Régi időkben nagy jelentőséggel bírtak a falu életében az Eger-patak mentén működő vízimalmok: Engler malma a mai Fairway ruhagyár közelében, Práf malma a Malomárok úton, Apáty malma az Egri úton.
Vak Jancsi malma a Tárkányi patak (Cseszárka) mellett, a hordógyár hátánál volt. A hordógyár helyén ma a fűrészüzem található. A malom tulajdonosa, eredeti nevén Antal János a Vak ragadvány nevet azért kapta, mert gyengén látott.
Gyakran járt Terpesre, a dolgát intézni, ő csak azt mondta, hogy “átlépek Terpesre”, állítólag voltak ott rokonai is. Így a felnémetiek költöttek ehhez az eseményhez egy szólást, lehet, hogy sokan az olvasók közül hallották is már: Átment, mint Vak Jancsi Terpesre. Terpes a Tarna-völgyében található, Pétervásárától nem messze, Felnémettől kb. 28-30 km-re légvonalban.
A Vak Jancsi malmát nevezték Rizskása malomnak is. Feltehetően a törökök ezen a területen rizst termesztettek, innen ered a Rizskása elnevezés.
A házaktól csengős lóval gyűjtötték össze a búzát, három zsákot kértek házanként, az egyikbe lisztet, a másikba kenyeret, a harmadikba a korpát tették.
Szól is erről egy népdal: “Még 20 éves koromba beálltam a felnémeti malomba…”
Pongrácz Sándor!
Lehet, hogy mi is ismerjük egymást? Neked van Katalin testvéred?
Mi nem a Tárkányi úton laktunk, hanem fennt a majorban, a Sáncon, de nagyon gyakran voltam a Fűrészüzemben, mert édesapám ott dolgozott.
Igen mi ismerjük egymást.Kati pedig a hugom. Apukádat is ismertem, a fejleszőmúhelyben volt vezetö brosztásban.
Kedves Zolikám! Te a Tárkányi út 23-sz alatt laktál, én pedig a Tárkányi út 21-alatt. Az iroda mellett. Mi jól ismertük egymást. Én sokszor voltam Andrényi Gyurkánál neki akkor volt dongó motorja. Antal Jánosról pedig annyit. Ö a dédnagyapám volt. Üdvözöllek, Jó egészséget kívánok Neked Sanyi-Öcsi-.
Kedves Öcsi!
Csak most jutott hozzám a bejegyzésed. Valószínűleg elkerülte a figyelmem. Mi van veled (veletek)? nekem csak a gyermek. és ifjúkori emlékeim vannak meg, ugyanis már Felnémeten is csak néhány ismerősöm van: Évente egyszer Egerbe elmegyünk a temetőbe, s ilyenkor néha kiugrunk Nagy Gyusziékhoz. Ez a kiruccanás már két éve elmaradt. Egyedül vagyok, a feleségem három éve meghalt. Szerencsére a fia mék a szomszédban laknak
Szomorúan értesültem arról, hogy bontják a fűrészüzemet, az egykori hordógyárat. Ezt meg kell valahogy akadályozni. Ha már eredeti szerepét nem is töltheti be, meg kellene hagyni múzeumként. Faipari kiállítást is lehetne ott rendezni, fényképekkel illusztrálva. Maga a csarnok építészetileg is értékes.
Nekem otthonom, grundom, egy darabig munkahelyem is volt a gyár.
Mentsék meg, akik tehetik!
Dóra Zoltán