Közösségi nap tanulságokkal.
Nem volt kérdőjeles a Felnémeti Kerekasztal eredeti felhívása, amellyel a III. Felnémeti Közösségi Napra hívogatott, írásom végén érthetővé válik, miért változtattam meg az írásjelet. A felnémetieket példáját követve lassan alakuló hagyománnyá válnak a városrészekben szervezett bográcsos ünnepek, de a felnémeti rendezvény önmagán túlmutató a tanulságokkal is bír. Előzménye a közel két évtizeddel ezelőtti helyi civil, vállalkozói, intézményi összefogás a felnémeti szüret hagyományainak újjáélesztésére. Ennek okán sok ember, sok helyen beszélgetett a helyi ügyekről és megszokottá vált, hogy a közösség dolgairól nyíltan és rendszeresen beszélni kell. Az aktivitás ugyanakkor láthatóvá tette az ötletelőket, a kritizálókat és a tenni akarókat is. Ezekben az években találkoztunk az „én” és a „mi” minőségi és tartalmi különbözőségével. A rendező alapítvány szembesült a hagyomány fenntartásának kötelezettségével. Aztán egymásra találtak a városrész szervezetei, négy évvel ezelőtt közösen pályáztak helyi társadalomfejlesztő programjukkal és megrendezhették az első közösségi napot. És nemcsak ezt, mert a „mi programunk” hónapok alatt civil szervezeteken kívüli embereket – sok szakmát képviselő helyi lakost – talált meg. A városrész önkormányzati képviselőjének bekapcsolódása sem maradt el és elkezdődhetett az a folyamat, amellyel elértünk napjaink eseményeihez.
A szüret, a Felnémeti esték, a helytörténeti könyv, a közösségi nap, mind a helyi értékekre, az összefogásra koncentráltak a lokálpatriotizmus valóságos megnyilvánulásaiként Mindezek gazdagították a helyi találkozások alkalmait, ugyanakkor felduzzasztottak a teendőket Az ünnepi alkalmaknak, valamint a helyi internetes nyilvánosság által közzétett sikereknek következményeként megjelentek újító törekvések is. Elsőként a derűs napok, majd az adventi ünnepek, a disznótoros, a lecsófesztivál jelezték az erősödő aktivitást, de egyben új szellemiséget is hoztak, amelynek disszonanciája az „én rendezvényem, az én csapatom, én rendezem”. A kezdeményezésekkel a városrészben élők lehetőségei vitathatatlanul bővültek, de inkább a fogyasztói attitűdöt erősítették.
A harmadik közösségi nap megrendezésében folytatódott a felnémetiek összefogása. A vihar megjelenéséig a színpadon, a szolgáltató sátrakban családias hangulat uralkodott. A jó szomszédok kondérjai melletti társalgás, a helyi borászok borkóstolója, a nyugdíjasok csigatészta készítő akciója nap kedves színfoltjai voltak. A lecsapó jeges vihar a sátrakba zárta a résztvevőket, ahol tovább folyt a beszélgetés, de felhangzott a viharűző nótázás is. Kint az elemek rettenetes tombolása, bent semmi zavar. A rendezők bejelentését kulturáltan vették tudomásul az emberek, a kerekasztal tagjai az önkéntesekkel együtt helyreállították a rendet és a királyi főszakács gulyását elfogyasztva zárták a napot. A megújuló fertálymesteri tisztségről szólva példaértékű volt a felnémeti fertálymesterek (a regnáló és elődje) munkálkodása: szolgáltak tanáccsal, kapcsolattal, munkával.
Tanulságos eseménye volt ez a nap. Voltak/vannak kisebb viharok a kerekasztal történetében: volt már kivonuló szervezet; bőven akad megoldásra váró feladat; napjainkban néhány vállalkozó új civil szervezet létrehozásába kezdett a helyi források kezelése céljával, de felvetődött a búcsú és szüret hagyományok összevonása( l ) is. Mit kezd a Felnémeti kerekasztal az új megosztó jelenségekkel? Lehet a forrásokat elvonni a közösségektől, de eltéríteni ezt a csapatot már nem lehet. Partnerüknek tekintenek mindenkit, aki az értelmes párbeszéd szándékával közeledik, és nem az egyéni érdek, saját dicsőség, kizárólagos előny megszerzése munkálkodik benne. Megtanulták, hogy vezetettnek lenni kevesebb szabadságot jelent, mint a közösen tervezett célok valóra váltása. Ez a magatartás folyamatos, személyes kapcsolatot igényel, egymásra figyelést és olykor az önkritika gyakorlását. Mert nemcsak fesztiválokról, egyszeri akciókról szólnak a hétköznapok, de a közösség kicsi ünnepeiről is, amelyek nem olyan látványosak, de valakiknek arról is gondolkodni kell.
Ebben a folyamatban nincs helye sem lekezelő jótékonyságnak, sem arrogáns kirohanásoknak. A viharfelhőket elfújta a szél, de mintha kötné valami hatalom, itt lebeg az önzés sötét fellege. Mi lesz a folyatásban? Bízzunk abban, hogy a kerekasztal levezeti a villámokat és a címben idézett gondolat végéről eltűnik a kérdőjel.
F. Gál Sándor
Gondolatok szülőfalumról, a 100 évvel ezelőtti Felnémetről
Legtöbb ember életében elkövetkezik az az idő, amikor egyre jobban érdekli a múltja.
Legszebb álmom vált valóra, amikor az interneten megtaláltam a Genealógia, Családfakutatás oldalán Magyarország anyakönyvi adatbázisát.
Felnémet (Szarvaskő) anyakönyvei:
- születési anyakönyvek 1895-1917-ig, - házassági anyakönyvek 1895-1947-ig, - halotti anyakönyvek 1895-1971-ig
(Szarvaskő 1950. 10. 26-tól önálló anyakönyvet vezetett.)
Először saját családtagjaim adatait keresgéltem. Szüleim születési idejéből, és nagyszüleim nevéből kiindulva eljutottam déd-, és ük szüleimig, és be tudtam azonosítani a testvéreiket is. Ahogy haladtam visszafelé az időben, úgy éreztem, bepillantást nyerhetek a felnémeti emberek örömébe – gyermekek születése és házasságok – és bánatába, a betegségek és halálesetek kapcsán.
Lapozgatva az anyakönyvek oldalait, sok ismerős családnévvel találkoztam az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején:
Korózs, Barta, Farkas, Sütő, Eged, Sike, Zakar, Mikó, Nagy, Csank, Szarvas, Énekes, Szele, Antal, Fónagy, Járdán, Erdélyi, Bíró, Takács, Rófusz, Borsós, Kocsor, Szűcs, Német, Bozó, Boross, Jakab, Dávid, Vitai, Tengely, Macsinka, Leskó, Szecskó, Hén, Barzsó, Holló, Dávid, Makovics, Lóczi, Járdány, Guba, Lakó, Glóner, Czeczulics, Szabó, Kovács.
Bölcsőtől a koporsóig
Ezt a címet adtam ennek a résznek.
Talán a születésnél kellene kezdeni, számomra mégis a halotti anyakönyvi bejegyzések árulnak el legtöbbet a felnémeti emberek 1900-as évekbeli életkörülményeiről.
A koporsó, ami sok babának, kisgyereknek, fiatalnak – időben – olyan közel van a bölcsőhöz, szívszorító érzés olvasni a haláluk okairól:
Veleszületett gyengeség: pár napos, pár hetes kisbabák bejegyzése.
Gyermekek hasmenése, hasi hagymáz, gyermek aszály, görcsök, tüdőgyulladás, pokolvar, égés, vízi betegség (szívbetegség), „szamárhurut”, torokgyík, kanyaró
1897-ben vörheny (skarlát) járvány 14 gyerek halálát okozta, 11 hónapostól 12 évesig (12 éves és 2 éves testvérek)
1901-ben 5 gyerek kapta el a vörhenyt, 15 hónapostól 7 évesig.
1902 évben kanyarójárvány pusztított 15 gyerek halt meg 8 hónapostól 4 évesig.
1918-1920 között „spanyol betegség” pusztított
Sokunknak ismerős Hunyadi Búzás Ágoston neve, a falu körjegyzője.
1901. február 15-én meghalt Miklós nevű 6 éves fia hasmenésben, két nap múlva Ágoston János nevű 15 hónapos gyereke vörhenyben. Harmadik gyermeke – egy kislány – 1918. november 18-án, 12 évesen vízi betegségben hunyt el.
Szinte nem volt család, ahol gyerekhalál nem fordult elő.
A tüdőgyulladás senkit nem kímélt.
Gyereknél, felnőttnél gyakran szerepelt a halál okaként.
1900 körül igen gyakori volt a „tüdőgümőkór”, de máskor is megtalálható.
Felnőttek halálának okai:
Aggkori végkimerülés, vízi betegség (szívbetegség), tüdőgyulladás, „tüdőgümőkór”, gutaütés, agyvérzés, sérvek, szívtúltengés, szívhűdés, agyhűdés, spanyol betegség (1918 körül, spanyolnátha), elmebaj, villámcsapás, gyermekágy, szepszis,
Házassági anyakönyvek bejegyzései.
Első sikerélményt nagyszüleim Korózs József és Barta Mária házassági anyakönyvi bejegyzése jelentette 1902-ben.
Amiről nem hallottam, 1902. október 26-án négy fiatal pár esküdött örök hűséget egymásnak.
Apai nagyszüleim: Korózs József és Barta Mária
Nagyapám húga: Korózs Julianna és Borsós Sándor
Nagymamám testvérei: Barta Ferenc és Sütő Mária
Barta Piroska és Farkas József
1931.szeptember 28-án esküdtek:
Édesapám testvére: Korózs József és Bíró Mária
Bíró Mária testvére: Bíró András és Szalkai Szidónia
Bíró Mária testvére: Bíró József és Szarvas Mária
A felnémetiek elsősorban falubeliekkel házasodtak.
Szarvaskő, Eger, Felsőtárkány, Mikófalva szerepel egy-egy bejegyzésben.
(Gondolom voltak, akik más faluba nősültek, mentek férjhez, ezért nincs nyoma a felnémeti anyakönyvben)
Boross Józsefről, a köztiszteletben álló felnémeti kántortanító családjáról talált bejegyzések.
Három lánya ment férjhez 1907-ben.
-1907. április 19. Boross Irén Róza és Szele Sándor felnémeti harangozó
-1907. május 21. Boross Margit Erzsébet és Mühldorf Béla szarvaskői vasútépítési alkalmazott
-1907. szeptember 2-án Boross Ilona Izabella és Török Sándor mikófalvi kántortanító
Elhalálozás:
-1922. január 2-án elhunyt 76 évesen Boross József nyugalmazott kántortanító,
-1933. április 16-án 82 éves korában elhunyt özv. Boross Józsefné született Péter Erzsébet
-1937. február 22-én 62 éves korában meghalt Boross Endre kántortanító (Boross József fia)
-1953. február 23-án 75 éves korában elhunyt Mühldorf Béláné Boross Margit (Boross József lánya)
-1965. február 22-én 81 éves korában meghalt Egerben özv. Török Sándorné Boross Ilona (Boross József lánya)
Foglalkozások az 1900-as évek elején:
Földművest, és napszámost találtam legtöbbet, téglagyári munkás (1896), kövezőmester (1896), kanász (1896), gazdasági cseléd (1908), drótos (1908), kerékgyártó, kőműves, juhász, kovács, béres
Néhány név a sokaságból:
Suha Vilma téglagyári napszámos (1896), Takács Mária, Makovics Anna házi cseléd (1896), Balog István kanász (1897), Török István községi rendőr (1897), Polónyi Ferdinánd molnár mester (1898), Barta Gyula gazdasági cseléd (1898), Kovács János kőműves mester (1898), Eged József cseléd (1898), Glóner Ferenc béres (1899), Fónagy József kovács mester (1900), ifj. Fónagy József cipész segéd (1900), Nagy János erdőőr (1900), Sike Lajos juhász (1900), Lakatos János „czigány” napszámos (1900), Énekes Lajos mezőőr (1900), Kocsor József kerékgyártó (1901), Erdélyi János kocsis (1901), Farkas Bertalan kovács (1901), Gál János kovács (1902), Mező Balázs juhász (1903), Czeczulics János juhász (1903), Kocsis Imre „czipész” (1906),
Balog István kondás (1902), Kiss János pásztor (1902),
Szecskó Ágoston kondás (1904), Erdélyi Lajos kerékgyártó (1904), Mentusz István italmérő (1909), Lakatos András koldus (1912), Jakab József községi mezőőr (1913), földmunkás (1921),
Vitai József gazdasági cseléd,”juhászszámadó” (1925), Erős János érseki uradalmi számadójuhász (1927), Nagy József nyug. érseki uradalmi alvadász (1923), Sike István nyug.erdőőr (1924), Nahóczki Antal pagony erdész (1939), Nagy Sándor cipész (1943), Kovács Ferenc érsek uradalmi szegődnényes kőműves (1944), Szecskó Ágoston gyümölcsös őr (1945), Sütő József kőműves (1945), Mazsik János ácsmester (1945)
Felnémet egyes részeinek (általam) kevésbé ismert nevei is felbukkantak az anyakönyvekben:
Czigánytelep (1899), Szőllőcske puszta, Almár fő dűlő (1911), Öreghegy dűlő (1917), Gyapjú lápai erdő (1917), Felnémet Büdöskúti dűlő,
Orsós Mária lakóhelye: Felnémet „Sáncz, teknővájó czigány szállás” (1914),
községi határ „pásztorok dűlő (1919),
Az I. világháború felnémeti áldozatai:
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1915-ben:
1915. 01. 31. Kis István 32 éves, 1914. 12. 11. Boros Sándor 30 éves, 1915. 02. 02. Nagy János 26 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1916-ban:
1915. 06. 22. Szecskó Sándor 28 éves, 1915. 06. 03. Barta János 20 éves, 1915. 10. 25. Erdélyi Bernát 33 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1917-ben:
1916. 04. 12. Eged Lajos 19 éves, 1915. 05. 02. Takács Lajos 30 éves, 1916. 03. 02. Sütő András 29 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1918-ban:
1916. 10. 07. Barta Pál 19 éves, 1916. 11. 23. Sütő János 35 éves, 1915. 10. 14. Kovács Ferenc 19 éves,
1916. 07. 03. Kocsis András 19 éves, 1917. 08. 02. Kovács János 19 éves, 1917. 07. 08. Sütő Lajos 18 éves,
1918. 05. 14. Eged István 27 éves, 1915. 07. 05. Nagy István 36 éves, 1918. 03. 17. Jakab István 21 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1920-ban:
1915. 05. 22. Barta Kálmán 28 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1921-ben:
1917. 12. 31. Farkas Bernát 33 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1922-ben:
1917. 12. 31. Énekes István 37 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1923-ban:
1917.12. 31. Bíró Bernát 29 éves, 1917. 12. 31. Hajdú Márton 38 éves, 1917.12. 31.Énekes István 31 éves,
1917.12.31. Szecskó András 28 éves, 1917.12.31.Nagy Sándor 30 éves, 1917.12.31. Német József 28 éves,
1917.12.31.Borsós János 24 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1924-ben:
1917. 12. 31. Kovács József 25 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1927-ben:
1917. 12. 31. Korózs Ferenc 44 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1930-ban:
1920. 12. 31. Farkas Bertalan 32 éves (eltűntnek nyilv.)
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1936-ban:
1917. 12. 31. Rófusz Sándor 21 éves, 1917. 12. 31. Eged István 34 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1951-ben:
1918. 08. 12. Német Ferenc 29 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1957-ben:
1916. 11. 15. Rácz János 42 éves, 1915. 01. 15. Kovács András 31 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1959-ben:
1917. 12. 31. Kovács Bertalan 30 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1962-ben:
1918. 01. 15. Német Ferenc 39 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1969-ben:
1915. 04. 01. Takács Bernát 27 éves
- Holttá nyilvánították 1955-ben:
1917. 12. 31. Bíró Bernát 29 éves,
- Holttá nyilvánították 1957-ben:
1916, 11.15. Rácz János 42 éves,
- Holttá nyilvánították 1964-ben:
1915. 06. 01. Kovács Ferenc 39 éves,
A II. világháború áldozatai:
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1949-ben
1943. 30. 20. Csank Lajos 31 éves, 1943. 02. 15. Jakab István 23 éves, 1943. 02. 15. Eged József 30 éves,
1943. 02. 15. Macsinka Károly 22 éves, 1943. 02. 15. Kovács Sándor 30 éves, 1943. 01. 14. Dávid Sándor 28 éves,
1944. 05. 29. Korózs Kálmán 32 éves,1943. 03. 17. Vitai András 35 éves, 1943. 02. 15. Eged Károly 29 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1950-ben:
1943. 02.15. Kocsis István 37 éves, 1943. 02.15. Marsi Sándor 28 éves, 1943. 02.15. Eged András 22 éves,
1943. 02.15. Nagy Lajos 34 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1951-ben:
1943. 02. 15. Jakab Sándor 23 éves, 1943. 03. 15. Korózs Károly 32 éves, 1943. 02.15. Farkas István 25 éves,
1943. 02. 15. Bíró András 33 éves, 1945.03.15. Takács Rudolf 34 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1952-ben:
1943. 02. 15. Takács János 36 éves, és testvére 1943. 02.15. Takács Sándor 34 éves, 1943….. Takács Sándor 35 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1955-ben:
1943. 02. 15. Bíró Imre 35 éves, 1948.03.15. Kovács Lajos 34 éves ???, 1943.02.15 Dávid Ferenc 33 éves,
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1956-ban:
1942.05.11. Német András 22 éves
-A halotti anyakönyvbe bejegyezve 1957-ben:
1944.10.16. Szecskó Lajos 48 éves
- Holttá nyilvánították 1954-ben:
1945. 01. 15. Csehalmi József 27 éves,
- Holttá nyilvánították 1955-ben:
1942. 10. 15. Nagy József 48 éves,
- Holttá nyilvánították 1956-ban:
1945. 01. 18. Makovics András 41 éves
- Holttá nyilvánították 1959-ben:
1943. 01. 16 Szarvas Bernát 25 éves, 1942. 06. 15 Borsós Elek 33 éves, 1943. 02. 15. Nagy János 31 éves
- Holttá nyilvánították 1962-ben:
1943. 03. 15 Kovács János 33 éves,
- Holttá nyilvánították 1963-ban:
1943.02.15. Bíró József 32 éves,
- Holttá nyilvánították 1966-ban:
1942.12.15. Szarvas Sándor 24 éves
A II. világháború civil áldozatai közül:
1944. 06. 12. Klein Miksát (40 éves) feleségét (36 éves) és 12 éves lányát deportálták,
1944. 12. 15. Lezancsek István 33 éves borbély mestert Németországban kivégezték
1944. 12. 31. Balázs Vilmosné 66 éves, Németország
1944. 11. 30. Nagy Bernát 69 éves földműves meghalt „baleset robbanás útján”
1944. 12, 01. Szalkai Sándor 57 éves, a lágyasi szénarakodó hely „baleset robbanás útján”
1944. 12. 10. Eged János 35 éves, a 203.hsz.alatti kert vége „baleset robbanás útján”
1944. 12. 12. Borsos Lajos 31 éves földműves Felnémet, Vasút utca 366 hsz. ház előtt „baleset robbanás útján”
1944. 12. 26. Kovács Károly 19 éves kereskedő segéd „baleset robbanás útján”
1945. 01. 26. Macsinka Ernő 14 éves „baleset robbanás útján”
Három megrázó halálesetről olvastam a múlt század első felében:
1938. 08. 22-én este Bukovinszki Jánosné 27 éves asszony meghalt „öngyilkosság nyaki erek átvágása által”, előtte meghalt Mária nevű 4 hónapos kislánya „gyilkosság nyaki erek átvágása által”.
1942. 07. 26-án „A M. kir. Csendőrőrs bejelentette”, hogy a malomárok vizében a Kallómalomnál 2-3 hetes, halott fiúcsecsemőt találtak.
Akiket sokan ismertek Felnémeten:
1952.04.14. Süle János felnémeti plébános meghalt 77 éves korában
1952.04.26. Süle Jánosné, a plébános édesanyja meghalt 96 évesen
1950.03.14. Szele Sándor harangozó 63 évesen hunyt el (Boross József veje)
1967.07.17. Barta Béláné felnémeti tanítónő meghalt 63 éves korában
1946.12.21. Szele Mária tanítónő (Szele Sándor és Boross Irén lánya) házasságot kötött Nagy Árpád magántisztviselővel.
Kedves emberek a „Nagysorról”:
1915.11.18. Jakab Ferenc és Sütő Klára házasságot kötöttek (a kedves emlékű „Klári mama”)
1929. 04.26. Bíró István és Korózs Anna kötött házasságot (a szép kort megért „Korózs Panni néném”) 1935.08.17-én meghalt Edit nevű 7 hónapos kislányuk.
Ezt a leírást – szüleim adataiból kiindulva – a Korózs és Farkas család kutatása közben jegyzeteltem ki.
Nagy türelem, és sok idő kellett az anyakönyvek átlapozására, de megérte.
Nevet kaptak a féltve őrzött megsárgult fényképeken látható, és hallomásból ismert családtagjaim!
Az 1800-as évek közepéig jutottam el, megtaláltam nagyszüleim adatait, déd-, ükszüleimet, és talán a testvéreiket is.
A keresgélés közben több ismerősöm családtagját is megtaláltam!
A megadott forrás és időpontok alapján vissza lehet keresni egy-egy eseményt, vagy akinek kedve van, megkeresheti családtagjait.
A tévedés jogát mindenesetre fenntartom!
Eger, 2013.június 20.
Nyerges Zoltánné Korózs Györgyi
Forrás:
https://familysearch.org/search
https://familysearch.org/search/collection/list#page=1&countryId=1927145
Felnémet:
Néhány kép az anyakönyvekből:
Immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a Felnémeti Közösségi Nap. Oldtimer traktorok, főzés, bor, ovisok és zene többek között ezzel lehetett találkozni a rendezvényen. A közösségről, az összefogásról, a felnémeti hagyományok őrzéséről szólt ez a nap. Kis kiállításon bemutatták a Finomszerelvénygyár történetét is. Most már hagyományosnak mondható rendezvény új eleme volt a „Vendégül látom a Szomszédom!” főzőparádé. A főzőparádé célja, hogy a közösségi napon az emberek szólítsák meg szomszédjaikat, ismerőseiket, és hívják meg erre a rendezvényre. Ezen a napon ne otthon a kertben főzzenek, hanem vonuljanak ki az iskola udvarára, ahol nagyon sok érdekes látnivalót, programot szerveztek a Felnémeti civilek.
Az rendezvényről a TV Eger készített összefoglalót:
Fotó: Farkas János
2013. június 8-án, Felnémeten, a Pásztorvölgyi Iskola udvarán a III. Felnémeti Közösségi Nap keretén belül meghirdetjük a címben megjelölt főzőparádét.
A főzőparádé célja, hogy a közösségi napon az emberek szólítsák meg szom-szédjaikat, ismerőseiket, és hívják meg erre a rendezvényre. Ezen a napon ne otthon a kertben főzzenek, hanem vonuljanak ki az iskola udvarára, ahol nagyon sok érdekes látnivalót, programot szerveznek a Felnémeti civilek.
Részvételi feltételek:
• Bárki, aki felnémeti lakos, és főzési ambíciókkal rendelkezik, hívja meg a szomszédjait, ismerőseit, barátait és lássa vendégül ezen a rendezvényen. Külön örülnénk, ha a városból is invitálnának barátokat, rokonokat. • Bármilyen ételt lehet készíteni (gulyás, pörkölt, roston sült, szalonnasütés, stb.) • Kérjük a résztvevő csapatokat, hogy fölszerelést mindenki saját magának hozzon (főzőedény, nyersanyag, tányér, stb.). • Helyet biztosítunk sörsátrak fölállítására, ahol piknikszerűen tudják ezt a napot eltölteni. • A résztvevő csapatok pusztán az utca és házszámukkal (pl. Csalogány út 555 szám) jelentkezzenek a rendezvényre.
Természetesen ez nem verseny, mivel itt a díjakat a szomszédok fogják ad-ni.
A rendezők tájékoztatják Felnémet lakosságát előtte való napokban interneten keresztül és június 8-án a helyszínen is egy virtuális térkép segítségével, hogy mely utcákból történtek jelentkezések a parádéra.
Már elöljáróban el lehet mondani, hogy ez a rendezvény igen sokszínű lesz, és úgy gondoljuk, hogy minden korosztály megtalálja a maga szórakozá-sát. Mindezt a résztvevők és a látogatók majd tapasztalni fogják.
Szeretettel várunk mindenkit!
A Felnémeti Kerekasztal nevében tisztelettel Dósa Tibor
Jelentkezni: Tel: 06/70 539 72 11 E-mail: dosatibor@gmail.com
Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium
2013. június 8. szombat
9.00 Megnyitó
Rausz Rita Egri Civil Kerekasztal Fel németi szekció vezető Köszöntő
Rázsi Botond Felnémet önkormányzati képviselője A nap háziasszonyai
Vágner Lászlóné és Bíró Kata
SZÍNPADI MŰSOR
9.10 Lédem 2000 Kft bemutatása
9.30 Felnémeti Gondozási Központ Idősek Klubjának népdalköre
10.00 Felnémeti Népdalkör és a Felnémeti Fúvószenekar közös műsora
10.40 Bervavölgyi Óvoda
11.00 Bródy Sándor Színkör: Kocsonya Mihály házassága c. népi színmű
12.00 Eged András citeramuzsika
12.15 Kék Ibolya Honvéd Népdalkör
12.30 Simon Zsóka és Berta Katalin magyarnóta
13.00 Kék Ibolya Honvéd Népdalkör
13.15 Semiramis Virágai hastánc csoport
14.00 Egri Csillagok Népdalkör és a Tekergő együttes
14.50 Pásztorvölgyi Általános Iskola tanulói akrobatikus rock’n'roll és néptánc
15.30 A volt Finomszerelvénygyár oldtimer termékeinek bemutatója
16.00 Hungariddim koncert
17.30 Pótkerék koncert
KISÉRŐ PROGRAMOK
Felnémeti borászok sátrában borkóstolás |„Vendégül látom a szomszédom”című főzőparádé | “Mondjunk mancsot!” Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület bemutatója | Berva RallyTeam bemutatója | Zumba bemutató | Idősek Klubja tagjai palacsintát sütnek, csigatésztát készítenek | Lovagoltatás | Játszóház és könyvtári foglalkozás | Medinvent Kft. egészségügyi szűrő és tanácsadó sátor (vércukor és koleszterin mérés, érszűkület-szűrés, ÁNTSZ emlőszűrés) | Közlekedés-biztonsági tanácsadása | Finomszerelvénygyári nosztalgia találkozó | Korózs Zsuzsanna díszállat-tenyésztő kiállítása | Jeles Teréz felnémeti természetfestő kiállítása, Farkas József fafaragó kiállítása | Büfé, édesség, fagyi, ajándék árusítás.
Jók vagyunk együtt!
Köszönet a rendezvény támogatóinak!
A rendezvény szervezője a Felnémeti Kerekasztal \ Fővédnök: Rázsi Botond
Információ: 70/945-4424, 20/943-9163, 70/539-7211
Várunk mindenkit szeretettel! A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
(Eredeti nyelvezettel!)
Felnémet kicsiny falu Hevesben, a Bükk-hegység aljában, Egertől néhány kilométernyire. Igazi palóczos fajmagyar nép lakja s vérének heves lüktetése a jókedvnek keresetlen csapongása az, mely őt a megye más községeinek lakóitól megkülönbözteti.
Törhetlenül ragaszkodik vallásához s minden, a mi ezzel némileg is összefüggésben van : szent neki. A vallás törvényei szerint a házasság: szentség. Nagy czeremóniával készül reá s ez ad e szentség fölvételének komoly színezetet; de beleviszi humorát, fékezhetlen jó kedvét s e szertartások némely scénája alatt felolvad a lelke és — elérzékenyül.
Szombat este van: a felnémeti lányok fogadónapja. Már hazajött a gulya is ; a napi munkában elfáradt lakosok is hazafelé ballagnak, a falu templomának harangja is megszólal s esti imára inti a híveket. Ott, a hol eladólány van, tisztára söprik, fellocsolják a ház elejét: vendéget várnak.
Csakhamar a lányok vidám dalolása üti meg fülünket:
„Este van, este van, De nem minden lánynak, Csak annak a lánynak, Kihez sokan járnak.
Én hozzám nem járnak, Nincsen nekem este, A csillagos égbolt Pirosra van festve !”
De a nótának vége szakad s nem sokára kezeiket egymás vállain nyugtató legényeket látunk jönni-menni, kik egyenként térnek be a lányos házakhoz. A leány szülei most itthon vannak — nappal a föld munkája foglalja le minden perczöket — s a házi kisasszony csak ilyenkor fogadhatja szíve választottját.
A házhoz való járásnak rendesen a leány megkérése a vége. A leánykérés minden különösebb szertartás nélkül folyik le. A legény ünneplőbe öltözik, s úgy megy a lány szüleihez. Köznapi beszélgetésen kezdi a legény, pl.:
— Hol dolgoztak a héten? Jól fizet-e a búza? Tojnak-e a tyúkok?
Nehezen, félve terjeszti elő aztán a kívánságát, mert tart attól, hátha másnak szánták a leányt? Végre mégis csak belefog:
„Kedves András bátyám, tudja már, hogy régen járok a házhoz, azt is tudja, hogy másért nem járok, mint a szívem vonz ide: szeretem a Pannikát. A szerelemnek meg a házasodás a betetőzője. Én is szeretném már tetőzni boldogságom várát, melyet már oly régen építünk Pannikával; engedjék hát meg, hogy a paphoz mehessek a maguk boldogságával: Pannikával.”
András bá’ megköszörüli a torkát, pipára gyújt . . . érzi, hogy az, mit most mondani fog, jelentős esemény kezdő pontja lesz. Ránéz a leányára .. . a boldogság pirja rí le arczárói. Most már nyugodtan beszél:
,,No hát, ha má’ így vagytok, ha ennyire szeretitek egymást: nem bánom.
Gyere ide, Panna! Az Isten áldása legyen rajtatok, legyetek boldogok és szeressétek egymást.”
Most még megállapítják a napot, melyen elvihetik a jegykendőt s beszélgetnek egy keveset, míg a kakukos óra el nem huhogja a tizenegyet, azután a legény indul hazafelé.
A jegykendő-átadás estélyen nagy sürgés-forgás van a lányos háznál, sütnek-főznek. Hagyományos étel ilyenkor a tyúk, vagy paprikás csibe. A ház tisztaszobája is ki van meszelve, a pislogó mécsest rózsás lámpa váltotta föl, mely bevilágítja az egész szobát. Az étel kész s a háziasszony már türelmetlenül várja a jövevényeket.
Végre megérkeznek. A legény anyja jött el, meg valamelyik nénje. Letelepednek az asztalhoz s eléjük kerül a paprikás csirke, a bor, a „herőcze”, meg a „pampuska”. A „követeknek” jó kedvük támad, tréfálódnak egymással, majd komolyra fordul a beszélgetés. Megszólal a legény nénje s mondja a leánynak:
„Kedves Pannikám! Úgy hallottuk, hogy te egy páratlan galambocska voltál eddig és keservesen turbékoltál egy pár után. Régen keresed már a párod s most az én testvéremben, Jóskában megtaláltad. Kérdezem most tőled, hát akarsz-e a párja lenni? Ha igen, úgy adj nekünk valami jelet, hogy azoknak beszámolhassunk, kik bennünket ide küldöttek.”
Erre a leány szemlesütve felel:
„Szívem még mindig a Jóskáért dobog s ezután is csak ő érte fog dobogni. Hogy pedig beszámolhassanak azoknak, kik magukat ide küldöttek, íme a jel! (szépen hímzett selyemkendöt vesz elő s átnyújtja a „követnek”). Ez legyen a jel s ha szerelmünk megszakadna, szaggassa darabokra e kendőt is, hogy össze ne köthessen bennünket semmi-ember.”
(Ha a leány megbánja választását s vőlegényéhez hűtlen lesz, a legény csak az alkalomra vár, hogy teljesen szakítson menyasszonyával. Ez az alkalom el is érkezik, midőn pl. a leány egy más legénynyel az ivóban mulat. Ilyenkor az ott hagyott legény muzsikaszó mellett keseregve, darabokra tépi a lány előtt a selyem zsebkendőt.)
Ezzel bevégződött az ünnep s a küldöttek összehajtogatják a kendőt s indulnak hazafelé ; egész úton annak szépségéről folyik a szó.
A lakodalmat megelőzi a hivogatás. Úgy a vőlegénynek, mint a menyasszonynak van két-két vőfénye, úgynevezett nagy- és kisvőfény. Ezek, a lakodalmat megelőző harmadik napon megjelennek a lakodalmas háznál s itt a koszorús lánytól, meg az úgynevezett „mellette levő lánytól” készített bokrétával díszítik fel kalapjukat s miután fölírták a lakodalomba meghívandók neveit, elindulnak muzsikaszóval hívogatni.
A menyegző napja többnyire a hétfő : az előtte való napon, tehát vasárnap este a násznagy, a „szószóló”, a vőfények, lányok és menyecskék kíséretében kocsikkal elmegy a menyasszonyi házhoz a ,menyasszonyágyért és a hozományért”.
A leány hozománya egy tulipános nyoszolya hat párnával, egy dunna és egy saját készítésű ágyterítő : egy szekrény és egy tulipános, színes, czifravirágos láda, melyben kalács, sütemény s egyéb apróság van.
Minden lovon csengő van, a kantáron fátyol vagy kendő s víg dalolással indulnak útnak.
Megérkezvén a lányos házhoz, mindannyian asztalhoz ülnek.
A gazda megkérdezi:
„Mi járatban vónának kigyelmetek?”
A „szószóló” felel neki:
„Hát mi bizony egy kis galambocskának akarnánk fészket rakni, azért kérnénk, ha valamicskével hozzájárulnának, igen jó szívvel elfogadnánk.”
Erre a gazda kijelenti, hogy ők nagyon vendégszeretők s szívesen adnak a galambocskának szállást, de a maguk tollát nem adhatják oda.
A „szószóló” ismét beszél:
„Gazd’uram! A mi galambocskánk nem szereti ezt az éghajlatot, azért szeretnénk neki másutt rakni fészket.”
Hosszas évődés, beszéd után hozzájárulnak a „fészekrakáshoz” hat párnával, egy dunnával stb., aztán nagy diadallal hordják ki a kocsira. E közben néhány legény behozza az istállóból a „saraglyá”-t, s azon akarják kivinni a tiszta új dunnát, de bizony kiverik őket a szobából a „saraglyával” együtt. Miután felpakoltak, dalolva indulnak a vőlegény házához.
A lakodalom.
Hétfőn, a mint a vendégek összegyülekeznek, mennek misére, mely után a fiatal pár megesküszik. Az esküvő után úgy a vőlegény, mint a menyasszony visszatérnek a szülei házhoz. Délben nagy ebéd van. Az asztalfőn a násznagy ül, mellette a „szószóló” s utána a többi vendég.
Most már az ú. n. „nagyvöfóny”-nek kell a vendégeket kiszolgálnia s az ételt behordania. S ha már látja, hogy a konyhában a gazdasszony készen van, elkezdi a mondókáját:
„Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Kés, tányér, villával s kanállal készítve, Jönnek az étkek is mindjárt sorjába, Ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy az asztalon a leves elhűljön, Fölmelegítése dologba kerüljön. Tessék mindnyájuknak helyre telepedni, Úgy is a muzsikás kezd megmelegedni.
Én mindent, mi tőlem telik, elkövetek, Jó appetitussal egyenek kelmétek.”
Azután kimegy s nemsokára kopog az ajtón, majd így szól: „Csilaj, csilaj.”
„Azt kiáltja szám, legyetek csendesen, Hogy elvégezhessem a dolgom rendesen. Annak szolgálok én e házban szívesen, A ki szépen mulat és becsületesen.”
Most ismét kimegy s behozza a levest.
„Itt van hát az első tál étel, behoztam És hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam, A szakácsnéval jól megfűszerszámoztattam, Bors, sáfrány, gyömbérrel, még meg is sózattam.
Örvendek, ha tálat viszem ki üresen. Úgy a vendég gyomra nem marad üresen, Lássanak hát hozzá, uraim, de frissen, - Jó appetitussal, kívánom szívesen.”
Ezután behozza a második fogást:
„Elhoztam a kakast egész tarajával, Jó puhára főzve apró rizskásával, Nem spórolt jó gazdám a maga vagyonával, Költse jóízűen, Isten áldásával.”
Ekkor a násznagy, a vöfény fáradozásainak elismeréséül, kedveskedni akar s nagy titkolódzással egy jókora csontot nyom annak markába.
Legutolsó fogás a kása, melyet a vőfény a következő rigmussal szolgál fel:
„Utoljára jön már a kitoló kása, Jóízű, mert mézes, nem tom, hol van mása, Sok lesz ennek ára, mert volt másfél mázsa, Ki döfölést szenved, önnönmaga lássa!”
E fogás után gyűjti a vőfény az ú. n. „kásapénzt” a főzőasszony számára s hozzá a következő rigmust mondja:
„Midőn már mindenben véget értek volna, Egyéb a kásánál hátra nem lett volna, Az egyik közülök, a mint kavargatta, Megkapta a kása, rosz helyen találta.
Azért is engemet mostan arra kére, Hogy lennék nékie oly segítségére, Valamicskét kérnék útiköltségére. Adjanak hát neki, tekintvén sebére.
Minden ember azért erszényének száját Megnyitván, vegye ki belőle garasát, Násznagy uram pedig ne szánja márjását, Hogy ki ne átkozzák hasából a kását!”
A vőlegényes háznál ebédelők délután 3 óra tájban elmennek a menyasszonyos házhoz a menyasszonyért. Előbb azonban a menyasszony elbúcsúztatásának kell megtörténnie, mely a nász legmeghatóbb jelenete. A búcsúztatáskor elnémul a kaczaj, felfüggesztik a jó kedvet annak tartama alatt. Mindenki átérzi e perczek jelentőségét, mely soha el nem muló jegyet hagy a lélekben.
A leány szülei a szoba jobb sarkában elhelyezett asztal mellett ülnek, a násznép pedig két oldalt ül, míg asztal előtt, középen a menyasszony számára van hely föntartva.
Egyszerre elhallgat mindenki, szomorú nótába fognak a falu hegedűsei. A nóta vége felé a vőfény megfogja a menyasszony kezét s az asztal elé vezeti, majd a nóta végeztével kezdi a búcsúztatót:
„Vajda, hegedűnek álljon meg zengése, A sarkantyúknak is szűnjön meg pengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdete.”
A czigány szomorú nótát húz, mely után a vőfény folytatja:
„Elsőben is, atyám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom. Szívemet szíveddel együvé szorítom, Így valamennyire szívünket újítom. Azután fordítsad könyes szemeidet, Kedves jó atyádnak add vala kezedet.”
A czigány folytatja a szomorú nótát.
„Kedves szülőanyám, hozzád fordulok már, Mert tudom, szíved is tőlem búcsúzást vár. Már a letett hitem tőled mindjárt elzár, Kívánom: éltedben ne érjen semmi kár! Végtére fordítsad könnyes szemeidet, Kedves jó anyádnak add oda kezedet. Kedves, édes anyám, a te hűségedet Fizesse meg isten! Csókold meg most őtet!
Húzzad czigány!
Kedves testvéreim, álljatok élőmbe, Most keserves könnyek áradnak szemembe, Csaknem elájulok s bágyadok szívembe. Én elválásomon, változik szivemben.
Húzd czigány!
Kedves leány barátim, kik valaha voltatok, Könnyező szemekkel nézek most reátok, Ne fogjon rajtatok semmiféle átok. Édes jó pajtásim, így szólok hozzátok: Szerencse, mint főkincs, mellettetek álljon, Mind kívül, mind belül veletek sétáljon. Egy szerelmes társsal, olyannal szolgáljon, A kiben szivetek örömet találjon.”
A czigány ismét szomorú nótába kezd.
„Násznagy uraim! Sok szíves fáradságtok, Köszönöm értem tett sok fáradságot. Tovább víg mulatást, kellő vigasságot, E sereghez mutassátok nyájasságtok!
Húzd czigány!
Nyoszolyó asszonyom, nyoszolyó leányom, Fáradságotokat, kívánom. Jézusom drága sebeiből értünk kifolyt vére Legyen a lelketek váltságának bére.
Húzzad czigány!
Halljátok! Élőmbe, sok híres legények, Akik személyemet gyakran szemléltétek. Ajándékba nekem hajfonót vettetek, Most már sajnáljátok, nem lettem tiétek.”
A czigány szomorú nótát húz.
„Már jó egészségben elhagylak titeket, A szentek áldása tartson benneteket. Vigasztalja szépen bágyadt lelketeket, Már megyek, kisérvén az én kedvesemet!’
Ezzel véget ér a búcsúztató megható aktusa. A násznép a Rákóczi-induló hangjai mellett törli le könnyeit s indulnak a vőlegény házához, majd megérkezvén, megkezdődik a „menyasszony táncz”, Mindenki, aki a menyasszonynyal tánczolni akar, köteles azt megfizetni s bizonyos összeget dobni annak kötényébe. Legutoljára a vőlegény veszi meg s bizonyára ő fizet a leggavallérosabban . . .
Vacsora előtt elmennek a menyasszony atyjáékhoz a „héroszért”, a mi nem más, mint a rokonoktól kapott ajándékok összessége s nagy diadallal hozzák az új házhoz.
Vacsoránál az ételek felszolgálása éppen olyan módon történik, mint délben. Éjfélkor van a menyasszony-völegénylefektetés. A vőfény így szól a vőlegényhez:
„Nyugodalomra már én is elmegyek, Azért Istenemtől jó éjszakát kérek. Hanem ti mindnyájan nagy vígan legyetek, Holnap reggel én is örvendek veletek!”
Majd a menyasszonyhoz fordul s mondja:
„A mi menyasszonyunk neki azt beszéli, Hogy ö a mátkáját köztünk nem szemléli. Ő is le akarna hozzája feküdni, Hogyha, násznagy uram aztat megengedi.
Már jó éjszakával itt hagylak titeket, Virraszszon holnapra az Úr benneteket. Vigasztalja szépen bágyadt sziveteket, Már megyek keresni elment kedvesemet.
Másnap reggel a menyasszony leteszi koszorúját s felveszi a czifra menyecskefőkötöt. A vőfény a következő szavakkal mutatja be a „felkontyolt” menyecskét az ünneplő gyülekezetnek: (A vőfény a menyasszony nevében beszél.)
„Tekintsetek reám, óh, be pórul jártam, Minden szabadságot magamtól elzártam. Ezt a kedves órát régtől fogva vártam, A mi rajtam történt, régen így akartam !
A Magyar Néprajzi Társaság értesítője • 19. évfolyam, Budapest, 1908
A Gondozási Központ irodalom kedvelő nyugdíjasaival ezúttal – a Gárdonyi emlékév kapcsán – Gárdonyi Géza életével, műveivel ismerkedtünk. Elhangzott egy novellája és a közelgő húsvéti ünnepeket egy nagyon szép Dzsida Jenő verssel köszöntöttük. A program zárásaként az internet segítségével “bejártuk” a Szentföldet, gyönyörű panoráma képeket nézegetve.
Az idei internet Fiesta keretében játékos totó és hasznos ismeretek várták a programban résztvevő gyerekeket.
Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett (részlet)
Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó – mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen vétkezőnek, hogy üres a sírgödör.
….
Bűneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok és a sajgás, mely gyötör nem is sajgás, már gyönyör. Hamuval szórt, nyesett hajjal ér engem e húsvéthajnal és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe kősziklába vájt gödörbe, bénán csügg le a karom, tehetetlen két karom… Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s feltámaszthatsz, hogyha én is akarom.
Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Lelkemet nagy, jó meleg, szent fuvallat lepte meg, lent az odvas, szürke barlang mélyén muzsikál a halk hang, ahogy könnyem lecsepeg.
Az én Uram újra él most, országútján mendegél most, áprilisban fürdik és aranyozza napsütés, ahol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra s ring, hullámzik a vetés.
Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal nem követlek, Mesterem. Majd csak csöndes estelen indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe lábadt szemmel, szinte testtelen.
Fennakadva tüskeágon. éjsötét nagy pusztaságon étlen-szomjan vágok át, nagy hegyeken vágok át, mint eltévedt eb szimatja, mely halódva is kutatja vándor ura lábnyomát.
S közben dalolok az égről, pálmás, örök dicsőségről, vonszolván földdel rokon testemet a homokon s így ujjongván, nem is érzik, hogyan sajog, hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom.
Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan… S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az ég kapujában utolérlek, Krisztusom!
Legutóbbi hozzászólások