I. Egervárosa a mint a törököktől elfoglaltatott, mint hóditott terület, a többi várakhoz hasonlólag vétetett kincstári birtokba. Mint uj szerzemény tekintetett tehát a város és a hozzá tartozó terület, melyet a törökök kizárólag birtokoltak, és melyen magyar birtokos semmiféle jogot vagy szolgáltatást nem élvezett. A törökök midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen saját magok javára foglaltak le itt minden házat, s a külterületből annyit, mennyit csak a vár védelme alatt megtartani és müveltetni birtak. Ők 1596-ban ugy jártak el, mint most járt el a várossal és kültelkeivel a m. kír. kamara. Előző kötetünkben érintettük, hogy a város bel- és kültelkei 1596. után török kincstári tulajdonná irattak össze, és részint pénzért adattak el török iparosok s kereskedőknek, részint érdemesült török katonák között ajándékba osztattak fel. II. A mint 1687. decz. 17-én bevonult a királyi had Egerbe, első gondja volt természetesen katonáinak elszállásolásáról intézkedni, majd nyomban következett a betelepités munkálata, mint kincstári uj szerzeményen. Decz. 20-án kelt körlevelében hivta fel Fischer Mihály kamarai biztos 1)
a vármegyei népséget, hogy a ki Egervárosában telepedni és házat szerezni akar, jelentkezzék az egri harminczadosnál, hol az ott található feltételek mellett ez eszközölhető. Ezen felhivás folytán már ezen decz. hó 29-én találunk jegyzéket a kamarai számadások között, 2) mely szerint Laczkó János a patak mellett a hevesmegyei részen, egy házat megvett 240 frtért, és a korcsmai kimérést kibérelte ugy, hogy minden elmért tonna bor után két itczének az árát fogja bér gyanánt fizetni. Ugyan e napon vett Horváth György, akkori megyei jegyző és volt követ a nagy utczában egy házat 63 ftért. Ekként több házvétel van felsorolva. Vannak azután házak, melyek Fischer Mihály kamarai biztos által ajándékba “gratis” adattak. Igy kapta Nagy Mihály a felnémeti kapunál a 68 szám alatti házat. Ezen első települök ugy látszik az ostromló haddal talán mint élelmezők vagy másképen érdekeltek jelentek meg és siettek helyet foglalni. Több folyamodvány létezik, melyböl kitünik, hogy egyesek érdemeikre hivatkozva, ajándékul kérték az egri házakat és szőlőket. 1688. april. 5-én kelt feljegyzésben, a felnémeti kapunál, mely rácz-utczának is neveztetett, találunk több görög települö által tett házvásárlásokat. Nevezetesen Görög Miklós megvette 160 ftért az ott ez időben romban heverő moscheát területével 160 forintért, mely a mostani görög templom helyén állott. Pap Éliás görög pap 131. sz. a házat ugyanazon tájon 100 frtért Nagy István a 163. sz. a. házat 65 frtért stb. vásárolták meg a kincstártól. Ekként látjuk, hogy az egri első települők között görögök és ráczok nagyobb számban jelentkeztek nyomban, és hogy már ez évben 40-50 ház görögök által vásároltatott meg. Ugy látszik, ezen első görög települők egy része e vidékbeli kereskedők voltak, de fokozatosan vándoroltak ide Lippáról, mint erről egy 1692-ben tett feljegyzés szól, midőn is több család érkezett ismét, és vegyesen majd görögöknek, majd ráczoknak neveztetnek. Ezek kétségkivül ez évben Csernovics patriarchájok vezetése alatt beköltözött 30 ezer rácz menekülőkből valók voltak. 1693. febr. 2-án irattak össze az itt házakkal biró ráczok, vagy görögök, és találtatott 76 házban lakó család 453 lélekkel, nejeikkel gyermekeikkel és egyéb hozzátartozóikkal. Egy külön összeirás pedig azon ráczok lélekszámát, kik “az uj keresztényekkel”, vagy is a törökökkel maradtak itt, 180-ra teszi; igy 1693-ban már a ráczok lélekszáma 633 volt. Feljegyezve vannak a rácz papok és barátok is, kiknek száma 10. Ezen itt települt ráczok nevei legtöbbnyire magyar hangzásuak, mint: Fekete, Szabó, Czifrády, Farkas, Kerek, Rácz stb. Voltak azután ilyen nevek: Kija, Turek, Kuriki stb. III. A város megszállása után 1687. deczember hóban nyomban megrendeltetett a meglevő házak összeirása. Természetesen a fallal körülvett városról lehet csak szó, mert a falakon kivül lakhelyek nem voltak. Ennek folytán 1688. april. 15-én kelt összeirásban a házakat, úgy a mint azokat a törökök elhagyták, számozva utczánként találjuk elsorolva, mindegyikökről feljegyezve, hogy kőböl vagy fából épült, és lépéssel felmérve ugy a szélessége mint hosszasága. E szerint a törökök alatt a házak utczánként számozva voltak. A feljegyzés szerint volt például:
340 sz. a ház hossza: 126 lépés szélessége: 56; kőből épült pinczével. 336 a ház hossza: 126 lépés szélessége: 21; kőből kerttel 333 a ház hossza: 63 lépés szélessége: 42; fából épült 327 a ház hossza: 42 lépés szélessége: 35; fele kőből, fele fából 164 a ház hossza: 42 lépés szélessége: 45; fából épült 127 a ház hossza: 175 lépés szélessége: 56; a legszebb alkalmatosság, fele fából, pinczével, kerttel 23 sz a ház hossza: 42 lépés szélessége: 21; fábólA legtöbb házat fából épülve találjuk. Kétségkivül ezek mind a törökök által épitettek, kik keleten ma is faházakat emelnek lakásokul.
IV. Az 1692-ben történt ház-összeirás szerint volt a fallal övedzett városban összesen 880 ház. Ebből lakott ház volt már ekkor 412, ekként megoszolva:
Püspöknek volt 2 háza Jezsuitáknak “ 6 “ Franciskánusoknak “ 6 “ Minoritáknak “ 3 “ Servitáknak “ 5 “ Káptalannak “ 14 “ Plebánosnak volt 3 háza Polgárok laktak 215 házat Hajduk (gyalogok.) “ 86 “ Új keresztények “ 42 “ Parasztok “ 30 “Lakatlan volt még 1692-ben 468 ház. E házak ez évben történt összeirás szerint a következő utczák szerint oszlottak el: Első utcza volt vizi-utcza (Wascher Hellergasse) mint a jegyzékben felvéve van, mely a magyar kaputól, vagy is az “almagyari” kaputól a minoriták templomáig nyuló tért foglalt magába. Itt volt 65 ház és az almagyari kapu. A második “török-utcza” (Türken-gasse) mely a vár alatt a mostani minoriták templomáig terjedt, hol egy török moschea állott akkor, itt volt 54 ház. A harmadik a mai czifrapart alatti utcza, Schosberg-gasse igy neveztetik a jegyzékben, 92 házzal, a mai irgalmasrend templomáig, hol ma is áll a török mecset. A negyedik a felnémeti uton a mai czifrakapu felé nyult el, hol a felnémeti kapu állott. Volt itt 73 ház. A z ötödik a rácz-utcza, most felnémeti utnak nevezett részen; akkor az itteni kapu ráczkapunak neveztetett, hol a mai rácz-templom helyén egy moschea állott. A hatodik a mai rácztemplomtól a malom mellett a reáliskoláig lenyuló “hosszu-utcza” volt, melynek moscheáját Caraffa a jezsuitáknak ajándékozta, 102 házzal. Hetedik a belvárosban a magyar piacznak nevezett tér a hatvani kapuig 85 házzal. Nyolczadik a császár-utcza volt (Kayser-gasse) a hatvani kaputól a franciskánusok templomáig, hol moschea állott, 44 házzal. Kilenczedik a portörőmalom-utcza, a fürdőn levő malomig 62 házzal. Tizedik kis-utcza az egri patak két oldalán a minoriták templomáig, hoI szintén moschea volt, Volt 9 utczában 9 moschea és négy kapu. E moscheák állottak, a mai szent ferenczrendüek, minoriták, irgalmasok, serviták, görögök temploma helyén. Továbbá moschea volt a Szent Mihály (mai székesegyház) a mai cisterciek, és az ispotály temploma helyén. V. 1690-ben a házak becsértékök szerint összeirattak. A legnagyobb becsértékkel biró ház volt, melyben Buttler János várparancsnok lakott: 350 frt, a legkisebb becsérték 25 frt volt. A kanonoki házak 72-220 frt között váltakoztak értékökben. A városháza, mely 130 sz. a. volt 180 frtra becsültetett. Az ekként megbecslett házak értéke 28952 frtra ment. Ezen 1690-ik évben már 518 ház volt lakott. Ezen első telepes polgárok négy részre oszthatók, a mint azok ekként is jegyeztettek fel, mint ezt az 1690. évben felvett következő névsor mutatja, mely szerint voltak:
Magyarok: Hardiany Gergely. Csala György, Fodor Márton. Borsitz János. Tassy István, nemes. Hardiany György. Sipos Ferencz. Nemes Jakab. Mészáros András, mészáros mester. Szabó Mihály. Sisko Márton, kovács. Nagy Márton, nemes. Kapuszta Mátyás, gombkötő. Kovács János. Hőgesi János. Tót Pál. Petky Anna, özvegy. Szabó Mihály, szabó. Szent Mihály kántora. ” ” plebánosa. Püspök háza 2. 94-95. sz. a. Nagy Mátyás. Zikura János. Csizmadía Mihály. Városháza 130. sz. a. Halasy Péter, borbély. Farkas János. Jezsuiták háza 135. sz. a. Pibay István. Zatkó Tamás. Kolosy Márton. Mészáros Miklós, mészáros. Boldis János, üveges. Balog András. Dubraviczky Mihály, nemes. Fi Miklós, káptalani dékán. Däch Péter, prépost. Sohandthy András, kantor-kanonok. Doricz Miklós, kanonok. Káptalani ház. Nagy János. Bartha Máthé. Goros János, molnár. Balog András. Zeke Gergely. Vécsey Sándor, nemes. 391-397. h sz. a. káptalani házak. Venczik János. Vincze György. Fazekas András. Simon Mátyás. Polgár János. Pál Tamás. Mészáros István Kovács Istók, czigány. Gabony Anna. Serviták háza. Molnár János. Zipsmati István, csizmadia. Dogar István, paraszt. Ferney György. Jánosy Emedy Gáspár. Kovács István. Szabó István, szabó. Sez István, napszámos. Szentpéteri János, csizmadia. Lakatos Tamás, puskamüves. Kosztánszky János, husvágó. Eger János, husvágó. Miskovics János, husvágó. Solnay András. Faragó András, városbiró. Berényi Gábor. Nagy András. Bolha Miklós. Sós Miklós. Horváth György. Maysik János. Tót István. Légrádi Márton. Neste Péter. Szücs László. Szilágy György, szabó. Serviták háza. Simon János. Moros Albert. Szabó János. Basch Tamás. Szabó András, nemes. Bolha Mátyás. Irabos Já,nos. Molnár István, iskolamester Hoto Samu. Banyay János, csizmadia. Tanger Elias könyvkötő. Minoriták háza. Autovics György, gombkötő. Begy András, csizmadia. Négy husmérő hely. Zabó János, posztónyiró. Vincze Mihály, pálinkafőző. Szabó Mihály. Bolgár István. Mlinkó Mátyás, mészáros. Szabó Pál, szabó. Molnár Tamás. Hegedüs Márton. Mlinkó Mihály, mészáros. Török János. Miklós Gyöngy. Császár Péter, nemes.
Németek: Nait Máthé. Pilget Mátyás. Cappy Kristóf. Tozer Dániel, suster. Satroch János. Pulitz György, rézöntő. Maok Jakab, suster. Mastoch Simon, szabó. Mandl Fridrik, verpeléti postamester. Müller Fülöp. Nokter Sebestény, kőmüves. Steigel János. Lempruch Ferdinand, borbély. Frank Herman. Hochstätter Pál. Daydi János. Philip Márton. Passin Borbála asszony. Narcis Lenárd. Schwarcz Péter, husvágó. Goldhasz Mihály, szabó. Helmish Mihály, molnár. Habret György. Loikho Mihály. Kharsz Mátyás üveges. Gündel György, rézmetsző. Slosszer Dániel, lakatos. Sednak György, satler. Johan Demeter. Löner György, suster. Schwager Simon, sűtő. Ekkelhamer János, üveges. Piano Lajos, kereskedö. Schmid Farkas. Erhard Max. Morhard Konrád. Fischer Mihály. Dot Jakob. Jakob György. Gristóf István. Nocker Sebestény, kőmüves. Pringer Balázs.
Ráczok: Szücs Péter. Kis Bilo. Olasz István. Bokis Farkas. Sohivada rácznő. Farkas Márton. Fekete János. Ráz Miklós. Beko András, molnár. Ráz Bodi. Ráczpap háza. Szabó István. Acz Miklós. Kis Mihály. Marosi. Szabó István. Demeter György, görög. Schubert Zachar, sütőmester. Thomas György, görög. Kosztai János. Rácz Mihály. Millovay. Laczko. Racz Kozman. Vukomiz. Zagmar István. Vorat Péter. Duaradi Radow. Hebes Serli. Zobor Miklós. Szabó János. Szűcs Mihály. Sonok Gilaslo. Egy török mecset (ez a mostani mecsettér környéke.) Geöry Miklós, görög Maria, Anna vagy Ilonka. Egy csász. malom a városban (ez a mostani tüzoltó laktanya helyén volt.)
Uj keresztények: Török István. Horvát Just Haydar László. Haydar László. Nagy János. Horváth Pál. Balogh Mihály. Kis István. Noszvay Ferencz, 220. sz. a. Négy uj keresztény, 241. sz. a. Verecz István. Padantus András. Szabó Mihály. Német János, 259. sz. a. Rosznay Istók. Borbier János. Hitvány Pál, 269. és 270. h. sz. Horváth János. Fekete Mihály. Fekete István. Pap Jurko. Olay beg, 278. sz. a. Polkoráb István. Ferencz Izak. Fekete János. Szabó Márton. Nagy Imre. Murány István, 292. h. sz. a. Kis István. Fekete Mihály. Vesz András. Ugro János. Szabó János. Borbier András. Pap Dávid. Török János. Egri János. Török Mihály. Szabó János. Szinay István. Horváth János. Poturi Mihály. Kovács Péter. Zan István. Boszna János. Török Pál. Török István. Beczey András. Jurky Zsigmond, borbély. Eger István. Furula János. Ziffera György.
Apor Elemér: Tizenkilenc malmot hajtott valamikor az Eger-patak vize
Ez az írás akkor kezdődött, amikor valaki megkérdezte:
- Ki volt az a Kalló?
- Miféle Kalló?
- Hát, akiről a Kallómalmot elnevezték. Akié a malom volt. Még az utca is van róla elnevezve a Csebokszári-lakótelepen.
Az igazság az, hogy a Kalló senkinek sem volt neve. A kallás egy mozzanat a posztókészítés láncolatában, s a malomhoz hasonló épületben történt. Nagy vízikerék hajtotta a hengereket, kalapácsokat, de búzát sohasem őröltek benne. Nem vitt oda egyetlen menyecske egyetlen véka búzát sem “pitléltetni”. Csakhát elmúlt ez is, mint annyi minden, ami apáink, nagyapáink keze nyomát viselte. Életükkel elmúlt, ami életükhöz tartozott. A régi mesterségek szavai halványultak el leginkább. A kallómalmot még őrzi utcanév, le a kalappal azok előtt, akik maradandóvá mentették az egyszer volt, hol nem volt malom emlékét. De ki tudja már néhány kedves öregasszony-anyámon kívül, mi volt az a pitle. A szita, a sok szita, amit a malom szerkezete rázott, hogy minél finomabb legyen a liszt, ami kikerült a malomkövek morzsolásából.
De hát, hogy is állunk a kallómalommal, meg a posztóval?
A posztó nevezetre ma már nem fülel senki. Ma szövetek vannak, vagy könnyű kelmék, szélükbe arany- vagy ezüstbetűkkel beszőve a gyár, az ország neve, ahol a szövetet szőtték, tiszta gyapjúból, vagy műanyaggal kevert szálakból. A közhasználatú, a régi ünnepi férfiruhákhoz szükséges posztó a színlaposztó keserves rímeiben vérzett el. Kicsiny, öreg emberkék hordták szét valamikor még a két világháború közt is a színlapokat az üzletekbe. A színházi idény utolsó színlapjához a kicsiny, öreg emberkék kis cédulát mellékeltek, amit valamelyik nyomda ingyen nyomott ki. A cédulán versezet, amely talán évszázadok óta ugyanazzal a rímmel kezdődött: Nincsen már pénz, nincsen posztó, búcsúzik a színlaposztó. Aki ezek után nem rótta le az illő borravalót, az nem értett a tiszta költészethez, amelybe szegény emberi bánatok vannak beletemetkezve. Különben ma is akad posztó, fekete a ravatalon, zöld a biliárdasztalon, veres posztó az ellenfelek ingerlésére, a szólás-mondás szerint.
Jó lesz, ha tisztázzuk az alapfogalmakat, és bepillantunk a posztókészítés műhelyébe.
Mi a posztó? A szakkönyv azt mondja: sima szövedék, mely sajátos gyapjas, vagy inkább nemezszerű fölszínét kallás, ványolás által nyeri. Először megszövik a szövetet. Amikor lekerül a szövőszékről, nyers szövet a neve, németül loden, magyarul condra. Ekkor következik a kallómalom munkája. A szövetet végtelenítik, azaz két henger között összevarrják, s úgy járatják a hengereket, hogy a szövet beleérjen az úgynevezett kallófészekbe, amiben poshadt vizelet és oldott szappan van. A szerkezet régebbi formája a kalapács, tengelyen levő kalapácsok verik az anyagot. Valamikor posztóverőknek is nevezték a posztókészítőket. Újabb változat szerint hengerekkel tömítik az anyagot, míg “nemezesül”, vagyis a gyapjúszálak eltakarják a szövet fonalait, az anyag szinte fénylően simává válik. Mindehhez bizonyos fokú meleg is szükséges. A művelet folyamán az anyag, hosszában mintegy 22-35, széltében 35-50 százalékot veszít méreteiből, köznyelven összemegy. Hová lettek az eltűnt méterek? Elkallódtak. Ezért van az, hogy amikor keresünk valamit, amit soha nem találunk meg, ami elveszett, azt mondjuk? Elkallódott.
Hanem azért ne rójuk meg azt, aki a kallót névnek sejtette. Sok malomnak volt neve, amiről emlegették. A 18. század végén Sartory József mérnök az 1878-es felmérés szerint térképet készített Egerről. Ezen hét malmot jelöl meg az Eger-patak mentén. Ezek püspöki, vagy káptalani malmok voltak, aszerint, hogy a patak jobb vagy bal oldalán épültek. A püspöki birtokok a patak jobb oldalán, a káptalaniak a patak bal oldalán helyezkedtek el. Ekkor még nem volt személynevük a malmoknak. Később magánosok megvették vagy bérelték ezeket a malmokat, s építettek is. Az Eger-patak szarvaskői ágánál volt a Füzér-malom. A tulajdonos (és nagyon sokan a szavaskőiek közül) szerényebb pénzű nyaralókat is fogadott. A Felsőtárkány felől folyó ágon volt, Felnémet határában a rizskásamalom. Nevének eredete ismeretlen, aligha termeltek rizst ezen a környéken. Ezen alul következett a Polónyi-malom. Ez már komoly teljesítményű őrlőmalom volt, később Englermalomnak, majd a tulajdonos névváltoztatása után Egervári-malomnak hívták. Lejjebb volt a kallómalom, ezt követte a Práff-malom, a vidék legtekintélyesebb malma, a század húszas éveiben még vízi hajtású. Még lejjebb a püspöki malom, amelyet dr. Samassa József bíboros érsek a tűzoltóknak ajándékozott.
A strand területén volt egy kis darálómalom, a sertéshizlalda, a volt vágóhíd tájékán a városi malom, aztán a kis Adamcsek-malom, Kistályához tartozott a Tót-malom, Andornakon az okos nemzetiségi politikájáról híres Mocsáry Lajos épített malmot, villannyal is az látta el a Mocsáry-kastélyt. Nagytályán Berki Antal ősei vették meg a Berki-malmot, azon túl működött a Szentkereszti malom, tovább a maklári felső és alsó, Füzesabonynál a Városrévi, meg a Király-malom, a sort a mezőtárkányi, egerfarmosi és egerlövői malmok zárták le, ez összesen tizenkilenc, nem számítva a kis darálómalmot. Aztán a nagy malmok megették a kicsiket (a nagy gőzmalom a mai posta udvarán), a Mayer, Tatay-malmok, a nagy malmokat meg államosították.
Íme a malmok története nagy vonalakban.
Az Eger-patak pedig csak folyik, folydogál. Hogy nyugdíjba került, elmondhatjuk róla, hogy derék, szorgalmas, dolgos magaviseletű patak volt. Jól megszámítva húsz malmot hajtott, nem mindig egy időben, de mindig csak az őszi esőzések idején.
A Felnémeti Gondozási Központban található a régi textiliákból, ruhaneműkből, használati tárgyakból készült kiállítás.
Legutóbbi hozzászólások