Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulója alkalmából.

Mese és valóság Mikszáth regényében

Mikszáth Kálmán 1900-ban írt nagy sikerű regényét, a Különös házasságot századunkban sokan felhasználták egyházellenes propagandára és támadásokra, érdemes hát utánakutatni, mennyi a valóságalapja ennek a különös házassági és pereskedési történetnek. Maga az író azt állítja műve elején, hogy ennek minden sora igaz: „Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki a naplójában följegyezte e történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának minek hazudott volna? Igaz hát minden sora. Miért rontsam el én nem igazra? Mikszáth a cselekmény kezdetét 1815 tájára teszi, és elmondja, mi áll abban a bizonyos krónikában vagy naplóban. Gróf Buttler János sárospataki jogászdiák (akinek már van kiszemelt menyasszonya), tanulótársával, Bernáth Zsigmonddal együtt húsvéti vakációra utazik. Onnan visszatérőben báró Dőry István olaszröszkei szolgabíró, egykori katonatiszt, a gazdag családból származó Buttlert fondorlatos módon és akarata ellenére összeházasítja leányával, Mariskával, miután azt a helybeli plébános elcsábította. Buttler nem tudott elmenekülni a hajdúkkal őrzött, bezárt kastélyból, sőt az ottani erőszakos esküvője után, amikor este a távoli menyasszonyának szóló levélírás közben elaludt, karosszékében egy felvonószerkezet segítségével fölemelték az emeletre a Mariska szobájába. Előzőleg a vele lévő diáktársa, Bernáth Zsiga sem tudott segítségére lenni a szabadulásban, mert ő is le volt fogva. A regény szerint a fiatal gróf csak másnap tudott a kastélyból megszökni. Buttler gyámatyja, Fáy István rögtön megindította az egri érseki szentszék előtt a pert, hogy érvénytelenítsék a nyilvánvalóan erőszakkal kikényszerített házasságot. Hosszú éveken át folyik a per, de Buttler az egyházi hatalmasságokkal szemben nem tudja kivívni az igazát. Nem tudja elérni, hogy ettől a házasságtól szabadulva, szíve választottjával köthessen törvényes házasságot. Az író a Pesti Napló 1904. november 8-ai számában úgy nyilatkozott, hogy adatait legnagyobbrészt a regényben Buttler diáktársaként szereplő Bernáth Zsigmond fiától, Bernáth Dezső volt országgyűlési képviselőtől kapta. Ő (Mikszáth) csak íróilag alakította a történetet, „a fődolgok azonban – jegyezte meg – mind a valósághoz híven vannak leírva. A legfontosabb, az esküvői jelenet valóságos fotográfia. Bizonyította Bernáth Zsiga, aki ott volt. Csakhogy Bernáth Zsigmondról tudnunk kell, hogy ő 1790-től 1882-ig élt, ha – mondjuk – 1880 táján, kilencvenéves korában mesélte a fiának ezt a történetet, elképzelhető, hogy az öregkori gyengeség folytán jócskán eltért a valóság tényeitől, anélkül, hogy hazudni akart volna. Lehet, hogy a fia, Bernáth Dezső (1841–1907) újabb húsz év múlva adta tovább a történetet Mikszáthnak, miközben már sok minden elmosódott az ő emlékezetében is. Még 1901-ben megszólalt ebben az ügyben a nyilvánosság előtt Mikszáth fő forrása, az imént említett Bernáth Dezső, de ő nem egy „megsárgult krónikára vagy „naplóra hivatkozott a Vasárnapi Újság 1901-i évfolyamában, hanem arra, hogy ezt a történetet a szereplőktől hallotta s egy csomó régi levélben olvasta. Szerinte az esemény 1810-ben, a Sárospataktól délnyugatra fekvő Bodrogolasziban játszódott le, amikor gróf Buttler János Bernáth Zsigmonddal (az ő apjával) átutazóban volt a Hegyalján. Ebben a faluban az ott lakó gróf Dőry parancsára a hajdúi erőszakkal beterelték őket a kastélyába, Bernáthot aztán eleresztették, de Buttlert ottfogták, s az öreg gróf vadászfegyvert szegezve neki, kikényszerítette, hogy a leányával azonnal megesküdjön. Buttler a kiszabadulása után – írja Bernáth Dezső – harminchat évig pereskedett az egyházi hatóságok előtt, de házasságát nem bontották fel. (Vasárnapi Újság, 1901. I. k. 81–82., 101–102. és 114–115. o.) Mikszáth jóhiszeműen hitelt adott ennek a múlt század végén hallott anekdotikus történetnek; ez lett nagyon érdekes és izgalmas regényének az alapja. Ma már tudjuk: Bernáth Dezső adatai jórészt hamisak voltak, és csak mendemonda az, hogy Buttlert erőszakkal kényszerítették a házasságra. 1931-ben jelent meg erről Pécsett dr. Döry Ferenc Gróf Buttler János házassága című, történetírói alapossággal megírt és dokumentált könyve, amelyet azonban kevesen ismernek. Döry Ferenc tüzetesen tanulmányozta gróf Buttler János váló- és köteléki pereinek az egri érseki levéltárban őrzött, nagy terjedelmű iratanyagát, valamint gróf Buttler Jánosné fennmaradt levelezését és iratait. Könyvében Buttlernek az egész alakos képét és a gróf feleségének az arcképét is közölte. (Újabban 1980 táján Sugár István egri helytörténész foglalkozott Buttler házassági pereinek történetével egy előadásában.) Nézzük tehát a történelmi tényeket! Gróf Buttler János 1773. február 25-én született. Ő a regényben is pontosan ezen a néven szerepel. Felesége, gróf Döry Katalin (aki Mikszáthnál báró Dőry Mária lett; nála nem rövid, hanem hosszú ő-vel!) fél évvel volt fiatalabb nála. A feleség édesapja a valóságban gróf Döry Gábor volt (Mikszáthnál báró Dőry István néven). Buttler csak a regényben tanult jogot Sárospatakon, a valóságban nem, sőt saját bevallása szerint a második grammatista osztálynál többet nem is végzett. Bernáth Zsigmond, akinek a regényben is ugyanez a neve, a valóságban 1790 októberében született; eszerint Buttlernél tizenhét és fél esztendővel fiatalabb volt, a grófnak tehát nem lehetett iskolatársa. De az elképzelhető, hogy felnőtt korában magától Buttlertől hallotta, mire alapította Buttler gróf az egri érseki szentszék előtt a házassága felbontására irányuló keresetét. Kezdjük most a „különös házasság valódi történetét Buttler tizennyolc éves korától! A fiatal gróf 1790-ben a Borsod megyei Sályban, báró Eötvös Ignác házánál ismerkedett meg gróf Döry Gábor legidősebb leányával, Katalinnal. Beleszeretett a szép fiatal lányba. Az 1792. évi farsangon, amikor Eötvösék a telet a leánnyal Egerben töltötték, a fiatalember csaknem mindennapos vendégük volt, és kijelentette, hogy Katalint feleségül akarja venni. A farsang utolsó vasárnapján Kassán a Döry szülőktől meg is kérte a lányuk kezét. Az 1792. évi koronázó országgyűlés alkalmával Döryék is, János gróf is leutaztak Pestre. 1792. május 31-én itt történt meg az eljegyzés, amely a grófi családok szokása szerint írásbeli szerződés megkötésével is járt. Ezt a szerződést utóbb a teljes szövegével Heves vármegye jegyzőkönyvébe is bevezették, s a Heves Megyei Levéltárban magam is olvashattam. A szerződésben a vőlegény többek között így nyilatkozik: „… én alább írt Erdőteleki gróf Buttler János, Isten Ő szent Felsége vezérlése mellett szabad akaratombul és egyenes szívbéli indulatomtul viseltetvén, s eljegyezvén magamnak… örökös hitves társamnak… méltóságos gróf Döry Katalin kisasszonyt… A tizenkilenc éves Buttler az akkori törvények szerint még kiskorúnak számított. Miután apja az eljegyzés utáni hónapban meghalt, ő óriási vagyont örökölt: a Heves megyei erdőteleki kastélyon kívül nagy házat Egerben és hatalmas földbirtokokat az ország több részében Ung vármegyétől Torontál vármegyéig. Buttler gróf 1792. augusztus 6-án Girincsre érkezett (az egykori Zemplén vármegye legdélibb falujába), a Döryek családi kastélyába. Menyasszonyával és annak szüleivel elhatározták, hogy az esküvőt ott hamarosan megtartják. A fiatal Buttler gróf ezzel annyira sietett, hogy a három egymás utáni vasárnapon való templomi kihirdetésüket sem akarta megvárni, hanem kéréssel fordult gróf Eszterházy Károly egri püspökhöz, hogy adjon felmentést ez alól. Ámde a püspök, aki ismerte a fiatal gróf könnyelmű természetét, ezt nem akarta megadni, sőt Buttlernek – apja, anyja már nem lévén – birtokai gondnoka, Fáy Bertalan Heves vármegyei másodalispán is azt tanácsolta, hogy várjon még a házassággal. A fiatal gróf négy nappal az esküvő előtt igen önérzetesen válaszolt levelében Fáy Bertalannak (akit Mikszáth a regényben Fáy István néven szerepeltet): „… oly eltökéllett szándékom gróf Döry Katalint elvenni, hogy attul se tanács, se erő, sem adomány, se gazdagság, se szépség el nem vonhat. Consiliarius uram, ez nem hirtelen dolog, majdnem esztendeje, hogy fontolom, s lelkem üdvösségére convenientiámra találom; ha tehát szegény atyám el nem tudott tüle húzni, sőt halálos óráján helybe látszatott hagyni, nincs az az ember, aki ezt meggátolhassa. A püspöknek is mint Heves vármegye főispánjának ezt írta Buttler Girincsről: „… innen addig egy lépést se távozok, míg egy vagy más módon az anyaszentegyház törvénye szerint jegyesemmel össze nem fogok szövetkeztetni. Ilyen előzmények után ment végbe a Döry családtól valószínűleg nem késleltetett esküvőjük Girincsen, 1792. augusztus 20-án, nem a Döry-kastélyban, hanem a plébániatemplomban, a Szent István-napi nagymise után, az egész falu népének jelenlétében. (Itt jegyzem meg, hogy Mikszáth a regényben Girincs helyett a nem létező Olaszröszke falut teszi meg az esküvő helyének.) Egy ideig zavartalan boldogságban élt a fiatal házaspár Buttler gróf erdőteleki kastélyában. Már gyermeket is vártak, de ez az esküvő utáni évben Girincsen halva született. E bánatuk mellett egyre inkább feldúlta a család békéjét a kölcsönös féltékenység. „Okot erre először – Döry Ferenc családtörténeti kutatásai szerint – a férj szolgáltatott, aki laza erkölcsi felfogásával a maga személyére nézve nem sokat törődött a házastársi hűséggel, s szemet vetett a grófné Nagy Zsuzsánna nevű komornájára. A grófné ezt csakhamar észrevéve, felindulásában [a komornát] felpofozta, de ezzel egyúttal ellenségévé is tette a leányt, aki csak az alkalmat leste, hogy magát úrnőjén megbosszulja. (Döry Ferenc i. m. 20. l.) Amikor azután a grófné – egy komoly betegsége miatt – gyógyfürdőre ment, majd további üdülés végett egy ideig még a felvidéki Eperjesen lakó nagynénjénél maradt, onnan hazatértekor a férje ellenségesen fogadta, mert a rosszindulatú besúgók közben az asszony hűtlenségének híreivel győzködték Buttlert. A grófné, akit férje az állítólagos hűtlensége miatt lelövéssel is fenyegetett, felhasználva férjének Pestre utazását, Erdőtelekről a legszükségesebb holmijaival Egerbe távozott. Később ki akart békülni a férjével, de az nem akarta visszafogadni, s eltartásáról sem akart gondoskodni. Az asszony hazament a szüleihez Girincsre, s beadta férje ellen az egri püspöki szentszéknél a keresetlevelet, azt kérve: kötelezze az egyházi bíróság Buttlert a tisztességes házasság visszaállítására, házaséletük békéjének a megbontóit pedig távolítsák el férje közeléből. A szentszék kötelezte a grófot, hogy feleségével a házassági életközösséget állítsa helyre, s addig is fizessen neki tartásdíjat. Buttler csak évek múlva hajlott a kibékülésre, s akkor két és fél évig ismét együtt éltek. A gróf azonban továbbra is a léha erkölcsű férj maradt, nem becsülte meg, sőt gyűlölte a feleségét, és állandóan zsarnokoskodott fölötte. Alá akart íratni vele egy maga fogalmazta szöveget, amelyben többek között ez állt: „… egészben férjemnek akaratjához fogom magam alkalmaztatni; megösmérem, hogy férjem soha egy rossz szóval sem illetett. A grófné nem alázkodott meg, hanem perindítás végett ügyükkel a csanádi püspöki szentszékhez fordult. Férje is hozzájárult, hogy ez a fórum mint választott bíróság döntsön közöttük. (Buttler akkori lakóhelye Torontál vármegyében, a párdányi birtokán volt.) 1803 decemberében volt a tárgyalás. Az ítélet őket ágy- és asztaltól elválasztotta, és Buttlert a felesége részére méltányos tartásdíj fizetésére kötelezte. Most már végleges lett a házasfelek elválása, de a házasság felbontását egyik részről sem kérték. A gróf csak utóbb gondolt erre, amikor 1809 áprilisában arról írt levelében az anyósának: az a körülmény, hogy felesége nem képes élő gyermeket a világra hozni, ok lehetne a házasság felbontására. De további lépéseket akkor még nem tett ennek érdekében. (Ha megromlott egy házasság, az egyház megengedhette a házasfelek különélését, de a szabályosan megkötött házasságot nem bonthatta fel, s újabb házassághoz nem járulhatott hozzá. A polgári házasság intézményét csak évtizedekkel később, 1894-ben – Mikszáth képviselősége idején – vezette be a magyar országgyűlés.) 1817-ben a tartásdíj mértéke és fizetése ügyében újult ki a gróf és felesége közt a pereskedés. A későbbi években aztán Buttlert egyre jobban bántotta az a gondolat, hogy nincsenek gyermekei, nem lesz fiú örököse, s ezért is szabadulni akart szerencsétlen házassága bilincseitől. A házassági kötelék megtámadása azonban hosszú különélésük ellenére is kevés sikerrel kecsegtetett, mert Buttler addigi több évtizedes pereskedésük folyamán sohasem vonta kétségbe házasságának érvényes voltát. Ravasz ügyvédje most azt tanácsolta, hogy akár tanúk megvesztegetésével is a házasság erőszakos létrejöttét kellene valahogy bebizonyítaniuk. Sok-sok tanúra való hivatkozással nyújtotta be Buttler gróf keresetlevelét Sávoly Sámuel ügyvéd az egri érseki szentszékhez 1827 áprilisában, a házassági kötelék megsemmisítését kérve. Az, hogy Buttler az állítólag rákényszerített házasságot mindjárt az esküvő után meg nem támadta, most, harmincöt évvel később a legkevésbé sem mutatott kényszerítésre. Ennek ellenére az egyházi bíróság 1827-től kezdve éveken át mind a két házasfelet és nagyszámú tanúikat is lelkiismeretesen meghallgatta. Ennek a köteléki pernek a teljes jegyzőkönyve az Egri Főegyházmegyei Levéltárban 575 nagy ívoldalra terjed. A már meghalt öreg Döry grófot mindenki hirtelen haragú embernek ismerte, de most a tanúként meghallgatott egykori cselédeinek és jobbágyainak egy része is úgy vallott, hogy ő indulatossága mellett is inkább jó ember volt. Láczay János, aki az öreg grófnak az esküvő idején volt szakácsa, elmondta, nem látott-hallott olyasmit, hogy Buttlert akarata ellenére kényszerítették volna „contess Katicát feleségül venni, sőt emlékezett rá, hogy Buttler, amikor az esküvő előtt kétszer-háromszor Girincsen járt, kézen fogva sétált a kastély kertjében a grófkisasszonnyal. Láczay szerint a fiatal grófot senki sem korlátozta szabadságában. Az egri érseki szentszék 1831. június 30-án hirdetett ítéletet. Vizsgálatának tárgya egyedül az volt, hogy Buttler valóban kényszer hatása alatt kötötte-e meg a házasságot. A szentszék arra a megállapodásra jutott, hogy a gróf tanúinak szavahihetősége nagyon kétséges. Buttler részéről a tanúk egy részét ajándékokkal meg is vesztegették, s így a vallomásuk értéktelen. Volt olyan tanú, aki a halálos ágyán beismerte, hogy hamisan vallott. A két házasfél tanúit meghallgatva és az alperes bizonyítékait megvizsgálva azt állapította meg a szentszék, hogy Buttler a grófkisasszonyt az eljegyzés előtt is többször meglátogatta, báró Eötvös Ignác útján feleségül kérte, s ami mély szerelemre vall, apja akaratával szembeszállva el is jegyezte; visszalépésének szándékát sohasem nyilvánította, sőt Erdőtelekről szerelmes hangú levélben közölte jegyesével, hogy bécsi útjáról visszatérve fölkeresi. Az ítélet szerint nem igaz, hogy Buttler az esküvőig a girincsi kastélyban le lett volna tartóztatva, és fenyegetéssel kényszerítették volna a házasság megkötésére. Mivel a kapu nyitva volt, akár meg is szökhetett volna. Bizonyítottnak látta a szentszék, hogy Buttler kényszerítés nélkül ment a templomi esküvőjükre. Buttler gróf az esküvő után sem tiltakozott az állítólagos erőszak ellen. Házasságuk első éveiben is boldogan és megelégedetten éltek együtt. Mindezek alapján a szentszék házasságukat, amelyet a felek önként és szabadon kötöttek meg, már a kezdetétől fogva érvényesnek és törvényesnek jelentette ki. A pereskedés fellebbezés folytán az esztergomi prímási szentszéknél folytatódott, amely az elsőfokú bíróság ítéletét teljesen jóváhagyta. Buttler most már Rómába, az apostoli székhez fellebbezett, de a prímási szentszék jobbnak látta az ügyet nem terjeszteni oda, annyira kétségtelennek ítélte a házasság érvényességét. Az állítólagos kényszerítést világosan cáfolja Buttlernek az a levele is, amelyet 1792. augusztus 26-án, tehát az esküvőjük után hat nappal küldött Erdőtelekről nővérének, Laczkovicsnénak, örömmel tudatva vele az esküvő megtörténtét: „Hozzád való szeretetem – írta neki – késztet engem arra, hogy tudósítsalak házasságlépésemnek megtevéséről, melyet is ez folyó holnapnak 20-ik napján tettem Gróf Döry Katalinnal, ki is magát szíves barátságodba ajánlja. (E levelet megőrizte az Országos Levéltár.) Buttler gróf holta napjáig sem békült meg a feleségével, de kénytelen-kelletlen fizette neki az évi ötezer pengő forint tartásdíjat. Maga áttért a református hitre, és nagy vagyonából jelentős alapítványt tett a honvédtisztképző Ludovika Akadémia részére. Buttler 1845-ben halt meg. A grófné 1852-ben fejezte be zaklatott életét. Házasságuk valódi története lényegesen eltér attól, ahogy erről Bernáth Dezső nyilatkozott a Vasárnapi Újságban, s ahogy ezt Mikszáth Kálmán megírta Különös házasság című, csodálatos nyelvi gazdagságú regényében. Mikszáth egy igen rokonszenves tragikus hőst formált Buttler gróf alakjából, aki pedig nagy részben saját hibáinak lett az áldozata. Döry Ferenc az említett könyvének befejező részében így jellemzi Buttlert: „… egyedül saját szenvedélyei vezették, s mint olyan, kinek a körülmények egyébként megadták a lehetőséget, hogy életét saját kedvtelése szerint élhesse le, a házasélet tekintetében sem akart erkölcsi korlátokat és maga felett tekintélyt elismerni. Házasságának szomorú alakulásáért nem lehet ugyan egyedül őt okolni; része volt benne feleségének is, kinek szintén megvoltak a maga hibái és gyarlóságai, habár bizonyára távolról sem abban a mértékben, ahogy őt férje megvádolta… Az a Buttler János gróf, aki a Ludovika-akadémia részére tett nagy alapítványával a közjó iránti szeretettől hevülő, áldozatkész, nemes lelkű hazafi képében vonult be a magyar történelem lapjaira, házassági pereinek megvilágításában mint nagyon alacsony jellem áll előttünk, kit vagyonának közcélokra való osztogatásában is jórészt a felesége és a rokonai iránt táplált gyűlölet inspirált. (Döry Ferenc i. m. 120. l.) Mikszáth Kálmánnak megtetszett a Bernáth Dezsőtől hallott anekdotaszerű történet, amelyet lényegében el is hitt, és a költői szabadsággal élve írta meg regényét. Mivel ennek a főbb szereplői valóban élt és a maguk korában közismert személyek voltak, művét történelmi regénynek mondhatjuk. Elmarasztalás szerintem annyiban érheti ezt a művet, amennyiben Buttlert – a valóságtól messzire elrugaszkodva – az igazáért rokonszenvesen küzdő hősként ábrázolja, az ellenfeleit viszont nemegyszer jellemtelennek tünteti fel. A Különös házasság mint regény kitűnő, de mint történelmi regény – a valóságos tények ellenőrizetlen kezelése miatt – nagyon vitatható értékű. Különösen A kedves Pyrker érsek című regényfejezetet érzem igaztalannak. Ebben többek között arról van szó, hogy Buttlert úgy 1826 táján „… a dalmát prímásnak, Pyrker Lászlónak egy bizalmas embere kereste föl, azzal az ígérettel, hogy ha ő (Pyrker) találna lenni egri érsek, pörét újból előveszi, és hamarosan megsemmisíti a házasságot. A gróf mindjárt átlátta, saját érdekében el kell érnie, hogy Rómában Pyrkert nevezzék ki a meghalt előző egri érsek, báró Fischer István utódjának. Buttler a regény szerint „elutazott Rómába a pápai udvarhoz hallatlan pompával, s egy társzekéren vasládákban sok aranyat is vitt az ottani papok megvesztegetésére. Az ő kenőembere „… járta sorba a Vatikánban befolyással bíró papokat, s úgy meg bírta őket nyergelni, hogy mire Buttlerék [Rómából] hazaértek, már a Pyrker kinevezése is útban volt. A rákövetkező tavasszal Pyrker érsek be is vonult az egri rezidenciába – olvassuk tovább a regényben –, s akkor maga Buttler rendezte a fogadtatását. A palotában azután Pyrker elérzékenyülve borult a gróf nyakába, mondván: „Ezerszer köszönöm, édes fiam, amit értem tettél. Most már rajtam a sor. Mi történt azután a regény szerint? Idézem a regényből: „Buttler kezdte sürgetni a pör revízióját egy idő múltán, Pyrker mindent ígért, de csak halogatta. Buttler nyugtalankodott, Pyrker mentegetőzött. Mindig volt vagy ezer oka, most nem lehetett, az jött, ez jött közbe. Évekig tartott ez a búvósdi, végre elvesztette Buttler a türelmét, és egyenesen szeme közé vágta, hogy adós fizess, a megsemmisítés ki volt alkudva. Mármint a Dőry kisasszonnyal való házasságkötésének a megsemmisítése. „De hiszen ön nekem mást ígért, érsek úr – szólt a gróf haragosan. Erre Pyrker a regény szerint így válaszolt: „Bocsásson meg, kedves gróf, de nem voltam kellőleg informálva. S a regénybeli fejezet ezzel a válasszal végződik: „Ah, értem, – szólt a gróf gúnyosan, – én is úgy jártam. Én sem voltam kellőleg informálva az ön jelleme felől. Ennek A kedves Pyrker érsek című fejezetnek semmi valóságos alapja nincs. Buttler sohasem járt Rómában, Pyrker pedig, akinek hazánk a nagyszerű egri székesegyház megvalósulását és az első magyar nyelvű tanítóképző intézet megalapítását köszönheti, nem volt jellemtelen ember. Egri érsekké való kinevezése nem a pápától, hanem elsősorban I. Ferenc királytól és császártól függött, s a pápa csak megerősítette ezt a kinevezést. Pyrker János László – mint addigi velencei patriarcha, püspök – egyáltalán nem volt karrierista; feletteseinek kívánságára vállalta, hogy egri érsek legyen. Ha egy író pontos névvel megjelöli regényének valóban élt és eléggé közismert szereplőit (gróf Buttler Jánost, Pyrker érseket), akkor szerintem nem teheti meg, hogy őket nem a valódi személyiségüknek megfelelően ábrázolja. Gróf Buttler Jánosból nem formálhat pozitív hőst, és a szintén nevén nevezett Pyrkerből sem negatív figurát. Csak sajnálhatjuk, hogy Mikszáth ellenőrzés nélkül használta fel a két Bernáthnak rájuk – Buttlerre és Pyrker érsekre – vonatkozó, elfogult elbeszéléseit, s így ez az érdekes cselekményű regény a történelmi hiteleség szempontjából adósunk maradt. A protestáns Mikszáth Kálmán mint politikus és író annak a nézetének adott hangot művében, hogy a rossz házasságok felbontását – főképp ha törvényellenesen köttettek – az egyháznak nem volna szabad megakadályoznia. Regénye annyiban jár rossz nyomon, hogy Buttler grófnak a szabályosan megkötött szerelmi házasságát igyekszik eleve törvényellenesen és erőszakosan létrejöttnek feltüntetni, s ezzel kapcsolatban a katolikus egyház ténykedéséről is negatív képet rajzol. Döry Ferencnek alighanem igaza van, amikor említett könyvében Mikszáthnak a katolikus egyházzal és Pyrker érsekkel szemben való elfogultságát erősen bírálja, mondván: „… kirí a regényből az igaztalan célzatosság, úgy állítani be a kath. Egyházat, mint amely saját presztízsének megvédése végett minden igazság és isteni törvény ellenére sem bontotta fel a világosan érvénytelen házasságot. (Döry Ferenc i. m. 122. l.) Arról persze Mikszáth nem tehet, hogy ezt a regényét – különösen 1945 után – sokan egyházellenes propagandára is felhasználták. Ilyen tendenciájú volt a Különös házasság első nagy sikerű filmre vitele is a Rákosi-korszakban, 1951-ben. 

Forrás: http://www.magyarszemle.hu/szamok/1999/4/grof_buttler

 Az anyagot gyűjtötte: Nyerges Zoltánné.