Az 1870-es évtizedben játszódott le az a folyamat, melynek következtében az 1880-as évekre a cigány családok kiszorultak a falu határába, és egymás közelébe települve létrehozták azt a lakó-együttest, amelyet a többségi társadalom egyértelműen Cigánysorként különböztetett meg. Érdekes folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen a szegregálódás olyan sajátos invázió útján ment végbe, amely kettősséggel jellemezhető. Egyrészt a többségi társadalom egyre inkább kiszorította a cigányokat a falu tradicionális részeiből30. Másrészt viszont lehetővé tette számukra, hogy saját tulajdont szerezzenek, megtelepedjenek. A faluszéli értéktelen kertek megvásárlásával kikerültek ugyan a falu központjából és vérkeringéséből, de a falu cigányai maradtak. A cigány családok, akik helyzetüket stabilizálni szerették volna, egymás közelébe költözve gettót hoztak létre, amely kényszer és lehetőség volt egyszerre. 

Farkas Zsuzsanna

Teljes tanulmány megtekinthető: http://doktori.tatk.elte.hu/2008_Farkas.pdf