Évszázadokon keresztül elfogadott tény volt az, hogy az élőlényeket két nagy csoportba lehet osztályozni, az állat és a növényvilágra. Ezen csoportosítás szerint a gombák a növényekhez tartoztak, és a botanikán belül foglalkoztak velük. Manapság persze már egyértelmű dolog hogy a mikológia egy különálló egységet alkot. A XX. század botanikusai többnyire “csak” növényekkel foglalkoztak, bár voltak mikológiai kutatások de azok  inkább a faji bélyegek megállapítására, meghatározására irányultak, illetve a növényi gombakártevők vizsgálatára. Így hát kijelenthető hogy a hazánk területén található nagygomba felmérések, felvételezések mellőzve voltak. Ezt felismerve manapság egyre több élőhelyről készülnek mikológiai felmérések, több adatbázisnak is megkezdték a kiépítését.

Ma körülbelül 250 ezer fajt ismernek, de becslések szerint a Földön akár 2-3 millió gombafaj is felfedezésre vár. Az emberek számára leginkább a gombák gasztronómiai értéke számít és ismert, illetve mérgező hatásuk, ami egyet jelent azzal, hogy ha az erdőben ilyennel találkoznak, akkor azt megsemmisítik. Pedig a gombák (mint lebontó szervezetek) nélkül, az anyag körforgalom lehetetlen lenne, illetve ott van még a fák és a gombák táplálékcsere viszonya is. Az ipari, mezőgazdasági és gyógyászati jelentőségük is meghatározó.

Az utóbbi években a nagygombák védelme egyre hangsúlyosabbá kezdett válni. Már 1978-ban Hans Kreisel is észrevette és “a táj eutrofizálódásával” azaz leromlásával magyarázta. Ezután egyre többen kezdtek ezzel a témával foglalkozni egyúttal a gomba fajok védelmével. A nagygombák csökkenésének okai között szerepel a klímaváltozás, az aljzatok és élőhelyek megritkulása, a területek lecsapolása amely megváltoztatja a terület vízviszonyait, és bizonyos erdészeti tevékenységek, amelyek megváltoztatják az élőhely eredeti jellegét ezzel a környezetükre igényes gombafajok visszahúzódását érik el.

A Berva-völgy Felnémet határában található, a Tárkányi medencétől észak-nyugatra, az egri bükk-alja kistájhoz tartozó terület. A Berva-völgyet egyik oldalról a Cseres-bérc és a  Berva-bérc másik oldalról a Külső hegy, a Pap-hegy és az Emír-nyak veszi körül.

A területen található a Drótlyuk nevű barlang, amelyből barlangi hiéna, barlangi medve, mamut, óriásgím és más jégkori emlősök csontmaradványai kerültek a felszínre.

A völgy északi végén található egy tisztás amit Les-rétnek neveznek. Több védett növény és állatfaj található a területen, illetve a vadászok számára is igen népszerű, sok vaddisznónak van itt az élőhelye.  A különböző erdőtársulások révén igen változatos mikológiai értékekkel is rendelkezik. Évről-évre egyre több gombagyűjtő jelenik meg a területen, bár a Berva-völgy bizonyos területein elméletileg csakis engedéllyel gyűjthetnek gombákat, ugyanis egy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik. 

A Berva-völgy ökológiai jellemzői

Éghajlati viszonyok

Mérsékelten hűvös- mérsékelten száraz éghajlatú. A napfénytartalom évi összege 1900 óra körül van, a nyári összeg 760 óra körüli, a téli 180 óra. Az évi középhőmérséklet 8,5-9,0 °C, a vegetációs időszak középhőmérsékletének sokévi átlaga pedig 15,5 – 16,0 °C. Ápr. 15 és okt.12 között a napi középhőmérsékletek meghaladják a 10 °C-ot (180 nap). A fagymentes időszak hossza kb. 180 nap, tavaszi és őszi határnapja ápr. 20 ill. okt. 15 környéke.  Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok 31,0-32,0 °C ill. 16,2 °C. Az évi csapadék 30 évi átlaga 650 mm, ebből 400 mm a vegetációs időszakba esik. Leggyakrabban ÉNy-i és DK-i szél fúj, esetenként DNy-i. A szél erejének vizsgálatánál kitűnik, hogy nyáron a szél ereje mindig nagyobb mint télen és a legnagyobb tavasszal, legkisebb ősszel. Az átlagos szélsebesség 2,5 m/s körüli.

Domborzat, talaj

A terület földrajzilag a Bükk hegység DNy-i nyúlványán található. A mészkőterületet nyugaton a Berva patak völgye, délen a Berva-oldal, keleten a Mész-völgy határolja. Észak felé fokozatosan emelkedő, de nem meredek morfológiával kapcsolódik a Bükk-fennsík DNy-i részéhez. A meredek lefutású oldalakon több vízmosás (lápa) tagolja a térszínt.

A Berva-völgy nagygombái

 A Berva-völgy kijelölt területein talált nagygombák összesített fajlistája

	Latin név	Magyar név		Familia
1.	Agaricus arvensis	Erdőszéli csiperke		Agaricaceae
2.	Agaricus bisporus	Kétspórás csiperke		Agaricaceae
3.	Agaricus sylvaticus	Fenyves csiperke		Agaricaceae
4.	Agaricus xantoderma	Sárguló csiperke		Agaricaceae
5.	Agrocybe praecox	Tavaszi rétgomba		Bolbitiaceae
6.	Amanita citrina	Citrom galóca		Amanitaceae
7.	Amanita muscaria	Légyölő galóca		Amanitaceae
8.	Amanita pantherina	Párducgalóca		Amanitaceae
9.	Amanita phalloides	Gyilkos galóca		Amanitaceae
10.	Amanita vaginata	Szürke selyemgomba		Amanitaceae
11.	Tremella mesenterica	Aranyos rezgőgomba		Tremellaceae
12.	Armillaria tabescens	Csoportos tuskógomba		Tricholomataceae
13.	Armillariella mellea	Gyűrűs tuskógomba		Tricholomataceae
14.	Astraeus hygrometricus	Repedéses csillaggomba		Sclerodermataceae
15.	Auricularia auriculajudae	Júdásfülegomba		Auriculariaceae
16.	Boletus edulis	Ízletes vargánya		Boletaceae
17.	Boletus luridus	Változékony tinorú		Boletaceae
18.	Boletus calopus	Farkastinorú		Boletaceae
19.	Boletus regius	Királytinóru		Boletaceae
20.	Boletus satanas	Sátántinóru		Boletaceae
21.	Calocybe gambosa	Májusi pereszke		Tricholomataceae
22.	Cantharellus cibarius	Sárga rókagomba		Cantharellaceae
23.	Cantharellus cinereus	Szürke rókagomba		Cantharellaceae
24.	Clavariadelphus pistillaris	Vaskos mozsárütőgomba		Clavariadelphaceae
25.	Clitocybe dealbata	Mezei tölcsérgomba		Tricholomataceae
26.	Clitopilus prunulus	Kajsza lisztgomba		Entolomataceae
27.	Coprinus atramentarius	Ráncos tintagomba		Coprinaceae
28.	Coprinus comatus	Gyapjas tintagomba		Coprinaceae
29.	Coprinus disseminatus	Sereges tintagomba		Coprinaceae
30.	Coprinus picaceus	Harkálytintagomba		Coprinaceae
31.	Cortinarius purpurascens	Rozsdafoltos pókhálósgomba		Cortinariaceae
32.	Craterellus cornucopioides	Sötét trombitagomba		Cantharellaceae
33.	Cyathus striatus	Csikos pohárgomba		Nidulariaceae
34.	Daedalea quercina	Labirintustapló		Fomitopsidaceae
35.	Entoloma sinuatum	Nagy döggomba		Entolomataceae
36.	Fenyves turjángomba	Galerina marginata		Cortinariaceae
37.	Fistulina hepatica	Májgomba		Fistulinaceae
38.	Flammulina velutipes	Téli fülőke		Tricholomataceae
39.	Fomes fomentarius	Bükkfatapló		Fomitaceae
40.	Ganoderma lucidum	Pecsétviaszgomba		Ganodermataceae
41.	Geastrum fimbriatum	Közönséges csillaggomba		Geasteraceae
42.	Gomphidius glutinosus	Barna nyálkásgomba		Gomphidiaceae
43.	Hericium coralloides		Bükkös petrezselyemgomba	Hericiaceae
44.	Hydnum repandum		Sárga gereben	Hydnaceae
45.	Hygrophorus eburneus		Elefántcsont csigagomba	Hygrophoraceae
46.	Hypholoma fasciculare		Sárga kénvirággomba	Strophariaceae
47.	Hypholoma sublateritium		Vöröses kénvirággomba	Strophariaceae
48.	Inocybe cincinnata		Csillagspórás susulyka	Cortinariaceae
49.	Inocybe geophylla		Selymes susulyka	Cortinariaceae
50.	Kuehneromyces mutabilis		Ízletes tőkegomba	Strophariaceae
51.	Lactarius deliciosus		Ízletes rizike	Russulaceae
52.	Lactarius deterrimus		Lucfenyvesi rizike	Russulaceae
53.	Lactarius helvus *		Daróc tejelőgomba	Russulaceae
54.	Lactarius piperatus		Fehértejű keserűgomba	Russulaceae
55.	Laetiporus sulphureus		Sárga gévagomba	Laetiporaceae
56.	Leccinum carpini		Sötét érdestinorú	Boletaceae
57.	Leccinum duriusculum		Nyárfa érdestinorú	Boletaceae
58.	Leccinum scabrum		Barna érdestinoru	Boletaceae
59.	Leccinum versipelle		Kormostönkű érdestinóru	Boletaceae
60.	Lentinus tigrinus		Nyár-fagomba	Polyporaceae
61.	Lepiota cristata		Büdös őzlábgomba	Agaricaceae
62.	Lepista inversa		Rozsdasárga tölcsérgomba	Tricholomataceae
63.	Lepista nebularis		Szürke tölcsérgomba	Tricholomataceae
64.	Lepista nuda		Lila pereszke	Tricholomataceae
65.	Lepista personata		Lilatönkű tölcsérpereszke	Tricholomataceae
66.	Leucoagaricus pudicus		Fehér tarlógomba	Agaricaceae
67.	Lycoperdon perlatum		Bimbós pöfeteg	Lycoperdaceae
68.	Macrolepiota mastoidea		Karcsú őzlábgomba	Agaricaceae
69.	Macrolepiota procera		Nagy őzlábgomba	Agaricaceae
70.	Macrolepiota rachodes		Piruló őzlábgomba	Agaricaceae
71.	Marasmius androsaceus		Lószőr szegfűgomba	Tricholomataceae
72.	Marasmius oreades		Mezei szegfűgomba	Tricholomataceae
73.	Marasmius wynnei		Erdei szegfűgomba	Tricholomataceae
74.	Melanoleuca exscissa		Széleslemezű fülőke	Tricholomataceae
75.	Mycena pura		Retekszagú kígyógomba	Tricholomataceae
76.	Mycena rosea		Rózsás kígyógomba	Rózsás kígyógomba
77.	Omphalotus olearius		Világító tölcsérgomba	Paxillaceae
78.	Oudemansiella radicata		Gyökeres fülőke	Tricholomataceae
79.	Paxillus involutus		Begöngyöltszélű cölöpgomba	Paxillaceae
80.	Peziza badia		Barna csészegomba	Pezizaceae
81.	Pleurotus ostreatus		Késői laskagomba	Pleurotaceae
82.	Pluteus atricapillus		Barna csengettyűgomba	Pluteaceae
83.	Polyporus tuberaster *		Olaszgomba	Polyporaceae
84.	Ramaria botrytis		Rózsás korallgomba	Ramariaceae
85.	Ramaria flava		Sárga korallgomba	Ramariaceae
86.	Russula atropurpurea		Feketésvörös galambgomba	Russulaceae
87.	Russula chloroides		Keskenylemezű galambgomba	Russulaceae
88.	Russula cyanoxantha		Kékhátú galambgomba	Russulaceae
89.	Russula delica		Földtoló galambgomba	Russulaceae
90.	Russula emetica		Hánytató galambgomba	Russulaceae
91.	Russula fragilis		Törékeny galambgomba	Russulaceae
92.	Russula heterophylla		Dióizű galambgomba	Russulaceae
93.	Russula rosacea		Piros galambgomba	Russulaceae
94.	Russula virescens		Varashátú galambgomba	Russulaceae
95.	Sarcoscypha coccinea		Piros csészegomba	Sarcoscyphaceae
96.	Sarcosphaera eximia		Tulipán csészegomba	Sarcoscyphaceae
97.	Stropharia aeruginosa		Zöld harmatgomba	Strophariaceae
98.	Trametes versicolor		Lepketapló	Coriolaceae
99.	Tricholoma sulphureum		Büdös pereszke	Tricholomataceae
100.	Xerocomus chrysenteron		Aranynemezes tinóru	Boletaceae
101.	Xerocomus subtanentorus		Molyhos nemezestinorú	Boletaceae
102.	Xylaria hypoxylon		Szarvasagancsgomba	Xylariaceae

A latin név mellett *-gal megjelölt gombafajok a 23/2005 (VIII. 31.) KvVM miniszteri rendelet 13/2001 (V.9.) KöM rendeletének, 5. számú melléklete szerint védett.

 A gombák funkcionális jellemzésük

A nagygombák heterotróf életmódúak, különböző aljzatokon élnek, szorosan kötődnek tápanyag- és energiaforrásaikhoz, szubsztrátumukhoz és ezek mellett sokféle funkciójuk van az élőközösségekben. Így a következő funkcionális csoportokba  oszthatók:

Szaprotrófok: holt szerves anyaggal táplálkoznak

- Talajlakó szaprotrófok; faanyagot bontó (xilofág) szaprotrófok; különböző növényi maradványokon élő szaprotrófok, koprotrófok (trágyán élők)

Paraziták: más élőlényeken élősködnek
- Nekrotróf paraziták: a gazda halála után szaprotrófként élnek tovább; biotróf paraziták: csak élő gazdán élnek

Szimbionták: más élőlényekkel kölcsönösen előnyös kapcsolatban élnek. A nagygombáknál ilyen a  gyökérkapcsolt (mikorrhizás) kapcsolat.

Berva-völgy gombáinak természetvédelmi jellemzése

A 23/2005 (VIII. 31.) KvVM miniszteri rendelet 13/2001 (V.9.) KöM rendeletének, 5. számú mellékletében szereplő védett gombák közül két fajt sikerült találnom. Mindkét faj eszmei értéke 5000 Ft.

Az egyik faj a Daróc tejelőgomba (Lactarius Helvus) amire jellemző az erős fűszeres illat, okkersárga, sárga szín, többnyire zónázott, kör-körösen foltos. Nyersen fogyasztva enyhén mérgező, Magyarország javasolt Vörös listája (Mikológiai Közlemények, Clusiana, 1999, Vol. 38. No. 1-3.) a kipusztulással fenyegetett kategóriába tartozik. Németországban fagyasztható gombának számít, szárított vagy porított formában még fűszert is készítenek belőle, arrafele gyakori.

A másik ritka faj az Olaszgomba (Polyporus tuberaster) szintén világossárgás, okkeres, felülete körkörösen, sötéten pikkelyezett. Termőrétege fehéres, okkeres, lefutó pórusai tágak. Ehető gomba, de a javasolt vörös lista szerint a veszélyeztetett kategóriába tartozik.

IUCN 0-s („kihalt”) es („eltűnéssel vagy kihalással fenyegetett”) kategóriába sorolható fajt a Berva-völgyben  nem találtam. IUCN 2-es („erősen veszélyeztetett „) fajok közül egy a Király tinóru (Boletus regius; 3.ábra) fordul elő. A tölgyesben kijelölt területen 2008-ban két alkalommal is találtam 3-3 termőtestet.

Veszélyeztetett” (IUCN 3) besorolású nagygomba fajból hét darabot találtam. Ezek közül a citrom galóca és a szürke selyem gomba gyakran megtalálható a területen.  4-es veszélyeztetettségi kategóriába („potenciálisan veszélyeztetett”) sorolható faj közül pedig 10 darabot. A legtöbb 3-as és 4-es kategóriába tartózó gombafaj a fenyvesben és tölgyesben fordult elő.