Lehet, hogy betegei főorvos úrnak, esetleg Árpinak szólították, de valójában elvtárs volt, hűséges katonája a pártnak, 1977-ig az MSZMP városi bizottságának is tagja. Egyszerű és szegény családból származott, és már egész fiatalon bekapcsolódott a mozgalmi életbe. A felnémeti fűrészüzemben a SZIT elnöke vagy titkára volt. Már nem emlékszem pontosan, hiszen én akkoriban olyan 9-10 év körüli gyerek voltam. Társai bokszos Árpinak hívták a barna bőre miatt.

Hogy hogyan emelték ki az egyszerű munkás fiút, arról nincsenek adataim. Azt azonban tudom, hogy szakérettségin szerzett bizonyítványával az orvosi egyetemre került. Később ő mesélte el, hogy az orvosi azért választotta, mert úgy érezte, hogy ez a legelőkelőbb pálya. Akkoriban az a hír járta, hogy a szakérettségin szerzett tudás nem bizonyult elégsége alapnak, ezért Macsinka Árpád idegileg összeomlott, és egy ideig szüneteltette tanulmányait. Ő azonban nem adta fel. Amikor egészsége helyreállt, újra nekifogott a tanulásnak, és az általános orvosi karról átment a fogorvosira. Kitartó munkával elérte, hogy végül kezébe vehette diplomáját. Fiatal orvosként az egri SZTK rendelőjében kezdte meg munkáját. A felnémetiek szívesen jártak hozzá, mert jó szakembernek és emberséges orvosnak bizonyult. A felnémetiek szívesen jártak hozzá, mert az egykori falusi gyerek nem tagadta meg fajtáját, a föld munkásait, a parasztságot.

Ahogy teltek az évek, előbbre jutott a ranglétrán. Ő lett a megyei főorvos. Ismerve az akkori káderpolitikát, biztos, hogy kinevezésében szerepe volt a párthoz való rendíthetetlen hűsége is, de a szakmai tudását sem igen kérdőjelezte meg senki. Legfeljebb az irigyei. Nem valószínű, hogy Macsinka Árpád istenfélő ember lett volna. ezért valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy a képességét, talentumát fentről, a jó Istentől kapta, és ezzel a talentummal jól sáfárkodott.  Aztán a Fennvaló másképp rendelkezett Rövid ideig tartó betegség után, a gyilkos kór legyűrte.

Élete végéig megmaradt egrinek, felnémetinek, bár csábították Pestre is, magasabb beosztást, talán jobb fizetést is ígérve neki. Ő azonban hű maradt felnevelő pátriájához, a Bükk völgyében ringatózó kisvároshoz.

Mint fogorvosról nekem is van róla egy emlékem.

Talán a hatvanas évek közepe táján többnapos továbbképzésen voltam Egerben.  Csoportunkból egy kolléganő szörnyű fogfájásra panaszkodott. A csoportból egyedül én voltam ismerős Egerben, kihasználva az ismeretséget, elkísértem a kolléganőt dr. Macsinka főorvos úrhoz. aki szakszerűen ellátta alkalmi betegét, barátságos volt hozzá, ami talán még enyhítette is a fájdalmat. A kolléganő megelégedve távozott a rendelőből, hiszen egy humánus orvossal találkozott.

Szóltam arról, hogy dr. Macsinka Árpád a szocialista világnézetet talaján. Kiszolgálta azt a rendszert, amely őt felemelte. Mit is tehetett volna mást?  De szolgálta betegeit is, akiknek gyógyítására felesküdött.

Macsinka főorvos úr! Nyugodjál békében!

Dóra Zoltán

Share on Facebook