Évszázadokon keresztül elfogadott tény volt az, hogy az élőlényeket két nagy csoportba lehet osztályozni, az állat és a növényvilágra. Ezen csoportosítás szerint a gombák a növényekhez tartoztak, és a botanikán belül foglalkoztak velük. Manapság persze már egyértelmű dolog hogy a mikológia egy különálló egységet alkot. A XX. század botanikusai többnyire “csak” növényekkel foglalkoztak, bár voltak mikológiai kutatások de azok inkább a faji bélyegek megállapítására, meghatározására irányultak, illetve a növényi gombakártevők vizsgálatára. Így hát kijelenthető hogy a hazánk területén található nagygomba felmérések, felvételezések mellőzve voltak. Ezt felismerve manapság egyre több élőhelyről készülnek mikológiai felmérések, több adatbázisnak is megkezdték a kiépítését.
Ma körülbelül 250 ezer fajt ismernek, de becslések szerint a Földön akár 2-3 millió gombafaj is felfedezésre vár. Az emberek számára leginkább a gombák gasztronómiai értéke számít és ismert, illetve mérgező hatásuk, ami egyet jelent azzal, hogy ha az erdőben ilyennel találkoznak, akkor azt megsemmisítik. Pedig a gombák (mint lebontó szervezetek) nélkül, az anyag körforgalom lehetetlen lenne, illetve ott van még a fák és a gombák táplálékcsere viszonya is. Az ipari, mezőgazdasági és gyógyászati jelentőségük is meghatározó.
Az utóbbi években a nagygombák védelme egyre hangsúlyosabbá kezdett válni. Már 1978-ban Hans Kreisel is észrevette és “a táj eutrofizálódásával” azaz leromlásával magyarázta. Ezután egyre többen kezdtek ezzel a témával foglalkozni egyúttal a gomba fajok védelmével. A nagygombák csökkenésének okai között szerepel a klímaváltozás, az aljzatok és élőhelyek megritkulása, a területek lecsapolása amely megváltoztatja a terület vízviszonyait, és bizonyos erdészeti tevékenységek, amelyek megváltoztatják az élőhely eredeti jellegét ezzel a környezetükre igényes gombafajok visszahúzódását érik el.
A Berva-völgy Felnémet határában található, a Tárkányi medencétől észak-nyugatra, az egri bükk-alja kistájhoz tartozó terület. A Berva-völgyet egyik oldalról a Cseres-bérc és a Berva-bérc másik oldalról a Külső hegy, a Pap-hegy és az Emír-nyak veszi körül.
A területen található a Drótlyuk nevű barlang, amelyből barlangi hiéna, barlangi medve, mamut, óriásgím és más jégkori emlősök csontmaradványai kerültek a felszínre.
A völgy északi végén található egy tisztás amit Les-rétnek neveznek. Több védett növény és állatfaj található a területen, illetve a vadászok számára is igen népszerű, sok vaddisznónak van itt az élőhelye. A különböző erdőtársulások révén igen változatos mikológiai értékekkel is rendelkezik. Évről-évre egyre több gombagyűjtő jelenik meg a területen, bár a Berva-völgy bizonyos területein elméletileg csakis engedéllyel gyűjthetnek gombákat, ugyanis egy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik.
A Berva-völgy ökológiai jellemzői
Éghajlati viszonyok
Mérsékelten hűvös- mérsékelten száraz éghajlatú. A napfénytartalom évi összege 1900 óra körül van, a nyári összeg 760 óra körüli, a téli 180 óra. Az évi középhőmérséklet 8,5-9,0 °C, a vegetációs időszak középhőmérsékletének sokévi átlaga pedig 15,5 – 16,0 °C. Ápr. 15 és okt.12 között a napi középhőmérsékletek meghaladják a 10 °C-ot (180 nap). A fagymentes időszak hossza kb. 180 nap, tavaszi és őszi határnapja ápr. 20 ill. okt. 15 környéke. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok 31,0-32,0 °C ill. 16,2 °C. Az évi csapadék 30 évi átlaga 650 mm, ebből 400 mm a vegetációs időszakba esik. Leggyakrabban ÉNy-i és DK-i szél fúj, esetenként DNy-i. A szél erejének vizsgálatánál kitűnik, hogy nyáron a szél ereje mindig nagyobb mint télen és a legnagyobb tavasszal, legkisebb ősszel. Az átlagos szélsebesség 2,5 m/s körüli.
Domborzat, talaj
A terület földrajzilag a Bükk hegység DNy-i nyúlványán található. A mészkőterületet nyugaton a Berva patak völgye, délen a Berva-oldal, keleten a Mész-völgy határolja. Észak felé fokozatosan emelkedő, de nem meredek morfológiával kapcsolódik a Bükk-fennsík DNy-i részéhez. A meredek lefutású oldalakon több vízmosás (lápa) tagolja a térszínt.
A Berva-völgy nagygombái
A Berva-völgy kijelölt területein talált nagygombák összesített fajlistája
Latin név | Magyar név | Familia | ||
1. | Agaricus arvensis | Erdőszéli csiperke | Agaricaceae | |
2. | Agaricus bisporus | Kétspórás csiperke | Agaricaceae | |
3. | Agaricus sylvaticus | Fenyves csiperke | Agaricaceae | |
4. | Agaricus xantoderma | Sárguló csiperke | Agaricaceae | |
5. | Agrocybe praecox | Tavaszi rétgomba | Bolbitiaceae | |
6. | Amanita citrina | Citrom galóca | Amanitaceae | |
7. | Amanita muscaria | Légyölő galóca | Amanitaceae | |
8. | Amanita pantherina | Párducgalóca | Amanitaceae | |
9. | Amanita phalloides | Gyilkos galóca | Amanitaceae | |
10. | Amanita vaginata | Szürke selyemgomba | Amanitaceae | |
11. | Tremella mesenterica | Aranyos rezgőgomba | Tremellaceae | |
12. | Armillaria tabescens | Csoportos tuskógomba | Tricholomataceae | |
13. | Armillariella mellea | Gyűrűs tuskógomba | Tricholomataceae | |
14. | Astraeus hygrometricus | Repedéses csillaggomba | Sclerodermataceae | |
15. | Auricularia auriculajudae | Júdásfülegomba | Auriculariaceae | |
16. | Boletus edulis | Ízletes vargánya | Boletaceae | |
17. | Boletus luridus | Változékony tinorú | Boletaceae | |
18. | Boletus calopus | Farkastinorú | Boletaceae | |
19. | Boletus regius | Királytinóru | Boletaceae | |
20. | Boletus satanas | Sátántinóru | Boletaceae | |
21. | Calocybe gambosa | Májusi pereszke | Tricholomataceae | |
22. | Cantharellus cibarius | Sárga rókagomba | Cantharellaceae | |
23. | Cantharellus cinereus | Szürke rókagomba | Cantharellaceae | |
24. | Clavariadelphus pistillaris | Vaskos mozsárütőgomba | Clavariadelphaceae | |
25. | Clitocybe dealbata | Mezei tölcsérgomba | Tricholomataceae | |
26. | Clitopilus prunulus | Kajsza lisztgomba | Entolomataceae | |
27. | Coprinus atramentarius | Ráncos tintagomba | Coprinaceae | |
28. | Coprinus comatus | Gyapjas tintagomba | Coprinaceae | |
29. | Coprinus disseminatus | Sereges tintagomba | Coprinaceae | |
30. | Coprinus picaceus | Harkálytintagomba | Coprinaceae | |
31. | Cortinarius purpurascens | Rozsdafoltos pókhálósgomba | Cortinariaceae | |
32. | Craterellus cornucopioides | Sötét trombitagomba | Cantharellaceae | |
33. | Cyathus striatus | Csikos pohárgomba | Nidulariaceae | |
34. | Daedalea quercina | Labirintustapló | Fomitopsidaceae | |
35. | Entoloma sinuatum | Nagy döggomba | Entolomataceae | |
36. | Fenyves turjángomba | Galerina marginata | Cortinariaceae | |
37. | Fistulina hepatica | Májgomba | Fistulinaceae | |
38. | Flammulina velutipes | Téli fülőke | Tricholomataceae | |
39. | Fomes fomentarius | Bükkfatapló | Fomitaceae | |
40. | Ganoderma lucidum | Pecsétviaszgomba | Ganodermataceae | |
41. | Geastrum fimbriatum | Közönséges csillaggomba | Geasteraceae | |
42. | Gomphidius glutinosus | Barna nyálkásgomba | Gomphidiaceae | |
43. | Hericium coralloides | Bükkös petrezselyemgomba | Hericiaceae | |
44. | Hydnum repandum | Sárga gereben | Hydnaceae | |
45. | Hygrophorus eburneus | Elefántcsont csigagomba | Hygrophoraceae | |
46. | Hypholoma fasciculare | Sárga kénvirággomba | Strophariaceae | |
47. | Hypholoma sublateritium | Vöröses kénvirággomba | Strophariaceae | |
48. | Inocybe cincinnata | Csillagspórás susulyka | Cortinariaceae | |
49. | Inocybe geophylla | Selymes susulyka | Cortinariaceae | |
50. | Kuehneromyces mutabilis | Ízletes tőkegomba | Strophariaceae | |
51. | Lactarius deliciosus | Ízletes rizike | Russulaceae | |
52. | Lactarius deterrimus | Lucfenyvesi rizike | Russulaceae | |
53. | Lactarius helvus * | Daróc tejelőgomba | Russulaceae | |
54. | Lactarius piperatus | Fehértejű keserűgomba | Russulaceae | |
55. | Laetiporus sulphureus | Sárga gévagomba | Laetiporaceae | |
56. | Leccinum carpini | Sötét érdestinorú | Boletaceae | |
57. | Leccinum duriusculum | Nyárfa érdestinorú | Boletaceae | |
58. | Leccinum scabrum | Barna érdestinoru | Boletaceae | |
59. | Leccinum versipelle | Kormostönkű érdestinóru | Boletaceae | |
60. | Lentinus tigrinus | Nyár-fagomba | Polyporaceae | |
61. | Lepiota cristata | Büdös őzlábgomba | Agaricaceae | |
62. | Lepista inversa | Rozsdasárga tölcsérgomba | Tricholomataceae | |
63. | Lepista nebularis | Szürke tölcsérgomba | Tricholomataceae | |
64. | Lepista nuda | Lila pereszke | Tricholomataceae | |
65. | Lepista personata | Lilatönkű tölcsérpereszke | Tricholomataceae | |
66. | Leucoagaricus pudicus | Fehér tarlógomba | Agaricaceae | |
67. | Lycoperdon perlatum | Bimbós pöfeteg | Lycoperdaceae | |
68. | Macrolepiota mastoidea | Karcsú őzlábgomba | Agaricaceae | |
69. | Macrolepiota procera | Nagy őzlábgomba | Agaricaceae | |
70. | Macrolepiota rachodes | Piruló őzlábgomba | Agaricaceae | |
71. | Marasmius androsaceus | Lószőr szegfűgomba | Tricholomataceae | |
72. | Marasmius oreades | Mezei szegfűgomba | Tricholomataceae | |
73. | Marasmius wynnei | Erdei szegfűgomba | Tricholomataceae | |
74. | Melanoleuca exscissa | Széleslemezű fülőke | Tricholomataceae | |
75. | Mycena pura | Retekszagú kígyógomba | Tricholomataceae | |
76. | Mycena rosea | Rózsás kígyógomba | Rózsás kígyógomba | |
77. | Omphalotus olearius | Világító tölcsérgomba | Paxillaceae | |
78. | Oudemansiella radicata | Gyökeres fülőke | Tricholomataceae | |
79. | Paxillus involutus | Begöngyöltszélű cölöpgomba | Paxillaceae | |
80. | Peziza badia | Barna csészegomba | Pezizaceae | |
81. | Pleurotus ostreatus | Késői laskagomba | Pleurotaceae | |
82. | Pluteus atricapillus | Barna csengettyűgomba | Pluteaceae | |
83. | Polyporus tuberaster * | Olaszgomba | Polyporaceae | |
84. | Ramaria botrytis | Rózsás korallgomba | Ramariaceae | |
85. | Ramaria flava | Sárga korallgomba | Ramariaceae | |
86. | Russula atropurpurea | Feketésvörös galambgomba | Russulaceae | |
87. | Russula chloroides | Keskenylemezű galambgomba | Russulaceae | |
88. | Russula cyanoxantha | Kékhátú galambgomba | Russulaceae | |
89. | Russula delica | Földtoló galambgomba | Russulaceae | |
90. | Russula emetica | Hánytató galambgomba | Russulaceae | |
91. | Russula fragilis | Törékeny galambgomba | Russulaceae | |
92. | Russula heterophylla | Dióizű galambgomba | Russulaceae | |
93. | Russula rosacea | Piros galambgomba | Russulaceae | |
94. | Russula virescens | Varashátú galambgomba | Russulaceae | |
95. | Sarcoscypha coccinea | Piros csészegomba | Sarcoscyphaceae | |
96. | Sarcosphaera eximia | Tulipán csészegomba | Sarcoscyphaceae | |
97. | Stropharia aeruginosa | Zöld harmatgomba | Strophariaceae | |
98. | Trametes versicolor | Lepketapló | Coriolaceae | |
99. | Tricholoma sulphureum | Büdös pereszke | Tricholomataceae | |
100. | Xerocomus chrysenteron | Aranynemezes tinóru | Boletaceae | |
101. | Xerocomus subtanentorus | Molyhos nemezestinorú | Boletaceae | |
102. | Xylaria hypoxylon | Szarvasagancsgomba | Xylariaceae | |
A latin név mellett *-gal megjelölt gombafajok a 23/2005 (VIII. 31.) KvVM miniszteri rendelet 13/2001 (V.9.) KöM rendeletének, 5. számú melléklete szerint védett.
A gombák funkcionális jellemzésük
A nagygombák heterotróf életmódúak, különböző aljzatokon élnek, szorosan kötődnek tápanyag- és energiaforrásaikhoz, szubsztrátumukhoz és ezek mellett sokféle funkciójuk van az élőközösségekben. Így a következő funkcionális csoportokba oszthatók:
Szaprotrófok: holt szerves anyaggal táplálkoznak- Talajlakó szaprotrófok; faanyagot bontó (xilofág) szaprotrófok; különböző növényi maradványokon élő szaprotrófok, koprotrófok (trágyán élők)
Paraziták: más élőlényeken élősködnek
- Nekrotróf paraziták: a gazda halála után szaprotrófként élnek tovább; biotróf paraziták: csak élő gazdán élnek
Szimbionták: más élőlényekkel kölcsönösen előnyös kapcsolatban élnek. A nagygombáknál ilyen a gyökérkapcsolt (mikorrhizás) kapcsolat.
Berva-völgy gombáinak természetvédelmi jellemzése
A 23/2005 (VIII. 31.) KvVM miniszteri rendelet 13/2001 (V.9.) KöM rendeletének, 5. számú mellékletében szereplő védett gombák közül két fajt sikerült találnom. Mindkét faj eszmei értéke 5000 Ft.
Az egyik faj a Daróc tejelőgomba (Lactarius Helvus) amire jellemző az erős fűszeres illat, okkersárga, sárga szín, többnyire zónázott, kör-körösen foltos. Nyersen fogyasztva enyhén mérgező, Magyarország javasolt Vörös listája (Mikológiai Közlemények, Clusiana, 1999, Vol. 38. No. 1-3.) a kipusztulással fenyegetett kategóriába tartozik. Németországban fagyasztható gombának számít, szárított vagy porított formában még fűszert is készítenek belőle, arrafele gyakori.
A másik ritka faj az Olaszgomba (Polyporus tuberaster) szintén világossárgás, okkeres, felülete körkörösen, sötéten pikkelyezett. Termőrétege fehéres, okkeres, lefutó pórusai tágak. Ehető gomba, de a javasolt vörös lista szerint a veszélyeztetett kategóriába tartozik.
IUCN 0-s („kihalt”) es („eltűnéssel vagy kihalással fenyegetett”) kategóriába sorolható fajt a Berva-völgyben nem találtam. IUCN 2-es („erősen veszélyeztetett „) fajok közül egy a Király tinóru (Boletus regius; 3.ábra) fordul elő. A tölgyesben kijelölt területen 2008-ban két alkalommal is találtam 3-3 termőtestet.
Veszélyeztetett” (IUCN 3) besorolású nagygomba fajból hét darabot találtam. Ezek közül a citrom galóca és a szürke selyem gomba gyakran megtalálható a területen. 4-es veszélyeztetettségi kategóriába („potenciálisan veszélyeztetett”) sorolható faj közül pedig 10 darabot. A legtöbb 3-as és 4-es kategóriába tartózó gombafaj a fenyvesben és tölgyesben fordult elő.
Mostanában járt kint a Berva pataknál? Van most szedhető gomba? Érik esetleg a szamócát? Üdv, Kata